• színek

Színinger, színérzet és érzelmek

A színtani tanulmányok során elsősorban a színérzékelés folya­matával, a fények és a színek, mint ingerek, azaz színingerek vizs­gálatával foglalkoztunk. A szín az anyagi jelenségeknek a különböző hullámhosszú fény­sugarak visszaverésén alapuló, látással érzékelhető tulajdonsága. A szín fogalmán a mindennapi szóhasználat a szembe hatoló su­gárzást és az ennek következményeként létrejött tudatalattit is érti. Pontosan fogalmazva azonban az elsőt színingernek, a máso­dikat színérzetnek nevezzük.

Színinger

A szembe behatoló, fizikailag meghatározott sugárzás a szín­inger. A színinger fogalom a pszichofizika területéhez tartozik, pszichofizikai skálákkal mérhető. A színingerek közötti törvény­szerűségek megállapításával, rendszerezésével, mérésével a színmetrika foglalkozik. A színmetrika a fizika fiziológiával és pszi­chológiával való határterülete. A színérzékelés azonban egy hármas látásfolyamat, amelyre a fizikai, élettani és lélektani síkok együttes összefüggéseinek figye­lembevételével kapunk magyarázatot.

A színlátás jelensége az agyban jön létre. A színingert a fel­dolgozó mechanizmusunk, az emberi agy átalakítja színérzetté. A színinger tehát színérzetté válik az emberi szervezet magasabb fokú idegtevékenységének eredményeként. Ez egy bonyolult összefüggéseket mutató tudati, vagyis emlékező, gondolkodó, asszociációs és lelki folyamat. A színérzet tehát valójában azt jelenti, hogy milyen a megítélésünk, tehát milyen színűnek érzékeljük az adott felületet az adott viszonyok mellett. A szembe behatoló és színérzetet keltő fizikailag meghatározott látható sugárzást színingernek nevezzük.

Ezek lehetnek:

• Akromatikus színinger az olyan inger, amelynek színtartalma zérus (fekete, fehér, szürke színek).
• Kromatikus színinger az olyan színinger, amelynek színtér­tartalma nem zérus, amelyhez tehát a jellemző vagy kiegé­szítő hullámhossz hozzárendelhető.
• Izokrom színingernek nevezzük azt a színingert, amelyek a látómező két szomszédos részében egyidejűleg hatva azonos színérzetet keltenek.
• Heterokrom színinger: azok a színingerek, amelyek szomszédos mezőkben egyidejűleg hatva különböző színérzetet keltenek.
• Komplementernek mindig két olyan színingert nevezzük, amelyek megfelelő arányú additív keveréke meghatározott akromatikus színingert, azaz szürke színt eredményez.
• Metamer színinger olyan spektrálisan eltérő színinger, ame­lyek azonos észlelési körülmények között (fényeloszlása, megvilágítása és a megfigyelés geometriája, látóméretek) azonos színérzetet keltenek.

Színek és érzelmek

Érzelmeink valamilyen valóságot, eseményt, helyzetet, tárgyat vagy mozzanatot tükröznek. Fontos szerepet játszanak lelkiálla­potunk meghatározására és kihatnak cselekvéseinkre is. Bizonyos benyomások kellemes vagy kellemetlen hatást válthatnak ki. Az ingerek egy része negatív érzelmeket (félelem, aggodalom, harag, szomorúság, idegesség), más részük pozitív érzelmeket (vidám­ság, öröm, felfrissülés, megnyugvás) hoz létre. Az ingerek karak­terét részben az általuk kiválasztott élettani hatás, részben a hoz­zájuk kapcsolódó tapasztalatok határozzák meg.

A jin és a jang olyan kettősséget jelent, ahol az ellentétpárok egymást kiegészítő, ellentétes energiák, amelyek természetére jellemző, hogy egyik sem létezhet a másik nélkül. A jin-energia mindig megtalálható a jangban, mint ahogyan a jang-energia a jinben. Férfi-nő, igen-nem, jó-rossz, pozitív-negatív, erős-gyenge, világos-sötét.

A jin és a jang kínai jelkép, amely világnézetük lényegét fejezi ki. A hozzájuk tartozó színekhez érzetek, tulajdonságok társulnak. A teremtés pillanat, ami az idők kezdetén jött létre. Azóta egyedül ez a két kozmikus erő létezik. Minden élet bennük gyökerezik, benne foglaltatik minden létező Az érzelmek egyes fajtái sokféleképpen osztályozható. Az érzelem lehet ún. „köz­érzet”, ami az ember egy adott időbeli, általános érzelmi alapirányultságát, és lehet „hangulat”, ami ennek az irányultságnak a módosulásait jelenti.

Az érze­lem ezen fajtái általában nem egyetlen inger következtében jönnek létre, hanem a szervezetet érő külső és belső ingerek összességének eredményeként. Más érzelmek többé-kevésbé egyetlen kiváltó ok következményei, és osztályozásuk során a kellemes-kellemetlen határok között rendezhetők. Általában olyan inger érzelmi hatása kellemes, amely a szervezet egész élettevékenysége szempontjából kedvező hatású, míg a kellemetlen érzelmek a szervezetre káros ingerek kísérői.

A színhatások a színérzékelés során különösen szoros kapcso­latot, összefüggést mutatnak az érzelmi élettel. A színek vegetatív idegrendszeren keresztül a közérzetre, a szervi működésre kifej­tett hatását használják fel a gyakorlatban a munkahelyek színes környezet alakítása (színkondicionálása) során, vagy az orvostudo­mányban, amely a színek hatását terápiai céllal alkalmazza.

A különböző lélektani tesztek és színpreferencia-kísérletek azt bizonyítják, hogy nemcsak különböző embercsoportoknál, hanem a különböző nemeknél vagy eltérő életkorú embereknél is jelentős különbségek figyelhetők meg az egyes színek érzelmi hatásában.

Az elemi érzés színei

Vaszilij Kandinszkij szín- és érzelemelmélete (kép fent). Az orosz Vaszilij Kandinszkij szerint a szín az érzelem közvetítésének leghatékonyabb eszköze. A szín szellemi és érzelmi erejéről megállapított törvényszerűségeit egy saját farkába harapó kígyóhoz hasonló körforgásként ábrázolta. A fekete és a fehér – „a hallgatás két nagy lehetősége, a születés és a halál” – kívül esik a színkörön. A körben a színek hideg-meleg párosítás szerint szerepelnek.

A különböző színharmóni­ák, színkontrasztok alkalmazását, a színek térhatását, szimbolikáját a grafika, a szobrászat, az építészet és az iparművészet is az alkotás fontos elemének tekinti és használja. Az építészetben alkalmazott színes felületborítások, falfes­tések, színes üvegablakok nem csupán díszítenek, hanem a tér különböző sík­jain megjelenve a térhatás kialakításában is fontos szerepet játszanak. Korunk belsőépítészete, környezetalakító és tárgyformáló művészete egyre tudatosab­ban alkalmazza a színeket, ahogy a különböző tudományágak kutatásai feltár­ják fizikai, biológiai és pszichikai jellegüket.

Otthonunk színei, hatások

Otthonunk, környezetünk színeinek megválasztásánál, ha nem is a tudományos háttér felhasználásának tudatossá­gával, de a tapasztalatok és a megszerzett ismeretek birtokában kell figyelembe vennünk a színek harmonikus, diszharmonikus, valamint kontraszthatását is. Lakásunk nyugodt, barátságos hangulatát a berendezési tárgyak, építészeti ele­mek színeinek harmóniájával teremthetjük meg.

A hideg színek nyugtató, pihentető, a meleg színek élénkítő hatásúak, nagy mennyiségben azonban nyugtalanító, zaklató hatásúak lehetnek. A vörös szín emeli a vérnyomást, a kék csökkenti a fájdalomérzetet, a zöld nyugtatóan hat. A helyiség színérzésénél nemcsak a szín karakterére, hanem arra is figyelnünk kell, hogy azt a színt a térnek melyik részén alkalmazzák.

Goethe foglalkozott tudományosan először a szín elementáris érzéki-erkölcsi hatásával. Megállapításai alapvetők, amelyeket művészek és színpszichológusok egyaránt átvesznek. Az érzé­ki-erkölcsi hatáson a színeknek azt a döntő és jelentős hatását érti, amit a szem érzékszerv által tesz a kedélyállapotra. Az egyes színbenyomások nem cserélhetők fel, specifikusan működnek, és határozottan specifikus állapotokat idéznek elő az eleven szerve­zetben. A szín pszichofizikai hatását nem mindig fedik a szín szim­bolikus karakterével kapcsolatos meghatározások, bár gyakran tapasztalható egyezés.