Terasztetők burkolata, vízelvezetése
A terasztetők emberi tartózkodásra és gyalogos (vagy jármű-) forgalomra szolgáló járható, egyhéjú lapos-tetők, melyek felületét a használat módjának megfelelő burkolat képezi. Ide tartoznak a lakások teraszai, a középületek teraszai, a gépkocsival járható tetők, a parkolótetők, illetve az egyéb speciális terasztetők (pl. vízzel elárasztott tető, helikopterpad stb.)
A terasztetők jellemzően az állandó emberi tartózkodásra alkalmas belső tér felső határoló szerkezetét képezik, ezért különös figyelemmel kell eljárni a tervezés és kivitelezés során egyaránt. Az egyes rétegek (de főleg a vízszigetelés) legkisebb meghibásodása is súlyos károkat okozhat. Az utólagos javítás pedig nehezen kivitelezhető és költséges.
A terasztetőket eltérő használati intenzitás, illetve különböző nagyságú igénybevételek jellemzik. Ebből adódik az egyes szerkezeti rétegek terasztető-típusonként való eltérő alkalmazása. A terasztetőket általában egyhéjú tetőként, egyenes vagy fordított rétegrenddel alakítják ki.
Egyenes rétegrend
Egyenes rétegrend esetén a korábban megismert általános rétegfelépítés a használatnak megfelelő burkolattal és annak aljzatával egészül ki (2.42. ábra). A használatból adódó különböző hatások, igénybevételek következtében az egyes rétegek kialakítása is eltér a már bemutatottaktól.
2.42. ábra. Egyenes rétegrendű terasztető általános rétegfelépítése (2 rtg. bit. lemez vízszigeteléssel)
1. méretezett vasbeton födém; 2. lejtést adó beton; 3. bitumenmáz kellősítés; 4. bit. lemez párafékező réteg; 5. extrudáltpolisztirolhab-hőszigetelés; 6. védő-elválasztó réteg 7. két réteg mod. bitumenes lemez csapadék elleni szigetelés; 8. elválasztó-szűrő réteg; 9. kavicságyazat; 10. beton járólap
A teherhordó szerkezeti rész (födém) tervezése és kialakítása során figyelembe kell venni egyrészt a felső rétegekből (burkolatból) adódó többletterheket, valamint a rendeltetésszerű használatból adódó várható igénybevételeket.
A terasztető járófelületének síkját a kapcsolódó belső tér (helyiség) padlószintjénél min. 3 cm-rel alacsonyabban kell kialakítani. Ennek és a terasztető eleve nagyobb szerkezeti vastagságának következtében a teherhordó födém síkját a belső födémezés síkjánál alacsonyabbra kell tervezni. (A pontos méret az egyes szerkezeti rétegek vastagságának ismeretében határozható meg.) A terasztetők csapadékvíz elleni szigetelésének lejtése 1,5-2%, míg a burkolat lejtése max. 1% lehet – ennél nagyobb lejtés ugyanis már zavaró az emberi szem számára.
A terasztető szerkezeti felépítését úgy kell kialakítani, hogy a csapadék elleni szigetelés feletti rétegek semmilyen módon (súlyuknál fogva vagy használati igénybevételből adódóan) sem okozhatnak sérülést (pl. benyomódást) a vízszigetelésen. A csapadék elleni szigetelést célszerű (műanyag lemezszigetelés esetén kötelező) minden esetben külön védőréteggel lefedni. A szélszívás elleni rögzítést a burkolat és annak aljzata (mint leterhelő rétegek) részben vagy teljesen biztosítják. Ezt az ide vonatkozó számítások alapján határozzák meg. A csapadék elleni szigetelés rögzítése a korábban megismert módon történik.
Hőszigetelés kialakítása
A hőszigetelés kialakítását, anyagát szintén meghatározzák a felette lévő rétegek tömegéből és a használatból adódó igénybevételek. Csak a várható igénybevételeknek megfelelő teherbíró képességgel (nyomószilárdsággal) rendelkező hőszigetelő anyagok alkalmazhatók. Ez egyenes rétegrendű tetőknél általában expandált polisztirolhab (bitumenes lemez kasírozással vagy anélkül), habüveg lemez, parafalemez. A hőszigetelés tervezése és kivitelezése során ügyelni kell arra, hogy a terasztető minden részletében hőhídmentes legyen!
Fordított rétegrend
Terasztetőknél több szempontból is kedvezőbb a fordított rétegrendű tetők alkalmazása, ennek megfelelően jóval elterjedtebb is ez a típus. A hőszigetelés közvetlenül a csapadék elleni szigetelés felett elhelyezkedve védelmet nyújt a különböző károsító mechanikai hatások ellen, így a vízszigetelés meghibásodásának lehetősége jelentősen kisebb. További előny, hogy a csapadék elleni szigetelés és a páratechnikai védelem rétege azonos, nincs szükség külön párazáró rétegre (2.43. ábra).
2.43. ábra. Fordított rétegrendű terasztető különböző burkolatokkal
1. méretezett vasbeton födém; 2. lejtést adó beton; 3. bitumenmáz kellősítés; 4. két rtg. mod. bitumenes lemez csapadék elleni szigetelés; 5. extrudáltpolisztirolhab hőszigetelés; 6. elválasztó-szűrő réteg; 7. kavicságyazat; 8. beton járólap; 9. műanyag alátétzsámoly; 10. beton térkő
A közvetlenül a csapadék elleni szigetelésen elhelyezkedő hőszigetelés lényegesen nagyobb és összetettebb igénybevételnek van kitéve, mint az egyenes rétegrendű tetőknél. Ebből adódóan fordított rétegrendű tetőknél elsősorban extrudált polisztirolhab hőszigetelés alkalmazható. Ez olyan zárt cellás homogén szerkezetű anyag, amely az összes ide vonatkozó követelménynek megfelel: jó hőszigetelő tulajdonsággal rendelkezik, vízálló (nedvességfelvétele elhanyagolható), fagyálló, korhadásálló, nagy szilárdságú.
A különböző gyártmányú hőszigetelő anyagok tulajdonságai között jelentős különbségek lehetnek (pl. nyomószilárdság), ezért adott terasztetőnél a várható terhelések és igénybevételek ismeretében mindig a gyártó ajánlásának megfelelő típus használható fel.
Fordított rétegrendű tetőknél ha a betonfelület egyenetlen, akkor a vízszigetelés alá kiegyenlítő réteget kell beépíteni (pl. polietilénhab lemezt). A hőszigetelés általában közvetlenül a csapadék elleni szigetelésre fektethető, azonban egyes, műanyag lemezek (PVC) esetében az anyagok összeférhetetlensége miatt védő-elválasztó réteg beépítése szükséges.
A hőszigetelés felett kialakított burkolat (ill. aljzat) típusától függetlenül a hőszigetelésen minden esetben páraáteresztő, vízálló és korhadásálló elválasztó-szűrő réteget (pl. polipropilén geotextília) kell elhelyezni. Ez egyrészt megakadályozza a finom szemcsék bemosódását a hőszigetelő táblák közé és alá, így azok nem tömítik el a lefolyó csapadékvíz útját. Másrészt a hőszigetelő táblákat összefogva, jobb együttdolgozást biztosítanak szélszívás és felúszás ellen.
A terasztetők burkolata
A terasztető burkolatát és annak aljzatát az egyedi igények mellett minden esetben a használat jellege és a várható intenzitás mértéke (igénybevétel) határozza meg. Alapvetően megkülönböztetjük a hagyományos módon készülő ágyazóhabarcsba rakott, illetve a ragasztott burkolatokat, valamint a „száraz” technológiával készülő (rugalmas) burkolatokat. Utóbbit az egyszerű kivitelezhetőség jellemzi; legnagyobb előnye azonban, hogy bontható, így az alatta lévő rétegek könnyen hozzáférhetők, javíthatók. Napjainkban elsősorban az ilyen burkolatok terjedtek el.
A száraz technológiával készülő burkolatok két jellemző típusa a következő:
- 3-5 cm rétegvastagságú, 4/8 mm szemnagyságú zúzalékágyazatba vagy speciális műanyag alátételemekre (zsámolyokra) fektetett beton járólapok;
- 5 cm rétegvastagságú 2/5 mm zúzalékba ágyazott beton térkő burkolat (2.43. ábra) képezi a teraszok járófelületét.
Az ágyazóhabarcsba rakott és ragasztott burkolatokat lehetőleg kerülni kell. Ezek javítása nehézkes és körülményes. További hátrányuk, hogy a jelentős hőterhelés miatt 8-10 m2-ként dilatálni kell a burkolatot. Ha mégis hagyományos ragasztott lapburkolat létesítése az igény, azt min. 3 cm rétegvastagságú 4/8 mm szemnagyságú zúzalék ágyazaton fekvő, páraáteresztő fóliával elválasztott, min. 6 cm vastag fagyálló vasbeton aljzathoz ragasztott fagyálló burkolólapokkal képezik (2.44. ábra).
2.44. ábra. Fordított rétegrendű terasztető ragasztott lapburkolattal
1. méretezett vb. födém; 2. lejtbeton; 3. bit. máz kellősítés; 4. két réteg mod. bitumenes lemez csapadék elleni szigetelés; 5. extrudált polisztirolhab hőszigetelés; 6. elválasztó-szűrő rtg; 7. kavicságyazat; 8. vasbeton aljzat; 9. ragasztóréteg; 10. fagyálló kerámia lapburkolat
A kerámialap felületi megjelenését és a száraz technológia kedvező összehangolását képezik az olyan betonlapok, melyek járófelülete gyárilag kialakított kerámia lapburkolat (2.45. ábra).
2.45. ábra. Fordított rétegrendű terasztető kerámia járófelületű betonlap burkolattal
A burkolat készítése során – főleg egyenes rétegrend esetén – fokozott figyelemmel kell eljárni a vízszigetelés sérülésének elkerülése érdekében. Ebből a szempontból is kedvezőbb a fordított rétegrendű tetők alkalmazása, ott ugyanis a csapadék elleni szigetelést megvédi a hőszigetelés a további munkákból adódó esetleges sérülésekkel szemben.
A terasztetők vízelvezetése
A terasztetőket általában több oldalról is állandó emberi tartózkodásra szolgáló belső terek határolják (gyakran a belső térhez közvetlenül kapcsolódik), ezért különösen fontos, hogy tetőfelület (terasz) minden részéről maradéktalanul elvezetésre kerüljön a csapadék.
Helyzetét tekintve a vízelevezetés lehet belső (pontszerű), vagy külső (vonalmenti vagy pontszerű). A belső elvezetés ugyan kedvezőbb (a fűtött belső tér miatt a lefolyócső fagyásával nem kell számolni), azonban kisebb épületeknél ez általában nem vagy csak nehezen (tervezői kötöttségekkel) megoldható.
Kisebb épületeknél jellemző probléma, hogy a víznyelőket és az ezekhez kapcsolódó lefolyócsöveket úgy helyezzék el és úgy hangolják össze, hogy a vízelvezetés is megfelelő legyen, ugyanakkor a lefolyócsövek ne korlátozzák a belső térosztást.
Attikával (mellvéddel) határolt terasztető belső vízelvezetéséhez legalább két víznyelőt, vagy egy víznyelőt és egy biztonsági vízköpőt kell létesíteni. A víznyelőkbe csak az adott burkolathoz illeszkedő összefolyó elemek építhetők be. Fontos, hogy a burkolat felületéről és a vízszigetelésről egyaránt el legyen vezetve a csapadék. A teraszajtó (és gyakran a teljes kapcsolódó falszakasz) mentén a csapóesőt felfogó vízgyűjtő vályút építenek be. Ez rendszerint közvetlenül a csapadék elleni szigeteléshez továbbítja az (általában nem nagy mennyiségű) összegyűjtött vizet (2.50. ábra).
2.50. ábra. Terasztető teraszajtó részlete
Külső vízelvezetés esetén a terasztető burkolatán, illetve a vízszigetelésen lefolyó csapadék közvetlenül a tetőszegély mentén futó vízelvezető (ereszcsatornába van vezetve (2.49. ábra). Attikával körülhatárolt terasztetők külső vízelvezetése pontszerű vízköpőkön keresztül történhet. Ezt minden esetben lefolyócsatornába kell vezetni.
2.49. ábra. Terasztető tetőszegély (eresz-) részlete
Régebben külső vízelvezetés esetén (téli időszakban) gyakori problémát jelentett az épület hővesztesége miatt a tetőfelületen megolvadó csapadék, amely az ereszek, párkányok mentén ismét fagyzónába kerülve megfagyott, és így jéggátat képezve elzárta a lefolyó víz útját. Az így feltorlódó víz akár többször megfagyva és megolvadva jelentős károkat okozhatott a tetőszerkezetben. Ez a jelenség elsősorban a nem megfelelő mértékű és kialakítású hőszigetelésnek volt köszönhető.
Napjainkban az egyre szigorúbb hőtechnikai követelményeknek köszönhetően a lapostetőkbe már olyan vastagságú hőszigetelő réteget építenek be, melynek következtében jelentősen lecsökken az épület hővesztesége. így a terasztető felületén és a tetőszegély (eresz) mentén mért hőmérséklet-különbség elenyésző. A fenti jelenséggel tehát nem kell számolni (lényegében a tetőfelületen és a szegélyek mentén jelenlévő víz egyszerre fagy, illetve egyszerre olvad.)
A vízelvezetés szerkezeti elemeit mindig úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák a többsíkú vízelvezetést, vagyis a burkolatról és a csapadék elleni szigetelésről egyaránt maradéktalanul elvezessék a csapadékot. Fontos, hogy a vízelvezetés elemei kívülről (felülről) karbantartás, javítás céljából (viszonylag egyszerűen) hozzáférhetők legyenek. Ezért is kedvezőek a bontható száraz burkolatok.
A terasztetők biztonságos használatának elengedhetetlen feltétele a megfelelő leesés elleni védelem. Ehhez min. 1,10 m magasságú attikafal vagy korlát szükséges. Ha alacsonyabb attika épül, akkor a szükséges magasságot az attikafalra szerelt korláttal biztosítják (2.46. ábra).
2.46. ábra. Terasztető leesés elleni védelme különböző megoldásokkal
A korlátmezők általában tömör kitöltésűek vagy rácsosak. A rácsrudak távolsága nem lehet nagyobb 12 cm-nél. A korlátelemek rögzítését minden esetben úgy kell megoldani, hogy azok a csapadék elleni szigetelést ne keresztezzék (ne szakítsák meg, „szúrják át”), valamint ne keletkezzenek hőhidak.
Járművel járható parkolótetők
A járható tetők egyedi típusát alkotják a járművel járható és parkolótetők, amelyek napjainkban egyre elterjedtebbek. A rendszerint állandó emberi tartózkodásra szolgáló belső tér felett kialakított parkolótetők szerkezeti rétegfelépítése elsősorban burkolatában tér el a fentebb megismert járható tetőktől. A járművek keltette fokozott terhelés és igénybevételek miatt a tervezés során minden egyes szerkezeti réteget külön megvizsgálva kell a szükséges anyagokat, rétegvastagságokat, védőrétegeket stb. kiválasztani.
Parkolótetők esetén is kedvezőbb a fordított rétegrend alkalmazása, ettől függetlenül készül(het)nek egyenes rétegrenddel is. A jelentős igénybevétel következtében a csapadék elleni szigetelés fokozott mechanikai védelmet igényel, ezt pedig a nagy szilárdságú (extrudált polisztirolhab, habüveg) hőszigetelés a kivitelezés során és azt követően is biztosítja (2.47. ábra).
2.47. ábra. Fordított rétegrendű parkolótető általános rétegfelépítése (műanyag lemez vízszigeteléssel)
1. méretezett vb. födém; 2. lejtbeton; 3. védő-elválasztó réteg; 4. műanyag lemez csapadék elleni szigetelés; 5. extrudált polisztirolhab hőszigetelés; 6. elválasztó-szűrő réteg; 7. kavicságyazat; 8. vasbeton aljzat; 9. aszfalt koptatóréteg
Egyenes rétegrend esetén erről külön gondoskodni kell. A csapadék elleni szigetelések kialakításánál figyelembe kell venni a jelentős vízszintes irányú terheléseket is (járművek fékezése). Ennek felvétele szempontjából legkedvezőbbek a teljes felületen ragasztott lemezszigetelések vagy a bevonatszigetelések.
A járművel járható tetők burkolata többféle lehet. A burkolatok tervezése (méretezése) és kivitelezése során minden esetben figyelembe kell venni a várható igénybevételeket (gépkocsi tömege, csúsztatóerők, hőmérsékletváltozásból adódó mozgások stb.). A hőszigetelés, illetve a csapadék elleni szigetelés védelmét biztosítandó, a burkolat rétege alá szűrő-/csúsztatóréteg, valamint vízálló és korhadásálló elválasztó réteg (pl. polipropilén geotextília) kerül. Előbbi gyakran a burkolat ágyazatát is képezi. A burkolatot és aljzatát a burkolat típusától függően 6-10 m2-ként mozgási hézagokkal kell tagolni.
A járművel járható tetőknél a leggyakoribb burkolatok a következők:
- min. 5 cm rétegvastagságú, 4/8 mm szemnagyságú kavicszúzalék ágyazatba fektetett vagy nagy méretű, előre gyártott speciális alátételemekre helyezett, min. 10 cm vastag vasbeton járólapok;
- 5 cm rétegvastagságú, 4/8 mm szemnagyságú kavicszúzalék vagy homokágyazatba fektetett, min. 10 cm vastag beton burkolókövek;
- min. 3 cm rétegvastagságú, 4/8 mm szemnagyságú kavicszúzalék ágyazatra (elválasztó-csúsztató rétegre) helyezett, méretezett teherelosztó vasbetonlemez, aszfalt koptatófelülettel (a csúsztatóréteget műanyaghab fólia is képezheti).
Az első két típus száraz technológiával készülő, bontható burkolat. Hátrányuk azonban, hogy a burkolókövekkel és betonlapokkal jóval kisebb felületen oszlik el a terhelés, valamint a jármű elindulásából és fékezéséből adódó vízszintes irányú csúsztató erők felvétele csekély, és nagy az elmozdulás veszélye. (Ez az elemek pontos, szoros elhelyezésével részben kiküszöbölhető.)
Vasbeton lemez aljzatra felhordott aszfalt burkolatot különösen nagy terhelés esetén készítenek. Az ilyen burkolatok hátránya, hogy nehezen bonthatók, utólagos javításuk körülményes. Ezzel szemben jelentős teherbírás és kedvező tehereloszlás jellemzi, illetve a vízszintes irányú erők felvétele is kedvező.
A parkolótetők balesetvédelmét szintén magas peremfallal (attikával) és korláttal biztosítják. A járművek esetében a peremfalnak hajtás, tolatás (esetleg gurulás) elkerülése érdekében kerékfelfogó szegélyeket (ütközőket) kell elhelyezni az attika előtt.
Szerkezeti részletek Attika
Terasztetőket határoló attikafalak kialakítása a korábban (a nem járható tetőknél) megismert elveknek megfelelően történik. A csapadék elleni szigetelésnek legalább 20 cm-rel a járófelület síkja fölé kell nyúlnia, de rendszerint teljes magasságban (a falkoronára ráhajtva) felvezetik az attikára. A hőhídmentesség biztosítása érdekében a teljes peremfalat körbe kell hőszigetelni. Az attika burkolata az egyedi igényektől függően többféle lehet, általában a terasztető burkolatához igazodik (2.48. ábra).
2.48. ábra. Terasztető attikarészlete
Előfordulhat, hogy az attika belső függőleges homloklapja a teraszhoz igazodó (gyakran szerelt jellegű) burkolatot kap, míg a falkorona részt a már jól ismert fémlemez szegélyezéssel fedik le. Az 1,10 m-nél alacsonyabb attikafalakra külön korlátot kell felszerelni. Ezt minden esetben a peremfal teherhordó „magjához” kell rögzíteni (dűbelezve). Vízköpők beépítése esetén az attikán átvezetett kifolyócsövön keresztül van elvezetve a csapadék. Parkolótetőknél az attikafalat célszerű nagyobb szerkezeti vastagsággal (ill. erősebb vasalással) kialakítani. A burkolat általában egyszerű műkő vagy beton fedlap, esetleg fémlemez fedés.
Tetőszegély
Külső (vonalmenti) vízelvezetés esetén jellemzően peremfal nélküli tetőszegélyt alakítanak ki. A burkolaton, valamint a csapadék elleni szigetelésen lefolyó csapadékot egyaránt az ereszcsatornába kell vezetni. Ehhez a tetőszegély mentén az adott burkolathoz igazodó, speciális fém előre gyártott (ereszcsatornával egybeépített) szegélylezáró profilt építenek be (2.49. ábra).
2.49. ábra. Terasztető tetőszegély (eresz-) részlete
A vízszigetelést rávezetik a szilárd aljzathoz rögzített vízorros fém profilra, majd elhelyezik a burkolat lezárását biztosító szegélyprofilt. Ezt követően készítik el a burkolatot. A burkolat típusától és rétegvastagságától függően többféle szegélyezés alkalmazható.
A leesés elleni védelmet teljes (min. 1,10 m) magasságban korlát biztosítja. Ennek rögzítése többféle módon történhet, de alapvető követelmény, hogy a rögzítést úgy kell megoldani, hogy ne érintse a csapadék elleni szigetelést. Parkolótetőknél peremfal (attika) nélküli tetőszegélyezést általában nem alkalmaznak.
Teraszajtó
A terasztetők egyik legkényesebb részlete a külső és belső tér közötti átjárhatóságot biztosító teraszajtó küszöbrésze. Használati szempontból ugyan kellemetlen, de alapvető követelmény, hogy a terasz járófelülete min. 3 cm-rel alacsonyabban legyen a beltéri padló szintjénél. A külső és belső térben alkalmazott eltérő rétegvastagságok következtében azonban ez gyakran nem teljesül.
A teraszajtó előtt, a küszöb teljes hosszában vízgyűjtő vályút építenek be. Ez rendszerint közvetlenül a csapadék elleni szigeteléshez továbbítja az ajtóról lefolyó, esetleg a terasz burkolatán szél által visszatorlasztott (általában nem nagy mennyiségű) vizet. A csapadék elleni szigetelést egészen a teraszajtó fémlemez szegélyezéséig fel kell vezetni. A küszöb mentén ügyelni kell a hőhídmentességre.
Csapadékvíz-összefolyó
A terasztetőkön kialakítandó csapadékvíz-összefolyók szerkezeti felépítése alapvetően megegyezik a nem járható tetőknél bemutatottakkal (2.51. ábra).
2.51. ábra. Csapadék-összefolyó kialakítása terasztetőn
Fordított rétegrendű tetőknél az alsó lefolyóelem a csapadék elleni szigeteléshez kapcsolódik, míg a felső lefolyóelem a burkolat síkjáról összegyűlt vizet vezeti a lefolyóba. (Egyenes rétegrend esetén három síkon kell biztosítani a csapadék, illetve a nedvesség lefolyóba történő bekötését.) A rendeltetésszerű működés mellett fontos, hogy az összefolyó látható része (fémrács, perforált burkolólap stb.) megjelenésében a burkolathoz illeszkedő, esztétikus legyen.
A terasztetőn létesített csapadék-összefolyót úgy kell kialakítani, hogy azt a különböző mechanikai hatások, igénybevételek, mozgások ne károsíthassák. A nem megfelelően beépített összefolyók elmozdulhatnak, megsüllyedhetnek, ez pedig akár a teljes tetőszerkezet tönkremenetelét okozhatja (pl. beázás).