• ajtók
• nyílászáró

Nyílászárók típusai, felépítése és működése

A nyílászárók az épületek külső, határoló szerke­zeteiben (külső falakban, tetőszerkezetekben), valamint a belső falakban kialakított nyílásokat kitöltő, lezáró szerkezetek.

A nyílászárók alaptípusai

Ajtók:

• belső ajtók;
• kültéri ajtók (bejárati ajtó, teraszajtó);
• garázsajtók;
• kapuk;

Ablakok:

• külső falakba épített ablakok;
• tetőablakok;
• felülvilágítók;
• üvegfalak (függönyfalak);

A mindennapi gyakorlatban a nyílászárók alatt elsősor­ban az ajtókat és ablakokat értjük (3.1. ábra).

3.1. ábra. Nyílászárók a) ablak; b) ajtó; c) garázskapu; d) tetőablakok; e) kirakat

A nyílászárók rendeltetését, funkcióját alapvetően meg­határozza a nyílászáró típusa és beépítési helye. Például a külső falakban, tetőszerkezetekben elhelyezkedő ablakok alapvető feladata minden esetben a megfelelő bevilágítás és szellőztetés biztosítása. A beltérben elhelyezkedő ajtók ugyanakkor általában teljesen zártak: elsődleges feladatuk a helyiségek közötti átjárás lehetővé tétele. A nyílászárók sokféle szempont (anyag, működés stb.) szerint csoportosíthatók. A nyílászárók rendeltetését, osz­tályozását az egyes típusok ismertetésénél tárgyaljuk rész­letesen.

Nyílászárókat érő hatások, követelmények

A nyílászárókat érő hatások és az ezek ismeretében meg­határozott követelmények alapvetően függnek a nyílászáró típusától és beépítési helyétől. Az ablakok, ajtók, kapuk stb. eltérő rendeltetéséből eleve adódik, hogy az őket érő igény­bevételek is különbözőek. (Az ablakszárnyakat általában jó­val kevesebbszer nyitják-csukják, mint az ajtószárnyakat.)

A külső és a belső térbe beépített nyílászárókat érő eltérő hatások szintén különböző követelményeket eredményez­nek. (Külső nyílászárók esetében alapvető követelmény a jó hőszigetelés, ugyanakkor a rendszerint fűtött tereket elvá­lasztó belső ajtókkal szemben a hőtechnikai követelmények másodlagosak.)

Természetesen külön elvárásokat támasztunk a még be­építetlen, illetve a már véglegesen beépítetlen nyílászáró szerkezetekkel szemben is. A még beépítetlen nyílászárók­nak mindenképpen méretpontosnak és egyszerűen beépít­hetőnek kell lenniük.

A beépített nyílászárókkal szembeni általános követelmények a következők:

• egyszerű használhatóság (nyitás-zárás);
• megfelelő légzárás;
• tartósság;
• mechanikai hatásokkal szembeni ellenállóság;
• megfelelő nedvesség-, hő- és hangszigetelés;
• esztétikus megjelenés;
• alaktartóság;
• biológiai hatásokkal szembeni védelem;
• tisztíthatóság;

Az előzőek mellett a külső nyílászárókkal szemben to­vábbi fontos elvárásokat támasztunk:

• időjárási hatásokkal (csapadékkal, széllel, hőmérsék­lettel) szembeni megfelelő ellenállóság;
• vízzáróság;
• napsugárzással szembeni ellenállóság (UV-állóság);
• kellő fényáteresztés, árnyékolás;
• külső szennyeződésekkel (biológiai, kémiai hatásokkal) szembeni ellenállóság;
• betörésbiztosság.

A belső nyílászáróknak (ajtóknak) az általános követel­mények mellett az alábbiaknak kell megfelelnie:

• fokozott hangszigetelés (léghanggátlás);
• könnyű használhatóság.

A fentieken kívül az egyes helyiségek különleges rendel­tetésétől függően egyedi követelmények is vonatkozhatnak a nyílászárókra. Ilyen lehet pl. a fokozott hőszigetelés (hű­tőházaknál), a fokozott hangszigetelés (pl. stúdióknál), a sugárvédelem (kutatóintézeteknél), a légnyomásállóság stb.

Nyílászárók szerkezeti felépítése, működése

A nyílászárók két fő szerkezeti eleme a tok és a szárny (3.2. ábra). A tok közvetlenül a befogadó szerkezethez (falhoz) kapcsolódó, a szárnyat közrefogó keret. Lényegében ez a nyílászáró tartószerkezete. A szárny a nyílászáró mozgó (nyitható) része, amely különböző vasalatok segítségével kapcsolódik a tokhoz. A tok és a szárny a keret mentén kör­ben egy vagy több ütközési felületen illeszkedik egymás­hoz. A szárny lehet részben vagy teljesen tömör (zárt, nem átlátszó), illetve üvegezett. (Egyedi üvegezéssel az átlátszó­ság szintén korlátozható.)

3.2. ábra. Nyílászárók szerkezeti felépítése

A nyílászáró szerkezetek rendeltetésszerű, tartós működ­tetéséhez és funkcionális használhatóságához vasalatok, szerelvények, üvegezések, különböző felületvédelmi bevo­natok szükségesek. A vasalatok (pántok, zárak, merevítők, kilincsek stb.) jellemzően fém anyagúak, a nyílászárón belül a legnagyobb terhelésnek és mechanikai igénybevételnek kitett szerkezeti elemek.

A nyílászárók működését a szárny nyitási módja hatá­rozza meg. A legtöbb nyílászáró részben vagy teljes egészében nyitható, csukható, vagyis a szárny különböző irányba mozgatható. Az egyes nyílászáró-típusoknál (ajtó, ablak, garázskapu stb.) eltérő nyitási módok alkalmazhatók. A kü­lönböző nyitási módokat az egyes nyílászárók tárgyalása során ismertetjük.

Nyílászáró szerkezetek méretei, méretkoordináció

A nyílászárók nagy pontosságú, összetett szerkezetek, amelyeket a tervezés, a gyártás és a kivitelezés (beépí­tés) megfelelő összehangolása érdekében többféle mérettel határoznak meg. Ahhoz, hogy a nyílászáró tartósan a rendeltetésének megfelelően működjön, fontos, hogy pontosan illeszkedjen a befogadó szerkezetbe. Napjainkban az egyedi igényekhez igazodva szinte bármilyen méretű és geomet­riájú nyílászáró legyártható. Ez a hozzá igazodó befogadó szerkezet készítését jelentősen megkönnyíti. (Ettől még az előzetes tervekben megadott pontos méretek alapján kell ki­alakítani a falnyílást.)

A nyílászáró szerkezetek jellemző méretei a következők (3.3. ábra):

• Névleges méret (NM): a falszerkezetben kialakított üres (nyílászáró szerkezet nélküli) falnyílás szélességi és magassági mérete. A tervezés során minden esetben a névleges mérettel (tervlapokon a nyílászáró tenge­lyén feltüntetetve) adják meg a különböző nyílásokat. (A nyílászáró szerkezetek pontos gyártási méreteit is a névleges méretek ismeretében határozzák meg.)
• Befoglaló méret (BM): a nyílászáró szerkezet legna­gyobb külső mérete. Megegyezik a gyártási mérettel (GYM), illetve a tok-külmérettel (TKM). A beépítési helyigény miatt legtöbbször kisebb, mint a névleges méret.
• Elhelyezési köz (EK): a névleges és a befoglaló méret közötti méretkülönbség fele. A tokszerkezet és a fal közötti hézag mérete (egyenletesen a keret mentén). El­sősorban a tok falnyílásba helyezésekor és rögzítésekor van jelentősége.
• Tiszta nyílásméret (TM): a nyílászáró szerkezet szabad (használható) nyílásmérete. Ablakoknál a vízszintes és függőleges, ajtóknál „csak” a vízszintes irányú tok-belmérettel (TBM) azonos. (Előre tervezett bútorozás során lehet fontos az ismeretük.)

3.3. ábra. Nyílászárók jellemző méretei a) ajtók; b) ablakok

Tervezési és kivitelezési szempontból egyaránt kedvező, ha a különböző nyílászárók egységes modulkoordinációhoz igazodva adott méretléptékben készülnek. Ezt felismerve a 20. század közepétől a hazánkban gyártott nyílászárók 30 cm-es modulmérethez igazodnak, magassági és szélessé­gi méretében egyaránt.

Napjainkban az egyedi igényekhez igazodva a korszerű nyílászárók jóval kisebb méretlépcsőben készülnek. Sőt, a gyártók többsége gyakran az adott méretlépcsőtől eltérő egyedi méretű (és geometriájú) nyílászárók készítésére is alkalmas. A gyártók gyakran saját, egyedi méretrendszer­ben gyártják a nyílászárókat, ezért már az épület tervezése során célszerű megválasztani a gyártmányt és típust, hogy a befogadó szerkezet ennek megfelelően legyen majd kiala­kítva.

(Napjainkban az esetek nagy részében utólag, a be­fogadó szerkezet kialakítása után építik be a nyílászárókat. A gyártást általában előzetes felmérés előzi meg, ez alapján egyeztetik a tervezett és gyártási méreteket.) A falnyílás és a nyílászáró méreteinek előzetes (gyártás előtti) összehan­golása elengedhetetlen a beépíthetőség szempontjából!