Magasépítészet

A kő, mint építőanyag

A kő jelentősége

A kő a legrégibb építőanya­gok egyike, a természetes eredetű. építőanyagok között igen fontos helyet tölt be, és tekintettel könnyű beszerezhetőségére, az összes korok épí­tészete alkalmazta. A követ ma sem tudták még az egyre fejlődő mesterséges anyagok kiszorítani. A kő nemcsak tartós, építési célokra kiválóan alkalmas, igen változatos fajtájú és szép építő­anyag, hanem bizonyos körülmények fennforgása esetén gazdaságos is. Hazánk legtöbb részén találunk építésre alkalmas kőzeteket.

Építőkövek

Építőköveknek nevezzük azokat a természet­ben előforduló kőzeteket, melyek kellő mennyiség­ben fejthetők, szükséges mértékben alakíthatók, az építészet által támasztott és a következőkben részletesen megtárgyalt követelményeknek meg­felelnek. Ezek a tulajdonságok kőfajtánként és sokszor lelőhelyenként is mások és mások, így aszerint, hogy milyen célra kívánjuk a követ felhasználni, választanunk kell a fellelhető kövek között.

A kőből készült épületszerkezetek csoportosí­tása

A kő a magasépítésben kétféle módon: a) mint terméskő és b) mint faragott kő kerül alkalmazásra.

Terméskő: fal- és egyéb szerkezetek készítésé­hez használt, a bányából nagyolva kitermelt, esetleg a kőműves által kalapáccsal durván ala­kított építőkő.

Faragott kő: fal- és egyéb szerkezetek készíté­séhez használt építőkő, amelyet különböző kő­faragó szerszámok vagy gépek segítségével meg­dolgoztak.

A kőből készült szerkezetek terén megkülön­böztetünk:

  • terméskő szerkezeteket és
  • faragott kő szerkezeteket.

A terméskő szerkezetek csoportjába tartoznak a terméskő falazatok, a bennük kiképzett nyílások, és azok áthidaló boltövei, kémények, továbbá az ilyen természetű és anyagú boltozatok, a fal- és lábazatburkolatok, előlépcsők stb.

A terméskő szerkezeteket az jellemzi, hogy a kövek sok esetben megmunkálatlanul, máskor csak idomítva kerülnek beépítésre és csak igényes kivitel esetén dolgozzák meg azokat kőfaragó szerszámmal és módszerekkel. A kőosztást nem részletes tervek, hanem csak általános jellegű (költségvetési) előírás alapján hajtják végre. A kő szükséges idomítását (faragását) és a szóban forgó terméskő szerkezet megépítését legtöbbször ugyan­azon dolgozó, a kőműves végzi el.

A terméskő szerkezetekkel kapcsolatosan gyak­ran találkozunk a falazókő és a cyklop-kő elnevezésekkel is.

Falazókő: faltestek építésére használatos, leg­inkább puha kövekből durván bárdolva, vagy repesztve előállított, közel derékszögű hasáb alakú építőkő.

Cyklop-kő: ékekkel hasított vagy nagyolt, szabálytalan öt- vagy hatszögű homloklapokkal előállított, megdolgozás nélküli építőkő.

Faragott kövek

A faragott kő szerkezetek igen sokfélék lehet­nek, így: faltestek, pillérek, oszlopok, boltozatok, gerendaalátétek, gyámkövek, fal-, födém- és lábazat­burkolatok, párkányzatok, nyíláskeretezések, mell­védek, fal-, mellvéd- és kéménylefedések, lépcsők, padlóburkolatok, kutak, emlékművek, szobor talpazatok stb. készülhetnek faragott kőből.

A faragott kő szerkezetek jellemzője, hogy minden egyes darab kő előre meghatározott (megtervezett) alakkal, pontosan méretjelzett tervek alapján, különböző kőfaragó szerszámokkal, illetőleg gépekkel megdolgozva készül. A bányákban kitermelt követ a kőfaragó munkálja meg alaki és felületi szempontból. A továbbiakban a kifaragott követ az építkezés helyszínén a kőműves helyezi el, az ún. elhelyező munkák keretében; a kőfaragó az elhelyezett köveket esetleg után­dolgozza.

A kőszerkezetek értékelése. Amint az előbbiek­ből láttuk, a kő a legkülönbözőbb rendeltetésű szerkezetek előállítására alkalmas. A későbbiekből kitűnik, hogy alaki és felületi megdolgozása meglehetősen hosszadalmas, ezért – eltekintve a terméskő szerkezetektől – a belőle készített (faragott kő) szerkezeti elemek igen költségesek, viszont, mint majd látni fogjuk, minden tekin­tetben igen értékesek.