• színek
• színrendszer

Színek – a sajátságos lakótér-alakítás útja

A jó színek elővarázsolásának képessége, a jó főzéshez szükséges tehetséggel hasonlítható össze. Intuitíven vannak bizonyos elvárásaink a helyes színképzést illetően. Például hangulatteremtő hatásúnak óhajtjuk, nyomasztó érzéki benyomásaink letörését vagy kikapcsolódásunk elősegítését várjuk tőle.

Ha arról van szó, hogy díszítsünk vagy színekkel operáljunk, akkor nem árt egy bizonyos színismereti alaptudás. Ha valamilyen tárgyra fény esik, akkor arról különbözőképpen verődnek vissza a fénysugarak, és el is nyeli azok egy részét a tárgy. A dolgok színesben látszanak. Ha saját színérzetünket más emberekkel közölni szeretnénk, megálla­píthatjuk, hogy ez nem is olyan egyszerű.

Időközben azonban szám­talan lehetőség alakult ki, a színek rendszerbe foglalására vagy jelölésére, amely ezt a témát megkönnyíti. A gyakorlat számára a sok rendszerből legalább a „színkört” meg kell ismerni. A színek világából, az azok közötti összefüggéseket már régen egy színkörbe foglalva mutatják be. Itt például a sárga színből felfelé kiindulva, el lehet jutni (az óramutató járásával megegyező irányban) a narancson át a pirosig, azután az ibolyáig és kékig, majd a zöld következik, és onnan ismét a sárga kiindulóponthoz térünk vissza.

Például minden színt ki lehet keverni a három alapszínből: a sárgából, pirosból és kékből. Ezért beszélünk primer színekről is. Ebből következik, hogy a primer színek kombinációit szekunder­ színeknek nevezzük. Ezek a fenti színkörmodell esetében a narancs, ibolya, zöld. Az úgynevezett komplementer (kiegészítő) színek a színkörben egymással szemben fekszenek.

A gyakorlati színrendszer szem előtt tartása

Teljesen más mód a tudomá­nyos színrendszer, az ún. RAL (Reichsausschuß für Liefer­bedingungen) – 820 HR és F12 színjegyzék. Az iparban nagyon gyakran a használt (lakk-) színek miatt összegyűjtve tartják őket egy könyvben és nagyon praktikusan alkalmazzák. Egy adott festék színének RAL-lal való állandó ellenőrzése adatot nyújt például a szín-tartósságra.

Habár megjelentek időközben újabb, átfogóbb színkártya-rendszerek is, mégis a régi RAL-rendszert használják továbbra is a legintenzívebben. Talán azért, mert ez kicsi, könnyen kezelhető kiadvány­ban kapható, s majdnem minden iparosnak van belőle egy vagy két példánya.

Mivel ilyen mintakártya elérhető áron kapható, minden érdeklődő könnyen tud ebből a segédeszközből profitálni. Hosszú távon mindenképpen kifizetődőbb egy ilyen „szab­vány” színkészletet vásárolni, mint az éppen divatos és egyéb szezonális rendszereket, amelyeket esetleg néhány év múlva el lehet dobni, mert már nem állítják elő azokat. Azonban teljesen mindegy, hogy milyen színt választ, és hogyan adja tovább a színre vonatkozó elképzeléseit az iparosnak vagy eladónak. A színválasztás meghatározza a karaktert, és egy lakás atmoszféráját.

A színkontraszt térélményeket nyújt

Például a kontrasztok azért tartoznak a térélményhez, mert anyagszerűsítenek a:

• különböző színek által (kontrasztok tarka árnyalatban, például komplementer-színek alkalmazásával, kék/narancs);
• különböző élénkség által (kontrasztok élénk bevonatok­nál, pl. extrém esetben fekete/fehér-kontraszt). Vigyázat! Nagyon visszatet­szőén hat a kontraszt a padlón (szőnyeg) vagy fémcsillogású falon, mert szemet zavaró vagy bizonytalanságot keltő.
• különböző teltség (kont­raszt, például szürke/piros). Ilyen teltségi kontraszt fontos a helyiségben, főleg a hangsú­lyok és más súlypontok kiemelése miatt. Azonban nem szabad túl nagy felületeken alkalmazni.

Kialakítási alapelv: az arányokat megőrizni

Amilyen fontos a kontraszt, nem közömbös az sem, hogy milyen felületnagyságon jelennek meg a színek a helyi­ségben. Egy kék kép sárga keretben, egészen másképp hat, mint egy sárga kép kék keretben. Ez a színarányok kérdése.

A kék hideg szín, azonban belső nyugalmat és kiegyensúlyo­zottságot ad. Fontos, hogy a színkompozí­ció jó legyen, egyébként ellentétes hatást vált ki.

A túl modern bútorokhoz a telt színek gyakran nem mennek. A fal- és mennyezet­kialakításhoz mindig talál­hatók megfelelő színárnyalatok.

Néhány alapelv a színnel való bánásmódhoz:

• A domináló szín megvá­lasztása (falak, esetleg nagy berendezési tárgyak) meg­felelően találkozzon a helyiség megkívánt (feltételezett) hatásával.
• Elsősorban a falszínek határozzák meg, hogy egy helyiség meleg- vagy hideg, ordító vagy nyugodt légkörű. A falakat a teltebb színek közelebb hozzák, a hideg, élénk színek távolabb.
• A padlószint a helyiség nagyságának megfelelően és a többi helyiségszínhez válasszuk meg. A túl élénk padlók elbizonytalanítóan hatnak, ezeket a higiéniás helyiségekben helyezik el. A nagyon sötét padlók a nagyobb helyiségekben a megvilágítottságot erősen befolyásolják. A nagy helyi­ségekben, ahol kevéssé differen­ciáltak a hangsúlyok, a felületek jó kisebbítésére optikailag lehetőség van más színű vagy világosabb szegélylezárással. Kisebb helyiségekben ezzel szemben egy optikai növelést lehet elérni, ha a padlóburkolatot kissé a falra „felhúzzuk”. Vigyázat! Nagy felületű, tarka díszburkolatok botlásveszélyes lépcsőként hatnak.
• A mennyezet színe a helyi­ség magasságától és a helyiség egyéb színképzésétől függ. Egy világos (például világoskék, zöldeskék) mennyezet esetén alacsonyabb helyiségmagasság magasabbnak tűnik, ha a falak megfelelően sötétek és meleg színnel festettek. Nagyon magasan lévő mennyezetek természetesen színben erősebb hangsúlyt engednek meg.
• Minden szín többször is előfordulhat a helyiségben. A komplementer-színek ezáltal fokozott fényerőt nyernek. Együtt alkalmazva egy színt, az sokkal kisebb erővel jelenik meg, mint a többi. Hasonló mennyiségben a színesség túl feltűnő.
• Színharmónia akkor jön létre, ha egy helyiségben legalább egy színről (piros, sárga, kék), illetve a színkör fél oldaláról lemondunk. Lehető­ség szerint háromnál nem több színt alkalmazunk.
• A világossági fokozatot a természetes érzékünkhöz kell igazítani: a környezetünk útmutatásait is vegyük figyelembe. Például elvárá­sunknak megfelelő, hogy egy helyiségben a padlót inkább sötétnek, a mennyezetet világosnak képzeljük.
• Az erős mintázatról mondjunk inkább le. A színek befolyásolják a térhatást. Harald Brraem professzor „A szín hatalma” c. könyvében írtak szerint: „A színek hathatósan és tartósan rányomják bélye­güket gondolkodásunkra, érzéseinkre és cselekedeteinkre, ellenőrzik és vezérlik azokat.”