Hogyan viaszoljuk a fafelületeket?
A bútorok legrégibb felületkezelő anyaga a természetes viasz. A viasz behatol a fába, nem marad a felületén. Védi a bútort a mindennapi használat során a kopástól, a víztől és a nedvesség egyéb formáitól. A viaszos felületkezelés esztétikus, és a fának bársonyos fogást biztosít.
Az eljárást alkalmazhatjuk:
- Belső terek burkolatainál (falburkolatok, lambériák stb.).
- Bútoroknál.
- Padlóburkolatoknál.
- Dísztárgyaknál.
A viaszolásra legalkalmasabb a nyers, kezeletlen fa felülete, amely elsősorban az új faszerkezeteknél adott. A viasznak be kell jutnia a fa pórusaiba, ezért olyan felületet kell biztosítani, amely nem tartalmaz eltömődött pórusokat. Valamilyen anyaggal már kezelt fafelület esetén a bevonatot teljes vastagságában el kell távolítani. Ez általában többszöri csiszolással történhet.
A nyers fafelületet csiszolás után jól kicsavart nedves kendővel vagy szivaccsal át kell törölni. Ekkor a nedvesség felhúzza a fa szálait, amelyeket finom (P240) papírral szálirányban át kell csiszolni. így tökéletesen sima alapfelület adódik.
- Parketta a fürdőszobában? Ismerd meg hogyan!
- Előzze meg a fa károsodását!
- Fatüzelésű vaskályhák veszélyei és használata
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Az alapozó olajozás ecsettel, hengerrel és szórással vihető fel a fafelületre. A felületet egyszer teljesen be kell olajozni. A felhordáskor ügyelni kell az anyag egyenletes felhordására. Amennyiben a kezelt fa könnyen beissza az olajat, akkor további réteget kell felvinni. Az alapozó olajozáshoz egyfajta anyagot használjunk! A 10 perc alatt be nem szívódó olajat ecsettel vagy ronggyal el kell oszlatni, és bedörzsölni. A felesleget le kell törölni. (Ellenkező esetben az olaj egy fényes filmréteget képez a felületen, és elválasztó rétegként működik). Az olaj száradásához oxigén szükséges, ezért a helyiségben a légcserét szellőztetéssel folyamatosan biztosítani kell.
Optimális körülmények esetén 24 óra elteltével az olaj megszárad. Ekkor finom (P240) csiszolóval a felületet újra finoman át kell csiszolni (köztes csiszolás). A keletkező, finoman érdes felület biztosítja a viasz megfelelő tapadását, ezért a köztes csiszolás nem hagyható ki.
A viasz viszkozitásától függően a felhordáshoz különböző szerszámokat, segédeszközöket használhatunk. Tiszta, nem szöszölődő ronggyal a méz sűrűségű viaszt hordhatjuk fel. A rongyot a fa szálirányában mozgassuk, és közben kenjük el a felületre helyezett viaszt. Hasznos szerszám lehet egy fogkefe és egy borzecset is, amelyekkel a különböző profilok mélyedéseibe tudjuk juttatni a felületkezelő anyagot. A hígabb, több oldószert tartalmazó viaszokat ecsettel lehet a felületre hordani.
Az eszközöket munka után lakkhígítóval azonnal meg kell tisztítani a viasztól, különben beragadnak. A felületet a száradási idő lejárta (anyagtól függően kb. 40 perc) előtt tiszta pamutronggyal vagy lószőr kefével polírozni kell. Fontos, hogy minél tovább hagyjuk a viaszt száradni, annál nehezebben, de annál fényesebbre és keményebbre lehet polírozni. Két óra elteltével a felület már nem polírozható. A polírozott felületet azonnal lehet használni, de nem érheti nedvesség, amíg a viasz ki nem keményedik (min. 2 hét). A használat során keletkező sérülések helyileg javíthatók a már bemutatott technikai lépések betartásával.
Olvasmány
A felület tisztításához ajánlatos gyökérkefét használni, amellyel az oldószer, a lakk- és politúr maradványait és a csiszolóport is el lehet távolítani. A száraz felületet ugyanúgy kezelhetjük, mint a nyers fafelületet.