A szigeteléssel kapcsolatos hazugságok [ÉPÍTÉSZMÉRNÖK]
Kis befektetéssel sokkal alacsonyabb fűtési költségek. Ezt ígéri az energetikai épületkorszerűsítés. Azonban egyre egyértelműbben megmutatkozik: a befektetés soha nem térül meg.
A környezetnek jót tesz és mellette pénzt is takaríthat meg. Így teszik vonzóvá a háztulajdonosok számára az otthonuk energetikai korszerűsítését.
Az ehhez szükséges hitelt különleges feltételekkel nyújtják, továbbá az államtól jelentős összegű támogatás is kapható hozzá. Állítások szerint a befektetés legfeljebb tíz éven belül csupán a fűtési költségek megtakarításából megtérül.
A valóság azonban mást mutat!
A korszerűsítés sok esetben csak az építési vállalkozóknak és a szigetelőanyagok gyártóinak éri meg – a háztulajdonosnak pedig a nyakán maradnak a felújítási költségek és a nem ritkán veszélyes hulladékkal körberagasztott négy fal.
Richard T. úr ódákat tudna erről zengeni.
„Hat évvel ezelőtt kaptuk meg a szüleim házát, és ezután egyből fel is újítottuk”, meséli a felső-ausztriai úr. „30.000 euróba került, és éves szinten akár 2.500 euró összegű fűtési költségmegtakarítást ígértek”
meséli T. úr.
„A befektetésnek legkésőbb 15 év alatt meg kellett volna térülnie.”
A háztulajdonos eddigi mérlege azonban mást mutat:
„A 2.500 eurós nagyságrendű megtakarítástól igen messze vagyunk. 400-500 euró reálisabb.”
Így tehát a korszerűsítés csupán egy 60 éves időintervallumban amortizálódott volna.
Szavatossági idő
Hogy egy 13 centiméter vastag összetett hőszigetelési rendszer (WDVS) egy fél évszázadnál hosszabb ideig nagyobb befektetések nélkül bírja a homlokzaton, az több, mint valószínűtlen. Ennek oka a fizikában keresendő: mivel a homlokzaton lévő szigetelőanyag nem veszi fel a meleget, így elsősorban az északi oldalon mindig hideg marad. A hőmérséklet ilyenkor gyorsan az úgynevezett harmatpont alá süllyed: pára csapódik ki a homlokzaton – és a teljes fal mindig valamennyire nedves lesz. Ez kiváló táptalajjá teszi az algák és a penészgombák számára, amelyek az évek folyamán a védő vakolatréteget is megtámadhatják.
De más élőlények is felfedezték a kellemesen meleg hőszigetelt homlokzatokat, mint biotópot: a harkályok sok helyen igazi hőszigetelés-gyilkosok, hiszen csőrükkel tányér nagyságú lyukakat kopácsolnak a homlokzatokba, hogy utána a puha szigetelőanyagba építhessék meg fészkeiket.
Az egyik szenvedése a másik megélhetésének alapja: Franz Osterhammer kártevőírtó számára az összetett hőszigetelési rendszerrel borított homlokzatok fontos gazdasági ágazattá váltak.
„Majdnem minden nap távolítunk el madárfészkeket és kártevőket a korszerűsített házak szigetelőanyagából”
meséli a hivatásos rágcsálóirtó.
„A harkályok még a legkellemesebbek közé tartoznak. Fél házoldalakat uraló hangyaépítményeket és teljes patkány-kolóniákat is távolítottunk már el az ilyen homlokzatokból”
meséli el Osterhammer úr a titkokat. Noha az ilyen extrém esetek ritkák, Osterhammer úr alapvető problémákat tapasztal az összetett hőszigetelő rendszerekkel kapcsolatosan:
„Amint az ilyen homlokzat négy vagy öt évnél öregebb lesz, mindig találunk valamit – még akkor is, ha az csupán penész-vagy algafertőzés.”
Ha kártevő-invázió ugyan nem is lesz, akkor is rengeteg kétely marad számos, a hőszigetelés korszerűsítését célzó projekt ésszerűségével kapcsolatosan. Erre a következtetésre jutott a Prognos Kutatóintézet egy tanulmánya, amely a német Förderbank KfW számára elemezte a hőszigetelt homlokzatok tényleges költségeit és hasznát.
A vizsgálat eredménye megrázó: aki energetikailag korszerűsíti a házát, majdnem mindig ráfizet. Sőt: az új építésű épületek többletköltségei, amely által a legmagasabb energetikai szabványoknak is megfelelnek, csak a legritkább esetben amortizálhatók.
„A befektetések nem finanszírozhatók csupán a megtakarított energiaköltségekből”
hangzik el a tanulmányban. Mindegy, hogy alacsony energiaigényű vagy passzív ház: az építtető legfeljebb a környezetnek tesz jót, pénzügyi szempontból azonban hátrányt szenved.
Üzletszerzés
Hasonló következtetésre jutott a kelet-ausztriai építészeti szakértők vezetője, Konrad Enzelberger is. Ő arra gyanakszik, hogy sok háztulajdonost csupán hiányosan tájékoztattak a valódi energiamegtakarítási potenciálokról:
„Számos korszerűsítési projekt hátterében tisztán az üzletszerzés áll”
hangzik a bíróság előtt felesküdött szakértő véleménye.
„Hogy egy lakóépület energetikai korszerűsítése ténylegesen megtérül-e, azt esetről-esetre sokkal alaposabban meg kellene vizsgálni”
mondja Enzelberger úr. A gyakorlatban ez aligha történik így. Ő saját maga is számos építtetőt beszélt le az átfogó felújításról – gyakran a saját gazdasági érdekeivel ellentétben.
Az általános ésszerűségi kérdés mellett ugyanis az energetikai korszerűsítés minőségi problémával is jár. Az építészeti szakértő Herwig Holler, aki a hőszigetelt homlokzatok támogatói közé tartozik, így figyelmeztet:
„Az építőiparbar a „minél olcsóbb, annál jobb”
mentalitás dominál, amely az energetikai korszerűsítési projektekre nézve sajnos halálos”. Aki a legolcsóbb ajánlattevőt választja, az szinte garantáltan megvásárolja magának az épület károsodását is. Az építkezéseken a szigetelőanyag felvitelekor sok esetben „teljesen dilettáns módon” járnak el.
„Ezek a rendszerek technikailag igényesek, számos építkezésen azonban költséghatékonysági okokból az x. alvállalkozónak delegálják ezt a munkát, aki teljesen képzetlen személyzetre bízza ezt az igényes feladatot.”
mondja Holler úr
Ezt a véleményt Christian Z. úr is megerősíti. Az egyik nagy bécsi építési üzem egykori projektvezetője így nyilatkozik:
„A korszerűsítési projektek igazi pénzlelőhelyek. Az energiamegtakarítás ürügyén számos háztulajdonossal szinte bármit meg lehet tenni”.
Ennél a vállalkozásnál a tényleges kivitelezést továbbadták egy magyar cégnek.
„Sokszor olyan emberek jöttek az építkezésre, akiknek még soha az életben nem volt kőműveskanál a kezében. Holott az összetett hőszigetelési rendszerek felszerelése igazi precíziós munka”.
Az ilyen esetek Christian Z. úr elmondása alapján nem számítottak kivételesnek, hanem egyenesen ez volt a megszokott az energetikai projekteknél.
Előre borítékolható épületkárok
Az építkezés során végzett olcsó kontármunka legkésőbb néhány év múlva megmutatkozik.
„Éppen az építőelemek közötti átmeneteknél, az ablakoknál és a tetőnél szükséges a szakértelem”, mondja Holler úr. „Amennyiben ezeket nem megfelelő módon vitelezik ki, a víz bejutása szinte borítékolható.”
Az épületkárok közel fele, amellyel Holler úr az elmúlt évek során szakértőként foglalkozott, a szakszerűtlen hőszigetelési korszerűsítésre vezethető vissza. „Illetve a nem megfelelő életvitelre”, teszi hozzá Holler úr. „Ugyanis aki manapság alacsony energiafelhasználású házban lakik, annak némileg meg kell változtatnia a lakhatási szokásait – viszont ezt csak nagyon kevesen teszik meg”. Hogy hogyan kell helyesen fűteni és szellőztetni, azt aligha tudja bárki is.
A szigetelés okozta többletköltségek
Konrad Fischer, az ismert német „szigetelés-kritikus” és építész már évek óta sokkal radikálisabb üzenetet hirdet: „Én nem ismerek olyan hőszigetelő rendszert, amely a megtakarított energiaköltségek által bármikor is amortizálódna”, állítja Fischer úr.
Fischer úr azonban még egy lépéssel tovább megy: számos példával kívánja igazolni, hogy a szigetelt homlokzat akár meg is növelheti a fűtési költségeket.
„A szigetelt homlokzat nem képes úgy felvenni a nap melegét, mint például egy tégla, ami tárolja a hőt, az éjszaka folyamán pedig lassan leadja”
mondja Fischer úr. A szigetelt homlokzatok ezért teljesen más fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint egy masszív falazat.
Fischer úr két, a 60-as években épült kelet-német panelházban talált nyomós indokot: a két épület teljesen egyforma, és közvetlenül egymás mellett állnak. Az egyik épületet 1998-ban felújították, a másikat azonban pénzügyi okokból felújítatlan állapotban hagyták, és csupán 2007-ben végezték el rajt az energetikai korszerűsítést.
A kényes statisztika pontosan ebben a kilenc évben rejlik:
A fűtési költségek összege a teljes időtartamra nézve közel egyforma volt mindkét épület esetén – a különösen hideg teleken a szigetelt épület volt némileg előnyben, a többi évben a szigetelés nélküli épület lakói jártak jobban. Még a több millió eurós költségű korszerűsítés figyelembe vétele nélkül sem volt megfigyelhető megtakarítás.
Az energetikai korszerűsítésből mindenesetre sosem a háztulajdonosok húzzák a legnagyobb hasznot. A vegyipar ezzel szemben pazar nyereségnek örvendhet. Ugyanis a vegyipar állítja elő a leggyakrabban használt szigetelőanyagot, a kemény polisztirol habot vagy a sztiroport. Az építőipari ágazat maga is profitál a felújítások ugrásszerű növekedéséből. Csupán Ausztriában közel 25.000 álláshely kapcsolódik a homlokzatok szigeteléséhez. Az átfogó szigetelési intézkedések ésszerűségének kérdése tehát legkésőbb ezen a ponton politikai kérdéssé is válik.
Környezetvédelmi kérdés
Az épületkorszerűsítések ugrásszerű növekedése még messze nem érte el a csúcspontját: amennyiben Ausztria be kívánja tartani a Kyotoi Egyezmény előírásait a CO2 kibocsátásra vonatkozóan, úgy a cél a jelenlegi közel 1,25 százalékos korszerűsítési ráta 2 százalékosra növelése. A környezet haszna az egekbe emelkedik: eddig a CO2 csökkentést kizárólag a szigetelőanyag-gyártók hivatalos értékei alapján számították.
Hogy a propagált számoknak vajmi kevés köze van a valósághoz, az pillanatnyilag – legalábbis politikailag – nem játszik szerepet. Ezenkívül pillanatnyilag még nem állnak rendelkezésre olyan tanulmányok, amelyek az összetett hőszigetelési rendszerrel borított homlokzatok hosszú távon kifejtett hatásait dokumentálják. Amit manapság a házainkra ragasztunk, az legkésőbb a következő felújításkor már nem modern szigetelőanyag, hanem egyszerű veszélyes hulladék lesz.
Forrás: format.at