Milyen károkat okozhat a homlokzati hőszigetelés?
Az államilag előírt homlokzati szigetelés az érintettek számára a mérgezés, a megnövekedett tűz– és nedvességképződési veszély, a tartósan elmaradó megtakarítási hatások és a lakhatási költségek jelentős mértékű emelkedése miatt csak károkat okoz, nem pedig hasznot.
A szigetelésnek állítólag az ember által kibocsátott klímagyilkos szén-dioxid (CO2) mennyiségét kellene minimalizálnia, a fogyó energiaforrásokat kímélnie és a száz százalékos ellátást megújuló energiaforrások segítségével megvalósítania – ezt mantrázza párttól függetlenül minden politikus, a „klímavédelmi előírásokat” szinte évenkénti ritmusban egészítik ki. De mi is áll valójában emögött?
Korhadó homlokzati szigetelés néhány év élettartam után
A lőrés-hatás porlerakódással – tipikus kondenzvíz okozta lerakódás a szigetelt homlokzatú házak ablakai felett a nem tárolóképes szigetelt felületek erőteljes nappali felmelegedése és éjszakai lehűlése miatt
Algák és penészgomba-kultúrák a lecsapódó pára által nedvessé vált összetett homlokzati hőszigetelő rendszeren
Harkályok vájta lyukak a szigetelőanyagban – egy egyre gyakoribbá váló karbantartási probléma szigetelt homlokzatoknál
Lenyűgöző megtakarítási lehetőségek?
„Pontosan a külső fal szigetelése az energia-megtakarítás, komfortnövekedés és lakhatási minőség javulásának egyik legfontosabb feltétele”
állította a Német Energiaügynökség (Dena)
„A nem korszerűsített épületekben rejlő megtakarítási lehetőségek lenyűgözően magasak”
címmel.
Ez tényleg így van?
A Hausgeld-Vergleich e.V., a lakástulajdonosok és bérlők egyik védszövetsége pontosabban szeretett volna ennek utánajárni, és megkérdezte a Német Energiaügynökséget (Dena), a darmstadti Lakhatási- és Környezeti Intézetet (IWU), valamint a Fraunhofer-Társaság Épületfizikai Intézetének (IBP) munkatársát, Gerd Hausert a „Régebbi lakóépületeken történő kültéri és beltéri hőszigetelés valós energiamegtakarításáról szóló hosszú távú tanulmányokról”.
A Lakhatási- és Környezeti Intézet (IWU) így válaszolt:
„Mivel itt sürgető kutatási igény mutatkozik, azon fáradozunk, hogy megfelelő finanszírozás biztosítása esetén további vizsgálatokat végezzünk.” Stephan Kohler, (…) a Német Energiaügynökség (Dena) ügyvezetője a „több, mint 330 épületen”
készült tudományos kimutatásra utalt, amely társasházak esetén alátámasztotta, hogy
„a rezsiköltségek szempontjából semleges korszerűsítés közel 70 százalékos megtakarítással lehetséges”.
Valós fogyasztási adatok azonban még nem álltak rendelkezésre. Minden prognózis csupán számítógépes szimuláció. Az épületfizikus professzor Hauser úrtól, az U-érték alapú épületfizika meghatározó mozgatórugójától még átvételi elismervény sem érkezett.
Hol vannak egyáltalán megbízható fogyasztási adatok, amelyek bármilyen módon igazolják a szigetelt homlokzatok megtakarítási hatását? Itt bizony nem állunk jól. Az ellentétes hatást ezzel szemben alátámasztották: a hamburgi Gewos-Intézet 1996-ban hozta nyilvánosságra a „Társasházak fűtési energiájának hosszú távú összehasonlító tanulmányát”, amely 47 szigetelt és szigetelés nélküli lakóépület fogyasztását dokumentálta. Az eredmény a következő volt:
„A külső falak magasabb hőátbocsátási együtthatója és a külső felületek magasabb km-értékei (hőszigetelési érték, manapság átlagos U-érték) ellenére (…) a monolit külső falszerkezetű társasházak alacsonyabb éves fűtőanyag-felhasználást mutatnak, mint a külső falon kiegészítő hőszigeteléssel rendelkező épületek”.
A szigetelt épületek több fűtési energiát fogyasztanak?
Igen, és ez pontosan megfelel a Épületfizikai Fraunhofer-Intézet (IBP) által a nyolcvanas években végzett hosszútávú vizsgálatnak, amelyben az akár 23 centiméter vastag szigeteléssel rendelkező kísérleti épületek több, és nem pedig kevesebb fűtési energiát fogyasztottak, mint a szigetelés nélküli épületek. Sajnálatos módon a 2014. őszig tartó mérvadó harmadik vizsgálati szakaszt titokban tartották, és csak kivonatonként hozták nyilvánosságra az „Immobilienwirtschaft” nevű szaklapban.
Még a Szövetségi Anyagvizsgáló Intézet is igazolni tudta a dübendorfi kísérleti területen a 90-es évek elején a teljes téli félévre kiterjedően egy hőszigeteléssel rendelkező kísérleti építményre vonatkozóan a fűtési energia többletfogyasztását a szigeteléssel nem rendelkező épülettel szemben. Azonban ezt a tanulmányt sem hozták nyilvánosságra.
A gazdaságtalanság szavatossági csapdája
Így tehát az utólagos hőszigetelés energiamegtakarítási harakirivé válik. Az energetikai korszerűsítés során valódi megtakarítási hatások inkább a fűtési rendszer modernizálásából, valamint a homlokzaton és a tetőn lévő szeles lyukak tömítéséből adódnak.
A jogi helyzet még inkább elkeserítő: mivel az utólagos homlokzati szigetelés szinte soha nem éri el a gazdaságilag elfogadható tíz éves amortizációs időt, így az Energiamegtakarítási Törvény (EnEG) gazdaságossági előírásait megsérti. Ez alól az Energiamegtakarítási Rendelet (EnEV) ad „feloldozást”. Amennyiben egy tervező vagy kivitelező az építtetőnek gazdaságtalan energiamegtakarítási költségeket ró fel, úgy kártérítési kötelezettség fenyegeti. Ilyen jellegű perek már vannak függőben.
Szigetelési kontármunka
Homlokzati szerkezetként is problémásnak számítanak az úgynevezett összetett hőszigetelő rendszerek (WDVS). A hőtárolóképesség hiánya miatt napközben nagyon felforrósodnak, éjszaka pedig jéghideggé válnak. A szigetelőanyagba szivárgott légnedvesség kicsapódni, vagy pedig párássá teszi – az extrém hőtágulás miatt – hamarosan elkorhadó felszíni bevonatot.
Ez a penészgomba- és az algaképződésnek is kedvez. Ezért a WDVS bevonatokat peszticid vegyszerekkel „edzik meg”. Némi idő után azonban kimosódnak a méreganyagok, és a csatorna- és talajvízbe jutnak. A Hannoveri Épületkutatási Intézet (IFB) éves szinten négyzetméterenként közel tíz euróval magasabb karbantartási költségeket állapított meg a szigetelt homlokzatú épületekre vonatkozóan, mint falazaton lévő vakolt homlokzat esetén. Ezt nevezik klímabarát megtakarításnak?
Éghető szigetelőanyagok a homlokzaton
Ezen kívül számos szigetelt homokzat éghető csomagolóhabból, polisztirolból, egy mérgező égésgátló anyaggal, hexabróm-ciklododekánnal (HBCD) dúsított kőolajszármazékból készül – amely azonban komoly esetben nyilvánvalóan keveset számít.
Olyan felhőkarcoló-homlokzattüzek mutatják a veszélyt, mint nemrégiben Krasznojarszkban, Grosnyban az Olimpiai Toronyban, Roubaix-ban a Mermoz-tornyházban, vagy Isztambulban a Polat-toronyházban, amelynek 152 méter magas szigetelt homlokzata alig négy perc alatt égett ki. Itthon (Németországban) is volt már elég WDVS-óriástűz, például a tragikus halálesetekkel járó berlini tűz, amely a WDVS tűzvédelem abszurditását igazolta.
Elsősorban a bérlők számára nyilvánvaló a szigetelési politika teljes abszurditása: az általuk fizetett bérleti díjat örökkön-örökké megemelhetik a szigetelési költségek 11 százalékával, ennek megfelelő fűtési költségmegtakarításuk azonban nem keletkezik. A bérleti jog megtagadja a ház- és lakástulajdonosok számára biztosított gazdasági arányosság jogát, valamint szükség esetén az energetikai korszerűsítés alóli felmentést.
Tűzveszély a kőolaj alapú homlokzati szigetelőanyagoknál!
A leginkább kőolaj alapú homlokzati szigetelőanyagok tűzveszélyességét ezen felül felszámítják a bérlőknek – holott a bérlakás biztonsága ezáltal drámai mértékben romlik. Hogy a napfényt és napenergiát elnyelő lőrés ablakok esztétikai és lakóhigiéniai hátrányairól már ne is beszéljünk. A hiábavaló, és igen, veszélyes szigeteléshez kapcsolódó „népvándorlás” addig fog tartani, amíg a látens tűzveszély miatt félőket, vagy a „csupán” klímavédőket teljesen elűzik a régi lakónegyedekből.
Forrás: kiezblatt.de