• építés
• falak
• falazás

Korszerű falazási módszer

A korszerű falazási módnak négy jellemző vonása van:

1. A szerkezeti sajátosság (ezt a „Többsoros téglakötések” című cikkben tárgyaltuk.).
2. A munkamegosztásos szervezés.
3. Új munkamódszerek alkalmazása.
4. Új szerszámok és munkaeszközök bevezetése, valamint az anyagmozgatás korszerű lebonyolítása.

a) A falazási munkák szervezése

A falazási munkák racionális szervezésénél fontos: a) a munkafolyamat célszerű felbontása, b) a fogások és munkaszakaszok helyének kijelö­lése, c) a munkafront és az anyagelosztás jó megszervezése.

A falazási munkafolyamat felbontásának elve

A korszerű falazási módszernél a falazást a legkevesebb erőfeszítéssel, a felesleges mozgások és munkamozdulatok kiküszöbölésével hajtják végre. Másrészt a falazási munkát úgy bontják fel műveletekre, hogy a magasabb bérosztályba tartozó, nagyobb képzettségű munkás csupán a téglák elhelyezését, ezen túlmenően a függőleges és vízszintes irányú ellenőrzést végzi. Ezzel szem­ben a habarcsterítést, a tégláknak a falazatra való előkészítését, továbbá a tégláknak a kézre-adogatását és darabolását, valamint vastag falak esetén a közbülső téglasorok lerakását alacsonyabb bérosztályba tartozó, kisebb képzettségű munkások végzik.

A fogások nagyságának megállapítása

Egy épületet – az alaprajz kiterjedésétől függően – egy-három fogásra célszerű felosztani. Egész nagy terjedelmű épület esetében kerül csak sor háromnál több fogás kijelölésére.

A munkaszakasz nagyságát: a) a fal vastag­sági méretének, b) bonyolultságának (nyílás nél­küli, tagozott, áttört stb. voltának), c) a nyári vagy téli időszaknak és végül d) a raj létszámá­nak megfelelően kell megállapítani. Egy fogáson belül három munkaszakaszt célszerű kijelölni.

A raj megszervezése

A raj egy kőműves szakmunkásból és egy vagy két betanított, illetve begyakorolt segédmunkásból álljon. Páros munká­nál a szakmunkás végzi a falazást; a betanított munkás végzi a habarcsterítés és esetleg a tégla­darabolás műveletét, azonkívül vékonyabb falak esetében a téglákat a szakmunkás kezébe adogatja, vastagabb falak esetében pedig előkészíti azokat a falra. Három tagú raj esetében a szakmunkás a szélső sorok tégláit rakja le; az egyik betanított munkás végzi a habarcsolást és adogatja, illetve készíti elő a falra a téglákat, a másik betanított munkás pedig a kitöltő téglákat rakja le.

A két főből álló raj a vékonyabb és a nyílások­kal sűrűn áttört falak, valamint szabadon álló pillérek esetében megfelelő, a három főből álló raj pedig a tömör, nem tagolt, és a másfél téglánál vastagabb falak esetében. Minél vastagabb a fal, annál több munka adódik a segédmunkások részére. A kávák, fülkék, lizénák, kémények és boltövek falazásakor a szakmunkás munkája lelassul, ilyenkor a betanított munkás lerakhatja a fal közbülső részeinek tégláit, vagy pedig elvé­gezheti a ½ és ¾ téglák darabolását.

A munkafronton biztosítani kell: a) a 60-70 cm széles munkazónát, b) a habarcsládák és téglarakások elhelyezésére szolgáló 65-75 cm széles anyagtároló zónát és végül c) a habarcs- és tégla­hordók részére szükséges 115-125 cm széles szál­lítási zónát.

Anyagelosztás. Tömör falak esetében a tégla­máglyák vagy téglakonténerek (lásd később) és a habarcsládák váltakozva helyezkedjenek el az anyagtároló zónában. Nyílásokkal áttört fal ese­tében a téglamáglyákat a pillérekkel szemben, a habarcsládákat pedig a nyílásokkal szemben kell elhelyezni. Szabadon álló pillérek esetében a pillér egyik oldalára kerüljön a téglamáglya, a másikra pedig a habarcsláda.

53. ábra. Munkahely berendezése és a munkamegosztásos falazás menete; 1 – szállítókeretekben tárolt tégla; 2 – habarcsláda; 3 – belső sorokat rakó szakmunkás; 4 – külső sorokat rakó szakmunkás; 5 – közbülső sorok lerakására betanított segédmunkás; 6 – tégla előkészítő; 7 – habarcsterítő segédmunkások; 8 – falazó kaloda

b) A falazásnál alkalmazott új munkamódszerek

A korszerű falazási munkát igen termelékennyé teszik: a habarcs felhordásának, a tégla darabolásának, előkészítésének és lerakásának új módszerei.

A habarcs terítését a korszerű falazási folyamat­ban – mint korábban is említettük – nem a szakmunkás, hanem erre alkalmas eszközök segít­ségével a betanított segédmunkás végzi (58. ábra).

A tégla darabolásával sem vesződik a szak-, munkás, a ½ , ¾ és a fejelő téglákat a segédmunkások daraboljak, A kalapáccsal történő darabolásból származó selejt csökkentése végett számos munkahelyen tégladaraboló gépeket (golyós-csavarsajtós, emelőkaros stb. rendszerű eszközöket) alkalmaznak.

A tégla előkészítése

Nyilván nagymértékben gyorsul a szakmunkás munkája, ha nem kell minden egyes tégláért lehajolnia, hanem azt vagy közvetlenül a kezébe adják, vagy vastagabb falak esetében a falra a keze ügyébe helyezik. Lehet a téglákat párosával közvetlenül a falra helyezni, vagy pedig 6 db téglát fa-, esetleg acélkereten a falra előkészíteni.

A téglák lerakása

A korszerű falazás leg­jelentősebb módszerbeli újítása: a téglák újszerű elhelyezése. A tégláknak a falazaton történő elhelyezését összekötik a falsíkra merőleges hely­zetű függőleges hézagok habarccsal való kitöltését eredményező műveletelemmel. A téglákat: a) kanalas, vagy b) csúsztatott módszerrel rakják le.

A kanalas tégla elhelyezési módszernél a kőműves kanállal levágja és odatolja a habarcsot a már elhelyezett téglához (54 a ábra). Ugyanakkor a másik kezével lerakja és a megfelelő hézagvastag­ság betartásával beágyazza a téglát a habarcsba. Ezután a tégla lenyomásakor a fal felületére türemkedett habarcsfelesleget kanállal levágja (54 b ábra).

54. ábra. Kanalas téglaelhelyezés; a) kötősorok falazása, b) a kitüremkedett habarcs levágása

A csúsztatott tégla elhelyezési módszernél a kőmű­ves nem használ kanalat a habarcs tologatására, hanem ezt a műveletelemet a lerakandó tégla segítségével végzi el, oly módon, hogy azt elülső alsó élével ferdén helyezi a habarcsba (55. ábra), és a habarcsot a tégla segítségével tolja (söpri) a már korábban lerakott tégla irányába. Sok élen­járó kőműves ezzel a módszerrel egyszerre két téglát rak le úgy, hogy mindegyik kezébe fog egy-egy téglát (58. ábra).

55. ábra. Egy kézzel végrehajtott hozzátolásos (csúsztatásos) falazás; a) futó-, b) kötősorok esetén

Mindkét tégla elhelyezési mód esetén nyilván olyan vastag (kb. 25-30 mm-es) habarcsréteget kell felhordani, ami elegendő habarcsmennyisé­get szolgáltat a falsíkra merőleges helyzetű függő­leges hézagok kitöltésére.

A korszerű falazási módszernél nem helyeznek túlságosan nagy súlyt a falsíkkal párhuzamos hely­zetű függőleges hézagok habarccsal való kitöltésére. Nem félnek az ebből a körülményből adódható szilárdságcsökkenéstől. Viszont a hőszigetelés szempontjából előnyösnek tartják a kitöltetlen hosszanti hézagokban kialakuló vékony légsávokat.

Megjegyzés. Az élenjáró dolgozók új mód­szereket vezettek be azonkívül a zsinórozás, a zsinór rögzítésének, gyors átállításának terén is.

56. ábra. Két kézzel, két téglával végrehajtott hozzátolásos falazás; a) kötősorok, b) közbülső téglák esetén

c) Új szerszámok és munkaeszközök, az anyag­mozgatás korszerű módjai

A korszerű falazási módnál alkalmazott új munkaeszközök is hozzájárulnak a munka termelékenységének növeléséhez. A hagyományos kőműves szerszámokon kívül általánosan használják: a különböző habarcsöntő eszközöket, tégla­adogató kereteket, a kalodákat, a faragó kanalat stb.

Habarcsöntő szerszámok

A munkasebesség növeke­dése folytán gyorsabb habarcsterítésre van szükség, erre alkalmas : a habarcsterítő vödör (57 a ábra), a habarcsöntő edény (57 b ábra) és a serpenyőlapát (57 c ábra). Utóbbi lehetővé teszi, hogy a habarcsterítő munkás egyenes derékkal, meghajlás nélkül végezze a munkáját. Az elsorolt eszközöknek közös jellegzetessége: 18 – 20 cm-es szélességük, aminek a révén a habarcsot szélesebb sávon lehet elteríteni.

57. ábra. Habarcsöntő szerszámok; a) habarcsterítő vödör, b) Maximenkó-féle habarcsöntő edény, c) Malcev-féle serpenyőlapát

A téglaadogató keretek – mint korábban említet­tük – a téglák előkészítésére használatosak. Fából vagy betonvasból készülnek, egyszerre hat db téglát lehet velük a falazó kőműves keze ügyébe helyezni (58. ábra).

58. ábra. Téglaadogató keretek; a) fából, b) betonacélból

A falazó kaloda: fából, vagy acélból készült, a fal kontúrjainak és függőleges irányának kijelölésére hasz­nálatos keretszerű eszköz, amelyet a falak végein, sar­kain és egyéb jellegzetes helyein, hosszabb faltestek közbülső részein alkalmaznak abból a célból, hogy a zsinórfeszítés és a függőzés egyébként hosszadalmas munkáját megrövidítsék. A kaloda függőleges és alul – felül átkötő vízszintes, esetleg ferde merevítő részekből áll. Igen megkönnyíti és javítja a kisebb szakmai képzett­séggel rendelkező dolgozók falazó munkáját. Külföldön az ablak- és ajtónyílások kontúrjainak kijelölésére is kalodákat alkalmaznak.

Faragó kanalat használnak a kőművesek a tégla faragásához, illetve darabolásához, így nem kell falazás közben a szerszámot változtatni, a kanalat kalapáccsal felcserélni.

A habarcs szállítására a korábban ismertetett több­féle lehetőség közül a konténeres (200 l-es acéltartályok­ban történő), valamint a csővezetékes szivattyús, illetve pneumatikus szállítási módok bizonyulnak legmegfelelőbb­nek. Egyes munkahelyeken 4 – 6 db acél anyagú, ún. készenléti habarcsládát közös függesztő szerkezetre akasztva, daruval emelnek be a munkafrontra.

A konténeres téglaszállítás a tégla anyagmozgatásá­nak a legracionálisabb módja. Itt arról van szó, hogy a téglát már a gyárban acélanyagú, ún. szállítókeretbe (konténerbe) rakják, és az a továbbiakban vasúti, vagy közúti, valamint a helyszíni szállításának egész útvona­lán szállítókeretben halad (60. ábra).

60. ábra. Téglaszállító keret (konténer) 52 db tégla befogadására

Könnyen érzékel­hető, hogy ez a körülmény a különböző rakodásoknál, a felvonóval, a daruval való szállításnál, a munkaszinten történő mozgatásnál milyen előnyöket, milyen munka­idő és munkaerő megtakarítást jelent. A konténeres téglaszállítás további előnye, hogy a törési százalék 18-ról 1-2%-ra csökkenthető, azonkívül, hogy a vasúti és közúti szállító eszközökön, a jobb helykihasználásból kifolyólag kb. 36%-os szállítási előny is mutatkozik.

A különböző nagyságú konténerekben 60 – 500 tégla helyezhető el. Vannak a téglakonténer szállítására szer­kesztett talicskák, amelyek a kézi erővel való szállítást igen megkönnyítik.

A tégla most már szállítási útjának csak egyes helyein mozog konténerben. A téglamáglyák alatt most acéltálcákat alkalmaznak, amelyek a szállítás egész útvonalán a máglyák alatt maradnak. A tálcákon kívül – a gyár­telepen és magán az épületen – csak kevés számú, alkalmasan szerkesztett rácsos borító-, illetve emelőkeretre (60. ábra) van szükség mindannyiszor, midőn a téglát fel- vagy lerakják, illetve a falazási munkafrontra beemelik. Ezen a réven nagy mennyiségű vasanyagot takarítanak meg, nincs szükség a konténerek karban­tartására és azoknak a téglagyárba való, időt rabló visszaszállítására stb.

A fenéklapon történő téglaszállításra szerkesztettek azonkívül egy olyan talicskát (61. ábra), amelynek elő­részén két db rúd van abból a célból, hogy azokat a fenéklap négy kampója alá tolva, a téglamáglyát könnyű­szerrel át lehessen emelni a talicskára.

61. ábra. Tégla szállítása; a) & téglamáglya kötése, b) fenéklap, c) fenéklapon álló máglya, d) talicska

A korszerű falazási mód méltatása

Míg a hagyományos falazási mód mellett egy kőműves- igen fáradságos munkával – napi 8 óra munka­idő alatt 1000 téglát tud bedolgozni, addig a munkamegosztásos szervezés, az új munkamód­szerek, a racionális szerszámok és munkaeszközök alkalmazása révén nagyobb termelékenységet, egy műszak alatt 5000-6000 tégla bedolgozását lehet elérni. Egyes kiváló kőművesek még ennél több téglát is bedolgoznak.