• színek

A színek története

A színek története csaknem egyidős az emberiség történetével. A történeti kutatások bebizonyították, hogy az ember színlátása nem volt olyan fejlett, mint napjaink­ban. A színlátás fejlődése összefügg a kultúrák kialakulásával, a civilizáció fejlődésével. Minden korszak, minden kultúra létrehoz­ta a maga saját színnyelvét, színrendjét, amelyben minden szín meghatározott jelentést kapott, asszociációs jelentéssel, érzelmi tartalommal. A színrend a különböző korok vizuális kifejezésének része volt.

A vizuális nyelv használatához, a vizuális kifejezéshez a pont, a vonal, a felület, a tér, a tömeg, a forma, a kompozíciós elvek ismeretén kívül a szín és a fény szerepének ismerete is szüksé­ges. A forma és tér, a szín és fény, a méret és az arány, a felület és a tömeg viszonyán alapul minden művészi alkotás. Az eszköz­rendszerek azonban nem receptgyűjtemények. A művészet nem tanítható, csupán az eszközök használatának módja sajátítható el.

Művészet és tudomány

A művészet szemlélete, története sohasem független a tudomány, a technika szemléletétől és fejlődésétől. Ahogyan a reneszánsz gondolkodásmód és a természettudományos szemlélet ösztö­nözte a képzőművészetet az ember és a természet ábrázolására, ugyanúgy fordult a 19. század második felében az impresszionis­ták és a posztimpresszionisták figyelme a fizikai, fiziológiai kuta­tási eredmények hatására a színjelenségek művészi feldolgozása, megjelenítése felé. A 20. században a tudományos forradalmak korszakában sem voltak hatástalanok a művészet alakulására a tudomány eredményei, az ipari technológiák fejlődése, az új anya­gok, az új eljárások megjelenése, és ez alól a színekkel foglalkozó elméleti, kutatási eredmények sem kivételek.

Napjainkban megfigyelhető a színelmélet mint tudomány iránti növekvő érdeklődés, amely nemcsak a művészek, hanem a közön­ség részéről is megnyilvánul. Ezeket a színnel kapcsolatos kuta­tásokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül a környezetalakító művé­szetek területén sem. Vizsgálódás tárgya lett, hogy a színekkel az ember miként tudja alakítani, formálni környezetét, hogyan fejez­hetők ki a színek segítségével az ember gondolatai, érzelmei, lelki, pszichológiai állapotai, melyek a színek fizikai, fiziológiai hatásai az emberre.

Építőművészet és színek

Az építőművészetben ez a törekvés abban nyilvánul meg, hogy a tér- és formaalakításon kívül az ember környezetét, környezetének tárgyait színekkel is formálja és tagolja, miközben felhasználja a színek rendszerező jellegét, és a hagyományokra alapozva a színekhez kapcsolódó asszociációs, érzelmi hatásokat is. A színek tulajdonságainak tudományos megismerése, a művé­szi megismerés mellett azért is indokolt, mert a környezetalakító tevékenységben nem támaszkodhatunk pusztán szubjektív élmé­nyekre, tapasztalatokra.

Szükség van az általános, objektív tör­vényszerűségek figyelembevételére és felhasználására, enélkül nem lehet eleget tenni a tervezés során felmerülő funkcionális kö­vetelményeknek, ismerni kell továbbá a látó érzékszerv anatómiai adottságait, a színérzékelés objektív törvényeit is.

A színtani ismeretanyag elsősorban a színek és a fények em­berre gyakorolt összetett hatásainak vizsgálatát jelenti. A színtan továbbá nem más, mint a módszertanilag eltérő tudományok és művészetek eddigi eredményeinek, ismereteinek tudományosan rendszerezett összefoglalása. A szín tudományos, művészi megismerésének különböző útjai lehetnek.

A színek és a színesművészetek világában sokrétűen össze­fonódnak az optikai, fiziológiai és pszichológiai jelenségek. A szí­nekkel tudományosan foglalkozó művészek, fizikusok, vegyészek, matematikusok, kémikusok, orvosok, pszichológusok feljegyezték megfigyeléseiket. Minden terület a maga oldaláról közelíti és ku­tatja a szín és a fény természetét és különféle hatásait.