• falak
• hőszigetelés

Felmenő falak és hőszigeteléseik

Az épületek határoló szerkezeteinek hőszigetelése, illetve a megfelelő hőtech­nikai keresztmetszet elérése szakmai szempontok alapján nevezhető egysze­rűnek vagy összetettnek. Egyszerű a hagyományos technológiából ismert falazott rendszer, míg összetett a kü­lönböző rétegekből készített határoló szerkezet, a kapcsolt hőszigetelő rétegek­kel. Mindegyiknél alapvető követelmény a megfelelő teherbírás, a jó hőszigetelő képesség, az időtállóság és a könnyű kivitelezhetőség, legyen szó akár kültéri akár beltéri hőszigetelésről.

A következőkben a hagyományostól a korszerű falazati rendszereken keresztül mutatjuk be az egy- és kéthéjú falak és a kiegészítő hőszigetelők csoportját (5.48-5.50 ábrák).

5.48 ábra. Pincefödém és felmenőfal kap­csolata lábazati kiképzéssel (példaábra a WIENERBER téglagyárak ajánlásából) 1 POROTHERM falazati elem; 2 PORO­THERM koszorúelem; 3 kapcsolt hőszige­telés; 4 POROTHERM-38 pincetégla; 5 vas­betonkoszorú; 6 homlokzati vakolat; 7 előre­gyártott lábazat; 8 lábazati pinceszigetelés; 9 bitumenes kiöntés; 10 toldás mechanikai védelme (téglasor); 11 vízszigetelés toldási gallérja; 12 szigetelésvédő éltégla-fal; 13 szo­rító habarcsréteg; 14 pince talajon szige­telése; 15 POROTHERM födém (rendszer); 16 pincefödém (méretezett) hőszigetelése; 17 belső vakolat; 18 felbeton; 19 burkolati rétegek.

5.49 ábra. Közbenső emeleti födém és fel­menőfal kapcsolata (WIENERBERGER példaábra) 1 POROTHERM falazóblokk; 2 POROTHERM koszorúelem; 3 kapcsolt hőszigetelés; 4 koszorú; 5 homlokzati vakolat; 6 padozati burkolat; 7 aljzat; 8 lépéshang-szigetelő réteg; 9 felbeton; 10 födém béléstest; 11 POROTHERM födémrendszer.

5.50 ábra. Homlokzati fal nyílásáthidalással és födémkapcsolattal (WIENERBERGER példaábra) 1 POROTHERM falazóelem; 2 POROTHERM koszorúelem; 3 kapcsolt hőszigetelés; 4 POROTHERM S elem magas áthidaló; 5 hőszigetelő betét; 6 koszorú; 7 homlokzati vakolat; 8 poránhab hőszigetelős fal/ablak kapcsolat; 9 POROTHERM födémrendszer; 10 felbeton; 11 lépéshang-szigetelés; 12 burkolati réteg.

Falazati rendszerek

A hagyományos rendszerek közé tar­toznak a tömör és az üreges téglafalaza­tok, valamint a különböző anyagú falazati rendszerek.

Vályogfalak

Hőtechnikai és szerkezeti szempont­ból a vályog, a vályogfal korszerűnek egyáltalán nem mondható. „Vályogból házat építeni” mondja az idősebb falusi generáció „jó, mert nagyon hűvös” és télen meleg, „jobb az égetett” téglánál – és sorolhatnánk tovább. Ez azonban nem mind helytálló megállapítás, mert ha egy agyagtömböt (történetesen vályogot) téglagyártási technológiával kiégetünk, több szempontból is jobb anyaghoz jutunk. A kiégetett szerves anyagok helyén pórusok keletkeznek, csökken a térfogatsúly és javul a hőszige­telő képesség. Megszűnik a nedvesség (és pára) hatására jelentkező térfogat-változási, zsugorodási hajlam, továbbá könnyebben vakolható, emellett a teherbí­rás erősen javul stb. „Hátránya” a kiégetésnek az, hogy nem „környezetbarát”, mert mint építési és bontási törmelék, már soha nem illeszkedik vissza a ter­mészetbe, legfeljebb újrahasznosítható.

Hőtechnikai érvek alapján a vályog

• homokkal soványított anyagból, adalék nélkül: 1,00;
• agyagból, szerves adalékkal (pely­va, törek, faforgács, fűrészpor): 0,80;
• vert falhoz, szálas gabonaszalmával 0,60-0,70 értéksorrendbe sorolható.

A számok a súlyarányt érzékeltetik, ahol az apró adalék 20%, a szálas szalma akár 40% térfogatsúly-csökkenést is eredményezhet. A hőtechnikai érték viszont fordítottan értelmezhető; egy tömör vályogfal vastagsága közel duplája egy szalma adalékú vert falénak (ha szakszerűen méretezzük).

Legfontosabb tényező a vályogfalak nagy hőtároló képessége, amely több tényezőből adódik. A nagy szerkezeti vastagság eleve nagy tömeggel jár. Ebben az esetben nemcsak arról van szó, hogy a falszerkezet bizonyos vastagságú „aktív” rétege részt vesz a napi ciklusú hőfelvétel és hőleadás folyamatában. Hosszabb idő­tartamú változásoknál mélyebben fekvő rétegek hőtároló képessége is szerephez jut (pl. egy hideghullám vagy egy hőségsza­kasz 5-10 napos „története” folyamán). Egy átlagos vályogfal egy négyzetméte­rében tárolt hő megegyezik a felületén hat­hét nap alatt távozó hőveszteség halmozott értékével! Ha egy teljes keresztmetszeté­ben egyenletesen átmelegedett vályogfal egyik oldalán a hőmérsékletet ugrásszerűen csökkentenénk, és az új, alacsonyabb érté­ken tartanánk, 15-20 napnak kellene eltel­nie ahhoz, hogy a falban az új helyzetnek megfelelő hőmérséklet-eloszlás kialakuljon.

Az adalékanyagok hatása kettős: egy­részt a keverék sűrűségét és hővezetési tényezőjét módosítják, másrészt a faj­hőjét növelik. Ez utóbbinak az az oka, hogy az adalékok szerves anyagok. A sűrűség és az adalékok függvényé­ben a vályog hővezetési tényezője 0,1 és 1,2 W/(m²K) széles határai között válto­zik. A fajhő megközelítheti az 1,6 kJ/kgK értéket, ami csaknem kétszerese a szilikátanyagok fajhőjének. A sok szerves adalékkal készített – ezért kisebb sűrű­ségű – vályog hőtároló képessége (a szerves adalékanyag miatti nagyobb fajhő következtében) meglehetősen jó.

A vályogról való vélekedés és szak­mai értékelés igen változó – mint ahogy az előzőekben ezt érzékeltettük. A vályogra, mint termékre nem léteznek szabványelőírások, így jellemzőik gyártónként és szakemberenként óriási eltéréseket mutatnak.

Egyrétű falazatok

Az építészetben alkalmazott egyrétű falazatok rendszerébe tartozik a már említett vályogból, az égetett agyag­téglákból, a könnyű és normál betonból, kőből és könnyített anyagból készült falszerkezetek teljes sora, továbbá a monolit vagy azonos anyagú zsaluelemes falak bármelyike.

Az egyrétű falak hőfizikai szempontú szakmai követelményei a következők:

• megfelelő szerkezeti alkalmazható­ság (statikai megfelelőség);
• alapvető hőtechnikai igények teljesítése;
• a használati komfortminőséget jól biztosítsa (lélegző falak stb.);
• könnyen beépíthető legyen stb.

A hőtechnikai követelményeket úgy kell teljesíteni, hogy a falazatok a többi követelménynek is megfelelhessenek.

A hőszigetelési teljesítmény értékét egyrétű falaknál (részleteikre bontva) három alapszempont határozza meg:

• a falazat anyaga;
• a falazati ragasztóhabarcs hőtechni­kai tulajdonságai;
• a felületi (vakoló és burkoló) rétegek.

A durvakerámia téglák

Falazati anyagok a tömörtől az ürege­sen keresztül, a pórusos szerkezetűekig egyaránt előfordulnak. A tömör téglák statikai szempontból nagyon jók, hőtech­nikai szempontból azonban a gyengébb kategóriába sorolhatóak.

Tömör téglából készült falazat – az ér­vényes hőtechnikai szabvány szerint – körülbelül 1,0 m-es falvastagság esetén elégíti ki az előírásokat, üreges tég­láknál ez felére vagy akár 1/3-ára csökken. Mindehhez csatlakozik egy gazdasági tényező is, mellyel például egy 100 m² külső méretű épületen vizsgál­va, 0,90 m vastag tömör fal esetén, 38 cm-es középfőfallal 64 m² (64%) lakás alakítható ki (belső válaszfallal).

Egy korszerű falazati rendszer esetében (ahol minden fal 38 cm) a hasznos tér már 81 m² (81%). A többlet-faligényen túl, a körítő falat hordozó alsó szerkezet szükséges méretigénye tovább növeli a – már amúgy is indokolatlanul nagy – költségtöbbletet (a széles alap és lábazat). Ugyanez igaz a felső épületrészekre is, hiszen nagyobb épületet kellene tetővel, illetve homlokzati felületi réteggel ellátni, továbbá az indokolatlan többlet épület­terület erősen növeli a telek beépítési %-át, ami szintén nem közömbös kisebb telkek esetén.

A hazai téglagyártás főbb irányai (a ked­vező hőtechnikai eredmény érdekében)

• a porózus szerkezet;
• az elemek méretének növelése;
• üreges keresztmetszeti kialakítás.

Mindezek együttes alkalmazása az anyagra, az elemre vonatkoztatva óriási mértékű előrehaladást eredmé­nyezett. A hővezetési ellenállás javulása abból eredt, hogy jó kialakítás esetén a hőáram utak meghosszabbodtak az át­menő téglabordák zegzugos kialakítása és vékonyítása következtében. A geo­metriai értelemben legrövidebb (a hom­loksíkra merőleges) utat a homlokfelület nagy hányadában üregek sorozata szakí­totta meg, az ezekben pangó, csak kis mértékben mozgó levegő ellenállása miatt ilyen útvonalon a hőáramnak csak egy kis töredéke haladt át hővezetés útján (5.51-5.56 ábrák).

5.51 ábra. Üreges (durvakerámia) tégla­fal; falazat/födém kapcsolat a) építészeti; b) hőtechnikai csomópontja; 1 POROTHERM falazóblokk; 2 POROTHERM koszorútégla; 3 kapcsolt hőszigetelő elem; 4 koszorú.

5.52 ábra. Üreges blokktéglafal vb-koszorú nyíláskiváltás és födémkapcsolata a) építészeti; b) hőtechnikai jellegrajza; 1 POROTHERM falazóblokk; 2 POROTHERM koszorútégla; 3 kapcsolt hőszigetelő elem; 4 koszorú; 5 hőhíd megszakító betételem; 6 típus vb. kiváltó; 7 kibetonozás; 8 rugalmas hőszigetelő csík (pl. porán); 9 ablak.

5.53 ábra. Kézi falazóblokkos téglafal, előregyártott elemes födém, falazott nyomott övű nyíláskiváltás a) építészeti; b) hőtechnikai jellegrajza; 1 POROTHERM falazóblokk; 2 POROTHERM koszorútégla; 3 kapcsolt hőszigetelő betét; 4 koszorú; 5 POROTHERM nyíláskiváltó; 6 nyomott öv kifalazás üreges, kisméretű téglából; 7 poránhab réskitöltés; 8 ablak.

5.54 ábra. Falazóblokk határoló téglafal­as födémkapcsolat hőtechnikai jellemzői az eltérő fűtési mód esetén a) egyedi fűtésnél; b) szegő fűtés normál falkapcsolattal; c) szegő fűtés hőszigetelő sáv beépítéssel.

5.55 ábra. Falazóblokkos határoló téglafal, födém és nyílászáró kapcsolat hőtech­nikai jellemzői eltérő fűtési mód esetén a) egyedi fűtésnél; b) radiátoros fűtéssel; c) padlófűtéssel.

5.56 ábra. Kézi üreges blokktéglafalak vízszintes fugáinak hőszigetelő kiképzése a) kézi folyamatos teríték, habarcsos kanál kenéssel; b) habarcsterítő láda vékony habarcsbordás terítésre; c) habarcsterí­tékek közötti polisztirol csík beépítéssel; 1 üreges kézi falazóblokk; 2 durva habarcs­terítés; 3 egyenletes habarcsterítés; 4 polisztirol lemezcsík; 5 kőműves habarcs­terítő szerszám; 6 subleres habarcsterítő láda; 7 „mini” habarcsterítő (az első példa a legrosszabb, az utolsó a legjobb a hőtechnika vonatkozásában).

A falazóhabarcs összetételét a szerkeze­ti követelmények határolják be. Hőveze­tési tényezőjük általában nagyobb, mint az elemeké, így a falazatban egy háló­szerű hőhídrendszer alakul ki, a falazat hővezetési ellenállása ezért kisebb, mint maguké az elemeké (5.57 ábra). Ugyanak­kor a téglaüregekben lokális levegőmoz­gás, konvekció indul meg, amely – ha csekély mértékben is – de rontja a hőszigetelő teljesítményt.

5.57 ábra. Az eltérő habarcsvastagságok az adott falfelület százalékában vizsgálva befolyásolják a hőtechnikai értékeket (kapcsolódó ábra; 5.56), ahol a) = A; b) = B; c) = C); 1 üreges kézi falazóblokk; 2 kézi habarcsterítés; 3 egyen­letes habarcslehúzás; 4 habarcssáv; 5 polisztirol csík – fuga – hőhídmegszakító.

Az üregrendszer következtében az ele­mek térfogatsúlya csökkent. Ez lehetővé tette az elemek méretének falazástechni­kai szempontból is kívánatos növelését. Az állóhézagok teljes kitöltését habarcs­dugók váltották fel, légzáró és hőhíd-megszakító szereppel. Ezzel a szükséges falazó habarcs mennyiség és a hézagok hossza is csökkent, a falazat hővezetési ellenállása javult.

A fejlesztés másik iránya a porózusos anyagok alkalmazása volt. Elvileg itt is a téglaanyagban lévő üregrendszerről van szó, ahol az elemi kicsinységű üregek elhelyezkedése véletlenszerű. A pórusüreges elemek sablon melletti fűrészeléssel méretre vághatóak, így ennek és a nagy gyártáspontosságnak köszön­hetően igen vékony habarcsrétegek, sőt ezek helyett ragasztók alkalmazása, pro­filos csatlakoztatás is lehetővé vált. A habarcshézagok miatti hőhídhatás emiatt tovább csökkent, ami abból a szem­pontból fontos, hogy a falazat hővezetési ellenállása sem lehet sokkal rosszabb, mint az elemeké (5.58-5.62 ábra).

5.58 ábra. Többsávos hőhídmegszakítás polisztirol lemezsáv (csík) behelyezéssel 1 üreges kézi falazóblokk; 2 polisztirol lemezcsík; 3 szélső habarcsteríték; 4 eset­leges közép teríték; 5 száraz sávos vagy habarcssávos ragasztású függőleges soroló fuga (a polisztirol lemezcsík behelyezését statikailag vizsgálni kell)

5.59 ábra. A téglafalazat vízszintes habarcs­hézaga nemcsak a habarcs elterítésével tölthető ki, hanem úgy is, ha 3-5 másod­percen át a téglák alsó lapját a habarcslá­dába mártjuk, és ezután illesztjük a helyére.

5.60 ábra. Egymás mellé épült területeknél a hőtechnikai elválasztás kiegészül az akusztikai és az épületmozgási elválasztás szempontjaival.

5.61 ábra. Épületek sorolásánál a dilatációs rést hőszigeteléssel kell kitölteni a) hőtechnikai; b) kopogóhang- és zajmeg­szakító szerepű lehet; 1 épületfal; 2 födém; 3 félkemény hablemez hőszigetelés.

5.62 ábra. Az épületek közötti üresen hagyott hézagok épületfizikai következ­ményei (sorháznál, ikerháznál, láncház­nál stb.) a) építészeti csomópont; b) hőtechnikai keresztmetszet (pontozással jelölve a pené­szedés, a párakicsapódás lehetséges helye); 1 homlokzati fal; 2 dilatációs rés; 3 kondenzációs határ (elméleti sík); 4 páraki­csapódás (penészedés).

Természetesen egy elem önmagában is rendelkezhet mindhárom előbbi ismérvvel, azaz készülhet üregrendszerrel, porózus anyagból és a technológiailag lehetséges legnagyobb méretekkel.

A korszerű falazóelemekkel már k = 0,25 W/(m²K) hőátbocsátási tényező­jű, az ezredforduló energetikai igényeinek is megfelelő egyrétegű falszerkezetek készíthetők. Ilyen jó hőszigetelő képesség mellett azonban különösen fontos, hogy a csomópontok, élek vonal menti veszteségei is kicsinyek legyenek. Ehhez gondos szerkezettervezés és a falazóele­mekkel összehangolt rendszert képező kiegészítő elemek is szükségesek; az áthidalók, koszorúk szigetelésére, sarkok, csatlakozások kialakítására.

Példaképpen a két oldalon vakolt POROTHERM rendszerű téglafalak hőátbocsátási tényezői a következő módon alakulnak: k = W/(m²∙K)

Látható, hogy mindegyik elem meg­felel az MSZ hőtechnikai rendelkezé­seiben előírtaknak, ahol a minimum: (k) 0,70 W/(m²∙K).

Hazai gyártók készítenek kisebb ma­gassági és szélességi üreges téglaele­meket is 30, 36, 38 cm vastagságban, ezek hőtechnikai jellemzője k = W/(m²K).

fal m²    szerkezeti falvastagság, cm

Természetesen ezek az értékszámok gyár­tóként mindkét irányban változnak, csak tájékoztató jellegűek. Hőtechnikai kereszt­metszet növelésére felületi hőszigetelő vako­latokkal és pótlólagos hő védelmi (kapcsolt) réteggel van lehetőségünk, akár 0,30-as „k” érték elérésére, a legrosszabb fal esetében is.

Pórusbeton elemek (YTONG) nagy­méretű előre tömbösített pórusbetonból készülnek, különböző falvastagsági mé­retekhez, méretre vághatóan. Az elemek fal vastagsági mérete 20,25,30,37,5 cm, amelyekből az építészeti igények az igényelt falvastagság és a vele járó hőtechnikai jellemzők alapján kell választani. Kiváló hőtechnikai tulajdonságát az 500-800 kg/m³-es térfogatsúly és az egyenletes porózusszerkezet teszi lehetővé. A már említett falvastagsági elemméretek 20 cm-es elemmagassággal készülnek, igazodva az épületen belüli rendszerhez (beleértve a födémet és koszorúját is). A méret-, illetve az elemválasztékot a termékismertető részben ismertetjük részletesen, most csak a hőtechnikai jellemzőket mutatjuk be, vakolt falra YTONG falazóhabarcsba falazva k=W/(m²∙K).

Ezek a számértékek 1 cm-es fektetési habarcsra értendők. Vékonyfugás meg­oldás (ragasztás) esetén néhány %-ban javulnak a hőtechnikai jellemzők. A gyártmányok között két szilárdsági osztály szerepel, igazodva a különböző statikai igénybevételekhez. A pórusbeton falazóelemekhez rendsze­ren belüli nyíláskiváltók tartoznak, azonos 20 (illetve 40) cm-es sormagassággal.

Az elemekből készülő falazat környe­zetbarát anyagúnak minősül (5.63-5.66 ábrák).

5.63 ábra. Pórusbeton falelemekből ké­szülő épület hőhídcsökkentő csomópontja, nyílászáró/koszorú/födém/fal kapcsolat 1 YTONG falelem; 2 dilatációs rés; 3 koszo­rú; 4 hőhídmegszakító; 5 YTONG koszorú­elem; 6 födémgerenda; 7 vasbeton kiváltó; 8 YTONG zsaluelem; 9 vakolat; 10 poránhab; 11 ablak; 12 padozati burkolat; 13 aljzat: 14 hőszigetelés; 15 felbeton; 16 könnyített födém.

5.64 ábra. YTONG pórusbeton elemek­ből készülő határoló fal szerkezeti cso­mópontja 1 YTONG falelem; 2 vakolat; 3 koszorú; 4 hőszigetelés; 5 YTONG koszorúelem; 6 vasbeton; 7 YTONG zsaluelem; 8 kikenés; 9 beton redőnyszekrény; 10 redőny; 11 táb­lás vakolaterősítés; 12 zárófedő; 13 ablak; 14 redőnypáncél; 15 burkolat; 16 aljzat; 17 hőszigetelés; 18 dilatációs hőszigetelés; 19 vakolat; 20 YTONG kéregpanel; 21 vasbe­ton (monolit); 22 YTONG nyíláskiváltó elemek.

5.65 ábra. YTONG pórusbeton felmenőfal tetőkapcsolattal 1 YTONG falelem; 2 YTONG zsaluelem; 3 vasbeton koszorú; 4 kőcsavar; 5 talpszele­men; 6 vakolat; 7 tetőszerkezet; 8 tetőfedés; 9 légrés; 10 tetőfólia; 11 alsó szellőztető légrés; 12 tetőfödém hőszigetelése.

5.66 ábra. YTONG pórusbeton felelem határolójú épület-födém-tető-födém kapcsolattal 1 YTONG felelem; 2 YTONG koszorúelem; 3 hőszigetelés; 4 YTONG zsaluzóelem; 5 vasbeton mellvédkoszorú; 6 YTONG válaszfalelem – előfalazás; 7 talpfa; 8 kőcsa­var; 9 dilatációs rés „úsztatott” elválasztó réteggel; 10 burkolati réteg; 11 padozati hőszigetelés; 12 födém; 13 födémkoszorú; 14 vakolat.

Beton alapanyagú üreges falazóelemek a statikai igények kielégítése mellett különböző hőtechnikai tulajdonságú változatban léteznek. Anyaguk szerint készülhetnek normál kavicsbetonból és könnyűbetonból egyaránt.

A kavicsbeton és könnyűbeton gyártástechnológia lényegében azonos, csupán az alkalmazott adalékanyag határozza meg a két betonfajta közötti minőségi kategóriát. A könnyűbetonra jellemző az, hogy az adalék üreges szerkezete csökkenti a fal térfogatsúlyát, így javul a hőszigetelő képesség. Vannak rendszereken belül különböző techno­lógiák az üregek kitöltésére is, üzemi vagy a helyszíni készítésmóddal egyaránt.

Az egyik oldalukon üregvéges ele­meket a zárt végükkel felfelé építik be, a vékony habarcsteríték miatt. Az üregek helyszíni (pl. perlit) hőszigetelő anyag­gal való kitöltése esetén a technológiai sor fordított, vagyis az elemüregek felfelé „néznek” (5.67-5.69 ábrák).

5.67 ábra. Könnyűbeton falazóelemből készülő határolófal-födém kapcsolata; 1 üreges falelem; 2 vékony habarcsteríték; 3 koszorú; 4 hőhíd elleni hőszigetelő betételem; 5 üvegszövet; 6 „cementes” alapvakolat; 7 homlokzati vakolat.

5.68 ábra. Hőszigetelő-betétes könnyű­beton falazóelem határolójú épület nyíláskiváltás-födémkapcsolat csomó­pontja; 1 LEIER-HABISOL falazóelem; 2 vékony habarcsteríték; 3 vasbeton zsaluelem; 4 koszorúgerenda; 5 hőhídmegszakító hőszigetelés; 6 kávabélés; 7 poránhab; 8 födém; 9 hálós vakolat megerősítés; 10 „cementes” alapvakolat; 11 homlokzat­vakolat; 12 jól záró ablak; 13 hőszigetelő üvegezés.

5.69 ábra. Könnyűbeton elem falazásához a vékony ragasztóréteg fogazott lehú­zása tökéletes kapcsolatot ad.

Készülnek üzemileg behelyezett po­lisztirollap-betétes változatok, például a LEIER-HABISOL falazóelemek csa­ládjának elemei.

A könnyűbeton elem hőátbocsátási tényezője k = W/(m²∙K)

• polisztirol-kitöltés mellett 0,45;
• perlitkitöltés esetén 0,59;
• alapelem, kitöltés nélkül 0,85.

A bennmaradó zsaluelemes falak több rétegből tevődnek össze. Technológiai szempontból ide tartoznak azok a falszer­kezetek, amelyek hőszigetelő üreges elemekkel és az üregrendszerbe helyszínen öntött betonnal készülnek.

Az idomdarabok anyaga lehet beton vagy hőszigetelő jellegű könnyűbeton, cementkötésű faforgács, extrudált po­lisztirolhab. Ezeket kötésben, két-három sor magasságban rakják fel, majd az üreg­rendszert teherhordás céljából betonnal öntik ki. A hőátbocsátási tényező a zsaluzóelem anyagától és vastagságá­tól függ. A csomópontokhoz különféle kiegészítő elemek állnak rendelkezésre (5.70-5.80 ábrák).

5.70 ábra. A zsaluelemes építéstechnika lényege a könnyű kivitelezhetőség, a meg­felelő terhelhetőség és a jó hőszigetelési tulajdonságok; a példaábrán látható az ál­landó hőszigetelő vastagság és a (V_1’ V_2’ V_3’) eltérő szerkezeti (monolit) falvastagság a szintek terhelése függvényében.

5.71 ábra. Zsaluelemes fal 1 alapelem; 2 végelem; 3 végelem, feles; 4 kávaelem; 5 kávaelem, feles; 6 hőszigetelő betét; 7 kiváltó/koszorúelem; 8 koszorú­elem; 9 vasalás; 10 áthidaló; 11 gerenda; 12 gerendaelem.

5.72 ábra. Zsaluelemes födém és falrend­szer kibetonozott állapota (ablaknyílással) 1 falelem; 2 koszorúelem; 3 áthidaló elem; 4 kávaelem; 5 koszorúgerenda; 6 vasalások; 7 köpeny (végigfutó) hőszigetelés; 8 födém kibetonozás (nyomott öv); 9 zsaluelemes födémpalló.

5.73 ábra. Zsaluelemes falsarok 1 alapelem; 2 sarokelem; 3 hőszigetelő betét; 4 szerkezeti fal, kibetonozással.

5.74 ábra. Zsaluelemes fal; hőszigetelt külső és hőszigeteletlen belső falcsat­lakozás 1 alapelem; 2 normál elem, egész; 3 feles normálelem; 4 hőszigetelő betét; 5 ki­betonozás.

5.75 ábra. Zsaluelemes fal; hőszigetelt/ hőszigeteletlen „T” falcsatlakozás 1 alapelem; 2 normálelem; 3 normál feleselem; 4 cementhabarcs-kitöltés; 5 hőszigetelő betét; 6 kibetonozás; 7 vasalaterősítés.

5.76 ábra. Zsaluelemes fal- és födém­kapcsolat; 1 alapelem; 2 koszorúelem; 3 hőszigetelő betét; 4 kibetonozás; 5 koszorú; 6 vasalat.

5.77 ábra. Zsaluelemes áthidaló beépít­hető rejtett redőnyszekrénnyel 1 zsaluelemes áthidaló; 2 redőnyszekrény (mini); 3 redőny; 4 redőnypáncél; 5 üveg­szövet + vakolat; 6 ablak; 7 purhab; 8 koszorúfal; 9 hőszigetelő betét; 10 koszorú és födém; 11 felmenőfal.

5.78 ábra. Normál zsaluelem.

5.80 ábra. Hőszigetelt falú beton zsaluelem.

A favázas épületek egy-két szintes változatban, részben vagy teljesen előre­gyártva készülnek. Teljes előregyártású a falelemek és a belső felület, a külső homlokzati felületképzés helyszínen szerelt egy- vagy kéthéjú kialakítással történik. (Ez a megoldás Közép-Európá­ban „Fertighaus” programként ismert.) A falak rétegfelépítésétől függően, a hőszigetelők megfelelő összekapcso­lásával, a szükséges pára- és csapadék­védelem megoldásával a falak értéke az igen kedvező 0,25-0,35 között mozog (5.81-5.85 ábrák).

5.81 ábra. Favázas építési program faleleme 1 nemesvakolati rétegek; 2 hordozó alapva­kolat, üveg szövettel; 3 polisztirol hőszige­telés; 4 faforgácslap (dübel kapcsolathoz); 4 faváz (statikai váz); 6 szálas hőszigetelő; 7 párazáró réteg; 8 gipszkarton; 9 tapéta vagy festés.

5.82 ábra. Favázas épület kéthéjú rend­szerben – külső féltégla vastagságú köpenyfallal és felületi vakolattal 1 formaldehid mentes faforgácslap; 2 faváz/ szalagos hőszigetelés; 3 homlokzati normál vakolat; 4 kiegészítő (táblás és szálas) hőszigetelés, mellette szellőző légréssel; 5 tégla köpenyfal.

5.83 ábra. Előregyártott favázas lakóház a) földszintes; b) tetőtér-beépítési kereszt­metszetei, rétegfelsorolásokkal: 1 vékony nemesvakolat; alapvakolat + üvegszövet, polisztirol lemez; faváz/szálas hőszigetelő; polisztirol hőszigetelés; párazáró fólia; for­maldehidmentes faforgácslap; vékony gipsz­karton; 2 mint előző, csak elmarad a belső polisztirol réteg; 3 cserépfedés; légrés; tetőfólia; alsó légrés; szálas hőszigetelés; párazáró fólia; keresztheveder; gipszkar­ton; 4 járható zárófödém; 5 talajon fekvő padozati réteg; 6 közbenső födém akusz­tikus rétegekkel.

5.84 ábra. Favázas épület ereszrészlete.

5.85 ábra. Favázas, homlokzati aláfalazású épület lábazati részlete 1 falpanel keretváz; 2 kiegészítő hőszi­getelés; 3 faforgács- vagy furnérlemez; 4 szálas hőszigetelés; 5 formaldehid mentes faforgácslemez; 6 párazáró fólia; 7 gipsz­karton; 8 takaróléc; 9 téglafal; 10 élvédő vagy vízorrprofil; 11 vakolatalap; 12 üveg­szövet; 13 vékonyvakolat; 14 nemesvakolat; 15 lábazati fal; 16 vízszigetelés; 17 cement­habarcsréteg; 18 lábazati hőszigetelés; 19 dilatációs rés, hőszigetelővel; 20 padozat alatti vízszigetelés; 21 védőbeton; 22 kavics­ágy; 23 hőszigetelés (polisztirol); 24 védő­fólia; 25 aljzat; 26 burkolat.

A faházak és a fa anyagú határoló falak Magyarországon kevésbé terjed­tek el, mivel azonban a külkereskedelem élénkülésével egyre több faház kerül be hazánkba, e részben röviden bemu­tatjuk egyik változatukat (5.86-5.89 ábrák).

5.86 ábra. Európában alkalmazott gerenda­falas faházprofilok a) horonyeresztékes (nútféderes), sima; b) ékféderes; c) nútféderes, domború; d) kör keresztmetszetű gerendák.

5.87 ábra. Faházelemek típus- és méretválasz­téka, alakváltozást gát­ló bemetszésekkel a) horonyeresztékes (nút­féderes), sima; b) ékfé­deres; c) nútféderes, domború; d) kör kereszt­metszetű gerendák.

5.88 ábra. Gerendafa­las faház profil horony­eresztékes elemkapcso­lással (kapcsolódó ábra: 5.86/a) és kiegészítő belső hőszigeteléssel és védőburkolattal 1 szálas hőszigetelés (5 cm); 2 hőszigetelés (10 cm); 3 hőszigetelés (12 cm).

5.89 ábra. Gerendafalas faház csomó­ponti kötései a) speciális sarokkötés biztosítja a légzárást és vízmentességet; b) gerendafal belső hőszigeteléssel és védő deszkaburkolattal; c) kettős gerendafal köztes hőszigeteléssel.

A gerenda- vagy boronafal elemeinek egymáshoz zárását, illetve réstömítését régen mohával, ma különböző rugalmas tömítő masszával vagy szalaggal biztosít­ják. A köztes, ún. kiegészítő hőszigetelés céljára legjobb a szálas hőszigetelés vagy a vert falként ismert agyag és gabona­szalma keveréke. Utóbbi csak a nyári 2-3 hónap során, a szálas hőszigetelések azon­ban az év minden szakában használhatók.

Külső homlokzati hőszigetelő rendszerek

A homlokzati hőszigetelő rendszerek alapvetően mind a külső oldali hőszigete­lések csoportjába tartoznak. Európában a legelterjedtebb hőszigetelési rendszemek számítanak, az építéstechnológiával egy időben vagy utólag egyaránt kivitelezhetők. E megoldás a gazdasági tényezők miatt mindenképpen „érdemes” és korszerű.

Intenzív hőszigetelő rendszerek

A nagyteljesítményű külső oldali hő­szigetelő rendszerrel ellátott homlokzatnál a határoló fal belső felülete érezhetően melegebb, nem alakulhat ki kellemetlen belsőtéri légáramlás. A melegebb belső falfelületeknek köszönhetően már 20 °C léghőmérséklet mellett is kellemes hőérzet teremthető. Mindehhez az is hozzájárul, hogy a külső oldalukon szigetelt falak hőtároló hatása kedvezőbb, a hideg felületű falaknál megfigyelhető páralecsapódás itt nem fordul elő.

Az épület rendeltetésszerű használata során keletkező pára egy része a helyiség­szellőztetéssel távozik, kisebb részének azonban a falakon keresztül kell kijutnia a szabadba, azaz a külső falaknak megfelelő diffúzióképességük kell, le­gyen. Egy jól elkészített hőszigetelő rendszer ennek a követelménynek tökéletesen eleget tesz, amellett megvé­di a homlokzatot a szélsőséges hidegtől és melegtől, a széltől és az időjárás egyéb viszontagságaitól.

A nappali és éjszakai, még inkább a nyári és a téli hőingadozás miatt a homlokzat építőanyagai hol tágulnak, hol összehúzódnak, ennek mértéke azon­ban különböző, ami feszültségeket ger­jeszt, és ez gyakran repedéseket okoz. A külső hőszigetelő rendszerrel védett homlokzat szerkezeteinek hő okozta mozgása jóval kisebb, így elmaradnak az oly bosszantó repedések. A csekély mértékű hőmérséklet-ingadozás alkal­massá teszi a rendszert még a repedezett és hőhidas homlokzatok tartós felújítá­sára is. Hőstabil környezetbe kerülve a meglévő repedések eltűnnek a hőszi­getelő rendszer mögött, az új burkolat pedig ellenáll a repedésképződésnek.

A hőszigetelő rendszerrel készített homlokzat felújítás különösen gyorsan megtérül, főleg, ha már amúgy is időszerű a homlokzat tatarozása. A ház fekvésétől függően a homlokzato­kat rendszeresen fel kell újítani. A repede­zett, hámlott homlokzatok visszatérő gondot jelentenek, és még újravakolásnál sem biztos a tartós eredmény. A hőszigetelő rendszerrel ez a probléma tartósan megold­ható, az energiamegtakarítás pedig feltűnően érzékelhető (5.90 ábra).

5.90 ábra. Korszerű külső homlokzati hő­szigetelés, tetőterasz hőszigetelésének folytatásaként.

Hőszigetelő rendszernek a hom­lokzatra felerősített és leburkolt táblás hőszigetelést nevezzük. A hőszigetelő réteget kevésbé gyúlékony, alak- és tér­fogattartó polisztirolhab lemezekből és szálas hőszigetelőkből állítják össze, amelyek egészségügyi szempontból tel­jesen ártalmatlanok.

A homlokzati hőszigetelő rendszerek kivitelezéséhez további kiegészítők szük­ségesek: alsó lezáró lábazatidomok, a külső peremekhez élvédő szegélyek, a hőszigetelőlapok rögzítéséhez tiplik, szigetelőszalagok a vízálló csatlakozáshoz. A hőszigetelő rendszer gyakorlatilag bármilyen sík vagy kevéssé tagolt hom­lokzatra felszerelhető, függetlenül attól, hogy régi vagy új épületről van szó.

A hőszigetelő rendszer minden esetben az épület határoló falainak külső felüle­tére kerül, a főfalhoz vagy az épületvázhoz rögzítve. A hőszigetelés hatékonyságának érdekében a záró épületrészek (padlás, pince) hőszigetelése lehetőleg folyama­tosan és egyenletesen csatlakozzon a homlokzat hőszigeteléséhez. Az alsó, lábazati indításnál a rögzíté­sen és kapcsoláson, valamint a tökéletes vízelvezetésen túl más problémák is adódhatnak.

Ezek:

• a lábazat alsó élét védeni kell a me­chanikai sérülésektől, annál is inkább, mivel amúgy is ez a hely az épület egyik legsérülékenyebb része;
• az alsó rögzítést tökéletesen kell kialakítani, mivel ez a kapcsolat van leginkább kitéve az időjárás káros hatá­sainak (pl. felcsapódó eső, sózott hólé, lefagyás stb.);
• az épület körüli járdától fölfelé mérve 1,2-1,5 m magasságban sérülés védő hálós erősítést kell a burkolati rétegbe beépíteni;
• a homlokzati hőszigetelés alsó része és a fűtött tér közötti hőhidat folyamatos hőszigetelés-vezetéssel kell kizárni;
• pinceszint esetén és pincézés nélkül is egyaránt jól megoldható a hőhíd-kizáró hőszigetelés.

Sem az utólag készülő, sem az új épület egyidejűleg készülő egyhéjú hő­szigetelése nem ültethető a járdára, mert a járda téli fagy okozta mozgása miatt a hőszigetelő réteg 1-2 tél után felsza­kadozik és tönkremegy. A felcsapódó eső és hólé ellen megfelelő lábazati védelmet kell kialakítani, a hőszigeteléssel összehangoltan.

A faltöveket tetőteraszokon, tetőker­tek esetén is hasonlóan kell védeni a csapóeső, a hó és a hólé káros hatásától (5.91 ábra).

5.91 ábra. Tetőkert és a faltő csatlakozása fokozott hővédelemmel készített homlokzatnál. 1 polisztirol hőszigetelés; 2 ragasztó réteg; 3 felhajtott tetőszigetelés; 4 üvegszövet csík; 5 üvegszövet ágyazóréteg; 6 nemesvakolati fedőréteg; 7 sziloplaszt kitöltés; 8 szegőkő; 9 szivárgóréteg; 10 talaj (bioréteg).

Tetőkereteknél külön gon­dot kell fordítani a következőkre:

• a tető csapadékszigetelését a bizton­sági hóhatár (30 cm) fölé kell vezetni hézag nélküli összefüggő rétegben;
• a falsík és a tetőkerti talajréteg kö­zötti kavicstöltésű vízszintes elválasztó résméret a talaj és a fagy mozgása miatt legalább 30-40 cm legyen;
• a nemesvakolati és más, nem fagy­álló falbevonati réteg lehetőleg a hóhatár felett kezdődjön.

A tartószerkezettel, illetve a koszorúval egybe betonozottan készülő erkélyek, a vasbetonfal és a koszorúk között kialakuló hőhíd miatt különösen fontos a víz- és hőhídmentes hőszigetelés. Ma már léteznek ugyan ún. hőhíd megszakítók, amelyek beépítésével a probléma az új épületeknél részben megoldható, de az utólagos hőszigetelésre szoruló házak erkélyeinél – hazánkban legalább 90-95%-ban ilyen kialakításúak az erké­lyek – még az 5.92 ábra szerinti, galléros hőszigetelésű megoldásokat célszerű alkalmazni.

5.92 ábra. Erkély és egyhéjú homlokzati hőszigetelő rendszer hőhídcsökkentő kapcsolata a) fal hőszigetelése, erkélylábazati megsza­kítással; b) alsó hőszigetelő gallér beépíté­sével; c) fölső hőszigetelő gallérral ellátva; d) az alsó és fölső hőszigetelő gallérral; 1 főfal; 2 ragasztó réteg; 3 hőszigetelés; 4 habarcsba ágyazott üvegszövet; 5 felületi nemesvakolat; 6 tartóprofil; 7 kerámialábazat; 8 rugalmas vízmentes tömítés; 9 padlóburkolat ágyazóréteggel; 10 felső hőszigetelős gallér; 11 vízszigetelés; 12 alsó hőszigetelő gallér.

Mind az erkélynél, mind a teraszoknál védekezni kell a csapóeső ellen, és a lá­bazatoknál említett erősítést itt is célszerű – főként függőfolyosós házaknál – beépíteni (5.93-5.96 ábrák).

5.93 ábra. Homlokzati hőszigetelés egye­nes peremütközésű hőszigetelő elemekből, homlokzatképző rétegekkel.

5.94 ábra. Homlokzati hőszigetelés ütköző­peremes polisztirol lemezekből, fedő­réteggel.

5.95 ábra. Homlokzati hőszigetelés a) egyhéjú hőszigetelő-táblás polisztirol komplett rendszerrel; b) szálas hőszigetelő lemezek szellőztetett légrésű, kéthéjú hom­lokzati falként (mindkét rendszer a korszerű hőszigetelési kategóriába tartozik).

5.96 ábra. Szálas hőszigetelő lemezek, „nyomtatott” vakolat hordozó felülettel, illetve vakolat nélküli alkalmazásban.

A teraszokhoz és erkélyekhez hasonlóan fontos a lapostetők, tetőteraszok, tetőterek, tetőkertek feletti fokozott hővédelem pon­tos megtervezése és kivitelezése. A tetősík fölé emelkedő felépítményeknél legalább 20 cm magas faltő bádogot kell elhelyezni, mögötte vízszigeteléssel, amely a falról és a tetősíktól egyaránt megoldja a csapadékelvezetést. A fűtetlen padlástér belső hőmérséklete és a fűtött tér hőmérséklete közötti különbség 5- 10 °C-kal kevesebb ugyan, mint a szabadban, azonban itt is vizsgálni kell a csökkentett mértékű többlet-hőszige­telés szükségességét.

Hőtechnikai és épületfizikai szem­pontból a legkritikusabb pontot az ab­lakok és hőszigetelés csatlakoztatása jelenti (5.97-5.99 ábrák). A homlokzati nyílászárók legnagyobb része fából ké­szül, aminek közismerten nagy az idő­járás-függősége, mivel a fa és a falak eltérően viselkednek télen és nyáron. Igen fontos, hogy a csapadék tökéletes távoltartása, valamint a megfelelő hőszi­getelés megoldott legyen.

5.97 ábra. Egyhéjú fokozott hővédelmi rendszer ablakkapcsolata 1 főfal; 2 hőszigetelő réteg; 3 könyöklő alábélelés kemény polisztirol lemezzel; 4 ablak; 5 tokszélesítés; 6 élvédő profil; 7 záróprofil; 8 hordozó alapvakolat; 9 ragasztó vékonyvakolat; 10 üvegszövet; 11 felületi glettréteg; 12 nemesvakolat; 13 ablakbádog; 14 ablakkönyöklő.

5.98 ábra. Ablakkönyöklők homlokzati csomópontjai a) jó hőszigetelés, gyenge mechanikai védelem; b) jó hőszigetelés, megbízható védelmet nyújtó külső könyöklődeszkával; c) tökéletes mechanikai védelem, gyenge, hőhidas hőszigetelés; 1 ragasztó réteg; 2 hőszigetelés; 3 homlokzati hőszigetelő rendszer nemesvakolattal; 4 kapcsoló (rögzítő) szegő; 5 kapocslemez; 6 kapcsolt ablakbádog; 7 külső ablakdeszka; 8 kő vagy műkő ablakkönyöklő, vízorral; 9 ablak; 10 vízmentes tömítés.

5.99 ábra. Korszerű hőszigetelő redőny­szekrény és külső hőszigetelő rendszer csomópontja; 1 polisztirol redőnyszekrény; 2 redőny; 3 redőnyrés; 4 redőnypáncél; 5 ablak; 6 belső hőszigetelt szerelőajtó; 7 koszorú; 8 hom­lokzati hőszigetelés; 9 üvegszövet; 10 dila­tációs profil; 11 ragasztás; 12 főfal.

Speciális hibaforrás az ablakkönyök­lők hőszigetelése, vízszigetelése és a biz­tonságos, mechanikai sérüléseknek ellenálló kialakítása.

Az ablakszemöldök csomóponti csatlakoztatásai azonosak a függőleges káváknál, falvégeknél alkalmazott megol­dásokkal. Kissé bonyolultabb a helyzet a külső árnyékolóval felszerelt ablakoknál, ahol a redőny vagy a reluxa nagy helyigé­nye és szerkezete növeli a költségeket és a megoldandó feladatokat. A függesztett takarásokhoz egyedi megoldást kell kidol­gozni, szem előtt tartva a biztonságos függesztést és a vízmentességet.

Az esetleges épülettömeg-tagolásokkal kialakuló kiugró falrészek, valamint loggiák és kapualjak feletti födém és a falsík csatlakozása hőtechnikai és csapadékvíz elvezetési szempont­jából is külön gondosságot igényel. Ne feledkezzünk meg a vízorr beépíté­séről a szükséges helyeken. Épülethomlokzatok fölső lezárásánál törekedni kell a tökéletes és „viharmentes” kapcsolásra, mert szeles és viharos időben a felületet érő szívóhatás a peremek mentén és a tetők alatti zugokban a legnagyobb, főleg la­postetőknél. Magastetőknél, nyitott vagy szellőztetett ereszaljaknál, a rácsozott, „dobozos” ereszdeszkázatnál a lezáró „L” profilok a legjobbak. Az ereszdeszkának – fémprofil hiányában – „nekidolgozott” hőszigetelő rendszer a fölső épületrész komplett hőszigetelést nem képes tökéle­tesen megoldani, ráadásul a deszkák miatt néhány éven belül elkerülhetetlen a né­hány centis kipattogzás az ereszaljon.

Hőszigetelések anyagai

Az egyhéjú, külső oldali ragasztott hőszigeteléssel készülő falszerkezeteknél csak olyan hőszigetelő anyagok használ­hatók, amelyek biztonságosan tapadnak, és amelyek háló vagy nem korhadó anyagú szövet segítségével vízzáró vagy víztaszító felületképzéssel láthatók el. A hőszigetelési szempontból számításba vehető műanyag habok mechanikai tulajdonságait és árát figyelembe véve, a legelőnyösebb a polisztirolhab haszná­lata. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy amennyire kedvező a polisztirolhab külső oldali hőszigetelés céljára, annyira kedvezőtlen léghang gátlási, zajvédelmi szempontból. A polisztiroltáblák a külső fal zajvédő képességét jelentősen lerontják.

A szerkezet hőtechnikai előnyei:

• a külső oldali hőszigetelésnek köszön­hetően a falszerkezet hőtároló képessége nő, a fal hőmozgásából adódó feszültségek, alakváltozások és repedésképződések viszont csökkennek;
• páradiffúzió szempontjából a falszer­kezet kedvezőbb, feltéve, ha szakszerűen, a következőkben leírtak szerint készült.

A rétegfelépítés tervezésénél igen fontos, hogy a külső oldali műanyag vakolat kis páradiffúziós értékű ellenállása ismert legyen. Külső oldali polisztirol­hab-hőszigetelés tervezésekor a habanyag utózsugorodását is figyelembe kell venni. Az utózsugorodás – amelynek mértéke függ az anyagtípustól, a feldolgozás és a bedolgozás módjától – általában 3-5 év elteltével szűnik meg. A zsugorodás okozta repedezés megelőzhető.

A polisztirolhab utózsugorodása 0,15-0,40%, ami az anyag pihentetésé­vel csökkenthető: háromhavi tárolás után 0,14-0,30%, félévi tárolás után0,11-0,24%-os vagyis 1-2 mm-es mé­terenkénti értékre. A zsugorodás mértéke függvénye a testsűrűségnek is, növekedé­sével nő a zsugorodás és az utózsugorodás, ezért 20 kg/m³-nél nagyobb testsűrűségű polisztirolhabot nem célszerű alkalmazni. A 20 kg/m³ testsűrűségű, nem pihen­tetett habnál 3,5 mm/m (0,35%) utó­zsugorodással lehet számolni. 15 kg/m³ testsűrűség alá szilárdsági okokból nem szabad lemenni.

A hőszigetelés utózsugorodását a hő-mozgással együtt kell figyelembe venni. A polisztirolhab hőtágulási együtthatója 0,056 mm/m. Ha a hőszigetelést hideg időben (pl. +3-5 °C-on) építik be, akkor nyáron a hőtágulás az utózsugorodást ellen­súlyozza, és ha a falfelület hőmérséklete nem lépi túl a +60 °C-ot, károsodás nem jelentkezik. Ezért lényeges, hogy a felü­letképzés – főleg a D-i és Ny-i homlok­zatokon – világos színű legyen.

Ha nyáron, nagy melegben építik be a habot, akkor az összehúzódás összeadó­dik az utózsugorodással. Ha a homlokzat­képzésnél a hőtágulási és utózsugorodási mozgások nem tudják egymást kiegyen­líteni, a téli időszakban a fugák megnö­vekedése miatt hőhidak keletkeznek, ahol a nedvesség lecsapódás hatására a vakolat meggyengül, és a keletkező húzófeszültségek miatt összerepedezik.

A polisztirolhab zsugorodási és kontrakciós erői ellensúlyozására olyan ragasztó anyag (vakolat) alkalmazása szükséges, amely merev, és benne a fellé­pő erők hatására képlékeny alakváltozás nem, rugalmas alakváltozás pedig egészen csekély mértékben lép fel. A ragasztó- és bevonóanyag nyíró- és húzószilárdsága nagyobb legyen, mint a zsugorodási és kontrakciós erők felületegységre eső összege. A zsugorodási feszültség a po­lisztirolhab minden centiméter vastagsá­gára számítva 350 N/fm értékre tehető, tehát utózsugorodásból származó káro­sodás nem jön létre, ha a hőszigetelő lemezt a fal felületén megfelelően rögzítik és kellő szilárdságú fedőréteggel látják el; illetve minél vastagabb a habréteg, annál szilárdabb rögzítés és vakolatréteg szükséges.

A külső vékony vakolattól a kis páradif­fúziós ellenálláson kívül a kis hőtágulási is megköveteljük. A nagy hőtágulási együtthatójú vakolatok a lehűlési perió­dusban megrepednek, felmelegedési periódusban pedig könnyen leválnak, megrepednek, felpúposodnak. A műanyag adalékú vakolat hőtágulási együtthatója0,015 mm/m °C, ami csak negyedrésze a polisztirolhab hőtágulási együtthatójának.

A polisztirol lemezekből készülő hom­lokzati hőszigetelés tűzveszélyességi besorolása beépítve, megfelelő takaró­réteggel vakolva B-I-es.

Egyhéjú homlokzati hőszigeteléshez

• az előbb bemutatott polisztirolhab lemezen kívül – a következő termékek használhatók:
• heraklith;
• heratekta;
• bitumoperlit (táblás);
• expandált parafalemez;
• szálas kőzetgyapot.

A szerves anyagú hőszigetelések a belső kémiai bomlási folyamatok és a páradiffúziós jellemzők miatt nagy szerkezeti vastagsághoz csak speciális esetekben alkalmazhatók. A heratektalemezek nemcsak mint zsaluzó-szigetelő és burkoló elemek, hanem mint fokozott hőszigetelésű rétegek is egyre inkább terjednek. Páradiffúziós ellenállásuk csekély mértékben tér el a polisztirol lemezétől, hátrányuk, hogy sűrűbb dübelezés (a felületi feszültségek miatt) és erősebb vakolattartó háló szükséges.

A szálas kőzetgyapotlemez haszná­latát néhány cég kezdte el több mint két évtizede, a kísérleti bevezetés óta több millió m² került beépítésre. Természetesen – mint mindennek – ennek is van előnye és hátránya. A hátrány elsősorban az idegenkedésből és az alkalmazási technika ismeretének hiányából adódik, továbbá, hogy a rögzítéshez – dübelezéshez-pontosabb tervezőmunka szükséges, nehogy a rögzítés után olyan feszült­ségek lépjenek fel, amelyek tönkreteszik a szálas szerkezetű anyagot.

Előnyei:

• „A” tűzveszélyességi osztályba tar­tozása miatt, A/I kategóriába sorolva, bárhol beépíthető;
• pihentetési időre nincs szükség, azonnal beépíthető;
• savas, gőzös üzemek környezetében megbízható tartósságú;
• páradiffúziós ellenállása minimális.