Acélhágcsók, létrák és lépcsők
Acélhágcsók
Az acélhágcsók (819 a ábra) a központi fűtési kémények fejéhez, tetőfelépítmények felső szintjére, valamint lapos tetejű építmények tetőfelületére való feljutásra, azonkívül ipari és üzemi épületekhez, gépészeti berendezésekhez, tartályokhoz, fürdőmedencékhez, vészkijáratokhoz, mérnöki létesítményekhez stb. szükségesek.
819. ábra. Acélhágcsók; a) szögvas pofákkal, b) minden negyedik téglahézagba beerősített fokokkal 60 cm-enként védőtámasszal
50-60 cm szélességgel és 31 cm-es foktávolsággal készülnek; két oldalt szögvas pofákkal és ø 16 mm-es kör szelvényű rúdacélból való fokokkal. A faltól 25 cm-nyire előálló hágcsókat kb. 150 cm-es távolságokban befalazó karmos szögvas konzolokkal erősítik fel.
Gyakran találkozunk pofa nélküli acélhágcsókkal is. Ezeknél az T alakú fokokat minden ötödik vízszintes téglahézagba egyenként építik be a falba (819 b ábra). A mászás közbeni pihenés és biztonság elérése végett 60 cm-enként U alakú támvasakat kívánatos alkalmazni.
- Ismerd meg az ezerarcú Japán építészetet!
- Számoljon a nedvességgel már az építkezéskor!
- Kerti lépcső építése
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Acéllétrák
Az acéllétrák (820 a-b ábra) inkább ipari épületekhez, gépészeti berendezésekhez és mérnöki műtárgyak kezeléséhez és karbantartásához szükséges közlekedés céljaira használatosak. Karszélességük 70-90 cm között van; foktávolságukat az m + sz = 68 (cm) képlet alapján kell számítani. Hajlásszögük 60-75° között van.
820. ábra. Acél létrák; a)-c) a különböző hajlásszögnek megfelelő megoldások, d) beakasztás kiképzése
A létrák széles acélból, nagyobb emeletmagasság (M) esetén L szelvényű acélból való pofákkal készülnek. A pofák méretére vonatkozó adatokat lásd az 55. táblázaton. A fokokat a létra meredek vagy kevésbe meredek voltának megfelelően egy, két vagy három darab, ø 18 mm-es kör szelvényű rúdacélból készítik. A kevésbé meredek helyzetű létrákhoz cső vagy L szelvényű acélból való fogódzót lehet és kívánatos alkalmazni (820 c ábra). A padlóra való felfekvésénél szögvas darabocskákból álló talpat kell felszerelni.
Az acéllétrák a felső végükre szerelt kampóikkal a falba beépített konzolos hüvelyekbe kapaszkodnak (820 d ábra). Az acéllépcsők általában ugyanazokon a helyein kerülnek alkalmazásra, mint az acél létrák, de abban az esetben, ha nagyobb karszélességre és kényelmesebb közlekedésre van szükség. Használatosak azonkívül áruházakban és egyéb üzemi rendeltetésű épületekben is. Gyakoriak a többtagú, többkarú, íves karú, csiga stb. alaprajzi elrendezések is. Szerkezetileg pofa- és fokelemekből állnak. Kétoldalt gyámolított voltukból kifolyólag karszélességük – gyakorlati értelemben véve – korlátlan.
821. ábra. Acéllépcsők; a) pofaelem szelvényváltozatai, b)-c) metszete és nézete
A pofaelemek, illetve a szegélytartók a terhelésnek és a lépcsőkar hosszának megfelelően igen sokféle kialakításúak lehetnek (821 a ábra); méreteiket számítás alapján kell megállapítani. A gerinclemez vastagsága általában: 7-10 mm. A pofák alsó és felső vége a vasszerkezeteknél szokásos módon, szögvas kötésekkel csatlakozik a födém szilárd részéhez (822 e ábra), adott esetben pl. a szegélygerendákhoz.
822. ábra. Acéllépcsők fokkialakítási és korlátfelerősítési lehetőségei; a) keskenyebb, b)-c) szélesebb lépcsőkar esetén, d) fa fokok, e) homloklapos megoldás esetén, f) pofatartók felfekvése
A fokok kiképzése a karszélességtől függ. Járófelületük a legtöbb esetben 7 mm vastag recéslemez; de lehet puha- vagy keményfa, esetleg műkő stb. anyagú lemez is. (Elképzelhető azonkívül, hogy a fokok laposvas keretbe foglalt – a sártisztító rácsokra emlékeztető – szalagvas rácsozatból álljanak.)
Kisebb ≤ 70 cm-es karszélesség esetén a recéslemez külön alátámasztás nélkül alkalmazható, és két végén a pofákra szerelt szögvasakra fekszik fel (822 a ábra). Nagyobb karszélesség esetén szükség van a lemez hosszoldalainak gyámolítására is; ez szögvasak segítségével oldható meg (822 b ábra). Az előbbi célt érjük el a fellépő lemez két szélének fel és lehajtása révén is, és így nélkülözni tudjuk a szögvasakat (822 c ábra). Lehet – bár ritkán szokás – homloklapot is készíteni (822 f ábra).
Pihenőszerkezet
Az acéllépcsők emeletközi pihenőit szintén acél gyámolító szerkezettel, tört alakú pofákkal, illetve szegélygerendákkal kell megoldani. Nagyobb felületű pihenőknél a járófelület gyámolítására L, ꓕ szelvényű tartó elemeket kell beiktatni.
A korlátok rendszerint igen könnyűek, általában oszlopokból és ferde helyzetű rudakból állnak. Az oszlopok felerősítésére a 822 a-d ábrák nyújtanak tájékoztatást.
Csigalépcső
Az acél csigalépcsőkis Igen gyakoriak, különösen két emelet közötti, intern jellegű közlekedés céljára használatosak. Az ilyen acéllépcsők általában 75-90 cm sugárral készülnek; ilyenkor az alaprajzba egy menetmagasságnak megfelelően 10- 12 lépcsőfokot lehet beilleszteni. (Ügyelni kell a legalább 190-200 cm-es menetmagasság kialakulására. )
A szerkezet lényeges része egy ø 3″-es (89,2 mm-es) gázcsőből készült orsó, amelyre régebben (a külső oldalon csavarvonal elhatárolása) pofalemezhez csatlakozó, szögvasakból és recéslemezből álló fokokat szereltek, gyűrűs hevederes kötésekkel. Újabban a lépcsőfokok szintén recéslemezből készülnek, fellépő és homloklapokból, de sajtolt kivitelben, a 824. ábrán látható módon. A fokokat a gázcsőhöz hegesztéssel csatlakoztatják.