• építés
• lépcsők

Acélhágcsók, létrák és lépcsők

Acélhágcsók

Az acélhágcsók (819 a ábra) a központi fűtési kémények fejéhez, tetőfelépítmények felső szintjére, valamint lapos tetejű építmények tetőfelületére való feljutásra, azon­kívül ipari és üzemi épületekhez, gépészeti berendezésekhez, tartályokhoz,  fürdő­medencékhez, vészkijáratokhoz, mérnöki létesítményekhez stb. szükségesek.

819. ábra. Acélhágcsók; a) szögvas pofákkal, b) minden negyedik téglahézagba beerősített fokokkal 60 cm-enként védőtámasszal

50-60 cm szélességgel és 31 cm-es foktávol­sággal készülnek; két oldalt szögvas pofákkal és ø 16 mm-es kör szelvényű rúdacélból való fokokkal. A faltól 25 cm-nyire előálló hágcsókat kb. 150 cm-es távolságokban befalazó karmos szögvas konzolokkal erősítik fel.

Gyakran találkozunk pofa nélküli acélhágcsókkal is. Ezeknél az T alakú fokokat minden ötödik vízszintes téglahézagba egyenként építik be a falba (819 b ábra). A mászás közbeni pihenés és biztonság elérése végett 60 cm-enként U alakú támvasakat kívánatos alkalmazni.

Acéllétrák

Az acéllétrák (820 a-b ábra) inkább ipari épületekhez, gépészeti berendezésekhez és mér­nöki műtárgyak kezeléséhez és karbantartásához szükséges közlekedés céljaira használatosak. Karszélességük 70-90 cm között van; foktávolsá­gukat az m + sz = 68 (cm) képlet alapján kell számítani. Hajlásszögük 60-75° között van.

820. ábra. Acél létrák; a)-c) a különböző hajlásszögnek megfelelő megoldások, d) beakasztás kiképzése

A létrák széles acélból, nagyobb emeletmagas­ság (M) esetén L szelvényű acélból való pofákkal készülnek. A pofák méretére vonatkozó adatokat lásd az 55. táblázaton. A fokokat a létra meredek vagy kevésbe meredek voltának megfelelően egy, két vagy három darab, ø 18 mm-es kör szelvényű rúdacélból készítik. A kevésbé meredek helyzetű létrákhoz cső vagy L szelvényű acélból való fo­gódzót lehet és kívánatos alkalmazni (820 c ábra). A padlóra való felfekvésénél szögvas darabocskákból álló talpat kell felszerelni.

Az acéllétrák a felső végükre szerelt kampóikkal a falba beépített konzolos hüvelyekbe kapaszkodnak (820 d ábra). Az acéllépcsők általában ugyanazokon a helye­in kerülnek alkalmazásra, mint az acél létrák, de abban az esetben, ha nagyobb karszélességre és kényelmesebb közlekedésre van szükség. Hasz­nálatosak azonkívül áruházakban és egyéb üzemi rendeltetésű épületekben is. Gyakoriak a több­tagú, többkarú, íves karú, csiga stb. alaprajzi elrendezések is. Szerkezetileg pofa- és fokelemekből állnak. Kétoldalt gyámolított voltukból kifolyó­lag karszélességük – gyakorlati értelemben véve – korlátlan.

821. ábra. Acéllépcsők; a) pofaelem szelvényváltozatai, b)-c) metszete és nézete

A pofaelemek, illetve a szegélytartók a terhelés­nek és a lépcsőkar hosszának megfelelően igen sokféle kialakításúak lehetnek (821 a ábra); mére­teiket számítás alapján kell megállapítani. A gerinclemez vastagsága általában: 7-10 mm. A pofák alsó és felső vége a vasszerkezeteknél szokásos módon, szögvas kötésekkel csatlakozik a födém szilárd részéhez (822 e ábra), adott esetben pl. a szegélygerendákhoz.

822. ábra. Acéllépcsők fokkialakítási és korlátfelerősí­tési lehetőségei; a) keskenyebb, b)-c) szélesebb lépcsőkar esetén, d) fa fokok, e) homloklapos megoldás esetén, f) pofatartók felfekvése

A fokok kiképzése a karszélességtől függ. Járó­felületük a legtöbb esetben 7 mm vastag recéslemez; de lehet puha- vagy keményfa, esetleg műkő stb. anyagú lemez is. (Elképzelhető azon­kívül, hogy a fokok laposvas keretbe foglalt – a sártisztító rácsokra emlékeztető – szalagvas rácsozatból álljanak.)

Kisebb ≤ 70 cm-es karszélesség esetén a recéslemez külön alátámasztás nélkül alkalmaz­ható, és két végén a pofákra szerelt szögvasakra fekszik fel (822 a ábra). Nagyobb karszélesség esetén szükség van a lemez hosszoldalainak gyámolítására is; ez szögvasak segítségével oldható meg (822 b ábra). Az előbbi célt érjük el a fellépő lemez két szélének fel és lehajtása révén is, és így nélkülözni tudjuk a szögvasakat (822 c ábra). Lehet – bár ritkán szokás – homloklapot is készíteni (822 f ábra).

Pihenőszerkezet

Az acéllépcsők emeletközi pihe­nőit szintén acél gyámolító szerkezettel, tört alakú pofákkal, illetve szegélygerendákkal kell megoldani. Nagyobb felületű pihenőknél a járó­felület gyámolítására L, ꓕ szelvényű tartó elemeket kell beiktatni.

A korlátok rendszerint igen könnyűek, általá­ban oszlopokból és ferde helyzetű rudakból áll­nak. Az oszlopok felerősítésére a 822 a-d ábrák nyújtanak tájékoztatást.

Csigalépcső

Az acél csigalépcsőkis Igen gyakoriak, különö­sen két emelet közötti, intern jellegű közlekedés céljára használatosak. Az ilyen acéllépcsők álta­lában 75-90 cm sugárral készülnek; ilyenkor az alaprajzba egy menetmagasságnak megfelelően 10- 12 lépcsőfokot lehet beilleszteni. (Ügyelni kell a legalább 190-200 cm-es menetmagasság kialaku­lására. )

A szerkezet lényeges része egy ø 3″-es (89,2 mm-es) gázcsőből készült orsó, amelyre régebben (a külső oldalon csavarvonal elhatárolása) pofa­lemezhez csatlakozó, szögvasakból és recéslemez­ből álló fokokat szereltek, gyűrűs hevederes köté­sekkel. Újabban a lépcsőfokok szintén recéslemezből készülnek, fellépő és homloklapokból, de sajtolt kivitelben, a 824. ábrán látható módon. A fokokat a gázcsőhöz hegesztéssel csatlakoztatják.