Ház

Homlokzatvakolatok jellegzetes hibái és kijavításuk

A vakolás elvileg a legolcsóbb hom­lokzatképzések közé tartozik, azon­ban nagyfokú munkaigényessége és számos, a későbbiekben jelentkező többletköltség miatt nem minden esetben nevezhető a legolcsóbbnak. A gazdaságosságot tehát nem cél­szerű csak az egyszeri beruházási költség oldaláról szemlélni, hanem mérlegelni kell a később jelentkező költségeket is. Mindenképpen létjo­gosultságuk van a korszerű homlok­zati hőszigetelő vakolatoknak, a ne­mes- és vékonyvakolatoknak.

A homlokzatvakolatok legjellegzete­sebb hibái a következők:

  • a vakolat átnedvesedése elszínező­désekben (sötétebb színű foltok­ban) jelentkezik, és fagy hatására a vakolat fel táskásodhat, lemállhat;
  • az egyes részek világos elszínező­désének oka, hogy a falban levő be­ton- és vasbeton (pl. áthidaló, ko­szorú, pillér stb.) felületek – a tég­lától eltérő nedvességszívó tulaj­donságuk miatt – eleve világosabb tónusúak és inkább megtartják ere­deti színüket vagy legalábbis ke­vésbé patinásodnak, mint a téglafe­lületek. (A betonfelületek, ill. hőhidak miatti elszíneződés megaka­dályozásának módjait a következő fejezetekben ismertetjük);
  • kivirágzások megjelenése;
  • különböző repedések (szerkezeti, térképszerű, hajszál- stb.) megjele­nése;
  • az alapfelület és a vakolat közötti tapadás megszűnése miatt a vako­lat leválik a felületről.

A vakolatok meghibásodásának okai a következők:

  • a habarcshoz használt kötőanyag, adalékanyag vagy víz nem megfe­lelő minősége;
  • a fal szerkezeti és kivitelezési hiá­nyosságai, például nem kellően szi­lárd fal; a felszívódó nedvesség el­leni szigetelés hiánya; a rosszul el­készített lábazatok; a vízorr nélküli fallefedések, párkányok, könyök­lők stb.;
  • az átrozsdásodott, kilyukadt fémle­mez szegélyek, borítások, eresz- és lefolyócsatornák (4.54. ábra);
  • a nem megfelelően előkészített fal­felületek, a hézagok nem gondos kikaparása; a fal nem tökéletes le­tisztítása; nem kellő gondossággal végzett benedvesítés; a felület túl­zott simasága (pl. betonfelületek­nél);
  • a rosszul összeállított (sovány vagy kövér) habarcs;
  • a vakolat kivitelezésének hibái: a meleg időben, tűző napsütésben, árnyékolás nélkül vagy fagyveszé­lyes időben végzett munka, a ha­barcsrétegek túlzott vastagsága;
  • különböző minőségű (anyagú és szilárdságú) kötőanyaggal készült habarcsrétegek egymásra hordása (pl. mészhabarcs alapvakolatra fel­hordott, cementtel javított színva­kolat réteg) ;
  • a vakolt felület nem megfelelő csa­padék elleni védelme, főleg a csa­póeső ellen, a viharoldal felől (4.55. ábra);
  • fizikai hatások; például a vakolat összetevőinek kis mértékű, de többször ismétlődő hő tágulása, amely száraz mállást okoz, vagy a vízzel átitatott vakolat fagyhatásra előálló lemezes, pikkelyes leválása;
  • kémiai átalakulást okoznak és vég­eredményben lemálláshoz vezet­nek a levegőben és az esővízben levő vegyi anyagok: a kén-dioxid (S02), a kénessav (H2S03), a kén­sav (H2S04), a szén-dioxidból kép­ződő szénsav (H2CO2), a nitrogén­oxidok (NOx), valamint a belőlük képződő salétromos sav (HN02) és salétromsav (HN03) stb. Különö­sen ártalmasak a különböző ere­detű füstgázok és égéstermékek, főleg a kénsav- és kénes sav tartalmúak.

Természetesen a hagyományos hom­lokzatvakolatok is korszerűsíthetők, bizonyos szabályok betartásával.

Ezek között a legfontosabbak a kö­vetkezők:

  • lehetőleg folyami származású, ér­des szemű homokot, de legalábbis tiszta, tökéletesen mosott bánya­homokot kell használni;
  • egyenletes, tökéletesen sík felüle­tet adó irányító sávokat kell kiké­pezni;
  • az összefüggő homlokzatfelülete­ket folytatólagosan kell vakolni;
  • az építkezést úgy kell ütemezni, hogy elkerülhető legyen a fagyos időben való vakolás; ha ez mégsem lehetséges, a vakolást tavaszra kell halasztani;
  • a betonfelületeket durva kerámiá­val vagy egyéb anyaggal kell bur­kolni, hogy a vakolat ne színeződ­jön el;
  • a csapóesőnek fokozottan kitett fe­lületeket hidrofób bevonattal kell ellátni.

Hagyományos vakolt homlokzatok elsősorban a hagyományos falszerke­zetű, öt-hat szintnél nem magasabb épületeknél készülnek.

Ide értve a vá­zas falszerkezeteket is, mégpedig:

  • falusi települések lakó- és középü­leteinél;
  • vízparti és erdős környezetben lé­tesülő nyaralóknál, szállásjellegű épületeknél;
  • égéstermékek által nem szennye­zett levegőjű városaink lakóépüle­teinél;
  • nagyvárosok zöldövezetének lakó­épületeinél.

Igen gyakran láthatók a homlokzat­vakolatokon olyan repedések, ame­lyek két különböző (pl. beton és tégla) anyagú – egy síkban csatlakozó – felület érintkezési vonala felett kelet­keznek. Az ilyen repedések keletke­zése megakadályozható, ha az érint­kezési vonal mentén, a vakolatréteg közepébe rabicháló sávot, azaz vako­latbetétet (bandázst) helyeznek (fém­háló helyett üvegszövet háló is meg­felel).

Homlokzathoz kapcsolódó

4.54. ábra. Homlokzathoz kapcsolódó bá­dogos szerkezetek és táblás burkolatok víz­mentes lezárása elasztikus anyaggal a) a bá­dogozás és a homlokzatvakolat kapcsolatá­nál; b) a vakolat és burkolat csatlakozásánál.

Homlokzati oromfal védelme

4.55. ábra. Homlokzati oromfal védelme a) kifogásolható megoldás; b) elfogadható megoldás; 1 falazat; 2 alapvakolat; 3 kőporos vakolat; 4 kanállal végzett kivágás; 5 árnyékoló oromdeszka.

 Homlokzatfelületek elválasz­tása

4.56. ábra. Homlokzatfelületek elválasz­tása kőporos vakolatba süllyesztett profillal a) vakolatrétegben lécnyom-hellyel; b) mint előző, de finom (színes) kőporral simítva; c) teljes vakolatvastagságban, kőporos simítás­sal.

Homlokzati kőporos vakolat

4.57. ábra. Homlokzati kőporos vakolat fe­lületelválasztó (megosztó) nútolása, szege­zett profilléccel; a) a profilléc felszegezése; b) a horony finom kőporos simítása.

Különlegesen tagolt épülethom­lokzat

4.58. ábra. Különlegesen tagolt épülethom­lokzat.