Magasépítészet - 8. oldal

Vakolt homlokzatok

Vakolt kivitelű homlokzatoknál -a nehéz­ségek miatt – sokszor eltekintenek a betonrészeknek – az elszíneződést meggátló – tégla-, illetve cserépanyaggal való burkolásától, azon meggondolás alapján, hogy rendszerint vastag (2 cm), jó minőségű, minden esetben kétrétegű, tehát cementtel javított alapvakolatra felhor­dott kőporos vagy nemes habarcs anyagú szín­vakolatot alkalmaznak. Az ilyen vakolat pedig elég tűrhetően viselkedik az elszíneződéssel szemben.

Elszíneződés megelőzése

Az elszíneződés meggátlása végett lehet a kitöltő falat 2-3 cm-rel kijjebb falazni a vázrészeknél, és a beton felületekre rabitzháló-betétes, 2 cm vastag, homok és kőszivacs-zúzalék adalékanyaggal készült cementhabarcs réteget felhordani.

Még igényesebb kivitelű vakolt homlokzat esetén azonban mind az oszlopokat, mind a gerendákat, sőt a kötényfalakat is – szóval a homlokzaton megmutatkozó összes vasbeton része­ket – 2-3 cm vastag és habarccsal (a homlokzat­képző könnyű állványon) utólag felragasztott, egyébként a vázkitöltő fallal színelő kőszivacs vagy egyéb anyagú hőszigetelő réteggel burkolják be. Ez a megoldás teljes biztonságot nyújt a vakolat elszíneződése ellen.

A vázrészeket kívülről burkoló hőszigetelő réteg másrészt hivatva van a jó hővezető vas­beton tömegek csekélyebb hőszigetelő képességét ellensúlyozni, a vázkitöltő fallal közel egyenlő érvényűvé tenni. Kívánatos, hogy a vasbeton részeket burkoló hőszigetelő réteg 4-5 cm-nyire rátakarjon a vázkitöltő falra.

704. ábra. Vasbeton vázrészek és kitöltő fal csatlakozása; a) nézet, b) alaprajz, c) nagyobb léptékű metszet

A 704. ábra szerinti esetben a pillérek és gerendák felületét egyaránt 6 cm vastag tégla-réteg burkolja. Ez a megoldás teljes mértékben megakadályozza a vázrészeknek a vakolaton való kirajzolódását.

Vázas épületeknél igen szép homlokzati hatást érhetünk el azzal, hogy a vázat (a pilléreket és gerendákat), valamint a szépen falazott vázkitöltő tégla­falat vakolatlanul hagyjuk. A vázkitöltő fal ilyenkor: a) színelhet a vázzal vagy b) attól 1-2 cm-re előállhat, illetve o) attól visszaugorhat.

A vékony kőlemez burkolatnál nincsenek problé­mák. A lemezeket a korábban tárgyaltak szerint kell felerősíteni.

A homlokzatburkolatok és gőzdiffúzió

Az olyan homlokzatburkolatok, amelyek megaka­dályozzák a falon keresztül diffundáló vízgőz könnyű eltávozását (mint pl. a kerámialap, az üveg, a tömött szövetű kőlap stb.), veszélyesek ab­ból a szempontból, hogy a belső felületükön a vízgőz kondenzálódhat és elraktározódhat. Ilyen­kor a fal belső felületén alkalmazhatunk gőz­záró réteget

A vázkitöltő falaktól – a falakkal szemben támasztott és korábban részletezett követelménye­ken felül – könnyűséget kívánunk meg, hogy a gerendák és pillérek terhelését minél nagyobb mér­tékben csökkentsük.

A vázkitöltő falakat sztatikái szempontból főleg a szélnyomás hatására kell megvizsgálni. A fő baj, hogy ezek a falak nincsenek leterhelve. Különösen a nagy területű vázkitöltő falmezők nem felelnek meg stabilitás tekintetében (pl. csarnokok eseté­ben).

A vázkitöltő falak anyaga és szerkezete

Anyag tekintetében szóba jöhet:

• Tömör tégla (ilyenkor a kellő hőszigetelés miatt szükséges minimum 38 cm-es falvastagság feleslegesen erős pilléreket és gerendákat igényel).
• Soklyukú, esetleg üreges tégla (ez nálunk a leggyakoribb).
• Égetett agyag vagy könnyűbeton anyagú építőblokk.
• Könnyűbeton (tufa-, horzsakő-, salak-, sejt­- vagy gázbeton).

Szerkezeti szempontból a vázkitöltő falak lehet­nek:

• Elemekből építettek.
• Monolitosak (csömöszölt, illetve öntött szerkezetűek).
• Táblás (panel) szerkezetűek, mégpedig:
  a) gerendától gerendáig terjedő, 0,8-1,5 m széles táblákból;
  b) a vázmezőt teljesen kitöltő táblákból valók.

A falak másrészt: a) egyrétegűek vagy b) többrétegűek, illetve egyneműek vagy összetett szerkezetűek lehetnek.

Egyrétegű vázkitöltő falak

A korábbiakból tudjuk, hogy a tömöttebb szerkezetű anyagok (pl. a tégla, az ilyen jellegű kő és beton) jobban vezetik a hőt, tehát kevésbé jó hőszigetelők. A váz­kitöltő falaknál kisebb térfogatsúlyukon kívül azért részesítjük előnyben a lyukacsos szerkezetű anyagokat vagy a lyukas, üreges építőtesteket, mert ezek hőszigetelő képessége már önmagukban – külön hőszigetelő réteg nélkül is – nagyobb, mint a tömör anyagszerkezetűeké.

Összetett (többrétegű) vázkitöltő falak

Általá­ban ritkán alkalmazunk egynemű vázkitöltő fala­zatot. A kellő hőszigetelő képességet többféle építő­anyagból összetett (többrétegű) falazattal érjük el. Nálunk a vázkitöltő falat leggyakrabban 25 cm vastagsággal, soklyukú téglából építik, és belül valamilyen – kellő vastagságú – hőszigetelő réte­get alkalmaznak.

Az ilyen természetű és 4 cm vastag kőszivacs anyagú hőszigetelő réteggel, valamint két oldali vakolattal el­látott fal hőátbocsátási tényezője a korábban ismer­tetett összefüggés szerint: k = 1 / (1/7 + 0,015/0,70 + 0,04/0,15 + 0,25/0,40 + 0,02/0,70 + 1/20) = 0,881 kcal/m² ó C° kedvező, megközelíti a 3 tégla vastagságú fal k értéket.

A hőszigetelő anyaggal az áthűlések és el­színeződések meggátlása céljából a vasbeton pillér­es gerendarészeket is gondosan körül kell burkolni (704 b-c ábra).

Szervetlen anyagú hőszigetelések

Kőszivacs lap (porózus égetett agyag)

Ezt nyers agyagból fűrészpor, szénpor vagy tőzeg hozzákeverésével állítják elő. Az elsorolt szerves anyagok a gyártás során kiégnek, helyükön pórusok maradnak vissza. 2, 4 és 6 cm vastagságú lapok alakjában kerülnek forgalomba; a 4 és 6 cm-es lapok soklyukú kivitelben készülnek. (λ = 0,15 kcal/m ó C°.)

Hideg vagy meleg úton előállított kovaföldkészítmények

A kovaföld mikroszkopikus méretű, egysejtű élő­lények kovapáncéljaiból felépített kőzet.

Hideg előállítású készítmények esetében a kovaföld őrleményét bentonittal, enyvvel, keményítővel, azbeszt­tel, üveg- vagy salakgyapottal, esetleg szerves rost-anyagokkal és vízzel keverik össze, majd hidegen saj­tolják. (λ =: 0,16 kcal/m ó C°).

Meleg eljárásnál kovaföld és agyag keverékéhez fűrészport, falisztet, tőzeget vagy barnaszénport ada­golva, sajtolás, majd kiégetés útján állítják elő a külön­böző idomokat. (λ = 0,11-0,16 kcal/m ó C°.)

Magnézium-karbonát alapanyagú készítmények.

Ezeket dolomit vagy magnezit alapanyagokból, hideg úton állítják elő; a szívósság fokozása céljából ásványi rostok (pl. azbeszt) hozzákeverésével, formázás, öntés vagy félnedves sajtolás és szárítás útján.

Gipsz kötőanyagú készítmények.

Ezek a porózus anyagszerkezet elérése céljából szerves vagy szervetlen adalékanyagokkal, hideg eljárással készülnek: formázás, öntés vagy félnedves saj­tolás és szárítás útján.

Hőszigetelő vakolatok perlittel

A hőszigetelő  vakolatnál különféle adalékanyagokkal, például perlittel javítják a vakolat szigetelését. Ez segít majd abban, hogy kicsit még jobban megtartsák a hőt a falakon belül, és még jobb legyen a falak szigetelése.

Szerves anyagú hőszigetelések

Parafakészítmények

Legalkalmasabb erre a célra az expandált (a hő­kezelés útján megnövelt hézagtérfogatú) parafa, amelynek őrleményéből, kötőanyag nélkül vagy szurok, mész, vízüveg, esetleg kazein kötőanyaggal, sajtolás útján készülnek az 1,5-12,0 cm vastagságú lemezek. (λ = 0,03-0,06 kcal/m ó C°.)

Rostos alapanyagú készítmények

A fagyapotlemez, amely vékony szálakra szétvágott faanyagból készül, magnéziacement, gipsz vagy cement kötőanyagokkal és sajtolással. Ismertek a 2,5-15 cm vastagságú Heraklit és Magot elnevezésű lemezek. (λ = 0,055-0,075 kg kcal/m ó C°.)

A farostlemezek, amelyek fa, szalma, nád, kukorica­szár, sás és cukornád rostanyagának mechanikai vagy kémiai úton való feltárásával készülnek, kötő, víztaszító és a keménységet fokozó adalékanyagok hozzákeveré­sével, formázás, sajtolás és szárítás útján. Ismertek a 8-25 mm vastagságú Insulit, Isotex és a cukornádros­tokból készült Celotex elnevezésű lemezek. (λ = 0,034- 0,070 kcal/m ó C°.)

A tőzeglemez, amely a nyers tőzeg szennyeződésének eltávolítása és a rostok foszlatása után, víztaszító, kemény­séget fokozó és gyulladást gátló anyagokkal való impregnálással, formázás, sajtolás és szárítás útján készül. Ismert a Torfoleum elnevezésű, nedvességnek jól ellen­álló lemez. (λ = 0,035-0,055 kcal/m ó C°.)

A nád- és szalmalemezek, amelyek huzallal kötözve, esetleg sajtolva, 3-7 cm vastagsággal kerülnek forga­lomba. Ismert a Solomit elnevezésű gyártmány. (λ = 0,044-0,065 kcal/m ó C°.)

A szerves hőszigetelő anyagok a tűzbiztonság szempontjából kifogásolhatók. Másik előnytelen tulajdonságuk, hogy nedvesség hatására dolgoz­nak, duzzadnak, lerepesztik a vakolatot; azon­kívül penészednek, korhadnak, rothadnak.

A hőszigetelő réteg helyzete

Felmerül a kérdés, hogy a hőszigetelő réteget a fal külső vagy belső oldalán helyezzük-e el? Ennek eldöntésénél hő­technikai, gőzdiffúziós, szerkezeti és technológiai szempontok játszanak szerepet.

Hőtechnikai meggondolások

A hőszigetelő réteg belül való alkalmazását illetően a nyári hőtechnikai körülmények a mérv­adók. Ilyenkor a hőközlési folyamat kívülről befelé megy végbe. Minél nagyobb a fal hőtároló képessége, annál kedvezőbben alakul a helyi­ségek hőmérséklete. A fal nagy hőtároló képessége a nappal besugárzott hőenergia befelé hatolását nagymértékben akadályozza, mert jelentékeny hőmennyiséget képes magába akkumulálni.

A belül alkalmazott hőszigetelő réteg pedig tovább hátráltatja a melegnek a helyiségbe való jutását. A falazatba nappal besugárzott hőenergia nagyobb része este és éjjel a hűvösebb esti és éjjeli levegőbe távozik, és nem a helyiségek felmelegítésére fordítódik.

A téli – belülről kifelé irányuló – hőközlési folyamat szempontjából a hőszigetelő réteget kívül volna kívánatos alkalmazni, hogy ily módon védjük a falban felhalmozódott hőmennyiséget a hidegebb külső levegőbe való eltávozástól. Az előbbi bekezdésben kifejtett indokok és a továbbiakban felhozandó érvek miatt azonban ettől eltekintünk. Megtehetjük ezt annál is inkább, mivel a téli hőmérsékletingadozást a fűtési üzem­szünet célszerű megválasztásával a kívánatos határok közé tudjuk szorítani.

A hőszigetelő vakolat-réteg belül való alkalmazása mellett szól az a hőtechnikai körülmény is, hogy ily módon a belső páralecsapódást is akadályoz­hatjuk, és ennek következtében a hidegebb betonfelületeknél nem áll elő elszíneződés. Kívánatos, hogy a többrétegű fal alaprétege jó és jelentős mértékű hőtároló képességgel rendelkezzék.

A gőzdiffúzió kérdése

Kívülről alkalmazott hőszigetelő réteg eseté­ben télen a falban magában nem jön létre fagy­zóna (700. ábra); ez a tény a gőzdiffúzió szem­pontjából előnyös.

700. ábra. Vázkitöltő fal hőközlési és gőzdiffúziós folyamattal szembeni viselkedése, kívülről alkalmazott szigetelő réteg esetén; 1 – vakolat; 2 – téglafal; 3- Hőszigetelő réteg; 4- fagyzóna (Eichler)

Belülről alkalmazott hőszigetelő réteg eseté­ben télen a falban jelentős szélességű fagyzóna van (701. ábra). A falazaton keresztül diffundáló vízgőz telíti a falazat pórusait, lerontja a fal hőszigetelő képességét, a fagyzónában konden­zálódó víz pedig fagykárokat okozhat.

701. ábra. Vázkitöltő fal hőközlési és gőzdiffúziós folyamattal szembeni viselkedése, belülről alkalmazott szigetelő réteg esetén; 1 – vakolat; 2 – téglafal; 3 – „Lignolit” hőszigetelő réteg; 4 – fagyzóna; 5 – víz kondenzáció (Eichler)

Hangsúlyozni kívánjuk azt a további elvet is, hogy: a) a nagy gőzellenállású anyagrétegeket a fal belső, meleg oldalán kell alkalmazni, b) a csekély gőzellenállású anyagrétegek (mint pl. a porózus építőanyagok) helye a fal külső, hideg oldalán van.

Szerkezeti és technológiai meggondolások

A hőszigetelő rétegnek a falra való biztonsá­gosabb felerősítési lehetősége is a belülről történő alkalmazását teszi indokolttá. Kívül alkalmazott hőszigetelő réteg esetén azonkívül a homlokzatképző burkolóanyagokat (burkolótéglákat, kő-, terrakotta- és üveglemezeket stb.) körülményes volna felerősíteni.

Hőtechnikai, szerkezeti és technológiai szempont­ból is előnyös lenne a hőszigetelő réteget két 12 cm vastag, tömör vagy soklyukú téglafal közé elhelyezni. Ettől a megoldástól azonban, mivel a két szélső réteg között nincs kötési kapcsolat, általában eltekin­tenek.

A hőszigetelő rétegek felerősítése

Az 1-4 cm vastag hőszigetelő rétegeket és lapokat kötésben helyezik el, és általában cementtel javított vagy gipszes mész­habarccsal, esetleg tiszta gipszhabarccsal ragasztják a falra. Egyes szigetelő lemezfajták (pl. az expandált para­fa, a „Torfoleum”, a farostlemezek, a hideg úton készült kovaföld-lemezek) a vakolatot rosszul tartják, ezért ezekre vakolattartó dróthálót kell alkalmazni.

A lemezek érintkezési hézagai – az azokat kitöltő jó hővezető habarcs miatt – sokszor kirajzolódnak a vakolaton. Ezt csökkenthetjük azzal, hogy a hézagokba nagy hőszigetelő értékű habarcsot alkalmazunk, Ilyen habarcsot állíthatunk elő parafadarának vagy fűrészpornak és gipsznek a keverékéből, másrészt az alkal­mazásra kerülő hőszigetelő anyag őrleményének arra alkalmas kötőanyaggal való összekeverése révén.

702. ábra. Hőszigetelő, hanggátló lemezek felerősítésére szolgáló szegek

A rostos alapanyagú lemezeket kampós, tárcsás vagy szárnyas fejű szegekkel (702 a-e ábra) szegezik fel a falra megfelelő távolságban felerősített falécekre, vagy pedig ragasztóhabarcsba nyomkodva helyezik azo­kat el, de ez esetben is alkalmaznak szegeket.

Az aránylag könnyű hőszigetelő lapokat és lemeze­ket a habarcs adhéziós tulajdonsága révén ragaszthat­juk fel a vízszintes felületekre, így a nyílásáthidalók, va­lamint a vázgerendák alsó felületére. Ilyenkor a jobb tapadás elérése végett a vasbeton áthidalók és geren­dák felületét fel kell érdesíteni. A vasbetonból a sarok éleknél kihagyott kötőző huzalok vagy a 702. ábra szerinti szegek segítségével biztonságosabb felerősítést érhetünk el,

A váz és a kitöltő falazat kapcsolata

A kitöltő falazatot a vázzal – kiékelés és bekötővasak stb. útján – a lehető legjobb kapcsolatba kell hozni. Minden eszközzel törekedni kell az érintkezési vonalak mentén később előállható repedések elkerülésére.

Nyilván helyes volna a pillérek és a váz­kitöltő fal között a 703 a-c ábrák szerinti hornyos, illetve ékes illesztésű kapcsolatot létesí­teni. Sajnos azonban ettől – a pillérek körül­ményes és jelentős anyagveszteséget eredményező zsaluzása, valamint a kengyelezés nehézkessége miatt – általában el kell tekintenünk.

703. ábra. Vasbeton vázpillérek és kitöltő falak kapcsolata

A 704. ábra szerinti vázkitöltő fal a vázrészek elé áll 34 téglányira. Ennél a megoldásnál a pilléreket és a gerendákat a homlokzatvakolással egyidejűleg, kívül­ről, a homlokzatképző könnyű állványról – szóval utólag – burkolják kettéhasított soklyukú téglával. Ebből kifolyólag a szerkezetileg helyes csatlakozás végett – a kétsorú kötésben rakott – vázkitöltő fala­zatot a pillérek mellett csorbásan falazzák ki (704 a ábra). A kettéhasított soklyukú tégla érdes törési felü­letéhez a habarcs jól tapad, és hozzáragasztja a téglát a betonfelülethez.

704. ábra. Vasbeton vázrészek és kitöltő fal csatlakozása; a) nézet, b) alaprajz, c) nagyobb léptékű metszet

A pillérekből és gerendákból álló vázszerkezet elrendezése az épülethez viszonyítva lehet:

1. Hosszanti elrendezésű, illetve az épület hosszfalaival megegyező irányú (687 a ábra). Általában szélesebb épületek esetében, valamint olyankor szokásos elrendezés, amidőn az alaprajzi adottságok miatt a pillérek nem állnak egymással szemben (687 c ábra).
2. Haránt elrendezésű, illetve az épület hossz­falaira merőleges irányú. Ebben az esetben a falak terhét hordó gerendáról is gondoskodni kell (687 b ábra); magas keskeny épületek esetében szokásos elrendezés. A haránt elrendezés előnye, hogy meg­könnyíti a homlokzati síkból előálló zárt erkélyek létesítését, a szélső pillérsor elé jelentős mértékben kiugró homlokzati üvegfal kialakítását (692. ábra), és szélnyomás ellen biztonságosabb.
3. Egyesített, haránt- és hosszirányú elrendezés esetében alkalmasan választott hálózat metszés­pontjaiban helyezkednek el a pillérek, a rajtuk két irányban futó gerendákkal (főtartókkal). Ez a váz­elrendezés módot ad arra, hogy a födémet két irányban vasalt lemezként alakítsuk ki. Az ilyen elrendezésű és helyenként keretekkel kiképzett, merev vázszerkezet a hossz- és keresztirányú szél­erőket önmaga képes felvenni és az alapokhoz levezetni.

687. ábra. Vasbeton váz elrendezése; a), c) hosszanti oszlopállás; b) haránt oszlopállás; az a) ábra mellett és a b) ábra alatt levő nyomatéki ábra, valamint; az alaprajzokba bejelölt vasvezetési séma a vas­beton „lemez” és az „idomtestes” födémekre jellemző

Megjegyzés. Kívánatosnak tartjuk a mestergerendák­nak, illetve a főtartóknak az alaprajzokba szaggatott vonallal történő bejelölését. Ezáltal azonnal tájékozódni tudunk a váz elrendezéséről, és nem kell időt veszte­getni a tervező ilyen irányú elképzelésének megfejtésére.

Homlokzati pillérek

A homlokzati pillérek tengelytávolságát általá­ban az ablakok elrendezése (nagysága és egymástól mért távolsága) szabja meg. Leggazdaságosabb a 3,0 m-es pillértengely-távolság. A túl nagy és a 2,5 m-nél kisebb pillértávolság nem gazdaságos; előbbi esetben a hosszabb gerenda, utóbbi esetben a sűrű pillérállás (több pillér) okoz költségtöbbletet. A harántállás esetén a pillértávolságot a helyiségek beosztása határozza meg.

Egyáltalában a pillérek kiosztását (szituálását) az alaprajz adottságai határozzák meg. Az egy­mással párhuzamos állások pillérei nem kell hogy (pl. lakóépületek esetében) egymással szembe kerül­jenek (687 c ábra); középület esetében azonban legtöbbször szembe esnek egymással.

Nyilván­valóan törekedni kell az egymással szemben álló oszlopelrendezésre, valamint az egyforma oszloptávolságokra, mert ebből a méretezés és a kivitel szempontjából is előnyök származnak. Célszerűen megválasztott hálózat (raszter) metszéspontjaiban alkalmazott oszlopok esetében egyszerűbb és rövi­debb sztatikái számítási módokkal, azonos vas­szereléssel és zsaluzattal dolgozhatunk. Jó szer­kezeti érzékkel kell a lépcsőházak pilléreit kiosztani.

A vázszerkezetre vonatkozó sztatikái meggondolások

A vasbeton szabályzat szerint „A végén oszlopokkal egybeépített gerendának a szélső oszlopnál fellépő befogási nyomatékát, az oszlopnyomatékok összegére kell felvenni”; továbbá „A szélső oszlopon a hajlító nyomaték hatása nem hanyagolható el”. Mindebből az következik, hogy a vázas épület szélső oszlopait nemcsak közönséges központos nyomásra, hanem hajlításra is méretezni kell. Ha a közbülső oszlopok közvetlen vagy közvetve vízszintes erőkkel (szélnyomás, földnyomás, gépszíjhúzás stb.) terhelték, vagy az oszlopok esetleges konzoljai terhet hordanak, úgy az ezen erőhatásokból adódó hajlító nyomatékok sem hanyagolhatók el.

Általában a vázat – a számítás egyszerűsítése végett – egyemeletes, többlábú keretként szokás számítani, mégpedig úgy, hogy az alsó emelet osz­lopaihoz való csatlakozásnál befogást tételezünk fel. A szélnyomásnál azonban mindig a teljes vázat vizsgáljuk. Abban az esetben, ha a pincében nem alakítunk ki keretet, a földszinti keretlábakat csuklósan is kiképezhetjük.

Közel egyenlő oszloptávolság és közel egyenlő mér­tékű terhelés esetén a gerendák többtámaszú tartóként, a közbülső oszlopok pedig központos nyomásra méretezhetők, és csak a szélső oszlopoknál kell a befogási nyomatékot figyelembe venni.

A födémekkel és válaszfalakkal kimerevített, elég széles és nem túlságosan magas vasbetonvázas épületeknél a szélnyomást nem veszik figyelembe, és csak az alapokat méretezik a szélnyomás hatására is. Sokszor azzal a feltételezéssel élnek, hogy a szélnyomás a csomópontokban koncentráltan hat, és így a szélnek az oszlopokra való közvetlen hajlító hatása elhanyagolható. A magas, keskeny, és válaszfalakkal vagy egyéb módon ki nem merevített épületeknél azonban a szélnyomás jelentős tényező. Ilyenkor az épület sztatikái vizsgálata során a vázat többemeletes, többlábú keretnek tekintjük.

A szélnyomásnál erősebb vízszintes erőhatások, mint a robbanások szívó és lökő hullámai ellen külön is merevíteni célszerű a vázas épületet. Erre kínál­kozik alkalom pl. a lépcsőházaknál, amelyeknek harántfalait erre a célra megfelelő vastagsággal és megfelelő vasalással lehet kiképezni. A határ- és zárófalak egyes szakaszait, továbbá a lakáselválasztó falakat is felhasználhatjuk erre a célra.

Az előbbieket összefoglalva hangsúlyozni kell, hogy a vasbetonvázas épületek állékonyságának vizsgálatánál nem volna helyes pusztán a váz stabilitását mérlegelni, hanem a vázból és födémek­ből, valamint a haránt irányú (nyílásokkal át nem tört) falakból álló merev rendszert kell figyelembe venni.

A pillérek és oszlopok mérete

A pillérek és oszlopok hozzátevőleges keresztmetszetét – a vas keresztmetszeti terület külön figyelembevétele nélkül – közelítőleg σ = 45 kg/cm² feszültségi érték alapján vehetjük fel. Á vasbeton szabályzat szerint a pillér kisebbik mérete ne legyen kisebb 25 cm-nél. A keresztmetszetet a terhelés növeke­désének megfelelően lefelé, kb. két emeletenként kell növelni.

Eddig a pillérek alapterületének növelését a szélső falak oszlopainál legtöbbször három irány­ban, az épület belsejében pedig négy irányban haj­tották végre. Újabban azért, hogy a födémek nyí­lásköze emeletről emeletre – a jól ismert oknál fogva – ne változzék, a pillérek méretét a falra merőleges irányban gyakran állandónak veszik, és csak a másik irányban (pl. a fal hosszirányában) változtatják meg (688 a ábra).

Ebből több előny származik: pl. a mester­gerendák támaszköze felülről lefelé állandóan kisebbedik, tehát esetleg kevesebb vasbetét is elegendő; a mestergerendák szelvénye azonos lehet, és így a zsaluzatot magasabb emeleteken újra fel lehet használni; csak egy födémtervet kell készíteni; az installációs hálózat felszálló vezeté­keit nem kell az átmeneteknél körülményesen ki­alakítani stb.

A pillérek homlokzati méretét általában csak akkor hagyjuk változatlanul, ha vakolatlan homlokzat esetében egyforma szélességű pillérekre tartunk igényt. Ilyenkor a pillérek méretét csak a mélységi irányban növeljük. Haránt állású vázelrendezés esetén a végig egyforma pillérvastagság önmagától adódik.

Technológiai szempontból célszerű az összes emeleten minden irányban azonos pillérméretekre törekedni, mert így egyforma méretű kalodákkal és zsaluzótáblákkal dolgozhatunk, ami pedig anyagban és munkaidő-ráfor­dításban jelentős megtakarítást eredményez.

Az egymás fölé kerülő vasbetonpillérek csatla­kozásának kialakítását, illetve a vasbetétek vonalvezetésének módját lásd a 688 b ábrán.

688. ábra. Vasbeton váz pilléreinek méretváltozási lehetőségei

A külső falak függetlenítése a vázszerkezettől

A vázas szerkezet lehető­séget nyújt: a pillértől pillérig terjedő széles abla­kok (689 a ábra) vagy a pillérek és gerendák közét teljesen kitöltő hatalmas ablakmezők (689 b ábra) alkalmazására.

689. ábra. A vasbetonváz nyújtotta homlokzat­kialakítási lehetőségek; a) pillértől pillérig érő széles ablakok, b) az egész vázmezőt kitöltő ablakok

Azáltal, hogy a födémet a vasbeton pillérsor elé konzolosan kiugratjuk (691 a-b ábrák), lehetőség nyílik megszakítás nélküli – akár az egész hom­lokzaton végigfutó – szalagablak (690 a ábra) vagy megszakítás nélküli, födémtől födémig eső ablaksáv (690 b ábra) létesítésére. Ezeken túl­menően a vázas szerkezet megadja a módot víz­szintes és függőleges irányban szilárd anyagú szer­kezettel (pillérrel vagy gerendával) meg nem osz­tott, több emeletes hatalmas üvegfal létesítésére is, mint pl. áruházak esetében (692. ábra).

690. ábra. Vasbeton vázszerkezettől függetlenített homlokzati falkiképzések; a) az egész homlokzaton végigfutó szalagablak, b) födémtől födémig érő, megszakítás nélküli üvegfal

691. ábra. Vasbetonváz és födém szerkezeti sémája váztól függetlenített homlokzati falak esetén; a) lelógó, b) födémbe rejtett mestergerendával

692. ábra. A homlokzati oszlopsor elé jelentős mértékig kiülő homlokzati felület (pl. üvegfal) esetén alkalmas váz- és födémelrendezés

Ilyenkor a pillérek a helyiségekben szabadon állnak, és hogy diagonális irányban ne eredményezzenek túlságos fényfelfogó, illetve a kitekintést gátló felületet, kör keresztmetszetűek vagy letompított sarkúak (nyolc szögűek) legyenek.

A 691 és 692. ábrák szerinti konzolos megoldások csökkentik a pozitív nyomatékot. Ilyenkor az ablakok mellvéd- és kötényfalai a negatív nyomaték csökkentése végett vékonyak (könnyűek) legyenek. Ezek gyakran vasbetonból, hőszigetelő burkolattal készülnek. A födém áthűlő szakaszát is kívánatos hőszigeteléssel ellátni.

A homlokzati falaknak a vázrendszertől való függetlenítését nem szabad kizárólag formai szempontból értékelni, hanem sokkal inkább abból a meggondolásból, hogy ezen a réven egyébként keskeny épülettraktusok esetén is alkalom nyílik szélesebb helyiségek (mint tanácskozótermek, auditóriumok stb.) kialakítására.

Ez a szerkezeti meg­oldás módot ad azonkívül a földszinti bejáratok környékén oszlopsoros fedett várakozóhelyek; vala­mint iskolák, internátusok, kaszárnyák, sportépületek, szállodák stb. esetében rossz idő alkal­mával való tartózkodás és fedett helyen való közleke­dés számára; kórházak, szanatóriumok esetében pedig fektető folyosók, loggiák céljára alkalmas épületrészek létesítésére.

A belső falak függetlenítése a vázszerkezettől

Nemcsak a homlokzati, hanem a belső pillérek is szabadon állók lehetnek. A korszerű építészi felfogás nem idegenkedik attól, hogy a válaszfalakat a pillérektől függetlenül építse meg, tehát az alap­rajz beosztását függetlenítse a függőleges teher­hordó elemektől (693. ábra). Az ilyen megoldások módot adnak, pl. a középfolyosó egy- vagy kétoldali kiszélesítésére, megfelelő szélességű várakozó­helyek stb. kialakítására.

693. ábra. Belső falak függetlenítése a vázszerkezettől

Ilyen kialakítások esetén igen sokszor kívánatos, hogy a mestergerenda ne lógjon le, hanem a födém vastagságában rejtve maradjon (691 b ábra). Nem túlságosan nagy pillérközök esetén ezt a kívánalmat meg is lehet valósítani. A födémbe rejtett mestergerendák költségesek, mert igen gyakran alul és felül vasaltaknak kell lenniük. Sok esetben szükség van arra is, hogy a mestergerenda szélesebb legyen, mint az alátámasztó pillér vagy oszlop.

A pillérek keresztmetszete

A pillérek lehetnek a közbülső, sarok-, és az ablakállásoknak megfelelően: négyzetesek, téglalap alakúak, kör és sokszögű alaprajzúak, kávás kialakításúak. Vasa­lási sémájukat a 694 a-h ábrákon tanulmányoz­hatjuk. A túlságosan keskeny pilléreket merev vasbetétekkel kell kiképezni (694 i ábra).

694. ábra. Vasbeton vázpillérek keresztmetszetei; a)-c) négyszögű, d) sarok, e) kávás, f) keskeny, g)-h) csavart kengyelezésű, i) merevbetétes pillér-, illetve oszlopszelvények

A födémek lehetnek: a) monolitos vasbeton szerkezetűek, b) béléstest nélküli vagy béléstestes sűrűbordás vasbetonfödémek, c) idomtestes vas­beton födémek, d) előregyártott vasbetongerendás födémek, e) szilárd anyagú gerendafödémek és f) nagyméretű előregyártott-elemekből (panelek­ből) készültek.

A d-f  pontbelieknél sokszor problémát okoz a vázgerendákhoz való csatlakozás, ugyanis a vázgerenda sűrű vasalása néha útjában áll a födémgerenda vagy födémpanel vasnyúlványainak. Ilyenkor a vasnyúlvá­nyokat egy kissé elhajlítják, vagy a gerendákat egymás­hoz viszonyítva kissé eltolva helyezik el.

Előregyártott vasbeton födémgerendák esetében a vázgerendák {mestergerendák) zsaluzatának szélét úgy kell kialakítani, illetve az alátámasztást megoldani, hogy az egyszersmind alkalmas legyen a födémgerendák ideiglenes gyámolítására is.

Gombafödémes vázas épület

A gombafödémes vázas épületek nehéz anyagok raktározására és bizonyos (a födémeknél részletezett) ipari épületek céljára felelnek meg. Ilyenkor az építmény szélső térelhatároló falai pillérekből és gerendákból, vala­mint az azok közét kitöltő falból állnak, viszont a belső teherhordó részek pillérekből, illetve oszlopokból és – a korábban megismert – gerendák nélküli gombafödémből állnak. Elképzelhetők olyan esetek is – pl. nagy üvegfalakat kívánó ipari épületeknél -, hogy még a szélső oszlopállások is gombafödémesen készülnek, a térelhatároló üvegfalakig előugró, konzolos födémszakasszal.

Alapozás

A vázas épületek egyes pilléreire jutó terhelés és ennek folyományaképpen a pillérek alapjának mérete könnyebben és szaba­tosabban számítható, mint a nyílásokkal legtöbb­ször nem rendszeresen áttört tömör falazat eseté­ben. Tömörfalas épületeknél ugyanis az erővona­lak gyakran nem függőlegesen, hanem megtört vonal, mentén futnak le az alapokhoz. Ebből pedig sokszor az következik, hogy az altalaj az alapok hosszában nem kap egyenletes feszültséget.

Vázas épületeknél könnyebben érhető el, hogy az altalaj az egész épület alatt egyenletes feszültség alatt álljon, és ennek következtében az esetleges süllyedés is egyenletes legyen.

A vasbeton vázszerkezet monolitásából adódik, hogy az esetleg bekövetkező nem egyenletes süllyedés (volt példa az épület egyes részeinél 15 cm-es, utólag kijavított süllyedésre) sem katasztrofális, az épület állé­konysága nem szenved kárt, mert – bár költséges módon – a lesüllyedt részt megfelelő új alapok segít­ségével fel lehet emelni, vagy a fennakadt oldalon alkal­mazott alávájással lehet az épületet újra függőleges helyzetbe hozni.

A vasbeton pillérek és pillérsorok sajátos alapo­zási kérdéseit „Az alapozási szerkezetek”, című részben már korábban tárgyaltuk. Itt csak a határfalak melletti pillérek alapozási kérdését óhajtjuk megvizsgálni.

695. ábra. Határfal melletti vasbeton pillérsor alapozása; a) földszinti alaprajz, b) alapozás felülnézete, c) metszete

A határfalaknál adódó alapozási külpontossá­got a határfal pilléreinek a szomszéd faltól való – és a szimmetrikusan kialakított alaptest mére­téből adódó mértékű – visszaugratásával {konzo­los megoldással) lehet elkerülni (695. ábra). Ez a megoldás egyszersmind módot ad a kéményeknek és szellőző kürtőknek – a szomszéd falhoz simuló – célszerű elrendezésére is. Ebben az esetben ugyanis ezek a kürtők nem hatolnak keresztül a határfal melletti koszorúgerendán vagy haránt­állás esetén a szélső mestergerendán.

Nedvességszigetelés

A vasbeton pillérek alap­jait felszálló nedvesség esetében – a korábban tárgyaltak szerint – a) medenceszerűen vagy b) a szigetelő rétegnek a pillérre való felvezetésével és a pillér ezen szakaszának vízzáró betonból való készítésével lehet kiképezni.

Talajvíz esetén azonban nem helyes az előbbi megoldásokhoz fordulni. Ugyanis a szigetelést a kiugró és beugró éleknél, hajlatoknál, valamint sarokzugoknál – technológiai okok miatt – nem lehet megnyugtató módon, tökéletesen vízzáróan kialakítani. A folytonossági hiányokat csak a legkörültekintőbb munkával lehet elkerülni.

Minden egyes pilléralap egy-egy hibaforrás lehet. Másrészt a pillérek tövénél a nagy terhelések következtében fennáll a szigetelés elnyíródásának veszélye. Az elsorolt meggondolások miatt célszerűbb a talaj­vízben álló vázas épületeket nem szoliter módon, hanem összefüggő lemezzel alapozni, és a négy­rétegű ragasztott szigetelést az ellenlemez alatt összefüggően, a falszigeteléssel egy időben, teknőszerűen kialakítani.

Pincefal

A pincefal, mivel kellő leterhelése nincs, nem oldható meg vázkitöltő, vékony falazattal, hanem csak a földnyomás felvételére alkalmas módon.

Mégpedig:

1. Az oszlopok között kialakított, megfelelő vastagságú fallal (696 a ábra).
2. Úgy, hogy a pillérek közé a pincében pótpilléreket iktatunk (sűrítünk) be. Mind a fő, mind a kisegítő pillérek oldalait ferdén képezzük ki azért, hogy a hozzájuk falazott 1 ½ tégla vastagságú pincefal – lapos boltozatra emlékeztető módon – befeszüljön a pillérek közé (696 b ábra).
3. A pilléreknek nekifeszülő, 1 tégla vastagságú, függőleges téglaboltozattal. Az így kialakuló térséget üvegbetonnal fedhetjük le; ez a megoldás egyszersmind a pince nappali megvilágítását is lehetővé teszi (696 c ábra).
4. A pillérek közé épített és hajlításra megfele­lően méretezett vasbeton fallal.
5. A pillérek előtt végigfutó – azoktól teljesen függetlenül megépített – és a földnyomás felvételére kellően méretezett fallal. A pillérek előtt kialakuló térséget üvegbetonnal fedhetjük le. Zárt sorú, utcavonalba eső, a földszinten üzlet­helyiségeket magába foglaló épületeknél lehetne a pincehelyiségeket megvilágítani ezzel a megoldás­sal, ha hatóságaink megengednék a közterületbe eső föld alatti építkezést.

696. ábra. Vasbetonvázas épületek pincefalának megoldásai; a) támfalszerű kiképzés, b) besűrített pillérek közé befeszülő fal, c) a pillérekre támaszkodó függőleges boltozat

Az elsorolt megoldások közül a 2., 3., és 4. a pince pilléreiben hajlító nyomatékot idéz elő, ezért a pillérek méretezésekor ezt is számításba kell venni.

Kémények, szellőző kürtők és felszálló vezeté­kek kérdése. Nyilvánvaló, hogy a mestergeren­dákat nem kívánatos függőleges irányú lyukakkal áttörni. Éppen ezért a kéményeket és a szellőző kürtőket a pillérek, illetve a gerendák mellett kell megépíteni (697 c ábra).

697. ábra. Szerkezeti részletek; a) a vasbeton pillérekre szerelt felszálló vezetékek hőszigetelő réteggel való leplezése, c) gyűjtőkémény, vázpillér és válaszfalak kapcsolata

A kémények és szellőző batériák könnyű falúak, az előbbiek gyűjtőrendszerűek legyenek.

Amennyiben kisebb átmérőjű installációs csövekkel kénytelenek vagyunk áthatolni – akár függőleges, akár vízszintes irányban – a mester- vagy fiókgerendákon, esetleg a pilléreken, úgy az áthatolás helyén a betonozással egyidejűleg egy fémcső hüvelyt kell beépíteni a szerkezetbe, amelybe később be lehet húzni a szóban forgó csöveket. Gerendáknál vízszintes áthatolások esetén termé­szetesen a semleges tengely, másrészt a nyomatéki 0 pont közelébe essék az áthatolás (698. ábra).

698. ábra. Gépészeti berendezések csöveinek áthatolása; 1 vasbeton födémlemezen, 2-3 gerendán

Helyes, ha a fiókgerenda nem esik a pillér ten­gelyébe, mert a lemezben kihagyott nyíláson a felszálló vezetékeket könnyebben lehet keresztül­vezetni. Lemezszerű födémeknél könnyen lehet nyílást kihagyni a vezetékek részére (698 a ábra).

A homlokzati pilléreken elhelyezkedő központi fűtési vezetékeket a hőszigetelő réteggel lehet bur­kolni (697 a-b ábra).

Gépészeti vezetékek célszerű elhelyezését, a javítások szempontjából való könnyű hozzáférhetőséget teszik lehetővé, a 699 a-b ábrákon látható kialakítások, amelyeket pl. többemeletes, középfolyosós épületeknél alkalmazhatunk. Az a) esetben a gépészeti berendezési tárgyak a folyosó mentén, a b) esetben pedig a harántfalak (a válasz­falak) mentén helyezhetők el. Az épület rendelte­tése szabja meg, hogy melyik elrendezés kívánatos.

A hagyományos rendszerű favázat alul az alapfalon körbefutó küszöbgerenda, felül pedig az ugyancsak körbefutó koszorúgerenda határolja el; a sarkokra, a csatlakozó harántfalakhoz, az ablakok és ajtók mellé, azonkívül a nyílás nélküli hosszabb falszakaszokba is, ritmikusan ismétlődő, kb. 80-160 cm-es távolságokban oszlopok kerül­nek.

A szélnyomás ellen, különösen a sarokmezők­nél dúcgerendák merevítik a vázat. Az ablakokat alul a könyöklő-, felül pedig a süveggerenda hatá­rolja el. Az oszlopok között, egy vagy két sorban vízszintes helyzetű hevedergerendák helyezkednek el, ezek a vázmezőt kisebb mezőkre osztják, az egész építménynek jellegzetes külsőt kölcsönöznek (675. ábra).

675. ábra. Favázas épület; a) rövidebbik, b) hosszabbik oldalnézete, c) alaprajz oszlopnak futó válaszfal esetén, d) oszlopállástól független válaszfal esetén e) kémény és vázoszlop viszonya

A különböző helyzetű és szerepű gerendák egy­máshoz – a korábban megismert – hagyományos jellegű fakötésekkel csatlakoznak (676. ábra), de sarokmerev kapcsolat sehol sem alakul ki.

676. ábra. Hagyományos jellegű faváz sarokrészlete; 1 – küszöbgerenda; 2 – oszlop vagy bálványfa; 3 – koszorúgerenda; 4 – dúcgerenda; 5 – hevedergerenda

Emeletes épület

Emeletes épület esetén a váz és födém csatla­kozása a 677. ábra szerint alakul. Régebben az egyes emeleteket lépcsősen előre ugratták, amiből a födémgerendákra nézve az a kedvező helyzet állt elő, hogy az alátámasztásnál negatív nyomaték keletkezett, és ennek következtében a tartó a kisebb pozitív nyomaték miatt kisebb keresztmetszetű lehetett. Az emeletek lépcsős előreugratása – a történelmi építészetből ismeretes – sajátos tömeg­formát eredményez.

677. ábra. Emeletes favázas épület favázának sarokrészlete

Alap-, lábazati és válaszfalak

A favázat általában 1 ½ tégla vastagságú tégla, hő vagy beton alap- és ennek folytatását képező lábazati falra építik, nagy gondot fordítva a küszöbgeren­dák korhadás mentességére.

A középfőfalakat, úgyszintén a válaszfalakat nem kell végigmenően, hanem – takarékosság céljából – lehet filléresen is alapozni, és ezen falak vázszerkezetét lehet függesztőművesen kialakítani (678. ábra). Természetesen nemcsak favázas válasz­falakat, hanem valamilyen szilárd anyagú vékony, sőt esetleg deszka válaszfalakat is alkalmazha­tunk.

678. ábra. Favázas épület válaszfalának alapozás nélküli, függesztőműves megoldása; a) a fal nézete, b) A és B jelű csomópontok fakötései

A vázkitöltő falázat anyaga lehet: a) tégla és b) ritkábban hő. A vázat alkotó gerendák mérete a kitöltő falazat anyagának méretéhez és ahhoz a körülményhez igazodik, hogy a falak vakolatlanul maradnak-e vagy pedig bevakoljuk-e azokat (679 a-d ábrák). Az őszintén, leplezetlenül megmutatkozó faváz szerkezetileg és esztétikailag is helyesebb.

679. ábra. Oszlop és vázkitöltő fal csatlakozása; a) vakolatlan homlokzat, b)-c) szabadon megmutatkozó váz és vakolt falak, d) teljesen vakolt homlokzat esetén

Tégla vázkitöltés esetén á vízszintes helyzetű (küszöb-, heveder- és süveg-) gerendák a téglavastagság + hézag egész számú többszörösére legye­nek egymástól. A kő anyagú kitöltő falakhoz 20×20 cm-es oszlopok és ennek megfelelő egyéb gerendák kellenek.

A vázszerkezet és a kitöltő téglafal között azzal lehet szoros kapcsolatot létesíteni, hogy a váz oszlopaira és dúcgerendáira háromszög keresztmet­szetű léceket szegezünk, és a csatlakozó téglák bütü felületébe ékszelvényű mélyedést faragunk (679. ábra).

A küszöbgerendának a lábazati falra való helyes és helytelen elhelyezését mutatják a 680 a-c ábrák. A lábazati falra nedvességszigetelést kell alkalmaz­ni. A küszöbgerenda az ajtóknál esetleg megszakítható, ez esetben a padló a gerenda alsó síkjával színeiket. Amennyiben a fareszeket is bevakoljuk, úgy azokra rabitzhálót, vagy nádszövetet kell szegezni (679 d ábra).

680. ábra. Küszöbgerenda és lábazat csatlakozása; a) helytelen, b) és c) helyes megoldás

Hőszigetelés

A kellő hőszigetelés nélküli fa­vázas falakon keresztül télen nagy hő veszteség áll elő. Éppen ezért ezeket valamilyen anyagú hő­szigetelő réteggel kell ellátni. Hasznos esettanulmány faházon, amit ajánlott elolvasni.

Deszkaborítású falak

A favázat igen gyakran nem töltik ki szilárd anyagú falazattal, hanem deszkával zsaluzzák be, és a közöket hőszigetelő anyaggal töltik ki (pl. hőszigetelő lemezzel, laza szemes anyaggal, üveggyapottal stb.) Profi összefoglaló deszkaborítású falak  építéséről és javításáról.

A zsaluzat lehet: a) egy- vagy b) kétrétegű; azonkívül

Függőleges irányú (681 b ábra), ezen belül:

• hézagtakaró léces megoldású (682 a-b ábra),
• hornyos (682 c ábra), esetleg árokeresztékes csatlakozású. Függőleges irányú deszkaborítás esetén az oszlopok távolsága nagyobb lehet, viszont a deszkák alátámasztása végett 1 m-es távolságok­ban vízszintes hevedereket kell alkalmazni.

681. ábra. Favázas épület homlokzata; a) vízszintes, b) függőleges deszkaborítással.

682. ábra. Függőleges helyzetű deszkaborítás; a)-b) hézagtakaró léccel fedett, c) hornyos csatlakozásokkal, d) egymásra takaró deszkákkal.

Vízszintes irányú (681 a ábra), ezen belül:

• egymásra takaró megoldású (683 c ábra),
• hornyos (683 a-b ábra), esetleg árokeresztékes csatlakozású.

Szebb és szerkezetileg jobb a keskenyebb (10-12 cm széles) deszka, mert nem vetemedik. A vetemedés meggátlása céljából a deszkákat gépi úton hosszirányban több helyen befűrészelhetjük (683 b ábra), ily módon teljes biztonsággal meggátoljuk a deszkák teknősödését. Különös figyelemmel kell megszerkeszteni az épület sarkain előálló deszka-csatlakozásokat. Jobb kivitelű munkánál a deszka-zsaluzatot nem szegekkel, hanem facsavarokkal erősítik fel a vázra.

683. ábra. Vízszintes helyzetű deszkaborítás; a)-b) hornyos csatlakozásit, c) egymásra takaró deszkákkal; 1 – pórus nélküli, lakkozott keményfarost-lemez; 2- gőzzáró réteg; 3 -légréteg; d – deszkazsaluzat; 5 – szigetelő lemez; 6 – deszkaborítás

Külföldön gyakori az olyan megoldás is, amidőn a favázat kívül-belül hőszigetelő lemezzel borítják és vakolattal látják el, ilyenkor a két hőszigetelő réteg között légcellák vannak (684. ábra). Az ilyen szerkeze­tek csak akkor tökéletesek, ha a fal vízhatások elleni védelméről a következő bekezdésben részletezett módon gondoskodnak.

684. ábra. Fagyapot lemezzel borított favázas fal; 1 – vakolat, 2 – fagyapot lemez; 3 – szigetelő lemez; 4- légréteg; 5 – kondenzvíz ábra

Mivel a csapadéknak kívülről történő behatolása, valamint a belső vízgőznek a szerkezeten való átvándorlása egyaránt káros, védekezni kell az ilyen természetű vízhatások ellen. A kívülről jövő nedvesség visszatartására a külső zsaluzat alatt szigetelő lemezt célszerű alkal­mazni.

Ez a szigetelő réteg azonban megakadályozza a helyiségekben keletkező párának kifelé történő áthato­lását, ez a körülmény pedig a falban víz kondenzációt és tartós átnedvesedést eredményez. Ennek elkerülése végett a belső zsaluzat vagy vakolat alatt valamilyen („A falszerkezeteken keresztül lebonyolódó gőzdiffúzió” című részben tárgyalt) gőzzáró réteget vagy magas vízgőz áteresztési ellenállású vakolatot kell alkalmazni (684. ábra).

Kémény

A kéményeket téglából vagy kőből, tömören kell építeni, de a fa részektől legalább 12 cm távolságban, a 675 e ábrán látható módon.

Az oromfalakat szintén vázas módon oldjuk meg (675 a ábra). Ez esetben az oromfal favázának ferde elhatároló gerendája maga az utolsó szarufa lesz. A favázas oromfalakat igen sok esetben csak deszka-zsaluzattal borítják még akkor is, ha a falak egyébként téglakitöltéssel készültek. Az oromfalat meg tömörfalas épületeknél is sokszor alakítják ki favázzal és deszkazsaluzattal; különösen a népi építészetben találunk erre igen gyakran pél­dákat.

Födém

A födémek természetszerűleg fából készülnek, pór vagy borított gerenda rendszerrel.

Felületek

A belső fal-, és mennyezetfelületek is igen sok esetben nem vakoltak, hanem deszka-zsaluzattal, rétegelt lemez vagy farostlemez, esetleg valamilyen más építőlemez burkolattal készülnek. A látható fareszeket mind a külsőben, mind a belsőben pácol­hatjuk, és lakkal fényezhetjük, vagy pedig fedőmázolással láthatjuk el.

Fedélszerkezet

A favázas épületek általában magas hajlású (25-40°-os) fedéllel készülnek. Legtöbbször kis épület szélességéről van szó, amely megoldható: a) üres, b) torokgerendás vagy c) egy állószékű, taréjszelemenes fedélszékkel. (Utóbbi fogalmakat lásd később a „Hagyományos fedélszerkezetek” című részben.)

A nyílászáró szerkezetek és a váz kapcsolatáról későbbi szövegrészekben beszelünk.

a) Födémek hőszigetelése

Általános szempontok. Már korábban „A fö­démekről általában” című részben megállapí­tottuk, hogy a hazai gyakorlatban a közbülső födémek hőszigetelését valamilyen laza anyagú, a legtöbbször salakfeltöltéssel érjük el. A szabály­zati előírás szerint a feltöltésnek a párnafák alatt legalább 3 cm, más helyeken pedig 5 cm vastagnak kell lennie, ennél általában vastagabb is szokott lenni.

Ha kisebb födémvastagságra törekszünk, úgy a salakfeltöltést valamilyen nagyobb hőszige­telő képességű és megfelelő rétegvastagságban alkalmazott anyaggal helyettesíthetjük. Ilyen anya­gok: a tőzeg, parafa, horzsakő, habkő, fagyapot-lemez, ásványi gyapot, üveggyapot, növényi rostlemez stb.

A hőszigetelés szempontjából előnyösek az olyan födémszerkezetek, amelyekben 5 cm-nél kisebb magasságú légrétegek, illetőleg légcellák van­nak. Tudjuk, hogy az olyan légcellák, amelyekben stagnáló levegő van – az utóbbinak rossz hővezető tulajdonságánál fogva -, a szerkezet hőszigetelő képességét számottevően fokozzák. I

A lapos tetejű épületeknél a salakfeltöltésen kívül legtöbbször szükség van még fokozott hőszige­telő képességű réteg (kőszivacs, soklyukú válasz­fallap stb.) alkalmazására is. A legfelső födémeknél, valamint minden olyan (pl. áthajtó feletti, erkély- stb.) födémnél, amely a szabad levegővel érintkezik, a már ismert okból szükség van a födém fokozott hőtároló képessé­gére is.

A födémek hőszigetelő képességének meg­állapításánál éppúgy, mint a falak esetében a hőátbocsátási tényező megállapításából indulunk ki. A számítást a falszerkezeteknél ismertetett módon kell elvégezni. A födémben esetleg előforduló vízszintes zárt légréteg hővezetési tényezőjét pedig az 51. táblázat tartalmazza.

51. táblázat: Zárt légrétegek hővezetési tényezői 0 C° hőmérsékleten

[table id=448 /]

Az hőátbocsátási tényezőjének felső határára az 52. táblázatban foglalt értékeket állapítja meg.

52. táblázat: Födémek hőátbocsátási tényezőjének felső határa

[table id=449 /]

A leggyakrabban előforduló födémszerkezetek k értékének összehasonlítására ad alkalmat az 53. táblázat.

53. táblázat: Födémszerkezetek „k” tényező értékei

[table id=450 /]

Hőtechnikai szempontból különleges elbírá­lásra tartanak igényt: a zárt erkélyek födéméi, az áthajtók feletti, valamint a lapos tetőt képező födémek. Ezek k tényezőit számítással kell ellen­őrizni.

b) A födémek gőzdiffúziós kérdése

Az emeletközi födémeknél, mivel a födémmel elválasztott azonos rendeltetésű helyiségekben legtöbbször azonos páranyomás van, a gőzdif­fúzió kérdésének nincs nagy jelentősége. Nem ez a helyzet azonban a legfelső födém, valamint az olyan helyiségeket elhatároló födémek eseté­ben, amelyekben nagy a páraképződés. Ilyen esetekben egyrészt a pára lecsapódásából, más­részt a gőzdiffúzióból származó károsodások (a hőszigetelő képesség leromlása, átnedvesedés, fagy­károk, gombásodási folyamatok elindulása stb.) igen kellemetlenek lehetnek.

Az előbbiekből folyik, hogy a nagylátogatottságú gyülekezeti- és előadótermekben meg kell teremteni a pára eltávolításának a lehető­ségét. Ezért a födém alatt alulról kezelhető, bádoganyagú zsaluleveles szellőző nyílást kell létesíteni. Még nagyobb szükség van a pára ha­tékony elvezetésére az állattartási épületeknél (istállóknál), mert az állatok igen nagy mennyi­ségű párát termelnek.

c) A födémek zajvédelme

A födémek zajvédelmének célja, mint tudjuk, a) a léghangok és b) a testhangok hatásának kiküszöbölése. Ez esetben az utóbbi hanghatás a lényegesebb; főleg a járás-kelésből származó ún. lépéshangok semlegesítésére kell törekedni. A lég­hangoknak inkább csak a könnyű szilárd födémek esetében van jelentősége.

Hangtechnikai szempontból egy- és kétrétegű födémek. Az egyrétegű födémek csoportjába tartoznak azok – a bár több rétegből álló födémek -, amelyeknél az egyes rétegek a hangjelenségek szempontjából együtt működnek. A nálunk jelen­leg használatos födémek általában ebbe a kategóriába tartoznak. A kétrétegű födémek jellegze­tessége, hogy teherhordó födémből és attól lehe­tőleg függetlenül megépített alsó födémből (ál­mennyezetből) állnak. Kétréteges födémek esetében igen nagy mértékben a tényleges födém és az álmennyezet közti rossz hangvezető (akusztikailag lágy) légréteg végzi el a hanggátlás funk­cióját.

Az egyrétegűnek számító födémek szokványos zajvédelmét a mai hazai viszonylatban általában a födém teherhordó részére helyezett, legalább 8-10 cm vastagságú salakfeltöltéssel oldják meg. Ez azonban néha (pl. fa anyagú borított gerenda­födémeknél, idomtestes födémeknél, a szilárd anyagú gerendafödémeknél stb.) nagy födém vas­tagságot eredményez.

A tapasztalat és a kísérletek igazolták, hogy az egyrétegű födémek léghangok elleni hanggátló képessége annál jobb, minél nehezebb és merevebb a szerkezet. Lényeges azonban, hogy a súlyelosztás a födémben egyenletes legyen. Éppen ezért a jelentékeny súlyú vasbeton gerendákból és a gerendaközöket áthidaló könnyű elemekből álló födémeknél csak az utóbbiak súlyértéke vehető számításba.

Merevségen a hajlítással szembeni merevséget kell érteni. Könnyen érzékelhető, hogy egy mere­vebb födémszerkezet a hanghullámokat nehezeb­ben is továbbítja, mint egy rugalmasabb födém­szerkezet.

A léghangokkal szembeni előnyös hajlítási merevség azonban a testhangokkal szemben kelle­metlen tulajdonságnak bizonyul. Az ilyen födémek jól vezetik a lépésekből és kopogásból származó hangokat. így a léghangok ellen jó hanggátló képességgel rendelkező akusztikailag merev mono­litos vasbeton födémek a testhangok szempont­jából már kevésbé megfelelők.

A kétrétegű hanggátló födémek már régóta ismeretesek. Ilyen volt pl. a 399 b ábra szerinti ún. vakgerendás fafödém. Csehszlovákiában a leg­utóbbi időkig meg szilárd födém esetében is gyak­ran fordultak ilyen természetű megoldáshoz.

Szilárd födém esetében lehet két egymástól teljesen független vasbeton vagy acélgerendás födémszerkezetet készíteni. Ilyenkor a födém hang­gátló képességet meg növelhetjük azzal, hogy a hanggátló levegőrétegben akusztikailag lágy anya­got (pl. ásványigyapot-paplant) helyezünk el. Nyilvánvaló azonban, hogy az ilyen megoldás igen költséges.

Rabitz álmennyezetes födém

A szilárd födémből lelógó függesztő huzalokkal felkötött rabitz álmennyezetes födém nem számít kétszeres födémnek, mert a rabitz álmennyezet az alulról jövő hanghatásra rezonátor felületként viselkedik, és a felfüggesztő huzalok a rezgéseket továbbítják a felső födémszerkezetnek. Utóbbi körülményen azzal lehet javítani, hogy a felfüggesztést ún. akusztikus (rugalmas kialakítású) szigetelő kapcsokkal oldjuk meg.

Rabitz álmennyezet helyett lehet fokozott hanggátló képességű anyagokból készült lemezeket is felerősíteni az előbb említett rugalmas felfüggesztő kapcsokhoz rögzített
falécekre.

Kétrétegűnek számítanak azonban az olyan szilárd födémek, amelyeknél a vasbeton födémgerendák alsó felületére erősített falécekre valamilyen hanggátló anyagú lemezt (faforgács-, keményrost-, vagy gipszlemezt) erősí­tenek fel, és ezen túlmenőleg a közbezárt légsávba ásványi gyapotanyagú paplant helyeznek el.

Úszó esztrich, illetőleg úszópadló útján történő zajvédelem

Az utóbbi években a lakó- és középületeknél külföldön mind nagyobb törekvést látunk a födémszerkezetek vastagságának csökkentésére; a salakfeltöltéssel történő hanggátlást más anyagokkal, illetőleg szerkezetekkel próbálják helyettesíteni.

A födémeknél, mint előbb megállapítottuk, leglényegesebb a lépéshangok semlegesítése. Ennek egyik eredményes módja az, hogy a padlószerkeze­tet vékony hanggátló réteg közbeiktatásával elszigetelik a födém teherhordó részétől, úgyszintén a függőleges helyzetű szerkezetektől is. A padlószerkezet ez esetben teknőszerűen van kiképezve. Ilyenkor úszó esztrichről, illetőleg úszópadló szer­kezetről beszelünk.

Úszó esztrich esetében a padlóburkolatot képező valamilyen anyagú (gipsz, magnezit stb.) esztric nem betonaljzatra van felhordva, hanem valami­lyen hanggátló rétegre. Ilyen anyag lehet a tőzeg, parafa, növényirost-lemez, fagyapot lemez stb. Az esztrichet egyébként a falcsatlakozásoknál is függőleges helyzetű hangszigetelő sávval kell a fal­szerkezetektől elválasztani, hogy azoknak ne közvetítsen testhangot. Ezek szerint a padlószerkezet mintegy úszik a hanggátló rétegen, és így találó rá az „úszóesztrich” elnevezés.

Ilyenkor minden egyes helyiség – a padló hang­gátlása, illetőleg hangszigetelés szempontjából – önálló egységet képez. A küszöbölénél és a normál betonaljzatra (ún. szilárd aljzatra) készült esztrich-burkolatú, valamint a lapburkolattal ellátott helyiségek falainak mentén különös gonddal kell megoldani a hangszigetelést.

A hanggátló réteget az esztrichrétegtől papírlemezzel kell elválasztani, és utóbbit a falaknál szintén fel kell hajlítani. Ezáltal a hanggátló réteget megvédhetjük a felülről jövő esetleges vízhatásoktól. Az úszóesztrichen keresztülhaladó különböző cső­vezetékeket egy-egy köpenycsövön kell keresztül vezetni, és a két cső közötti részt üvegvattával kell kitölteni.

Úszópadló

Megfelelő hanggátló rétegre fel­hordott aszfaltrétegbe fektetett lécpadló vagy asz­faltba rakott lapburkolat esetében is úszópadló burkolattal van dolgunk, ha a falakhoz való csat­lakozást az úszópadlóra vonatkozóan megállapított elvek szerint készítjük.

Az úszópadló egy másik megoldásánál – fapadló esetén – a 40/80 mm-es méretű párnafák alá 80 cm-es távolságokban 10,0×10,0x2,5 cm méretű fagyapot lemezt helyez­nek, és a szilárd födém felületére 30-35 mm vastagságú (ásványi gyapot, salakgyapot, salak, horzsakőliszt stb.) anyagú hanggátló réteget alkalmaznak. Az előbb emlí­tett párnafa alátéteket lehet két réteg szigetelő lemezzel is helyettesíteni. A fapadló 40/80 mm-es párnafáját lehet azonkívül közvetlenül a hanggátló rétegre is helyezni. Mivel a párnafák köze – szintén hanggátlási okokból – nincs kitöltve teherbíró feltöltéssel, azért a párnafákat sűrűbben kell elhelyezni.

Elvileg a salak feltöltésre helyezett fapadlók is az úszópadlók közé sorolhatók, mert a fapadló ez esetben hanglágy anyagban, illetve anyagon helyezkedik el.

A födémek hanggátló képességének empirikus megállapítása

A szabályzat szerint a födémek hanggátló képességét megfelelőnek kell tekinteni, ha az nem kisebb az 54. táblázat 2. oszlopában feltüntetett értéknél, illetve ha a födém négyzetméterenkénti súlya nagyobb a táblázat 3. oszlopában megadott súlynál.

54. táblázat: Födémek hanggátló képességének empirikus adatai

[table id=451 /]

Pótlólagos hanggátlási értékek

A födémek léghang és lépéshang elleni hanggátló képességét növelő hanglágy rétegek, valamint a hanghatás szempontjából kétrétegű födémek közti levegőréteg pótlólagos hanggátló értékét a különböző szakkönyvekben található táblázatok alap­ján lehet figyelembe venni.

A hely színen készített monolit jellegű vasbeton födémek előnye, hogy egynemű anyaguk és szilárd összeépítésük miatt merevebbek az előzőkben tár­gyalt födémeknél. Nagyobb terhelésre méretezhetők, állékonyabbak, tartósabbak. Nagyobb tá­maszköz esetén gazdaságosak is.

Hátrányaik: a nagy önsúly, a hosszadalmas megépíthetőség, az építésükkor nélkülözhetetlen zsaluzat és alátámasztás. Zsaluzásuk nagy mennyiségű faanyagot igényel.

Lakóépületek kis támaszközű és kis terhelésű födéméinél az előzőkben tárgyalt előregyártott szerkezeteket gyors megépíthetőségük miatt szíve­sebben alkalmazzák. Gyári, üzemi és raktárépületek nagy terhelésű födéméire azonban a monolit jellegű vasbeton födémek a legalkalmasabbak.

A monolit jellegű vasbeton födémek fajtái a következők

Vasbeton lemezfödém

Kisebb (2,5-3,0 m-es) támaszköz esetében gyakran használunk egy irányban teherbíró vasbeton lemezfödémet (pl. lépcsőházi pihenők, folyosók, keskeny traktusok stb. esetében).

A két irányban teherbíró (ún. két irányban vasalt) lemezfödémeket akkor alkalmazzuk, ha a lemezt nemcsak két szemben fekvő oldalán, hanem ellentétes irányban is, tehát mind a négy oldalán alá tudjuk támasztani (falakkal vagy pillérekkel gyámolított gerendákkal). Ilyenkor kihasználhat­juk a szerkezetnek másik irányú hajlítási ellen­állását is. Természetesen ha az egyik fesztávolság a másiknál lényegesen nagyobb, a hosszabbik fesztáv kányában a lemez alig dolgozik; ezért csak kb. 1 : 2 oldalirányig érdemes két irányban teherbíró lemezt készíteni.

647. ábra. Alul bordás vasbeton lemezfödém; a) fapadló, b) padlásburkoló tégla, c) esztrich padló esetén, a) látható bordával, b) elrabitzolt alsó sík felülettel

Az alul bordás vasbeton lemez födém (647. ábra) elsősorban nagy hasznos terhelésű gyári, üzemi és raktárépületek födémeként használatos. Szilárdságilag kedvező keresztmetszete ugyanis – mivel a lemez a bordák felső részén helyezkedik el – nagy nyílásközök áthidalására és nagy terhek felvételére teszi alkalmassá.

A lemez legalább 8 cm, általában 8-10 cm vastag. A bordák tengelytávolsága 140-200 cm; ipari és raktárépületeknél a bordamagasság ≤ a támaszköz 1/20-ánál. A gerendák fejlemezes szel­vénnyel számíthatók; alakjuk a leggazdaságosabb keresztmetszettel szabadon választható. A 647 a ábra szerinti esetben a lemez kiékeléssel csatlakozik a bordákhoz. Az erőtani szempontból kívánatos kiékeléstől a zsaluzási nehézségek, valamint a típus zsaluzó elemek felhasználhatósága végett eltekintenek. A kiékelés egyébként a köz- és lakó­épületekben esztétikai szempontból sem kívánatos.

A bordák rendszerint látszanak a mennyezeten, de felkötött rabitz, farost vagy nádlemez álmennyezettel eltakarhatok.

A lemezből, fiókgerendából, valamint ezt gyámo­lító mestergerendából álló és pillérekkel alátámasztott vasbeton födémet első készítőjéről Hennebique (olv. hennebik) födémnek nevezzük (648. ábra).

648. ábra. Hennebique-rendszerű vasbeton födém

A felül bordás vasbeton lemezfödém (649. ábra) kevésbé gazdaságos szerkezet. Ugyanis, hogy a felfele kiálló bordák elférjenek a födém (átlagos 35 cm-es) vastagságában, aránylag csak kis magasságú bordákat készíthetünk.

A kis magasságból kifolyólag a szükséges nyomott betonkeresztmetszet elérése végett szélesebb és sűrűbben kiosztott bordákat kell al­kalmazni. Lehet a bordák szélességét a pozitív nyo­maték növekedésének megfelelően változtatni és a bordákat csónak tartó módjára kiképezni. A nagy terhelésből és a nagy fesztávolságból ki­folyólag adódhatnak olyan esetek is, amidőn alul-felül vasalt bor­dákra van szükség.

649. ábra. Felül bordás vasbeton lemezfödém; a) falcsatlakozás a bordán át vett metszettel, b) melegpadló, c) padlásburkoló tégla esetén

A lemez általában 6 cm vastag; a bordák tengelytávolsága pedig 100-150 cm közt van. A bordák közt aránylag magasra kiadódó feltöl­tésben a (víz-, gáz- stb.) vezetékek csövei jól elhelyezhetők. A válaszfalak ajtótokjainak küszöbrésze azonban nehezen képezhető ki akkor, ha az ajtó gerenda fölé esik.

Kazettás vasbeton födém

A kazettás vasbeton födémeknél (650. ábra) a két-irányban kialakuló bordázatnak (bordarácsnak) leg­többször nem szerkezeti, hanem inkább architektonikus értelme van. A jó kiosztású és helyes arányú kazettás födémmel fokozott építészeti hatást lehet elérni. A lemez vastagsága – különösen sűrű bordahálózat esetén – igen vékony (5 cm) lehet.

650. ábra. Kazettás vasbeton födém

Monolitos gerendák közötti vasbetétes téglalemez födém

A harmincas években hazánkban készültek olyan monolitos szerkezetű gerendákkal kialakított (alul- vagy felül bordás) födémek is, ahol a gerendák közét tömör téglából vagy soklyukú válaszfallapból való vasbetétes lemez hidalta át.

Gombafödém

Gombafödémek (651. ábra). A 15 cm-nél rendszerint vastagabb vasbeton lemezt kb. 4-6 m-es háló sarokpontjaiban elhelyezett vasbeton oszlopok támasztják alá. A vasbeton lemez geren­dák nélkül fekszik fel az oszlopok, gombához hason­lóan kiszélesedő fejére.

651. ábra. Gombafödém fej kialakításának változatai

A tömör lemezen belül tulajdonképpen az osz­lopok felett két irányban rejtett gerendák futnak (sűrűbb, illetőleg erősebb vasalással ellátott födém sávok), amelyekre a két irányban vasalt közbülső lemezmezők támaszkodnak. Az oszlop és a gerenda­ként működő, ún. oszlopsávok keretszerkezetet alkotnak.

Nagy terhelésű raktárak, gyárak födémeként – mint elég gazdaságos szerkezetet -a gomba­födémet gyakran alkalmazzák. A födém előnyének tudható be, hogy olyan sík mennyezetfelületet eredményez, ahol a légcsere útjába nem állnak mester- és fiókgerendák. Ez a körülmény élelmi­szer- és gabonaraktárak céljára kiválóan alkal­massá teszi ezt a födémtípust.

A 652 a-c ábrák azt kívánják érzékeltetni, hogy a gombafödémet alátámasztó oszlopok architektonikus szempontból is értékes módon alakíthatók ki.

652. ábra. Gombafödémet alátámasztó pillérek és oszlopok, mint architektonikus elemek

Sűrűbordás vasbeton födém

Sűrűbordás vasbeton födémeknek nevezzük az olyan bordás födémeket, amelyeknél a bordák egymástól mért távolsága nem nagyobb 60 cm-nél, és a bordák közt levő esetleges béléstestek a teher­viselésben nem vesznek részt.

A födémek fajtái

A sűrű bordaállás miatt a bordákat áthidaló vasbeton lemez igen vékony (5 cm) lehet; a lemez vastagsága azonban nem lehet kisebb a bordatáv részénél.  A bordák legkisebb megengedett szélessége 5 cm.

Ezeknek a födémeknek előnyük az aránylagosan kis önsúly, valamint béléstest alkalmazásakor a jó hőszigetelő képesség. Hátrányuk az, hogy az egy ponton támadó (koncentrált) erők veszélyesek reájuk (ezért harántirányú teherelosztó bordákat kívánatos bennük alkalmazni). Béléstestes megoldásnál, ha a béléstestek és a köztük levő vas­beton bordák alsó felülete egy síkban van, a bordák sávja a mennyezeten páralecsapódás, por- és koromlerakódás folytán elszíneződik.

653. ábra. Sűrűbordás béléstest nélküli vasbeton födém; a) falcsatlakozás, bordán át vett metszettel, b)-c) keresztmetszeti változatok, d) zsaluzó acéllemez

A sűrűbordás vasbeton födémek lehetnek bélés­test nélküliek és béléstestesek.

1. A béléstest. nélküli sűrűbordás vasbeton födémek (653. ábra) általában nem fa-, hanem vasanyagú zsaluzattal készülnek. A vasanyagú zsaluzat előnye, hogy sokszor felhasználható (653 c ábra), főleg a „V” kereszt­metszetű bordakialakítás esetén. A bordák szélessége 6-12 cm között változik. A bordák alsó síkjaira szegező-pallók erősíthetők. Ezekre lehet felszegezni az esetleges álmennyezetet képező könnyű építőlemezeket. Az álmennyezetet rabitzból is készíthetjük.
2. A béléstestes sűrűbordás vasbeton födémek vegyes anyagúak; lakó- és bizonyos középületeknél használatosak. Nagy támaszközökre nem alkalmasak. Legtöbbjük építés közben teljes alátámasz­tást igényel. Nem kell, azonban az egész felületet bezsaluzni, hanem elég csak a béléstestek illesz­kedési hézagai alá tenni egy-egy deszkát. Építésük elég hosszadalmas. Vasszükségletük kisebb, mint az egynemű vasbeton födémeké és könnyebbek is azoknál. A béléstestek lehetnek: a) nádcellák, b) égetett agyag vagy c) könnyűbeton anyagúak.

Nádcellás födém

A nádcellás födém (654. ábra) bordái közé léckeretre erősített nádszövet anyagú, hasáb alakú betéttestek (654 c ábra), az ún. nádcellák kerülnek. Ezek építéskor a födém zsaluzatát képezik, és ugyanakkor a födém alsó sík felületét eredményezik. A nádcellák hátránya, hogy igen törékenyek, a kötés alkalmával a vékony betonrészektől elszívják a vizet.

Az égetett agyag és könnyűbeton anyagú béléstesteknek olyan alakjuk van, hogy két egymás mellé helyezett, alul összeérő béléstest a vasbeton bordák zsaluzatát eredményezi. Egyébként a könnyűség végett és gyártástechnikai okokból üreges, illetve bordás keresztmetszetűek.

654. ábra. Nádcellás, sűrűbordás vasbeton födém a) falcsatlakozás, b) keresztmetszet, c) nádcella és váza

A tégla béléstestek 15-25 cm-es magassággal készülnek. Minthogy ezek a födémtéglák nyomó igénybevételek felvételére nem alkalmasak, a tég­lákra a nyomások felvételére gyakran 4-5 cm-es betonréteget, ún. rábetonozást kell alkalmazni. A téglák alsó felületét a vakolat jó tapadásának biztosítására vájatokkal készítik.

Mind nálunk, mind külföldön igen sokfajta tégla betéttestet gyártottak. Hosszuk rendszerint 25-35 cm közt változott. Ma a modulrendszerhez való közeledés és a kisebb darabsúly céljából kívánatos a 25 x 25 cm-es alapterületű vagy legalábbis az áthidalás irányában 25 cm-es oldal­méretű födémtéglák gyártása.

A béléstesteket a betonozás előtt vízzel bősé­gesen meg kell öntözni, hogy azok el ne szívják a beton vízmennyiséget. Legfeljebb 10 mm-es szemnagyságú kaviccsal készült, önthető betont kell használni.

Vastégla födém

Idomtestes vasbeton vagy más néven vastégla födémnek nevezzük az olyan lemezszerű födémet, ahol a betonrészek közé ágyazott idomtestek részt vesznek a hajlításból származó erők felvételében. Ez tulajdonképpen az alapvető különbség a sűrű­bordás béléstestes födémekkel szemben. Ebből a célból az üreges idomtestek alsó és felső övrésze tömegesebben van kialakítva (vastagságuk az égetett agyagtesteknél ≥ 1,7 cm, betontesteknél ≥ 2,5 cm).

Az idomtestek tömegesebb, vastagabb része hossz­irányú lyukakkal készül, a jobb kiégetési lehetőség és bizonyos gyártástechnikai (sajtolási) okok miatt. A beton­nal érintkező oldalfelületek pedig a tapadás növelése végett vájatokkal vannak ellátva. Az idomtestek egyik felső éle ferde lesarkítással van kiképezve azért, hogy itt a keresztmetszeti hiányt kibetonozva, a nyomott téglazónában az erőátadás ténylegesen végbemehessen.

Az idomtestes födémeket a felfekvési helyeken mindig vasbeton koszorúba, illetve vasbeton gerendába kell bekötni. Az idomtestes födém leg­feljebb 5,60-5,80 m nyílásközig alkalmazható. Nagyobb nyílásköz esetén már felbetonozásra van szükség, a födém vastagsága megnő, és a szerkezet már nem gazdaságos.

656. ábra. Idomtestes vasbeton födémek kialakítása negatív nyomaték helyén

A nagy negatív nyomatékoknál kívánatos nyo­mott részt oly módon kell ilyenkor előállítani, hogy ezeken a helyeken a szükséges mértékben elhagyjuk az idomtesteket, és helyüket tömören kibetonozzuk (656. ábra).

Egyes idomtestek régebben úgy készültek, hogy a nagy negatív nyomaték helyén az oldalfalak bizonyos részét egy vagy kétoldalt kiütve, a betonkeresztmetszetet a szükségnek megfelelően meg lehetett nagyobbítani (657 d ábra). Ugyanígy egyes magas szelvényű idom­testek felső falát ki lehetett törni abból a célból, hogy a fapadlók párnafái ott beágyazhatok legyenek (657 c ábra).

657. ábra. Bohn-rendszerű födémtégla; a) ép darab, b) felső lemez a párnafa részére kiütve, c) oldalfal negatív nyomaték miatt kiütve (az oldal és felső falak kitörése újabban tilos)

Ennek következtében a födémet – dacára a szilárd részek aránylagosan nagy vastagságának – 35 cm vastagságúra lehet készíteni Az idomtestek oldal és felső lapjainak kitörésekor sok selejt adódott, másrészt a beton nem töltötte ki az üregeket. Éppen ezért a ható­ságok újabban eltiltották az idomtestek előbbiek szerinti faragását.

658. ábra. Bohn-rendszerű idomtestes vasbeton födém; a) pozitív nyomaték, b)-d) negatív nyomaték helyén, c) párnafa alatt a b)-d) kialakítások újabban tilosak)

A béléstestes sűrűbordás és az idomtestes födé­meknél, mivel ezeknél harántirányú vasalás rendszerint nincsen, gyakran keletkeznek a bordák mentén hajszálrepedések. Kellemetlen együtt járója ezeknek a födémeknek, hogy a vakolat a bordák helyein idővel elszíneződik, sőt igen gyakran a betéttestek érintkezési vonala mentén mindkét irányban hajszálrepedések keletkeznek.

Mind a sűrűbordás, mind az idomtestes vas­beton födémek esetén a vastagabb válaszfalak alatt a födémtéglákat szét kell húzni, és az így kialakított helyeken megfelelően méretezett vas­beton gerendát kell készíteni (655 b ábra).

Vasbeton födémek szerkezeti részletei

A vasbetétek erős felmelegedését el kell kerülni, ezért a kéménycsoportoknak (valamint a felszálló és ejtőcsövek hornyainak) nekifutó sűrűbordás és idomtestes födémek bordáit ki kell váltani (659. ábra).

659. ábra. Béléstestes födém bordáinak kiváltása

A fallal gyámolított vasbeton lemezek kéménycsoporttal határos szakaszán a fő vasbeté­teket csak a falig vezetjük, és kiváltásukra a fallal párhuzamos 4-5 vasbetétet alkalmazunk. Elvileg kívánatos volna a kémények tövében köröskörül – a hőtágulást nem akadályozó, ugyanakkor az átmelegedést gátló – fagyapot vagy hasonló tulajdonságokkal rendelkező lemezsávot iktatni a tégla és a beton közé.

A villanyvezetékek csöveinek elhelyezése végett – a gépészeti terveknek megfelelően – háromszög keresztmetszetű léceket kell a vasbeton födém zsaluzatára elhelyezni, mert a betonba utólag hornyot vésni igen hosszadalmas és költséges, azonkívül az utólagos horony kialakítást a vas-betétek is akadályoznák. A nehezebb csillárok felfüggesztéséhez szükséges horgokat a födém építésével egyidejűleg kell elhelyezni.

Az acélgerendás födémekről általában

Ezek a födémek vegyes anyagúak, mégpedig bizonyos távolságban elhelyezett acélgerendákból és a közö­ket áthidaló valamilyen szerkezetből állnak.

Előnyük gyors építhetőségük, aránylagos könnyűségük; az építés időtartamára nem kell alátámasztani őket; esetleg a gerendaközöket áthidaló szer­kezetet a gerendák elhelyezése után is meg lehet építeni.

A gerendák és falak között – a fafödémeknél kifejtett meggondolásból kifolyólag – kapcsolatot kell létesíteni. Ebből a célból a gerendák végére gerendakapcsot (626. ábra) vagy vasbeton koszorú esetén a tartók szélétől 10 cm-re fúrt lyukakba helyezett, 24 mm átmérőjű, 40-50 cm hosszú betonacél tüskét kell alkalmazni.

626. ábra. Acélgerenda végére alkalmazott gerendakapocs

A vasbeton koszorúval egyesített ablakáthida­lóba torkoló gerendák alá felkötő vasat (ún. bajuszt) kell alkalmazni. Az acélgerendás födémeknél általában nem több­támaszú tartókat alkalmazunk, hanem az egyes traktusok felett kéttámaszú gerendákat.

Ezeket azonban a másfél tégla és ennél keskenyebb középfőfalak felett nem lehet egymás folytatásaképpen elhelyezni, ezért a gerendákat egymás mellett helyezzük el. Sokszor adódik olyan eset, hogy a gerendák kiosztása az egyes traktusokban lénye­gesen eltérő. Az acélgerendás födémek a gerendaközöket áthidaló szerkezetnek megfelelően többfélék lehet­nek:

Acélgerendák közti tégla-, illetve poroszsüveg-bolto­zat (627. ábra). Az általában 100 – 110 cm tengelytávol­ságra elhelyezett acélgerendákhoz orrtéglával (628. ábra) csatlakozik a gyűrűs falazással elkészített poroszsüveg-boltozat (629. ábra).

627. ábra. Acélgerendák közti poroszsüveg-boltozat; a) felfekvési részlete, b) keresztmetszete

628. ábra. Acéltartó burkolására alkalmas, ún. orrtégla

Minthogy a vízszintes alsó síkú orrtéglák is csökken­tik a poroszsüveg-boltozat nyílásközét, az ívmagasság mindössze 2-3 cm lesz. Ezt a lapos ívű felületet vako­lattal síkra alakíthatjuk.

Ha a tartók tengelytávolsága nagyobb (≥ 130 cm), természetesen az ívmagasság is megnő. Ez a nagyobb (a nyílásköz 1/10 – 1/15-eközötti, kb. 6:-10 cm-es) ívmagasság vakolattal már nem tüntethető el; ebben az esetben a födém vakolt alsó felülete nem lesz sík, hanem a poroszsüveg-boltozat íves felületét követi. Ilyenkor a boltozatot sokszor a nagyobb nyílásköznek jobban megfelelő dongaszerű (kupás) falazási móddal készítik (629 b ábra).

629. ábra. Acélgerendák közötti poroszsüveg-boltozat; a) gyűrűs, b) kupás falazási módja

A gyűrűs poroszsüveg-boltozatot szabadkézből falaz­zák. A gyűrűk oldalirányú döntése folytán a boltozat alsó síkja fogazott lesz. Erre a vakolat jobban tapad. A boltozat felső, ún. hátfelületét híg cementha­barccsal kell kiönteni.

A közbülső boltmezők oldalnyomásai egymást sem­legesítik. Az egyes mezőket egyszerre falazzák, hogy építés közben se léphessen fel oldalnyomás.

A szélső boltmezők oldalnyomását nem ellensúlyozza az ellentétes irányú erő, így a boltozat oldalnyomása a végfalakat elmozdítani igyekszik. Az oldalnyomás fel­vételére egy vagy két boltmezőn keresztül (1,5 m-enként 15 mm átmérőjű) vonórúddal bekötött T szelvényű tartót kell alkalmazni (630 a ábra). Vasbeton koszorú esetén a fal mellé nem kell külön tartó, a vonórudak a koszorúba kötnek (630 b ábra). Az oldalnyomás kikü­szöbölésére a szélső mezőben boltozat helyett vasbeton lemezt is alkalmazhatunk (630 c ábra).

630. ábra. Acéltartós poroszsüveg-boltozat szélső mezőinek kialakítása; a) vonórúddal és acéltartóval, b) vonórúddal és vasbeton koszorúval, e) vasbeton lemezzel

Acélgerendák közti poroszsüveg-boltozat alkalma­zására ma már csak régi épületek helyreállításánál és, átalakításánál kerül sor.

Acélgerendák közti csömöszölt betonboltozat

Ez készülhet alul sík, de inkább íves felülettel (631. ábra). A betonba nem helyezünk vasat, mert a boltozat alakját úgy szerkesztjük, hogy az erővonal mindig a keresztmetszeten belül maradjon.

631. ábra. Acélgerendák közti csömöszölt betonboltozat

Mivel vasbetétre nincs szükség, kisebb (1,0-1,5 m-es) tartótávolságoknál ez a födém a következő be­kezdésekben tárgyalt acélgerendák közti vasbeton födé­meknél gazdaságosabb.

Acélgerendák közti vasbeton lemezfödémek. Ezek lehetnek felül- vagy alul bordás elrendezésűek (632. és 634. ábrák).

632. ábra. Acélgerendák közti felül bordás vasbeton lemezfödém a) falcsatlakozása, b) keresztmetszete

633. ábra. Acélgerendák közötti felül bordás vasbeton lemezfödém zsaluzata; a) az acéltartóra felkötött laposvassal, b) kengyellel felfüggesztett fa heve­derrel gyámolítva

A lemez vastagsága 6-8 cm, a tartók tengely­távolsága 100-250 cm közt van

A vasbetonlemezbe az acéltartókra merőleges irányban fő vasbetéteket, a tartókkal párhuzamosan pedig elosztó vasakat helyezünk el.

1. A felül bordás födémnél a lemez alul van; a körül bebetonozott acélgerendából kialakított borda és a lemez alsó felülete egy síkban van (632. ábra). Lakó- és irodaépületeknél – különösen acélváz esetén – használatos.
   Hátránya egyrészt, hogy a betonnál jobban lehűlő acéltartók helyén – noha a tartó körül van bebetonozva – a födém alsó síkjára a párát szennyező por és a korom lerakódik, és a felület elszíneződik. Másrészt a tartók legkisebb rugalmas lehajlására a tartókat burkoló vékony betonréteg megreped. Ezért a tartók talpa alatt keresztirányú vasalást és rabitzhálót ajánlatos alkalmazni.
   A felül bordás lemez zsaluzása – mivel a födém alsó felülete sík – egyszerű. Lényeges, hogy nincs szükség alátámasztó állványzatra, mert a zsaluzatot fel lehet kötni az acéltartóra (633. ábra).
2. Az alul bordás födémnél a lemez felül van; a bordák a lemez síkjából lefelé állnak, és a helyiségben látszanak. Ha a bordákat el akarjuk takarni, akkor felkötözött rabitzanyagú álmennyezettel a födémet sík felületűvé alakíthatjuk (634. ábra).

634. ábra. Acélgerendák közti alul bordás vasbeton lemezfödém; a) falcsatlakozása, b) rabitz álmennyezetes, c) látható bordás keresztmetszete

Ha feltöltés is kerül rá (634 a-b ábra), igen nagy szerkezeti magasság adódik. Ezért ez a födém inkább olyan helyen használatos, ahol fel­töltést nem igénylő padlóburkolatot (beton-, asz­falt-, linóleumpadlót, lapburkolatot stb.-t) alkal­mazhatunk (634 c ábra), és a feltöltéssel biztosít­ható hőszigetelő és hanggátló képességre nem tar­tunk igényt (pl. áruházak, raktárak, különböző gyári és üzemi stb. helyiségek födéméinél). Az alul bordás födémek zsaluzása természetesen sokkal körülményesebb, mint a felsőbordásoké.

Acélgerendák közti vasbetétes téglalemez födé­mek

(Nálunk ilyen a Horcsik-, külföldi nevén a Kleine-födém.) Ennél a födémtípusnál a tar­tókra merőleges irányban, lapjára fektetett falazó téglák, esetleg válaszfallapok kerülnek. A téglák között a tartókra merőleges irányú vékony, mind­össze 2,5-3 cm széles vasbeton bordákat képe­zünk ki Ezekben futnak a húzásokat felvevő vas­betétek (635 a ábra).

635. ábra. Acélgerendák közti vasbetétes téglá­ja („Horcsik”-) födém; a) falcsatlakozása, b) melegpadlós, c) hidegpadlós, rábetonozásos keresztmetszete, d) a geren­dákkal párhuzamos szélső falhoz való csatlakozása, e) válaszfal alatti vasbetonborda

A téglák közti keresztirányú hézag 2 cm széles. A kitöltő betonanyag olyan apró szemű adalékanyaggal készül, hogy inkább cementhabarcsnak lehetne nevezni. A tartóhoz való csatlakozásnál a 635 b ábra szerinti betonkeresztmetszetet alakítjuk ki. Az acélgerendák alá a mennyezet elszíneződésének megakadályozására cserépdarabokat helye­zünk. A téglák felső felületét 1-2 cm vastag betonréteggel kell fedni. Ahol a terhelésnek meg­felelően nagyobb szerkezeti magasságra van szük­ség, ott a téglákra 3-5 cm rábetonozást lehet készí­teni (635 c ábra).

A 635 d ábra a szélső mezőnek vasbeton koszorúba való kötését, a 635 e ábra pedig egy (a tartók irányára merőleges) 12 cm-es válaszfalnak vasbeton bordával való alátámasztását mutatja.

Ennek a födémnek a tisztán vasbeton anyagú lemezfödémmel szemben az az előnye, hogy vala­mivel könnyebb és jobban vakolható. Zsaluzásánál nincs szükség alátámasztó áll­ványzatra, mert a deszkázatot fel lehet kötni az acéltartókra.

Acélgerendák közti, pallókból, lapokból és egyéb teherbíró építőelemekből épített födémek

Az eddig felsorolt födémek közül ezek építhetők a leggyorsabban, mivel semmilyen zsaluzatot sem igényelnek. Az acéltartók elhelyezése után azonnal behelyezhetők a tartótól tar­tóig erő, sűrűn egymás mellé rakott áthidaló elemek.

Az áthidaló elemek lehetnek: égetett agyag, vasbeton vagy könnyűbeton anyagúak, farost vagy egyéb teherbíró könnyű építőlemezek. Az elsorolt áthidaló szerkezetek igen korszerűek, de főleg előregyártott vasbetongerendák esetén használatosak.

A fafödémek hazai viszonylatban bizo­nyos hátrányos tulajdonságuk miatt ma már ritkán kerülnek alkalmazásra. Inkább a legfelső emelet fölötti (padlás) födém céljaira voltak használato­sak; külföldön azonban gyakran közbülső födé­mek is készülnek fából.

A fafödémek általában gerendás kialakításúak; a gerendák legnagyobb tengelytávolsága ≤ 1,0 méter, mivel a rájuk kerülő kb. 24 mm vastag deszkazsaluzat ennél nagyobb támaszközre álta­lában nem felel meg.

A fafödémek előnye: gyors megépíthetőségük, ezenkívül, hogy építés közben nincs szükségük alátámasztásra.

Hátrányuk: a nedvesség- (korhadás) és tűzhatásokkal szemben előnytelen viselkedésük; továbbá, hogy bizonyos támaszközön túl nem gazdaságosak, mert lényegesen megnő a m²-enkénti gerendafaanyag-szükséglet.

Szerkezeti rendszerek

Csapos gerendafödém

A csapos gerendafödém (605. ábra) egymás mellé helyezett, három oldalról sík, felül íves elhatárolású gerendákból álló tipikus „gerendafödém”. Az utóbbi évtizedekben egyáltalán nem került alkalmazásra, csak azért emlékezünk meg róla, mert a múlt században épült emeletes házaink síkfödémjei legnagyobbrészt ilyen szerkezetűek.

605. ábra. Csapos gerendafödém

A sajátos alakú gerendákat úgy nyerték, hogy a farönk két oldalát 2,5-3,0 cm szélességben lemet­szették, majd az így adódó szelvényt ketté fűrészelték. A gerendák együttdolgozását egymástól 1,5-2,5 m-es távolságokban keményfa csapok vagy ékek biztosítják. Jellegzetessége a szerkezetnek, hogy a felfekvés miatt a falakat minden emeleten ¼ vagy ½ tégla mérettel ki kellett vastagítani; a kéménycsoportoknál pedig a geren­dákat ki kellett váltani.

Pórfödém

A pórfödém (606. ábra) alulról látható gerendás szerkezet, mely legtöbbször gyalult gerendákból és rájuk helyezett deszkazsaluzatból áll. Erre még feltöltés és a szükségnek megfelelő burkolat kerül. A zsaluzat egymásra fektetett vagy hézagtakaró lécekkel ellátott, esetleg árokeresztékes össze építésű gyalult deszkákból készül (607. ábra). Az árokeresztékes zsaluzatot lehet ún. díszhornyolással is ellátni (607 e-f ábra). A látható felületeket pácolással színezik, esetleg áttetsző lakkal fényezik. Gyorsan elkészíthető, különösebb szakértelmet nem igénylő szerkezet.

606. ábra. Pórfödém; a) felfekvése, b) keresztmetszete fapadló, c) agyagtapasztás esetén

607. ábra. Pórfödém deszkazsaluzatának változatai

A népi építészetben a fagerendák áthidalására azon­kívül még takarékos megoldásokat is találunk. Ilyen a pólyás és sárléc födém.

Pólyás födém

A pólyás födémnél a gerendákhoz szege­zett lécekre vagy a gerendák oldalán kiképzett vájatokba, sárba áztatott szalmacsóvával körülfont karókat helyez­nek sűrűn egymás mellé. Az így nyert felületet sárhabarccsal betapasztják, és felül agyagréteggel vonják be. A födém hőszigetelő képessége számottevő.

Sárléc födém

A sárléc födémnél (609. ábra) a gerendák felső síkjára ritkítva deszka-, illetve léchulladék darabokat szegeznek fel, és ezeket 10 cm vastag képlékeny sárréteg­gel tapasztják körül.

609. ábra. Sárléc födém

A borított gerendafödémnél (610. ábra) a gerendákra alul 18 mm, felül 24 mm vastag deszkákat szegeznek fel. Az alsó deszkazsaluzat lehet gyalult kivitelű, esetleg mintásán (parkettá­sán) rakott, azonkívül rétegelt lemezzel borított, vagy pedig valamilyen segédszerkezet alkalmazásával vakolt kivitelű. Utóbbi esetben a zsaluzó deszkák ne illeszkedjenek szorosan egymáshoz, hanem 1 cm-es hézagközökkel helyezkedjenek el, hogy a fa mozogni tudjon.

610. ábra. Borított gerendafödém; a) nádazott vakolt, b) rétegelt lemez borítású alsó felület esetén

Famegtakarítás céljából lehet az alsó zsaluzatot 10-12 cm-es hézagközökkel alkalmazni. A nemetek a „kettős” nádszövetet egymástól 25 cm-es távolságokban elhelyezett lécekre erősítik fel.

A feltöltéssel érintkező felső zsaluzat hézagain lehullana a feltöltés, ezért a hézagokat 12 X 45 mm-es méretű lécekkel vagy az egész felületet 200-as sz. kátrányos csupasz lemezzel kell lefedni. A födém hátránya, hogy aránylagosan vastag, a gerenda magasságától, Illetve a támaszköztől függően 40-45 cm.

Nedves üzemű helyiségek (fürdőszobák, konyhák stb.) alatt a felső deszkázatot a helyszínen készített vagy gyárilag előgyártott vasbeton lemezekkel, illetve pallókkal lehet helyettesíteni. Az előbbi esetben a gerendák felső felületére szigetelő lemezt kell helyezni. (Ilyen módon készültek a kékestetői sportszálló tölgyfagerendás födémei.)

Ezenkívül készíthető szerves vagy szervetlen anyagú építőlemez- vagy nádpalló borítású födém is. Az utóbbi esetben a kellő szilárdságú sajtolt nádpallókat először cementtejjel locsolják be, majd erre 4-5 cm vastag, 200 kg m³ cement tartalmú salakbeton réteget készíte­nek. Ily módon előállított szerkezetnél a hajlítás szem­pontjából kedvező együttdolgozás jön létre.

Alsó borítás céljaira lehet nemcsak deszkát, hanem valamilyen építőlemezt (pl. farostlemezt, nádpallót, gipsz­táblát stb.-t) is alkalmazni. Az építőlemezt bevakolhat­juk, vagy tetszetős és könnyen tisztán tartható felületű borító lemez esetén vakolatlanul hagyhatjuk (614. ábra).

Középületek egyes reprezentatív helyiségeinek (pl. a kultúr-, tanácstermek stb.) mennyezete kialakítható az alsó deszkázatra fabordákkal felerősített rétegelt lemezburkolattal is (611. ábra). Szép erezetű lemezekkel és helyesen kiosztott bordákkal igen esztétikus megoldá­sok érhetők el.

611. ábra. Födémzsaluzatra kerülő rétegelt lemez borítás felerősítése; a) deszkával, b) léccel

A béléses borított gerendafödém (612. ábra) a borított gerendafödém továbbfejlesztése. Kisebb vastagsággal építhető meg, mivel a feltöltést hordó deszkázat a gerendák köze kerül. A bélésdeszkázatot a gerendák oldalaira szegezett lécekre fek­tetik fel. A feltöltésnek a gerendák közé való besüllyesztése lehet részleges vagy teljes mértékű. Az utóbbi esetben, mivel a fa padlóburkolat a gerendákra fekszik fel, párnafára (lásd később) nincsen szükség (613. ábra).

612. ábra. Béléses borított gerendafödém; a) nádazott vakolt, b) rétegelt lemez borítású alsó felület esetén

613. ábra. Borított gerendafödém, teljesen süllyesztett béléssel, párnafa nélkül

Pallófödém (614. ábra). A kereskedelemben kapható szokványos és szabványos keresztmetszetű gerendák födémek céljaira nem elég gazdaságosak. Előnyösebbek a sűrű – 40-45 cm-es – kiosztású, magas szelvényű pallókeresztmetszetből előállított födémek.

614. ábra. Pallófödém; 1 – kimerevítő lécek; 2 – valamilyen építőlemez; 3 – vakolat

A pallók kibicsaklás ellen való merevítésére kb. 100 cm-es távolságban egymáshoz képest átlós irányban elhelyezett léceket alkalmaznak. A 614. ábra szerinti födém feltöltés hiánya miatt hőszigetelés és hanggátlás szempontjából nem teljes értékű, ezért csak nem állandó tartózkodásra szánt épületeknél felel meg.

Szabványos gerendák függőleges irányú ketté-fűrészelésével állíthatók elő a fentihez hasonló gazdaságos födémgerendák (615. ábra). Ezekből készített födém 60-70 cm-re elhelyezett gerendákból, a gerendá­kat áthidaló valamilyen építőlemezből, továbbá a geren­dára helyezett, párnafa nélküli fapadlóból állhat.

615. ábra. Keskenygerendás födém; 1 – gyalult léc; 2 – vakolat; 3 – valamilyen építőlemez

A pallófödém inkább külföldön, nálunk ritkán használt szerkezet.

Többfás gerendája födémek. Famegtakarítás céljából lehet a gerendákat összetett (többfás) enyvezett, illetve szegezett keresztmetszettel is kiala­kítani. Ily módon készíthetők különféle szekrény tartókból álló, párnafa nélküli béléses borított födémszerkezetek (616. ábra).

616. ábra. Többfás gerendájú béléses borított födémek

Gerendarács födémek (617. ábra) inkább architektonikus szempontból értékelhetők. Egymásra szegezett deszkákból vagy pallókból kialakított, két irányban teherhordó kazettás gerendázatból állnak ki. A két irányból jövő gerendák találkozásánál a pallók, illetve deszkák egymáshoz viszonyítva kötésben futnak át.

617. ábra. Gerendarács födém

Mestergerendás födémek. Szélesebb (7-8 m-es) helyiségek fafödémmel való lefedése esetén famegtakarítás szempontjából célszerűbb, ha mestergerendákat alkalmazunk egymástól 5-6 m-re, és ezekre merőlegesen osztjuk ki a fiókgerendákat (618. ábra). Így a fiókgerendák faanyagszükséglete tekintetében gazdaságosan járhatunk el. A mester­gerendák a szükséghez képest magasított tartók, többfás tartók vagy könnyű rácsos tartók lehetnek.

618. ábra. Mester- és fiókgerendás fafödém

A födémek

A helyiségek lefedésére, vízszin­tes térelhatárolásra szolgáló szerkezetek. A fö­démeknek a térelhatároláson és a rajtuk levő terhek viselésén kívül fontos szerepe még az épü­letek vízszintes irányú kimerevítése is. Födémek nélkül az épületek vékony falai nem tudná­nak a szélnyomásnak ellenállni. Lényeges azon­kívül az is, hogy a födémek behorgonyzó hatása megakadályozza a több emelet magasságú falak kihajlását; a födémek révén az ilyen falak kihaj­lási hossza egy emelet magasságnyira csökken.

A történelmi időkben a födém céljára csak a faanyagú és a boltozott szerkezetek álltak rendelkezésre. Az emeletek közti födémeket – hogy ne adódjanak túlzottan nagy szerkezeti magasságok – kis ívmagasságú boltozatokkal építették meg. Ezek nagy falvastag­ságot igényeltek, ezért nem voltak gazdaságosak.

A vasnak és a vasbetonnak az épületszerkezetek terén való felhasználása lehetővé tette a síkfelületű födé­mek alkalmazását nagyobb támaszközök esetén is. Ezek előnyös kis szerkezeti magasságuk és kedvezőbb teherátadásuk miatt az utóbbi száz évben általánosan haszná­latosakká váltak, és jóformán teljesen kiszorították a boltozott födémeket.

A különböző anyagú és fajtájú síkfödémeket – a következőkben födémeket – a rájuk ható terhelések hajlításra veszik igénybe. A födémek falakra vagy kiváltó gerendákra támaszkodnak.

A födémektől megkívánt követelmények a következők:

Kellő szilárdság (teherbírás). Ennek mértéke természetesen a födém felett levő helyiség hasznos terhelése szerint változik.

Kellő rugalmasság. A terhelés megszűnte után a födém e terhekből származó lehajlásának (rugal­mas alakváltozásának) meg kell szűnnie, és a födémnek eredeti alakját vissza kell nyernie. Kis szerkezeti magasság, hogy kevés helyet igényeljen. Pl. lakóépületek födém vastagsága álta­lában 35 cm körül van.

Kis önsúly, amire azért van szükség, hogy a födémek saját súlyukkal ne terheljék túlzottan az alátámasztó szerkezeteket.

Nedvességhatásokkal szembeni kellő viselkedés. A födém a páralecsapódás és a gőzdiffúzió tekintetében feleljen meg a korábban részletezett és a legfelső lapos tetőfödémek vonalán később tárgya­landó követelményeknek. Különös fontossága van a páraáthatolás kérdésének a nedves üzemű helyi­ségek (fürdők, mosodák, istállók stb.) fölötti födé­mek esetében.

Jó hőszigetelő képesség. Ez lakások közti födé­meknél igen fontos. Különösén lényeges a jó hőszigetelés a legfelső födémeknél, ahol a födém felett nem lakóhelyiség, hanem padlástér van, vagy maga a födém lapos tetőnek van kiké­pezve.

Utóbbi esetben megfelelő hőtároló képességre is szükség van, hogy a fűtési szünetekben a helyi­ségek lehűlésének ideje minél inkább kitolódjék. Fokozott hőszigetelésre és hőtároló képességre van szükség a fedett, de nyitott kocsi áthajtók feletti, valamint a zárt erkélyek szabad levegővel érint­kező födéméinél, úgyszintén a zárt közlekedő hidaknál is.

Jó hanggátló, illetve hangszigetelő képesség, ami lakó és bizonyos középületek esetében szintén fontos a zajvédelem szempontjából.

Gyors előállíthatóság. Építőiparunk termelé­kenységének fokozása végett az egyszerű és gyors készítési módoknak igen nagy jelentősége van.

Tűzbiztonság. A különböző rendeltetésű födé­mektől a tűzbiztonságnak különböző fokait kíván­juk meg. A tűzbiztonság fogalmán a nyílt lánggal való égés kiküszöbölésén vagy késleltetésén kívül azt értjük, hogy a födém tűz esetén mennél később, mennél magasabb hőfokon menjen tönkre.

A vezetékek könnyű elhelyezhetősége. Lakó- és középületeknél a villanyvezetékek számára hor­nyokat kell vésni; a csatornázás lefolyó vezeté­keit, esetleg fűtési és egyéb vezetékeket a födém­ben el kell tudni helyezni.

Esztétikai szempont. Ha sík alsó mennyezet­felület – pl. gerendás födémeknél – nem bizto­sítható, a gerendák esztétikai szempontból helye­sen megtervezett kiosztására kell törekedni. Ide tartozik az elszíneződés- és repedésmentesség kérdése is.

Gazdaságosság. Ez igen sok tényezőtől függ; a gazdaságosság kérdését ezért a födémek részletes ismertetése után, önálló részben fogjuk tár­gyalni.

A födémek részei a következők:

• Teherhordó rész.
• Feltöltés, mely hőszigetelő és hanggátló, azonkívül a felül nem sík elhatárolása (pl. kiálló bordákkal tagolt) födémek esetében szintkiegyenlítő szerepet tölt be. Anyaga fapadlóknál homok, hidegpadlóknál pedig salak. Utóbbi könnyűségénél fogva terhelési, laza halmaza és lyukacsossága következtében hőszigetelési és hanggátlási, olcsó­sága miatt pedig gazdasági szempontból igen meg­felelő feltöltési anyag.

Ott, ahol hőszigetelésre és hanggátlásra nincs szük­ség (pl, gyár- és raktárépületekben, áruházakban, lépcső­pihenőknél stb.) a feltöltést elhagyhatjuk, illetve egyéb anyagokkal pótolhatjuk. Ebből kifolyólag a födém lényegesen vékonyabb lehet.

Az olyan födémeknél, ahol nagy feltöltési vas­tagság adódik, a súly kisebbítése végett még fapadló esetén is salakfeltöltést alkalmazunk, és csak a fafelületekkel közvetlenül érintkező része­ken készítünk egy kb. 5–10 cm vastag homok-réteget.

Megjegyzés

A száraz szerves anyagokat (fahulladé­kot, faforgácsot stb.) nem tartalmazó, tégladarabokból, habarcsból stb.-ből származó építési törmelék feltöltésül való felhasználása nem kifogásolható. Ezen a réven jelentős szállítási költséget takaríthatunk meg. Azonban a fapadlószerkezettel érintkező részeken ez esetben is homokréteget kell alkalmazni. A törmelék térfogatsúlya nagyobb, mint a salakfeltöltésé, azért erre a körülményre is figyelemmel kell lenni, (Újabban arra törekednek, hogy a feltöltést a födémből elhagyják. Helyette hőszige­telő és hanggátló aljzatokat alkalmaznak.)

A padlók súlyviszonyait a lakóházak födéméi­nek méretezésénél figyelembe kell venni. Olyan középületeknél azonban, ahol fennáll a későbbi átalakítás lehetősége, a födémet a súlyosabb hidegpadló feltételezésével kell megtervezni.

A födémek osztályozása. A födémeket két főcsoportra osztjuk; vannak:

• Faanyagú födémek.
• Szilárd anyagú (masszív) födémek.

Szerkezeti jellegük szerint vannak:

• Gerenda födémek, amelyek szorosan egymás mellé helyezett, előre elkészített gerendákból állnak.
• Gerendás, illetve hordás födémek, amelyek egymástól távol álló gerendákból és a gerendaközöket áthidaló valamilyen szerkezetből állnak.
• Lemezszerű födémek (pl. az idomtestes vas­beton födémek).
• Nagyméretű elemekből (ún. födémpanelekből) készülő födémek.

Mester- és fiókgerendás födémek

A szélesebb helyiségek fölötti gerendás födémek esetén – akár fa-, akár szilárd anyagú födémeknél – gazdaságosabb, egy bizonyos támaszközön felül pedig szükségszerű, hogy mester- és fiókgerendából (más néven fő- és melléktartókból) álló födémet készítsünk (604. ábra).

604. ábra. Mester- és fiókgerendás födém elrendezése; 1 – mestergerenda; 2 – fiókgerendák

A gerendák és ablakpillér állások összefüggése

Az olyan gerendás födémeknél, ahol a gerendák a vég­leges állapotban is megmutatkoznak (tehát a nem sík felületű födémeknél) lehetőleg törekedni kell arra, hogy a gerendák az ablak- és pillérrendszerrel összhang­ban (és ne rendszertelenül) legyenek kiosztva. A mester­gerendák mindig pillér fölé essenek.

Megjegyzés. A födémszerkezetek komplex szemlélete céljából a födémekkel kapcsolatos legtöbb ábrán a padló­szerkezeteket is feltüntettük, bár utóbbiakkal csak későbbi részben foglalkozunk.

Mivel a címben jelzett boltozatok ma már ritkán épülnek, azért csak röviden foglalkozunk velük. Alapismereteik azonban nélkülözhetetlenek, mert ezeknek a boltozatoknak javításához és elbontásához megfelelő szakértelem szükséges.

Kolostorboltozat

A kolostorboltozat dongaszerű vagy fecskefarkas falazással boltozható. Építése teljes mintaállványt igé­nyel. Héj vastagsága 4 m falközig y₂ tégla, 6 m falközig 1 tégla. A gyámfalak vastagsága olyan, mint a vele egyenlő falközű dongaboltozaté.

Teknősboltozat

A teknőboltozat dongaszakasza dongaszerű, lezáró kolostorboltozat-része pedig dongaszerű vagy fecskefarkú falazással boltozható. Teljes mintaállvánnyal kell építeni. A héjvastagságra és a gyámfalakra vonatkozóan a dongaboltozatoknál ismertetett elvek a mértékadók.

Római és román keresztboltozatok

A római és román keresztboltozatok falazhatok dongaszerűen és fecskefarkú boltozassál. A dongaszerű falazás – tégla esetén – a sok faragás miatt nem cél­szerű, azonkívül teljesen deszkázott (igen költséges) állványzatot igényel. A fecskefarkú falazásnál nincs szükség deszkázott állványra, csak a gerincek és a hom­lokívek, valamint a záradékvonalak alá kell mintaíveket helyezni. Az átlós mintaívek kereszteződési pontjait oszloppal kell alátámasztani.

Kupolaboltozat

A kupolaboltozat téglasorai vízszintes gyűrűket alkot­nak. A felfelé kisebbedő átmérőjű gyűrűk fekvő hézagai mind meredekebbek lesznek. A fekvő lapok kúpfelületet képeznek, melynek csúcsa a gömb középpontjában van (592. ábra). Ebből kifolyólag minden boltozati gyűrű egy-egy lefelé irányuló éknek tekinthető, amely lefelé nem tud elmozdulni.

592. ábra. Gyűrűsen falazott kupolaboltozat hézagfelületének érzékeltetése

A kupolaboltozatoknál fellep a gyűrűfeszültség jelen­sége. Gyűrűfeszültségnek nevezzük azt a belső erőt, amely a kupolaboltozat falazati egységeit egyensúlyban tartja. A zárt boltozati gyűrű minden egyes falazati egységének elmozdulását a vele szomszédos és a gyűrű­feszültség miatt elmozdulni nem tudó falazati egységek akadályozzák.

Kisebb kupola falazásánál mintaállványra nincs szükség. Csupán a tér középpontjában állítunk fel egy állványt, melyhez csuklóval egy léc van erősítve. A léc hossza egyenlő a kupola gömbsugarával, és a falazáskor történő mozgatásával érhető el a gömbfelület betartása.

593. ábra. Kisebb kupolaboltozat; a) metszete, b) záradékrész falazása, c) a téglasorok ideiglenes leterhelése, d) egy gyűrű zárótéglájának elhelyezése

Kisebb kupola falazását mutatja az 593. ábra. A súrlódási szögnél meredekebb helyzetű rétegekben az első téglát le kell terhelni, mégpedig egy a boltozaton átvetett kötél végére erősített súllyal. Nagyobb kupolák boltozásánál azonban függőleges tengely körül forgatható alakozó ívet kell használni.

Mivel a vízszintes helyzetű téglagyűrűket a „gyűrű­feszültség” egyensúlyi állapotban tartja, azért a boltozat falazását bárhol megszakíthatjuk, a kupolát nyitva hagyhatjuk, sőt a nyitott részre lámpást is építhetünk.

A kupola héjvastagságára az 50. táblázat szolgáltat tájékoztató adatokat.

50. táblázat: Kupolaboltozat héjvastagsága

[table id=447 /]

A csehboltozatot fecskefarkú falazással építik, ebből kifolyólag a boltozat nyomása legnagyobbrészt a sar­kokra (a sarokpillérekre) adódik át. A falazást a sarkokon kezdik. A kisebb csehboltozatot minden segédeszköz nélkül a sarkokon kezdve szabadkézből falazzák, néhány mintaív segítségével (594. ábra).

594. ábra. Csehboltozat; a) metszete, b) alaprajza (a hézagok és a mintaívek feltüntetésével)

Nagyobb csehboltozatoknál néhány, a homlokíve­ket, az átlós-íveket, valamint a homlokívekre merőleges síkban fekvő záradékvonalakat alátámasztó minta­ívet (nem deszkázott állványt) állítanak csak fel. A záradékpontban találkozó mintaíveket oszloppal támasztják alá.

A csehboltozat héjvastagsága 5 m-es falközig ½ tégla, 5-7 m-es falköz esetén a záradéknál ½ tégla, a vállnál 1 tégla. Hosszúkás alaprajzoknál átlós irányban a sarkok felé vastagítani kell a bolthéjat. Hagy támaszköz esetén a sarkokban hátfalazatot is kell készíteni. A gyámfal vastagsága rendszerint a falköz ¼-e és 1/5-e közt van.

Függő kupola

A függő kupola alakja – mint már korábban emlí­tettük- teljesen megegyezik a csehboltozatéval, fala­zása azonban nem fecskefarkú, hanem a kupola falazásá­nak megfelelő gyűrűs téglasorokkal történik.

Csehsüveg-boltozat

A csehsüveg-boltozat készülhet a csehboltozathoz hasonlóan fecskefarkú falazással, de – különösen elnyújtott téglalap alakú alaprajz esetén – a porosz­süveg-boltozat mintájára gyűrűs falazással is építhetjük.

A boltozást a sarkokon kezdve, szabadkézből néhány mintaív segítségével végzik. A boltozat vastagsága 5 m falközig ½ tégla, azon felül egy tégla. A gyámfal vastagságát a csehboltozatnál közöltek szerint kell megállapítani.

A poroszsüveg-boltozat kis (2,5-3 m-nél nem nagyobb) nyílásközű, lapos ívű dongaboltozat (591. ábra). Leginkább pincefödémeknél kerül alkalmazásra. Ilyenkor a poroszsüveg-boltozatot rendszerint gyámfalak, illetőleg haránt boltövek gyámolítják.

591. ábra. Poroszsüveg-boltozat; a) kupás, b) fecskefarkas, e) gyűrűs falazása, d) gyűrűsen falazott boltozat felfekvése, e) a boltozat alaprajza, f) metszete

Poroszsüveg-boltozatok falazása

A porosz­süveg-boltozatot háromféleképpen falazhatjuk. Az 591. ábra három egymás melletti mező különböző falazási módját mutatja alaprajzban és metszet­ben.

Kupás falazású poroszsüveg-bol­tozat

Az 591 a ábra a közönséges (nagyobb) dongaboltozat falazásmódjával azonos dongaszerű vagy más néven kupás falazású poroszsüveg-bol­tozatot ábrázol. Ennek építéséhez teljesen bezsa­luzott mintaállványra van szükség.

Fecskefarkú falazás

Az 591 b ábra fecskefarkú falazást mutat. Ez a boltozási mód nevét onnan nyerte, hogy a boltozat átlósirányú hézagvonalai a fecske farkának tollazatára emlékeztetnek. Ez esetben minden téglasor mint önálló boltöv vagy a gyám­falakra fekszik fel, vagy pedig egyik végével a gyámfalra, másik végével pedig az ellentétes irányból érkező téglaívekre támaszkodik. A tégla­ívek találkozásánál az ún. „varrat” alakul ki. Az átlós irányú téglasorok falazását a négy sarkon kezdik.

A szomszédos negyedek téglasorai az ábra szerinti módon fűrészfogasan egymásba kötnek. A falazás minden állvány nélkül, szabadkézből történik, legfeljebb egy-egy mintaívet állítanak fel. Ezekre azonban nem kell zsaluzó deszkákat helyezni, mint a dongaszerű falazásnál. (A bolto­zati héj zsaluzat nélküli falazási módját szabad­kézből való falazásnak is hívják.)

Gyűrűs falazás

A poroszsüveg-boltozatok leggyakoribb fala­zási módját, a gyűrűs falazást tünteti fel az 591 c ábra. A boltozatot az ábra szerinti, élére állított téglasorokkal falazzák. A mintegy 6-10 téglából álló sorok mint önálló boltövek, elhelyezésük után rögtön részt vesznek a boltozat erőjátékában. Emiatt csak egy téglasort alátámasztó alakozó ívre van szükség, melyet egy-egy sor falazása után tovább csúsztatnak.

A falazást a boltozati mező két végén egy időben kezdik meg, és középen fejezik be. A könnyebb és gyorsabb falazás elérése végett a téglasorok alaprajza íves, és a téglák a gyámfal felé dőlnek (591 d ábra). A középen kima­radó részt a boltozat tengely irányával párhuzamos gyűrűkkel falazzák.

Poroszsüveg-boltozat felfekvése

A poroszsüveg-boltozat vállát (felfekvését) nem a dongaboltozatoknál ismert módon alakítjuk ki, hanem a boltozat felfekvésére a gyámfalba, illetőleg a gyámolító harántövekbe vízszintes irányú fészkeket vésünk (591 d ábra). A fészek­véséssel gyengül ugyan a gyámfal, de a porosz­süveg-boltozat kis nyílásköze (és terhelése) miatt ez nem veszélyes.

Az alakozó ív vezetése céljából vagy oszlopokkal alátámasztott, vagy a falra, illetőleg a boltövekre kampós szegekkel felerősített vezető pallót kell alkalmazni. A kupás boltozat falazását a mintadeszkázaton térdel­ve, a fecskefarkú, valamint a gyűrűs boltozást munkaállványon állva, mellmagasságban hajtják végre.

A boltozatokkal kapcsolatos fogalmakat az 585. ábrán látható dongaboltozaton tanulmányozhat­juk.

585. ábra. A boltozattal kapcsolatos fogalmak; 1 – tengely; 2 – nyílásköz; 3 – vállvonal; 4 – záradék; 5 – intradosz; 6 – extradosz; 7 – gyámfal; 8 — váll; 9 – boltozathéj; 10 – erősítő ívek; 11 – hátfalazat

Minthogy a dongaboltozat alakját illetően egy, a falvastagság irányában elnyújtott boltövnek képzelhető, a boltozatnál megjelölt fogalmak nagyjából azonosak a boltöv hasonló vonatkozá­saival. Itt is van záradék, belső (intradosz) és külső (extradosz) felület, boltváll és gyámfal. A boltozat oldalnyomásának csökkentésére, va­gyis a gyámfalakra átadódó erő meredekebbé tételére leterhelő hátfalazatot építünk. Ha a bolto­zathéj vastagsága a közép felé elvékonyodik, akkor helyenként erősítő íveket kell alkalmaznunk.

A boltozatok anyaga lehet: a) tégla (a magas­építési létesítményeknél általánosan szokásos), b) kő (inkább mélyépítményeknél, hidaknál, csa­tornáknál stb. gyakori), c) vasbeton és d) rabitz (álboltozatoknál használatos).

A téglából falazott boltozatok közül ma leg­gyakrabban a dongaboltozatot, illetőleg a kis nyílásközű, lapos ívű dongaboltozatot, az ún. porosz­süveg-boltozatot alkalmazzuk. Ezek leginkább pincefödémeknél fordulnak elő.

Dongaboltozat

A dongaboltozat szerkezetét az 586. ábrán tanulmányozhatjuk. Ahogy a bolt övet meghajlí­tott pillérhez hasonlítottuk, úgy a boltozatot meghajlított faltestnek tekinthetjük. Az elemekről elemekre átadódó erők a záradéktól a vállak felé haladva állandóan nőnek. Ennek megfelelően nagyobb nyílásköznél a boltozatot a vállak felé – mint ahogyan a teherhordó falakat lefelé – megfelelően vastagítjuk. Ettől függetlenül helyen­ként (kb. 1,50 m-enként) 1 vagy 1 ½ tégla széles­ségű és a boltozat vállnál levő vastagságával megegyező vastagságú erősítő íveket kell építeni.

586. ábra. Pince fölötti dongaboltozat; a) kereszt-, b) hosszmetszet, az építéshez szükséges mintaállvánnyal; 1- erősítő ívek; 2 – hátfalazat

Az erősítő ívek téglakötéseit az 587 a-c ábrák mutatják.

587. ábra. Erősítő boltövek téglakötései; a) 1 x 1 tégla-, b) 1 x 1 ½ tégla-, c)1 ½ x 1 ½ téglaméret esetében

A boltnyomás irányának meredekebbé tételére a vállnál leterhelő hátfalazatot építünk. Átlagos terhelésű (pl. pincefödémeknél hasz­nált) és különböző nyílásközű dongaboltozatok héjvastagságára a 49. táblázat szolgáltat tájékoz­tató adatokat.

49. táblázat: Dongaboltozatok héjvastagsága

[table id=446 /]

A *-gal jelzett esetekben kb. 1,5 m-es távolságokban 1 tégla széles és 1 tégla magas erősítő baltöveket kell alkalmazni.

A dongaboltozat falazása

Abból a tényből, hogy a boltozat nem más, mint egy meghajlított faltest, következik, hogy falazása is azonos a felmenő falak falazásával,

A boltozat fekvő hézagai sugár irányúak és a boltozat vízszintes tengelyébe futnak (tehát nem vízszintes síkban fekszenek, hanem ferde síkúak, csak a hasonlatképpen felhozott függőleges fal hézagaira gondolva ezeknek is „fekvő” hézag a nevük). A habarcsrétegek valójában ék alakúak, és az ék alakú hasáb oldalai futnak tulajdonképpen, mint sugárirányú síkok a boltozati tengelybe. A boltozatnál felhasznált téglákat nem faragják meg, hanem a téglák közti habarcsrétegek lesznek ék alakúak.

Az ilyen rendszerű boltozati falazást dongaszerű vagy kupás falazási módnak hívjuk. Egyéb­ként a dongaboltozat falazását az 586. ábrán be­rajzolt téglarétegek szemléltetik.

Az ábrán a dongaboltozat helyes vállkialakítását is láthatjuk. A gyámfal tégláinak vízszintes kiugratásával biztosítjuk a boltozat helyes felfek­vését. A váll kifalazásához és a hézagok sugárirányának betartásához ún. aláhozó deszkatáblát használnak (588. ábra). A boltozat vállait a gyámfalazat kikészítésével egyidejűleg kell ki­falazni (hasonlóan a boltövek vállaihoz).

588. ábra. Sablon a sugárirány betartásához (a), alakozó deszkatábla a boltozat vállainak kifalazásához (b)

A boltozat építéséhez legalább H 10 jelű külön­leges javított falazó mészhabarcsot kell használni. A hátfalazatok mészhabarcsba rakott darab-téglákból és betonból is készíthetők.

A boltozat hézagait a meredek helyzetű téglarétegeknél nem sikerül tökéletesen kitölteni ha­barccsal. A netán habarcs nélkül maradó hézag­részek kitöltése végett a boltozat hátfelületét utólag H 10 jelű híg habarccsal le kell önteni; szakkifejezéssel élve hátöntéssel kell ellátni.

Fiókboltozat

Sokszor szükség van a zárt felületű (donga-, kolostor-, teknő-) boltozatok héjának áttöré­sére. Például pincében levő dongaboltozatnál a váll­vonal rendszerint olyan mélyen van a külső járdaszint­hez viszonyítva, hogy csak a bolthéjat áttörő fiókboltozatokon át tudjuk a pincét megvilágítani. A fiókboltozatok vízszintes vagy kifelé, esetleg befelé emelkedő záradék­vonalú keskeny dongaboltozatok (589. ábra) vagy befelé táguló kúpfelületek lehetnek. A fiókboltozat szerkezetét és falazásmódját metszetben, kívülről és belülről nézett axonometrikus képben mutatják az 590 a-c ábrák.

Mintaállvány

Az 586. ábra tünteti fel a donga­boltozat mintaállványát. Ez a boltozat tengely­irányában 1,0-1,2 m távolságokban elhelyezett, a boltövekéhez hasonló mintadeszkázatból áll. A mintadeszkázat alátámasztásáról, kimerevítéséről az ábra szerinti módon kell gondoskodni. A boltövek mintaállványához hasonlóan a boltozatok számára is készíthetünk közbülső alátámasztás nélküli, függesztő műves mintaállványt.

A mintaállvány építésével és elbontásával kap­csolatos összes kérdések (mint pl. az ékek szerepe, az elbontás időpontja stb.) azonosak a boltövek mintaállványánál tárgyaltakkal.

A boltozat építése

A boltozatot akkor célszerű megépíteni, ha a gyámfalnak már kellő leterhelése van. Ugyanis leterhelés nélküli gyámfalnál a mintaállványt úgysem lehetne elbontani, mert a boltozat oldalnyomása a leterheletlen gyámfalat eldöntené.

A boltozatot két oldalról elindulva, egyidejű­leg kell falazni. A középfőfalhoz két irányból csatlakozó dongákat is egyidejűleg kell készíteni, hogy az egyoldali vállnyomásból származó követ­kezményeket elkerüljük.