A hő nem más, mint energia, mely a hőfokkülönbség hatására a melegebb rendszerből a hidegebb rendszerbe lép át. Az adott anyagban levő molekulák mozgása során keletkező energia. Szilárd halmazállapotú anyagoknál általában az egyensúlyi helyzetükhöz képest minimálisan elmozdulva rezegnek.
Más a helyzet a folyékony és a gáz- halmazállapotú anyagoknál, ugyanis ekkor a molekulák mozognak (saját tengelyük körül, illetve hely változást is tesznek), és érintkezésük, ütközésük során keletkezik hő (1.1. ábra). Amennyiben fokozzuk az anyag hőmérsékletét, növelni tudjuk a molekuláinak regését, illetve gáz- vagy folyékony halmazállapotú anyagoknál vándorlását.
1.1. ábra. Szilárd anyagok molekuláinak hő hatására történő rezgése.
Szilárd halmazállapotú közegnél, ha egy bizonyos hőmérsékletet túllépünk, akkor a rezgés olyan nagymértékű lehet, hogy a rácsszerkezetük „szétesik”. A szilárd anyag folyékony halmazállapotba megy át. Amennyiben a folyékony halmazállapotú anyaggal további hőt közlünk, az anyagban oly nagymértékű lesz a molekulák vándorlása, hogy elhagyják a folyadékot (1.2. ábra). Ebben a fázisban forrás következtében kilépnek a folyadékból és gáz-halmazállapotú közeggé válnak.
1.2. ábra. A molekulák elhagyják a folyadékot, ennek hatására történő rezgése.
Hőmérséklet
A testek hőmérsékletének méréséhez pontos műszerekre van szükség. Tapintással ugyan meg lehet különböztetni a hideget és a meleget, de azt, hogy pontosan mekkora annak a tárgynak a hőmérséklete, maximum csak közelítve tudjuk meghatározni.
Éppen ezért van szükség olyan szerelvényekre, amikkel tized fokos vagy akár annál pontosabban is meg tudjuk határozni a hőmérsékletet. A hőmérséklet mérésére szolgáló mérőműszerek közül mértékegység szerint alapvetően hármat különböztetünk meg (Hőmérsékleti skálák összehasonlítása az 1.3. ábra szerint).
1.3. ábra. Hőmérsékleti skálák összehasonlítása.
- Celsius-skála: Két érték közötti 100 egyenlő részre felosztott skála. Az alsó érték, a
0°C a víz fagyáspontja, a felső határ a 100°C a víz forráspontja. A 10-es számrendszer
alkalmazása miatt ezzel a legegyszerűbb a számolás. - Kelvin-skála: Ezt nevezhetjük az abszolút hőfokskálának is, ugyanis az alsó érték jelen esetben az abszolút 0°K. A Celsius-skálára való átszámítás egyszerű. Az abszolút 0 fok, pontosan -273°C. Ha K-fokra akarunk átszámolni C-fokról, nincs más dolgunk, mint a Celsius-fokhoz hozzáadni 273-at. Azaz, ha meg szeretnénk határozni, hogy Kelvin-skálán mennyi a víz fagyáspontja és mennyi a forráspontja, a következő képlettel meghatározhatjuk.
Tfagy=t+273=0+273=273 °K, azaz 0°C megfelel 273°K-nak.
Tforr=t+273=100+273=373 °K, azaz 100 °C megfelel 373 °K-nak. - Fahrenheit-skála: Ha a °C skálához szeretnénk hasonlítani, akkor elmondható, hogy ezzel a skálával a legnehezebb számolni, annak, aki a 10-es számrendszerhez szokott. Ennél a skálánál ugyanis a 0 pont, a Celsius-skála szerinti -18°C körüli érték. A víz fagyáspontja, azaz a 0°C, Fahrenheit-skálán 32°-nak felel meg. A víz forráspontja pedig, ami a Celsius-skálán 100°C, 212°F. Ha meghatározzuk a Fahrenheit-skála szerinti víz fagyás és forráspont közötti hőmérsékletet, 180-at kapunk. Meg kell említeni, hogy a Fahrenheit-skála 100-as pontja az emberi vér hőmérséklete, cca. 37°C.
Megnevezés | Hőmérséklet (°C) | Megnevezés | Hőmérséklet (°C) |
Az eddigi legalacsonyabb | -273 | A vas cseresznyepiros | 1000 |
A cseppfolyós levegő | -190 | Gyertyaláng | 1000 |
A leghidegebb tél | -73 | Széntűz a kályhában | 1400 |
25 km magasban állandóan | -70 | Robbanómotor | 2000 |
Az emberi test hőmérséklete | 37 | Villanykörte izzószála | 2300 |
A madarak testhőmérséklete | 42 | Acetilénláng | 2350 |
Legnagyobb nyári meleg | 58 | Elektromos olvasztókemence | 4000 |
A benzin meggyullad | 415 | Nap felülete | 6000 |
A vas vörösödik | 500 | A Nap közepe | 20 millió |
1.1. táblázat. Jellemző hőmérsékleti értékek.
Hőmennyiség, fajhő
Abban az esetben, ha egy adott anyagot melegítünk, akkor az hőt fog felvenni, ha ez az adott anyag lehűl, akkor pedig hőt ad le.
Fűtővíznél, a hőmennyiség függ a hőmérséklet-különbségtől, azaz a kezdeti és a felmelegített hőmérséklet-különbségtől, valamint a víz mennyiségétől. Nyilván minél több vizet kell felmelegíteni, annál nagyobb hőmennyiségre van szükségünk, azaz
Q= c*m*(t2-t1) (kJ)
ahol:
- Q – hőmennyiség (kJ)
- c – fajhő (kJ/kgK)
- t2– felmelegített közeg hőmérséklete (°C)
- t1 felmelegítendő közeg hőmérséklete (°C)
Fajhő: Az a hőmennyiség, ami valamely anyag 1 kg-jának, adott hőmérsékletről 1°K-kal való melegítéséhez szükséges.
A fűtővíznek éppen ezért van nagy szerepe, mert nagy a fajhője. Ennek köszönhető, hogy hőszállító közegként alkalmazzák, nagy hőmennyiség befogadására képes.
Hő terjedése
Ideális esetben, a különböző hőmérsékletű anyagok próbálnak kiegyenlítődni. Természetesen, ha kellő idő áll rendelkezésre, akkor a két különböző hőmérsékletű közeg hőmérséklete kiegyenlítődik. Ha pontosan megegyezik a különböző hőmérsékletű közegek tömege, és ugyanolyan anyagokról beszélünk, akkor a kiegyenlített hőmérséklet a két hőmérséklet számtani közepe lesz.
A mennyiségek változásának függvényében arányosan változik a kiegyenlített hőmérséklet értéke is. Abban az esetben, ha kis mennyiségű, de nagyobb hőmérsékletű közeget keverünk nagy mennyiségű, de hideg közeghez, a kiegyenlített hőmérséklet inkább hideg marad. Ez a kiegyenlítődési folyamat hőterjedés során megy végbe.
Négy különböző csoportot különböztethetünk meg:
a) Hővezetés
A hővezetés általában szilárd testekben, nyugalomban levő folyékony, illetve gáz-halmazállapotú közegekben jön létre. A következőképpen jön létre. Képzeljünk el egy anyagot, amelynek minden részecskéjének hőmérséklete egyforma. Ha elkezdjük melegíteni az egyik végét, akkor a tanultak alapján kideríthető, hogy a részecskék rezegni kezdenek, a bevitt hő hatására. A rezgő részecskék ütköznek a szomszédos részecskékkel, azoknak is nő a rezgése (nő a hőenergiájuk).
A folyamat mindaddig tart, amíg a teljes anyag összes részecskéjének rezgése ugyanakkora nem lesz. Ugyanez a folyamat zajlódik le a folyékony, illetve gáz halmazállapotú közegnél is, csak a részecskéknek nagyobb a „mozgásterük”. Azaz a hővezetés nem más, mint a szilárd, folyékony, illetve gáz-halmazállapotú közegekben végbemenő hőközlés, melynél a keletkezett hőt súrlódással adják át egymásnak a molekulák.
A testek hővezetése függ:
- Az adott test anyagától, valamint hővezetési tényezőjétől,
- A vizsgált test átmérőjétől, keresztmetszetétől,
- Az adott test felületétől,
- A hővezetés idejétől,
- A vizsgált test két végén mérhető hőmérséklet-különbségtől.
Hővezetési tényező:
Az a hőmennyiség, ami az áramlás irányára merőleges 1 (m2) felületű, 1 (m) vastagságú anyagon 1 másodperc alatt átvezetődik, ha a két felület között 1 K hőmérsékletkülönbség van. Az alábbi táblázat tartalmazza néhány anyag hővezetési tényezőjét (1.4. ábra).
1.4. ábra. Néhány anyag hővezetési tényezője.
A táblázatból kiderül, hogy a legjobb hővezetéssel a fémek rendelkeznek. Ha egy fém tárgyat a kezünkbe fogunk hidegebbnek érezzük azt, mert jobban el tudja vezetni a tenyerünk melegét. Ezért jelenthet például problémát az olyan fémszerkezet, melytől nincs elszigetelve a csővezeték.
Ugyanis a szigeteletlen fém csővezeték, a vele közvetlenül érintkező fémszerkezetnek gyorsabban átadja a hőjét. Ezeket szoktuk, ún. hőhidaknak nevezni. A hőhidak kialakulását elkerülhetjük úgy, ha kellőképpen leszigeteljük a csővezetéket.
Az épület falszerkezeténél is olyan anyagot választanak, ami rosszul vezeti a hőt, jó hőszigetelő képességű. Az alábbi diagramból például jól látható, hogy ha többrétegű a falszerkezetünk, hogyan változik a fal hőmérséklete a belső és a külső hőmérséklet függvényében (1.5. ábra). Sok esetben talán ezért jelenthet problémát, ha nem megfelelően szigetelünk. Mi történhet abban az esetben, ha nem a külső homlokzatot, hanem a belső falfelületet szigeteljük le. Képzeljük el a következő esetet!
1.5. ábra. Többrétegű falszerkezet lehűlése.
A csővezetékünk a falba van szerelve, és a falszerkezet belső oldalát szigeteljük le. Azt gondoljuk, hogy a belső kellemes hőérzetet biztosítottuk, a szigetelésünk meggátolja, hogy a termelt hővel a külső környezetet fűtsük, de elfelejtünk valamit. A falba vésett csatornába rejtett csővezetékünket nem védi meg semmi a külső hőmérséklettől (1.6. ábra). Különösen akkor, ha még szigetelve sincs.
1.6. ábra. Falba vésett horonyba vezetett csővezeték elfagyhat.
Gondoljuk csak el, mi történhet, ha kifogunk egy nagyon hideg időszakot, és a csővezetékben például alig van áramlás, mert mondjuk felújítást végzünk. Nos, előfordulhat olyan eset, hogy a külső falon keresztül „érkező” hideg olyan mértékben lehűti a csővezetékben levő közeget, hogy megfagy.
A helyiségben nem érezzük a külső hőmérsékletet, viszont csodálkozva tapasztaljuk, hogy nem megy a rendszerünk, az adott szakasz egyszerűen leáll. Nagyon fontos tehát szem előtt tartani a megfelelő mértékű szigetelést, a kialakítandó csőfektetést, hogy a kellemetlenségeket elkerüljük.
b) Hőáramlás:
Abban az esetben, ha folyékony vagy gáz-halmazállapotú közeget melegítünk, a közeg különböző hőmérsékletű részecskéi megváltoztatják helyüket a hőáramlás irányába. A helyváltoztatás közben természetesen hőenergiájukat magukkal szállítják. A hőmérséklet növekedésének hatására sűrűségváltozás lesz a válasz, ami azt fogja eredményezni, hogy a kisebb sűrűségű részecskék felfelé, a nehezebbek pedig lefelé áramolnak.
Ennek a természetes áramlásnak köszönhetően hőkiegyenlítődési folyamat zajlik le. Hasonló folyamatok zajlódnak le abban az esetben is, ha fűtési rendszerünk gravitációs módban üzemel. A gravitációs fűtés pont a közeg sűrűségkülönbségéből adódó természetes áramlás miatt üzemel.
Másik épületgépészeti példa a kémény természetes huzata. Ebben az esetben is hőáramlásról beszélhetünk, hiszen a felmelegedett füstgázok felfelé áramlanak, helyükbe a hideg levegő kerül, ami az égést táplálja. Itt is sűrűségkülönbség miatti áramlásról beszélhetünk.
c) Hősugárzás:
Hősugárzásnak nevezzük azt a folyamatot, amikor a közeg, a hőenergiájának egy adott hányadát sugárzási energiává alakítja, és kisugározza azt a környezet felé. Ennek a sugárzó energiának egy részét a szilárd, illetve folyékony halmazállapotú közeg elnyeli, más részét visszaveri.
d) Hőátadás:
Abban az esetben, ha egy áramlásban lévő folyékony, vagy gáz- halmazállapotú közeg szilárd fallal érintkezik, hőátadás jön létre, ha köztük hőmérséklet-különbség van. Ha az áramló közeg melegebb, átadja a hőjének egy részét a vele érintkező felületnek. Fordított esetben, ha az érintkező felület hőmérséklete magasabb, hőjének egy részét átadja az áramló közegnek.
Hőátadási tényező:
Az a hőmennyiség, ami az áramló közeg és a vele érintkező szilárd fal 1 (m2) felülete között 1 másodperc alatt átadódik, ha a közöttük 1 K hőmérsékletkülönbség van.
Vizsgáljuk meg az alábbi ábrát (1.7. ábra)! Egy fűtőtest metszeti képe látható. Az ábra segítségével a fent ismertetett folyamatokat egyszerűsítjük le.
1.7. ábra. Fűtőtest „metszetben”.
A radiátor belsejében áramló közeg van. Ez az áramló közeg a hőhordozó közeg, melynek feladata, a kazánban megtermelt hő elszállítása a fűtendő helyiségbe. A fűtőtestek feladata, hogy ezt a hőt, illetve annak egy részét átadja a helyiségnek. A rajzon három „réteget” láthatunk.
A bal oldali a fűtőtestben áramló közeg, a közbenső, a fűtőtest „falvastagsága”, végül a jobb oldali „réteg” a fűtendő légtér. A fűtővíz hőátadással átadja hőjének egy részét a radiátornak. A radiátor falán keresztül hővezetéssel áramlik a hő, majd a helyiség levegőjével érintkezve ismét hőátadás folyamata zajlódik le (1.8. ábra).
1.8. ábra. Hő terjedése a radiátorban
Ezt az összetett folyamatot hőátbocsátásnak nevezzük, hőátbocsátásról beszélünk abban az esetben, ha két áramlásban lévő közeg között szilárd szerkezet van.
Hőátbocsátási tényező: az a hőmennyiség, ami az áramlás irányára merőleges 1 (m2) felületű szilárd fal két oldalán áramló közegek között 1 másodperc alatt átadódik, ha a két áramló közeg között 1 K hőmérsékletkülönbség van.
Hasonló folyamatok zajlódnak le a falszerkezetben is, annak függvényében, hogy milyen annak a szerkezete.
Anyag | Hővezetési tényező |
Alumínium | 229 |
Horgany | 112 |
Réz | 394 |
Öntöttvas | 57 |
Krómacél | 20-37 |
Nyersagyag tégla | 0,93 |
Vasbeton | 0,93 |
Cement | 0,07 |
Fa (puhafa – tölgy) | 0,08-0,44 |
Ablaküveg | 0,58-1,05 |
Alumínium fólia | 0,035-0,047 |
Könnyű kőfalazat | 0,41 |
Salakgyapot, ásványgyapot | 0,035- 0,055 |
A tetőfedések kialakítása, tökéletesítése egyidős az ember otthonépítő tevékenységével. Az első megoldás a fedélszerkezet falevelekkel történő lefedése volt. Ezt követték a hosszabb élettartamú és az esztétikai igényeket is kielégítő anyagválasztások.
Az ókori Egyiptomban – az évi csapadék kis mennyiségét figyelembe véve – a tetőfödémen több rétegben felhordott agyagtapasztást alkalmaztak. Kis-Ázsiában és Görögországban – a lényegesen több csapadékra tekintettel – i.e. a VIII.-VI. században fejlesztették ki a cserépfedés különféle megoldásait.
Az agyagnak a legnagyobb szilárdságot adó kiégetéses technológiai módszert a mezopotámiai népektől tanulták meg. A görögök a tetőfedő cserepek készítésének ókori mesterei voltak, tapasztalataikat a rómaiak vették át és fejlesztették tovább. Az első lécezett cseréptető a „szicíliai tető” volt. Az európai népek kezdetben nem használtak tetőcserepet, bár az égetett agyagedényeket ismerték és használták.
Napjainkban a cserépgyárak a kerámiacserepekből és azok kiegészítőiből átfogó, a tetőfedés magas esztétikai és szakmai színvonalú megvalósítását biztosító tetőfedési rendszereket gyártanak. A piacvezető TONDACH-Magyarország Zrt. 4 gyáregységében 18 különböző tetőcserepet 8 féle színben állít elő, forgalmazza továbbá s TONDACH-konszern 10 országban gyártott, mintegy 50 féle kerámia tetőcserepét.
Ez a példaértékű termék- és technológiafejlesztés összhangban van a világ legelterjedtebb, természetes anyagú, minden időjárási és környezeti hatás ellen védelmet jelentő, hosszú élettartamú, több ezer éves múltú, széles forma- és színválasztékú kerámia tetőcserép jelenével és jövőjével.
A tető fogalma és feladata
A tető az épület lefedéséhez szükséges szerkezetek és rétegek összessége.
Feladata – a sokféle külső és belső hatás és igénybevétel következtében – összetett: az építmény rendeltetésének megfelelő mértékű ellenállás az időjárási (csapadék, szél, napsugárzás), a vegyi és mechanikai hatásoknak; továbbá a csapadék tervezett irányú, megfelelő gyorsaságú levezetése.
A tetőszerkezet és rétegrendjének szakszem kialakításával biztosítani kell, hogy a rendeltetésszerű használat során létrejövő hatások következtében a tető szerkezeteiben és környezetében káros állapotváltozások – különös tekintettel a túlzott hő-mozgásra, a páralecsapódásra, a korrózióra, a kifagyásra, tetőtér hasznosítás esetén a kedvezőtlen klíma kialakulására stb. – ne következzenek be.
A tetők rendszerezése
A tető fajták
A tetők sokféle külső és belső hatásnak kitett, bonyolult szerkezetek, amelyekkel szemben számos követelményt támasztunk; ezért csoportosításukat is többféle szempont alapján végezhetjük el.
Magastetők és lapostetők
A tető hajlásszöge az épület megjelenésére, tömegére nézve lényeges jellemző, de fontos a tetőszerkezet kialakítása és a klimatikus hatások elleni védekezés szempontjából is. A hajlásszög a tetősíknak a vízszintes síkkal bezárt szöge (α).
A tetőtípusok hajlásszög szerinti csoportosítása:
- alacsony hajlású tető (lapostető) α < 5°
- kis hajlású tető 5° < α a < 16°
- közepes hajlású tető 16° < α < 45°
- meredek hajlású tető α > 45°
A közepes és meredek hajlású tetőket magastetőknek (α > 16°) nevezzük. A magastető hagyományos, általánosan elterjedt, természetes épületfedési mód. Épületszerkezeti funkcióján kívül padlásteret vagy beépített tetőteret határol.
Egyhéjú és kéthéjú tetők
Az egyhéjú tetők esetében a belső és a külső légteret egyetlen, egy-vagy többrétegű lefedő szerkezet választja el egymástól. Ha a szerkezet többrétegű, a rétegek egymásra épülnek, nincs közöttük légtér. A kéthéjú tetők tetőszerkezetét három, egymástól elválasztott réteg képezi: az alsó és a felső héj, valamint a közöttük levő légréteg vagy légtér.
Hidegtetők és melegtetők
A hidegtetők olyan kéthéjú tetők, ahol a héjak közötti levegő közvetlen kapcsolatban van a külső légtérrel; ennek következtében állandó mozgásban van és jellemzői közel azonosak a külső levegőével. A felső héj feladata a csapadék, a szél és a napsütés elleni védelem. A héjak között áramló levegő elszállítja a szerkezetbe jutott nedvességet és hűti a belső teret közvetlenül lehatároló hőszigeteléssel ellátott alsó héjat.
A melegtető a belső és a külső teret egymástól elválasztó egy, esetleg több rétegből álló egyhéjú szerkezetként csak felső felületén érintkezik a külső légtérrel.
A magastetőket általában kéthéjú hidegtetőként készítik, míg az egyhéjú melegtetők főként lapostetők.
Vízhatlan és vízzáró tető
Vízhatlan tetőfedés alkalmazásakor a csapadék a tetőszerkezetbe semmiféle módon és formában nem juthat be. Ezt a fedési módot általában lapos tetőknél alkalmazzák.
A magastetők fedésénél vízzáró fedést alkalmaznak, amelynek lényege, hogy a csapadékvízből a szélnyomás hatására is csak annyi juthat a tetőtérbe, amennyi természetes módon, párolgással maradéktalanul eltávozhat és ideiglenes jelenléte nem káros sem az épületszerkezetekre, sem pedig az épületet használók számára. Ezért a vízzáró fedések alatt a tetőt feltétlenül ki kell szellőztem.
A cserépfedések a pikkelyes vagy elemes vízzáró fedések körébe tartoznak. A vízzárást a cserepek kerámia anyagának vízzárósága és az elemek egymásra takarásával kialakuló átfedés biztosítja.
A cserepek keresztirányú takarását a hornyolt cserép esetében a hornyok egymásba illeszkedése biztosítja. A hornyok kialakítása meghatározza a takarás mértékét és hatásosságát, megakadályozza a víz bejutását.
A hódfarkú cserepek egymás mellett helyezkednek el a hőmozgást is lehetővé tevő hézaggal. Ezért ezen cserépfajtánál csak a kétrétegű fedéssel biztosítható a megfelelő vízzárás.
A hosszirányú takarás, az átfedés mértéke függ a tető hajlásszögétől, a tetőfelület elhelyezkedésétől (viharnak, szélszívásnak kitett felület) és bizonyos mértékben a tetőfelület alatt közvetlenül elhelyezkedő tér felhasználásától. Az átfedés biztosítja a vízelvezetésen kívül, hogy a szélnyomás hatására víz és porhó ne, vagy csak olyan mértékben jusson be, ami kárt nem okoz.
A sajtolt cserepekből készült tetőfedéseknél az egyes elemek nemcsak a mellettük lévőkhöz kapcsolódnak hornyos átfedéssel, hanem az alattuk és felettük lévőkhöz is. Ennek eredményeként széles tetőhajlásszög tartományban alkalmazható biztonságos fedést nyújtanak.
A kerámiacserepek, amíg a felületi pórusok kellően nem tömődnek el, a csapadék hatására átnedvesednek. Ezért a padlásteret vagy tetőtér beépítésnél a cserépréteg és az alátéthéjazat, illetve a hőszigetelés között kialakított légrést szellőztetni kell.
Tetőformák
A tetőforma kiválasztása műszaki és esztétikai szempontok figyelembevételével történik. Legfontosabb befolyásoló tényezők: a lefedendő épület alaprajza, tömege, a meteorológia adottságok, a tervezett héjalóanyag fajtája és a környezet építészeti stílusa.
A magastetők formai kialakításának gazdag választékát a következő ábrák mutatják be, bizonyságául annak az állításnak, hogy a tető, mint a ház koronája műszaki rendeltetésén kívül esztétikai érték.
A gyakorlatban a tetőformák alaptípusainak kombinációit is alkalmazzák.
Az ábrákhoz kapcsolódó, a tetőkkel kapcsolatos alapfogalmak meghatározásának közlése segíti az ábrák értelmezését.
A nyeregtető két azonos vagy eltérő hajlásszögű, összemetsződő tetősík és két oromfal által határolt négyszög alaprajzú tető, amely általában derékszögű.
184. ábra. Nyeregtető.
A hajlásszög a tetősíknak a vízszintes síkkal bezárt szöge. Az oromfal a nyereg vagy félnyereg tetőket, a tetőkeret függőleges síkban lezáró, külső térelhatároló falszerkezet. A tetősík a tető külső felülete.
A félnyeregtető egy tetősík, a tetősíkkal ellentétes oldalon tűzfal, a másik két oldalon oromfal határolású négyszög alaprajzú tető.
185. ábra. Félnyeregtető.
A tűzfal a tetőteret függőleges síkban lezáró, a tetőhéjazat síkja fölé nyúló, nem éghető anyagú térelhatároló falszerkezet.
A kontytető négy azonos vagy eltérő hajlású, összemetsződő tetősíkkal és gerinccel határolt tető.
186. ábra. Kontytető.
A gerinc (taréjgerinc) két összehajló tetősík felső vízszintes csatlakozási vonala. A tetőkonty három összehajló tetősík, amelynek metszéspontja a tetőcsúcs.
187. ábra. Oromzatos tető.
Az oromzatos tető a gerincvonal két végén egy-egy kis oromfallal kiképzett kontytető.
188. ábra. Csonka konty tető.
A csonka kontytető az ereszvonalnál magasabban kezdődő kontyú tető. Az ereszvonal a tetősík alsó vízszintes vonala.
189. ábra. Manzárdtető.
A manzárdtető tört tetősíkokkal képzett tető.
190. ábra. Fűrészfog- vagy shed-tető.
A fűrészfog- vagy shed-tető sík vagy íves tetőfelületekkel képzett félnyeregtetők sora.
A tetőfelület a tetőfedés (tető héjazat) a csapadék (eső, hó, jég, dér) a nap és a szél hatásának kitett felülete.
191. ábra. Sátortető.
A sátortető több, általában azonos hajlású tetősíknak tetőcsúcsban való összemetsződésével képzett tető.
A tetőcsúcs három vagy annál több él, vagy két él és egy gerinc találkozási pontja.
Az él két összehajló tetősík ferde metszésvonala, amely mindig ereszt köt össze gerinccel.
192. ábra. Toronytető.
A toronytető négyszög alaprajzú tető, amelynek magassága az oldalméretének többszöröse.
193. ábra. Kúptető.
A kúptető a toronytető speciális változata: kör alaprajzú.
194. ábra. Bazilikatető.
A bazilikatető fallal, ablaksorral megtört tető, nyereg- és félnyeregtető.
195. ábra. Kereszttető.
A kereszttető két, azonos gerincmagasságú nyeregtető egymásra merőleges össze- metsződéséből keletkező oromfalas tető.
A tető részei
A tető részeit a 196. ábra mutatja be. A tető részeinek speciális elnevezései, meghatározásuk az ábrához kapcsolódó azonosító számok után találhatók.
Az álló tetőablakok formai kialakításának lehetőségeit a 197. ábra mutatja be. Az ökörszemablak csak szellőztetésre, a napóleonablak már bevilágításra is alkalmas.
196. ábra. A tető részei 1 Eresz: Az eresz a tetőfelület legmélyebb határoló vonala, amely mentén a víz leválik a fedésről. 2 Gerinc: A gerinc két összehajló tetősík felső vízszintes csatlakozási vonala. 3 ÉI: Az él két összehajló tetősík ferde metszésvonala, amely összeköti az ereszt a gerinccel. Az élgerinc két eltérő magassága gerincet köt össze. 4 Vápa: A vápa két egymástól széthajtó tetősík ferde csatlakozási vonala, belső szöget alkot. 5 Tűzfal: A tűzfal a tetőkeret függőleges síkban lezáró, a tetőhéjazat síkja fölé nyúló, nem éghető anyagú térelhatároló falszerkezet. 6 Félnyeregtető gerincképzés. 7 Tetősík: A tetősík a tető külső felülete. 8 Kémény. 9 Tetőkibúvó: A tetőkibúvó a tetőfelületre kijutás céljára kialakított, fedéllel takart nyílás. 10 Tetősíkablak (fekvő tetőablak): A tetősíkablak a tetősíkba beépített, azzal párhuzamos üvegsíkú ablak, amely a tetőtér természetes megvilágítását és szellőztetését biztosítja. Ferde kialakítása következtében a legjobb fényeloszlást eredményezi. 11 Álló tetőablak: Az álló tetőablak a tetőbe beépített, abból függőlegesen kiálló, függőleges üvegsíkú ablak, amely a tetőtér természetes megvilágítását és szellőzését biztosítja. Az álló tetőablakok kialakításukkal kedvező hatással vannak a tetők – végeredményben a ház – esztétikai megjelenésére, építészeti stílusára. 12 Átvezető cserép (kerámia kiegészítő elem). 13 Csatornaszellőző (kerámia kiegészítő elem).
A tetőfedéseket érő hatások
A tetőfedéseket érő hatások és a hatások elleni védekezés ismerete alapvető fontosságú a tetőszerkezetek funkcionális működése és élettartama szempontjából.
A tetőfedéseket rendeltetésszerű működésük során külső és belső hatások veszik igénybe. A külső hatások: a csapadék, a szél, a hó, a napsugárzás, a fagy, a mechanikai és vegyi igénybevételek. A legjelentősebb belső hatás a nedvesség formájában megjelenő igénybevétel.
A tetőfedéseket érő külső hatások
Csapadékhatás
A csapadékhatás az évszakoktól függően: eső, csapóeső, jégeső és porhó formájában jelentkezik. A tetőfedések célja az, hogy meggátolják a csapadék bejutását a tetőszerkezetbe. A kerámiacserépből készült tetőfedések vízzáróak, ami azt jelenti, hogy a tetőszerkezetbe csak olyan mennyiségű nedvesség kerülhet, amely szakszerű kivitelezés esetén párolgással maradéktalanul eltávozik, ideiglenes jelenléte semmiféle károsodást nem okoz.
A tetőfedés vízzárósága függ:
- a tető hajlásszögétől,
- a tetőfedés anyagától, elemeinek méreteitől és kapcsolódásuk kialakításától,
- a vízelvezetés úthosszától, akadálymentességétől.
A kerámiacserepekkel megvalósított tetőfedés esetében a szükséges vízelvezetési sebesség elérése érdekében, megfelelő hajlásszög, tetőlejtés kialakítása szükséges.
A cserépfedés a gyártó által a cserépfajtára előírt tető hajlásszög betartása esetén külön intézkedés nélkül teljesíti a vízzáróság követelményét. Kisebb tetőhajlásszögnél kiegészítő intézkedésként alátéthéjazat alkalmazása szükséges.
A kerámiacserép 10° tetőhajlásszög alatt még kiegészítő intézkedéssel sem alkalmazható.
A vízküszöb értéke az a magasság, ameddig a csapadék a szél torló nyomása következtében az átfedési tartományba feljuthat. A vízküszöb fogalmát a 198. ábra szemlélteti.
198. ábra. A vízküszöb fogalma.
A mértékadó vízküszöb értéke hazánk földrajzi és éghajlati viszonyai között: tetőfelületen 5 cm, vápában 10 cm.
A kerámia cserépfedés vízzárását a cserép elemek rátakarása (egymásra takarása) és az alkalmazott fedési módok biztosítják. Az adott tetőhajlásszöghöz tartozó rátakarás (átfedés) a vízküszöb értékéből számítható.
A cikksorozat az egyes kerámiacserép típusok bemutatásánál tartalmazza a gyártó által előírt tető hajlásszögeket és hajlásszög tartományokat.
A hó súlya következtében mechanikai hatást, a széllel a tetőfedés résein a fedés alá bejutva nedvességhatást jelent a tetőszerkezetre.
A hóbejutás szempontjából kritikus helyek: a cserepek csatlakozásánál, a szellőző nyílásoknál, a tetősík váltásoknál és áttöréseknél található rések, továbbá az élek, a gerinc, a vápa szerkezete és az eresz, a kisebb átfedés és a rések nagyobb mérete következményeként.
A fagyás-olvadás ciklusok közben a tetőfelületen megolvadt hóból származó az eresz felé haladó, a hó megcsúszások hó-torlaszai miatt lassú mozgású víz az eresz alulról is hűtött felületén megfagy, jégsánc képződik. A jégsáncok mögött felduzzadó víz – amennyiben magassága meghaladja a tetőfedés elemeinek függőleges átfedését, a vízküszöböt – beáramlik a fedés mögé és káros nedvességterhelést okoz a tetőszerkezetben.
A jégsánc képződés szempontjából kritikus helyek: az ereszek, és a vápák, hózugok.
A jégsánc képződés elkerülhető: a hó megcsúszását és az ereszmenti felhalmozódását megakadályozó, a tető teljes felületén alkalmazott hófogással; továbbá az ereszcsatorna szakszerű beépítésével, amely nem idéz elő hótorlasz képződést.
Hóteher
Külön figyelmet érdemel a hó hatása a tetőszerkezetek méretezésénél.
A hóteher általában nem egyenletesen megoszló, mivel kialakulása függ a tető hajlásszögétől, formájától, tájolásától. A kerámia cserépfedés alkalmazásának fő területén, a magas tetőknél a hóterhelés hatására kialakulhat a tartószerkezetek egyenlőtlen, féloldalas terhelése, amelyet a tetőszerkezetek méretezésénél figyelembe kell venni.
A hóteher alapértéke ph(kN/m2) a tető vízszintes vetületére vonatkoztatva, α < 30° tetőhajlásszögnél:
M ≤ 300 (m) tengerszint feletti magasságban: ph= 0,8 (kN/m2)
M > 300 (m) tengerszint feletti magasságban a hóteher alapértéke (kN/m2) a tengerszint feletti magasság M (m) függvénye:
ph=0,8+ ((M-300)/100))*0,2+0,005*M(kN/m2)
Ha a tetőhajlásszög α ≥ 60° és hó felhalmozódás nem várható, akkor hóteherrel nem kell számolni. Közbenső tetőhajlásszögek (30° < α < 60°) esetén az alapérték nagyságát lineáris interpolációval kell meghatározni.
A tetősíkok egymáshoz viszonyított helyzete, a tető alakja miatt a tető egyes részein a hó felhalmozódásából hózug teher keletkezhet, amely szélső esetben a hóteher alapértékének háromszorosa is lehet.
A hózug teher figyelembevétele érdekében a számításokat az MSZ 15021-1:1986 szabvány függelékében található módszer szerint kell elvégezni a kritikus helyekre.
A hóteher biztonsági tényezője általában γ=1,4. A hóteher figyelembevételével és számításával kapcsolatos további ismereteket a szakirodalom és a vonatkozó szabványok tartalmazzák.
A kerámiacserepek a gyártók által ajánlott tetőhajlásszög, a cserépfedésre vonatkozó tervezési és kivitelezési előírások betartása esetén biztonságos védelmet jelentenek a csapadékhatással szemben.
Szélhatás
A szélhatás függ az építés helyétől, védettségétől, az uralkodó szélirányok miatt a tájolástól, a tető alakjától, magasságától és hajlásszögétől. A szél hatása, mint igénybevétel: nyomás, szívás és örvénylés formájában jelenik meg.
A kerámiacserép alkalmazás szempontjából meghatározó magas tetőknél egy időben aszimmetrikus (szívás – nyomás) szélterheléssel is számolni kell a tartószerkezetek méretezésénél. A szélhatás elleni védekezés módjai a kerámiacserép típusok ismertetésénél és az építéssel kapcsolatos pontban részletesen bemutatásra kerülnek. A szélhatásnak fontos szerepe van a nedvesség és a párahatások következményeit elhárító légréteg átszellőzésének működésében.
A szélteher alapértékének meghatározását az alábbi képlettel kell elvégezni:
pw=C*W0 (kN/m2)
ahol
c (-) – az alaki tényező, amely függ az építmény alakjától, a terhelt felület elhelyezkedésétől és a széliránytól
W0 (kN/m2) – a torló nyomás értéke
pw (kN/m2) – a szélteher alapértéke; amely értelmezése szerint merőleges a tetősíkra.
A szélteher számításoknál a legkedvezőtlenebb hatást okozó vízszintes szélirányokat) kell értékelni.
A torló nyomás értéke – amennyiben mérési adatok nincsenek – az alábbi képlettel számítható:
W0 = 0,7 * (h/10)0,32 (kN/m2)
h (m) – az építmény terepszinttől mért magassága.
A torló nyomás számítás képlete nyitott térségben szabadon álló, 100 m-nél nem magasabb építmények esetében alkalmazható.
A c szélteher alaki tényezőt, zárt, nyeregtetős épületeknél két alapesetre megadott értékekkel, a közöttük lévő közbenső értékeket lineáris interpolációval kell meghatározni.
A szélteher alapérték számítást az alaki tényező mindkét alapesetére megadott értékekkel el kell elvégezni.
Az alaki tényező pozitív előjelű, a vizsgált felületre merőleges szélnyomás, negatív előjelű szélszívás esetén.
Az alaki tényező az 1. alapesetben:
Az alaki tényező (c1) a tető szélirányba eső oldalán:
- c1 = – 0,4 ha h/l ≤ 2 és 0° < α < 60°
- c1 = – 0,6 ha h/l ≥ 3 és 0° < α < 13,3°
ahol
- h (m) – az oldalfal magassága
- l (m) – az épület széliránnyal párhuzamos szélességi mérete
- α (°) – a tető hajlásszöge
- c1= + 0,8 mindkét épületarány esetén, ha α ≥ 60°
- a – 20°
- c1 = -0,40 + ((α-20°)/40°) * 1,2
mindkét épületarányra, egyéb szögeknél (pozitív eredmény = szélnyomás; negatív eredmény = szélszívás)
Az alaki tényező (c2) a tető szélárnyékos oldalán csak szélszívás van, ezért értéke negatív előjelű:
- c2 = – 0,4 ha h/l ≤ 2
- c2 = – 0,6 ha h/l ≤ 2
- c2 = – 0,2 x h/l ha 2 < h/l < 3
Az alaki tényező a 2. alapesetben:
Az alaki tényező értéke (c1) a tető szélirányba eső oldalán pozitív előjelű, mert ott csak szélnyomás keletkezik.
- c1 = +0,8 ha α ≥ 60°
- c1 = α/60° * 0,8 ha α < 60°
A szélterhelés biztonsági tényezője γ = 1,2.
Az épületek térelhatároló szerkezeteinek szélirányban lévő peremein, a szél örvénylő áramlása miatt a többi felülettől eltérő légnyomás viszonyok alakulnak ki, amelynek következményeként létrejövő szélszívás a peremeket fokozott mértékben terheli.
A tető a szélszívás szempontjából, a 199. ábrán látható módon mezőkre osztható: belső-, perem-, és sarokterületre.
A perem- és sarokterületek nagyobb mértékben terheltek minta belső területek, ezért azokra a héjazatot a teherhordó szerkezethez rögzítő elemek méretezésekor a 199. ábrán jelölt sávokban a szélszívást C = – 2,0 alaki tényezővel kell számítani.
A tetőfelület „a” jelű sávjának mérete:
a=l/10 (m) de 1,0 m ≤ a ≤ 2 m, ahol l (m) az épület széliránnyal párhuzamos szélességi mérete.
A szélhatás vonatkozásában megállapítható, hogy a tető legkritikusabb részei a sarkok, az ereszek (különösen a nagy kinyúlásúak), a gerincek és élek környezete és csatlakozásuk, de idesorolhatók a tetőfelépítmények és azok beépítési környezete, a tetők kiemelkedőbb részei: az álló tetőablakok, kupolák, tornyok.
A szélteher figyelembevételével és számításával kapcsolatos további ismereteket a szakirodalom és a vonatkozó szabványok tartalmazzák.
A tervezésre és a kivitelezésre, különös tekintettel a cserépelemek rögzítésére vonatkozó szabályok betartása esetén a kerámiacserép biztonságos védelmet nyújt a szélhatással szemben.
199. ábra. A tetők alaprajzi felosztása.
Hőhatás
A hőhatás a tetőfedés külső és belső felületének hőmérséklet-különbségeként és a felületi hőmérséklet szélső értékeinek kialakulásaként jelenik meg, mint igénybevétel.
A külső felületi hőmérséklet nem azonos a léghőmérséklet téli-nyári szélsőértékeivel. A szél hűtőhatása következtében télen a léghőmérsékletnél 10 C°-kal kisebb felületi hőmérséklet is kialakulhat, míg nyáron, szélcsendes időben a tető felső felülete 80 C°-ra is felmelegedhet.
Így a külső tetőfelület évi hőmérsékletingadozása a 100 C°-ot is elérheti a tetőfedés anyagától, felületétől, színétől függően. A tetőfedés külső és belső felületének hőmérséklet különbsége télen 50 C°, nyáron 60-70 C° lehet, figyelembe véve a belső felület téli-nyári hőingadozásának lényegesen kisebb mértékét. (Megfelelő szerkezettervezés, belső fűtés-hűtés.)
Hővezető képesség
A tetőszerkezet anyagának eltérő hővezető képességétől függően, a külső és belső hőmérsékletek állandó kiegyenlítődési folyamata megy végbe, amely hőmérsékletesésként jelenik meg. A hő kiegyenlítődési folyamat télen a belső hőmérséklet csökkenésével hőveszteséget, nyáron a bekövetkező felmelegedés a mikroklíma kedvezőtlen változását eredményezi.
Az egymás melletti tetőszerkezeti rétegek lineáris hőtágulási együtthatói között nagyságrendi különbségek vannak. A hőmérsékletváltozás következtében a tetőszerkezet rétegei megváltoztatják méreteiket, felmelegedéskor kitágulnak, lehűléskor összehúzódnak. A létrejövő hőmozgások és az ebből származó hő feszültségek kedvezőtlen igénybevételt eredményeznek, amelyek az anyag szilárdságát meghaladva károsodást okozhatnak.
A lineáris hőtágulás mértékének ugyanazon hőmérsékleten tapasztalható nagyságrendi eltérései miatt dilatációs, mozgási hézagokat kell kialakítani a szerkezeti rétegekben.
A hőhatások kedvezőtlen következményei elháríthatok: a tetőszerkezet hőszigetelésével, a hőterhelés csökkentésével, a tetőszerkezet rétegeinek szakszerű megválasztásával, méretezésével és beépítésével.
Az alábbi felsorolás tartalmazza a tetőfedések és szerkezetek építéséhez használatos anyagok lineáris hőtágulási tényezőinek mm/mK tájékoztató értékeit:
- lágy PVC 0,18-0,2
- bitumen 0,02
- horgany 0,03
- alumínium 0,024-0,027
- acél 0,012
- kerámiacserép 0,005
- beton 0,008-0,01
Figyelembe véve az évi hőmérsékletingadozás 100 °C-ot elérő, a légkör felmelegedési tendenciák következtében évtizedes léptékben várhatóan tovább növekvő értékét a külső hőhatásból származó alakváltozások befolyással vannak a tetőfedőanyagok élettartamára.
A kerámiacserép nagyságrenddel kisebb hő-tágulási együtthatója eredményeként nagyságrenddel kisebbek a kerámiacserép tetőfedést érő hőmozgásból eredő igénybevételek is.
A hőszigeteléseket a tetőfedés, a külső oldal közelében kell beépíteni. Így az alatta lévő rétegek hőterhelése, hőfeszültsége, hőmozgása is kisebb lesz. Ugyanakkor a tetőt hordozó szerkezet nehezebben hűl le, nehezebben melegszik fel. A szerkezetben tárolt hő télen a szakaszos fűtésű épületben a fűtési szünetekben a belső légtér hőveszteségeit pótolja, nyáron a hőtehetetlenségből adódóan megakadályozza a belső légtér hőmérsékleti csúcsainak kialakulását.
A külső hőterhelés csökkenthető a tetőfedés, a legfelső réteg anyagának, színének, felületének és tömegének kedvező megválasztásával.
A tetőfedés felső felülete nyáron 80°C-ra is felmelegedhet, a légkör felmelegedési tendenciák következtében évtizedes léptékben várhatóan ez az érték tovább növekszik.
Különösen veszélyes olyan tetőfedő anyagok alkalmazása, amelyek éghetőek, a tűzállóság szempontjából a könnyen éghető csoportba, gyulladáspontjuk alapján a mérsékelten tűzveszélyes „D” tűzveszélyességi osztályba tartoznak. Felhasználásuk során az egyes tűzállósági fokozatokban külön előírások vonatkoznak az alkalmazhatóság feltételeire.
A kerámiacserép, amelyet 950-1050 °C hőmérsékleten égetnek a kemencékben, egyszer már átment a tűzön. Nem éghető, magas hőállóságú és korlátozás nélkül alkalmazható a különböző tűzállósági fokozatú épületek fedésére.
A tető rétegfelépítésének szakszerű kialakításával a hőmozgások és hőfeszültségek károsító hatása elkerülhető a tetőszerkezet rétegeiben.
A napsugárzás hatása az ibolyántúli (UV) sugárzás formájában jelentkezik. Kedvezőtlen következményei vannak egyes tetőfedő anyagokra és a műanyagokra. A károsító hatás szilárdságcsökkenést, elöregedést és kifáradási okoz.
A kerámiacserép anyaga a 950-1050°C hőmérsékletű hőkezelés eredményeként ellenálló az UV sugárzással szemben. A fizikai törvények szerint, minden rendszer a legalacsonyabb energiaszint elérésére törekszik. A kerámiacserép kiégetésével elérte ezt az állapotot, így stabilnak, időben változatlan összetételűnek tekinthető.
Fagyhatás
A fagyhatás miatti károsodást a jég feszítőereje okozza a tetőfedésben, nem megfelelő pára és nedvesség elleni védelem esetén pedig a tetőszerkezeten belül a fagypont alatti hőmérsékleti zónában. Fagy hatására bekövetkezik az anyagok ún. kifagyása, ami szilárdságcsökkenést, térfogatváltozást okoz, míg egyes anyagok (elsősorban a műanyagok) elridegedésük következtében törékennyé válnak.
A kerámiacserép a magas hőmérsékleten történő kiégetés eredményeként tömör szerkezetű. Ugyanakkor a kerámiákra jellemző kapilláris anyagszerkezetből a kapilláris vízáramlás intenzitása következtében a nedvesség gyorsan eltávozik. Egyensúlyi nedvességtartalma kisebb, mint 1%. A kerámiacserepek ellenállóak a fagyhatásokkal szemben, amit a régi épületek időtálló fedési minősége a gyakorlatban is bizonyít.
Mechanikai hatások
A mechanikai hatásokat elsősorban a tető terhei jelentik, amelyeket a megfelelően méretezett tetőszerkezet képes felvenni; így a szerkezet károsodása elkerülhető. A tető terhei: az állandó teher és a változó (esetleges) terhek.
Az állandó teher a tető önsúlyából származó teher, amely tartalmazza a teljes tetőszerkezet (héjazat, ácsszerkezet, alátéthéjazat, hőszigetelés, belső burkolat) és a tetőtartozékok súlyát.
A változó (esetleges) terhek a hasznos terhek, a meteorológiai jellegű terhek: a hóteher, a szélteher, a hőmérsékletváltozás terhelő hatása és az egyéb terhek (karbantartás, javítás, por- és jégteher).
A mechanikai hatások, amelyek a rendeltetésszerű használat során lépnek fel (pl. hóteher, tetőszerkezet önsúlya stb.) tervezhetők. A tetőszerkezetek anyagainak szakszerűtlen, gondatlan tárolása, beépítése, a nem járható tetőszakaszokon való közlekedés okozhatnak mechanikai jellegű károsodásokat.
A kerámiacserepek mechanikai szilárdságát a kimagasló, minimum értékre vonatkozó szilárdsági előírások gyakorlati betartása garantálja, amelyet ezen termékek az előírtnál magasabb szinten teljesítenek.
A hódfarkú kerámiacserép hajlító-törő ereje legalább 1,0 kN, a hornyolt kerámiacserépé legalább 1,0 kN, még a sajtolt kerámiacserépé legalább 1,5 kN.
Vegyi és biológiai hatások
Vegyi hatások
A vegyi hatások elsősorban kémiai és elektrokémiai korrózió formájában jelennek meg megtámadva a tetőszerkezetek fémes elemeit. A kémiai korrózió a fémek felületén, a levegő oxigéntartalmának hatására, nedvesség jelenlétében végbemenő oxidációs folyamat következménye.
A vas és az acél felületén az oxidáció következtében keletkező rozsda pórusos szerkezete gátolja a nedvesség eltávozását, ezzel felgyorsítja a korrózió ütemét.
Az alumínium, a réz, a horgany és az ólom esetében, a fémek felületén képződő oxidréteg véd a további korrózió ellen, azonban erősen lúgos vagy savas környezetben ez a védőhatás megszűnik és a gyors kémiai korrózió ezeknél a fémeknél is bekövetkezik.
A korróziót gyorsítják a levegő szennyezettségéből származó gáznemű és a páralecsapódás következtében folyékony, agresszív anyagok. A friss beton vagy habarcs fémmel érintkezve korróziót okoz, mert a cement szabad mésztartalma a vízzel lúgot alkotva maró hatást fejt ki.
Egymással érintkező összeférhetetlen anyagok (pl. polisztirolhab – lágyított PVC; bitumen – PVC) egymásra gyakorolt vegyi hatása ridegedést, oldódást és minőségromlást okoz.
A bitumen bomlástermékei a korrózióálló acélok kivételével valamennyi fémre károsan hatnak, ún. bitumenkorróziót okoznak.
Az elektrokémiai korrózió két eltérő potenciálú fém érintkezésénél lévő elektrolitban (nedvességben) végbemenő elektronáramlás (galvánelemhatás) következtében alakul ki.
Az elektrokémiai korrózió elkerülése érdekében az alábbi összeférhetetlen fémeket összeépíteni nem szabad, ellenkező esetben nedvesség hatására az elektrokémiai korróziós folyamat bekövetkezik: alumínium-réz, horgany (cink)-réz, horganyzott acél-réz. Ebből következik, hogy különböző fémek egymás fölé építése esetén is a réznek kell legalul lennie, ellenkező esetben a nedvesség hatására kimosódó rézionok az alattuk lévő másik fém felületén elektrokémiai korróziót okoznak.
Biológiai hatások
Az elsősorban a nedvesség következtében kialakuló biológiai hatások: az algaképződés, gombásodás, rovartenyészet kialakulása a szakszerű szerkezetkialakítással megakadályozhatók.
A biológiai hatások elleni védelem legfontosabb feltételei: a tökéletes vízelvezetés, a kéthéjú szerkezetek hatékony szellőztetése, az élőlények bejutását megakadályozó speciális szellőzőelemek alkalmazása, a rendszeres karbantartás, a tetőfelületek és a csomópontok tisztántartása.
A tetőszerkezetek élettartama és stabilitása szempontjából alapvető követelmény az ácsszerkezetek biológiai károsodás elleni védelme. Faanyagok csak gombamentesítő kezelés (merítés, szórás, kenés, nagynyomású telítés) után szabad beépíteni. Fontos követelmény a már védelemmel ellátott faanyagok vágott felületeinek bevonása.
A kerámiacserepek nagy hőmérsékletű égetési tömörsége kellő védelmet jelent a vegyi és a biológiai hatásokkal szemben.
A tetőfedéseket érő belső hatások
A belső hatások közül a belső hőhatás nem jelentős. A teherhordó szerkezetek szakszerű tervezésével és kivitelezésével a statikai igénybevétel és a belőlük származó alakváltozások káros következményei is elkerülhetők.
A tetőszerkezetek károsodásának jelentős részét a nedvesség és párahatás okozza.
A nedvesség és párahatás kialakulásának folyamata:
- A tetőszerkezet két oldalán a külső és belső levegő állapota (hőmérséklete, nedvességtartalma) eltérő, amely vízgőz (pára) nyomáskülönbséget okoz.
- A nyomáskülönbség következtében kiegyenlítődés, páradiffúziós folyamat indul be, amelynek következtében a pára behatol a szerkezetbe. A páradiffúzió mindig a nagyobb páranyomású tér felől a kisebb nyomású tér felé halad, télen a belső térből a külső felé.
- A páradiffúziós, kiegyenlítődési folyamat sebessége attól függ, hogy milyen anyagokon, rétegeken kell áthatolnia, vagyis milyen az anyagok, rétegek páraáteresztő képessége, páradiffúziós ellenállása.
- Párafeldúsulás, páratorlódás következik be akkor, ha a szerkezeten belül a pára nagy páradiffúziós ellenállású anyaggal találkozik, amelynek következtében a diffúzió akadályozva van.
- A párafeldúsulás következtében a páratartalom elérheti a telítettséget. Mivel a tetőszerkezet hőmérséklete kifelé irányba egyre csökken a párakicsapódás valószínűsége nő.
- Ha a párakicsapódás a hőszigetelő rétegben következik be, a hőszigetelő képesség lecsökken, mivel a jó hőszigetelő képességű levegő helyére jó hővezető képességű víz kerül. Ennek következtében a párakicsapódást okozó harmatponti hőmérséklet helye mélyebbre helyeződik át a szerkezeten belül.
- A párakicsapódásból származó nedvesség hatására létrejövő hőszigetelő képesség romlás miatt a fagyzóna vastagsága megnő, bekövetkezik a szerkezet kifagyás miatti károsodása. A fagyhatás következtében létrejövő málláson, szilárdságcsökkenésen kívül a hőszigetelés csökkenés miatti párakicsapódás penészesedést is okozhat a szerkezetben.
Az 1-7 pontokban, logikai sorrendben ismertetett páradiffúziós folyamatok káros hatása kivédhető a páranyomás csökkentésével és a pára külső térbe történő kivezetésével.
A tetőtér hasznosítás esetén a tetőfedés és az alátéthéjazat, valamint az alátéthéjazat és a hőszigetelés közötti légrések (az utóbbi páraáteresztő fólia alkalmazása esetén elhagyható) szellőzése biztosítja a tetőszerkezetbe bejutó külső nedvesség és pára eltávolítását. A pára belső térből a tetőszerkezet rétegeibe bejutását pára- és légzáró fólia belső burkolat alá beépítésével kell megakadályozni.
A tetőfedéseket érő valamennyi hatás következményei elháríthatok a tetőszerkezet rétegfelépítésének szakszerű megtervezésével, kivitelezésével. Döntő jelentősége van a fedés és rétegei anyagválasztásnak.
A kerámiacserepek kapillárisaiban a nedvességáramlás nagy sebességgel megy végbe, így a hajnali páralecsapódás vagy a csapadékból származó nedvesség gyorsan eltávozik a kerámiacserépből. Egyensúlyi nedvességtartalma kisebb, mint 1%.
A kerámiacserépre jellemző kapilláris nedvességáramlás sebessége nagyságrenddel nagyobb, mint a más anyagokra jellemző diffúzió sebesség.
Kerámiacserép fedésű tetőszerkezetek rétegrendje
A tetőszerkezeteket sokféle külső és belső hatás és igénybevétel éri. A hatások és igénybevételek elleni védelem több rétegű szerkezetekkel valósítható meg.
A magastetők fedésére alkalmazott kerámiacserepek esetében, tetőtér beépítésnél a tetőtéri határolószerkezetek rétegrendje:
- kerámiacserép
- lécezés
- ellenlécezés (légrést biztosít az alátétfólia és a kerámiacserép között)
- (alátétfólia) alátéthéjazat
- légrés az alátétfólia és a hőszigetelés között (páraáteresztő tetőfólia alkalmazása esetén elhagyható)
- hőszigetelés
- tetőszerkezet
- pára- és légzáró réteg
- belső burkolat.
A légrések és az átszellőzés kialakítása
A kerámiacserép pórusos szerkezetű, ezért – főleg a felületi pórusok eltömődése előtt – átnedvesedhet, valamint az egymásra takarásnál kialakuló hézagoknál – erősebb szélhatásnál – csapadékbeszivárgás, visszatorlódás következhet be.
A vízzáró fedés lényege, hogy a tetőcserép alsó felületén csak annyi nedvesség jelentkezhet, amennyi természetes módon párolgással maradéktalanul eltávozik és ideiglenes jelenléte nem okoz károsodást az alatta lévő szerkezetekben. Ezért a cserépfedés és az alátétfólia közötti légrést ki kell szellőztetni.
A nedvesség padlástér kialakításakor nem okoz problémát, könnyen elpárolog, a belső térből kiszellőzik, mert a tetőszellőző nyílások kialakításával biztosítható a megfelelő légcsere.
Tetőtér beépítésénél még ekkora nedvesség sem engedhető meg, ezért szükséges az alátétfólia (alátéthéjazat) alkalmazása.
A tetőtér hasznosítása esetén a téli és nyári hővédelem megköveteli a megfelelő hőszigetelésű határolószerkezetek beépítését. A rétegrendben kellő keresztmetszetű légrés alakítandó ki a hőszigetelés és az alátétfólia, valamint az alátétfólia és a cserépfedés között. A légréseknek még szélcsendes időben is biztosítaniuk kell a légáramlás kialakulását az eresz és a gerinc között.
A két légrés eredményeként kialakított átszellőzés
- levezeti a napsugárzás hatására a tetőfedés alatt kialakuló hőterhelést
- egyenletes hőmérsékletet biztosít a tető felületén
- elvezeti az esetlegesen bejutó külső nedvességet
- elvezeti a belső helyiségek felől áthaladó párát.
A kiszellőztetés szakszerű kialakításánál magyar előírás hiányában a DIN 4108 szabvány előírásait kell alkalmazni. A szabvány értelmében a 10°-nál nagyobb hajlásszögű tetők esetében nem kell elvégezni a részletes páradiffúziós számításokat a tervezés során, ha a következőkben ismertetésre kerülő négy követelmény teljesül.
Lényeges, hogy a légrés magasságának méretezésekor a légrést csökkentő szerkezeteket (ellenlécek, szarufák, szellőzőszalag, alátéthéjazat belógása stb.) figyelembe kell venni.
A légrések, a szabad szellőzési keresztmetszetek szakszerű kialakítása nagyon fontos a légrések hatékony átszellőztetése érdekében.
A szellőzési keresztmetszetek kialakításának követelményei a 200., 201., 202. ábrákon kerülnek bemutatásra.
1. Követelmény: az eresz kialakításnál a szellőzési keresztmetszet a hozzá tartozó tetőfelület min. 0,2%-a, de min. 200 cm2/eresz fm legyen.
2. Követelmény: a gerinc, élgerinc kialakításnál a szellőzési keresztmetszet a hozzá tartozó tetőfelület min. 0,05%-a legyen.
3. Követelmény: az egyéb tetőrészek kialakításánál a szellőzési keresztmetszet min. 200 cm2/eresz fm és min. 2 cm magas legyen.
4. Követelmény: a szellőző keresztmetszet alatti épületszerkezeti rétegek együttes páradiffúziós légrétegvastagsága (sd), ha:
- a szarufahossz ≤ 10 m akkor sd = 2 m
- ≤ 15 m akkor sd = 5 m
- > 15 m akkor sd = 10 m.
Az együttes páradiffúziós légrétegvastagság (sd) és a szerkezet páradiffúziós tényezője (δ) közötti kapcsolatot kifejező képletek:
- Rv = 1,5*106 * sd
- Rv = d/δ
- δ = d/ (1,5*106 * sd)
ahol
- Rv (m2sPa/kg) páradiffúziós ellenállás
- δ (kg/msPa) páradiffúziós tényező
- sd (m) együttes páradiffúziós légrétegvastagság
- d (m) a réteg vastagsága.
A cserépfedés és az alátétfólia közötti légrés nagyságát és ezzel megfelelő kiszellőzését az ellenléc megfelelő magassága biztosítja.
A TONDACH MAGYARORSZÁG minden esetben és minden tetőfólia alkalmazása esetén 5 cm vastag ellenlécezést javasol.
A páralecsapódásból keletkező károk megelőzése érdekében a tetőtér-beépítéses magastetők hőszigetelés feletti légrétegét is ki kell szellőztetni.
A tetőszerkezet, ezen belül a hőszigetelő anyag védelme a héjazaton átjutó nedvesség és a belső oldalról érkező pára ellen akkor eredményes, ha biztosítva van a szerkezetek közötti páravándorlás és a tetőtéri határolószerkezetek rétegrendjében kialakított légrések még szélcsendes időben is biztosítják a levegő áramlását, a pára kiszellőzését az eresz és a gerinc között. Ezek az épületfizikai követelmények páraáteresztő tetőfólia alkalmazásával egyszerűen teljesíthetők.
A páraáteresztő tetőfólia alkalmazásának előnyei:
- közvetlenül a hőszigetelésre, deszkázatra fektethető
- nem szükséges a fólia és a hőszigetelés közötti légrés
- a hőszigetelés vastagsága megnövelhető
- megszakítás nélkül átvihető a gerincen, az éleken és a vápákon a másik tetősíkra
- a szerkezetbe beépítése egyszerű, ezért az építési hiba lehetősége jelentősen csökken
- fektetése feliratos oldalával felfelé történik.
200. ábra. Szellőzési keresztmetszet az eresznél.
201. ábra. Szellőzési keresztmetszet a gerincnél, élgerincnél.
202. ábra. Szellőzési keresztmetszet az egyéb tetőrészeknél.
Szarufahossz | Tetőhajlásszög | |||
20° | 25° | 30° | 30° felett | |
10 m-ig | 5,0 cm | 4,0 cm | 3,0 cm | 3,0 cm |
10-15 m között | 6,5 cm | 5,0 cm | 4,0 cm | 3,0 cm |
15-20 m között | 10,0 cm | 6,5 cm | 5,0 cm | 4,0 cm |
27. táblázat.
Légzárás, párazárás
A tetőtérnek lég- és párazárónak kell lennie annak érdekében, hogy a tetőszerkezetben a belső térből ne juthasson át sem a levegő, sem a pára. Ez a követelmény a belső burkolat alá beépített pára- és légzáró fólia beépítésével teljesíthető.
A fóliacsatlakozásokat és rögzítéseket ragasztószalaggal, a csatlakozó szerkezetekhez illeszkedő felületeket tömítő pasztával, vagy tömítőprofillal kell lezárni, a fóliát léccel kell a csatlakozó szerkezethez szorítani. A gépészeti áttöréseknél a megfelelő tömítettség csőbilinccsel biztosítható.
Az épületszerkezetek légáteresztésének méretezésekor az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:
- Szélcsendes időben az épület és környezete közötti természetes nyomáskülönbség mért értéke 2-3 Pa.
- A korszerű, szakszerűen beépített nyílászárókon 50 Pa nyomáskülönbségig légáteresztés nincs.
- A tartós használatra tervezett épületekben a fiziológiai, higiéniai és hőérzeti követelmények teljesítése érdekében biztosítani kell a minimális légcserét, amelynek lakásokban javasolt értéke: nmin=0,5 (l/h). (MSZ EN 832:2002 szabvány).
- A szellőzésnek nem az épületszerkezetek tömítetlenségein, hanem szabályozottan épületszerkezet – vagy gépészeti megoldás (pl. résszellőző, vagy szellőztetőgép) alkalmazásával kell megvalósulnia. A réseken át, ellenőrizetlenül kialakuló légcsere páralecsapódást és szerkezeti károsodást okoz.
Az ajánlott alátétfólia fajtákra és a fóliafektetés szabályaira vonatkozóan a kerámiacserép gyártók tervezési segédletei részletes útmutatást adnak.
A szükséges a legfontosabb szabályok a következők:
- Az alátétfólia általános esetben 10 cm, alacsony tetőhajlásszög esetén 15 cm rá-takarással helyezhető el. Hosszirányú toldás csak szarufán készíthető!
- Az alátétfóliát az ereszvonallal párhuzamosan kell fektetni rátakarva az ereszlemezre (csöppentő lemezre).
- A fóliafektetést feszítés nélkül kell elvégezni, lefogása tűzőgéppel, rögzítése az ellenléccel történik.
- A fóliafektetést a taréjgerinc alatt 25-30 cm-re hagyjuk abba, hogy a légréteg felső kiszellőzését biztosítsuk. (Páraáteresztő fólia alkalmazása esetén a megszakítás nem szükséges.)
Az alátéthéjazatok kiválasztása, csoportosítása, jellemzői
Az alátéthéjazat másodlagos védelmet nyújt a kiselemes fedésnél a szélnyomás hatására bejutható csapadék, porhó és a páralecsapódás ellen.
Az alátéthéjazat mindig szükséges tetőtér-beépítésnél, a kerámiacserép típustól függő, a gyártó által előírt legkisebb tető hajlásszög (αk) (amely mellett a vízzáróság követelménye külön intézkedés nélkül teljesül) alatti tetőhajlásszög (α) alkalmazása és a padlástér por- és hómentességének igénye esetén.
Az alátéthéjazat kiválasztásának szempontjait, az értékelésnél figyelembe veendő fokozott követelményeket a 28. táblázat tartalmazza.
A fokozott követelmények közül az alátéthéjazat kiválasztásánál meghatározó a tetőhajlásszög és a tetőtér használat jellege. A többi fokozott követelmény az alátéthéjazat kiválasztását bemutató 30. táblázatban a figyelembevett „fokozott követelmények száma”-ként, mint a kiválasztás rendező elve jelennek meg.
Az alátéthéjazatok csoportosítását a 29. táblázat tartalmazza.
Az alátéthéjazatok csoportosítása: kategóriái és változatai kifejezik a vízhatással szembeni ellenállóképességet, tömített alátéthéjazat esetén a szélzárást is. A 30. táblázatban a változatok kódszámai és rövidített elnevezései azonosítják az alkalmazandó alátéthéjazatot a tervezett tetőhajlásszög és a fokozott követelmények mennyiségének (db) függvényében.
Néhány fontos megjegyzés:
- A szabadon fekvő, normál alátétfedés (3.0) 20° tetőhajlásszög alatt nem alkalmazható.
- Szabadon fekvő, normál alátétfedés (3.0) hőszigetelt szerkezetnél csak két légréssel, azaz kétszeres átszellőzéssel készíthető, ahol az alátétfólia belógásának mértékétől függetlenül biztosítani kell a légréteg szükséges vastagságát.
- A hőszigetelésre fektetett páraáteresztő tetőfólia az alátéthéjazatok szabad átlapolású alátétfedés (2.2) változata, mert aljzaton fekvőnek minősíthető.
Az alátéthéjazatok kialakításával kapcsolatos szabályokat ajánlott szakirodalomként az Épületszigetelők, Tetőfedők és Bádogosok Magyarországi Szövetsége által kiadott: Alátéthéjazatok tervezési és kivitelezési irányelve (2006) című könyv tartalmazza.
Az alátéthéjazat javasolt változata a tervezett tetőhajlásszög és a fokozott követelmények mennyiségének (db) függvényében a 30. táblázat alapján kiválasztható.
Az előírt legkisebb tetőhajlásszög érték (αk) – amelyet a tetőfedőanyag típusra a gyártó határoz meg – alkalmazása esetén a vízzáróság követelménye kiegészítő intézkedés nélkül teljesíthető.
A TONDACH MAGYARORSZÁG Zrt. által előírt legkisebb tetőhajlásszög értékek (αk):
- hódfarkú kerámia tetőcserepeknél 30°
- hornyolt kerámia tetőcserepeknél 30°
- sajtolt kerámia tetőcserepeknél
- Tangó tetőcserép 30°
- Csárdás tetőcserép 30°
- Keringő tetőcserép 30°
- Polka tetőcserép 30°
- Palotás tetőcserép 30°
A megengedett legkisebb tetőhajlásszög alatt a tetőfedőanyaggal, még kiegészítő intézkedések alkalmazása esetén sem készíthető tetőfedés. Kerámiacserép esetén ez az érték: 10°.
A kerámiacserép-gyártók a tetőszerkezetek rétegrendjének jobb működésének biztosítása érdekében különféle anyagokat és elemeket ajánlanak tervezési segédletükben: alátétfólia választék, fólia ragasztóanyagok, gerinccserép-rögzítő kapcsok; gerincléc tartók, viharkapcsok a tetőcserép rögzítéséhez, vápatekercsek és tömítők, különféle szellőzőelemek és madárvédő elemek, tetőbiztonsági elemek stb.
28. táblázat.
Fokozott követelmények | A fokozott követelmények tartalma |
Tetőhajlásszög | a tetőfedőanyagra a gyártó által előírt legkisebb tető hajlásszög (αk) |
tervezett tetőhajlásszög (α) | |
Szerkezet | összetett, erősen tagolt tetőforma |
különleges tetőforma | |
átlagosnál nagyobb hosszúságú szarufák (>10m) | |
Használat | a tetőtér beépítés lakótérnek minősül |
Klimatikus viszonyok | az épület 600 m tengerszint feletti magasságú helyen van |
az épület hóban gazdag vidéken helyezkedik el | |
az épület szélhatásoknak erősen kitett vidéken van | |
az épület különleges időjárási viszonyoknak van kitéve (az átlagost meghaladó csapadék) | |
Egyéb körülmények | országos építési rendeletek, követelmények, szabályok |
építésügyi hatósági előírások | |
városi, körzeti, községi rendeletek | |
műemlékvédelmi előírások, feltételek, követelmények |
29. táblázat.
Alátéthéjazat | |||||
Kategória | Változatok | átlapolás | anyag | ellenléc helye | aljzat |
1.0 Alátétszigetelés | 1.1 Vízhatlan alátétszigetelés | folytonos | szigetelőlemez | alátéthéjazat alatt | teljes felületű deszkázat |
1.2 Vízzáró alátétszigetelés | folytonos | szigetelőlemez | alátéthéjazat felett | teljes felületű deszkázat | |
2.0 Aljzaton fekvő alátétfedés | 2.1 Szélzáró alátétfedés | folytonos | szigetelőlemez, alátétfólia | alátéthéjazat felett | teljes felületű deszkázat |
2.2 Szabad átlapolású alátétfedés | rálapolás | szigetelőlemez, alátétfólia | alátéthéjazat felett | teljes felületű deszkázat | |
3.0 Szabadon fekvő alátétfedés. Normál alátétfedés | 3.0 Normál alátétfedés Belógatott fólia | rálapolás | alátétfólia | alátéthéjazat felett | nem szükséges |
30. táblázat.
A tervezett tetőhajlásszög (α) értéke | Fokozott követelmények | ||||
nincs | 1 db | 2 db | 3 db vagy több | ||
Az előírt legkisebb tetőhajlásszög értéke (αk) | α≥ αk | – | 3. normál | 3. normál | 2.2 átlapolt |
αk -tól 6°-al alacsonyabb | α= αk -6° | 3. normál | 3. normál | 2.2 átlapolt | 2.1 ragasztott vagy hegesztett |
αk -tól 6°-10°-al alacsonyabb | α= αk -6°-10° | 1.2 vízzáró | 1.2 vízzáró | 1.2 vízzáró | 1.1 vízhatlan |
αk -tól több mint 10°-al alacsonyabb | α= αk-10° | 1.2 vízzáró | 1.2 vízhatlan | 1.2 vízhatlan | 1.2 vízhatlan |
Égetett agyag kerámiacserepek
A kerámiacserép fedés előnyei
A cikksorozat terjedelmi korlátait figyelem-bevéve, a tényszerű érvek, rendszerezett felsorolása azzal a szándékkal készült, hogy meggyőzze az építkezőket és az építési folyamat többi résztvevőjét; a tervezőket, az építőanyag kereskedőket és a kivitelezőket azon döntés helyességéről, hogy a kerámiacserepet válasszák illetve ajánlják a tetőfedés anyagául.
Az égetett agyagból, a téglából épített ház „koronája” az égetett agyag kerámiacserépből épített háztető.
A kerámiacserép természetes anyagokból készül:
- Nyersanyaga agyag, amelyet vízzel kevernek, hogy formázható legyen; levegővel szárítanak, hogy megtartsa alakját; tűzzel égetnek, hogy egyedülálló tulajdonságokat hordozó kerámiává alakuljon. A kerámiacserép a négy őselem: a föld, a víz, a levegő és a tűz felhasználásával készült természetes építőanyag.
- Gyártási folyamata környezetbarát, amelyben minden anyag újrahasznosítható. A kerámiacserép újra felhasználható anyag.
A kerámiacserép hagyományos építőanyag:
- Évezredek óta bevált, mégis korszerű és modern. Először az etruszkok használtak égetett agyag tetőcserepet kb. i.e. 800 évvel. A kerámiacserép már bizonyított, mint egyedülálló történelmi múlttal rendelkező építőanyag.
- Korszerű és modern, esztétikus és környezetbe illeszkedő, mert nagy formaválasztékkal (TONDACH: 31 féle forma) és gazdag színválasztékkal (TONDACH: 25 féle) rendelkezik, mert átfogó tetőrendszert (tetőcserepek + kiegészítő elemek) alkot.
- A kerámiacserép a leghagyományosabb és napjainkban is a legelterjedtebb tetőfedő anyag. Klasszikus értelemben csak az égetett agyagból készült tetőfedőanyag nevezhető cserépnek.
A kerámiacserép a környezeti hatásokkal szemben ellenálló építőanyag:
- Színtartó, mert ellenáll az UV sugárzásnak.
- Saválló (pl. a savas esővel szemben).
- Lúgálló (pl. ellenáll a madárpiszokkal szemben).
- Vízzáró a csapadékhatásokkal szemben.
- Magas mechanikai szilárdsága következtében ellenáll az időjárási és mechanikai hatásoknak (hó- és szélnyomás, jég stb.).
- Tűzálló – nem éghető -.
- Fagyálló.
A kerámiacserép sokoldalú építőanyag:
- Felhasználható új építkezésekhez, átépítésekhez, felújításokhoz.
- Nagy formaválasztékkal rendelkezik (kerámia cserépcsaládok és kiegészítő elemek).
A kerámiacserepeket három: natúr, engóbozott és üvegmázas változatban gyártják. Az engóbozott és üvegmázas termékek gazdag színválasztékkal készülnek.
A sajtolt cserepeknél kialakított dupla fej- és oldalhornyolás (íves hornyolás) biztos és szorosan záródó fedéssel, nagyobb tömítettségű védelmet eredményez a víz, a hó és a por ellen.
A kerámiacserép kellemes hatást keltő építőanyag:
- A környezetbe illeszthető, természetbarát, mert természetes anyagból készült.
- Sokoldalú forma és színválasztéka a melegség és a komfortosság érzetét kelti.
- Egészséges, mert nincs károsanyag kibocsátása.
- A kerámiacserép anyagának alapvetően tömör szerkezetében szabad szemmel nem látható apró kapillárisok vannak, amelynek következtében páraáteresztő és különösen jó kiszáradási képességű. Ez a tulajdonság, amelyre azt szokták mondani, hogy a kerámia tetőcserép lélegzik, javítja a tetőtér téli-nyári klímáját.
A kerámiacserép gazdaságos építőanyag:
- Használati élettartama hosszú, bizonyítottan legalább 80-100 év.
- Értékállósága magas; újra felhasználható.
- Javításoknál és állagmegőrzéseknél könnyen kezelhető, felújításoknál optimálisan beépíthető.
- Nincs szükség utólagos mázolásra, bevonásra.
- Kedvező ár- értékarány jellemzi, amely versenyképességének alapja.
A békéscsabai sajtolt kerámiacserép-családok
A TONDACH MAGYARORSZÁG Békéscsabán gyártott sajtoltcserép termékei a legkorszerűbb gipsztechnológia alkalmazásával, sajtolással készülnek.
A cserepek az építés során egyszerűen felrakhatok, konstrukciójukból adódóan kis tömegükkel alacsony terhelést jelentenek az ennek következtében fatakarékos tetőszerkezetre.
A kettős, jól záró hornyok biztonságossá teszik a fedést a csapadékkal szemben, sav, lúg és UV hatások ellen kiváló védelmet nyújtanak.
A sajtolt kerámiacserép-családok az alapcserepeken kívül a tetőhéj funkcióinak biztosítását és az építést magas színvonalon szolgáló idomcserepeket tartalmaznak.
A tetőcserepek minden típusára vonatkoznak az alábbi megállapítások és a gyártó beépítésre vonatkozó előírásai:
- A kerámiacserép tetőhéjalások kielégítik a vízzáró fedésekkel szemben támasztott követelményeket: a csapadékvízből a szélnyomás hatására is csak annyi kerülhet a tetőtérbe, amely minden káros következmény nélkül elpárolog.
- A kerámiacserép tetőhéjalások akkor teljesítik a velük szemben támasztott funkcionális követelményeket, ha: a tető hajlásszöge megfelel az előírásoknak; a fedélszerkezet, a léckiosztás és a lécméret megfelelő cserépaljzatot biztosít; a cserép rögzítése megfelel a hajlásszögnek; a fedést megfelelően képzett szakember végzi.
- Beépítés előtt a közepes fedési mérteket 12 db cserép egymáshoz illesztésével kell ellenőrizni, tekintettel az égetett agyagtermékek méreteire megengedett tűrésekre.
- Por- és hómentes padlástér igénye és tetőtér-beépítés esetén a hajlásszögtől függetlenül alátéthéjazatot kell beépíteni.
- A szarufák távolsága a szokásos 24/48 mm-es méretű cserépléc alkalmazása esetén max. 1,00 méter lehet.
- Viharveszélyes helyeken és különleges helyi körülmények között a cserepeket 40° tetőhajlásszög alatt is rögzíteni kell. Minden esetben rögzíteni kell a szegő, az ereszsori és a gerincsori, továbbá a vápánál ill. az élgerincnél lévő vágott cserepeket. A rögzítést általában a cserepeken lévő furatokon át a tetőlécbe ütött 2,4/50-es horganyzott szeggel kell elvégezni, de vannak egyéb rögzítési módok is.
A TANGÓ cserépcsalád elemei
A TANGÓ kerámiacserépből készült tetőfedés főbb jellemzői:
- A TANGÓ kerámiacserép ideális összetett tetők lefedésére, meglévő tetőszerkezetek felújítására.
- A TANGÓ felülete egyszerű, nyugodt rajzolatú. Változtatható léctávolságának köszönhetően a tetőfelújítások ideális cserepe.
- Rakási mód: hálóba, kötésbe.
- A tető hajlásszöge 25°-60° (90°) lehet. A fedés az egyrétegű fedésekhez tartozik, a cserép csak a hosszanti oldalán rendelkezik kettős horonnyal, így a léctávolság 28-34 cm-ig változhat a hajlásszög függvényében.
Alkalmazható: Alátéthéjazattal: 25° tetőhajlásszög felett. Alátéthéjazat nélkül: 30° tetőhajlásszög felett.
A szarufák távolsága 3,0 x 5,0 cm-es cserépléc esetén max. 90 cm. A legfelső cserépléc távolsága a szarufa csúcsától a tető hajlásszög függvényében: 32. táblázat.
- Az alsó cserép túlnyúlása a tetőhajlásszög függvényében:
- 45°-ig a legalsó léctávolság 28,5 cm, ekkor a túlnyúlás 9 cm
- 45°-tól a legalsó léctávolság kb. 27,5 cm, ekkor a túlnyúlás kb. 10 cm.
Az eresz-csatornaléc 3 cm-el lesz magasabb a többi lécnél.
A TANGÓ kerámiacserepek rögzítésénél a tetőhajlásszög függvényében az alábbi szabályokat kell betartani: 33. táblázat.
A hófogó cserepek elhelyezése:
- 25° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második sorban, minden 3. cserép hófogócserép: 1,57 db/eresz fm.
- 30° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második sorban, minden 2. cserép hófogó cserép: 2,36 db/eresz/fm.
- 45° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második-harmadik sorban sakktábla elrendezéssel: 4,72 db/eresz/fm.
203. ábra. TANGÓ alapcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±5 mm
- szélesség: 255 ±3 mm
- vastagság:10±1 mm
- tömeg: 2,8kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság:28-34 cm
- fedési szélesség: kb. 21,2 cm
- szükséglet:14-17 db/m2
- statika számításokhoz javasolt alapérték: 0,39-0,47 kN/m2
204. ábra. TANGÓ szellőzőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±5 mm
- szélesség: 255 ±3 mm
- vastagság:10±1 mm
- tömeg: 2,8 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
205. ábra. TANGÓ hófogócserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±5 mm
- szélesség: 255 ±3 mm
- vastagság:10±1 mm
- tömeg: 2,95 kg/db
- hajlító törőerő:1,5 kN
- fedési hosszúság:28-34 cm
- fedési szélesség: kb. 21,2 cm
- szükséglet: előírás szerint
206. ábra. TANGÓ jobbos szegőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±5 mm
- szélesség: 255 ±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,70kgldb
- hajlító törőerő:1,5 kN
- fedési hosszúság: 28-34 cm
- fedési szélesség: kb.21 cm
- szükséglet: 2,94-3,57db/fm
A szegőcserép szoknyáját a léctávolság függvényében méretre kell vágni.
207. ábra. TANGÓ balos szegőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±5 mm
- szélesség: 255 ± 3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,70kg/db
- hajlító törőerő:1,5 kN
- fedési hosszúság: 28-34 cm
- fedési szélesség: 25,5 cm
- szükséglet: 2,94-3,57 db/fm
A szegőcserép szoknyáját a léctávolság függvényében méretre kell vágni.
208. ábra. TANGÓ félcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±5 mm
- szélesség: 150±1 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 1,5 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 28-34 cm
- fedési szélesség: kb. 10,6 cm
- szükséglet: igény szerint
31. táblázat.
Tetőhajlásszög | Léctávolság | Cserépszükséglet/m2(db) | Tömeg/m2 |
25°-tól | 28 cm | 17 | 47,60 kg |
30°-tól | 31 cm | 15,2 | 42,56 kg |
35°-tól | 32 cm | 14,8 | 41,44 kg |
40°-tól | 33 cm | 14,3 | 40,04 kg |
45°-tól | 34 cm | 14 | 39,20 kg |
32. táblázat.
Tetőhajlásszög | 3,0*5,0 cm |
25°-tól | 3,5 cm |
30°-tól | 3,0 cm |
40°-tól | 2,5 cm |
33. táblázat.
Hajlásszög | Rögzítő és kiegészítő megoldások |
25°-tól | rögzítés nélkül, alátéthéjazattal |
30°-tól | rögzítés nélkül |
45°-tól | minden 2. ill. 3. cserepet rögzítünk |
50°-tól | minden cserepet rögzítünk |
A CSÁRDÁS cserépcsalád elemei
A CSÁRDÁS kerámiacserépből készült tetőfedés főbb jellemzői:
- A CSÁRDÁS kerámiacserép előnyösen felhasználható tagolt, összetett tetők fedésére.
- A CSÁRDÁS klasszikus megjelenésű, nyugodt rajzolású tetőcserép.
- Rakási mód: hálóba, kötésbe.
- A tető hajlásszöge 25°-60° (90°) lehet. Mivel a tetőcserép hossz- és rövidebb oldalán különösen jól záró kettős hornyolás van kialakítva, ezért a közepes fedési távolság, azaz a léctávolság állandónak tekinthető.
Alkalmazható: Alátéthéjazattal: 25° tetőhajlásszög felett. Alátéthéjazat nélkül: 30° tetőhajlásszög felett.
A szarufák távolsága 3,0 x 5,0 cm-es cserépléc esetén max. 90 cm. A legfelső cserépléc távolsága a szarufa csúcsától a tető hajlásszög függvényében: 35. táblázat.
- Az alsó cserép túlnyúlása a tetőhajlásszög függvényében:
- 45°-ig a legalsó léctávolság 29,0 cm, ekkor a túlnyúlás 9 cm
- 45°-tól a legalsó léctávolság kb. 28,0 cm, ekkor a túlnyúlás kb. 10 cm.
Az eresz-csatornaléc 3 cm-el lesz magasabb a többi lécnél.
- A CSÁRDÁS kerámiacserepek rögzítésénél a tetőhajlásszög függvényében a TANGÓ kerámiacserepekre leírt szabályok érvényesek.
A hófogó cserepek elhelyezése:
- 25° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második sorban, minden 3. cserép hófogócserép: 1,57 db/eresz fm.
- 30° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második sorban, minden 2. cserép hófogó cserép: 2,36 db/eresz/fm.
- 45° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második-harmadik sorban sakktábla elrendezéssel: 4,72 db/eresz/fm.
209. ábra. CSÁRDÁS alapcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±5 mm
- szélesség: 255±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 2,8 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 33,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21,2 cm
- szükséglet: 14 db/m2
- statikai számításokhoz javasolt alapérték: 0,39 kN/m2
210. ábra. CSÁRDÁS szellőzőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±5 mm
- szélesség: 255±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 2,80 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 33,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21,2 cm
- szükséglet: 1 db/szarufaköz, min. 1 db/10 m2
- szellőző keresztmetszet: kb. 26 cm2
211. ábra. CSÁRDÁS hófogócserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±5 mm
- szélesség: 255±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 2,95 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 33,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21,2 cm
- szükséglet: előírás szerint
212. ábra. CSÁRDÁS jobbos szegőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±5 mm
- szélesség: 255±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,7 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 33,5 cm
- fedési szélesség: kb.21 cm
- szükséglet: 3 db/fm
213. ábra. CSÁRDÁS balos szegőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±5 mm
- szélesség: 255±3 mm
- vastagság: 10 ±1 mm
- tömeg: 3,70 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 33,5 cm
- fedési szélesség: 25,5 cm
- szükséglet: 3 db/fm
214. ábra. CSÁRDÁS félcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±5 mm
- szélesség: 150±1 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 1,5 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 33,5 cm
- fedési szélesség: kb. 10,6 cm
- szükséglet: igény szerint
34. táblázat.
Tetőhajlásszög | Léctávolság | Cserépszükséglet/m2/db | Tömeg/m2 |
25°-60° (90°) | 33,5 cm | 14 | 39,20 kg |
35. táblázat.
Tetőhajlásszög | 3,0*5,0 cm |
25°-tól | 3,5 cm |
30°-tól | 3,0 cm |
40°-tól | 2,5 cm |
A KERINGŐ cserépcsalád elemei
A KERINGŐ kerámiacserépből készült tetőfedés főbb jellemzői:
- A KERINGŐ kerámiacserép alkalmas magastetős épületek héjalására. Előnyösen felhasználható tagolatlan, nagy felületű nyeregtetők lefedésére.
- A KERINGŐ rusztikus felületű tetőcserép, amely mediterrán hangulatot kölcsönöz a tetőnek.
- Rakási mód: kötésbe.
- A tető hajlásszöge 12°-60° (90°) lehet. Mivel a tetőcserép hossz- és rövidebb oldalán különösen jól záró kettős hornyolás van kialakítva, ezért a közepes fedési távolság, azaz a léctávolság állandónak tekinthető.
- Alkalmazható: 36. táblázat.
- A szarufák távolsága 3,0×5,0 cm-es cserépléc esetén max. 90 cm.
A legfelső cserépléc távolsága a szarufa csúcsától a tetőhajlásszög függvényében: 38. táblázat.
- Az alsó cserép túlnyúlása a tetőhajlásszög függvényében:
- 45°-ig a legalsó léctávolság 32 cm, ekkor a túlnyúlás 8 cm
- 45°-tól a legalsó léctávolság kb. 31 cm, ekkor a túlnyúlás kb. 9 cm.
Az eresz-csatornaléc 3 cm-el lesz magasabb a többi lécnél.
- A KERINGŐ kerámiacserepek rögzítésénél, a tetőhajlásszög függvényében az alábbi szabályokat kell betartani: 39. táblázat.
A hófogó cserepek elhelyezése:
- 25° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második sorban, minden 3. cserép hófogócserép: 1,56 db/eresz fm.
- 30° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második sorban, minden 2. cserép hófogó cserép: 2,34 db/eresz/fm.
- 45° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második-harmadik sorban sakktábla elrendezéssel: 4,67 db/eresz/fm.
215. ábra. KERINGŐ alapcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430 ±5 mm
- szélesség: 265±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,0 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 35,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21,4 cm
- szükséglet: 13,2 db/m2
- statikai számításokhoz javasolt alapérték 0,39 kN/m2
216. ábra. KERINGŐ szellőzőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 265±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,20 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 35,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21,4 cm
- szükséglet: 1 db/szarufaköz, min. 1 db/10 m2
- szellőző keresztmetszet: kb. 38 cm2
217. ábra. KERINGŐ hófogócserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 265 ±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,20 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 35,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21,4 cm
- szükséglet: előírás szerint
218. ábra. KERINGŐ zárócserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 265 ±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,20 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 35,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21,4 cm
- szükséglet: 9,4 db/fm
219. ábra. KERINGŐ jobbos szegőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 265 ±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 4,60 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 35,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21 cm
- szükséglet: 2,82 db/orom fm
220. ábra. KERINGŐ balos szegőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 265±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 4,70 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 35,5 cm
- fedési szélesség: 26,5 cm
- szükséglet: 2,82 db/orom fm
221. ábra. KERINGŐ jobbos szegőzáró-cserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 265±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 4,70kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 35,5 cm
- fedési szélesség: kb.21 cm
- szükséglet: igény szerint
222. ábra KERINGŐ balos szegőzáró-cserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430 ±5 mm
- szélesség: 265±3 mm
- vastagság: 10 ±1 mm
- tömeg: 4,7kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 35,5 cm
- fedési szélesség: 26,5 cm
- szükséglet: igény szerint
36. táblázat.
Tetőhajlásszög | Alkalmazás |
12°-tól | Vízzáró alátéttetővel (ragasztott) |
17°-tól | Vízzáró alátéttetővel (átlapolt) |
20°-tól | Alátéthéjazattal |
30°-tól | Alátéthéjazat nélkül |
37. táblázat.
Tetőhajlásszög | Léctávolság | Cserépszükséglet/m2 (db) | Tömeg/m2 |
12°-60° (90°) | 35,5 cm | 13,2 | 35,6 kg |
38. táblázat.
Tetőhajlásszög | 3,0*5,0 cm |
12°-tól | 4,0 cm |
30°-től | 3,5 cm |
35°-tól | 2,5 cm |
40°-tól | 2,0 cm |
39. táblázat.
Hajlásszög | Rögzítő és kiegészítő megoldások |
12°-tól | Kiemelt követelmények: vízzáró alátéttető teljes deszkázat + vízzáró alátétfólia (min. 110 g/m2) ragasztva, fedésben szegelve |
17°-tól | Vízzáró alátéttető – teljes deszkázat + vízzáró alátétfólia (min. 110 g/m2) szabadon átlapolva, fedésben szegelve |
20°-tól | rögzítés nélkül, alátéthéjazattal |
30°-tól | rögzítés nélkül |
45°-tól | minden 2. ill. 3. cserepet rögzítünk |
50°-tól | minden cserepet rögzítünk |
A POLKA cserépcsalád elemei
A POLKA kerámiacserépből készült tetőfedés főbb jellemzői:
- A POLKA kerámiacserép alkalmas magastetős épületek héjalására. Ideálisan alkalmazható összetett tetők lefedésére, továbbá meglévő tetőszerkezetek felújítására.
- A POLKA felülete egyszerű, nyugodt rajzolatú. Változtatható léctávolságának köszönhetően a tetőfelújítások ideális cserepe.
- Rakási mód: hálóba.
- A tető hajlásszöge 15°-60° (90°) lehet. A fedés az egyrétegű fedésekhez tartozik, a cserép csak a hosszanti oldalán rendelkezik kettős horonnyal, így a léctávolság 28-36 cm-ig változhat a hajlásszög függvényében.
- Alkalmazható: 39. táblázat.
- A szarufák távolsága 3,0×5,0 cm-es cserépléc esetén max. 90 cm.
A legfelső cserépléc távolsága a szarufa csúcsától a tetőhajlásszög függvényében: 41. táblázat.
- Az alsó cserép túlnyúlása a tetőhajlásszög függvényében:
- 45°-ig a legalsó léctávolság 32 cm, ekkor a túlnyúlás 8 cm
- 45°-tói a legalsó léctávolság kb. 31 cm, ekkor a túlnyúlás kb. 9 cm.
Az eresz-csatornaléc 3 cm-el lesz magasabb a többi lécnél.
- A POLKA kerámiacserepek rögzítésénél, a tetőhajlásszög függvényében az alábbi szabályokat kell betartani: 42. táblázat.
A hófogó cserepek elhelyezése:
- 25° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második sorban, minden 3. cserép hófogócserép: 1,56 db/eresz fm.
- 30° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második sorban, minden 2. cserép hófogó cserép: 2,35 db/eresz/fm.
- 45° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második-harmadik sorban sakktábla elrendezéssel: 4,69 db/eresz/fm.
223. ábra. POLKA alapcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 255 ±3mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 2,8 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 28,0-36,0 cm
- fedési szélesség: kb. 21,3 cm
- szükséglet: 13,1-16,8 db/m2
- statikai számításokhoz javasolt alapérték: 0,37-0,47 kN/m2
224. ábra. POLKA szellőzőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 255±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,1 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 28,0-36,0
- fedési szélesség: kb. 21,3 cm
- szükséglet: 1 db/szarufaköz, min. 1 db/10 m2
- szellőző keresztmetszet: kb. 22 cm2
225. ábra. POLKA hófogócserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 255±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,15 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 28,0-36,0 cm
- fedési szélesség: kb. 21,3 cm
- szükséglet: előírás szerint
226. ábra. POLKA jobbos szegőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 255 ±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,7 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 28,0-36,0 cm
- fedési szélesség: kb. 21 cm
- szükséglet: 2,78-3,57 db/fm
A szegőcserép szoknyáját a léctávolság függvényében méretre kell vágni.
227. ábra. POLKA balos szegőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 255±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,7 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 28,0-36,0 cm
- fedési szélesség: 25,5 cm
- szükséglet: 2,78-3,57 db/fm
A szegőcserép szoknyáját a léctávolság függvényében méretre kell vágni.
39. táblázat.
Tetőhajlásszög | Alkalmazás |
15°-tól | Vízzáró alátéttetővel (ragasztott) |
20°-tól | Vízzáró alátéttetővel (átlapolt) |
25°-tól | Alátéthéjazattal |
30°-tól | Alátéthéjazat nélkül |
40. táblázat.
Tetőhajlásszög | Léctávolság | Cserépszükséglet/m2 | Tömeg/m2 |
15°-tól | 28 cm | 16,8 | 47,0 kg |
20°-tól | 29 cm | 16,2 | 45,4 kg |
25°-tól | 30 cm | 15,6 | 43,7kg |
30°-tól | 33 cm | 14,2 | 39,8 kg |
35°-tól | 34 cm | 13,8 | 38,6 kg |
40°-tól | 35 cm | 13,4 | 37,5 kg |
45°-tól | 36 cm | 13,1 | 36,7 kg |
41. táblázat.
Tetőhajlásszög | 3,0*5,0 cm |
15°-tól | 4,5 cm |
20°-tól | 4,0 cm |
25°-tól | 3,5 cm |
30°-tól | 3,0 cm |
40°-tól | 2,5 cm |
42. táblázat.
Hajlásszög | Rögzítő és kiegészítő megoldások |
15°-tól | Kiemelt követelmények: vízzáró alátéttető teljes deszkázat + vízzáró alátétfólia (min. 110 g/m2) ragasztva, fedésben szegelve |
20°-tól | Vízzáró alátéttető – teljes deszkázat+vízzáró alátétfólia (min. 110 g/m2) szabadon átlapolva, fedésben szegelve |
25°-tól | rögzítés nélkül, alátéthéjazattal |
30°-tól | rögzítés nélkül |
40°-tól | minden 2. ill. 3. cserepet rögzítünk |
50°-tól | minden cserepet rögzítünk |
A PALOTÁS cserépcsalád elemei
A PALOTÁS kerámiacserépből készült tetőfedés fő jellemzői:
- A PALOTÁS kerámiacserép alkalmas magastetős épületek héjalására. Formájából adódóan, hullámosan kiemelkedő íves felületével mediterrán jellegű fedést biztosít.
- Alkalmazható: 43. táblázat.
- A tető hajlásszöge 12°-60° (90°) lehet. Mivel a tetőcserép hossz- és rövidebb oldalán különösen jól záró kettős hornyolás van kialakítva, ezért a közepes fedési hosszúság, azaz a léctávolság állandó.
- A szarufák távolsága 3,0×5,0 cm-es cserépléc esetén max. 90 cm.
A legfelső cserépléc távolsága a szarufa csúcsától a tetőhajlásszög függvényében: 45. táblázat.
- Az alsó cserép túlnyúlása a tetőhajlásszög függvényében:
- 45°-ig a legalsó léctávolság 32 cm, ekkor a túlnyúlás 8 cm
- 45°-tól a legalsó léctávolság kb. 31 cm, ekkor a túlnyúlás kb. 9 cm.
Az eresz-csatornaléc 3 cm-el lesz magasabb a többi lécnél.
- A PALOTÁS kerámiacserepek rögzítésénél, a tetőhajlásszög függvényében az alábbi szabályokat kell betartani: 46. táblázat.
A hófogó cserepek elhelyezése:
- 25° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második sorban, minden 3. cserép hófogócserép: 1,55 db/eresz fm.
- 30° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második sorban, minden 2. cserép hófogó cserép: 2,33 db/eresz/fm.
- 45° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második-harmadik sorban sakktábla elrendezéssel: 4,65 db/eresz/fm.
228. ábra. PALOTÁS alapcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 270±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,10kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: kb. 35,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21,5 cm
- szükséglet: 13,1 db/m2
- statikai számításokhoz javasolt alapérték: 0,41 kN/m2
229. ábra. PALOTÁS szellőzőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 270±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,10 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: kb. 35,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21,5 cm
- szükséglet: 1 db szarufaköz, min. 1 db/10 m2
- szellőző keresztmetszet: kb. 33 cm2
230. ábra. PALOTÁS zárócserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 270±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,20 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: kb. 35,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21,5 cm
- szükséglet: 9,30db/fm
231. ábra. PALOTÁS jobbos szegőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 270±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 4,50 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: kb. 35,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21,5 cm
- szükséglet: 2,82 db/orom fm
232. ábra. PALOTÁS balos szegőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 330±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 5,20 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: kb. 35,5 cm
- fedési szélesség: kb. 32,5 cm
- szükséglet: 2,82 db/orom fm
233. ábra. PALOTÁS jobbos szegőzáró-cserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 270±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 5,40 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: kb. 35,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21,5 cm
- szükséglet: igény szerint
234. ábra. PALOTÁS balos szegőzáró-cserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 330±3 mm
- vastagság: 10 ±1 mm
- tömeg: 5,30 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: kb. 35,5 cm
- fedési szélesség: kb. 32,5 cm
- szükséglet: igény szerint
43. táblázat.
Tetőhajlásszög | Alkalmazás |
12°-tól | Vízzáró alátéttetővel (ragasztott) |
17°-tól | Vízzáró alátéttetővel (átlapolt) |
20°-tól | Alátéthéjazattal |
30°-tól | Alátéthéjazat nélkül |
44. táblázat.
Tetőhajlásszög | Léctávolság | Cserépszükséglet/m2 (db) | Tömeg/m2 |
12°-tól (90°) | 35,5 cm | 13,1 | 39,3 kg |
45. táblázat.
Tetőhajlásszög | 3,0*5,0 cm |
12°-tól | 4,0 cm |
30°-tól | 3,5 cm |
35°-tól | 2,5 cm |
40°-tól | 2,0 cm |
46. táblázat.
Hajlásszög | Rögzítő és kiegészítő megoldások |
12°-tól | Kiemelt követelmények: vízzáró alátéttető teljes deszkázat + vízzáró alátétfólia (min. 110 g/m2) ragasztva, fedésben szegelve |
17°-tól | Vízzáró alátéttető teljes deszkázat + vízzáró alátétfólia (min. 110 g/m2) szabadon átlapolva, fedésben szegelve |
20°-tól | rögzítés nélkül, alátéthéjazattal |
30°-tól | rögzítés nélkül |
45°-tól | minden 2. ill. 3. cserepet rögzítünk |
50°-tól | minden cserepet rögzítünk |
A hódfarkú kerámiacserepek
A csornai hódfarkú kerámiacserepek
A TONDACH MAGYARORSZÁG zRt. Csornán gyártott hódfarkú kerámiacserép termékei kétféle méretválasztékban (18x38cm; 19×40 cm) készülnek. A hódfarkú kerámiacserép-család az alapcserepeken kívül a tetőhéj funkcióinak biztosítását és az építést magas színvonalon szolgáló idomcserepeket is tartalmaz.
A hódfarkú cserepekre is érvényesek a 163. oldalon tett, a sajtolt tetőcserepekre vonatkozó megállapítások és a beépítésre vonatkozó előírások.
A CSORNAI HÓDFARKÚ 18×38 cm cserépcsalád elemei
235. ábra. HÓDFARKÚ szegmensvágású alapcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 380±6 mm
- szélesség: 180±3 mm
- vastagság: 15 ±7 mm
- tömeg: 1,70kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 18 cm
- szükséglet DIN szerint: 32,8-37,3 db/m2
- statikai számításokhoz javasolt alapérték: 0,56-0,63 kN/m2
236. ábra. HÓDFARKÚ ereszcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 260±4 mm
- szélesség: 180±3 mm
- vastagság: 15 ±1 mm
- tömeg: 1,2 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 18 cm
- szükséglet: 5,6 db/eresz fm
237. ábra. HÓDFARKÚ szegmensvágású taréjcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 260±4 mm
- szélesség: 180±3 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 1,2 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 18 cm
- szükséglet: 11,2 db/vízsz. gerinc fm
238. ábra. HÓDFARKÚ szegmensvágású szellőzőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 380±6 mm
- szélesség: 180±3 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 1,9 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 18 cm
- szükséglet: 1 db szarufaköz, min. 1 db/6 m2
- szellőző keresztmetszet: kb. 18cm2
239. ábra. HÓDFARKÚ szegmensvágású szellőző alátétcserepek kettős fedéshez.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 380±6 mm
- szélesség: 180±3 mm
- vastagság: 15 ±1 mm
- tömeg: 1,55 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 18 cm
240. ábra. HÓDFARKÚ szellőző alátétcserepek koronafedéshez.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 380±6 mm
- szélesség: 180±3 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 1,55 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 18 cm
241. ábra. HÓDFARKÚ szegmensvágású hófogócserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 380±6 mm
- szélesség: 180±3 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 2,0 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 18 cm
- szükséglet: előírás szerint
242. ábra. HÓDFARKÚ szélcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 380±4 mm
- szélesség:104-128±2 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 2,70kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- szükséglet: 3,13-3,51 db/orom fm
A CSORNAI HÓDFARKÚ 19×40 cm cserépcsalád elemei
243. ábra. HÓDFARKÚ szegmensvágású alapcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 2,00 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: 29,2-33,1 db/m2
- statikai számításokhoz javasolt alapérték: 0,58-0,66 kN/m2
244. ábra. HÓDFARKÚ ereszcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 280±4 mm
- szélesség:190±3 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 1,45 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: 5,3 db/eresz fm
245. ábra. HÓDFARKÚ szegmensvágású taréjcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 280±4mm
- szélesség: 190±3mm
- vastagság: 15 ±1 mm
- tömeg: 1,4 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: 10,6 db/vízsz. gerinc fm
246. ábra. HÓDFARKÚ szegmensvágású szellőzőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság: 25 ±1 mm
- tömeg: 2,1 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: 1 db szarufaköz, min. 1 db/6 m2
- szellőző keresztmetszet: kb. 21 cm2
247. ábra. HÓDFARKÚ szegmensvágású szellőző alátétcserepek kettős fedéshez.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság: 15 ±1 mm
- tömeg: 1,80 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség:19 cm
248. ábra. HÓDFARKÚ szegmensvágású szellőző alátétcserepek koronafedéshez.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság:15±1 mm
- tömeg: 1,80 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
249. ábra. HÓDFARKÚ szegmensvágású hófogócserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 2,45 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: előírás szerint
250. ábra. HÓDFARKÚ szegmensvágású 3/4-es cserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 140±2 mm
- vastagság: 15 ±1 mm
- tömeg: 1,6kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 14 cm
- szükséglet: igény szerint
251. ábra. HÓDFARKÚ szélcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 113-138±2 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 2,40 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- szükséglet: 2,94-3,23 db/orom fm
A CSORNAI KASTÉLY HÓDFARKÚ 19×40 cm cserépcsalád elemei
252. ábra. KASTÉLY HÓDFARKÚ alapcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság: 15 ±1 mm
- tömeg: 1,95 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: 30,2-33,1 db/m2
- statikai számításokhoz javasolt alapérték: 0,59-0,65 kN/m2
253. ábra. KASTÉLY HÓDFARKÚ ereszcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 280±4 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság:15±1 mm
- tömeg: 1,45 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: 5,3 db/eresz fm
254. ábra. KASTÉLY HÓDFARKÚ taréjcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 280±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 1,37 kg/db
- hajlító törőerő:1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: 10,6 db/vízsz. gerinc fm
255. ábra. KASTÉLY HÓDFARKÚ szellőzőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 2,10 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: 1 db szarufaköz, min. 1 db/6 m2
- szellőző keresztmetszet : kb.21cm2
256. ábra. KASTÉLY HÓDFARKÚ szellőző alátétcserepek.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 1,75 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
257. ábra. KASTÉLY HÓDFARKÚ hófogócserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 1,45 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: előírás szerint
258. ábra. KASTÉLY HÓDFARKÚ 3/4-es cserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 140±3 mm
- vastagság: 15 ±1 mm
- tömeg: 1,56 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: igény szerint
259. ábra. KASTÉLY HÓDFARKÚ 3/4-es taréjcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság: 15 ±1 mm
- tömeg: 1,20 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: igény szerint
260. ábra. HÓDFARKÚ szélcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség:113-138±2 mm
- vastagság: 15 ±1 mm
- tömeg: 2,40 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- szükséglet: 2,94-3,26 db/orom fm
A tatai hódfarkú kerámiacserepek
A TONDACH MAGYARORSZÁG zRt. Tatán gyártott hódfarkú kerámiacserép termékei kétféle méretválasztékban (18×38; 19×40 cm) készülnek. A 18×38 cm-es tatai hódfarkú kerámia cserépcsalád alapcserepeit körszeletvágású, gótikus és zsindely változatban gyártják. A 19×40 cm-es tatai hódfarkú kerámia cserépcsalád elemei szegmensvágásúak.
A tatai HÓDFARKÚ 18×38 cm-es cserépcsalád elemei
261. ábra tatai HÓDFARKÚ körszeletvágású alapcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 375±6 mm
- szélesség: 175±3 mm
- vastagság: 75 ±7 mm
- tömeg: 1,50 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: kb. 17,5 cm
- szükséglet: 32,8-37,3 db/m2
- statikai számításokhoz javasolt alapérték: 0,49-0,56 kN/m2
262. ábra tatai HÓDFARKÚ gótikus és zsindely alapcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 375±6 mm
- szélesség: 175±3 mm
- vastagság: 75 ±7 mm
- tömeg gótikus: 1,45 kg/db
- tömeg zsindely: 1,40 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 1 kb. 17,5 cm
- szükséglet: 32,8-37,3 db/m2
- statikai számításokhoz javasolt alapérték: 0,47-0,54 kN/m2
263. ábra tatai HÓDFARKÚ hófogócserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 375±6 mm
- szélesség: 175±3 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 1,70 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 17,5 cm
- szükséglet: előírás szerint
264. ábra tatai HÓDFARKÚ szellőzőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 375±6 mm
- szélesség: 175±3 mm
- vastagság: 15 ±1 mm
- tömeg: 1,70 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 17,5 cm
- szükséglet: 1 db/szarufaköz, min. 1 db/6 m2
- szellőző keresztmetszet: kb.14 cm2
265. ábra tatai HÓDFARKÚ szellőző alátétcserepek kettős fedéshez. Műszaki adatok:
- hosszúság: 375±6 mm
- szélesség: 175 ±3 mm
- vastagság: 15±1 mm
- tömeg: 1,35 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 17,5 cm
266. ábra tatai HÓDFARKÚ szellőző alátétcserepek koronafedéshez. Műszaki adatok:
- hosszúság: 375±6 mm
- szélesség: 175 ±3 mm
- vastagság: 15 ±1 mm
- tömeg: 1,35kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 17,5 cm
A tatai HÓDFARKÚ 19×40 cm-es cserépcsalád elemei
267. ábra tatai HÓDFARKÚ szegmensvágású alapcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság:15 ±1 mm
- tömeg: 1,85 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: 29,2-33,1 db/m2
- statikai számításokhoz javasolt alapérték: 0,54-0,61 kN/m2
268. ábra tatai HÓDFARKÚ szegmensvágású hófogócserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság: 15 ±1 mm
- tömeg: 2,25 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: előírás szerint
269. ábra tatai HÓDFARKÚ szegmensvágású szellőzőcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3mm
- vastagság: 15 ±1 mm
- tömeg: 1,95 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
- szükséglet: 1 db/szarufaköz, min. 1 db/6 m2
- szellőző keresztmetszet: kb.21 cm2
270. ábra tatai HÓDFARKÚ szegmensvágású szellőző alátétcserepek kettős fedéshez.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság:15 ±1 mm
- tömeg: 1,65 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
271. ábra tatai HÓDFARKÚ szegmensvágású szellőző alátétcserepek korona fedéshez. Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 190±3 mm
- vastagság: 15 ±1 mm
- tömeg: 1,65 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 19 cm
A hódfarkú kerámiacserépből készült tetőfedés jellemzői
A HÓDFARKÚ kerámiacserép alkalmas magastetős épületek héjalására. Előnyösen felhasználható tagolt, nagy felületű összetett tetők, műemlékek és modern épületek fedésére.
- A HÓDFARKÚ kerámiacserép szakszerű kivitelezés esetén alkalmas ívek, hajlatok (vápa, élgerinc, ökörszemablak, kör alaprajzú tornyok) kialakítására.
- A HÓDFARKÚ kerámiacserép minden bemutatott változata jellegzetes tető rajzolatot, esztétikai megjelenést eredményez. Alkalmazásukkal látványos építészeti megoldások lehetségesek. A zsindely (hegyes vágású) hódfarkú kerámiacserép méhsejt formájú és a gótikus vágású hódfarkú kerámiacserép pajzsra vagy pikkelyre emlékeztető alakjával, egyedi megjelenésükkel a magyar, alföldi fazsindelyezési hagyományokra emlékeztetnek. A kastély hódfarkú kerámiacserépből készített tető, méltóságteljes megjelenésével legszebb műemlék épületeink hangulatát idézi.
Alkalmazható:
Alátéthéjazattal: 25° tetőhajlásszög felett. Alátéthéjazat nélkül: 30° tetőhajlásszög felett.
Fedési mód: hálóba.
- A tető hajlásszöge 25°-60° (90°) lehet.
A szarufák távolsága 30×50 cm-es cserépléc esetén max. 90 cm.
- A HÓDFARKÚ kerámiacserepek rögzítésénél a tetőhajlásszög függvényében az alábbi szabályokat kell betartani: 49 táblázat.
A hófogó cserepek elhelyezése:
- 25° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második sorban, minden 3. cserép hófogócserép: 18×38-as cserépnél 1,85 db/eresz fm, 19×40-es cserépnél 1,75 db/eresz fm.
- 30° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második sorban, minden 2. cserép hófogó cserép: 18×38-as cserépnél 2,78 db/eresz fm, 19×40-es cserépnél 2,63 db/eresz fm.
- 45° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második-harmadik sorban sakktábla elrendezéssel: 18×38-as cserépnél 5,56 db/eresz fm, 19×40-es cserépnél 5,26 db/eresz fm.
47. táblázat. 18×38 cm.
Léctávolság | Cserépszükséglet/m2 (db) | Tömeg/m2 | ||||
Tetőhajlásszög | kettős | korona | kettős | korona | kettős | korona |
25°-tól | 14,5 cm | 28,5 cm | 37,3 | 36,3 | 55,95 kg | 54,45 kg |
35°-tól | 15,0 cm | 29,5 cm | 36 | 35 | 54,00 kg | 52,50 kg |
40°-tól | 15,5 cm | 30,5 cm | 34,9 | 33,9 | 52,35 kg | 50,85 kg |
45°-tól | 16,0 cm | 31,5 cm | 33,8 | 32,8 | 50,70 kg | 49,20 kg |
48. táblázat. 19×40 cm.
Léctávolság | Cserépszükséglet/m2 (db) | Tömeg/m2 | ||||
Tetőhajlásszög | kettős | korona | kettős | korona | kettős | korona |
25°-tól | 15,5 cm | 31,5 cm | 33,1 | 32,1 | 56,27 kg | 54,57 kg |
35°-tól | 16,0 cm | 32,5 cm | 32 | 31 | 54,40 kg | 52,70 kg |
40°-tól | 16,5 cm | 33,0 cm | 31,1 | 30,1 | 52,87 kg | 51,17 kg |
45°-tól | 17,0 cm | 33,5 cm | 30,2 | 29,2 | 51,34 kg | 49,64 kg |
49. táblázat.
Hajlásszög | Rögzítő és kiegészítő megoldások |
25°-tól | rögzítés nélkül, alátéthéjazattal |
30°-tól | rögzítés nélkül |
40°-tól | minden 2. ill. 3. cserepet rögzítünk |
50°-tól | minden cserepet rögzítünk |
A hornyolt kerámiacserepek
A csornai hornyolt kerámiacserepek
272. ábra. HORNYOLT íves vágású alapcserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 210±3 mm
- vastagság: 20±1 mm
- tömeg: 2,5 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 18,6 cm
- szükséglet: 18,5-21,5 db/m2
- Statikai számításokhoz javasolt alapérték: 0,46-0,54 kN/m2
273. ábra. HORNYOLT íves vágású félcserép. Műszaki adatok:
- hosszúság: 375±6 mm
- szélesség: 120±3 mm
- vastagság: 20±1 mm
- tömeg: 1,3 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 9,6 cm
- szükséglet: igény szerint
274. ábra. HORNYOLT szellőzőcserép íves- és egyenes vágású cseréphez. Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 210±3mm
- vastagság: 20±1 mm
- tömeg: 3,1 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 18,6 cm
- szükséglet: 1 db szarufaköz, min. 1 db/6 m2
- szellőző keresztmetszet: kb. 18 cm2
275. ábra. HORNYOLT egyenes vágású alapcserép. Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 210±3 mm
- vastagság: 20±1 mm
- tömeg: 2,6 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 18,6 cm
- szükséglet: 16,8-19,2 db/m2
- statikai számításokhoz javasolt alapérték: 0,44-0,50 kN/m2
276. ábra. HORNYOLT egyenes vágású félcserép Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 120 ±3 mm
- vastagság: 20±1 mm
- tömeg: 1,4 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 9,6 cm
- szükséglet: igény szerint
A tatai hornyolt kerámiacserepek
277. ábra tatai HORNYOLT íves vágású alapcserép. Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 210±3 mm
- vastagság: 20 ±1 mm
- tömeg: 2,10 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 18,6 cm
- szükséglet: 18,5-21,5 db/m2
- statikai számításokhoz javasolt alapérték: 0,39-0,45 kN/m2
278. ábra tatai HORNYOLT egyenes vágású alapcserép. Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 210±3 mm
- vastagság: 20±1 mm
- tömeg: 2,15 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 18,6 cm
- szükséglet: 18,5-21,5 db lm2
- statikai számításokhoz javasolt alapérték:0,40-0,46 kN/m2
279. ábra HORNYOLT szellőzőcserép íves- és egyenes vágású cseréphez. Műszaki adatok:
- hosszúság: 400±6 mm
- szélesség: 210±3mm
- vastagság: 20 ±1 mm
- tömeg: 3,1 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 18,6 cm
- szükséglet: 1 db szarufaköz, min. 1 db/6 m2
- szellőző keresztmetszet: kb. 18 cm2
50. táblázat.
Léctávolság | Cserépszükséglet/m2 (db) | Tömeg/m2 | ||||
Tetőhajlásszög | íves | egyenes | íves | egyenes | íves | egyenes |
25°-tól | 25 cm | 28 cm | 21,5 | 19,2 | 53,75 kg | 48,00 kg |
30°-tól | 26 cm | 29 cm | 20,7 | 18,5 | 51,75 kg | 46,25 kg |
35°-tól | 27 cm | 30 cm | 19,9 | 17,9 | 49,75 kg | 44,75 kg |
40°-tól | 28 cm | 31 cm | 19,2 | 17,3 | 48,00 kg | 43,25 kg |
45°-tól | 29 cm | 32 cm | 18,5 | 16,8 | 46,25 kg | 42,00 kg |
A hornyolt kerámiacserépből készült tetőfedés jellemzői:
- A HORNYOLT kerámiacserép alkalmas magastetős épületek héjalására. Ideálisan alkalmazható összetett tető lefedésére, továbbá meglévő tetőszerkezetek felújítására.
- A legváltozatosabb tetőformák fedésére alkalmas, gyors és egyszerű a felrakása, változtatható léctávolsága a tetőhéjazat kialakításakor nagymértékű rugalmasságot biztosít, a tetőfelújítások kedvelt anyaga.
- Rakási mód: hálóba, kötésbe.
- Alkalmazható:
Alátéthéjazattal: 25° tetőhajlásszög felett.
Alátéthéjazat nélkül: 30° tetőhajlásszög felett.
- A tető hajlásszöge 25°-60° (90°) lehet. A fedés az egyrétegű fedésekhez tartozik, a cserép csak a hosszanti oldalán rendelkezik horonnyal, így a léctávolság 25-32 cm-ig változhat a hajlásszög függvényében.
A szarufák távolsága 3,0×5,0 cm-es léctávolság esetén max. 90 cm.
A HORNYOLT kerámiacserepek rögzítésénél betartandó szabályokat az 51. táblázat tartalmazza.
A hófogó cserepek elhelyezése:
- 25° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második sorban, minden 3. cserép hófogócserép: 1,80 db/eresz fm.
- 30° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második sorban, minden 2. cserép hófogó cserép: 2,69 db/eresz/fm.
- 45° tetőhajlásszögtől az eresztől számított második-harmadik sorban sakktábla elrendezéssel: 5,38 db/eresz/fm.
51. táblázat.
Hajlásszög | Rögzítő és kiegészítő megoldások |
25°-tól | rögzítés nélkül, alátéthéjazattal |
30°-tól | rögzítés nélkül |
40°-tól | minden 2. ill. 3. cserepet rögzítünk |
50°-tól | minden cserepet rögzítünk |
Kerámia kiegészítők
280. ábra. HORNYOLT gerinccserép. Műszaki adatok:
- hosszúság: 380±19 mm
- szélesség: 190±14 mm
- tömeg: 3,5 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 35 cm
- szükséglet: 3 db/fm
281. ábra. CSORNAI húzott sima gerinccserép. Műszaki adatok:
- hosszúság: 380±19 mm
- szélesség: 162/200±6 mm
- tömeg: 2,9 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési hosszúság: 33 cm
- szükséglet: 3 db/fm
282. ábra. SAJTOLT sima gerinccserép. Műszaki adatok:
- hosszúság: 410±20 mm
- szélesség: 215/250±16 mm
- tömeg: 3,1 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési hosszúság: 36 cm
- szükséglet: 3 db/fm
283. ábra. HORNYOLT kezdő gerinccserép.
Műszaki adatok:
- hosszúság: 380±19 mm
- szélesség:190±14 mm
- tömeg: 4,4 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 27 cm
- szükséglet: 1 db/él
284. ábra. SAJTOLT sima kezdő gerinccserép. Műszaki adatok:
- hosszúság: 420±20 mm
- szélesség:215/250±16 mm
- tömeg: 5,5kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési hosszúság: 35 cm
- szükséglet: 1 db/él
285. ábra. GERINCELOSZTÓ ELEM hornyolt gerinccseréphez. Műszaki adatok:
- tömeg: 4,1 kg
- szükséglet: 1 db/konty
- 286. ábra. GERINCELOSZTÓ ELEM sajtolt sima gerinccseréphez. Műszaki adatok:
- tömeg: 4,1 kg
- szükséglet: 1 db/konty
287. ábra tatai HORNYOLT gerinccserép. Műszaki adatok:
- hosszúság: 380±19 mm
- szélesség: 190±14 mm
- tömeg: 3,5 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési szélesség: 35 cm
- szükséglet: 3 db/fm
288. ábra tatai SIMA gerinccserép. Műszaki adatok:
- hosszúság: 380±20 mm
- szélesség: 160/200±16 mm
- tömeg: 3,1 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 36 cm
- szükséglet: 3 db/fm
289. ábra. tatai TARAJOS gerinccserép. Műszaki adatok:
- hosszúság: 305±20 mm
- szélesség: 210±16 mm
- tömeg: 2,3 kg/db
- hajlító törőerő: 1,0 kN
- fedési szélesség: 35 cm
- szükséglet: 3,7db/fm
290. ábra. TANGÓ és CSÁRDÁS átvezető cserép. Műszaki adatok:
- alkalmazás: 30°-45° között
- hosszúság: 400±5 mm
- szélesség: 255±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,1 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 33,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21,2 cm
- szükséglet: igény szerint
291. ábra. KERINGŐ átvezető cserép. Műszaki adatok:
- alkalmazás: 30°-45° között
- hosszúság: 430±5 mm
- szélesség: 265±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,5kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 35,5 cm
- fedési szélesség: kb. 21,4 cm
- szükséglet: igény szerint
292. ábra. POLKA átvezető cserép. Műszaki adatok:
- alkalmazás: 30°-45° között
- hosszúság: 430 ±5 mm
- szélesség: 255 ±3 mm
- vastagság: 10±1 mm
- tömeg: 3,4 kg/db
- hajlító törőerő: 1,5 kN
- fedési hosszúság: 30,5-36 cm
- fedési szélesség: 21,3 cm
- szükséglet: igény szerint
293. ábra. CSATORNASZELLŐZŐ minden átvezető cseréphez. Műszaki adatok:
- csőátmérő: 100 mm
- tömeg: 5,5 kg
294. ábra. ANTENNAKIVEZETŐ minden átvezető cseréphez. Műszaki adatok:
- belső csőátmérő: 20-80 mm
- tömeg: 3,5 kg
A kerámiacseréppel épített tetőszerkezetek kialakításának legfontosabb szabályai
A kerámiacserép-gyártók színvonalas, az európai építéstechnikai igényeknek megfelelő gyártmányismertetőkkel és tervezési segédletekkel biztosítják termékeikről a felhasználásuk szakszerű tervezéséhez és beépítéséhez szükséges információkat.
A kerámiacserép szövegcsoportok lezárásaként bemutatásra kerülnek a legfontosabb kerámiacserép alkalmazással kapcsolatos ismeretek. Ennek megfelelően megismerhetik a különféle kerámiacserepek fedési módjait.
A kerámiacserép fedések – pikkelyes fedések – a fedési rétegek alapján egyrétegűek és kétrétegűek lehetnek. Az egyrétegű tetőfedést elmetszve a tetőn egy réteg fedés található, amely a sajtolt és hornyolt kerámiacserépből, a kétrétegű tetőfedést elmetszve a tetőn két réteg fedés található, amely a hódfarkú kerámiacserépből készíthető.
A nyeregtető szarufahosszának, a fedélszélesség és a tetőszerkezet szélesség számítási módszerének megismerésével képesek lesznek elvégezni a tetőhéj ázattál kapcsolatos alapvető anyagszükségleti és a statikai számításokat előkészítő számvetéseket. Bemutatásra kerül a sajtolt kerámiacserép eresz-, gerinc- és oromkialakítása, a hódfarkú és hornyolt kerámiacserepek eresz- és gerinckialakítása.
A tetőfedések tervezése és készítése során az általános tetőfedési mód eldöntése mellett legfontosabb feladat a fedési részletek szakszerű megoldása. A számtalan példa közül a szerző az alábbiak tanulmányozását ajánlja figyelmükbe: Élgerinc kialakítás, Vápakialakítás, Falcsatlakozás, Kéményszegély kialakítás.
Tetőfedési módok hódfarkú cseréppel
A hódfarkú cserépfedésnél két réteg cserép biztosítja a vízzárást. A két réteg kialakítható a cserépsorok önálló feltámasztásával, vagy egymásra támasztásával.
Ennek megfelelően a hódfarkú cseréppel kétféle módon lehet tetősíkot kialakítani: kettős fedéssel és korona, vagy lovagfedéssel.
A hódfarkú kettős fedésnél minden cserépsor alatt három, a koronafedésnél két léc van. Ennek megfelelően az alkalmazandó léctávolság a kettős fedésnél az átfedés mértékével csökkentett cseréphossz fele, koronafedésnél az átfedés mértékével csökkentett cseréphosszal egyenlő.
A hódfarkú cserépfedésnél minden második sort fél eltolással kell kialakítani, ez történhet félcseréppel vagy 3/4-es cseréppel. A szélcserepek alkalmazásával az oromképzés az eddig alkalmazott módszerekkel szemben (pl. fémlemez szegély) egyszerűen megvalósítható.
A kettős fedés, mint a hódfarkú cserép leggyakoribb fedési módja, olyan fedési mód, amelynél az egymás felett lévő cserépsorok kötésben helyezkednek el úgy, hogy minden sorra a következő sor és a harmadik sor is – a hajlásszög függvényében előírt mértékben rátakar.
A kettős fedést a teljes tetőfelületen biztosítani kell. Ennek megfelelően az ereszképzésnél egyenes vágású hódfarkú ereszcseréppel, vagy a legalsó sornál koronafedéssel biztosítjuk a kettős fedést. Az ereszképzésnél az első lécsort magasítani kell, vagy élére állítva felszegezni az egyenletes cserépfelfekvés érdekében. Az első cserépsor túlnyúlása miatt az első sor léctávolsága eltér a többitől.
295. ábra. A kettős fedés általános elrendezése.
A gerincképzésnél a hódfarkú taréj cserép alkalmazásával, vagy az utolsó tetőlécnél koronafedéssel biztosítjuk a kétrétegű fedést.
A hódfarkú cserép különleges tető felületek (íves, stb.) fedésére a legalkalmasabb kerámiacserép típus, elsősorban kettős fedés alkalmazásával. Ezen bonyolult felületi megoldások általában teljes aládeszkázást, a cserepek szükség szerinti vágását és egyenkénti rögzítését igénylik.
A korona- vagy lovagfedés olyan kétrétegű fedési mód, amelynél minden második cserépsor az előző cserépsorra támaszkodik. Ennek következtében ritkább a lécezés (csak minden második cserépsorhoz szükséges) és a tetőcserepekből felváltva kisebb-nagyobb felület látható.
296. ábra. A korona- vagy lovagfedés általános elrendezése.
Az eresz- és gerincképzésnél a kettős fedésnél már említett korona- vagy lovagsoros kialakítás ajánlott.
Az ereszképzésnél az első lécsort magasítani kell, vagy élére állítva felszegezni az egyenletes cserépfelfekvés biztosítása érdekében. Az első cserépsor túlnyúlása miatt az első sor léctávolsága eltér a többitől.
A korona- vagy lovagfedésnél lényeges méretezési szempont, hogy a lécezésre gyakorlatilag dupla terhelés kerül.
Tetőfedés hornyolt cseréppel
A cserepek az ereszre merőlegesen horonnyal csatlakozó sorokat képeznek, amelyek félcserép eltolással átfednek az előző sorra. Készíthető hálós fedés is félcserép eltolás nélkül. Az alkalmazandó léctávolság az átfedés mértékével csökkentett cseréphossz.
A fedéseknél a cserepek horonnyal kapcsolódása 5 mm mozgási lehetőséget biztosít, lehetővé téve a hőtágulásból származó mozgásokat, de a mérettűrésből adódó eltérések korrekcióját is.
Az ereszképzésnél az első lécsort magasítani kell, vagy élére állítva felszegezni az egyenletes cserépfelfekvés biztosítása érdekében. Az első cserépsor túlnyúlása miatt az első sor léctávolsága eltér a többitől.
A gerincképzésnél a kétoldali cserépsor között 2-4 cm hézagot kell biztosítani. A minden második sorban a félcserép eltolás félcserép alkalmazásával biztosítható.
297. ábra. A hornyolt cserépfedés általános elrendezése.
Tetőfedés sajtolt cseréppel
A sajtolt cserepek biztonságos fedést nyújtanak, mivel mind a négy oldalukon hornyos átfedéssel csatlakoznak. Ezen négyirányú kapcsolat következtében az elemek között létrejövő záródás pl. a porhó áthatolást még vihar esetén is elhanyagolható mértékűre korlátozza.
A sajtolt cserepekre jellemző egymáshoz csatlakozási, kapcsolódási mód lehetővé teszi széles tetőhajlásszög tartományban alkalmazásukat.
A sajtolt cserép tetőfedésnél különösen fontos a léctávolság pontos betartása, mert csak így illeszkednek megfelelően az egymás feletti sorok a cserepek hornyaiba.
A nyeregtető szarufahosszának és léckiosztásának meghatározása
A gyártók tervezési segédletei cserép fajtánként tartalmazzák az alkalmazandó szabályokat. A téma fontosságára tekintettel, példaként a Tangó sajtoltcserép fedés szarufahosszának és léckiosztásának meghatározásával kerülnek bemutatásra az alkalmazandó elvek.
A szarufahossz számítás képlete:
szh = et + n*t + x
- szh = szarufahossz
- et = a szarufa alsó éle és az első cserépléc közti távolság
- et = 45°-ig 28,5 cm, felette 27,5 cm (Tangó cserépnél)
- n = a vízszintes cserépsorok száma -1
- t = hajlásszögtől függő, változtatható léctávolság
- x = a legfelső cserépléc távolsága a szarufa csúcsától
A szarufahossz számítás képletében szereplő tényezők ajánlott értékei:
- Az ereszképzés és az első cserépsor túl-nyúlásának függvénye. A túlnyúlás értéke a Tangó, Csárdás cserépfedéseknél 9 cm, a Keringő, Polka, Hódfarkú (18×38; 19×40) és Hornyolt cserépfedéseknél 8 cm.
A túlnyúlás legkisebb értéke minden cserépfedésnél: 6 cm.
- Az „e” értéke: Csárdás cserépfedésnél: 45° tetőhajlásszögig 29 cm, felette 28 cm. Keringő és Polka cserépfedésnél: 45° tetőhajlásszögig 32 cm, felette 31 cm. Palotás cserépfedésnél 32 cm. Hódfarkú cserépfedésnél: (18×38) 25,5 cm; (19×40) 28,0 cm; Hornyolt cserépfedésnél: 28 cm
- „n” – értéke egyenlő: a vízszintes cserépsorok száma -1. (hódfarkú cserép koronafedésnél: a vízszintes cserépsorok számának fele -1)
- „t” – értékeit a cikksorozat cserép fajtánként a tetőhajlásszög és ezzel összefüggésben az átfedés függvényében tartalmazza
- „x” – értéke: 53. táblázat.
Palotás cserépfedésnél: 4-7 cm
Hódfarkú cserépfedésnél: 9,0 cm
(18×38; 19×40)
Hornyolt cserépfedésnél: 4,0 cm
298. ábra. Tangó sajtoltcserép fedés szarufahosszának és léckiosztásának meghatározása.
52. táblázat.
Tetőhajlásszög | x mérete |
25°-tól | 3,5 cm |
30°-tól | 3,0 cm |
40°-tól | 2,5 cm |
53. táblázat.
Csárdás cserépfedésnél: | |
Tetőhajlásszög | X |
25°-tól | 3,5 cm |
30°-tól | 3,0 cm |
40°-tól | 2,5 cm |
Keringő cserépfedésnél: | |
Tetőhajlásszög | X |
12°-tól | 4,0 cm |
30°-tól | 3,0 cm |
35°-tól | 2,5 cm |
40°-tól | 2,0 cm |
Polka cserépfedésnél: | |
Tetőhajlásszög | X |
15°-tól | 4,5 cm |
20°-tól | 4,0 cm |
25°-tól | 3,5 cm |
30°-tól | 3,0 cm |
40°-tól | 2,5 cm |
A nyeregtető fedélszélesség és a tetőszerkezet szélességének meghatározása
A gyártók tervezési segédletei cserép fajtánként tartalmazzák az alkalmazandó szabályokat. A téma fontosságára tekintettel, példaként a Tangó sajtoltcserép fedés fedélszélességének és a tetőszerkezet szélességének meghatározásával kerülnek bemutatásra az alkalmazandó elvek.
A fedélszélesség számításának képlete:
f=b + m*fsz+j
lh=f-2*o
Ahol:
- f=fedélszélesség
- b=balos szegőcserép szélessége b=25,5 cm
- f=a cserép fedési szélessége fsz=21,2 cm
- m=a függőleges cseréposzlopok száma – 2
- j =jobbos szegőcserép fedési szélessége j=21 cm
- a = vízszintes átfedés a =4,5 cm
- lh= a tetőszerkezet szélessége
o=a szegőcserepek túlnyúlása a tetőlécek végétől o=9,5 cm
A fedélszélesség számítás képletében szereplő tényezők ajánlott értékei:
- „b” és, j” – A bal- és jobboldali oromképzés szélességi méreteinek, szerkezetkialakításának függvénye, (általában b=j)
- A „b” értéke (balos szegőcserép szélessége): Tangó, Csárdás és Polka cserépfedéseknél 25,5 cm. Keringő cserépfedésnél 26,5 cm
- A „j” értéke (jobbos szegőcserép fedési szélessége): Tangó, Csárdás, Keringő és Polka cserépfedéseknél 21 cm
A „b”= „j” értéke: A hódfarkú cserépfedéseknél: (18×38) 10,4-12,8 cm (a szélcserép szélesség határozza meg). (19×40) 11,3-13,8 cm (a szélcserép szélesség határozza meg). Hornyolt cserépfedésnél az oromképzés szélességi mérete határozza meg.
Az „m” értéke egyenlő: A függőleges cseréposzlopok száma [hódfarkú (18×38); (19×40) cserépfedéseknél]; a függőleges cseréposzlopok száma – 2 (a Tangó, Csárdás, Keringő és a Polka tetőfedéseknél alkalmazva a szegőcserép oszlopokat veszi figyelembe); függőleges cseréposzlopok száma – 1 (a hornyolt cserépfedéseknél a horony méretét veszi figyelembe). A hornyolt cserépfedés fedélszélesség számítás képlete ennek megfelelően eltér az általánostól: f=b+m x fsz+j+sz, ahol „sz” egyenlő a hornyolt cserép szélességi méretével. A többi tényező értelmezése változatlan.
Az „fsz” értéke: – A Tangó és Csárdás cserépfedéseknél 21,2 cm (vízszintes átfedés 4,5 cm). A Keringő cserépfedésnél 21,4 cm (vízszintes átfedés 5,5 cm). A Polka cserépfedésnél 21,3 cm (vízszintes átfedés 4,5 cm). A Palotás cserépfedésnél 21,5 cm. – A hódfarkú cserépfedéseknél (18,0×38) 18,0 cm; (19×40) 19 cm; hornyolt cserépfedésnél 18,6 cm.
A szükséges léchossz meghatározható, ha a fedélszélesség lezárására alkalmazott szerkezet méretét a fedélszélességből kivonjuk.
A szegőcserepek túlnyúlása a tetőlécek végétől: a Tangó és Csárdás cserépfedéseknél 9,5 cm, a Keringő és Polka cserépfedéseknél 9,0 cm, a hódfarkú (18×38; 19×40) cserépfedéseknél 4,0 cm.
299. ábra. Tangó sajtoltcserép fedés fedélszélességének és a tetőszerkezet szélességének meghatározása.
A kerámia-cserépfedés csomópontjai és kialakításuk szabályai
Az általános, egybefüggő tetősíkok fedése a cikksorozat kerámiacserépre vonatkozó előírásainak betartásával, képzett szakember által végzett kivitelezés esetén megbízható, rendeltetésének megfelelő héjazatot alkot.
Hiba lehetőségek elsősorban a tetőfedés kritikus helyein a csomópontoknál, a szerkezetek csatlakozásánál vannak, amelyek – építési hibaként – végsoron kedvezőtlenül befolyásolják az egész tetőszerkezet külső és belső hatások elleni megbízható működését.
A kerámia-cserépfedés csomópontjai: az eresz; a gerinc; az él és élgerinc; a vápa; az orom; a függőleges csatlakozások; a tető felépítmények (tetőablakok, tetőkibúvók, kémények) és a tető kiegészítők (hófogók, napkollektorok, biztonságtechnikai eszközök).
A továbbiakban – a cikksorozat terjedelmi korlátait figyelembe véve – bemutatásra kerülnek a csomópontok kialakításának lehetőségei, a kapcsolódó legfontosabb szabályok és az értelmezésüket segítő, jellemző ábrák.
A részletesebb szakmai információk megtalálhatók a gyártók beépítési útmutatóiban és a vonatkozó szakirodalomban.
A tetőfedés szakszerű megvalósítását nagymértékben befolyásolja a tetőlécezés kialakítása. Ez olyan tényező, mint az épületek esetén az alapozás szakszerű méretezése és kivitelezése.
Az ereszképzés
Az eresz kialakításának leggyakrabban alkalmazott formái:
- a fekvőeresz, ahol az ereszcsatorna a tetősíkra fektetve kerül elhelyezésre (300. ábra)
- a függőeresz, ahol az ereszcsatorna a tetősík alatt kerül elhelyezésre (301., 302 ábra)
- a párkányeresz, ahol a tető ereszrésze az ereszdeszkázattal, dobozszerűen eltakarásra kerül (303. ábra).
300. ábra. Kétszeresen átszellőztetett tető, kétrétegű fedés, az eresz lezárása a szarufa felső síkján, csapadékvíz elvezetés fekvőeresz csatornával
- 1 Cserépléc
- 2 Ellenléc
- 3 Rácserősített alátétfólia
- 4 Szellőzőszalag
- 5 Bevezetett levegő
- 6 Ereszdeszkázat
- 7 Ereszlemez
- 8 Csatornatartó
- 9 Fekvő ereszcsatorna
- 10 Szellőzőelem horg. szeggel rögzítve
- 11 Eresz szeli, elem fésű nélkül
- 12 Elválasztó réteg
- 13 Szarufa
- 14 Talpszelemen.
301. ábra. Kétszeresen átszellőztetett tető, kétrétegű fedés, az eresz lezárása a szarufa felső síkján, csapadékvíz elvezetés függőeresz csatornával
- 1 Cserépléc
- 2 Ellenléc
- 3 Rácserősített alátétfólia
- 4 Szellőzőszalag
- 5 Bevezetett levegő
- 6 Ereszdeszkázat
- 7 Ereszlemez
- 8 Csatornatartó vas
- 9 Függő ereszcsatorna
- 10 Szellőzőelem horg. szeggel rögzítve
- 11 Hódfarkú hófogócserép
- 12 Kiszellőztetett légrés min. 2 cm
- 13 Hőszigetelés
- 14 Párazáró fólia + belső burkolat.
302. ábra. Egyszeresen átszellőztetett tető, kétrétegű fedés (korona), az eresz lezárása a szarufa felső síkján, csapadékvíz elvezetés függőeresz csatornával
- 1 Cserépléc
- 2 Ellenléc min. 5 cm
- 3 Páraáteresztő tetőfólia
- 4 Szellőzőszalag
- 5 Bevezetett levegő
- 6 Ereszdeszkázat
- 7 Ereszlemez
- 8 Csatornatartó
- 9 Ereszcsatorna
- 10 Kiszellőztetett légrés min. 5 cm
- 11 Hőszigetelés
- 12 Párazáró fólia + belső burkolat
- 13 Elválasztó réteg.
303. ábra. Kétszeresen átszellőztetett tető, kétrétegű fedés, az eresz lezárása vízszintesen, csapadékvíz elvezetés függőeresz csatornával
- 1 Cserépléc
- 2 Ellenléc
- 3 Rácserősített alátétfólia
- 4 Szellőzőszalag
- 5 Bevezetett levegő
- 6 Ereszdeszkázat
- 7 Ereszlemez
- 8 Csatornatartó
- 9 Ereszcsatorna
- 10 Elválasztó réteg.
Az ereszképzés szabályai:
- A szél szívóhatása ellen az ereszt minden esetben deszkázattal kell lezárni.
- Az ereszsori cserepeket a tetőhajlásszögtől függetlenül minden esetben rögzíteni kell.
- Az ereszsori cserepek túlnyúlása min. 6 cm.
- Az alátéthéjazat feletti légrést az ellenléccel kell biztosítani, amely a tetőfelület 0,2%-a, de min. 200 cm2/eresz fm szabad beszellőzéssel.
- Az alátétfóliát az ereszvonallal párhuzamosan kell fektetni, az ereszlemezre rátakarva. A fólia alsó éle az ereszlemezen és ne az ereszcsatornában legyen.
- Fekvőeresz csatorna esetén az alátéthéjazat takarjon rá a fekvőeresz csatorna betétlemezére.
- Az eresznél az első léctávolságot mindig az adott kerámia tetőcserép típusa határozza meg.
- Az eresz cserépsor alsó vízszintes vonala, az ereszvonal a függőeresz csatorna vízszintes méretének 1/3-a és 1/2-e közé essen.
A gerincképzés
A gerincképzés szabályai:
- A gerincnél a szarufa közti távolsághoz tartozó tetőfelület 0,05%-ának megfelelő szabad kiszellőzési keresztmetszetet kell megvalósítani.
- A fóliafektetést a taréjgerinc alatt 25-30 cm-re hagyjuk abba, hogy a légréteg felső kiszellőztetését biztosítsuk.
- A porhó bejutásának megakadályozására helyezzünk el a taréjgerincen egy olyan széles fóliacsíkot az ellenlécen rögzítve, amely 10-15 cm-re rátakar az ellenléc alatt a fóliára.
- A gerinccserepek mindig az uralkodó széliránynak ellentétesen kerüljenek rögzítésre. A gerinceknél a lezárás készülhet nedvesen (habarcs) vagy szárazon (száraz tartozékelem). A gerinccserép rögzítése minden esetben kúpkapcson keresztül 2 db csavarral történik.
- A gerincsori cserepeket minden esetben rögzíteni kell a szél szívó hatása ellen.
A gerincképzést a 304. ábra mutatja be.
304. ábra. Kétszeresen átszellőztetett tető, kétrétegű fedés, az alátéthéjazat a gerincen átvezetve, a gerinc képzés szárazon
- 1 Húzott sima gerinccserép
- 2 Taréjcserép
- 3 Rácserősített alátétfólia csík
- 4 Szellőzőgarnitúra
- 5 Levegő kivezetés
- 6 Cserépléc
- 7 Ellenléc
- 8 Rácserősített alátétfólia
- 9 Kúpcseréprögzítő csavarral rögzítve
- 10 Gerincléc csavarral rögzítve
- 11 Gerincléctartó
- 12 Gerinc lezáró szalag.
Páraáteresztő tetőfólia alátéthéjazatként alkalmazása esetén a gerinckialakítást a 305. ábra szemlélteti.
305. ábra. Egyszeresen átszellőztetett tető, egyrétegű fedés, az alátéthéjazat (páraáteresztő) a gerincen átvezetve, a gerinc képzés szárazon
- 1 Sajtolt sima gerinccserép
- 2 Hőszigetelés
- 3 Hornyolt szellőzőcserép
- 4 Levegő kivezetés
- 5 Cserépléc
- 6 Ellenléc min. 5 cm
- 7 Páraáteresztő tetőfólia
- 8 Kúpcseréprögzítő csavarral rögzítve
- 9 Gerincléc csavarral rögzítve
- 10 Gerincléctartó
- 11 Párazáró fólia + belső burkolat
- 12 Gerincszalag.
306. ábra. Kétszeresen átszellőztetett tető, kétrétegű fedés, az alátéthéjazat az élnél kiszellőztetve, az él képzés szárazon
- 1 Húzott sima gerinccserép
- 2 Kúpcseréprögzítő csavarral rögzítve
- 3 Gerincléc csavarral rögzítve
- 4 Száraz él lezáró szalag
- 5 Gerincléctartó
- 6 Párazáró fólia + belső burkolat
- 7 Hőszigetelés
- 8 Kiszellőztetett légrés min. 2 cm
- 9 Rácserősített alátétfólia
- 10 Cserépléc
- 11 Ellenléc
- 12 Élszaru.
- 307. ábra. Egyszeresen átszellőztetett tető, egyrétegű fedés, az alátéthéjazat (páraáteresztő) az élen átvezetve, az él képzés szárazon
- 1 Sajtolt sima gerinccserép
- 2 Kúpcseréprögzítő csavarral rögzítve
- 3 Gerincléc csavarral rögzítve
- 4 Elasztikus élgerincelem
- 5 Gerincléctartó
- 6 Párazáró fólia + belső burkolat
- 7 Hőszigetelés
- 8 Kiszellőztetett légrés
- 9 Páraáteresztő tetőfólia
- 10 Cserépléc
- 11 Ellenléc min. 5 cm
- 12 Élszaru.
Az él és élgerinc képzése
Az él és élgerinc képzés szabályai:
- A gerinccserepek rögzítését az élléchez minden esetben a kúpkapcson keresztül csavarozással kell végezni.
- Az él és élgerincsori cserepeket a szél szívóhatása ellen minden esetben rögzíteni kell.
- Az élen, élgerincen tilos átvezetni a tetőfóliát; helyette az éllel élgerinccel párhuzamosan futó ellenlécre kell felhajtani és rögzíteni. Az így kialakított rés biztosítja az éleknél, élgerinceknél a légrés kiszellőztetését; a csapadék bejutásának megakadályozására az elasztikus élgerincelem, a szellőző gerincszalag vagy a fésűs szellőzőelem szolgál.
- Az élgerinc kialakítását a 306. ábra mutatja be.
- Páraáteresztő tetőfólia alátéthéjazatként alkalmazása esetén az élgerinc kialakítást a 307. ábra szemlélteti.
- Az él kezdése a kezdőkúp, az élgerinc kezdésénél a vízzárást fémlemez betéttel kell biztosítani.
- A kerámiacserép tetőfelület élhez, vagy élgerinchez csatlakozása hagyományosan alapcserepekkel, Mester vágással vagy Winchester vágással történik.
- A Mester vágással biztosítható, hogy 6 cm-nél keskenyebb cserép ne kerüljön a tetőfelületre.
- A Winchester-vágás olyan szerkesztési módszer, amely megfelelő hosszúságú, megbízhatóbban rögzíthető cserepeket eredményez az él, az élgerinc és a falfedések kialakításához.
- Az élgerinc képzés megvalósítható nedvesen, vagy szárazon a hozzátartozó száraz tartozékelemmel.
A vápaképzés
A vápa mindig két tetősík metszésével jön létre, és mindig belső szöget alkot.
A vápa a tető legjobban igénybevett része, nemcsak statikailag, hanem a csapadékhatás miatt is, mert a vápa alsó pontjaihoz tartozik a legnagyobb vízgyűjtő felület.
A vápáknak sokféle változata van, részletes ismertetésük meghaladja a cikksorozat terjedelmi lehetőségeit.
A vápák alaptípusai és alkalmazhatóságuk:
egyrétegű fedések | kétrétegű fedések | |
fémlemezbetétes | alkalmazható | alkalmazható |
rövidlemezes | nem alkalmazható | alkalmazható |
aláfektetett | alkalmazható | alkalmazható |
bekötött | nem alkalmazható | alkalmazható |
A vápaképzés szabályai:
- A vápákat bármelyik alaptípusnál a nagy igénybevétel miatt mindig deszkázott aljzatra kell készíteni.
- A fémbetétes vápa készítésénél a vápa tengelytől 10-10 cm szabad kifolyást kell biztosítani a csapadékvíz elvezetésre.
- A vápákban a tetőfedőanyagok rögzítése, cserepenkénti drótozással készüljön (Ø 1,6 mm horganyzott acéldrót).
- A fémbetétes vápalemezeknél kapcsolat nélkül, a vízzárást a rátakarás biztosítja, amelynek mértéke a 10 cm-es vízküszöbnek megfelelő legyen.
- A nem egyenlő hajlásszögű tetőfelületeknél a vápában a fémbetét mindig egy felhajtással készüljön, amely mindig az alacsonyabb tetőfelületen helyezkedjen el.
- Az egyrétegű fedések esetén a tetőfedőanyag a vápa tengelyében nem vágható össze.
- A bekötött vápáknál a vápa hajlásszög min. értéke 26°, amely 35° tetőhajlásszögnek felel meg. A vápában a vízzárást mindig plusz kerámiacserép sorok (bekötő sorok) biztosítják.
- Az aláfektetett vápába kétrétegű kerámiacserép fedés kerül, amelyre 10-10 cm-es rátakarással fednek rá a főtető kerámiacserép síkjai. A vápában az anyagvastagságokat figyelembe kell venni, amelyhez a tetősíkok kialakítása a vápaszarufa süllyesztésével vagy főtetősíkok ellenléc magasságának növelésével biztosítható.
- Normál, nem páraáteresztő tetőfólia (sd ≥ 1 m) alkalmazásakor a vápánál a fóliát nem szabad átvezetni, hanem a vápával párhuzamosan futó ellenlécre kell rögzíteni. Az ellenléc és a vápával párhuzamosan áthelyezett ellenléc között egy csatornát kell kialakítani, amelyet a vápaelem lefed; az így kialakított szellőzőrés biztosítja a levegőáramlást.
- Páraáteresztő tetőfólia (sd ≤ 0,2 m) alkalmazásakor a fólia a vápákon is megszakítás nélkül átvihető a másik tetősíkra.
A 308., 309. ábrák vápakialakítási példákat mutatnak be.
308. ábra. Kétszeresen átszellőztetett tető, egyrétegű fedés, a vápa kiszellőztetve, vápatekerccsel, süllyesztve
- 1 Vápatekercs horg. szeggel rögzítve
- 2 Öntapadó váparögzítő
- 3 Vápadeszkázat
- 4 Cserépléc
- 5 Ellenléc
- 6 Rácserősített alátétfólia
- 7 Hőszigetelés
- 8 Párazáró fólia + belső burkolat
- 9 Vápaszaru
- 10 Kiszellőztetett légrés min. 2 cm
- 11 Hódfarkú alapcserép.
309. ábra. Kétszeresen átszellőztetett tető, egyrétegű fedés, a vápa kiszellőztetve, fém vápabetételemmel
- 1 Fém vápahajlat
- 2 Kiemelés
- 3 Vápadeszkázat
- 4 Cserépléc
- 5 Ellenléc
- 6 Rácserősített alátétfólia
- 7 Hőszigetelés
- 8 Párazáró fólia + belső burkolat
- 9 Vápaszaru
- 10 Kiszellőztetett légrés min. 2 cm
- 11 Polka alapcserép
- 12 Fóliarögzítő léc 2/2 cm.
310. ábra. Kétszeresen átszellőztetett tető, kétrétegű fedés, az oroméi szegőcseréppel és az orom külső része az eresszel párhuzamosan lezárva gyalult min. 16 mm vastag deszkázattal
- 1 Hódfarkú szélcserép
- 2 Horg. szeg rögzítés
- 3 Cserépléc
- 4 Ellenléc
- 5 Kiszellőztetett légrés
- 6 Rácserősített alátétfólia
- 7 Hőszigetelés
- 8 Oromdeszka
- 9 Külső burkolat
- 10 Kiszellőztetett légrés min. 2 cm
- 11 Párazáró fólia + belső burkolat.
311. ábra. Kétszeresen átszellőztetett tető, kétrétegű fedés, az oroméi fémlemez csatlakozással, a (fémlemez felhajtással) és az orom külső része az eresszel párhuzamosan lezárva gyalult min. 16 mm vastag deszkázattal
- 1 Fém oromszegély
- 2 Hódfarkú 3/4-es cserép horg. szeg rögzítéssel és drótozással
- 3 Cserépléc
- 4 Ellenléc
- 5 Kiszellőztetett légrés
- 6 Rácserősített alátétfólia
- 7 Hőszigetelés
- 8 Oromdeszka
- 9 Külső burkolat
- 10 Kiszellőztetett légrés min. 2 cm
- 11 Párazáró fólia + belső burkolat.
312. ábra. Oldalfal csatlakozás – fémlemez szegéllyel
- 1 Hornyolt alapcserép csavarral rögzítve
- 2 Fémlemez szegély sűrített lécezésen
- 3 Cserépléc
- 4 Ellenléc
- 5 Kiszellőztetett légrés
- 6 Rácserősített alátétfólia falra vezetve.
313. ábra. Kéményszegély kialakítása kéménycsatlakozó szalaggal koronafedésnél
- 1 Kéménycsatlakozó szalag
- 2 Cserépléc
- 3 Ellenléc
- 4 Rácserősített alátétfólia
- 5 Fóliacsatorna
- 6 Aládeszkázás
- 7 Viharléc tiplivel rögzítve.
314. ábra. Kéményszegély kialakítása fémlemezzel kettős fedésben
- 1 Kéményszegély
- 2 Cserépléc
- 3 Ellenléc
- 4 Rácserősített alátétfólia
- 5 Fóliacsatorna
- 6 Aládeszkázás.
315. ábra. Tetőkibúvó ablak – fóliacsatornával
- 1 Hornyolt alapcserép
- 2 Fólia csatorna
- 3 Alátámasztó léc
- 4 tetőkibúvó ablak
- 5 Ólomkötény
- 6 Cserépléc
- 7 Ellenléc
- 8 Rácserősített alátétfólia
- 9 Horg. szeg rögzítés.
316. ábra. Hófogórács elhelyezése
- 1 Cserépléc
- 2 Ellenléc
- 3 Rácserősített alátétfólia
- 4 Szellőzőszalag
- 5 Bevezetett levegő
- 6 Hófogórács
- 7 Hófogórács tartó 90 cm-ként csavarozva.
317. ábra. Univerzális járórács elhelyezése
- 1 Hódfarkú tetőcserép
- 2 Járórács tartó pótléc
- 3 Univerzális járórács garnitúra
- 4 Cserépléc
- 5 Ellenléc
- 6 Rácserősített alátétfólia.
A tetőszerkezet függőleges szerkezeteihez való csatlakozások csomópontjainak kialakítása
Az orom kialakítása (310. ábra, 311. ábra).
- Az oromnál a szegőcserepek nem érhetnek az oromdeszkához.
- Az oromnál minden kerámiacserepet rögzíteni kell a szél szívóhatása ellen.
- Az alátétfóliát az oromélnél felhajtással kell befejezni.
Az oldalfal csatlakozás kialakítása (312. ábra).
- Az oldalfal csatlakozásnál minden kerámiacserepet rögzíteni kell a szél szívóhatása ellen.
- Az alátétfóliát a falra felvezetve rögzíteni kell.
A kéményszegély kialakítása (313. ábra, 314. ábra). A tetőkibúvó ablak beépítése (315. ábra). A hófogó rács elhelyezése (316. ábra). Az univerzális járórács elhelyezése (317. ábra).
A kerámiacserép tervezésének döntési pontjai
A cikksorozat kerámiacserép pontjaiban – enciklopédikus jelleggel – megtalálható ismeretek lehetővé teszik az olvasó számára az eligazodást a tetőszerkezet kialakítás, a kerámiacserép tetőfedés azon alapvető szakmai követelményei között, amelyek betartása alapvető fontosságú a tető rendeltetésének megfelelő működése érdekében.
A kerámia tetőfedés tervezési fázisában kell biztosítani, hogy a tető, mint „a ház koronája”, környezetbe illesztett formájával, a fedéshez választott kerámiacserép típusával, színével, az alkalmazott fedési móddal keltett esztétikai hatás eredményeként, maradandó értéket teremtve meghatározza az épület stílusát.
A kerámia tetőfedés tervezési szempontjai közül ki kell emelni a csomópontok jelentőségét. A hibalehetőségek elsősorban a tetőfedés kritikus helyein a csomópontoknál, a szerkezetek csatlakozásánál vannak, amelyek – építési hibaként – kedvezőtlenül befolyásolják az egész tetőszerkezet külső és belső hatások elleni megbízható működését.
Alapvető fontosságú, hogy a kiviteli tervek az általános, egybefüggő tetősíkok rétegrendjének tervén kívül kiemelten tartalmazzák az adott tetőhöz tartozó csomópontok: az eresz, a gerinc, a vápa, az él és a függőleges csatlakozások tervezett kialakítását.
Az épület egészének állékonysága, a falszerkezetekkel szemben támasztott hőtechnikai, zaj-, tűz-, nedvességvédelmi követelmények teljesíthetősége – a falszerkezetek fentieknek megfelelő kialakításán túlmenően – nagymértékben függ az épületszerkezetek különféle csatlakozási csomópontjainak szakszerű kialakításától.
Ebben a cikkben Porotherm építési rendszer elemeiből építhető épületszerkezetek legfontosabb csatlakozási csomópontjainak rajzait mutatja be.
Különleges építéstechnikai megoldásként bemutatásra kerül a kéthéjú; 25 cm vastagsággal; tömör, kevéslyukú ill. soklyukú téglából; 12 cm vastag burkoló tégla falazatú előtéthéjjal; hőszigeteléssel és átszellőztetett légréteggel készíthető falszerkezet.
150. ábra. Derékszögű falsarok kialakítása 38 N+F (nútféderes) falazóblokkból.
151. ábra. Derékszögű falsarok kialakítása 38 N+F (nútféderes) falazóblokkból.
152. ábra. Falvég és derékszögű falsarok kialakítása, valamint ablak beépítése Porotherm 44 HS falazatban, feles-, káva- és saroktégla beépítésével.
153. ábra. Külső-belső teherhordó fal csatlakozása 38 N+F (nútféderes) és 30 N+F (nútféderes) falazóblokkok között.
154. ábra. Belső falsarok kialakítása 38 N+F és 30 N+F (nútféderes) falazóblokkok között.
155. ábra. 10 N+F (nútféderes) válaszfal csatlakozása 38 N+F (nútféderes) falazóblokkból épített teherhordó külső falra.
156. ábra. 10 N+F (nútféderes) válaszfalak csatlakozása egymáshoz.
157. ábra. Derékszögű falsarok kialakítása 10 N+F (nútféderes) válaszfaltéglából.
158. ábra. Tömör, kevés- illetve soklyukú téglából készülő külső falak 25 cm vastagsággal, 12 cm vastag burkoló tégla falazatú előtéthéjjal, hőszigeteléssel, átszellőztetett légréleggel. Függőleges méretrend. (Az előtéthéj rögzítés, kialakítás szabályait lásd a 2.2 és a 4.4 részekben).
159. ábra. Tömör, kevés- illetve soklyukú téglából készülő külső falak 25 cm vastagsággal, 12 cm vastag burkoló tégla falazatú előtéthéjjal, hőszigeteléssel, átszellőztetett légréteggel Csatlakozások 1.
160. ábra. Tömör, kevés- és soklyukú téglából készülő külső falak 25 cm vastagsággal, 12 cm vastag burkoló tégla falazatú előtéthéjjal, hőszigeteléssel, átszellőztetett légréteggel. Csatlakozások 2.
161. ábra. Tömör, kevés- és soklyukú téglából készülő külső falak 25 cm vastagsággal, 12 cm vastag burkoló téglafalazatú előtéthéjjal, hőszigeteléssel, átszellőztetett légréteggel. Csatlakozások 3.
162. ábra. Külső teherhordó fal lábazata, PTH 44 HS + vékonyvakolat.
163. ábra. Külső teherhordó fal lábazata, PTH 30 N+F + téglaburkolat.
164. ábra. Belső teherhordó fal részben alápincézett épületnél, pincetégla + PTH 30 N+F.
165. ábra. Külső teherhordó fal és pincepadló találkozása, PTH pincetégla.
166. ábra. Külső teherhordó fal lábazata, PTH 38 HS + vékonyvakolat.
167. ábra. Külső teherhordó fal lábazata, PTH 44 HS + vékonyvakolat.
168. ábra. U zsaluelem térdfali alkalmazása.
169. ábra. Porotherm S elemmagas áthidaló és Porotherm kávatégla beépítése, falnézet.
170. ábra. Külső fal és közbenső födém találkozása, PTH 38 HS + vékonyvakolat.
171. ábra. Belső teherhordó fal és közbenső födém találkozása, PTH 20 N+F és PTH 20 N+F.
172. ábra. Válaszfal és közbenső födém találkozása, PTH12 N+F.
173. ábra. Közbenső födém és külső tartófal csatlakozása Porotherm S elemmagas áthidaló és kávatégla beépítése esetén – a födémgerendával párhuzamos metszet 38 cm vastag falszerkezetben.
174. ábra. Közbenső födém és falburkoló téglával burkolt külső tartófal csatlakozása a födémgerendával, Porotherm S elemmagas áthidaló esetén – párhuzamos metszet.
175. ábra. Közbenső födém és külső tartófal csatlakozása a födémgerendával, Porotherm feszített áthidaló beépítésével – párhuzamos metszet.
176. ábra. Porotherm S elemmagas áthidaló beépítése.
177. ábra. Porotherm A-10 áthidaló beépítése válaszfalba.
178. ábra. Porotherm A-10 áthidaló beépítése.
179. ábra. Porotherm áthidaló beépítése.
180. ábra. Ereszkialakítás tetőtér-beépítés nélküli fedélszékes épület esetén.
181. ábra. Ereszkialakítás tetőtér-beépítés nélküli fedélszékes épület esetén falburkoló téglaburkolattal.
182. ábra. Ereszkialakítás fedélszékes épület – tetőtér-beépítés esetén.
183. ábra. Ereszkialakítás fedélszékes épület – tetőtér-beépítéssel, falburkoló téglaburkolattal.
A lakásépítés egy életre szóló, több generációra kiható döntés, egyben komoly anyagi erőforrásokat igénylő beruházás. A megfelelő telek és építőanyagok kiválasztása, a szakszerű tervezés és kivitelezés a legfontosabb feltételek annak érdekében, hogy a ház lakói kellemes klímában, jó közérzettel éljenek; biztonságos és tartós védelmet kapjanak a környezeti hatásokkal szemben; a lakás üzemeltetésére, karbantartására minél kevesebb pénzt költsenek; nem utolsósorban életük beruházása értékálló legyen.
Az építési hibák lecsökkentik a felsorolt követelmények megvalósulásának mértékét, minőségét; felesleges költségeket, időpazarlást és stresszt okozva a lakástulajdonosoknak.
Ebben a cikkben összefoglalásra kerülnek azok a legfontosabb ismeretek, szabályok, amelyeket a tégla falszerkezetek építése során be kell tartani.
Ezek az építési hibák károsan befolyásolják az egyébként jó minőségű téglából, szakszerűen épített falszerkezetek, épületek stabilitását, funkcionális működését és élettartamát.
A tégla falszerkezetek építéstechnológiája
A falazás általános szabályai
1. Az egyes épületszintek felmenő falainak indításánál (alaptesten, vagy betonlábazati falon) a kijelölt falsávoknak megfelelően – az előzetesen elkészített vízszintes falszigetelésre egy falazóelem sort, mint vezető sort kell kirakni.
Az elemek kiosztása, függőleges hézagainak rendszere ezáltal az egész falszakaszra meghatározó.
A falazást a falsarkoknál kell kezdeni, a megnedvesített téglákat teljes felületükön habarcságyba kell helyezni. A sarokba elhelyezett téglákat vízmértékkel és gumikalapáccsal pontosan be kell állítani és a vízszintes méreteket is ellenőrizni kell.
A vízszintes habarcsréteg kialakításánál gondosan ügyelni kell arra, hogy az a téglák külső éléig teljesen ki legyen töltve. A vízszintes hézagból kitüremkedő felesleges habarcsot kőműveskanállal le kell húzni.
A munkába fogott falszakaszok sarkait függőbe állított léccel kell ellátni, melyre az egyes sormagasságok vízszintben kijelölt helyét be kell jelölni. Az így kialakított sarokpontokon a tégla felső élén zsinórt kell kifeszíteni az egyes téglasorok kialakítása céljából. Ezzel mind a falsarkok függőleges helyzete, mind az egyenletes sormagasság ellenőrizhető és betartható.
A fal függőlegességét először vízszintezővel, majd a 4. sortól kezdve függőónnal kell ellenőrizni. Be kell jelölni az ajtó- és ablaknyílások tengelyét és szélességét.
2. A falazat egyenlő magasságú, vízszintes helyzetű falazóelem sorokkal készül. A tervező a falazat magasságát a falazóelem magassági méretének és a falazó habarcsréteg vastagságának figyelembevételével a sorok egészszámú többszörösében határozza meg, melyet a kivitelezés során be kell tartani.
A falazat magasságának növekedésével be kell jelölni az ablakok alatti mellvédfalak magasságát, amitől felfelé az ablaknyílás kimarad.
A nyílászárók szemöldök magasságában – amennyiben azok kiváltása nem koszorúval, összefüggő monolit vasbeton kiváltóval készül – el kell helyezni a nyílásáthidaló gerendákat, különös figyelmet fordítva azok statikai tervben előírt felfekvési hosszára.
A terv szerinti falazatmagasság elérése után „falegyent” kell képezni, melyre a koszorúgerenda, ill. a födém felfekszik. Üreges falazóelemekből készülő falazatokra az előregyártott vasbetongerendás födémek csak teherelosztó koszorún keresztül támaszthatók.
A nyílásáthidalások ill. koszorúk vonalában a hőhidak elkerülésére külön hőszigetelő réteget kell beépíteni.
3. A falazat készítése során az egymás mellett és egymáson elhelyezkedő falazó-elemeket úgy kell habarcsba rakni, hogy a fugamagasság és szélesség 8-16 mm között legyen, de a 12 mm az ideális. Az elemek közötti álló hézagokat teljes magasságban ki kell habarccsal tölteni, kivéve a habarcshoronnyal kialakított falazóelemekből készülő falazatokat, ahol az álló hézagok habarcs kitöltését a habarcshornyoknál meg kell szakítani, vagyis a habarcshorony üresen marad.
További kivételeket a fenti szabály alól az ún. habarcstáskás téglák, valamint a nútféderes (hornyos-eresztékes) téglák falazása jelenti.
A habarcstáskás téglákat szorosan egymás mellé kell illeszteni, és a téglák oldalát nem szabad megkenni habarccsal. A habarcstáskákat a vízszintes habarcsréteg készítésével egyidejűleg teljesen ki kell tölteni habarccsal.
A nútféderes (hornyos-eresztékes) kialakítású téglák függőleges csatlakozásába habarcsot nem szabad tenni, csak a téglák hornyos-eresztékes oldalait kell szorosan egymásba illeszteni.
A falsarkoknál és az egyéb falcsatlakozásoknál az eresztéknek mindig kifelé kell mutatnia és az eresztékek iránya téglasoronként váltakozik.
A fal síkjából kiálló eresztékeket le kell ütni, hogy a vakoláshoz egységes sík felület álljon rendelkezésre. A tégla méretrendjétől eltérő, vágott oldalú elemek beépítésekor a függőleges fugában habarcsot kell használni.
Gyártott feles elem hiányában a feles elemek egész elemekből fűrészeléssel is előállíthatók.
A habarcstáskás és nútféderes (hornyos-eresztékes) termékek esetében kőműveskalapács helyett gumikalapácsot kell használni.
A habarcs minőségét – a falazat megkövetelt szilárdsága függvényében – statikus tervező adja meg. A nagy üregtérfogatú falazóelemekből készülő falazatokhoz Hf 10-es szilárdságú cementes mészhabarcsnál gyengébb falazóhabarcs nem alkalmazható. Célszerű előkevert, zsákos, a terhelési igénybevételhez kiválasztható normál vagy hőszigetelő szárazhabarcsot használni.
A falazóhabarcs helytelenül megválasztott konzisztenciája jelentősen befolyásolja a falazat minőségét. A túl híg habarcs befolyik az üregekbe, a vízszintes hézagokból kitüremkedik. A túl kemény habarcs nem tölti ki a hézagokat. A vízszintes hézagokból kinyomódó és hiányos, vagy egyenetlen habarcsréteg a falazóelemek repedését és a falazat szilárdságának csökkenését eredményezi, az üregekbe befolyt habarcs pedig rontja a falazat hőszigetelő képességét.
4. A falazatok tervben előírt szilárdságának biztosítása érdekében a falazást az alábbi szabályok betartásával kell végezni.
Falazás lépései:
- az egymás fölötti elemsorok haránt irányú álló hézagai nem eshetnek egymás fölé. Az egyes álló hézagok az egymás fölötti elemsorokban 1/2-1/4 elemszélességnyi távolságban lehetnek egymástól.
- az egymás mellett két vagy több sorban elhelyezett elemek közötti hosszanti álló hézagai sem eshetnek egymás fölé.
Valamennyi falazóelem-típusból készülő falazatot az elemek kötésben történő elhelyezésével kell elkészíteni.
Az átkötési értéknek (Ü) meghatározásánál az alábbi összefüggés alkalmazása ajánlott:
Ü ≥ 0,4h ≥ 4,5 cm; ahol: h=téglamagasság.
A falazás során az elemek kötési szabályainak figyelmen kívül hagyása a falazat repedését eredményezi, és veszélyezteti az épület állékonyságát.
Ugyancsak a téglakötés szabályainak figyelembevételével kell csatlakoztatni a különböző ütemben falazott falszakaszokat, ebben az esetben az első ütemben épülő falból kiálló csorbázatot kell készíteni.
Az összefüggő falazatokat a falazás során egy ütemben kell kialakítani.
Különleges előírások
1. Az égéstermékkel közvetlenül nem érintkező (béléscsöves) kéménypillérek csak nagyszilárdságú tömör téglából építhetők, amelyek fagyállóságát az MSZ EN 14297:2005 szabvány szerint kell vizsgálni.
Az égéstermékekkel közvetlenül érintkező kéménypillérek nagyszilárdságú tömör téglából csak a már említett szabvány szerint végzett fagyállóság vizsgálat és az MSZ 14799:1998 szabvány szerinti kéményszerkezet tűzállósági vizsgálat alapján kiadott EME engedély birtokában építhetők.
2. Kisméretű tömör téglából – tekintve, hogy nem fagyállóak – teherhordó külső pincefalak csak abban az esetben építhetők, amennyiben talajnedvesség elleni szigetelés készül.
3. Üreges falazóelemek nem alkalmazhatók:
- pince és lábazati falként; (pincefal esetében kivétel a pincetégla)
- boltív képzéséhez;
- kémény falazásához.
4. Üreges falazóelemekből önálló teherhordó pillér csak azonos falazóelem-típusokból, az elemkötési szabályok betarthatósága és a szilárdsági követelmények kielégíthetősége esetén készíthetők.
5. A nagy üregtérfogatú falazóelemekből készülő falazatok építésénél a nyílászáró szerkezetek, szerelvények rögzítéséhez szükséges fali ékeket, betéteket, rögzítőelemeket a falazással egy időben kell elhelyezni. Az utólagos vésések – a falazat szilárdsága csökkenésének elkerülése érdekében – nem megengedettek. A falazatok átlyukasztását, a dugaszolóaljzatok és kapcsolók helyét fúróval, a vezetékek helyét elektromos maróval kell kialakítani.
6. Eltérő anyagú falazóelemek egymással nem falazhatok össze. A különböző nyomószilárdságú ill. hővezetési tényezőjű elemek lerontják a falazat szilárdságát és hőszigetelő képességét. Eltérő összenyomódásuk repedezéseket okoz a falban.
Azonos anyagú, de eltérő típusú falazóelemek kiegészítő elemként esetleg felhasználhatók, feltéve, ha a falazás során a kötés szabályai betarthatók és nem rontják le a falazat szilárdságát, illetve hőtechnikai tulajdonságait.
7. Bármely falazóelem-típus felhasználásával készülő falazat falazási munkáit általában +5 °C felett kell végezni +5 °C alatti hőmérsékleten falazási munkák csak külön előírás alapján végezhetők.
8. Különös gondot kell fordítani:
- A talajjal érintkező nem fagyálló téglából falazott pince és lábazati falak, ill. a felmenő falak talajnedvességgel ill. felcsapó nedvességgel szembeni védelmét szolgáló szigetelések elkészítésére és védelmére;
- Az üreges elemekből készített falazatoknál a födémgerendák teherelosztó koszorún keresztüli feltámasztására, valamint a nyílásáthidaló gerendák felfekvésének hosszára;
- A koszorúk előírás szerinti méretére;
- A külső falak födémzónáinak, ill. lábazati falszakaszainak megfelelő hőszigetelésére és védelmére.
9. A válaszfal csak méretezett válaszfalalapra, illetve szilárd, megfelelő teherbírású födémre építhető. Az aljzat egyenetlenségeit falazó habarccsal kell kiegyenlíteni.
A válaszfalaknak a teherhordó falakhoz történő csatlakoztatását a falhoronyba való bekötés helyett – tekintve, hogy a korszerű falazóelemek méretéből adódóan falhornyok kialakítása körülményes – köracél bekötéssel célszerű kivitelezni.
A válaszfalakat kétsoronként a vízszintes hézagban vezetett Ø2,8 mm-es lágyvas huzalokkal kell merevíteni és egymáshoz, ill. a teherhordó falakhoz csatlakoztatni, bekötni. A merevítő huzalt a vízszintes fugák habarcsrétegébe kell ágyazni és kampós szeggel rögzíteni. A teherhordó falaknál a huzalt 08 mm-es, a teherhordó falhoz függőlegesen rögzített kör acélpálcákhoz kell bekötni.
A válaszfalak egymáshoz csatlakozásánál szintén 8 mm-es köracél pálcákhoz kell feszíteni a huzalokat, vagy a keresztező válaszfallapon keresztül történő visszahajtással rögzíteni azokat. A fa ajtótokokhoz a lágyvashuzalt szegekkel kell rögzíteni.
A válaszfal felső síkja és a födém között 2-3 cm-t kell hagyni a mennyezethez történő rögzítéshez, ennek megfelelően kell kiosztani a sorokat. A legfelső sort a födémhez téglánként kell kiékelni.
Falazáskor a vízszintes és függőleges fuga vastagsága 8-16 mm között legyen, de a 12 mm az ideális. A vízszintes habarcshézag kialakításánál ügyelni kell arra, hogy az a téglák külső éléig teljesen ki legyen töltve habarccsal. A vízszintes hézagból kitüremkedő felesleges habarcsot kőműves kanállal le kell húzni. A téglák végleges helyükre illesztésénél, a hagyományos téglafalaknál megszokott kőműveskalapács helyett gumikalapácsot kell használni. A válaszfaltéglákat kötésben kell falazni.
10. A téglafalazatokon végzett szakipari munkáknál az alábbi szabályokat kell betartani:
Az épületgépészeti vezetékek hornyait horonymaróval célszerű elkészíteni. Az áttöréseket fúróval, vagy lyukfűrésszel lehet kialakítani. A hornyok kialakításánál ügyelni kell arra, hogy azok ne veszélyeztessék a fal szilárdságát.
Lakáselválasztó falban épületgépészeti vezetéket nem szabad elhelyezni. Az elektromos szerelvények, dobozok falba süllyesztése rontja a fal hangszigetelő képességét.
Válaszfalaknál a kétoldali hornyokat nem szabad azonos keresztmetszetben kimarni. A függőleges hornyok szélessége nem lehet nagyobb, mint a falvastagság. A függőleges hornyok mélysége 12 cm vastag válaszfalban legfeljebb 5 cm, 10 cm vastag válaszfalban 4,5 cm lehet, de a horony nem érhet el a merevítő huzalig. Egyéb hornyok mélysége legfeljebb 3 cm lehet.
A vízszintes hornyok magassága legfeljebb 5 cm, távolsága legalább 50 cm lehet. A 6 cm vastag válaszfalban horonybemarás készítése tilos!
Az egymással szemben elhelyezkedő pontszerű bemarásokat – pl. dugaszolóaljzatok, kapcsolók, elosztó dobozok – egymástól legalább a falvastagság értékével el kell tolni. A hornyok, bemarások, áttörések kialakításánál fokozott gondot kell fordítani arra, hogy a merevítő huzalokat el ne vágják.
A felületképzés szabályai
A külső falakat csapó esővel szembeni védelme, léghang gátlásának javítása, esztétikai megjelenítése érdekében, a belső falakat főleg esztétikai okokból felületképzéssel kell ellátni.
Az egyrétegű (kiegészítő hőszigetelés nélküli) külső ill. a belső falak felületképzésének legáltalánosabban alkalmazott módja a vakolás.
A vakoláshoz az alkalmazás helye (külsőbelső) függvényében meghatározott minőségű vakoló ill. felületképző habarcsot kell alkalmazni, betartva azok összetételére előírtakat.
A külső homlokzatvakolatot legalább két rétegben, 2 cm vastagságban, a belső vakolatot egy rétegben, 1,5 cm vastagságban kell felhordani a megfelelően előkészített (portalanított, benedvesített, cementhabarcs fröcsköléssel ellátott) falfelületre.
A falazat anyagától eltérő anyagú homlokzat felületeken (hőszigetelő lemez, előregyártott vb. áthidaló gerenda, stb.) a vakolat tapadásának biztosítására ill. összerepedezésének elkerülésére külön rabicháló sávot kell a vakolat felhordása előtt – cementhabarcs-fröcskölésbe ágyazottan – beépíteni.
Külső falak felületképzése vakolás helyett különféle burkolatok (burkoló tégla, kő, kerámialap, stb.) felrakásával is megvalósítható, feltéve, ha a tervező annak páradiffúziós ellenállását ill. a teherhordó falazatba történő bekötésének és dilatációjának módját a falszerkezet kialakítása során figyelembe vette.
A falburkoló tégla felhasználási módjai és beépítése
Tégla falburkolat készülhet épületek falfelületén felületképzésként, vagy szerkezeti funkcióval. A felületképzési célú tégla falburkolat készíthető épületek külső és belső falfelületeire, míg szerkezeti célú falburkolat általában külső felületre készül, például lábazat burkolataként, vagy többrétegű tégla falszerkezet külső rétegeként.
A falburkoló tégla felhasználási módjai:
1. Egyrétegű falazatként, kisméretű téglával együtt falazva külső vagy belső, esetleg külső-belső vakolat nélküli felülettel. (Teljes keresztmetszetében tartófal.)
120. ábra. Egyrétegű falszerkezet
2. Kétrétegű hőszigetelt, vagy hőszigeteletlen falazat burkolataként külső-belső felületen, illetve lábazaton. (Teherhordó és bármely szerkezetű falazat külső, vagy belső, nem teherhordó díszítő burkolata.)
121. ábra. Kétrétegű falszerkezet (hőszigetelt)
122. ábra. Kétrétegű falszerkezet (hőszigeteletlen)
123. Lábazatburlolat
3. Önálló belsőtéri térelválasztó vagy díszítő falazatként (árnyalatnyi színeltérés a falazat szépségét emeli).
124. ábra. Belsőtéri térelválasztó és díszítő boltozat kialakítása.
4. Díszítő boltozatok készítése (4/4-es, egész burkoló tégla).
A falnyílások felett burkolótéglából falazott vakolatlan boltív esztétikus építészeti megoldás. Az ívet páratlan számú burkolótéglából javasolt kiképezni, mivel így biztosítható, hogy a „zárkő” középre kerüljön. (125. ábra)
125. ábra. Boltív szabály.
A fugának a külső felületen (ívháton) legfeljebb 2 cm-nek, a belső oldalon (az ív belső részén) legalább 0,75 cm-nek kell lennie. A boltöv falazásához az igénybevételtől függő minőségű, de legalább javított falazó mészhabarcsot kell alkalmazni. Nagyobb fesztáv, illetve teherhordó boltövek esetén statikai méretezés szükséges.
126. ábra. Boltív kialakítások.
A 127. ábrán két boltozatkialakítási példa kerül bemutatásra.
127. ábra. Boltozatkialakítások.
5. Vakolat nélküli kémények készítésére.
A kémény falazásánál az alábbi alapvető követelményeknek kell megfelelni:
128. ábra. Kéménypillér kialakítás.
A kéménytest füsttömör legyen, amelyet a tégla tömörsége és a habarcshézagok habarccsal való megfelelő, teljes kitöltése biztosít. A kürtő belső felülete simára dörzsölve készüljön. A kéményfalazás előtt a téglákat legalább fél óráig be kell áztatni. A falazást cementhabarcsba kell végezni és különleges homlokzati vakoló és hézagoló habarccsal kell hézagolni. A kéményfejet fedkővel kell lefedni. A fedkövet szabályos vízorral kell ellátni, megfelelő kiüléssel. A 129. ábra a kéménypillérek téglakötéseit mutatja be.
129. ábra. Kéménypillérek téglakötései.
Egyes esetekben a hatóság előírhatja a kémény bélelését vagy kéménybélés rendszer alkalmazását.
6. Kész falazatok utólagos burkolására (feles, negyedes, szimpla feles).
7. Szabadon álló falazatok (például kerítés) készítésére. A szabadon álló falazatok építésekor az alábbi legfontosabb szabályokat kell betartani:
Fagyhatár alá érő alapra van szükség, ez általában minimum 80 cm mély, leggyakrabban betonból készített, amelyre kb. 2 cm vastag habarcsréteget kell felvinni. A terepszint felett kb. 10 cm-rel az ágyazó habarcsra falszigetelést kell készíteni. A falazást és a fugázást a falburkoló tégla beépítéséről leírtak alapján kell végezni.
A fal lefedését célszerű éltéglasorral végezni. Ezt a fedősort keskeny, ún. szorított hézagolással építsük. A fedősornak legyen mindig egy kis lejtése (kb. 5-10%) úgy, hogy az esővíz le tudjon folyni. Vízszintesen elhelyezett éltégla zárósor esetén a szorított fugákat is lejtésben a szélek felé mélyítve célszerű kiképezni. Ha a kerítésbe pillért építünk, lefedésére fedkövet alkalmazzunk megfelelő lejtéssel, vízorr kialakítással és kiüléssel.
Szabadon álló falazatoknál más építményrészhez csatlakozásnál elválasztó fugákat kell alkalmazni. A falazatban 10-12 méterenként tágulási fugákat, déli, vagy nyugati irányú beépítésnél 6 méterenként, az alapozásban 20-24 méterenként választó fugákat kell létesíteni. Ülepedés veszélyes és különböző teherbírású talajok esetében a választó és tágulási fugák távolságát kisebbre kell választani.
A falburkoló tégla beépítése
A burkolat készülhet a hátfallal egyidejűleg vagy utólagosan falazva. A hátfalhoz kapcsolódhat habarcskötéssel, a hátfal csorbázásával vagy bekötőelemekkel. A bekötőelem lehet mélységében megnövelt méretű burkolóelem, vagy fémkapocs (acélhorgony). A fémkapocs alkalmazásával készült falburkoló réteg és a hátfal közbezárhat légréteget és szigetelőanyagot.
A falburkolathoz használt ágyazó és ragasztó habarcs általában javított falazó mészhabarcs.
A tégla falburkolatok csak burkolási terv alapján készülhetnek. A burkolt felület egyenletes színjátékának eléréséhez a téglákat több rakatból egyidejűleg kell kivenni (keresztkeverés).
Bedolgozás előtt a burkoló téglákat 10-15 percig tiszta vízben áztatjuk. A vízzel telített téglák a bedolgozáskor nem szívják magukba a falazóhabarcs víztartalmát, ezzel megelőzzük a habarcsban lévő szennyeződés (oldható sók) felszívódását.
A burkolandó felületet tisztítás után szintén nedvesíteni kell. Amennyiben szükséges, akkor a burkolandó felület kellősítését (szerkezeterősítés cementes habarccsal) is el kell végezni.
Gondos falazással kerülni kell a burkolt felület habarccsal való szennyeződését. Ha ez mégis bekövetkezne, akkor a habarcsot a lehető legrövidebb időn belül száraz ruhával el kell távolítani. A megkötött (megszilárdult) habarcs nem, vagy nehezen távolítható el a burkoló téglák elszíneződése, illetve sérülése nélkül.
Kivirágzás a falburkolaton
Gyakori jelenség a falburkolatoknál a kivirágzás. A kivirágzás leggyakoribb oka, hogy a habarcsok alkotóanyagainak vízben oldható só és szabad mésztartalma – amely a téglaanyagok sótartalmának többszöröse – a nedvesség hatására a tégla felületén megjelenik, majd a nedvesség elpárolgásával a só a felületen kikristályosodik, a tégla színétől eltérő színű bevonatot, lerakódást képez. Ez elsősorban esztétikai probléma, de súlyosabb esetekben fennáll a téglaépületek intenzív károsodásának lehetősége is.
A fenti kivirágzást eredményező mechanizmusból látható: csak a víz old, és továbbít kivirágzásra képes sókat. Az oldott sók mindig azon a helyen válnak ki, ahol a víz elpárolog. Olyan szerkezeteknél, ahol gyakori vagy tartós átnedvesedés következik be, nagy esély van a kivirágzásra.
Legfontosabb teendő tehát annak megoldása, hogy a külső burkolatok esetén csapóesőn a burkolat tartós és lokális átnedvesedését megakadályozzuk megfelelő vízszintes falszigeteléssel, a bádogos szerkezetek, és beton fedlapok szabályos vízorr kiképzésével, így a nedvesség-utánpótlás a burkolatnál megszüntethető.
A bekötő horgonyokat úgy kell beépíteni, hogy azok kifelé lejtsenek annak érdekében, hogy a falburkolatba a vizet ne vezessék be. A bekötő horgony esetleges hajlítása csak lefelé történhet.
Ha a burkolat mögött légréteg van, annak kiszellőzését meg kell tervezni.
Az előtéthéj és hőszigetelés között burkoló falazat esetében min. 40 mm széles, végigmenő átszellőztetett légréteget kell betervezni, csapóeső ül. rovarok bejutása ellen védett levegő be- ill. kivezető nyílások egyidejű kialakításával a lábazat, ill. ablakkönyöklő és az eresz vonalában.
A levegő bevezető ill. kivezető nyílások szabad keresztmetszetét a burkolóhéj talppontjainál, ill. a talajszint felett 10 cm-rel kell kialakítani. Ezt nyitott állófugával, vagy különleges szellőztető téglával lehet megoldani. A távozó levegőt vagy a tetőtér kiszellőztető részébe becsatlakozással, vagy a kiszellőztető nyílásokon keresztül lehet eltávolítani.
Építési hiba a kéthéjú, közbenső hőszigeteléses falszerkezeteknél az átszellőztető légréteg elhagyása ill. a légréteg vastagság nem megfelelő méretezése. Fontos követelmény a csapóeső ill. rovarok bejutása ellen védett levegő be- ill. kivezető nyílások kialakítása a lábazat, az ablakkönyöklő és az eresz vonalában.
Építési hiba, ha a légrések alján kialakított szellőző és víztelenítő nyílásokba a falszerkezet építésekor habarcs kerül, amely tömítő hatása megakadályozza a lég cirkulációt és a víztelenítést. Ennek következtében a külső fal nedvessége a belső falszerkezetbe kerül, a habarcshidak a hőszigetelést megszakítva hőhidakká válnak.
A falazott előtéthéj készíthető
- 1/2 tégla (12 cm) vastagsággal, kisméretű tömör vagy kevéslyukú téglából, vakolt felületképzéssel, vagy
- -1/2 tégla (12 cm) vastagsággal, burkoló téglából cementhabarcs hézagolással.
A teherhordó falazat külső oldalára (az átszellőztetett légréteg és a teherhordó falazat között) beépített hőszigetelő réteg anyagaként –
A tűzállósági követelményektől függően – lehetnek:
- normál kőzetgyapot (140 kg/m3),
- expandált polisztirolhab lemez (15-20 kg/m3) beépíthető (páradiffúziós ellenállása nem haladhatja meg a falazat páradiffúziós ellenállásának értékét).
A hőszigetelést a teherhordó falazatra a külső héj falazott vagy szerelt jellege függvényében:
- a burkoló falazat bekötő tüskéire húzott rögzítő tárcsákkal, ill.,
- fúrt lyukba helyezett és beütött gomba vagy csillagfejű műanyag dübelekkel (4-5 db/m2) kell felerősíteni.
A belső falszerkezet elkészítése és a hőszigetelés elhelyezését követően lehet a burkolótéglát falazni. A külső és belső falazat kapcsolata rozsdamentes bekötő huzalokkal, a modern dübeltechnika alkalmazásával megoldható.
A falazati héjakat 120 mm rétegtávolságig négyzetméterenként legalább 5 db nemesacél drótvasalással, (végeiken 50 mm-es derékszögben visszahajlított) korrózióálló acélhorgonnyal, 150 mm rétegtávolságig 7 db acélhorgonnyal kell összekötni. Az alkalmazott drótvastagság legalább 4 mm legyen.
Az egyes horgonyok két egymás melletti sorban, függőleges irányban nem eshetnek egymás alá (130. ábra). Minden szabad peremnél (nyílások, épületsarkok, tágulási fugák, külső héj felső végei) mentén méterenként további 3 acélhorgonyt kell alkalmazni.
130. ábra Összekötő horgonyok elrendezése.
A burkoló falazat egybefüggő magassága és egybefüggő hossza nem haladhatja meg a 12 métert.
A burkoló falazat teljes felületi alátámasztásáról a korrózióálló feltámasztó szerkezetekkel kell gondoskodni. A burkoló falazat alatt, annak feltámasztási síkjában egy réteg fedéllemezsáv vízszigetelést kell készíteni, melyet a belső és külsőhéjra fel kell vezetni és rögzíteni.
Dilatációs hézagra a kéthéjú réteges falszerkezeteknél van szükség, mivel a külső héjban a változó felületi hőmérséklet következtében (téli-nyári hőmérséklet) mozgások lépnek fel, amelyek károsítanák a burkolótéglából készült falazatot.
A csapóeső a hazai átlagos időjárási viszonyok mellett nem jelent a falazatban olyan mérvű vízfeldúsulást, amelynek eredménye felületi kivirágzás lenne. Ennek ellenére a kivirágzás előfordulhat az utasítások betartása mellett is, főleg a habarcsok vízben oldódó só- és szabad mésztartalma miatt. A kivirágzás mértéke csökkenthető a habarcs anyagához adagolt trasz-liszttel, amely a habarcsok cementtartalmának csökkentését teszi lehetővé.
A burkolatba dilatációt kell tervezni és készíteni:
- ahol a hátfal dilatál;
- ahol szerkezetváltás van.
A függőleges dilatációk egymástól való távolsága legfeljebb 10 méter legyen. A dilatációs hézagot rugalmas, képlékeny és víztaszító anyaggal kell kitölteni.
A homlokzatburkolatok nyersen maradó falazatának álló- és fekvőhézagainak kialakítását,
Az un. hézagképzést az alábbi szabályok betartásával kell végezni:
- A hézagolást egyszerre csak akkora felületen célszerű elvégezni, melynél a burkolófelület tisztítása a habarcs megkötése előtt elvégezhető (száraz, puha ruhával).
- Külön leírás hiányában a hézagok szélessége 10 mm legyen, ezt hézagoló pálcával kell biztosítani (10×10 mm keresztmetszetű).
- A hézagolást a burkolás befejezése után lehet végezni, ehhez a hézagokat 15 mm mélyen ki kell kaparni, majd homlokzati vakoló és hézagoló habarccsal kell hézagolni.
- A hézagoló habarcs cementtartalmának, azaz a cementben lévő oldható sók mennyiségének csökkentése céljából a habarcskészítésnél 30-50 kg/m3 vulkanikus kőzetből készült az előzőekben már említett trasz-liszt adagolása ajánlott. Ennek arányában a habarcs cementtartalma csökkenthető.
Külső fagyveszélyes helyeken a 131. ábrán látható habarcshorony kialakítást kell alkalmazni.
131. ábra. Habarcshorony kialakítás.
A habarcshorony mélysége max. 1-3 mm legyen.
A hézagolás elvégezhető a fal készítésével egy időben is, az alábbi szabályok betartásával:
- A 10×10 mm keresztmetszetű hézagoló pálcával biztosítjuk – falazás közben – a szükséges hézagméretek kialakítását.
- A hézagoló pálca eltávolítása után a tégla felületét száraz ruhadarabbal letöröljük.
- A tégla felület a habarcsban lévő sók miatt kivirágozhat. Ilyen esetben meg kell várni, amíg a felület teljesen kiszárad.
- A kiszáradt felületet száraz ruhával le kell törölni.
- A tégla felületet savmentes olajjal vékony rétegben be kell kenni.
A kivirágzás lehetősége véglegesen megszűnik, mivel a falazat kiszáradt állapotában sókat szállító nedvességmozgás nincs.
A burkolat elkészülte utáni teendők:
A téglafelületet száraz szivaccsal és száraz, tiszta ruhával le kell törölni, ezt követően a falat tiszta vízzel többször le kell mosni. Ha a habarcs rákötött a tégla felületére (kivitelezési hiba), akkor a munkabiztonsági előírások betartása mellett 1:10 hígítási arányú háztartási savoldattal való letörlés alkalmazandó. (1 rész sósav, 10 rész víz). A sósavoldattal csak a téglafelület érintkezhet!
A sósavas kezelés után a falat tiszta vízzel többször le kell mosni és száraz ruhával letörölni. A megtisztított, száraz, por-és zsírmentes burkolatok klinkerolajjal történő felületkezelése javasolt, amely védi a felületet a nedvesség és a zsírok ellen, mert filmréteget képez és megakadályozza a só kicsapódást is.
A padlóburkoló lap beépítése
- A burkoló lapokat lapfelületükre fektetve, ágyazó cementhabarcsba vagy ragasztóba ágyazva építsük be.
- A burkolólapok közötti hézag nagysága legalább 3-5 mm legyen.
- Az ágyazóhabarcs vastagsága legalább 20 mm legyen.
- A padlóburkolatok minden esetben aljzat vagy szerkezeti betonra, a hagyományos módon készítendők el.
- Külsőtéri padlóburkolatok készítésénél az aljzatbeton vastagsága min. 100 mm, és alatta 150-200 mm vastag kavics ágyazat ajánlatos (vízelvezetés, szivárgás érdekében!).
- A fugázás és annak anyaga akadályozza meg a vízbeszivárgást és következményeként a felfagyást (teli fuga, cementhabarcs vagy műgyanta).
- Külsőtéri burkolat lejtése min. 2% legyen (2 cm méterenként).
- A külsőtéri burkolat legfeljebb 9 m2, a belsőtéri max. 25 m2 egybefüggő dilatálatlan felület lehet. Ennél nagyobb felület esetén tágulási – mozgási – hézagot kell képezni. A tágulási hézagot az aljzatbetonban és a burkolatban azonos helyen kell kialakítani, szélessége 10 mm legyen, amit rugalmas anyaggal ki kell tölteni.
- A padlóburkolatok lúgos kémhatású háztartási tisztítószerek vizes oldatával tisztíthatók.
- A kész padlóburkolat felületét a rendszeres tisztítás mellett szükséges negyedévenként, az elszennyeződés csökkentése érdekében színtelen padlóburkoló műviasz oldattal, vizes hígítású padlóburkoló pasztával kezelni.
- Belső térben a betonozás elhagyható, a padlóburkoló lapok – szorosan egymás mellé – homokágyba elhelyezhetők. Másik beépítési módja a cementhabarccsal történő beöntés, ez esetben a hézagolást is el kell végezni.
- Zöldségtárolók, pincék padlóburkolata elkészíthető – pincefenékre, homokágyba szorosan egymás mellé elhelyezve – habarcs nélkül. Tapasztalat szerint, az így elkészített padlóburkolaton tárolt zöldségfélék hosszabb élettartalmú tárolása, frissessége, tartóssága megőrizhető.
A 133. ábrán néhány padlóburkoló lap lerakási megoldás kerül bemutatásra.
132. ábra. Terasz burkolat padlóburkoló lapokkal.
133. ábra. Padlóburkolási minták.
A hanggátló tégla beépítése
A megnedvesített téglákat teljes felületükön habarcságyba kell helyezni. A habarcshézagok kialakításánál gondosan ügyelni kell arra, hogy a téglák külső éléig ki legyenek töltve. A kitüremkedő felesleges habarcsot kőműveskanállal le kell húzni. A habarcsrétegek vastagsága 8-10 mm közötti legyen.
Ahhoz hogy a megkövetelt hanggátlási értékek a kivitelezés miatt ne csökkenjenek, az alábbi kivitelezési előírásokat kell figyelembe venni:
- A falazat hangvédelmét mindig az összes csatlakozó épületrész összefüggésében kell nézni. A fekvő és álló fugákat tömören kell elkészíteni, a téglákat kötésbe kell rakni. A hangvédelmi célokat szolgáló falakat a csatlakozó falakkal együtt kifogástalan kötéssel kell felfalazni.
- A födémeket lehetőség szerint az elválasztó falak középvonalában hangszigetelő ásványi szigetelőréteggel kell elválasztani.
- A falaknál és a födémeknél minden csatlakozást hézagmentesre kell kialakítani.
A pincetégla beépítése
Térszín alatti létesítmények (pince, alagsor) a 38 cm-es pincetéglából akkor építhetők, ha a térszín alá süllyesztett szinthez szabványos, vízhatlan talajvíz illetve talajnedvesség elleni szigetelést terveznek és készítenek. Üzemeltetés során a térszín alatti helyiségekben még üzemzavar esetén sem emelkedhet tartósan a relatív páratartalom 65% fölé.
A pincetégla falazásánál csak a szorosan összeillesztett téglák között kialakult habarcstáskát kell kitölteni habarccsal. A talajnedvesség elleni szigetelést a hazai gyakorlatban jelenleg legelterjedtebben kétrétegű ragasztott szigeteléssel készítik bitumenes csupaszlemezből, vagy bitumenes fedéllemezből. Alápincézett épületek esetében teknőszigetelést kell készíteni.
Az épületek földben lévő részeit a terepszint fölé vezetett függőleges falszigetelés és az e szigeteléshez csatlakozó vízszintes fal- és a vele azonos szintű padlószigetelés teljesen körülburkolja. Így a teknőszigetelés az egész épület teljes szárazságát biztosítja. A vízszintes és függőleges falszigetelést általában egyidejűleg és előre, a padlószigetelést mindig utólag készítik a fal és a padló ülepedése után.
A szigetelés tartófala kisméretű tömör téglából készül, szükség szerint erősítő pillérekkel ellátott éltégla vagy féltéglafalként. Felülete akkor megfelelő, ha a szigetelés felőli oldalon lécberakott, dörzsölt felülettel készül, esetleg vakolt és fasimítóval simított változatban. A függőleges felületek egymáshoz és az aljzathoz íves átmenettel legalább 4 cm sugarú hajlatképzéssel csatlakozzanak.
A padlószigetelés aljzata akkor megfelelő, ha tiszta, száraz, legalább 6 cm vastag C6 (kb. B70) minőségű kavicsbetonból készült és a csatlakozó szerkezetek eltérő mozgása kizárt. Felülete akkor megfelelő, ha léccel egyenletesre lehúzott kavicsfészektől és kiálló kavicsszemektől mentes.
A szigetelés csak száraz aljzatokra, száraz időjárásban, +5 °C feletti hőmérsékleten készíthető, ha a munkakezdés előtt legalább 12 órán át +5 °C felett volt. A lemezek ragasztása előtt a száraz felületeket megtisztítás, és portalanítás után egy rétegben hideg bitumenmáz kellősítő-alapozó réteggel kell bevonni. Nedves, de nem vizes aljzat esetén a felületre egy réteg vizes bitumenemulziót kell kellősítő-alapozó rétegként felhordani.
A kétrétegű talajnedvesség elleni szigetelést rétegenként teljes felületen forró bitumennel kell ránc-, hólyag- és gyűrődésmentesen az aljzatra, ill. egymásra leragasztani, majd a szigetelés teljes felületét is forró bitumennel kell bevonni. A kétrétegű szigetelést egymáshoz képest hézagcserébe fektetett lemezekkel kell készíteni. A szigetelőlemezek átfedései ill. toldásai legalább 10 cm szélesek legyenek.
A függőleges falszigetelést felül kihajtják a szigetelést tartó fal tetejére a lábazati szigetelés későbbi csatlakoztatása céljából.
A vízszintes falszigetelést 15 cm-es túl-nyúlással kell készíteni a padlószigetelés későbbi csatlakozástatása céljából. A túlnyúló sávokat a lábazatnál, ill. a padlónál összeépítésig védeni kell pallótakarással, szárazon rakott téglasorokkal, ideiglenesen felragasztott bitumenes lemezsávval vagy homokterítésre helyezett utólag elbontható betonréteggel. Ez vonatkozik a munka közbeni megszakításokra is.
A függőleges felületeket a lecsúszást okozó felmelegítéstől meszeléssel, leárnyékolással, esetleg felcsapott cementhabarcsréteggel védik az eltakarásig.
A lábazati szigetelést falfészekben legalább 30 cm-re a külső terepszint fölé kell vezetni. A padlószigetelést a fal és a padló ülepedése után kell beépíteni.
A lábazati szigetelésnek, ill. a padlószigetelésnek a falszigeteléshez való utólagos csatlakozása esetén a falszigetelés túlnyúló lemezrétegeit a szennyeződéstől meg kell tisztítani és ki kell szárítani. Ez vonatkozik a munka közbeni megszakításokra is.
A kész szigetelés megfelelő beszorítását biztosítani kell. A különböző cső- és kábelvezetéseknek, ill. mozgási hézagoknak is meg kell felelniük a vízhatlanság követelményeinek.
A 134. és a 135. ábrák példákat mutatnak be a pincefalazatok tömítő szigetelésére.
134. ábra. Pincefalazatok tömítő szigetelése (1).
135. ábra. Pincefalazatok tömítő szigetelése (2).
A tömítő, ill. szigetelő anyag felvételére a falazott felületeket teljesen ki kell fugázni, ill. a habarcsmentes fogazott fugákat gondosan és szorosan egymáshoz tolva kell kialakítani. A munkatér háttöltése és a választott tömítőanyag fajtája szerint a tömítendő falfelületeket védőréteggel kell ellátni.
Vízzáró réteg felhordása előtt a pincefalazatoknak habarcs tekintetében teljesen megkötöttnek és szilárdnak kell lennie.
A falazatok tágulási hézagai
Az épület fala a napsütés hatására felmelegszik és kitágul. Ez a hőtágulás a fal nagyságától függően kismértékű, mindössze mm nagyságrendű. A felmelegedés következtében azonban a nem napsütötte falszakaszokban hőtágulás nem következik be, ezért az épület falszerkezetében jelentős feszültségek keletkeznek.
A hőtágulás miatt létrejövő erőhatásokat kis falfelületek esetében a falazati fugák (a habarccsal kitöltött fekvő és álló hézagok) rugalmasságukkal felveszik és közömbösítik, nagyobb falszerkezetek és épületek esetében azonban tágulási hézagokat kell kialakítani.
Különösen nagy figyelemmel kell megtervezni és kivitelezni a különböző hőtágulású anyagok (fém, beton, tégla stb.) találkozásánál a hőtágulási hézagok kialakítását.
A leggyakrabban előforduló a homlokzaton repedést okozó probléma a többrétegű falszerkezeteknél következik be, amikor a homlokzat burkoló tégla a Nap melegéből származó energiát – a falszerkezetbe behelyezett hőszigetelő anyagok miatt – nem képes befelé leadni, így a homlokzat burkolaton a tágulási hézagok hiányában – különösen az épület sarkainál – repedések keletkeznek.
A repedések a falszerkezet lehűlésekor sem szűnnek meg, következményként lehetővé teszik a víz behatolását, így a téli fagyási jelenségek roncsoló, károkat okozó hatásának bekövetkezését.
A változó hőmérséklet következtében változó hőterhelésből származó hőmozgások a dilatációs fugákon egyenlítődnek ki. A függőleges dilatációk elhelyezése függ a klimatikus viszonyoktól, a burkolat és a tartófal szerkezetétől, az épület tájolásától, a burkolat vastagságától és színétől, valamint a homlokzat esztétikai igényeitől.
Dilatációs hézagokat, mozgási fugákat kell készíteni az épületsarkoknál, minden fix pontnál, ahol a belső fal dilatál, támasztó tartók alatt és más építőanyaggal való csatlakozásnál (fa, beton, vas). A dilatációs hézagok, mozgási fugák távolsága kéthéjú légréteggel és közbülső hőszigeteléssel ellátott falszerkezetek esetén legfeljebb 10 méter lehet.
A mozgási fugákat habarcsolás nélkül kell kialakítani, amelynek megoldását, zártcellás habosított profil és a fugát lezáró tömítőmassza alkalmazásával a 136. ábra mutatja. Fontos, hogy a tömítőmassza a szerkezetekhez minden esetben kifogástalanul tapadjon.
136. ábra. Dilatációs hézag kialakítása: 1 Burkolótégla falazat, 2 Dilatációs hézag, 3 Zártcellás habosított polietilén profil, 4 Tapadó alapozás kétoldalt, 5 Elasztoplasztikus tömítőanyag (fuga tömítőmassza).
A mozgási fuga, dilatációs hézag ajánlott elrendezését, az épület tájolását figyelembevéve a 137. ábra mutatja.
137. ábra. Dilatációs hézag elrendezése a) nyitott sarokképzés, b) zárt sarokképzés.
A födém falazatra felfektetésének szabályai
Nagyon fontos a későbbi problémák elkerülése érdekében a födém felfektetés szakszerű megoldása.
Az alábbiakban ismertetésre kerül néhány fontos szabály, amelyeket be kell tartani:
- a teherátadás lehetőség szerint a fal középső harmadában legyen;
- a födém alakváltozásából származó erőket nem szabad a falra átvinni;
- a fal hőszigetelő képességének csökkenését el kell kerülni.
A tömör födémeknél a falazathoz való csatlakozás a tapadás, és súrlódás szempontjából akkor kielégítő, ha a födém felfekvési mélysége minimum 100 mm.
Az ajánlott minimális felfekvés mélysége (a) a falvastagság (d) függvényében az alábbi:
d ≥ 240 mm, a ≥ 175 mm
d < 240 mm, a = d
A födém homlokfelületén kialakuló hőhidakat el kell kerülni. A szerkezetben alkalmazott 5-6 cm vastag szigetelőanyag többnyire elegendő ahhoz, hogy a kondenzvizet elkerüljük. A hőszigetelő réteg vastagságát úgy kell méretezni, hogy a födém fejrészében ugyanolyan hőszigetelési érték legyen elérhető, mint a zavartalan falszerkezetben. A probléma megoldására a téglaipar alkalmas koszorútégla téglatípusokat gyárt.
Ahhoz, hogy a födém alakváltozását a falfejre ne vezessük át meg kell akadályozni, hogy a födém betonja a felfekvésnél a falazótéglákba kerüljön, hogy a legfelső falazótéglák a födémbetonba szilárdan tapadjanak; ezért a falazótéglák legfelső fekvő felületének kiegyenlítése falazó habarccsal vagy egy réteg nem homokozott kartonlemezzel történik.
A födém felfektetés szabályait mutatja be a 138. ábra.
138. ábra. Födém felfektetése. A szükséges magasság-kiegyenlítéshez a födémanyaggal azonos, vagy nagyobb szilárdságú téglát kell alkalmazni.
Az alkalmazott szerkezeti elemek megnevezését és funkcióját az alábbi felsorolás tartalmazza:
- habarcságy: magasságkiegyenlítés, fugák és üregek csatlakoztatása;
- szálas anyag: lágy, rugalmas szigetelő anyag a beton behatolásának megakadályozására;
- polisztirollemez: formaálló hőszigetelő anyag, egyidejűleg vakzsaluzat.
A hőszigetelő anyaglemezek felveszik a födém alakváltozásait is, adott esetben – amint már említésre került – be lehet építeni a födém alatti és feletti felfekvő felületre egy nem homokos födéllemezt, vagy bitumenes filcpaplant.
A födém felfektetést középfőfalra bemutató 139. ábra, mint szerkezeti példa és ajánlott megoldás felhívja a figyelmet a téglafödémek felfektetési és csatlakozási szabályainak betartására.
139. ábra. Födém felfektetés középfőfalra. Az ábra számozása: 1. födémgerenda vasalás; 2. koszorú vasalás; 3. koszorú gerenda; 4. habarcs fuga; 5. állófuga; 6. födémgerenda; 7. födémtégla; 8. papír lemez.
Az épületek alapozásánál betartandó szabályok és leggyakrabban előforduló hibák
Az épület alapja azért készül, hogy az építmény terheit átadja az altalajnak.
Az épület minden részének altalajra átadott nyomásának meg kell felelni az altalaj teherbírásának. Ebben az esetben az egyes épületrészek altalajba süllyedése azonos mértékű lesz, így nem következnek be repedések a falazatban. Az altalajra nehezedő terhelés azonban nem egyenletesen oszlik el az alapterületen.
A középfőfalak, amelyek általában a betonfödémek főterhelését hordják, sokkal nagyobb erővel nyomják az alapokat és rajtuk keresztül a talajt, mint a közfalak vagy a külső főfalak.
Ebből eredően az egyes épületrészek különböző mértékben terhelik a talajt, amelynek következtében – ha az alapok tervezésénél nem veszik figyelembe – különböző mértékben fognak a talajba besüllyedni.
Az eltérések – amelyek rendszerint mm nagyságrendűek – a falazóelemek fugáiban lépcsőzetes repedéseket okoznak, tekintettel arra, hogy a falazott épületszerkezetek nem rugalmasak.
Ezek az épületet általában nem veszélyeztetik, de a falazat belsejében lévő kapcsolat megszakadása miatt nem is javíthatók: rázkódás hatására (pl.: nehézgépjárművek forgalma) a habarcsban újabb húzási repedések keletkeznek.
Látható következmény: repedések a homlokzaton
Milyen alapvető szabályokat kell betartani az épület alapjainak tervezésekor, annak érdekében, hogy az ismertetett javíthatatlan repedések, vagy annál súlyosabb hibák (pl.: az épület nagymértékű lesüllyedése vagy dőlése) megelőzhetők legyenek?
1. Talajmechanikai vizsgálatokat kell végeztetni. A talajmechanikus szakember, az építési területen vett fúrásminták alapján készített rétegszelvény, a nedvességtartalom és a természetes tömörség meghatározásán alapuló talajmechanikai szakvéleményében megadja az építési terület altalajának teherbíró képességét és az alapozás mélységét.
2. Az épületrészek alapokra jutó terhelését a hozzájuk tartozó minden alapra meg kell határozni.
3. Az alapok szélességét – épületrészenként – az épületből rájuk ható terhelésnek és nem a falazat szélességének megfelelően kell meghatározni, úgy hogy az altalajnak átadott nyomás feleljen meg az altalaj – talajmechanikai szakvéleményben megadott – teherbíró képességének.
Az alapozás szakszerű megtervezéséhez az alábbi tényezők ismerete szükséges:
- az épület lényeges jellemzői: rendeltetése; nagysága; tömege; tömegeloszlása; szerkezete; terhelése; a terhek típusa és eloszlása.
- a talajviszonyok jellemzői: a talaj rétegződése; a rétegek vastagsága, helyzete, dőlése; a talaj állapota, szilárdsága, alakváltozása és annak időbeli lefolyása;
- a talajvízviszonyok jellemzői: szintje, szintingadozása, esetleg előforduló áramlása, vegyi tulajdonságai, hőmérséklete.
A tervezéshez szükséges tényezők jellemzőinek ismeretében
- eldönthető az alapozás módja
- megválasztható az alapozás síkja a teherhordásra alkalmas talajrétegeken
- meghatározható az alap alakja és mérete az alap anyagának és a talajfizikai jellemzők figyelembevételével
- meghatározható, hogy a teher az alaptest alsó síkján, milyen talpfeszültség elosztással adódik át; a feszültségek milyen mélységig jutnak le és milyen feszültség értékek várhatók a vizsgált pontokban.
Az eldöntött, megválasztott és meghatározott paraméterek ismeretében, a keletkező feszültségek és a határfeszültségek elemzésével, értékelésével ellenőrizhető, hogy a talaj teherbírása az épület terhelését közvetítő alap által terhelt rétegekben elégséges-e.
Az altalaj az alapozás szempontjából döntő fontosságú, tekintettel arra, hogy az alapozási mód megválasztása, az alapok anyaga, mérete, kivitelezése és költsége a talajviszonyok függvénye.
Az alapozási módoknak két főcsoportja van: a síkalapozás és a mélyalapozás. A síkalapozáskor az épületet a felszínhez közeli, a mélyalapozáskor – külön szerkezeti elemek (cölöpök, kutak) közvetítésével – a felszínhez képest mélyen fekvő talajrétegekre helyezik.
A cikkben tárgyalásra kerülő épület célcsoportot elsősorban a lakóépületek jelentik, ezért a következőkben a síkalapozás két fajtájával a sávalapozással és a lemezalapozással kapcsolatos legfontosabb tudnivalók kerülnek ismertetésre.
Sávalapnak nevezzük a végigmenő falak alatti, folytonos alátámasztást biztosító alaptestet. A sávalapozás a falazott épületek, a pincefalakra falazott vagy állított vázas épületek, a támfalak stb. alapozási szerkezete.
A sávalap felső szélességét a terhelő fal vastagsága és a csatlakozó szerkezetek helyigénye, alsó teherátadó szélességét a talaj teherbírása határozza meg. Az alap anyagának szilárdsága nagyobb, mint a talajé, ezért az alaptestet lefelé, lehetőleg mindkét oldalon ki kell szélesíteni. Ennek megfelelően a sávalap keresztmetszete négyszög, trapéz vagy lépcsős lehet.
A betonalapokat külön ágyazó réteg nélkül közvetlenül az alapárok fenekére készítik.
A vasbeton alapok 4-5 cm vastag szerelőbeton rétegre készülnek a szabályos szerelés és a talajszennyeződés elkerülése érdekében. Az alapszerkezete és vasalása méretezéssel kerül meghatározásra.
Az alapozási sík megválasztásakor – a teherbíró talajréteg helyén és a talajvíz szintjén kívül – fontos a téli hideg fagyhatásának figyelembevétele. Az alapozási síknak a terepszinttől számított fagyhatár alatt kell lennie a víz megfagyásából származó térfogatnövekedés okozta károk elkerülése érdekében.
A fagyhatár s földrajzi hely, a tengerszinttől számított magasság és a talajfajta függvénye; hidegebb, magasabban fekvő helyen, kötött talajban mélyebbre kerül, Magyarországon általában 80-120 cm.
Az épület falainak szigetelése és az épület földben lévő részét burkoló teknőszigetelés falba eső része az alaptest fölé, leggyakrabban közvetlenül felső síkjára kerül, pontos helyét az épületszerkezeti adottságok (pl.: a pincepadló szintje) és a lábazat anyaga, magassága stb. figyelembevételével határozzák meg. A szigetelést általában az alapozás után készítik el.
Előfordul a fordított sorrend is, – az alapozás előtti szigetelés – amikor az alaptestet a talajvíz agresszivitásától szigetelő burkolattal kell megvédeni, vagy az alaptestek összefüggő szigeteléssel körülburkolása, amikor a szigetelés az alaptest és a felmenő szerkezet között, pl. egybevasalásuk miatt nem vezethető át.
Lemezalapnak az egész épület vagy annak egy része – általában pince – alatti, összefüggő vasbeton szerkezetet nevezzük. A lemezalapozást falazott, vegyes és vázas szerkezetű épületeknél alkalmazzák, ha a talaj teherbírása kicsi, vagy az épület terhe olyan nagy, hogy a teherátadási túl széles sávalapokkal lehetne megoldani.
Lemezalapozást alkalmaznak változó minőségű talajban, ahol a káros mértékű süllyedéskülönbségek csak egybefüggő vasbeton szerkezettel akadályozhatók meg, továbbá számottevő víznyomás esetén, ahol a víznyomás felvételéhez is teljes felületű vasbeton szerkezet építése szükséges.
A lemezalapozás – az előzőekben ismertetett körülmények között – szerkezeti és szigetelési szempontból is kedvezőbb a sávalapozásnál.
A vasbeton lemezalap szerkezeten a terhek nagyobb felületen oszthatók el; a süllyedés különbségek megelőzhetők; az esetlegesen előforduló víznyomást a lemezalap veszi fel és a terhelés viszonyok következtében a szerkezet mindkét irányban merevvé válik.
140. ábra. Alapozási hibák. Helytelen sávalap. Helytelen lemezalap.
A lemezalapozás szigetelése egyszerűbb és biztonságosabb a sávalapozás szigetelésénél, mert nagy összefüggő felületek kialakításával, a legkevesebb síkváltással, végeredményben a legkisebb felülettel, a legegyszerűbb szigetelőanyag vezetéssel kivitelezhető.
A lemezalapozáskor az épület víznyomás elleni vízhatlan szigetelésének fenékszakasza a lemezalap alá kerül, ezért a szigetelést az alapozás előtt készítik el és a vasbeton lemezalapot a szigetelést védő betonaljzatra építik rá.
Ennek a pontnak a célja – a cikksorozat terjedelmi korlátain belül – azon legfontosabb ismeretek, megoldások, szabályok bemutatása, amelyek alkalmazásával biztosítható az épület alapozások szakszerű megtervezése és kivitelezése, amely biztosítja, hogy a téglából épített falszerkezetek, épületek stabilitását, funkcionális működését, élettartamát az alapozási hibákból származó káros hatások ne befolyásolhassák.
A falazatok védelmét biztosító legfontosabb épületszerkezetek
- a nedvesség elleni szigetelés
- az esővíz homlokzatba visszaszivárgását (pl.: ablakpárkánynál) megakadályozó vízorrok
- a falburkoló téglák habarcshorony kialakítása
- az ereszképzés kialakítása
A nedvesség elleni szigetelés
A csapadék (eső, hó) formájában a légkörből érkező nedvességgel szemben – a nedvesség kizárásával – hatékony védelmet biztosít a szakszerűen épített tető, a falazat, a megfelelően kiválasztott és kivitelezett vakolattal, és lábazat kialakítással. A fentről érkező nedvesség elleni védelemhez tartozó további fontos követelmény a csapadékvíz elvezetése az épület alapjaitól az ereszcsatornák, a járdák, a vízelvezető csatornák kialakítása, az utóbbi befogadóképes gyűjtőhálózatba bekötése.
Az alulról, a talajból származó nedvesség elleni védelem, az épületek szigetelésének szakszerű kialakítása ugyanolyan fontosságú, mint a fentről, a csapadék formájában a légkörből származó nedvesség elleni védelem.
Bármelyik irányból érkező nedvesség az elkövetett tervezési és/vagy építési hibák következményeként az épületszerkezetek átnedvesítésével károkat okoz: a falazat hőszigetelő képessége lecsökken, megjelennek az egészségtelen környezetet teremtő, esztétikailag kedvezőtlen penészfoltok; a károsodott falak statikai, épület állékonysági problémákat okoznak; a pincébe nedvesség, súlyosabb esetben víz szivárog.
141. ábra. A nedvesség elleni szigetelés elvi vázlata.
A 141. ábra a nedvesség, a víz minden útját elzáró szigetelés elvi vázlata, amelyen
- a – terepszintről felcsapódó csapadékvíz
- b – talajnedvesség
- c, d – talajvíz.
A talajvíz a talajt alkotó szemcsék közötti üregeket kitöltő, le nem kötött szabad víz, amely az épületre, épületszerkezetre a vízoszlop magasságától függő hidrosztatikai nyomást fejt ki. Az épület helyének kiválasztásakor, tervezésekor figyelembe kell venni, hogy van-e talajvíz, mi a várható legmagasabb szintje, mennyi a hőmérséklete, milyen és mennyi a károsanyag tartalma.
A talajvíz ellen a talaj- és talajvízvizsgálatok figyelembevételével tervezett és kivitelezett talajvíz elleni szigeteléssel és a víznyomás hatását felvevő szerkezetekkel kell védekezni. A szigetelés anyagát, minőségét, kialakítását a hidrosztatikus nyomás, vízoszlop magasság és a talajvíz agresszivitásának mértéke határozzák meg.
A talajnedvesség a felszíni vizekből a nehézségi erők hatására leszivárgó és a talajvízből a hajszálcsöves, kapilláris erők hatására felszivárgó, a talajszemcsékhez tapadt, azok hézagait – a zárt tartomány feletti nyílt hajszálcsöves tartományban – kitöltő kötött víz, amely hidrosztatikai nyomást nem fejt ki.
A talajnedvesség az állandó párolgás következtében csökken, amelyet a hajszálcsöves felszívó hatás folyamatosan pótol. A növényzet a talajból vizet von el, ezzel a párolgást és a párologtató felület nagyságát növeli. Növényzet telepítéssel a talajnedvesség csökkenthető.
Az épületet a talajnedvesség ellen szigeteléssel kell védeni, ellenkező esetben a nedvszívó építőanyagok a talajból felszívódó víz következtében átnedvesednek.
A szigetelés akkor minősíthető megfelelőnek ha a nedvesség (víz) minden útját elzárja, a nedvesség felőli oldalra kerülő, erősségének megfelelő anyagú és rétegszámú, összefüggő, folytonos felületű vízhatlan kéreg. A szigetelést csak a síkjára merőleges terhelés érheti, a szigetelés síkjában ható erőt a ragasztóanyag csúszása miatt felvenni nem tudja.
A szigetelés védelmét szilárd szerkezetek közé beépítése, tartósságát a felületi be-szorítás biztosítja, a korhadást okozó vízfelvétel minimális értékre csökkentésével és a toldások felrepedésének megakadályozásával.
A talajban lévő szigetelés – tartófal építésének követelményei:
- Térfogatálló, tömör kisméretű téglából, agresszív talaj (talajvíz esetén) saválló téglából épüljön.
- A 2,0-2,5 méterenként kialakított merevítő pilléreit és a tartófal vastagságát figyelembe véve káros elmozdulása, alakváltozása nem következhet be: szigetelés közben, a felmenőfal építésekor és a szigetelés felületi beszorításakor. A tartófal 12 cm-nél vastagabb nem lehet, mert biztosítani kell a szigetelés felületi beszorításához szükséges aktív földnyomás átadását.
- Az aljzathoz a csúszás lehetőségét biztosító bitumenes alátétlemez közvetítésével csatlakozik, ha szükséges mozgási hézaggal tagolt.
- Szigetelés felőli oldalán hézagolt cementhabarccsal kell tömíteni, felületét be-dörzsöléssel (vakolással) kell simává tenni.
- Függőleges felületeinek íves csatlakozását a domború sarkokon legalább 4 cm sugarú legömbölyítéssel, a homorú sarkokban legalább 4 cm sugarú hajlatképzéssel vagy ~20 cm élhosszúságú sarok letompítással kell kialakítani.
- A tartófal és bitumen aljzat között legalább 4 cm sugarú hajlat készüljön.
A szigetelés felületi beszorítása függőleges felületeken az ellenfal építésével egyidejűleg készített, rétegenként tömörített cementhabarcs csömöszöléssel és a tartófal mögé töltött szemcsés talaj földnyomásával érhető el, legnehezebben a sarkok mentén valósítható meg.
A talajnedvesség elleni szigetelés típusai:
- a vízszintes falszigetelés
- a vízszintes fal és padlószigetelés
- a teknőszigetelés
A vízszintes falszigetelés csak a szigetelési sík feletti falat védi meg, megakadályozva a nedvesség felszívódását. A szigetelés az alápincézetlen épületben csak a padozat aljzatának felső síkjára, a terepszint fölé kerülhet. (142. ábra)
142. ábra Vízszintes falszigetelés.
Ellenkező esetben a talajból és a padozat alatti feltöltésből a szigetelés síkja felett nedvesség jutna a falazatba. (143. ábra)
143. ábra Helytelenül megválasztott a falszigetelés síkja.
A szigetelésnek a teljes falkeresztmetszetet fednie kell, csak átmenő hézagba építhető be.
Fontos követelmény a nem fagyálló anyagból készült lábazat átnedvesedésének megakadályozása is szigetelés alkalmazásával. (144. ábra)
144. ábra. Szigetelés a lábazat átnedvesedésének megakadályozására.
Lehetőség szerint az épület minden falát azonos magasságban kell szigetelni, de a terep lejtése, a különböző padlószintek, lépcsők, helye stb. szükségessé teheti a szintváltást, a szigetelés alacsonyabbra, vagy magasabbra helyezését, lépcsőzését. A vízszintes falszigetelés egy-vagy kétrétegű lehet.
A vízszintes fal- és padlószigetelés a szigetelési sík feletti összes szerkezet védelmét biztosítja a terepszint felett beépített, a teljes alapterületet lefedő vízhatlan szigetelőréteg beépítésével. (145. ábra)
145. ábra. Vízszintes fal- és padlószigetelés.
A vízhatlan szigetelőréteg vízszintes falszigetelésből és az utólag hozzácsatlakozó azonos szinten beépített padlószigetelésből áll. A szintek eltérése esetén a vízszintes fal- és padlószigetelést függőleges falszigeteléssel kötik össze.
A falszigetelés belső oldalán a 15 cm-es túlnyúlás a padlószigetelés csatlakoztatásához szükséges.
A padlószigetelést mindig utólag építik be, annak érdekében, hogy a fal és a padló eltérő ülepedéséből származó hibák elkerülhetők legyenek.
A padlószigetelést a falszigetelés – eltérő szintek esetén a függőleges szigetelés – kiálló, megtisztított, szükség esetén kiszárított sávjához ragasztják és ~10 cm magasan a falra is felvezetik. Az utóbbi felvezetés művelet megakadályozza a padozatba bejutó nedvesség felszívódását a falazatba.
A vízszintes fal- és padlószigetelés egy-vagy kétrétegű lehet.
A teknőszigetelés az egész épület nedvesség elleni védelmét biztosítja. Az épület talajban lévő részei az alábbi sorrendben körül burkolják: a körítő falak külső oldalán a legalább 15 cm-re a terepszint fölé vezetett függőleges falszigeteléshez egyidejűleg csatlakoztatják a vízszintes falszigetelést, majd az utóbbihoz a vele azonos szintű mindig utólag készített padlószigetelést, így a három szigetelés összekapcsolásával az épület talajban lévő részeit teljesen körülburkolják.
A teknőszigetelést – a biztonsági követelményeket figyelembe véve – mindig kétrétegű szigetelőlemezek alkalmazásával készítik.
A 146. ábra bemutatja a tégla pincefal és az aljzat talajvíz elleni szigetelését.
146. ábra. A tégla pincefal és az aljzat vízszigetelése.
A pinceszigetelés ajánlott módja a teljes épület – szerkezetet – kívülről és alulról körbezáró, kétrétegű bitumenlemezzel kivitelezett teknőszigetelés.
A fal alatti szigetelés elkészítése, majd a pincefal felépítése és külső szigetelése után a külső mechanikus hatások ellen védőfalat emelnek. A külső szigetelés általában 30 cm-rel terepszint fölé kerül felvezetésre. A padlószigetelést, amelyet a frissen készült felülepedése után utólag készítenek 10 cm-es átfedéssel a fal alatti szigeteléshez ragasztják.
Fontos szabály: a fal alatti, belső oldalon túlnyúló szigetelőlemez megtisztítása, szükség esetén kiszárítása; a szigetelendő réteg hideg bitumenvázzal bekenése, alapozása, majd a kétrétegű szigetelőlemez forró bitumenbe történő, ránc-, hólyag- és gyűrődésmentes felragasztása.
A szigetelés tervezése és kivitelezése során építési hiba és a falazat átnedvesedését okozza, ha a belső burkolattal egy szintbe, vagy az alatt néhány cm-re lévő terasz burkolat alatti betonnak az épület szigetelése fölé kerülő részét nem szigetelik. Nem védik a falazatot a teraszra hulló csapadék (eső, hó) nedvesítő hatásától sem.
Ezen függőleges sávok szigetelése nagyon fontos az épület falazati károk elkerülése érdekében. Hasonló problémaként jelentkezik az épület mellé épített lépcsőknél a falszigetelés feletti függőleges sávok szigetelésének hiánya.
Az új házak építésénél a pincék szakszerű szigetelésének másodlagos védelme érdekében ajánlott az épület körüli alagcsövezés (drénezés).
A kétrétegű falszerkezetek nedvességszigetelését a 147. ábra szerint a terepszint felett legalább 220 cm-rel kell a külső falazatban elhelyezni, majd Z alakban átvezetni a légrésen vagy a hőszigetelő rétegen és legalább 15 cm-rel magasabban a hátsó falazaton.
147. ábra. Kétrétegű falszerkezet nedvességszigetelése.
A Z alakú szigetelés felett a külső falazatba szellőzőnyílásokat kell kialakítani, amelyek biztosítják a levegő áramlását és kivezetik a külső falazaton átjutott nedvességet.
Az épületek szigetelésének jelentős szakirodalma van, amely tartalmazza azokat a kivitelezési tapasztalatokat, mesterségbeli fortélyokat is, amelyek alkalmazásával a szakszerűen megtervezett rétegrendű szigetelés, a tartó, védő szerkezetek biztosítják a falazat nedvesség elleni védelmét, az épület hosszú élettartamát.
Ennek a szövegrésznek a célja – a cikksorozat terjedelmi korlátain belül – azon legfontosabb ismeretek, megoldások, szabályok bemutatása volt, amelyek alkalmazásával biztosítható a nedvesség elleni teljes védelem.
A szigetelések szakszerű kivitelezése, rendszeres ellenőrzése, karbantartása véleményem szerint biztosítják, hogy a téglából épített falszerkezetek, épületek stabilitását, funkcionális működését, élettartamát a nedvesség épületszerkezetbe bejutásának káros hatásai ne befolyásolhassák.
Vízorrok kialakítása
A vízorrok az épületszerkezetek speciálisan kialakított részei, amelynek fontos feladatuk van a csapadékhatások elleni védelemben, hiányuk épületkárokat okoz.
Az épületek megóvása érdekében egyik leglényegesebb követelmény a csapadék minél gyorsabb le- és elvezetése. A vízorrok kialakításukkal megakadályozzák, hogy az esővíz az előrenyúló épületszerkezeti részeken visszacsorogjon és a homlokzatba hatoljon.
Leggyakrabban az előrenyúló homlokzati részeken, erkélyeken, párkányokon, ablakokon, ajtókon, lábazatokon és a kémények fedlapjain alkalmazzák.
Fontos követelmény, hogy mélységük legalább 3-4 cm legyen, ellenkező esetben az erősebb szél átnyomja rajtuk a vizet.
A 148. ábra bemutatja a vízorrok kialakítást és alkalmazásuk néhány területét.
148. ábra. Vízorrok kialakítása.
A falburkoló téglák habarcshorony kialakítása
A hézagolásnál nagyon fontos művelet a falazóhabarcs 15 mm mély kikaparásának elvégzése, amely után a fugának habarcsmaradéktól mentesnek kell lennie. Ellenkező esetben a hézagokban található falazóhabarcs maradékokon keresztül – amelyek mésztartalmuk miatt jó nedvszívók – az esővíz beszivárog a falazatba.
A falazat átnedvesedése miatt a kioldott sók kivirágzást okoznak, a fagyhatás következtében a fugákban lévő víz roncsolja és szétrepeszti a falazat védelmét biztosító hézagolás, hézagoló habarccsal kialakított külső részét.
A habarcshorony kialakításánál – különösen fagyveszélyes helyeken – a 131. ábrán bemutatott megoldásokat kell alkalmazni annak érdekében, hogy a csapóeső lefolyása biztosítva legyen.
Az ereszképzés kialakítása
A ház tetőszerkezetének elsőrendű feladata az épület megvédése az időjárási hatásoktól.
A nagy tetőtúlnyúlás védi a homlokzatot és a csatlakozó szerkezeti elemeket. A nem megfelelően kialakított, vagy hiányzó tetőtúlnyúlás következtében létrejövő nedvességterhelés homlokzatkárokat okoz.
Az eső a szélnyomás következtében akadálytalanul áztatja a homlokzatot, eljut a párkányélekhez, az ablak és ajtó csatlakozásokhoz. Szakszerűen kialakított eresz nélkül a pince körüli talaj sávra is több nedvesség kerül.
A homlokzaton, az épületszerkezet csatlakozásainál a nedvesség behatolhat a falszerkezetbe lerontva épületfizikai tulajdonságait, szélső esetben penészedést, kedvezőtlen időjárási körülmények között fagykárokat okozva.
Az ismertetett időjárási hatások megakadályozhatók a 149. ábrán ajánlott túlnyúlású ereszkiképzésekkel.
149. ábra. Eresztúlnyúlás.
A hőszigetelés alkalmazásának feltételei, szakmai követelményei
A cikksorozat egyik alapgondolata, hogy az egyrétegű, kiegészítő hőszigetelés nélküli falszerkezetek építése a legjobb megoldás, mind a legkedvezőbb költségszint, mind a hőtechnikai megbízhatóság szempontjából.
A hazánkban, jelenleg gyártott és forgalmazott korszerű égetett agyag falazóelemek, a téglák 38 cm-es vastagságban normál – egyes gyártók téglatípusai hőszigetelő – falazó és vakoló habarcs alkalmazásával biztonságosan kielégítik az épületek energiatanúsítványára (ET) vonatkozó rendeletben a külső falra, mint az épület egyik határoló szerkezetére előírt U ≤0,45 (W/m2K) hőátbocsátási tényező értéket.
Külső hőszigeteléssel az U érték akár 0,25 (W/m2K) hőátbocsátási értékre, különleges falszerkezeti megoldás pl. a kétrétegű, hőszigetelt és átszellőztetett légréteggel épített falszerkezet hőátbocsátási tényezője 0,2 (W/m2K) érték alá csökkenthető.
Az építkezés során felmerül az a kérdés, hogy a jó hőszigetelő képességű tégla – amely homlokzati hőszigetelés nélkül is megfelel az új hőtechnikai szabványoknak – választása esetén szükség van-e további hőszigetelésre.
Amennyiben az új energetikai előírásoknak megfelelés a cél a válasz: nem, mert a hőtechnikailag korszerű szerkezetű és szükséges vastagságú tégla szakszerű beépítésével, kiegészítő hőszigetelés nélkül is – a tévhittel ellentétben – olyan falszerkezet építhető, amely kielégíti a szabályozás előírásait.
Az építkező azonban dönthet úgy, hogy nem elégszik meg az egyébként energiatakarékos ház egyik feltételeként a határoló falszerkezetre előírt U ≤0,45 (W/m2K) hőátbocsátási tényező legnagyobb megengedett értékével, további hőszigetelés alkalmazásával csökkentését, a hőveszteségek, ezzel a fűtési költségek minimalizálását célul tűzve.
A teljesség érdekében meg kell jegyezni, hogy a fűtési költségek csökkentése összetett feladat, a falazat hőtechnikai tulajdonságain kívül tartalmazza a ház további szerkezeti elemeinek (padló, födém) hőszigetelését, a nyílászárók (ablakok, ajtók) cseréjét, a fűtés korszerűsítését, az olcsóbb fűtési mód, továbbá a szabályozott szellőztetés megoldását.
A falak hőszigetelése – ez a pont a cikksorozat célját és terjedelmét figyelembe véve ezzel a hőveszteség csökkentő megoldással foglalkozik – alapos és sokoldalú szakmai és gazdaságossági számításokat tartalmazó tervezést és szakszerű kivitelezést igényel.
Hőtechnikai számításokat kell végezni arra vonatkozóan, hogy a hőszigetelés – amelyet a szakma új épület falazatánál alkalmazva többrétegű szerkezetnek, meglévő épület falazásánál utólagos hőszigetelésnek nevez – különböző réteg- és méretrend kialakítás és anyagválasztás esetén mennyi hőenergia megtakarítást eredményez.
Az egyes alternatívákra gazdaságossági számításokat kell végezni, figyelembe véve a hőenergia megtakarítás eredményét, a hőtechnikai beruházás költségeit, a finanszírozás módját (saját erő + a banki kamatból elmaradó haszon vagy banki hitel és kamatai), a felhasznált energiahordozók árának várható alakulását, és a szigetelőanyagok várható élettartamát.
A gazdaságossági számítások eredménye alapján eldönthető, hogy megéri-e a ráfordítás, belátható időn belül a hőenergia megtakarításból megtérülnek-e a beruházás költségei.
A falazati hőveszteségek a hőátbocsátási tényező csökkenéséből származó hőenergia megtakarítás hőtechnikai számítási módszerekkel nagy pontossággal meghatározhatók.
Előzetes kalkulációként a nagyságrendet kifejező alábbi közelítő becslés, mint ökölszabály alkalmazható: a falazat vagy falszerkezet egységnyi felületén (m2) a rá jellemző U (W/m2K) hőátbocsátási tényező tízszeresének megfelelő földgáz mennyiség (m3) energiája távozik hőveszteségként egy fűtési idényben, azaz egy év alatt.
Amennyiben a homlokzati fal felülete 160 (m2) hőátbocsátási tényezője 0,6 (W/m2K), 6 (m3) elégett földgáz energiájának megfelelő a négyzetméterenkénti, 960 (m3) a homlokzati falon létrejövő éves veszteség. A hőátbocsátási tényező – hőszigetelés alkalmazásával – 0,45 (W/m2K).
Az energetikai szabályozásban előírt értékre csökkentésével 6 (m3) – 4,5 (m3) = 1,5 (m3) elégetett földgáz energiájának megfelelő a négyzetméterenkénti, 240 (m3) a homlokzati falon elérhető éves, becsült hőenergia megtakarítás. Az éves hőmegtakarítás becsült értékét kifejező földgáz mennyiségét (m3) szorozva az aktuális földgáz árral (Ft/m3)megkapjuk az éves hő-megtakarítás értékét (Ft).
A hőszigetelés költségének (Ft) és az éves hőmegtakarítás értékének (Ft) hányadosa a becsült megtérülési idő (év). Amennyiben figyelembe vesszük a gázárak növekedési ütemét, a világpiaci gázárakat, lényegesen kisebb a becsült megtérülési idő.
Régi alapszabály – ahogyan az ember is hőszigetelő ruházatot vesz fel magára télen – hőszigetelni mindig kívülről kell.
A belső falfelület szigetelése építési hiba, épületfizikai szempontból rossz megoldás. A falazat a helység melegétől elzárás miatt lehűl, a kondenzvíztől átnedvesedik, mert a szigetelőanyagon átdiffundálódó légnedvesség harmatpontja a hőszigetelő réteg mögé kerül.
A lecsapódó nedvesség lecsökkenti a fal hőszigetelő képességét, így a káros hatások egymást erősítik. A belső falfelület szigetelése megakadályozza a fal hőtárolóként működését, ezzel a kiegyensúlyozott belső klíma kialakulását. A szigetelőanyagon átjutó, a külső hideg falfelület hatására lecsapódó nedvesség gombásodást, penészedést okoz és károkat idéz elő a falszerkezetben.
A hőszigetelő anyagok gyártása azon a fizikai törvényszerűségen alapul, hogy rossz hővezető képességű anyaggal vesznek körül minél kisebb térfogatú – ugyancsak rossz hővezető képességű – levegőt. Az így kialakított anyagszerkezet hőszigetelő tulajdonságú, mert a hővezetéssel szembeni ellenállása következtében kevés hőt enged át.
A homlokzat hőszigetelésére két különböző változat terjedt el a polisztirolos és az ásványgyapotos rendszer.
A külső hőszigetelés tipikus, a szigetelési gyakorlatban legismertebb módszere a dryvit technológia alkalmazása. Először expandált polisztirolhab táblákat rögzítenek a falra ragasztással és dübelek alkalmazásával, ezt követően a táblákra rögzített üvegfátyolt vékony, színes vakolattal fedik.
Az expandált polisztirolhab (EPS) hátránya, hogy nem alakítható, mérettartóssága a terméktípus, a hőmérséklet és a nyomó igénybevétel függvényében ≤(3-5)%. Tartós ultraibolya (UV) sugárzás hatására elszíneződik, ezért pl. a napfénytől védeni kell.
Az extrudált polisztirolhab (XPS) páraáteresztő képessége kisebb, hőszigetelő képessége, mechanikai sérülésekkel szembeni ellenálló képessége jobb az expandált változaténál. Elsősorban a lábazat hőszigetelő anyagaként alkalmazzák.
A polisztirolos rendszerek kiváló hőszigetelők (λ=0,034-0,048 W/mK), páraáteresztő képességük azonban rossz, nagy páradiffúziós ellenállásuk miatt.
A páradiffúziós ellenállási tényező (μ), dimenzió nélküli szám, amely megmutatja, hogy az anyag a levegőhöz viszonyítva mennyivel sűrűbb a vízgőz számára. Minél nagyobb a μ, annál nagyobb a páradiffúzióval szembeni ellenállás.
A polisztirol páradiffúziós ellenállási tényezője μ=40-100 a téglához tartozó érték μ=3-10. A polisztirol 4-10-szer sűrűbb, ennek megfelelően 4-10-szer nagyobb ellenállása van a páradiffúzióval szemben, mint a téglának.
Nagyméretű hőszigetelő elemeknél a hőmérséklet változás hatására hosszváltozás következik be, ezért az elemek rögzítésének méretezésénél a nyíró igénybevételt figyelembe kell venni.
A polisztirol alapanyagú terméket az éghetőség, a tűzzel szembeni viselkedés szempontjából a nehezen éghető kategóriába tartoznak. A szálas ásványgyapot hőszigetelő rendszerek közül a legelterjedtebbek a kőzetgyapot és az üveggyapot.
A kőzetgyapot természetes alapanyaga a bazalt. A kőzetgyapot hőszigetelő termékek teljes keresztmetszetükben víztaszítók, nem nedvesednek át, hőszigetelő képességük állandó. A kőzetgyapot termékek alak- és mérettartóak: nincs utózsugorodásuk, szálas szerkezetüknek köszönhetően nagy hőmérséklet különbség hatására sem változnak méretei, hőtágulásuk nincs.
A kőzetgyapotos rendszerek kiváló hőszigetelők (λ=0,037-0,042 W/mK) és páraáteresztők, páradiffúziós ellenállási tényezőjük μ=1, gyakorlatilag a levegőével megegyező. Nyílt pórusú szerkezete következtében a vízpára akadálytalanul vándorolhat a kőzetgyapotban, ezáltal biztosítja az épületszerkezetek páraáteresztését, lélegzését, elősegíti az építési és használati nedvesség eltávozását.
Kéthéjú, átszellőztetett szerkezetekben a szellőző levegő közvetlen hűtőhatása következtében a λ hővezetési tényező értéke kb. 30%-al nő. A hőszigetelő képesség romlásának megakadályozása érdekében, póruszáró (nem párazáró) kasírozást alkalmaznak.
A kőzetgyapot termékek tűzvédelmi szempontból a legkedvezőbb, A1 nem éghetőségi besorolásúak.
Tűz hatására füstöt, mérgező gázokat nem bocsátanak ki és égve nem csepegnek. A kőzetgyapot olvadáspontja > 1000 C°, ennek következtében képes megakadályozni a tűz továbbterjedését az épületszerkezetekben.
Az üveggyapotnak a közeggyapothoz hasonló, kedvező hő- és páradiffúziós tulajdonságai vannak, (λ=0,033-0,042 W/mK; μ=1-2) nem éghető, szálas szerkezete következtében, nincs utózsugorodása és hőtágulása.
A polisztirol hőszigetelő anyagok olcsóbbak és kisebb fajsúlyúak (rögzítési, kivitelezési szempont), mint az ásványgyapot termékek.
Páradiffúzió
A túlzott hőszigetelés miatti páradiffúzió csökkenés, megszűnés, a nyílászárók tökéletes légzárása, a szellőztetés elégtelensége miatt bekövetkezik az ún. dunszthatás, amely a lakás levegőjében a páratartalom megnövekedését, a normál klíma megváltozását jelent.
A magas páratartalom és a hőhidak hidegebb felületén kicsapódó pára miatt megjelennek az esztétikai, de egészségügyi szempontból is gondot okozó (asztma, allergia stb.) penészgombák.
A tapasztalatok szerint, a penészedés biztosan bekövetkezik, amennyiben a nedvességtartalom 75% felett van 72 órát meghaladó ideig, továbbá a hőhidak párából lecsapódó nedvességgel terhelt, felületein.
A dunszthatás káros következményei, a levegő páratartalmának 40-60% értékek között tartásával, megfelelő szellőzéssel megelőzhetők. A szellőztetésnek nemcsak a párafelesleget, hanem elsősorban a lakótérben keletkező káros anyagokat, többek között a légzésünk során keletkező CO2-t is el kell távolítani.
A túlzott hőszigetelés miatti, un. dunszthatás megszüntetése, a normál – az ember életfeltételeit komfortosan biztosító, a páralecsapódást és a penészedést megakadályozó – klíma létrehozásán felül olyan többlet szellőzés igényt jelent, amely a szellőzési veszteséget megnövelve nagyobb lehet, mint a túlzott hőszigetelés várt hőenergia megtakarítása.
Szellőztetés
A minimálisan szükséges szellőzésnek biztosítania kell a kellemetlen szagok, a káros anyagok, elsősorban a CO2 és a relatív nedvességtartalmat megnövelő – penészedést és lecsapódást okozó pára eltávolításához szükséges légcserét. A minimális légcserét meghaladó szellőztetés vesztesége a kézi, eseti szellőzés módjától és szellőztetési szokásoktól függően különböző nagyságú lehet.
A szellőzési veszteség minimalizálása megvalósítható folyamatos működésű, a minimális légcserét szabályozottan biztosító, erre a célra kifejlesztett szellőztetőgépek alkalmazásával.
Hőhidak megjelenése
Hőhídnak nevezzük az épület azon szerkezeti részeit, ahol különböző hővezető képességű anyagok és/vagy eltérő geometriai formájú részek csatlakozása következtében, a jobb hővezető képességű, több hőmennyiséget (hőveszteséget) átengedő, jobban lehűlő felületen és/vagy magában a szerkezetben páralecsapódás, penészesedés következik be.
A hőhidak a fűtött helyiség és a külső környezet, vagy a szomszédos fűtetlen helyiség közötti, az épületszerkezet többi részéhez viszonyított jelentős hőátadás miatt megnövelik a hőveszteséget, belső felületük lehűlése, hőmérséklet csökkenése a már említett páralecsapódáson és penészesedésen kívül rontja a lakók komfortérzetét.
A geometriai eredetű hőhidak a külső falak csatlakozó éleinél és sarkainál jöhetnek létre, ahol a külső hőleadó felület nagyobb a belső hő felvevő felületnél.
A különböző hővezető képességű anyagok csatlakozásából származó szerkezeti eredetű hőhidak keletkeznek pl. a tégla és betonszerkezetek összeépítésekor a betonkoszorúknál, a fal és a födémszerkezet közötti részben, a pilléreknél, az áthidalók környezetében, az ablakok falazathoz csatlakozásánál, az ablakpárkányoknál, a lábazatoknál, a külső falsíkon túlnyúló betonerkélyeknél, fém alapanyagú rögzítőelemek alkalmazásakor a többrétegű falszerkezetben.
Hőhidak megszüntetése
A hőhidak megszüntethetők, kialakulásuk megelőzhető hőszigetelés alkalmazásával. A hőszigetelés alapelve, hogy a geometriai és szerkezeti eredetű hőhidak lehetséges helyein alkalmazott hőszigeteléssel elért eredő hővezetési ellenállás azonos legyen a külső épületszerkezet hőhídmentes részének hővezetési ellenállásával.
A szakszerűen tervezett és kivitelezett hőszigeteléssel a hőhidak megelőzhetők és megszüntethetők, az ilyen külső épületszerkezetek hőtechnikailag homogénnek tekinthetők.
Ebben a pontban – a teljesség igénye nélkül – bemutatásra kerülnek a hagyományos falazótéglák; a válaszfaltéglák; a megnövelt hőszigetelő képességű falazótéglák; a különleges téglatermékek; a korszerű, fokozott hőszigetelő képességű és a speciális termékrendszerek.
A technológiai és termékfejlesztés eredményeként az utóbbi évek jelentős fejlődést és minőségi változást hoztak a téglaiparban Magyarországon.
Az európai színvonalú termékek korszerű marketing módszerek alkalmazásával jelennek meg a piacon. A gyártók színvonalas termékismertetői, tervezési és alkalmazástechnikai útmutatói minden olyan információt tartalmaznak, amelyek a téglatermékek kiválasztásához, a tervezéshez és a szakszerű kivitelezéshez szükségesek.
A gyártók márkanevei (felsorolás a teljesség igénye nélkül): a piacvezető Porotherm, a PORObrick, a POROTEK, a Bautherm, a Bakonytherm, a KŐRÖS és a TÁPIÓTHERM egyre jobban hozzákapcsolódnak egy adott téglacsoporthoz ill. termékrendszerhez a köztudatban; az építkezők, a tervezők, az építőanyag-kereskedők és a kivitelezők körében.
A burkolótégla kategóriában nevezetesek a beledi, a mezőtúri és a nagykanizsai burkoló téglák.
A cikksorozat célja a kerámia alapú építőanyagok tulajdonságainak és alkalmazásának bemutatása, ezért és a terjedelmi korlátok miatt, nem vállalkozhat a Magyarországon gyártott valamennyi tégla bemutatására. A fentiek mérlegelésével a korszerű hőtakarékos termékrendszerek közül néhány jellemző márkát, a falburkoló tégla kategóriában egy burkolati rendszer mutat be a cikksorozat.
Az MSZ EN 771-1:2005 szabvány az égetett falazóelemeket két csoportba sorolja:
Az LD-elemek védett falazatokhoz használható kis bruttó száraztest sűrűségű (≤1000 kg/m3), a HD-elemek nem védett falazatokhoz, valamint védett falazatokhoz használható nagy bruttó száraztest sűrűségű (>1000 kg/m3) égetett agyag falazóelemek.
A téglatermékek a közölt testsűrűség adatok alapján besorolhatók a szabványban meghatározott két csoportba.
Hagyományos falazótéglák
A Baranya Tégla Kft. termékei: A kisméretű tömör dísztégla, amely sorjázott nagyszilárdságú és I. osztályú minőségű. A hanggátló tömör tégla, méret:
- hosszúság 300 (mm)
- szélesség 145 (mm)
- magasság 90 (mm)
tömeg: 6,5 kg/db
nyomószilárdság: 10 (N/mm2)
testsűrűség: 1650 (kg/m3)
súlyozott léghanggátlási szám: Rw=55 (dB).
A Baranya Tégla Kft. terméke: a kisméretű üreges burkoló tégla, amelyet sorjázott, sorjázatlan és kéregmintás kivitelben, pillértégla minőségben gyártanak.
A Baranya Tégla Kft. különleges termékei:
B-30/14 blokktégla
B-30/14 HQ blokktégla
méret:
- hosszúság 300 (mm)
- szélesség 175 (mm)
- magasság 140 (mm)
tömeg:
- 9 kg/db
- 6,3 kg/db (HQ típus)
nyomószilárdság:
- ≥ 12 (N/mm2)
- ≥ 10 (N/mm2) (HQ típus)
testsűrűség:
- 1100 (kg/m3)
- 900 (kg/m3) (HQ típus)
- B-30/19 blokktégla
- B-30/19 HQ blokktégla
méret:
- hosszúság 300 (mm)
- szélesség 175 (mm)
- magasság 190 (mm)
tömeg:
- 11,2 kg/db
- 8,7 kg/db (HQ típus)
nyomószilárdság:
- ≥ 12 (N/mm2)
- ≥ 8 (N/mm2) (HQ típus)
testsűrűség:
- 1100 (kg/m3)
- 900 (kg/m3) (HQ típus)
A HQ típusú termékek megnövelt hőszigetelő képességűek.
22. ábra. Tömör tégla.
Méret, mm | a | 120 | |
b | 250 | ||
l | 65 | ||
Tömeg kg/db | 2,8-3,5 | ||
Testsűrűség, kg/m3 | 1500-1800 | ||
Vízfelvevő képesség tömeg% | legalább 10 | ||
Hővezetési tényező λ (W/mK) | 0,72 | ||
Minőségi osztály | N.szil. | Nyomószilárdság N/mm2 | 14 |
I.o. | 10 | ||
II.o. | 7 | ||
III.o. | 5 | ||
Anyagigény, db/m3 | 404 |
5. táblázat.
Felhasználási terület: Teherhordó falak, boltozatok, pincefalak és kémények építésére alkalmas falazóanyag.
23. ábra. Pillér tégla.
Méret, mm | a | 120 |
b | 250 | |
l | 65 | |
Tömeg kg/db | 2,6-3,5 | |
Testsűrűség, kg/m3 | 1400-1800 | |
Vízfelvevő képesség tömeg% | legalább 10 | |
Hővezetési tényező λ (W/mK) | 0,75 | |
Nyomószilárdság N/mm2 | 20 | |
Anyagigény, db/m3 | 404 |
6. táblázat.
Tömör és üreges kivitelben készül.
Felhasználási terület:
Nagy terhelésű pillérek, fagyállóságot igénylő szerkezetek pl. lábazatok, falazott kémények építésére alkalmas.
38 cm-es fal anyagigény: 156 db/m2.
25 cm-es fal anyagigény: 104 db/m2.
12 cm-es válaszfal anyagigény: 52 db/m2.
24. ábra. Falazási módok (fenti ábrák)
25. ábra. Kevéslyukú tégla
Megnevezés | Egyszeres méretű | Magasított | Kettős méretű | |
Méret, mm | a | 120 | 120 | 120 |
b | 250 | 250 | 250 | |
l | 65 | 88 | 140 | |
Tömeg kg/db | 2,5-3,0 | 3,0-4,0 | 5,0-6,0 | |
Testsűrűség, kg/m3 | 1100-1500 | 1100-1500 | 1100-1500 | |
Vízfelvevő képesség tömeg% | legalább 10 | legalább 10 | legalább 10 | |
Hővezetési tényező λ (W/mK) | 0,65 | 0,65 | 0,65 | |
Minőségi osztály | N.szil. | Nyomószilárdság N/mm2 | 14 | |
I.o. | 10 | |||
II.o. | 7 | |||
III.o. | 5 | |||
Anyagigény, db/m3 | 404 | 310 | 200 |
7. táblázat.
Felhasználási terület: Hőtechnikai követelmények nélküli épületek külső és belső falának építésére alkalmas 25 és 38 cm-es falvastagsággal. Pincék teherhordó falazatának építésére. Többrétegű falszerkezetek teherhordó falazataként (min. 25 cm falvastagsággal) és válaszfalak, továbbá falazott kémények építésére.
26. ábra. Falazási módok.
27. ábra. Soklyukú tégla.
8. táblázat.
Megnevezés | Magasított | Kettősméretű | |
Méret, mm | a | 120 | 120 |
b | 250 | 250 | |
l | 88 | 140 | |
Tömeg kg/db | 2,8-3,8 | 4,0-5,0 | |
Testsűrűség, kg/m3 | 1000-1200 | 1000-1200 | |
Vízfelvevő képesség tömeg% | legalább 10 | legalább 10 | |
Hővezetési tényező λ (W/mK) | 0,47 | 0,47 | |
Minőségi osztály | N.szil. | Nyomószilárdság N/mm2 | 14 |
I.o. | 10 | ||
II.o. | 7 | ||
III.o. | 5 | ||
Anyagigény, db/m3 | 310 | 200 |
Felhasználási terület: Felhasználási területe a kevéslyukú tégláéval azonos.
28. ábra. Falazási módok
29. ábra. B 30-as falazóblokk.
9. táblázat.
Méret, mm | a | 175 | |
b | 300 | ||
l | 140 | ||
Tömeg kg/db | 5,0-9,0 | ||
Testsűrűség, kg/m3 | 1050-1400 | ||
Vízfelvevő képesség tömeg% | legalább 10 | ||
Hővezetési tényező λ (W/mK) | 0,57 | ||
Minőségi osztály | N.szil. | Nyomószilárdság N/mm2 | 14 |
I.o. | 10 | ||
II.o. | 7 | ||
III.o. | 5 | ||
Anyagigény, db/m3 | 116 | ||
Anyagigény (30 cm-es falhoz) db/m2 | 36 |
Felhasználási terület: Hőtechnikai követelmények nélküli külső és belső teherhordó falak építésére, valamint többrétegű falszerkezetek teherhordó rétegeként 30 cm falazatvastagsággal építve alkalmazható.
30. ábra. UNIFORM kézi falazóblokk.
10. táblázat.
Méret, mm | a | 190 | |
b | 300 | ||
l | 140 | 190 | |
Tömeg kg/db | 7,0-10,0 | ||
Testsűrűség, kg/m3 | 850-1300 | ||
Vízfelvevő képesség tömeg% | legalább 10 | ||
Hővezetési tényező λ (W/mK) | 0,37-0,50 | ||
Minőségi osztály | N.szil. | Nyomószilárdság N/mm2 | 14 |
I.o. | 10 | ||
II.o. | 7 | ||
III.o. | 5 | ||
Anyagigény, db/m3 | 35 | 25 |
Felhasználási terület: Hőtechnikai követelmény nélküli épületek külső és belső teherhordó szerkezeti falainak, illetve vázkitöltő falak építésére alkalmazható. Többrétegű falazatok teherhordó rétegeként 30 cm falvastagságban alkalmazható.
Válaszfaltéglák
31. ábra. Válaszfaltégla.
11. táblázat.
Megnevezés | 6/30 | 6/40 | 10/30 | 10/40 | |
Méret, mm | a | 200 | 200 | 200 | 200 |
b | 60 | 60 | 100 | 100 | |
l | 300 | 400 | 300 | 400 | |
Tömeg kg/db | 4,0 | 5,0 | 5,5-7,0 | 7,5-10,0 | |
Testsűrűség, kg/m3 | 1150-1300 | 1150-1300 | 1150-1300 | 1150-1300 | |
Vízfelvevő képesség tömeg% | legalább 10 | legalább 10 | legalább 10 | legalább 10 | |
Hővezetési tényező λ (W/mK) | 0,37-0,50 | ||||
Minőségi osztály | Hajlító törőerő kN | ||||
I.o. | 7 | 5 | 12 | 8 | |
II.o. | 5 | 4 | 8 | 6 | |
Anyagigény, db/m3 | 16 | 12 | 16 | 12 |
Felhasználási terület: Bármely épülettípus térelhatároló, önhordó válaszfalainak készítésére alkalmas.
32. ábra. 12 cm-es függőleges üregű válaszfaltégla.
12. táblázat.
Megnevezés | 12/19 | ||
Méret, mm | a | 380 | |
b | 120 | ||
l | 190 | ||
Tömeg kg/db | 8-9 | ||
Testsűrűség, kg/m3 | 900-1050 | ||
Minőségi fokozat | 70 | Nyomószilárdság N/mm2 | 7 |
50 | 5 | ||
35 | 3,5 | ||
Anyagigény, db/m3 | 14 |
Felhasználási terület: Bármely épülettípus térelhatároló, önhordó válaszfalainak építésére alkalmas. A válaszfaltéglákat üregekkel függőleges helyzetben kell beépíteni. Az elemek oldalán lévő hornyok által kialakított üreget habarccsal teljesen ki kell tölteni.
Megnövelt hőszigetelő képességű falazótéglák
33. ábra. HB 30 kézi falazóblokk.
13. táblázat.
Méret, mm | a | 240 | 240* | 240 |
b | 300 | 300* | 300 | |
l | 190 | 240* | 290 | |
Tömeg kg/db | 10 | 13* | 15-16 | |
Testsűrűség, kg/m3 | 750 | 850* | 850 | |
Vízfelvevő képesség tömeg% | legalább 10 | legalább 10 | legalább 10 | |
Hőátbocsátási tényező U (W/m2K) | 0,7 | 0,68* | 0,62 | |
Minőségi fokozat | 70/750 70/850 | Nyomószilárdság N/mm2 | 7 7 | |
50/750 50/850 | 5 5 | |||
35/750 35/850 | 3,5 3,5 | |||
Anyagigény, db/m3 | 20 | 16* | 13,5 |
*Gyártja a „SZEMA-Makó” Kft.
Felhasználási terület: Egyrétegű teherhordó illetve vázkitöltő falak építésére 30 cm-es falvastagsággal. Az épületenergetikai előírást csak kiegészítő hőszigeteléssel teljesíti.
34. ábra. HB 38 kézi falazóblokk.
14. táblázat.
Méret, mm | a | 190 | 190 |
b | 380 | 380 | |
l | 140 | 190 | |
Tömeg kg/db | 9,0-9,5 | 12,0 | |
Testsűrűség, kg/m3 | 900 | 900 | |
Hőátbocsátási tényező U (W/m2K) | 0,68 | 0,68 | |
Minőségi fokozat | 70/900 | Nyomószilárdság N/mm2 | 7 |
50/900 | 5 | ||
35/900 | 3,5 | ||
Anyagigény, db/m3 | 35 | 25 |
Felhasználási terület: Egyrétegű teherhordó ill. vázkitöltő külső falak építésére javasolt 38 cm vastagsággal. Az épületenergetikai előírást csak kiegészítő hőszigeteléssel teljesíti.
Különleges téglatermékek
Falburkoló téglák
Tartós, esztétikus külső homlokzati és belsőtéri burkolatok készítésére alkalmas durvakerámia termékek, természetes piros és sötétbarna színekben, sima vagy nyomott mintás felületekkel.
A falburkoló téglák nyomószilárdsága 20 MPa és 14 MPa. Vízfelvevő képességük max. 20 tömeg %, üregtérfogatuk max. 25 %, fagyálló tulajdonságú termékek.
A falburkoló téglák választéka: 41-58. ábra. A bemutatott falburkoló téglákat a Nagykanizsa Téglagyár Kft. gyártja.
Padlóburkoló lapok
A mázatlan harántüreges, natúr téglapiros színű, sima felületű padlóburkoló lapok fedett külsőtéri – tartós vízhatástól mentes – és belsőtéri felületek padlóburkolására alkalmasak.
A padlóburkoló lapok hajlítószilárdsága legalább 4 N/mm2; vízfelvevő képességük legfeljebb 16 tömeg %; fagyálló tulajdonságú termékek.
A padlóburkoló lapok választéka: 59-62. ábra. A bemutatott padlóburkoló lapokat a Nagykanizsa Téglagyár Kft. gyártja.
Kerítéstégla fedlapokkal
A kerítéstégla családi- és társasházak, valamint középületek fagyálló, esztétikus, környezetbe illő kerítésanyaga. Teraszok, loggiák mellvédéihez, valamint belső terek térelhatárolásához is kiválóan alkalmas.
Színe piros, de egyedi megrendelésre barna színben is gyártják. A kerítés fedlapok anyaga: téglaőrlemény, cement, homok. Színük: halvány téglapiros. A kerítés fedlapok fagyállók.
A téglából épített kerítés kivitelezésénél betartandó szabályok:
- Betonból készített, a fagyhatár alá érő (min. 80 cm mély) alap szükséges, amelyre kb. 10 cm-el a terepszint felett 2 cm vastag habarcsréteget és teljes értékű falszigetelést kell készíteni.
- A falazást és a fugázást a falburkoló tégláknál leírtak szerint kell elvégezni.
- A fedlapok megfelelő kiállással és vizorral legyenek kiképezve.
- A fedlapok alatt a falszigeteléssel azonos, teljes értékű szigetelés elhelyezése szükséges.
A bemutatott kerítéstéglát és a fedlapokat a Nagykanizsa Téglagyár Kft. gyártja.
35. ábra. FB vázkerámia födémbéléstest.
15. táblázat.
Megnevezés | 60/19 | 50/19 | |
Méret, mm | a | 200 (238) | 200 (238) |
b | 450 | 350 | |
l | 190 | 190 | |
Tömeg kg/db | 9-11 | 6,5-8,5 | |
Vízfelvevő képesség tömeg% | legalább 10 | legalább 10 | |
Minőségi osztály | I.o. | Hajlító törőerő kN | 4 |
II.o. | 3,5 | ||
Anyagigény, db/folyóméter | 5 (4,2) | 5 (4,2) |
Felhasználási terület: Kerámia betétes és vasbeton gerendás födémek béléstesteként, normál légnedvességű helyiségekhez, statikus terhelés esetén.
36. ábra. Kábeltégla.
16. táblázat.
Megnevezés | „A”jelű | „B”jelű | |
Méret, mm | a | 124 | 215 |
b | 330 | 300 | |
l | 38 | 38 | |
Tömeg kg/db | 2,0 | 4,0 | |
Hajítóerő-törőerő, kN | 1,3 | 2,0 | |
Anyagigény, db/m2 | 24 | 12 |
Felhasználási terület: Földárokba fektetett erősáramú villamos kábelek burkolására, védelmére szolgál.
37. ábra. Síkburkolatú külső és belsőtéri burkolólap.
17. táblázat.
Méret, mm | a | 65 | 65 | 65 | 65 |
b | 120 | 120 | 250 | 250 | |
l | 6 és 12 | 6 és 12 | 6 és 12 | 6 és 12 | |
Tömeg kg/db | 0,08 | 0,16 | 0,16 | 0,28 | |
Testsűrűség kg/m3 | 1600 | 1600 | 1600 | 1600 | |
Vízfelvevő képesség tömeg% | 12 | 12 | 12 | 12 | |
Anyagigény, db/m2 | 104 | 104 | 52 | 52 |
A fenti alaptermék a fejlesztés során további méretválasztékkal bővült. Az alábbiakban bemutatásra kerül a síkburkoló tégla, valamint a külső- és belsőtéri burkolólapok teljes méretválasztéka:
18. táblázat.
2/4-es síkburkoló 120x65x6 natúr | 104 db/m2 |
2/4-es síkburkoló 120x65x6 oxid | 104 db/m2 |
4/4-es síkburkoló 250x65x6 natúr | 52 db/m2 |
4/4-es síkburkoló 250x65x6 oxid | 52 db/m2 |
2/4-es burkolólap 120x65x12 natúr | 104 db/m2 |
2/4-es burkolólap 120x65x12 oxid | 104 db/m2 |
4/4-es burkolólap 250x65x12 natúr | 52 db/m2 |
4/4-es burkolólap 250x65x12 oxid | 52 db/m2 |
A 2/4 és 4/4 síkburkoló lapok fehér, zöld, okkersárga színekben is megrendelhetők, de egyéni színigények is teljesíthetők. A termékek kifejlesztője és gyártója az Altek Kft.
Felhasználási terület: A termék kültéri és beltéri falfelületek burkolására egyaránt alkalmas. Esztétikus megjelenése, alakja és formája harmonizál a burkolótéglából készült falazatokkal. Alkalmazása belsőépítési feladatok megoldására is kínál lehetőséget.
A termékek megfelelnek a burkolótéglákra érvényes fagyállósági követelményeknek.
38. ábra. Hatszögletű tégla.
Méretei: laptávolság=160 mm, vastagság =30 mm. Anyagigény: 42 db/m2. A termék kifejlesztője és gyártója Altek Kft.
39. ábra. Radiál keménytégla.
19. táblázat.
Megnevezés | 140/210/280 | 1600 | 850 | 1400 | 2200 |
Méret, mm | a | 160 | 160 | 160 | 160 |
b | 140 | 210 | 280 | ||
l | 70 | 70 | 70 | 70 | |
Tömeg kg/db | 3,6-6,0 | 3,6-6,0 | 3,6-6,0 | 3,6-6,0 | |
Testsűrűség, kg/m3 | 1400-1600 | 1400-1600 | 1400-1600 | 1400-1600 | |
Vízfelvevő képesség tömeg% | legalább 10 | legalább 10 | legalább 10 | legalább 10 | |
Minőségi fokozat | 200 | Nyomószilárdság N/mm2 | 20 | ||
140 | 14 | ||||
100 | 10 | ||||
Anyagigény, db/m3 | Szerkezeti kialakítás szerint | Szerkezeti kialakítás szerint | Szerkezeti kialakítás szerint | Szerkezeti kialakítás szerint |
Felhasználási terület: Égetett agyag falazóelem, amely ipari kémények falazására, illetve bélelésére alkalmas. Gyártja: az Altek Kft.
40. ábra. Nagyméretű tömör tégla.
20. táblázat.
Méret mm | |
hosszúság | 290 |
szélesség | 140 |
magasság | 65 |
Tömeg kg/db | 5 |
Anyagigény db/m3 | 300 |
Nyomószilárdság N/mm2 | I.o. 10 II.o. 7 III.o. 5 |
Vízfelvevő képesség tömeg% | min. 10 |
Felhasználási terület: Minden olyan épület, építmény felújításánál, átalakításánál, ahol a fő- és válaszfalak nagyméretű téglából készültek. Műemléki épületek, építmények felújításánál, átalakításánál és bővítésénél. Gyártja: a Nagykanizsa Téglagyár Kft.
41. ábra. 4/4-es falburkoló tégla, piros, barna, sima vagy mintás méret: 250x120x65 mm, tömeg: 2,8 kg/db, anyagigény: 52 db/m2.
42. ábra. 4/4-es domború sarkú falburkoló tégla, méret: 250x120x65 mm R 70, tömeg: 2,7 kg/db.
43. ábra. 4/4-es homorú sarkú falburkoló tégla méret: 250x120x65 mm R70, tömeg: 2,6 kg/db.
44. ábra. 4/4-es egyenesen sarkított falburkoló tégla, méret: 250x120x65 mm, tömeg: 2,7 kg/db.
45. ábra. Párkánytégla, méret: 250x125x70 mm, tömeg: 2,8 kg/db.
46. ábra. 4 cm vastag falburkoló tégla, méret: 250x120x40 mm, tömeg: 1,8 kg/db.
47. ábra. 10 cm széles falburkoló tégla, méret: 250x100x65 mm, tömeg: 2,3 kg/db, anyagigény: 52 db/m2.
48. ábra. 1/2-es falburkoló tégla, méret: 120x120x65 mm, tömeg: 1,4 kg/db, anyagigény: 102 db/m2.
49. ábra. 3/4-es falburkoló tégla, méret: 185x120x65 mm, tömeg: 1,9 kg/db, anyagigény: 68 db/m2.
50. ábra. Szimpla falburkoló tégla, méret: 250x30x65 mm, tömeg: 0,8 kg/db, anyagigény: 52 db/m2.
51. ábra. 2/4-es falburkoló tégla, méret: 250x55x65 mm, tömeg: 1,2 kg/db, anyagigény: 52 db/m2.
52. ábra. Szimpla, feles falburkoló tégla, méret: 120x30x65 mm, tömeg: 0,4 kg/db, anyagigény: 102 db/m2.
53. ábra. 1/4-es falburkoló tégla, méret: 120x55x65 mm, tömeg: 0,6 kg/db, anyagigény: 102 db/m2.
54. ábra. Szimpla sarokelem, méret: 250x120x65x30 mm, tömeg: 1,0 kg/db, anyagigény: 13 db/sarok fm.
55. ábra. 2/4-es sarokelem, méret: 250x120x65x55 mm, tömeg: 1,8 kg/db, anyagigény: 13 db/sarok fm.
56. ábra. Szimpla, negyedes falburkoló tégla, méret: 65x65x30 mm, tömeg: 0,2 kg/db, anyagigény: 204 db/m2.
57. ábra. Műemlék falburkoló tégla, méret: 290x140x65 mm, tömeg: 3,9 kg/db, anyagigény: 45 db/m2 (14 cm-es burkolófal esetén).
58. ábra. Műemlék falburkoló idomtégla, méret: 290x140x65 mm R 35, tömeg: 3,8 kg/db.
59. ábra. Padlóburkoló lap, méret: 250x125x35 mm, tömeg: 1,9 kg/db anyagigény: 30 db/m2.
60. ábra. Padlóburkoló lap kiegészítő elem, méret: 250x65x35 mm, tömeg: 1,0 kg/db anyagigény: 60 db/m2.
61. ábra. Műemlék padlóburkoló lap, méret: 250x125x80 mm, tömeg: 4 kg/db, anyagigény: 30 db/m2.
62. ábra. Műemlék padlóburkoló lap kiegészítő elem, méret: 250x65x80 mm, tömeg: 2 kg/db, anyagigény: 60 db/m2.
63. ábra. Kerítéstégla, méret: 250x125x135 mm, tömeg: 4,4 kg/db, anyagigény: 32 db/m2.
64. ábra. Kerítés fedlapok. Mezőfedlap. Oszlopfedlap. Lábazati fedlap.
21. táblázat.
Megnevezés | mező fedlap | oszlop fedlap | lábazati fedlap | |||
1* | 2* | 3* | 4* | 5* | 6* | |
Méret mm | ||||||
hosszúság | 510 | 510 | 330 | 440 | 510 | 510 |
szélesség | 200 | 310 | 330 | 440 | 330 | 440 |
vastagság | 65 | 65 | 65 | 65 | 65 | 65 |
Tömeg kg/db | 11 | 17 | 11 | 20 | 20 | 25 |
1 * kerítéstéglából készült mezőhöz; 2* 250 mm-es kerítésmezőhöz (4/4-es burkolóból); 5* 250 mm-es oszlophoz; 4* 380 mm-es oszlophoz; 5* 250 mm-es lábazathoz; 6* 380 mm-es lábazathoz;
65. ábra. Téglából épített kerítés vázlata.
Korszerű, fokozott hőszigetelő képességű termékrendszerek
Porotherm téglarendszer
A Porotherm tégláknál két falazati rendszert különböztetünk meg: az egyik a habarcstáskás, a másik a nútféderes rendszer.
A habarcstáskás rendszerben a téglák oldalán függőlegesen habarcstáskák vannak. Falazáskor a téglákat szorosan egymás mellé kell illeszteni, és a téglák oldalát nem szabad megkenni habarccsal. A habarcstáskákat azonban a vízszintes habarcsréteg készítésével egyidejűleg teljesen ki kell tölteni habarccsal. A habarcstáskák mérete olyan, hogy a normál falazó habarcs ezekbe belefolyik.
A habarcstáskás téglákból készült falazat a 66. ábrán látható.
66. ábra. Habarcstáskás téglából készült falazat.
A nútféderes rendszerben a téglák oldalt mindig horonnyal és eresztékkel kapcsolódnak egymáshoz. Ezért falazáskor a függőleges hézagba egyáltalán nem kell habarcsot tenni, csak a téglák hornyos-eresztékes oldalait kell szorosan egymásba illeszteni. A nútféderes téglák kialakításakor rendkívül fontos, hogy a tégla hornyainak és eresztékeinek mélysége és száma a belőle építhető fal vastagságának megfelelő legyen.
A Porotherm 30 N+F esetén a hornyok és eresztékek száma 4, a Porotherm 38 N+F esetén 5, a Porotherm 44 N+F-nél 6. Mélységük a különböző téglaméreteknél 15-20 mm között van. Minél optimálisabb méretű a levegőhézag és minél több van belőle, annál jobb a fal hőszigetelő képessége.
A húzó- és csúsztató feszültségeket a falazatban nem az álló fugák „ragasztóképessége”, hanem a fekvő fugák tapadási súrlódása viszi át. Az átkötési értékek betartása ezért különösen fontos. A nútféderes téglákból készült falazat a 67. ábrán látható.
67. ábra. Függőleges habarcshézag nélküli, nútféderes téglából készült falazat.
A Porotherm téglarendszer jellegzetessége, hogy a téglasorok magassága 25 cm (23,8 cm magas tégla+átlag 1,2 cm vastag vízszintes fuga).
A Porotherm falazóblokkok mindazon falszerkezetek építéséhez alkalmazhatók, amelyeknél az érvényben lévő erőtani számítás szerint meghatározott nyomó határfeszültség megfelel az igénybevételnek. A Porotherm válaszfaltéglákból nem teherhordó válaszfalak építhetők.
A Porotherm N+F hőszigetelt koszorútégla olyan hőszigetelő réteggel egyesített kerámia falazóelem, amely vasbeton- és téglafödémek koszorújának hőszigetelésére használható fel. Alkalmazása esetén a koszorút nem kell külön hőszigetelni.
A Porotherm téglarendszer habarcstáskás elemei: 68-69. ábra. A nútféderes Porotherm téglarendszer elemei: 70-72. ábra.
68. ábra. Porotherm 38 pincetégla. Termékfajta: Porotherm 38 pincetégla 380x250x238 mm.
69. ábra. Porotherm 30 kézi falazóblokk. Termékfajták: Porotherm 30 kézi falazóblokk 300x250x238 mm, Porotherm 30 feles kézi falazóblokk 300x125x238 mm.
70. ábra. Porotherm 44N+F kézi falazóblokk. Termékfajták: Porotherm 44 N+F kézi falazóblokk 440x250x238 mm, Porotherm 44 N+F feles, kézi falazóblokk 440x250x238 mm, (egyik oldalán hornyokkal, másik oldalán eresztékkel, középen kettépattintásra szolgáló üregsorral ellátott feles elem).
71. ábra. Porotherm 38N+F kézi falazóblokk. Termékfajták: Porotherm 38 N+F kézi falazóblokk 380x250x238 mm, Porotherm 38 N+F feles kézi falazóblokk hornyos illetve eresztékes 380x125x238 mm.
72 ábra. Porotherm30 N+F kézi falazóblokk. Termékfajták: Porotherm 30 N+F kézi falazóblokk 300x250x238 mm, Porotherm 30 N+F feles kézi falazóblokk hornyos illetve eresztékes 300x125x238 mm.
A Porotherm Építési Rendszerhez tartozó Porotherm HS termékcsalád – amely a 2006. évben került forgalomba – a téglaipari fejlesztés legújabb generációja.
A Porotherm HS falazóelemek hőszigetelési tulajdonságai 12-15%-al jobbak, mint az építőanyag piacon ismert Porotherm N+F falazóelemeké. Ezt a hőszigetelő képesség növekedést a HS falazóelemekben az üregsorok számának az N+F falazóelemekhez viszonyított megnövelésével érték el a fejlesztők. A Porotherm HS termékcsalád (a Porotherm 44 HS, a Porotherm 38 HS és a Porotherm 30 HS) műszaki adatait a 22. táblázat tartalmazza.
30 cm vastagságban beépítve lakáselválasztó falként, 24 cm vastagságban beépítve lakás és közös helyiségek közötti falként ajánlott.
A Porotherm HS energiatudatos csúcstégla piaci bevezetése után a Wienerberger egy új falazási technológia, a csiszolt téglával történő falazás meghonosítását kezdte el.
A tégla felületek csiszolásával biztosítható nagy méretpontosság és a vékony falazóhabarcs alkalmazásának eredményeként a falazat fugavastagsága 2 mm-re csökkenthető.
A Porotherm Profi-nak nevezett módszer, egy új falazási technológia, amelynek alkalmazásával
- vékonyabb falazóhabarcs réteggel homogénebb, vakolattartóbb falazat építhető;
- csökken a beépített hőhidak felülete;
- jelentősen gyorsul a falazási munka (kevesebb habarcsszállítás és keverés; gyorsabb száradás; speciális szerszámok alkalmazása).
A Porotherm Profi falazási technológiához a Wienerberger csiszolt téglát, speciális un. vékony habarcsot, speciális szerszámokat és szakképzést biztosít.
A Porotherm 44 HS és a Porotherm 44 N+F kézi falazóblokkok 44 cm vastag külső teherhordó falak, illetve vázkitöltő falak építésére alkalmas falazóelemek.
A Porotherm 38 HS és a Porotherm 38 N+F kézi falazóblokkok 38 cm vastag külső teherhordó falak, illetve vázkitöltő falak építésére alkalmas falazóelemek.
A Porotherm 30 HS a Porotherm 30 N+F és a Porotherm 30 kézi falazóblokkok 30 cm vastag teherhordó falak építésére alkalmas falazóelemek.
A Porotherm 25 N+F falazóblokk 25 cm vastag belső teherhordó falak építésére alkalmas, de felhasználható nem fűtött ill. nem huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiségek külső falához is.
A Porotherm 20 N+F kézi falazóblokk 20 cm vastag külső-belső vázkitöltő falak építésére alkalmas.
A Porotherm 12 N + F, Porotherm 10/50 N+F a Porotherm 10/33 N+F és a Porotherm 6/33 N+F választéglák nem teherhordó válaszfalak építésére alkalmasak.
A Porotherm 38 pincetégla kézi falazóblokk teherhordó pincefalak építésére alkalmas falazóelem. Alkalmazásának feltétele: 65% alatti relatív páratartalom és az előírásoknak megfelelően szakszerűen elkészített talajnedvesség, illetve talajvíz elleni szigetelés.
A Porotherm 30 és a Porotherm 30/24 hanggátló téglák lakások közötti elválasz-tófalak építésére javasolt falazóelemek.
A Porotherm kerámia béléstestek és a Porotherm N+F hőszigetelt koszorútégla a Porotherm födémrendszer építőelemei.
A Porotherm U zsaluelemek alkalmasak térdfali koszorúk, merevítő bordák és erősítő pillérek, továbbá falazatba tervezett szellőzőcsatornák kialakítására.
73. ábra. Porotherm 25 N+F kézi falazóblokk. Termékfajta: Porotherm 25 N+F kézi falazóblokk 250x375x238 mm.
74. ábra. Porotherm 20 N+F kézi falazóblokk. Termékfajta: Porotherm 20 N+F kézi falazóblokk 200x500x238 mm.
75. ábra. Porotherm 12 N+F válaszfaltégla. Termékfajta: Porotherm 12 N+F válaszfaltégla 120x500x238 mm.
76. ábra. Porotherm 10/50 N+F válaszfaltégla. Termékfajta: Porotherm 10/50 N+F válaszfaltégla 100x500x238 mm.
77. ábra. Porotherm 10/33 N+F válaszfaltégla. Porotherm 10/33 N+F válaszfaltégla 100x330x238 mm.
78. ábra Porotherm 6/33 N+F válaszfaltégla. Porotherm 6/33 N+F válaszfaltégla 60x330x238 mm.
79. ábra. Porotherm N+F hőszigetelt koszorútégla. Az 5 cm vastag polisztirol hőszigetelő lap a 6,5 cm vastag kerámia lappal együtt kerül szállításra. Tömeg 5 kg/db. Anyagszükséglet: kb. 3 db/fm Hővezetési ellenállás: R = 1,38 m2K/W.
80. ábra. Porotherm 30 hanggátló tégla. Termékfajta: Porotherm 30 hanggátló tégla 300x145x115 mm.
81. ábra. Porotherm 30/24 hanggátló tégla. Porotherm 30/24 hanggátló tégla 300x240x115 mm.
82. ábra. Porotherm 45 kerámia födémbéléstest. Termékfajta: Porotherm 45 kerámia födémbéléstest 250x370x170 mm.
83. ábra. Porotherm 60 kerámia födémbéléstest. Termékfajta: Porotherm 60 kerámia födémbéléstest 250x520x170 mm.
84. ábra. Porotherm U zsaluelem 30. Termékfajta: Porotherm U zsaluelem 30 300x238x238 mm.
85. ábra. Porotherm U zsaluelem 38. Termékfajta: Porotherm U zsaluelem 38 380x238x238 mm.
Ezen szerkezeti megoldások csak a vasbeton maggal együtt képesek teherhordó funkciójuk ellátására. A vasalást mindig egyedileg kell meghatározni a terheléstől függően.
A táblázat összehasonlításából látható, hogy a nútféderes falazási rendszer esetén a habarcsfelhasználás lényegesen alacsonyabb, mint más falazási módok esetén. Ez jelentős megtakarítást jelent a szükséges munkaidőben és az egyéb kapcsolódó pl. fuvar költségben.
A Porotherm falazatok építéséhez fejlesztették ki a Porotherm TM hőszigetelő falazó habarcsot, amely mészhidrát, cement, duzzasztott perlit és adalékanyag tartalmú, előkevert, hőszigetelő, kész szárazhabarcs.
A Porotherm M 30 falazóhabarcs és a Porotherm M 100 falazóhabarcs hagyományos; mész, cement bányahomok és adalékanyag tartalmú, előkevert, kész szárazhabarcsok.
A Porotherm téglarendszer gyártója: a Wienerberger Téglaipari Zrt.
PORObrick téglarendszer
PORObrick téglarendszer: 86-95. ábra. A PORObrick téglarendszer gyártója: a Mályi Tégla Kft.
86. ábra. PORObrick NF 38124129 falazóblokk. Méret: 380x240x290 mm.
87. ábra. PORObrick NF 38124124 falazóblokk. Méret: 380x240x240 mm.
88. ábra. PORObrick HB 38124129 falazóblokk. Méret: 380x240x290 mm.
89. ábra. PORObrick HB 38124124 falazóblokk. Méret: 380x240x240 mm.
90. ábra. PORObrick NF 30/24/29 falazóblokk. Méret: 300x240x290 mm.
91. ábra. PORObrick NF 30/24/24 falazóblokk. Méret: 300x240x240 mm.
92. ábra. PORObrick HB 30/24/29 falazóblokk. Méret: 300x240x290 mm.
93. ábra PORObrick HB 30/24/24 falazóblokk. Méret: 300x240x240 mm.
94. ábra. PORObrick FÜB NF 10/33 válaszfaltégla. Méret: 100x330x240 mm.
95. ábra. PORObrick 30 hanggátló tégla. Méret: 300x140x115 mm.
Bakonytherm téglarendszer
A Bakonytherm téglarendszer gyártója a Pápateszéri Téglaipari Kft.
A Bautherm téglarendszer gyártója a Szentesi Téglagyár Kft.
96. ábra Bakonytherm 38 N+F falazóblokk. Méret: 380x250x240.
97. ábra Bakonytherm 38 falazóblokk. Méret: 380x250x240.
98. ábra Bakonytherm 10 N+F függőleges üregű válaszfaltégla. Méret: 380x100x240.
99. ábra Bakonytherm 30 N+F falazóblokk. Méret: 300x250x240.
100. ábra Bakonytherm 30 falazóblokk. Méret: 300x250x240.
101. ábra Bakonytherm 10 vízszintes üregű válaszfaltégla. Méret: 500x100x240.
102. ábra Bakonytherm 6 vízszintes üregű válaszfaltégla. Méret: 370x60x200.
A Bautherm téglák műszaki adatai | Bautherm 38 N+F falazóblokk | Bautherm 30 N+F falazóblokk | Bautherm 30 falazóblokk | Bautherm -H falazóblokk | Kurca falazóblokk | Bautherm 10 N+F válaszfaltégla |
Hosszúság (mm) | 380 | 300 | 300 | 300 | 300 | 380 |
Szélesség (mm) | 190 | 190 | 190 | 190 | 190 | 100 |
Magasság (mm) | 240 | 240 | 240 | 240 | 240 | 240 |
Testsűrűség p (kg/m3) | 880 | 840 | 900 | 1100 | 820 | 880 |
Tömeg m (kg/db) | 15,5 | 11,5 | 12,5 | 15,3 | 11,5 | 8 |
Nyomószilárdság σ (N/mm2) | 10 | 10 | 10 | 14 | 10 | 7 |
Anyagszükséglet (db/m2) | 20 | 20 | 20 | 20 | 20 | 10,3 |
Habarcsigény (l/m2) | 26 | 19 | 36 | 48 | 6,5 | 7 |
Hővezetési tényező λ (W/m2K) | 0,191 | 0,203 | 0,236 | – | 0,322 | – |
Hőátbocsátási tényező1 U (W/m2K) | 0,42 | 0,54 | 0,61 | – | 0,77 | – |
Hőátbocsátási tényező2 U (W/m2K) | 0,31 | 0,37 | 0,41 | – | 0,47 | – |
Súlyozott laboratóriumi léghanggátlási szám két oldalt vakolt falra Rw(dB) | 45 | 42 | 42 | 54 | 46 | 40 |
Korszerű, speciális termékrendszerek
Porotherm födémrendszer
A Porotherm födém a Porotherm építési rendszer szerves része, de más rendszerekhez is alkalmazható. A födém előregyártott kerámia kéregelemű előfeszített vasalt betongerendákból, kerámia béléstestekből és helyszíni felbetonból áll (103. ábra).
103. ábra. A Porotherm födémrendszer.
A gerendák kis tömegük következtében kézzel is könnyen mozgathatók, ezért az egész födémszerkezetet daru használata nélkül is össze lehet rakni. A gerendák 2,25-7,00 m közötti falközméretekhez alkalmazhatók kéttámaszú tartóként.
A födémhez tartozó béléstestek kétféle méretben készülnek, a gerendák 45 és 60 cm-es tengelytávolságaihoz igazodóan. A gerendák tengelyével párhuzamosan futó válaszfalak alá kettőzött gerendát kell elhelyezni.A födém a helyszíni felbeton megszilárdulása után lesz teherbíró, ezért építés közben a gerendákat ideiglenesen alá kell támasztani, ill. túl kell emelni.
A Porotherm födém nagy előnye, hogy a födém alsó felülete – mind a gerenda, mind a béléstest – környezetbarát kerámiaanyagból készül. Ezért igen jól vakolható, és a vakolatot – a teljes födém egybefüggő kerámiaanyaga következtében – az épület használata során is jól megtartja, nem repedezik.
A Porotherm födém lakóházak, üdülők ideális szerkezete. Jól használható épület felújításoknál, emeletráépítéseknél, tetőtér-beépítéseknél. Méretválasztéka és a teherbírás megválasztásának lehetőségei alapján középületekben is gazdaságos, jól kihasználható szerkezet.
A Porotherm födémgerenda (97. ábra) keresztmetszete 12,0×6,5 cm gyártási hossza 2,5-7,25 m között változik 25 cm-es méretlépcsőkben.
A gerendák alátámasztás nélkül egyáltalán nem terhelhetők.
A gerendákat 3,5 m-es falköztávolságig egy helyen, 3,5 m-es falköztől 5,25 m-es falközig két helyen, ennél nagyobb fesztávolság esetén három helyen kell alátámasztani. Az alátámasztásokat annak figyelembevételével kell kialakítani, hogy a túlemelés mértéke a falköztávolság (fesztáv) 1/300 része legyen. Csak az alátámasztás elkészülte után lehet elhelyezni a gerendákat, a gerendákra a béléstesteket, majd ezt követően betonozni. A gerendák felfekvését cementhabarcs-ágyazó réteggel kell kiegyenlíteni. A födémgerendáknak legalább 12 cm hosszúságban fel kell feküdniük a teherhordó falra. Az alátámasztásokat csak a födém teljes megszilárdulása után szabad eltávolítani.
Ha az alátámasztó állvány födémre kerül, akkor az alsó födémet az alátámasztások alatt alá kell dúcolni. Feltöltésre, illetve fagyott talajra állványzat nem állítható. A gerendákat a koszorúba be kell kötni az erre a célra szolgáló pótvasakkal, melyeket a gerenda felső övében, a kengyelekbe fűzve kell vezetni. A Porotherm födémrendszer tervezéséhez és kivitelezéséhez szükséges műszaki adatokat a gyártó, a Wienerberger Zrt. alkalmazási és tervezési útmutatója tartalmazza.
104. ábra. A Porotherm födémgerenda.
105. ábra. Födémgerendák alátámasztása, túlemelése.
Falköz | Túlemelés középen |
3,0 m | 1,0 cm |
4,0 m | 1,3 cm |
5,0 m | 1,7 cm |
6,0 m | 2,0 cm |
26. táblázat. Födémgerendák túlemelésének mértéke.
Porotherm áthidaló
A Porotherm áthidaló a Porotherm építési rendszer szerves része, de más rendszerekhez is alkalmazható. A Porotherm áthidaló: kerámia kéregelemű, előfeszített, vasalt betongerenda (106. ábra).
Az áthidalók kis tömegük következtében kézzel is könnyen mozgathatók. A Porotherm A 12 áthidaló 0,75-2,75 m nyílásméretekhez alkalmazhatók kéttámaszú tartóként. Gyártási hossza 1,0-3,0 m között változik 25 cm-es méretlépcsőkben.
106. ábra. Porotherm A-12 áthidaló.
107. ábra. Porotherm A-10 áthidaló.
A Porotherm A-10 áthidaló 0,75-3,00 m nyílásméretekhez alkalmazható kéttámaszú tartóként. Gyártási hossza 1,00-3,25 m között változik 25 cm-es méretlépcsőkben.
A Porotherm áthidaló a ráfalazott téglával vagy a rábetonozással együtt alkotja a nyílásáthidalást.
A Porotherm áthidaló képezi a szerkezet alsó húzott övét, a felső nyomott övet pedig a kisméretű tömör tégla ráfalazás, vagy rábetonozás biztosítja.
A nyílásáthidalás a helyszíni ráfalazás vagy rábetonozás megszilárdulása után lesz teherbíró ezért építés közben az áthidalókat ideiglenesen alá kell támasztani. (108., 109. ábra) Az áthidalókat 2,0 m-es nyílásméretig középen egy helyen, 2,0 m-nél nagyobb nyílás esetén két helyen kell alátámasztani.
108. ábra. A Porotherm áthidaló alátámasztásának távolsága.
109. ábra. A Porotherm áthidaló építés közbeni alátámasztása.
Ha az áthidaló koncentrált terhet kap, a koncentrált teher alatt alá kell támasztani. Különös gondot kell fordítani arra, hogy a közvetlenül az áthidalók alá kerülő támasztógerenda az egymás mellé helyezett összes áthidalót átfogja és alátámassza.
Csak az alátámasztás elkészülte után lehet elhelyezni az áthidalókat, majd ezt követően kialakítani a nyomott övet rábetonozással, vagy ráfalazással. A falazatot úgy kell kialakítani, hogy az áthidaló felfekvési pontjai alá egész tégla kerüljön. Az áthidalók felfekvését cementhabarcs-ágyazó réteggel kell kiegyenlíteni. Az egymás mellé helyezett áthidalók közötti függőleges hézagokat is gondosan ki kell tölteni cementhabarccsal.
Az áthidalóknak legalább 12 cm hosszúságban fel kell feküdniük a teherhordó falra.
Az alátámasztásokat csak az áthidaló feletti ráfalazás vagy rábetonozás és a koszorú teljes megszilárdulása után szabad eltávolítani.
A Porotherm áthidaló előnye, hogy felülete kerámia, ezért könnyen vakolható. A keresztmetszet közepén kialakított légkamra növeli a szerkezet hőszigetelő képességét, ezért használata hőtechnikailag is előnyös. Az áthidaló sokoldalúan felhasználható mind külső, mind belső térben. Módot ad kávás, redőnyszekrényes nyílászáró csomópontok kialakítására is. Gyártója, a Wienerberger Téglaipari Zrt. részletes beépítési útmutatóval áll az építkezők rendelkezésére.
A Porotherm áthidaló néhány alkalmazási lehetősége: 110-113. ábra.
110. ábra. 12 cm-es falvastagság esetén.
111. ábra. 25 cm-es falvastagság esetén.
112. ábra. 30 cm-es falvastagság esetén.
113. ábra. 38 cm-es falvastagság esetén.
A Porotherm áthidalók legkorszerűbb, új fejlesztésű változata a Porotherm S elemmagas áthidaló. A C alakú kerámia kéregelemek kibetonozásával készített, Porotherm S elemmagas áthidaló téglafalazatok nyílásainak áthidalására szolgál. Keresztmetszete: 8,0×23,8 cm. Az áthidalók 0,75-2,5 m nyílásméretekhez alkalmazhatók. A gyártási hossz 1,0-3,0 m között változik 25 cm-es méretlépcsőkben.
Felfekvése 1,75 m hosszúságig 12,5 cm, 1,75-2,50 m-ig 20 cm, afölött 25 cm.
Legfontosabb alkalmazási előnye, hogy azonnal terhelhető, nem szükséges alátámasztani, és könnyen megoldható az áthidalás hőszigetelő funkciója.
A falazatot úgy kell kialakítani, hogy az áthidaló felfekvési pontjai alá egész tégla kerüljön.
Az áthidalók felfekvését cementhabarcs réteggel kell kiegyenlíteni és kidőlés ellen kötöző huzallal kell rögzíteni. A 114. 115. ábrák mutatják az elemmagas áthidaló két alkalmazási lehetőségét.
A Porotherm S elemmagas áthidaló gyártója a Wienerberger Téglaipari Zrt.
114. ábra. Porotherm S elemmagas áthidaló alkalmazása I.
115. ábra. Porotherm S elemmagas áthidaló alkalmazása II.
Porotherm U zsaluelemek
A Porotherm U zsaluelemek (84. 85. ábra) mérete igazodik a 30-as és a 38-as falvastagsági méretekhez, illetve a 25 cm-es magassági méretrendhez.
Az U zsaluzóelemek felhasználhatók koszorúk, áthidalások és szellőzők készítéséhez, alkalmazásával ki lehet alakítani a tetőtér-beépítések térdfalának erősítő pilléreit is. Az U elemekkel történő áthidalás elkészítésénél a felfekvések magasságában egy alátámasztó állványzatot kell készíteni. A falazatot úgy kell kialakítani, hogy a kiváltó felfekvési pontjai alá egész tégla kerüljön. Az áthidalók felfekvését cementhabarcs-ágyazó réteggel kell kiegyenlíteni.
A külső térrel érintkező felületeknél a koszorúkhoz hasonlóan megfelelő vastagságú hőszigetelést kell beépíteni. A zsaluelemekből készülő áthidalásoknál a vasalást mindig egyedileg, a terhelés függvényében kell meghatározni. A zsaluelemek elhelyezése után a vasszerelést kell elkészíteni, majd a zsaluzatba helyezés után a betonozást. Az U zsaluelemek betonozási munkáinál az elemeket elő kell nedvesíteni.
A térdfali koszorú kialakítása megfelelő vastagságú U zsaluelemeknek hagyományos falazó munkával a falegyenre történő elhelyezésével kezdődik.
Néhány alkalmazási példa a 116., 117. ábrákon látható.
116. ábra. Szellőzőcsatorna kialakítása U zsaluelemekből.
117. ábra. Tetőtéri térdfal erősítő pillér kialakítása U zsaluelemekből.
A koszorú külső térrel érintkező kéregelemének belső síkjára hőszigetelést kell rakni, amelynek vastagságát hőtechnikailag ellenőrizni kell. Ez a megoldás akkor javasolt, ha a zsaluelem szélessége megegyezik a falvastagsággal.
Lehetőség van a hőszigetelésnek a kéregelem külső oldalára való elhelyezésére is, amely a hőszigetelés folytonosságának megtartásában jelent előnyt. Hátrányos, hogy ilyen módon megszűnik a vakoláshoz ideális alapot biztosító kerámiafelület egységessége. Befejező műveletként a terv szerint szerelt koszorúvasalás elhelyezése után a koszorút ki kell betonozni.
A falazatba tervezett szellőzőcsatorna kialakításánál a zsaluelemeket függőleges helyzetben kell beépíteni. Külső falban kialakítandó csatornánál gondoskodni kell a hőszigetelés elhelyezésére a kéregelem külső térrel érintkező felületén.
Tetőtéri térdfalak erősítő pilléreinek elkészítésénél a szellőzőcsatornához hasonlóan a zsaluelemeket függőleges helyzetben kell beépíteni. Az így kialakuló függőleges csatorna alkotja a pillér bent maradó zsaluzatát. Az egyedileg megtervezett vasalást az alsó illetve a térdfalon végigfutó felső koszorúba kell csatlakoztatni.
Bakony nyílásáthidaló
Az előfeszített acélhuzallal készült nyílásáthidaló 0,75-2,75 m széles nyílások áthidalására szolgál. Külső és belső térben egyaránt alkalmazható. Kerámia felülete könnyen vakolható, a keresztmetszet közepén kialakított légkamra növeli az áthidaló hőszigetelő képességét.
118. ábra. Bakony nyílásáthidaló.
Az áthidaló műszaki adatai:
- Keresztmetszet: 120×65 (mm)
- Gyártási hosszúság: 1,00-3,00 (m)
- Áthidalható nyílás: 0,75-2,75 (m)
- Méretlépcső: 0,25 (m)
- Tömeg: 14 (kg/fm)
Az áthidaló egyenletes felfekvését cementhabarcs réteggel kell biztosítani. Az áthidaló falazatra való felfekvése legalább 12 cm. A falazatot a kivitelezés során úgy kell kialakítani, hogy az áthidaló felfekvési pontjai alá egész falazóelem kerüljön.
A Bakony nyílásáthidaló a ráfalazással, vagy rábetonozással képezi a komplett nyílásáthidaló szerkezetet. Az áthidalókat az építési munkák megkezdése előtt (ráfalazás, rábetonozás) alá kell támasztani.
Két méternél kisebb falköz esetén a nyílás középső keresztmetszetében; két méternél nagyobb nyílásköz esetén két alátámasztással a nyílás harmadaiban kell alátámasztást alkalmazni. Ha az áthidaló koncentrált terhet is kap, akkor a koncentrált teher alatti keresztmetszetet is alá kell támasztani.
Az alátámasztás csak a nyomott öv megszilárdulása után távolítható el. Az áthidaló feletti falazott vagy betonozott szerkezetet gondosan kell kivitelezni. Az előregyártott húzott és a helyszínen készülő nyomott öv közötti megfelelő tapadást az áthidaló előnedvesítésével kell biztosítani.
A Bakony kerámia borítású nyílásáthidaló további műszaki adatait, teherbírási táblázatait, épületfizikai jellemzőit, a nyomott öv kialakítására vonatkozó előírásokat a gyártó alkalmazási és tervezési útmutatója tartalmazza.
A Bakony nyílásáthidaló gyártója: a Pápateszéri Téglaipari Kft.
Az áthidaló műszaki adatai:
- Keresztmetszet: 120×240 (cm)
- Gyártási hosszúság: 1,00-3,00 (m)
- Áthidalható nyílás: 0,75-2,50 (m)
- Méretlépcső: 0,25 (m)
- Tömeg: 40 (kg/fm)
A Bakony elemmagas áthidaló U alakú, kerámia kéregelemek kibetonozásával készül. A betonban elhelyezett vasalás az alsó és felső hosszvasból, valamint az azokat hullámvonalban összekötő kengyelből áll. A kéregelemek légkamrái megnövelik a szerkezet hőszigetelő képességét.
A kerámia felületű áthidaló magassága megegyezik a Bakonytherm rendszer falazóblokkjainak magasságával, a fal összefüggő, a vakoláshoz ideális felületet képez. A fal vastagságának megfelelően több áthidaló építhető be egymás mellé, a 119. ábrán látható módon.
119. ábra Bakony elemmagas nyílásáthidaló.
Az áthidaló kéttámaszú tartóként a húzott illetve nyomott övében előálló igénybevételek felvételére méretezett. Az áthidaló szerkezet erőtani ellenőrzését a falköz és a terhelések figyelembevételével a gyártó által megadott teherbírási adatok alapján minden esetben el kell végezni.
Előregyártott födémgerendát az áthidalókra csak a teherosztó koszorú és a födémgerendák alatti habarcságy kialakítása után szabad fektetni.
Az áthidalókat beépítésükkor nem kell alátámasztani, felfekvésük alá kiegyenlítő habarcsréteg és egész tégla kerüljön.
A Bakony elemmagas nyílásáthidaló további műszaki adatait, teherbírási táblázatát, épületfizikai jellemzőit a gyártó alkalmazási és tervezési útmutatója tartalmazza. A Bakony elemmagas nyílásáthidaló gyártója: a Pápateszéri Téglaipari Kft.
A lakóház, de bármilyen más használati célú épület tervezett és tényleges funkcionális működését, üzemeltetési és karbantartási költségeit, mechanikai ellenállását és stabilitását, végső soron élettartamát és értékállóságát meghatározza az építésekor felhasznált építőanyagok minősége és megbízhatósági szintje.
A megfogalmazottak megvalósítását biztosító jogi követelményeket és előírásokat a 3/2003 (I. 25) BM-GKM-KvVM együttes rendelete, amely tartalmazza az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól rendelkezik.
A rendelet hatálya – egyebek mellett – valamennyi építési termékre, annak gyártójára, forgalmazójára, importálójára, továbbforgalmazójára, belföldi felhasználójára, továbbá az ezekből létrehozott építmény építtetőjére, tervezőjére és kivitelezőjére terjed ki.
A cikksorozat ezen része bemutatja a rendelet által előírt szabályokat, különös tekintettel téglaipari alkalmazásukra; ismerteti továbbá az égetett agyag falazóelemekre, a téglákra vonatkozó MSZ EN 771-1:2005 honosított, európai szabvány előírásait és alkalmazását.
Fontosnak tartom a 3/2003 (I. 25) BM-GKM-KvVM együttes rendelet és az MSZ EN 771-1:2005 szabvány lényegének és alkalmazásának ismeretét, mivel a korábbi jogi szabályozáshoz és a 2005. január 1-én hatályukat vesztett magyar termék és vizsgálati szabványokhoz viszonyítva jelentős fogalmi és rendszerbeli változások vannak, amelyek az Európai Unióhoz csatlakozásunkkal, illetve az azt megelőző időszakban kötelezően alkalmazandókká váltak az építőanyagok műszaki specifikációinak megfelelése, megfelelőség tanúsítása és értékelése, a megfelelőség igazolása érdekében.
A megfelelőség igazolás alapjai
Forgalomba hozni (továbbforgalmazni) vagy beépíteni csak megfelelőségi igazolással rendelkező, építési célra alkalmas építési terméket szabad. Építési terméket építménybe betervezni akkor szabad, ha arra jóváhagyott műszaki specifikáció van.
Építési célra alkalmas a termék, ha a gyártó utasításainak és az építészeti- műszaki terveknek megfelelő szakszerű beépítést követően, a termék teljes tervezett élettartama alatt, rendeltetésszerű használat és előírt karbantartás mellett, az építmény – amelybe a termék beépítésre kerül – kielégíti az alapvető követelményeket.
Alapvető követelmények: a mechanikai ellenállás és stabilitás, a tűzbiztonság, a higiénia, az egészség- és környezetvédelem, a használati biztonság, a zaj és rezgés elleni védelem, továbbá az energiatakarékosság és hővédelem.
A megfelelőség igazolási eljárás alapját a következő jóváhagyott műszaki specifikációk képezik:
- magyar nemzeti szabvány, ezen belül a honosított harmonizált szabvány
- az európai műszaki engedély (ETA)
- az építőipari műszaki engedély (ÉME).
A honosított harmonizált szabvány: az európai szabványügyi szervezetek által elfogadott és az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétett szabvány, amelyet a magyar eljárási rendnek megfelelően honosítottak és nemzeti szabványként közzé tettek.
Az európai műszaki engedély (ETA): olyan műszaki specifikáció, amelyet harmonizált európai szabvány hiányában egy termékre dolgoztak ki és hagytak jóvá.
Az építőipari műszaki engedély (ÉME): Magyarországon kijelölt jóváhagyó szervezet által – más jóváhagyott műszaki specifikáció hiányában – kiadott műszaki specifikáció, amely tartalmazza a termékre vonatkozó műszaki követelményeket és alkalmazási feltételeket, beleértve a szállításra, tárolásra, beépítésre, üzemeltetésre és az alkalmazható műszaki megoldásra, eljárásra, technológiára vonatkozó követelményeket, továbbá azok vizsgálati, megfelelőség igazolási módozatait is.
A műszaki specifikációk hierarchiájában a szabvány áll az első helyen. Az égetett agyag falazóelemekre a téglaipari termékekre a Falazóelemek követelményei szabványsorozat 1. része, a már említett MSZ EN 771-1: 2005 vonatkozik, amely az európai szabvány minden változtatás nélkül nemzeti szabványként kiadott változata.
A téglatermékek megfelelőség igazolása a fenti szabvány és visszavonásukig az építőipari műszaki engedélyek (ÉME) alapján történik, tekintettel arra, hogy a tégla építőanyagokra vonatkozó korábbi nemzeti szabványok – amint már említettem – 2005. január 1-jén visszavonásra kerültek. (MSZ 551 és MSZ 5940 szabványsorozatok)
A termék gyártójának, forgalomba hozójának feladata a termékre előírt megfelelőségi eljárás lebonyolítása, valamint az eljárás eredményeként kiállított megfelelőségi igazolásnak (megfelelőségi tanúsítvány vagy szállítói megfelelőségi nyilatkozat) a termékhez csatolása.
A megfelelőségi tanúsítvány a kijelölt tanúsító szervezet által, a szállítói megfelelőségi nyilatkozat a szállító által kiadott megfelelőség igazolás. A rendelet értelmezése szerint a szállító: a termék gyártója, forgalomba hozója.
A megfelelőség igazolási eljárást a termékre vonatkozó jóváhagyott műszaki specifikáció a – 3/2003 (I. 25) BM-GKM-KvVM együttes rendelet 4. sz. melléklete alapján – határozza meg. Az eljárásban vizsgálatokkal és bizonyítási eljárásokkal kell megállapítani, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó műszaki specifikáció előírásainak. A megfelelőség igazolás másolatát a termék gyártója, forgalomba hozója köteles a felhasználónak és az ellenőrzésre jogosult szervezeteknek átadni. A rendelet értelmezése szerint felhasználó: aki a terméket betervezi, beszerzi, beépíti, illetve felhasználja.
Az égetett agyag falazóelemekre, a téglákra vonatkozó követelményeket meghatározó MSZ EN 771-1:2005 szabvány, mint a megfelelőség igazolási és tanúsítási eljárás alapja az alábbi megfelelőség tanúsítási rendszer alkalmazását írja elő:
Termék(ek) | Tervezett felhasználásuk | Megfelelőség tanúsítási rendszer |
Falazóelemek I. kategória | Falakban, pillérekben és válaszfalakban | 2+ |
Falazóelemek II. kategória | Falakban, pillérekben és válaszfalakban | 4 |
A 2+ jelű és a 4 jelű megfelelőség tanúsítási rendszer a szabvánnyal azonos szerkezetben és szakmai tartalommal megtalálható még a 3/2003 (I. 25) BM-GKM-KvVM együttes rendelet 4. számú mellékletének 2. ii) Szállítói megfelelőségi nyilatkozat című fejezetében.
Az I. kategóriába tartoznak azok a falazóelemek, amelyek esetében a közölt szilárdság el nem érésének valószínűsége legfeljebb 5%. Ez vonatkozhat a középértékre és a jellemző értékre is (értelmezésüket lásd később). A II. kategóriába tartoznak azok a falazóelemek, amelyek nem érik el az I. kategória megbízhatósági szintjét.
A két kategória között annyi különbség van – amelyet a következő táblázatok mutatnak be -, hogy I. kategóriájú falazóelemek esetében a gyártó rendelkezik egy bejelentett szervezet által kiadott gyártásellenőrzési tanúsítvánnyal, amely kiterjed az üzem kezdetei felülvizsgálatára és az üzemi gyártásellenőrzésre, valamint az üzemi gyártásellenőrzés folyamatos felügyeletére és értékelésére.
Az I. kategóriájú falazóelemek megfelelőség értékelésének feladatai a 2+ jelű megfelelőség tanúsítási rendszer szerint:
Feladatok | ||
A gyártó feladatai | Üzemi gyártásellenőrzés | |
Kezdeti típusvizsgálat | ||
A bejelentett testület feladatai | Az üzemi gyártásellenőrzésről tanúsítvány kiadása | Az üzem és az üzemi gyártásellenőrzés kezdeti felülvizsgálata |
Az üzemi gyártásellenőrzés folyamatos felügyelete és jóváhagyása |
A II. kategóriájú falazóelemek megfelelőség értékelésének feladatai a 4 jelű megfelelőség tanúsítási rendszer szerint:
Feladatok | |
A gyártó feladatai | Üzemi gyártásellenőrzés |
Kezdeti típusvizsgálat |
A következőkben bemutatásra kerülnek a megfelelőség értékelési feladatokkal kapcsolatos legfontosabb ismeretek:
Üzemi gyártásellenőrzés
Létre kell hozni egy üzemi gyártás- ellenőrzési rendszert és annak dokumentálását. Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer a gyártási folyamat belső ellenőrzésére alkalmas eljárásokból áll, annak elérésére, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő termékek megfeleljenek a megfelelőség igazolás alapját jelentő jóváhagyott műszaki specifikációnak: égetett agyag falazóelemek, a téglák esetén az MSZ EN 771-1:2005 szabványnak és visszavonásukig az építőipari műszaki engedélynek (ÉME).
Az üzemi gyártás- ellenőrzési rendszert I. kategóriába tartozó falazóelemekre úgy kell kialakítani, hogy a megadott nyomószilárdságnak való megfelelés valószínűsége elérje a 95%-os megbízhatósági szintet.
Az üzemi gyártás- ellenőrzésnek és dokumentálásának megfelelő alapot jelent, ha a gyártó bevezette és az arra illetékes, akkreditált tanúsító szervezettel sikeresen auditáltatta és folyamatosan felügyelteti az MSZ EN ISO 9001-2000 minőségirányítási rendszert.
Az ISO 9001 rendszer minőségirányítási kézikönyve technológiai, ellenőrzési utasításainak betartása, dokumentálása biztosítják a technológiai folyamat szabályozottságát, egyenletes minőségű téglatermékek kibocsátását és megbízhatósági szintjét.
A vizsgáló és mérőberendezésekre vonatkozó hitelesítési és kalibrálási utasítások szerinti eljárások biztosítják, hogy a vizsgált és mért értékek előírt pontossággal mutassák a szabványban deklarált értékeknek való megfelelés mértékét.
Az üzemi gyártásellenőrzés és dokumentációja akkor felel meg a tanúsítvány kiadás feltételeinek, ha a vizsgáló és mérőberendezésekre, a gyártó berendezésekre és a gyártási eljárásra vonatkozó – már említett – utasításokon kívül szabályozza a késztermékek vizsgálatát, jelölését, a termékek nyomon követhetőségét és a követelményeket nem teljesítő termékek kezelési eljárását.
Kezdeti típusvizsgálat
Egy új termék kifejlesztése és a gyártás, valamint a forgalomba hozatal előtt el kell végezni a megfelelő kezdeti típusvizsgálatokat annak igazolására, hogy a termék kifejlesztése során előirányzott tulajdonságok kielégítik az MSZ EN 771-1:2005 égetett agyag falazóelemekre vonatkozó szabvány követelményeit és megfelelnek a termékre közölt értékeknek.
Ezt a kezdeti típusvizsgálatot meg kell ismételni, ha a nyersanyagok származási helyében, összetételében vagy minőségében jelentős változás következik be, vagy a gyártási technológia olyan módosításakor, amely a gyártó véleménye szerint új végterméket eredményez.
A falazóelem tervezett felhasználási céljától függően – a gyártó által közöltekre vonatkozó – a következő felsorolásból kiválasztott tulajdonságokra kell elvégezni az alábbi vizsgálatokat és számításokat:
- méretek és mérettűrések;
- alak;
- száraz testsűrűség;
- nyomószilárdság;
- hőtechnikai tulajdonságok;
- fagyállóság;
- vízfelvétel;
- kezdeti vízfelvétel;
- aktív oldható sótartalom;
- nedvesség okozta tágulás;
- tűzveszélyesség;
- tapadószilárdság.
A cikksorozat ezen pontjának további célja: az égetett agyag falazóelemekre, a téglákra vonatkozó MSZ EN 771-1:2005 honosított európai szabvány előírásainak, alkalmazásának ismertetése.
Az európai szabvány a 2005. január elsején hatályukat vesztett magyar termék és vizsgálati szabványokhoz viszonyítva jelentős fogalmi és követelmény rendszerbeli változásokat tartalmaz. Fontosnak tartom ezen ismeretek lényegének összefoglaló bemutatását.
Alapfogalmak:
Az égetett agyag falazóelem: agyagból vagy más, agyagot tartalmazó anyagból homok, töltőanyag vagy más adalékanyag hozzáadásával vagy anélkül, a kerámia kötéshez szükséges megfelelően magas hőmérsékleten égetéssel készült falazóelem.
Az MSZ EN 771-1:2005 szabvány előírásai az égetett agyag falazóelemek, a téglák két csoportjára érvényesek: az LD-elemekre és a HD-elemekre.
Az LD-elem: védett falazatokhoz használt kis bruttó száraz testsűrűségű (< 1000 kg/m3) égetett agyag falazóelem.
A HD-elem: nem védett falazatokhoz használt égetett agyag falazóelem, valamint védett falatokhoz használt nagy bruttó száraz testsűrűségű (> 1000 kg/m3) égetett agyag falazóelem.
Védett falazatnak nevezzük a behatoló víztől védett falazatot, amelynek többféle változata van, például a megfelelő vakolattal vagy burkolattal védett külsőfal; a többrétegű falazat belső rétege; vagy a belsőfal. A védett falazat lehet teherhordó vagy nem teherhordó.
A falazóelem fekvő felületének síkjához viszonyítva a falazóelemben végigmenő üregek merőleges vagy párhuzamos irányúak lehetnek.
Ennek megfelelően a függőleges üregű égetett agyag falazóelem egy vagy több, a fekvő felületre merőlegesen végigmenő üreget, a vízszintes üregű égetett agyag falazóelem egy vagy több a fekvő felülettel párhuzamos üreget tartalmaz.
Az égetett agyag falazóelemek műszaki követelményei
A gyártónak meg kell adnia, hogy a falazóelem az LD-elemekre, vagy a HD-elemekre meghatározott követelményeket elégíti ki. A következőkben ismertetésre kerülő műszaki követelmények mindkét elemtípusra (LD-elemek, HD-elemek) vonatkoznak.
A HD-elemekkel kapcsolatos kiegészítő előírások a szövegrész végén kerülnek ismertetésre.
Méretek és mérettűrések
Az égetett agyag falazóelem méreteit a hosszúság, a szélesség és a magasság sorrendjében az előírt méretekben kifejezve a gyártónak kell megadnia mm-ben.
Az előírt méret a falazóelem gyártására megállapított méret, amelynek a tényleges, a falazóelemen mért méret a tűréshatárokon belül megfelel. A méretek és a felületetek megnevezését és értelmezését a 21. ábra mutatja be.
21. ábra: 1. hosszúság; 2. szélesség; 3. magasság; 4. fekvőfelület; 5. látszófelület; 6. homlokfelület.
Mérettűrések
Középérték
A közölt érték olyan számérték, amelyet a gyártó a vizsgálati precizitás és a gyártási eljárás során fennálló ingadozások figyelembe vételével ad meg.
A közölt érték és a vizsgálati mintán végzett mérésekkel meghatározott középérték közötti különbség egyetlen méret esetében sem lehet nagyobb, a következő mérettű-rési osztályokra (kategóriákra, Tm) közölt értéknél. Az értéket egész mm-ben kell megadni.
T1: ± 0,4 √(előírt érték) mm vagy 3 mm, ahol a nagyobb érték a mérvadó.
T2: ± 0,25 √(előírt érték) mm vagy 2 mm, ahol a nagyobb érték a mérvadó.
vagy Tm: a gyártó által közölt eltérés (amely nagyobb vagy kisebb lehet, mint a többi mérettűrési osztályé.)
A gyártónak meg kell adnia, hogy a falazóelemek középértékéhez melyik mérettűrési osztályt (kategóriát) lehet hozzárendelni.
Mérettartomány
A legnagyobb mérettartomány, az egyes elemeken megállapított legnagyobb és legkisebb méret különbsége bármely adott méret esetében, amelyet a vizsgálati mintára kaptak a következő három kategória (Rm) egyikére közölt értéken belül legyen.
Az értékeket egész mm-ben kell megadni.
Kategória | Mérettartomány |
R1: | ±0,6 √(előírt érték) mm |
R2: | ±0,3 √(előírt érték) mm |
vagy Rm: a gyártó által közölt mérettartomány mm-ben (amely nagyobb vagy kisebb lehet, mint a többi kategóriáé).
Ha a kereskedelmi forgalomba kerülő falazóelemek tervezett felhasználási céljából lényeges (pl. ha a falazat meghatározott pontosságát követelik meg, ha ez a tervelőírások teljesítéséhez szükséges) a gyártónak meg kell adnia azt, hogy egy adott tétel, melyik mérettartomány kategóriába tartozik.
Alak
Az égetett agyag falazóelem alakját, az üregek irányát és százalékos arányát a gyártónak meg kell adnia.
Ha a kereskedelmi forgalomba kerülő falazóelemek tervezett felhasználása szempontjából lényeges, továbbá minden falazóelemre, amelyet akusztikai követelményeket kielégítő épületszerkezetben használnak fel, a gyártónak közölnie kell az üregek, nyílások (pl. habarcstáska) térfogatát és kialakítását, valamint a külső határoló lapok és a bordák legkisebb vastagságát. Az üregek és nyílások térfogatára, valamint a külső határoló lapok és bordák vastagságára tűrés nincs meghatározva.
Az adatok közölhetők az MSZ EN 771-1:2005 szabvány fogalom meghatározásai alapján vagy rajzra hivatkozással.
Testsűrűség
A gyártónak meg kell adnia a bruttó és nettó száraz testsűrűség értékét és a vonatkozó tűrési kategóriát is.
A bruttó és nettó száraz testsűrűségnek a mintán végzett mérésekből számított középértéke nem térhet el a gyártó által közölt száraz testsűrűség értékétől többel, mint a következő kategóriákban megadott értékek közül az egyik:
- D1: 10%
- D2: 5%
vagy Dm: a gyártó által az eltérésre %-ban közölt érték (amely kisebb vagy nagyobb is lehet, mint a többi kategóriáé).
Nyomószilárdság
A gyártónak közölnie kell a közepes nyomószilárdságot. A közepes nyomószilárdság a falazóelemek nyomószilárdsági értékeinek számtani középértéke.
A gyártónak közölnie kell azt, hogy az égetett agyag falazóelem a I. kategóriába vagy II. kategóriába van-e besorolva.
A vizsgált tételből vett minta nyomószilárdság vizsgálatra meghatározott számú falazóelemének közepes nyomószilárdsága nem lehet kisebb a közölt nyomószilárdság értéknél.
Ezen kívül a mintákon meghatározott nyomószilárdság valamennyi egyedi értékének el kell érnie a közölt érték legalább 80%-át.
Hőtechnikai tulajdonságok
Minden olyan falazóelemre, amelyeket hőszigetelési követelményeket kielégítő épületszerkezetben használnak fel, a gyártónak meg kell adnia az MSZEN 1745 szabványra hivatkozással a falazóelemek hőtechnikai tulajdonságaira vonatkozó adatokat.
Közölni kell, hogy az egyes adatok táblázaton, vizsgálaton vagy számításon alapulnak-e.
Aktív oldható sótartalom
Ha a termék felhasználási célja csak korlátozott védelmet (pl. vékony vakolat réteggel) irányoz elő, az aktív oldható sótartalmat a gyártónak közölnie kell.
Ha a termék felhasználási célja a vízbehatolástól való teljes védelmet irányoz elő (pl. megfelelően vastag vakolat rétegével, burkolattal, többrétegű falak esetén a belső réteggel, belső falakkal), akkor az aktív oldható sótartalomra nincs követelmény. (S0 kategória)
Tűzveszélyesség
A gyártónak közölnie kell a falazóelemek tűzveszélyességi osztályba sorolását, ha azt olyan épületszerkezetben tervezik felhasználni amellyel szemben tűzvédelmi követelményeket támasztanak.
A falazóelemeket vizsgálat nélkül az A1 tűzveszélyességi osztályba lehet besorolni, ha az egyenletes eloszlású szervesanyag tartalmuk < 1,0 tömegszázaléknál vagy térfogatszázaléknál (a nagyobb érték a mértékadó).
Egyszerűen belátható, hogy a 850-1000 °C hőmérsékleten égetett téglák az A1 tűzveszélyességi osztályba sorolhatók, mert ezen a hőmérsékleten a szerves anyagtartalom teljesen megsemmisül.
Páraáteresztő képesség
Külső falszerkezetekben használt falazóelemekre a gyártónak az MSZ EN 1745 számú szabványban a vízgőz diffúziós együtthatójára megadott táblázatos értékek alapján kell a páraáteresztő képességre vonatkozó adatokat kidolgoznia.
Tapadószilárdság
Azokra az égetett agyag falazóelemekre, amelyeket olyan épületszerkezetben használnak, amelyekre állékonysági követelmények vannak, közölni kell a falazóelem és a habarcs közötti tapadószilárdságot, mint jellemző kezdeti nyírószilárdságot az MSZ EN 1052-3 szabvány szerint. Az adatokat előírt értékek, vagy vizsgálat alapján lehet megadni.
Az előírt értékek az MSZ EN 998-2: 2003 C melléklete alapján meghatározhatók.
Az adatközlés vizsgálatok alapján is elvégezhető.
Az MSZ EN 998-2 szerint előírt fajtájú habarccsal kötésben lévő falazóelem jellemző kezdeti nyomószilárdsága az MSZ EN 1052-3 szabvány szerinti vizsgálattal meghatározható. A jellemző kezdeti nyírószilárdság értéke nem lehet nagyobb a közölt értéknél. A tapadószilárdság a habarcstól, falazóelemtől és a kivitelezéstől függ.
Ebben a pontban eddig ismertetett, az égetett agyag falazóelemekre az MSZ EN 771-1:2005 honosított európai szabványban meghatározott műszaki követelmények mindkét elemtípusra (LD-elemek, HD-elemek) vonatkoznak.
A HD-elemekkel kapcsolatos kiegészítő előírások a következőkben kerülnek ismertetésre.
A HD-elem nem védett falazatokhoz használt égetett agyag falazóelem, valamint védett falazatokhoz használt nagy bruttó száraz testsűrűségű (> 1000 kg/m3) égetett falazóelem.
Tartósság
Abban az esetben közlendő adat, ha a termék felhasználási célja csak korlátozott védelmet irányoz elő (pl. vékony vakolatréteg), vagy a termék a felhasználása során ki van téve az időjárásnak.
A falazóelem fagyállósági kategóriáját a gyártónak úgy kell közölnie, hogy megadja a környezeti hatásoknak erősen, mérsékelten és nem kitett falazatokhoz vagy épületszerkezetekhez való alkalmazhatóságát.
- F0 környezeti hatásoknak nem kitett
- F1 környezeti hatásoknak mérsékelten kitett
- F2 környezeti hatásoknak erősen kitett.
Amíg nincs európai vizsgálati módszer a falazóelem fagyállóságát a tervezett felhasználási helyén érvényes rendelkezések szerint kell elbírálni és megadni.
Vízfelvétel
A gyártónak közölnie kell az olyan égetett agyag falazóelemekből álló tétel vízfelvételére vonatkozó adatot, amelyet külső falazat időjárásnak kitett felületére kívánnak felhasználni. Ha egy tételből égetett agyag falazóelem mintát vesznek az MSZ EN 771/1:2005 szabvány A melléklete szerint és a C mellékletben leírt vizsgálati módszerrel meghatározzák annak vízfelvételét, az adott számú elem vízfelvételének középértéke nem lehet nagyobb a közölt vízfelvételi értéknél.
Aktív oldható sótartalom
Ha a termék felhasználási célja csak korlátozott védelmet (pl. vékony vakolatréteggel) irányoz elő, vagy a termék a felhasználása során ki van téve az időjárásnak, akkor az aktív sótartalmat az alábbi táblázatban megadott kategóriák alapján a gyártónak közölnie kell.
Kategória | A megengedett sótartalom tömegszázalékban, legfeljebb | |
Na+ + K+ | Mg2+ | |
S0 | Nincs követelmény | Nincs követelmény |
S1 | 0,17 | 0,08 |
S2 | 0,06 | 0,03 |
Ha egy tételből az MSZ EN 771/1:2005 szabvány A melléklete szerint égetett agyag falazóelem mintát vesznek és azokat az MSZ EN 772-5 szabvány szerint megvizsgálják, a vízoldható sótartalom nem lehet nagyobb a közölt aktív oldható sótartalomnál.
Ha a termék felhasználási célja a vízbehatolástól való teljes védelmet irányoz elő (pl.: megfelelő vakolat vastag rétegével, burkolattal, több rétegű falak esetén a belső réteggel, belső falakkal), akkor az aktív oldható sótartalomra nincs követelmény (S0).
Az égetett agyag falazóelemek leírása, megnevezése
Az égetett agyag falazóelemek (LD-elemek; HD-elemek) leírásának és megnevezésének legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:
- az európai szabvány számát és kiadásának dátumát: MSZ EN 771-1: 2005;
- a falazóelem fajtáját;
- méreteket és mérettűréseket (középérték)
- alakot;
- bruttó és nettó száraz testsűrűséget és tűréseket;
- nyomószilárdságot.
Ha tervezett felhasználási célra szükséges, ezenkívül meg kell adni a következőket:
- mérettűréseket (mérettartományt);
- hőtechnikai tulajdonságokat;
- az aktív oldható sótartalom szerinti kategóriát;
- tűzveszélyességet;
- páraáteresztő képességet;
- tapadószilárdságot.
A HD-elemek leírásának, megnevezésének az előzőekben felsoroltakon kívül a következő adatokat kell tartalmaznia:
- a fagyállósági kategóriát és annak alapját;
- a vízfelvételt;
- a kezdeti vízfelvételt.
Az égetett agyag falazóelemek osztályozása
Az égetett agyag falazóelemek tulajdonságait meg lehet adni osztályozási rendszerre hivatkozva, feltételezve, hogy az osztályozási rendszer az MSZ EN 771/1:2005 szabványban leírt egyedi tulajdonságokon alapul és az nem korlátozza a kereskedelmet.
Ez azonban nem mentesít attól a követelménytől, hogy valamennyi gyártó – ha szükséges – a termékei tulajdonságainak közölt értékeit az MSZ EN 771/1:2005 szabvány követelményivel összhangban adja meg.
Az égetett agyag falazóelemek megjelölése
A következő adatokat egyértelműen fel kell tüntetni az elemeken, a csomagoláson, a szállítólevélen vagy az égetett agyag falazóelemekhez mellékelt bármilyen tanúsítványon:
- a falazóelem gyártójának nevét, árujelét vagy más ismertető jegyét;
- az égetett agyag falazóelem azonosításához szükséges adatokat, amelyek utalnak azok leírására és megnevezésére.
CE-megjelölés és címkézés
A gyártó felelős a CE-megjelölés elhelyezéséért. A CE-megjelölést magán a falazóelemen (vagy ha ez nem lehetséges, a termékre felerősített címkén, a termék csomagolásán vagy a kísérő okmányon, pl.: a szállítólevélen) kell elhelyezni. A CE-megjelöléshez a következő adatokat kell mellékelni:
- a tanúsító testület azonosítószámát (csak a 2+ rendszerbe tartozó gyártmányokra);
- a gyártó nevét vagy azonosító jegyét és nyilvántartott címét;
- annak az évszámnak két utolsó számjegyét, amelyben a megjelölést alkalmazták;
- az üzemi gyártásellenőrzés tanúsítványát (ha szükséges);
- hivatkozást az MSZ EN 771/1:2005 európai szabványra;
- a termék leírását, gyűjtőnevét, anyagát, méreteit,… és tervezett felhasználást;
- a mértékadó lényeges tulajdonságokra vonatkozó adatokat a következő alakban:
- minden fontos tulajdonságra meg kell adni a közölt értékeket, és ha szükséges a szinteket és osztályokat, vagy a
- a „műszaki jellemző nincs meghatározva” megjegyzést azokra a tulajdonságokra, amelyekre ez fennáll.
A „műszaki jellemző nincs meghatározva” változatot nem szabad alkalmazni akkor, ha a tulajdonságra kötelező határérték van megadva. A „műszaki jellemző nincs meghatározva” ezzel szemben alkalmazható akkor, ha a tulajdonság egy bizonyos felhasználási célra a tagállamban nem törvényes követelmény.
Az égetett agyag falazóelemek felhasználása
Az égetett agyag falazóelemeket sokféle módon használják fel és ezek mindegyike teljesítmény szinteket igényel. Néhány felhasználás hagyományos; és a megfelelő tulajdonságokkal szembeni igényeket a szabványok vagy a hagyományos szabályok tartalmazzák a jó kivitelezés érdekében.
Más felhasználási módok újak és nem hagyományosak lehetnek; ebben az esetben az anyagokkal és a kivitelezési teljesítmény szintekkel szembeni igény megfogalmazása a tervező felelőssége.
Az egyes alkalmazások:
- közönséges falazat: olyan falazat, amely kívül vagy belül van és a látszófelület megjelenésére nincs igény. Lehet teherhordó vagy nem teherhordó.
- védett falazat: olyan falazat, amely védve van a víz behatolása ellen. Lehet külső falazat, amelyet megfelelő vakolat réteggel vagy burkolattal védenek vagy többrétegű fal belső rétege vagy belső fal. A védett falazat lehet teherhordó vagy nem teherhordó.
- vakolt falazat: olyan falazat, amely kívül vagy belül van és bevakolnak. Lehet teherhordó vagy nem teherhordó.
- hőszigetelő falazat: olyan falazat, amely egy külső fal hőszigetelési funkciójának önmagában is nagymértékben megfelel. A falazat túlnyomórészt nagy üregtérfogatú égetett agyag falazóelemekből áll. Lehet teherhordó vagy nem teherhordó.
- nyersnek tervezett falazat: kívül vagy belül lévő falazat, amelynek esetében a látszófelületet úgy tervezik, hogy az különleges legyen. Gondosan gyártott falazóelemekből készítik és figyelmet fordítanak a színvonalas kivitelezésre és a falazóelem fajtájának megfelelő fúga kiképzésre. Lehet teherhordó vagy nem teherhordó.
- falazat különleges feladatra: különleges feladatokra készített falazat, többek között csatornázáshoz, támfalakhoz stb., amelyhez nagy tartósságú és nyomószilárdságú, valamint kis vízfelvételű falazóelemeket használnak.
- teherhordó falazat: belső vagy külső falazat amelynek saját tömegén kívül egyéb terhelést is fel kell vennie. Ezt a kifejezést általában akkor használják, ha a szerkezet tervezését arra alkalmas, minősített személynek kell végeznie. A teherhordó falazat lehet nyersnek tervezett, közönséges, vakolt vagy különleges feladatú falazat. Ezen kívül lehet földrengés hatásának ellenálló is.
A fenti alkalmazásokkal kapcsolatban a falazat lehet: tűzálló; hangszigetelő; hőszigetelő; amelyekre, ha szükséges kiegészítő követelményeket kell előírni.
Az égetett agyag falazóelemek legyenek megfelelően tartósak, hogy a helyi igénybevételnek ellenálljanak és megőrizzék az építmény szerkezeti és működési egységét.
Fagyállóság
Ha meg kell határozni, hogy egy téglafalazatból készült épületszerkezet esetében milyen mértékű fagyállósággal kell számolni, figyelembe kell venni azt a klimatikus (időjárási) befolyást, amelynek a falazóelemek várhatóan ki lesznek téve, beleértve a falazat átnedvesedés elleni védelmét is.
A klimatikus igénybevétel (környezeti hatásoknak erősen kitett, mérsékelten kitett vagy nem kitett) annak a veszélynek a kifejezése, hogy a falazat a helyi klimatikus adottságokból adódóan nagy nedvességtartalomnak és ezzel együtt fagyási-olvadási ciklusoknak lehet kitéve.
Azok a tényezők, amelyek a klimatikus igénybevétel értékelését lehetővé teszik, a hőmérsékleti és a nedvességi viszonyok, valamint az agresszív anyagok jelenléte. Az értékeléshez a helyi vagy nemzeti tapasztalatokat figyelembe kell venni.
A különböző felületi bevonatok (vakolat, festés) hatását különösen a vékony rétegű bevonatokkal összefüggésben kell értékelni. A következő, nem részletezett példák csupán utalások, segítenek a felhasználónak a megfelelő anyag kiválasztásában.
Környezeti hatásoknak erősen kitett falazatok
A következő példák a környezeti hatásoknak erősen kitett falakra vagy falszerkezetekre vonatkoznak:
- vakolatlan falazat a talajfelszín közelében (kb. két sorral alatta és felette), amelynek esetében az átnedvesedés fagyással együtt fordulhat elő.
- vakolatlan mellvédek, amelyek esetében átnedvesedés fagyással fordulhat elő, pl. ha a mellvédnek nincs hatékony lefedése.
- vakolatlan külső kémények, amelyek esetében átnedvesedés fagyással együtt fordulhat elő.
- falkoszorúk és fedések, valamint ablakpárkányok fagyveszélyes területeken.
- szabadon álló falak és függönyfalak, amelyek esetében átnedvesedés fagyással együtt fordul elő, pl. megfelelő lefedés nélküli falak.
- támfalak, amelyek esetében átnedvesedés fagyással együtt fordul elő, pl. ha a falnak nincs megfelelő takarása, vagy hátoldali vízszigetelése.
Környezeti hatásoknak mérsékelten kitett falazatok
A következőkben a falazatok átnedvesedésének megelőzésére használatos intézkedések szerepelnek:
- a fal felső szélének védelme előtetővel vagy fedéssel.
- az ablakpárkányokba bemunkált vájat (vízorr).
- nedvességzáró rétegek a falak lábánál és felső végén.
Környezeti hatásoknak nem kitett falazatok
A következőkben a környezeti hatásoknak nem kitett falazatokra vagy falszerkezetekre vonatkozó példák szerepelnek:
- Külső falak, amelyeknek megfelelő, a klimatikus feltételeket figyelembe vevő mértékű védelme van. Európa egyes részein a tapasztalatok szerint egy vastag réteg a megfelelő vakolatból ilyen védelem. Olyan esetekben, amikor csapóeső faggyal együtt fordul elő, a védelemnek vízzáró burkolatnak kell lennie.
- Belsőfalak és a többrétegű falak belső rétege.
A szulfát hatása a habarcsra és a vakolatra
A szulfátion roncsoló hatását a falazó habarcsra alapvetően az oldatban lévő szulfát és a portlandcement alkotórészeként jelenlévő trikalcium-aluminát (C3A) reakciója okozza, amelynek során kalcium-szulfo-aluminát (ettringit) keletkezik. Ez a reakció csak akkor megy végbe, ha a portlandcementben jelentős mennyiségű C3A van. Ez a veszély jelentősen csökkenthető, ha kis C3A tartalmú, szulfátálló portlandcementet használnak.
A szulfát okozta roncsolás csak akkor lép fel, ha a falazatban nagy mértékű nedvességmozgás van. Egyedül diffúzióval nem kerül jelentős szulfátmennyiség a habarcsban lévő hidratált cementhez. A nedvesség mozgás oka lehet a víz vándorlása a falazatban a nehézségi erő hatására, mint pl. a szabadon álló falakban vagy falazóelemekből hatékony nedvességzáró réteg nélkül épült ablakpárkányok esetében.
Vízvándorlást okozhat a párolgás és a kapillárishatás is, pl. a hátoldalukon vízszigetelés nélküli támfalakban vagy a külső falakban a talajfelszín és a vízzáró réteg között. A víztelítettség veszélyére a fagyállósággal kapcsolatban említett klimatikus igénybevételi kategóriákból lehet következtetni.
Az aktív oldható sótartalom táblázat három kategóriája a vízoldható szulfáttartalomnak (nátrium, kálium, magnézium) azt a legnagyobb mennyiségét adja meg gyakorlati feltételek mellett, amikor a víztelítettség veszélye eltérő lehet.
A sávszélesség egy elhúzódó telítés feltételezésétől (S2, ha közönséges portlandcement van a habarcsban S1, ha szulfátálló cement van a falazó habarcsban vagy alapvakolatban) a szokásos klimatikus igénybevételen át, ahol a falazatot szerkezeti elemekkel tervszerűen védik (S1), egészen a teljesen száraz falazatig (S0) terjed.
Ezenkívül az oldható szulfátok, különösen a magnézium-szulfát magukat az égetett agyag falazóelemeket is roncsolják, ezt a hatást „kripto kivirágzásnak” is nevezik. Ezért a magnézium tartalomra külön követelmények vannak.
Azokra a falakra amelyek pl. külső vakolattal teljesen védettek a víz behatolása ellen, az S0 kategória megfelelő. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben az aktív oldható sótartalomra nincs követelmény.
Kivirágzás és elszíneződés
Az építmény kivirágzása a nedves falazat kiszáradásának eredménye, amelynek az oka az építkezés alatt bekövetkezett túlságos átnedvesedés vagy a kész szerkezet elégtelen védelme, illetve a részlet hibás tervezése, amely lehetővé teszi a víz behatolását a kész szerkezetbe. Ezen belül a habarcsból vagy a környező betonból származó oldható anyagok is okozhatnak kivirágzást vagy elszíneződést.
A falszerkezetet különböző hatások, terhelések érik, amelyekkel szemben a falszerkezet elemeinek meg kell felelniük. A hatásokból, terhelésekből adódó igénybevételekhez követelmények rendelhetők, amelyeket az építőanyagoknak teljesíteniük kell, annak érdekében, hogy rendeltetésüket betölthessék a falszerkezetben.
Az egyes építőanyagok, illetve szerkezetek különböző módon reagálnak a terhelésekre. Ezért nagy gonddal kell a megfelelő építőanyagot kiválasztani.
A falszerkezetet érő igénybevételek – amelyeket az 1. ábra mutat be – lehetnek:
- statikai;
- hő és páratechnikai;
- nedvességhatás;
- tűzhatás;
- zajterhelés.
Az égetett agyag falazóelemek, a téglák alkalmasak az igénybevételek felvételére, mert:
- jó a nyomószilárdságuk;
- jó hőszigetelők;
- jó hangszigetelők;
- páradiffúziós tulajdonságuk kedvező;
- nem éghetők.
1. ábra. A falszerkezet igénybevétele.
Az égetett agyag falazóelemekből, a téglákból épített falszerkezetek hordozzák, mintegy integrálják az alkotóelemek tulajdonságait
Ebből adódóan a téglából megfelelő módon kialakított épületek:
- kiemelkedően magas szilárdságúak és forma-stabilitásúak;
- hőtakarékosak;
- klímaszabályozó és hangszigetelő képességükkel egészséges környezetet biztosítanak lakóik számára;
- tűzhatással szemben ellenállók;
- kézi erővel megépíthetők;
- a felületképzésre kedvező alapot nyújtanak.
A következőkben összefoglalásra kerülnek azok az ismeretek, amelyek szükségesek annak megértéséhez és elfogadásához, hogy a tégla az égetett kerámia, alapanyagából adódóan a legsokoldalúbb építőanyag, valamennyi tulajdonsága kiemelkedő szintű, amelyek egymás hatását erősítik.
A tégla az ember által előállított természetes építőanyag. Előállításánál nincs szükség semmiféle vegyi adalékra. Gyártását négy őselem – a föld, a víz, a tűz és a levegő határozzák meg.
A tégla tulajdonságai
Statikai tulajdonságok
A téglák alapanyaguk és gyártástechnológiájuk szerint – amelyek meghatározzák mechanikai és egyéb tulajdonságaikat – három csoportba rendszerezhetők: a porózus falazótéglák, mint a falszerkezetek meghatározó építőanyagai; a burkolótéglák és a klinkertéglák, amelyek elsősorban homlokzatok és terek burkolására használhatók, funkcionálisan és esztétikailag különleges építészeti megoldások kialakítására alkalmasak. Az utóbbi két téglafajta felhasználási területe azonos, termékválasztékban, nyomószilárdságban, vízfelvételben és savállóságban van eltérés közöttük.
A nagy sorozatban gyártott porózus falazótéglák 14 N/mm2, 10 N/mm2 és 7 N/mm2 nyomószilárdsággal rendelkeznek.
A burkolótéglák nyomószilárdsága 20 N/mm2 és 14 N/mm2.
A klinkertéglák nyomószilárdsága 60 N/mm2.
Az épületre jutó terhek és hatások figyelembevételével a tervezéskor statikai számításokat kell végezni, amelyek az épület állékonyságát vizsgálják. A falszerkezet statikai méretezését jelenleg az MSZ 15023/87 vagy az Eurocode 6 számú szabvány előírásai szerint kell elvégezni.
A méretezés alapelve: a falazatok készítésére alkalmazott téglákra elvégzett erőtani számítás szerint meghatározott nyomó-határfeszültség feleljen meg az igénybevételnek. A falazati szilárdság meghatározásánál alkalmazott képletben a tégla termékek jellemzői közül a nyomószilárdság, az üregtérfogat és a falazóelem homlokmagassága, mint paraméterek szerepelnek.
Az építőanyagok beépítésük után bekövetkező alakváltozásait az alábbiak szerint jellemezzük:
Rugalmas alakváltozás:
Terhelés hatására bekövetkező alakváltozás. A terhelés megszűnte után az eredeti alak visszaáll.
Kúszás (lassú alakváltozás):
Terhelés hatására az idő függvényében bekövetkező lassú alakváltozás, amely legkorábban 3-4 év után fejeződik be. A terhelés megszűnte után az eredeti alak többé nem áll vissza.
A rugalmas és a lassú alakváltozás többnyire egyszerre lép fel.
Zsugorodás:
A kiszáradáskor bekövetkező méretcsökkenés.
Duzzadás:
A nedvességfelvétel hatására történő méretnövekedés.
Alakváltozás hőmérséklet hatására:
Állandóan ismétlődő mozgás, amely a hőmérsékletváltozás hatására következik be és az építőanyagok meghosszabbodásával illetve megrövidülésével jár. A téglafalazatoknál az alakváltozási értékek csekélyek.
A tervezésnél mégis számolni kell az azokból származó feszültségekkel, különösen akkor, ha a téglafalazat más építőanyagokkal pl. betonnal van összeépítve. A burkolatoknál, amelyek a szerkezetből adódóan magasabb hőmérsékleti igénybevételnek vannak kitéve, a tágulási hézagok elrendezésére különösen ügyelni kell.
A tégla formastabilitása kiemelkedően magas. Ezt mutatja a tégla lassú kúszási tényezője (terhelés alatti alakváltozás), amely a jelenleg ismert építőanyagfajták közül a legkisebb.
A nedvességváltozásra történő mozgás végső értéke gyakorlatilag nulla.
A tégla hőtágulási együtthatója (hő hatására létrejövő tágulása) kicsi és csekély mértékű más építőanyagokhoz viszonyítva. Az ilyen jó formastabilitás azzal magyarázható, hogy a tégla érlelési folyamata a kemencében tűz alatt zajlik.
Más anyagoknál a kúszásból és zsugorodásból származó változások még több évig is eltarthatnak.
Az 1. számú táblázat bemutatja, hogy a téglák mindössze (ϕ= 0,75 kúszási számmal rendelkeznek. Ez az érték csak mintegy harmada, HL fele, mint más építőanyagok esetében. Zsugorodás, duzzadás az égetett téglánál gyakorlatilag nincs. A hőmérsékletváltozás hatása is kisebb a téglánál, mint a kötőanyaggal készült építőelemeknél.
A tégla tehát a repedésmentes fal garanciája.
1. táblázat
Falazóelemek fajtái | Lassú alakváltozási (kúszási) tényező ϕ∞=εk∞/ε | Nedvesség hatására történő mozgás (zsugorodás, kémiai duzzadás) εt mm/m | Hőtágulási együttható αt 10-6/K |
Falazótégla | 0,75 | 0 | 6 |
Homokmészkő Pórusbeton Hidrátkötésű fal | 1,5-2 | -0,2-(-0,4) | 8 |
Beton és könnyűbeton | 1,5-2 | -0,2 (-0,4) | 8-10 |
Hő- és páratechnikai tulajdonságok
A hővédelem alatt a különböző hőmérsékletű terek, ül. a belső és külső terek közötti hőáramlás csökkentésére, ezen túlmenően a kényelmes és egészséges lakóklíma kialakítására tett intézkedéseket értjük.
A fentiekből következik, hogy a hővédelem az ember védelmét szolgáló tevékenység, ugyanakkor a gazdaságosság, az energiatakarékosság érdekében hozott intézkedés.
Több tényező együttes hatása, harmóniája biztosítja a lakásban a kényelem- és komfortérzetet az ember számára.
Az emberi test állandó hőkapcsolatban áll a környezetével. A komfortérzet szempontjából meghatározó tényezők:
- határoló épületelemek (fal, födém, padló) felületi hőmérséklete és a térhőmérséklet
- a relatív nedvességtartalom
- a szellőztetés ideje és módja
- az építőelemek hőtároló képessége.
A levegőhőmérséklet és az épületelemek felületi hőmérséklete a komfortérzetet bizonyos határok között kölcsönösen befolyásolják (2. ábra).
Ha pl. a falak felületi hőmérséklete 10 C°, akkor igen magas térhőmérsékletnél sem érhető el kellemes komfortérzet, mert az emberi testből – különösen a falak közelében – sok hő vonódik el.
A teret körülvevő felületek 20 C°-ra emelésével „még komfortos” klímát kapunk, ha a térhőmérsékletet 16 C°-ra csökkentjük. Az utóbbi esetben hőenergia megtakarítást is elérünk.
A tégla magas hőszigetelő- és hőtárolóképessége, valamint hőtehetetlensége eredményeként a 2. ábra figyelembevételével a szükséges komfortérzethez a hőmérsékletarányok gazdaságosan beállíthatók.
2. ábra. A komfortérzet területei a térhőmérséklet és a teret körülvevő felületek hőmérsékletének függvényében.
Az emberi test 40-70 % relatív nedvességtartalmú és kb. 20 C° hőmérsékletű térben érzi a legjobban magát (3. ábra).
3. ábra. A komfortérzet területei a hőmérséklet és a relatív nedvességtartalom függvényében.
A relatív nedvességtartalom a hőmérséklet függvényében változik: a hőmérséklet emelkedésével csökken, csökkenésével növekszik. A tégla a légnedvességet tárolja és később, szárazabb térhőmérséklet esetén a levegőnek újból leadja.
A tégla ezen tulajdonságát – amely egyedülálló kapilláris szerkezetéből adódik – úgy is jellemezhetjük, hogy „lélegzik” a fal, amelynek eredményeként természetes térklimatizálás valósul meg.
A szellőztetés módjával és időtartamával is befolyásolni lehet a komfortérzetet, azaz a friss levegő bevezetésével, ezzel összefüggésben a térhőmérséklet és a relatív nedvességtartalom változtatásával, továbbá a belső légáramoltatással.
A szellőztetéssel biztosítani kell a lakótérben keletkező káros anyagok, szagok, a levegő relatív nedvesség tartalmát megnövelő, ezzel a komfortérzetet kellemetlenné változtató, nedvesség formájában lecsapódásra képes párafelesleg, továbbá a légzés során keletkező és feldúsuló széndioxid (CO2) eltávolítását.
A minimálisan szükséges szellőztetés mértékét a belső levegő páratartalma és széndioxid (CO2) koncentrációja határozzák meg.
A széndioxid (CO2) tartalom 0,1% fölé emelkedése dekoncentráltságot, kellemetlen közérzetet és fejfáját okoz.
A szellőztetés akkor megfelelő, ha a helyiség funkciójától, a benne tartózkodó személyek számától és az évszaktól függően a 0,5-2-szeres óránkénti légcserét biztosítja. Télen, amikor a külső és belső abszolút páratartalom közötti különbség nagyobb, mint nyáron, elegendő a kisebb légcsere.
A szellőztetés során el kell kerülni az ember számára kellemetlen mértékű huzat kialakulását. A hővédelem jó hőszigetelő és jó hőtárolóképességű épületszerkezetekkel biztosítható.
Hőszigetelés
Az anyagok hőszigetelő képességét a hővezetési tényező, a λ (W/mK) mutatja. A hővezetési tényező jelenti az egységnyi keresztmetszetű, egységnyi vastagságú rétegen, egységnyi hőmérséklet-különbség hatására létrejövő hőáramot.
A hővezetési tényező SI-mértékegysége a watt/méter x Kelvin, jele: W/mK; 1 W/mK a hővezetési tényezője az olyan homogén anyagnak, amelynek két, egymással párhuzamos, egymástól 1 m távolságban levő sík rétege között, 1 K hőmérsékletkülönbség esetén, a réteg felületének 1 m2-én 1 s időtartam alatt 1 J termikus energia halad át.
A λ függ az anyag testsűrűségétől is. Az égetett agyag pórusos szerkezete révén jó hőszigetelő képességű anyag.
A szerkezetek hőszigetelő képességét az U hőátbocsátási tényezővel jellemzik. A hőátbocsátási tényező, az U (W/m2K) egy szerkezet hőveszteségének mérőszáma.
A hőátbocsátási tényező, egységnyi felületű rétegen, egy fok hőmérsékletkülönbség esetén létrejövő hőáram.
A hőátbocsátási tényező Sí-egysége a watt/négyzetméter x Kelvin, jele W/m2K; 1 W/m2K a hőátadási együtthatója az olyan 1 m vastag szilárd, sík falnak (rétegnek), amely 1 m2-én egyik oldalról a másikra 1 K hőmérséklet-különbség esetén 1 s időtartam alatt 1 J termikus energiát enged át átadás-vezetés-átadás útján.
Az U értéke függ a falszerkezet rétegeinek λértékeitől és a rétegvastagságoktól. (4. ábra)
4. ábra. Hő átbocsátás a falszerkezeten.
U = 1 / (1/αb + d1/λ1 + d2/λ2 + d3/λ3 + … + 1/αk) (W/m2K)
Az U képletében az alábbi tényezők szerepelnek:
- αbhőátadási tényező, belső felületi (W/m2K)
- αk hőátadási tényező, külső felületi (W/m2K)
- d1, d2, d3, a szerkezet rétegeinek vastagsága (m).
- λ1, λ2, λ3, a szerkezet rétegeinek hővezetési tényezője (W/mK)
Φ hőáram = U AΔT (W)
A = hő átadó felület (m2)
ΔT = Tb-Tk(K)
Tb belső, Tk külső hőmérséklet (K)
A falszerkezet i-edik szerkezeti elemének hőátbocsátási ellenállása (Ri):
Ri = di / λi (m2K/W)
ahol:
- di az i-edik szerkezeti elem vastagsága (m)
- λiaz i-edik szerkezeti elem hővezetési tényezője (W/mK)
A falszerkezet hőátbocsátási tényezőjének (U) általános képlete:
U = 1 / (1/αb + nΣRi + 1/αk)
i=1
ahol:
- αb hőátadási tényező, belső felületi (W/m2K)
- αk hőátadási tényező, külső felületi (W/m2K)
- Ri a falszerkezet i-edik szerkezeti elemének hőátbocsátási ellenállása (m2K/W)
- n a fal szerkezeti elemeinek száma
Az általános képlet szerint a hőátbocsátási tényező fordítottan arányos a hőátbocsátási ellenállással. Minél nagyobb a falszerkezet hőátbocsátási ellenállása, annál kisebb a hőátbocsátási tényezője.
A megfelelő hővédelemhez szükséges követelményeket már a tervezéskor figyelembe kell venni.
A 7/2006 (V.24) TNM rendeletben megjelent új épületenergetikai szabályozás értelmében, az építési engedély kérelemmel 2006. szeptember 1-től a szabályozás követelmény szintjeinek megfelelő, az engedélyezési tervdokumentáció részét képező épületenergetikai számítást kell benyújtani.
Az épületenergetikai szabályozásnak 3 + 1 követelmény szintje van
1. követelmény szint: A különböző épületszerkezetek hőszigetelőképessége, amely az U rétegtervi hőátbocsátási tényezőre, a határoló szerkezet átlagos hőátbocsátási tényezőjére meghatározza a legnagyobb megengedett értéket. A korábbi szabályozásban k tényezőnek nevezett, hőátbocsátási tényező legnagyobb megengedett értéke: k=0,7 (W/m2k) volt. Az új szabályozás szerint a külső falakra vonatkozó követelmény értéke: U=0,45 (W/m2K) (lásd részletesebben az 5. pontban).
2. követelmény szint: Az épület egészének hővesztesége, amelyet kifejező q-val jelölt fajlagos hőveszteségtényező nem lehet nagyobb az épületre a rendeletben megadott módon kiszámolt, W/m2K mértékegységű határértéknél. Ez a követelményszint összefüggésben van a különböző épületszerkezetekkel, az épület jellemzőivel, kialakításával. A követelményérték az épület felület/térfogat arányától függ: minél kisebb lehűlő felülete van az adott belső térfogatnak – minél kompaktabb az épület – annál könnyebben megfelel a követelményeknek.
3. követelmény szint: Az épület energiafogyasztása, amely az épület hőveszteségein és a napsugárzásból származó hőnyereségen kívül tartalmazza a fűtés, a világítás és a melegvíz fogyasztás energiaigényét is. Az épület által ténylegesen elfogyasztott, vagy a rendeltetésszerű használathoz kiszámolt energiát primer – energiára kell átszámolni.
Az épület energiafogyasztására vonatkozó követelményszint előírása szerint, az épület összesített energetikai jellemzője nem lehet nagyobb a rendeletben meghatározott módon kiszámolt határértéknél. Az összesített energetikai jellemző értéke az épület rendeltetésétől és a felület/térfogat aránytól függ.
+ 1 követelményszint: meghatározza a nyári túlmelegedés kockázatának határértékét az épületekre. A nyári túlmelegedés ellen elsősorban nagy tömegű, vastag falak építésével védekezhetünk. Nagy tömegű és jó hőszigetelő képességű építőanyag, mint a tégla alkalmazása egyszerre biztosítja a nyári és a téli hővédelmet.
A Magyarországon gyártott külső teherhordó falak építésére alkalmas téglák hőátbocsátási tényezője 0,3 ≥ U ≤ 0,55 W/m2K értékek között van a falszerkezetben a peremfeltételek (falvastagság, habarcsminőség) függvényében.
A 38 és 44 cm-es optimális tömegű üregszerkezetű és üregsorú, egyrétegű falakhoz alkalmazható korszerű falazóblokkokból épült falszerkezet hőátbocsátási tényezője, az U<0,45 W/m2K, megfelel az új épületenergetikai szabályozásnak. Hőszigetelő falazóhabarcs és két oldalt 1,5 cm javított mészvakolat alkalmazásával a 38 HS falazóblokkból épült egyrétegű falszerkezet U tényezője 0,35 W/m2K, a 44 HS falazóblokkból épült egyrétegű falszerkezet U tényezője 0,3 W/m2K.
Az MSZ EN 771-1: 2005 szabvány előírása szerint az égetett agyag falazóelemek hőtechnikai tulajdonságaira vonatkozó adatokat az EN 1745 szabványra hivatkozással táblázat, számítás vagy hőtechnikai vizsgálat alapján kell megadni.
A hőszigetelés a hatásos hővédelem fontos tényezője. Csökkentésének korlátai vannak, az optimum elérését követően a további hőszigetelés gazdaságtalan.
A továbbiakban az előző állítás néhány összefüggése kerül bemutatásra. A hőszigetelés mértéke annál nagyobb, minél kisebb az U hőátbocsátási tényező értéke.
Egy épületrész pótlólagos hőszigetelésével a hőátbocsátási ellenállása növekszik meg. A hőveszteség szempontjából mértékadó U érték azonban nem lineárisan változik az R hőátbocsátási ellenállással. Ez azt jelenti, hogy nem érhető el az U értéknél ugyanolyan mértékű javulás, mint az R értéknél. Az 5. ábrából látható, hogy pl. 0,6 W/m2K relatívan kedvező U értéknél egy pótlólagos hőszigetelés az U értékének csak kismértékű csökkenéséhez vezet.
Ez egyben azt is jelenti, hogy egyre nagyobb mértékű kiegészítő hőszigeteléssel egyre kisebb fűtési megtakarítás érhető el.
A hőszigetelő képesség egyik a sok fontos tulajdonság közül, azonban jelentősége nem kizárólagos. A túlzott hőszigetelés bár energiatakarékos, ugyanakkor „dunsztba” zárja a házat, ami a normál lakóklíma megváltoztatásával jelentősen rontja a lakóérzetet.
Káros hatásai a páratartalom növekedése, az épületszerkezetek belső felületeinek penészedése a fokozott mértékű szellőztetéssel megelőzhetők, azonban számolni kell a szellőzési veszteségek megnövekedésével.
A családiház energiamérlegét bemutató 9. ábrán a hőveszteség arányait vizsgálva az egyes épületszerkezeteknél, belátható a fal hőszigetelésének fontossága, de csökkentésének korlátozott mértéke is, tekintettel a többi határoló oldal hőveszteségeire.
A falazat hőszigetelő képességének javítása egy bizonyos határon túl jelentős költséggel, minimális energiamegtakarítást eredményez, ezért nem hatékony. Ezt szemléltetik az 5. ábrához kapcsolt ismeretek és a hőszigetelő képesség hatékonyságát bemutató 6. ábra.
A pótlólagos hőszigetelések gazdaságosságát vizsgáló osztrák kutatások kimutatták, hogy egy 120 m2 külső falfelületű családi háznál a hőátbocsátási tényező U=0,5 W/m2K értékről U=0,4 W/m2Kértékre, azaz 0,1 W/m2K értékkel csökkentése megfelel 3,2 kWh/24 h primer energiafogyasztásnak, amiből csupán 40 W elektromos teljesítmény nyerhető. Ez csupán egy gyengén világító villanyégő működését biztosítja.
5. ábra. A külső fal U értékének változása a hőátbocsátási ellenállás „R” függvényében.
6. ábra. A hőszigetelő képesség hatékonysága.
Hőtárolás
A falak jó hőszigetelő képessége önmagában még nem biztosítja az épületek gazdaságos hővédelmét. A téli hővédelem fontos összetevője a tégla falak hőtároló képessége és hosszú kihűlési ideje. Ez teszi lehetővé az állandó szobahőmérséklet megtartását – például fűtéskimaradáskor vagy szellőztetés alkalmával, illetve szakaszos fűtésnél az épület rövid idő alatti felfűtését.
Nyári hővédelem egyrészt az épületszerkezet hőtároló képességével, másrészt a nyílászárók árnyékolásával, vagy az épület megfelelő tájolásával biztosítható.
A nyári hővédelemmel a kellemes komfortérzet elérése a cél. A belső tér túlzott felmelegedését kell megakadályozni.
A ház lakóinak akkor kellemes a közérzete, ha a masszív külső falak a nappal melegében az éjszaka hűvösséget még sokáig megtartják, a nap melegét viszont az est alacsonyabb hőmérséklete mellett sokáig megőrzik.
A 7. ábra grafikonjai bemutatják a fal belső felületi hőmérsékletének napi ingadozását nyári viszonyok között téglafal és könnyűszerkezetű fal esetén. Látható a különbség. A téglafalak nagy hőtehetetlenségük következtében nagyon lassan melegszenek fel, késleltetik a kinti meleg hatását és lecsökkentik a napi hőingadozás mértékét. A téglából épült ház a nyári melegben mesterséges légkondicionálás nélkül is kellemes hőmérsékletű marad.
7. ábra. A fal belső felületi hőmérsékletének napi ingadozása, nyáron.
8. ábra. A hatásos hővédelem tényezői.
A hőtehetetlenség elsősorban az építőanyag tömegétől és fajlagos hőkapacitásától (fajhőjétől) függ. A nagyságrendeket érzékeltető példaként szolgál néhány építőanyag hőtehetetlenségét jellemző hőkapacitás értéke:
Hőkapacitás kJ/m3K | |
Kisméretű tömör égetett tégla | 1315,41 |
Porotherm 38N+F | 690,40 |
Ytong P 2 | 555,75 |
Könnyűszerkezet | 65,00 |
A táblázat alapján látható, hogy az ún. „könnyűszerkezetek” hőtehetetlensége nagyon kicsi így a kinti, nyári meleg gyorsan megjelenhet a belső térben. Az ilyen típusú házakban a légkondicionáló berendezés felszerelése építési költség.
A légkondicionáló berendezés üzemeltetésének költsége – mivel energiát igényel – egy nyári szezonban a nyári-téli hőmérsékleti értékek függvényében megközelítheti, elérheti a téli fűtési költségeket, továbbá számítani kell a mesterséges légkondicionálás lehetséges egészségügyi kockázataira is.
A komfortérzet szempontjából döntő jelentőségű a falak hőtároló képessége.
Összefoglalva:
Az emberek jó közérzetét a lakásban alapvetően a helyiségek klímája határozza meg. Kellemes a klíma, ha a hő, pára-, és légtechnikai paraméterek egy bizonyos tartományon belül mozognak. Különösen a hőmérséklet és a páratartalom befolyásolják a közérzet állapotát.
A téglalakásokban megvalósítható a komfort- és közérzetet befolyásoló tényezők optimális összhangja, ezáltal a tégla kiegyensúlyozott helyiségklímát garantál.
A kellemes komfortérzet kialakítását biztosító nagyon fontos tényező még a zajvédelem. A hatásos hővédelem csak a következő három tényező kombinációjával biztosítható:
A tégla-falszerkezetek hőtároló képessége biztosítja a nappal-éjszaka váltások, valamint a különféle okok miatti (pl. rövid idejű viharok) lehűlések hőkiegyenlítését. A felesleges hőt a téglafalak tárolják és csak akkor adják le ismét, ha a levegő hőmérséklete a fal hőmérséklete alá süllyed.
A téglafalak felfogják – mint a cserépkályha tárolják – a „passzív” besugárzási nyereséget, a nappali napsütésből származó energiát is. A hőtároló képesség elsősorban az építőanyag tömegétől és fajlagos hőkapacitásától (fajhőjétől) függ.
A téglafalak előnye a hőszigetelés szempontjából
A téglafalak előnye, hogy falszerkezeti tömegük következtében nagy hőtároló képességgel és hőtehetetlenséggel rendelkeznek. Hőfizikai szempontból a hőszigetelés és a hőtároló képesség egyenrangú fontosságúak.
A korszerű falazóelemekből épített téglafal kimagasló hőtároló képessége, hőtehetetlensége és igen jó hőszigetelő tulajdonságai következtében gyakorlatilag természetes légkondicionálóként működik.
Vannak a téglánál jobb hőszigetelő építőanyagok, de kicsi, vagy kisebb tömegük miatt hőtároló képességük kicsi, vagy kisebb, mint a téglából épített falszerkezeteké.
A hőszigetelési tulajdonságokban kiváló, de alacsony hőtároló képességű könnyűszerkezetes házakban a nyári meleg hatása csak légkondicionáló berendezéssel szabályozható a megfelelő komfortérzetet biztosító szintre.
A falazat hőtároló képessége a gazdaságosság és a komfortérzet szempontjából az építőanyagok egyik legfontosabb tulajdonsága.
Páratechnikai tulajdonságok
A falszerkezetet úgy kell megválasztani ill. kialakítani, hogy sem a belső felületén, sem a belsejében káros páralecsapódás ne keletkezzék.
Az épület külső falának belső felületén páralecsapódás jön létre, ha a fal hőátbocsátási tényezője az U nem megfelelő, a felületi hőmérséklet alacsony és a belső tér relatív nedvességtartalma a ϕ magas.
A 9. ábra mutatja, hogy a szellőzési veszteség jelentős tétel a családi ház energiamérlegében.
9. ábra. A családi ház energiamérlege:
- fűtési rendszer 12-25 %
- tüzelőanyag
- ablak 15-25 %
- napsugárzás
- padlófelület 6-10%
- tető 10-15%
- szellőztetés 20-40%
- hőhidak
- külső falazat 15-25%.
A vizsgálatok szerint a jó hőszigetelésű épületeknél (U ≤ 0,45 W/m2K) olyan mértékben lecsökkent a falazat hővesztesége, hogy a szellőzési veszteség lényegesen nagyobb mértékű a falazat hőveszteségénél.
Ez azt jelenti, hogy a szellőzési veszteség csökkentése helyett a további hőszigetelési munkák gazdaságilag nem hatékonyak, megtérülési idejüket tekintve gazdaságtalanok. Külföldi tapasztalatok szerint U ≤ 0,45 W/m2K értéknél az utólagos hőszigetelés megtérülési ideje négyszer hosszabb, mint az utólagos szigetelés várható élettartama.
Az új építkezéseknél, a külső falak céljára a leggazdaságosabb a hőszigetelés nélkül, 0,3 ≥ U ≤0,45 W/m2K hőátbocsátási tényezőjű falszerkezetet eredményező téglát alkalmazni. Ezzel a döntéssel felépülő lakásukban a kiváló hőszigetelésen kívül birtokosai lesznek a tégla kerámiaanyaga által, optimális arányban hordozott valamennyi kedvező tulajdonságnak.
A falazat utólagosan, hőszigeteléssel végzett ún. hőtechnikai felújítása csak akkor gazdaságos, ha a fal eredeti U értéke nagyon rossz volt.
Az építőanyagok páratechnikai jellemzői:
- δ (10-9kg/msPa) páradiffúziós tényező
- μ (dimenzió nélküli) páradiffúziós ellenállási szám
Az anyagok páravezető képességét páradiffúziós tényezője, a δ(10-9kg/msPa) mutatja. Értéke függ az anyag testsűrűségétől, pórusosságától.
Az égetett agyag falazóelemek pórusosságuk révén jó páravezető képességűek, az ezt kifejező páradiffúziós tényező értéke a falazóanyagok közül a téglánál a legnagyobb.
A nedvesség szállítását a kapillárisok, vagyis az égetés folyamatánál keletkezett nagyon finom hajszálcsövecskék végzik. Ezek dinamikája sokkal gyorsabban tudja átszállítani a falon a nedvességet, mint a más anyagoknál jellemzően fellépő diffúzió.
A házban keletkező, normál mértéket is meghaladó nedvességet a téglából álló falazat felveszi és a belső páratartalom csökkenésekor, újra leadja a helyiségek levegőjébe illetve a fal külső párolgási felületére szállítja. A téglából készült fal: ‘lélegzik’.
A falazóanyag kapillaritása és ebből adódó gőzáteresztő képessége rendkívül fontos a helyiségek klímája szempontjából. A jó gőzáteresztő képesség megakadályozza a kondenzvíz képződését a falban.
A pórusos és üreges falazó és válaszfaltéglák páradiffúziós tényezője:
δ=0,033*10-9(kg/msPa) – 0,053*10-9(kg/msPa)
A tömör tégla páradiffúziós tényezője:
δ=0,019*10-9(kg/msPa)
A páradiffúziós ellenállási szám:
μ = δlevegő / δ (-)
A μ dimenzió nélküli szám megadja, hogy az építőanyag a levegőhöz viszonyítva (μlevegő=1) mennyire páravezető. Minél nagyobb a μ értéke, annál sűrűbb az anyag a pára számára, ebből eredően – annál rosszabb páravezető képessége. Tájékoztatásul néhány építőanyag μ páradiffúziós ellenállási száma:
építőanyag | μ |
pórusos és üreges tégla | 3-6 |
tömör tégla | 10 |
beton | 150 |
ásványgyapot szigetelő anyagok | 1-2 |
hőszigetelés kasírozó anyagok | 50-75 |
polisztirol szigetelő anyagok | 40-100 |
A falszerkezet páradiffúziós képességét páradiffúziós ellenállásával Rv(10-9m2sPa/kg) jelzik.
Az Rv függ a szerkezet vastagságától d(m) és a páradiffúziós tényezőtől δ (10-9kg/msPa): Rv = d/δ (10-9m2sPa/kg).
A falszerkezet belsejében páralecsapódás nem megengedett. A nedves fal hőszigetelése és szilárdsága csökken. Ha a kiszáradás lassú, megindulhat a fal penészesedése. A penészes, dohos fal egészségtelen klímát eredményez. A pára a meleg, párás belső térből a fal hideg oldala felé vándorol. Ezért a falszerkezetet úgy kell kialakítani, hogy az egyes rétegek páradiffúziós ellenállása belülről kifelé csökkenjen.
A szerkezeten belüli páralecsapódásra különösen érzékeny a többrétegű fal.
Téglákból kialakíthatók egyrétegű és többrétegű falak úgy, hogy a szerkezet belsejében páralecsapódás nem jön létre.
A tégla μ=3-10 érték közötti páradiffúziós ellenállási száma igen csekély, ezért még 44 cm vastagságú külső falazatok sem gátolják a páradiffúziót. A téglafalazatoknál kondenzációs vízképződés a falazaton belül nem következhet be, mivel a hőmérsékleti és vízgőznyomási értékek lineárisan csökkennek.
A tégla hő- és páratechnikai tulajdonságai komplex, többszörösen előnyös, egymást erősítő tulajdonságok. A kiemelt jelentőségű, tervezhető hőátbocsátási képességen túlmenően, a téglafal tárolja a hőt és a nedvességet és azt szükség szerint ismét leadja. Ezáltal klimatizáló képessége van. Ugyanakkor a téglafalak kiegyenlítik a maximális, és minimális hőmérsékleti értékeket (amplitúdócsillapítás) úgy, hogy csillapítják és időben eltolják a külső falazatok belső oldalához érkező értékeket.
Nedvességterheléssel és a kiszáradással kapcsolatos tulajdonságok
A nedves fal egészségtelen és épületfizikai tulajdonságai romlanak. Nem közömbös, hogy az egyes falazatok milyen mértékben és mennyi idő adják le nedvességüket. A különböző falazó anyagokból épült falak egyensúlyi nedvességtartalma, külföldi mérési eredmények szerint, egész évben lakott épületeknél: 2. táblázat.
A fal anyaga | Egyensúlyi nedvességtartalom trf%-ban |
tégla | 0,7 |
pórus beton | 3-5 |
szemcsehézagos könnyűbeton, pórusos adalékanyagokkal (duzzasztott agyagkavics, habosított salak) | 5 |
beton, nem pórusos adalékanyaggal | 5 |
faforgács-adalékos beton | 11* |
2. táblázat. *tömegre vonatkoztatott nedvességtartalom
A szorpciós izoterma (10. ábra) a környezeti levegő relatív páratartalma függvényében ábrázolja az egyensúlyi nedvességtartalom értékeinek változását.
10. ábra. Szorpciós izoterma.
A szorpciós izoterma görbéjéből leolvasott értékek:
Porotherm kézi falazóblokk:
% | 10 | 20 | 30 | 40 | 50 | 60 | 70 | 80 | 90 | 100 |
m% | 0,22 | 0,31 | 0,4 | 0,5 | 0,56 | 0,62 | 0,7 | 0,8 | 0,96 | 1,42 |
A szorpciós izotermából látható, hogy a környezeti levegő éves relatív páratartalom 25-97% szélsőértékei mellett az egyensúlyi nedvességtartalom változása ≈ 1,0 %.
Ez a téglafal esetén gyakorlatilag állandó érték a megbízható hőszigetelés garanciája.
A kiszáradás alapján az építőanyagokat kis kapilláris vezetőképességű, hézagpórusos (pl. pórusbeton) és nagy kapilláris vezető képességű, kapilláris anyagokra osztjuk.
Nagy kapilláris vezetőképességű (11. I. jelű ábra), kapilláris anyag az égetett kerámia, gyakorlati formájában a tégla és a kerámiacserép. A kapillárisok, a finom hajszálcsövecskék a tégla anyagának kiégetésekor keletkeznek.
A hézagpórusos építőanyagoknál a száradás mindenekelőtt diffúzióval megy végbe. Ilyenkor először a felszínhez közeli rétegek száradnak ki, a fal belsejében még sokáig megmarad az ún. magnedvesség. (11. II. jelű ábra).
11. ábra. Falak száradás közbeni nedvességeloszlása.
Nagy (I.) és kis (II.) kapilláris vezetőképességű építőanyag:
1 = kiindulási nedvességeloszlás;
2,3,4= nedvességeloszlás a száradás folyamán.
Az égetett agyag falazóelemek, a téglák egyensúlyi nedvességtartalma alacsony, ezáltal hőszigetelő képességük, szilárdságuk meghízható.
A falazatok kiszáradását Cadiegnes szabálya szerint becsüljük:
t=sd2
- t=a kiszáradási idő (nap)
- d=a falvastagság (cm)
- s=építőanyag jellemző
Példák az s értékeire:
- mészhabarcs 0,25
- vázkerámia falazótégla 0,28
- mészkő 1,2
- könnyűbeton 1,4
- kavicsbeton 1,6
- cementhabarcs 2,5
Ez a nyers épület száradása. A száradás lakott épületnél fűtéssel és szellőztetéssel gyorsul. Az égetett tégla falazatoknál a legnagyobb nedvességétől az állandósult nedvességtartalom eléréséig, a kiszáradásig viszonylag rövid az időtartam.
A kapillaritás dinamikája ugyanis különlegesen rövid kiszáradási időt biztosít a téglafalazatoknál; a nedvességtartalomnak a fal belsejéből a párolgási felületre áramoltatásával. A gyors kiszáradás, az alacsony egyensúlyi nedvességtartalom következtében, a hővédelem – amely erősen függ a külső fal nedvességtartalmától – igen hamar és megbízhatóan ki tudja fejteni hatását.
Általában az építkezés befejezéséig a tégla falazat természetes úton kiszárad.
Tűzvédelmi tulajdonságok
A tégla olyan égetett kerámia anyag, amely gyártása során már átment egyszer a tűzön, így tűzállóságát nem kell külön bizonyítani.
A tégla égetése 850-1000 C°-on történik a téglaégető kemencékben. Az anyagokat tűzzel szembeni viselkedésük alapján éghetőségi csoportokba soroljuk.
A tégla „nem éghető” építőanyag és a belőle készült, szokásos vastagságú falak kielégítik a tűzvédelemre vonatkozó előírásokat. A tégla fontos tulajdonsága, hogy tűz esetén nem bocsát ki káros gázokat. A téglafalazatok magas tűzterhelési hatásnak is ellenállnak, miközben nem vesztik el teherhordó képességüket.
Az épületszerkezeteknek tűzterhelés hatására meghatározott ideig kell ellátniuk funkciójukat. Ezt az időtartamot korábban az MSZ 595 számú szabvány rögzítette, mint az épületszerkezetekkel szemben támasztott tűzállósági határérték Th követelményértékét.
A teherhordó falak építésére alkalmas falazótéglák tűzállósági határértéke Th ≥ 3 óra.
A tűzfal a tűzszakaszok lehatárolására szolgál az épületben. Olyan építőanyagokból építhető, amelyek teljes mértékben nem éghető építőanyagokból állnak és legalább 4 óra tűzállósági határértékkel rendelkeznek.
Az MSZ EN 771-1:2005 Égetett agyag falazóelemek szabvány előírása szerint a falazóelemek, vizsgálat nélkül A1, nem éghető tűzveszélyességi osztályba sorolhatók, ha egyenletes eloszlású szervesanyag tartalmuk ≤ 1,0 tömegszázaléknál vagy térfogatszázaléknál (ahol a nagyobb érték a mértékadó).
A 850-100°C hőmérsékleten égetett falazóelemek, a téglák az A1, nem éghető tűzveszélyességi osztályba sorolhatók, mert ezen a hőmérsékleten a szervesanyag tartalom teljesen megsemmisül.
A tűzveszélyességi osztályokat, a besorolás módját és követelményeit az EN 13501-1 szabvány tartalmazza.
Zajvédelemi tulajdonságok
A kellemes komfortérzet kialakításának fontos tényezője a zajvédelem. Ezalatt a helyiségek külső zajok elleni védelmét, valamint az épületen belüli lég-, test- és lépéshang zajszintjének csökkentését értjük.
A téglából való építés akusztikai védettséget is garantál; alkalmazásával, továbbá átgondolt alaprajz-megoldásokkal és helyiségtervezéssel minimálisra csökkenthető az épületekben a zajszint.
A téglából készült egy- és kétrétegű falak egyszerre nyújtanak védelmet a belső- és külső zajokkal szemben, amelyet a fal hanggátlását tömege és szerkezeti kiképzése határoz meg.
A különleges hanggátlást igénylő lakáselválasztó falak építéséhez a speciális üregelrendezésű, nagy tömegű ún. hanggátló téglák a legalkalmasabbak. Az ilyen hanggátló tégla súlyozott léghanggátlási száma eléri az Rw=59 dB értéket.
A hangot a hangforrás rezgései keltik, majd a közvetítő közegben haladó hullámok alakjában terjed.
A mértékadó zajvédelmi tartomány az épületrészek zajvédelménél a 100-3150 Hz közötti érték; ennél a frekvenciánál a legérzékenyebb az emberi fül és ebbe a tartományba esik a fal mögötti szokásos zajok hangerősségének a zöme.
A hangnyomásszint L (dB) a hang energiájának mértéke. A hangnyomásszint különbség a D az L1 adó térben és az L2 vevőtérben mért hangnyomásszint különbsége.
D=L1-L2 (dB)
A léghanggátlási szám (R):
R=D + 10 lg (dB)
ahol D= hangnyomásszint-különbség
S= a két helyiséget elválasztó fal felülete (m2)
A= a fogadó tér elnyelési felülete (m2).
A léghanggátlási szám mérése laboratóriumi körülmények között történik.
Az épületszerkezetek léghangvédelmének egyetlen számértékkel történő értékelésére szolgál a laboratóriumban mért Rw súlyozott léghanggátlási szám, ül. az R’w helyszíni súlyozott léghanggátlási szám.
A léghanggátlási szám attól válik súlyozottá, hogy a mérésnél az alacsony és magas frekvenciák egy részét kiszűrik, így a mért érték jobban megfelel a fiziológiai értékelésnek. Minél magasabb az Rw értéke, annál jobb a hangvédelem.
A teherhordó falak súlyozott léghanggátlási száma Rw =42-49 dB a falvastagság, ezzel a felületi tömeg függvényében.
A hanggátlás szempontjából az akusztikában megkülönböztetünk
- egyrétegű épületszerkezeteket;
- nem egyrétegű épületszerkezeteket;
- többrétegű épületszerkezeteket.
Az akusztikai szempontból egyrétegű épületszerkezetek léghanggátlási számát az épületrész tömegéből (felületegységre vonatkoztatott tömeg) vezetjük le: 12. ábra.
12. ábra. Az egyrétegű, tömör falak és födémek súlyozott léghanggátlási száma.
A felületegységre vonatkoztatott tömegen (m’) az egy négyzetméter épületrész felületére eső építőanyag-tömeget értjük.
A 100 kg/m2 és 700 kg/m2 felületegységre vonatkoztatott tömeg értékek között az alábbi matematikai képlet alkalmazható:
Rw=32,4 lg m’-26 (dB)
A vakolt téglafalazatok – a nagy hőszigetelő képességű üreges téglákból készült külső falazatok kivételével – egyrétegűként viselkednek. Ide tartoznak a nővédelmi követelmények nélküli válasz- és köztes falak is.
Az akusztikailag egyrétegűként viselkedő téglafalazatok súlyozott léghanggátlási számának és felületre vonatkoztatott tömegének irányértékeit a 3. táblázat tartalmazza.
Az akusztikailag nem egyrétegűként viselkedő épületszerkezetnél rezonancia hatások jöhetnek létre, amelyek a hanggátlást jelentősen befolyásolják.
Ezért a léghanggátlási számot csak laboratóriumi mérésekkel lehet meghatározni.
Akusztikailag nem egyrétegűként viselkednek a kiegészítő szigetelés nélküli külső falak építésére alkalmas nagy hőszigetelő képességű téglák.
Ha a tervezési fázisban mérési eredmény nem áll rendelkezésre, a függőleges üregű külső téglafalazatoknál a súlyozott léghanggátlási számot 300 kg/m2 felületi tömegnél (m’> 300 kg/m2) német szakirodalom alapján Rw=49 dB értékre lehet felvenni.
A téglafal hanggátló tömege és szerkezeti kialakítása (egy-vagy kétrétegű) biztosítja a hang átterjedésének magakadályozását, legalábbis csökkentését az épületszerkezeteken. A hangterjedést a szilárd testekben meggátolhatjuk a hangterjedés útjának megszakításával.
A szigetelőanyagok hangszigetelő képességét az s’ (MN/m2) dinamikai merevség jellemzi. Minél kisebb az s’, annál jobb az anyag hangszigetelő tulajdonsága a nagyobb akusztikai rúgóhatás következtében. Az épületszerkezetek ugyanis tömeg-rúgó rendszerként modellezhetők, ahol a szigetelőanyag az akusztikai rugó.
A hangszigetelésre a kis dinamikai merevségű, lágy rugózású kőzetgyapot szigetelőanyagok a legalkalmasabbak, míg a polisztiroltáblás homlokzati hőszigetelés – merevsége miatt 2-3 dB értékkel rontja a szerkezet hangszigetelését.
Az átszellőztetett légréses, téglaburkolattal és tégla teherhordó fallal épített, hőszigetelt falszerkezet – költséges és kiemelten szakszerű tervezést igénylő megoldásként – kiváló hő- és hangszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik.
Száraz vakolatú falak vagy hőszigetelő rétegekkel tetszőlegesen lefedett falak léghanggátlási számát mérésekkel kell meghatározni. Födémelemeknél mérésekkel kell bizonyítani, hogy a 100-3150 Hz frekvenciatartományban rezonanciahatás nem lép fel.
A különböző habarcsfajták felületi tömeg (kg/m2) értékeit a vakolatvastagság függvényében a 4. táblázat tartalmazza.
Az akusztikai ismeretek ennél részletesebb tárgyalása meghaladja a cikksorozat kereteit.
Az akusztikailag többrétegű épületszerkezetek és az eddig ismertetett szerkezetcsoportok elmélyültebb tanulmányozására jelentős szakirodalom található.
A kielégítő zajvédelem szempontjából az építőanyag helyes kiválasztása mellett nagy jelentősége van a gondos kivitelezésnek. A nem megfelelő habarcsvastagságok a falazatok hangvédelmét – a kedvező laboratóriumi mérések ellenére – lecsökkentik.
3. táblázat: Falazóhabarcs: mész-cement habarcs. Vakolóhabarcs: 2×1,5 cm-es gipszhabarcs; más vakolóanyag esetén német szakirodalom alapján a 4. táblázat adatait kell figyelembe venni.
Falvastagság vakolat nélkül (cm) | tégla térfogati tömege (kg/m3) | felületre vonatkoztatott tömeg vakolat nélkül m’ (kg/m3) | súlyozott léghanggátlási szám Rw (dB) vakolat nélkül | felületre vonatkoztatott tömeg vakolattal m’ (kg/m3) | súlyozott léghanggátlási szám Rw (dB) vakolattal |
6,5 | 700 | 0 | 29 | 104 | 39 |
10 | 700 | 75 | 35 | 129 | 42 |
10 | 1000 | 100 | 39 | 154 | 45 |
12 | 700 | 90 | 37 | 144 | 44 |
12 | 1000 | 125 | 42 | 179 | 47 |
12 | 1400 | 170 | 46 | 224 | 50 |
17 | 1000 | 180 | 47 | 234 | 51 |
25 | 1000 | 260 | 52 | 314 | 55 |
25 | 1400 | 350 | 56 | 404 | 58 |
25 | 1600 | 400 | 58 | 454 | 60 |
30 | 1000 | 320 | 55 | 374 | 57 |
30 | 1400 | 420 | 59 | 474 | 61 |
30 | 1600 | 480 | 61 | 534 | 62 |
4. táblázat.
a vakolat vastagsága (cm) | mész-cement vakolat (kg/m2) | mész-gipsz vakolat (kg/m2) | hőszigetelő vakolat (kg/m2) |
1 | 20 | 18 | 6 |
1,5 | 30 | 27 | 9 |
2 | 40 | 36 | 12 |
2,5 | 50 | 45 | 15 |
Gazdasági és ökológiai megfontolások a tégláról
A szövegrész eddigi pontjaiban bizonyításra került, hogy a tégla valamennyi tulajdonsága kiemelkedő szintű és ezek a tulajdonságok egymást erősítik.
A tégla védelmet és biztonságot kínál az alábbi tulajdonságok harmonikus összhangjával:
- jó hőszigetelő képesség;
- kiváló hőtároló-képesség nyáron és télen;
- hatásos zajvédelem;
- nagy nyomószilárdság és formastabilitás;
- optimális tűzvédelem.
Egyedülálló a téglának, mint természetes nyersanyagnak az égető tűzben történő átalakulása, amelynek során az agyag minden ásványi komponense szilárd fázisú reakcióban, oldhatatlanul egyesül egymással. Ezáltal válik a tégla – a finom pórusokban és a szerteágazó kapillárisokban megkötött levegővel együtt -a legszilárdabb kerámia építőanyaggá.
Ez az egyedülálló struktúra hordozza a fenti tulajdonságokat, azok harmonikus összhangját és biztosítja a kellemes lakóklímát. Ez teszi a téglát optimális lakóértékű építőanyaggá.
Az építőanyagok gazdaságosságának vizsgálatánál legtöbbször csak a hőszigetelő képességet és az árat veszik figyelembe. Lényeges azonban az építőanyag összes tulajdonságainak ismerete és azok együttes hatása, amint az a téglánál a cikksorozat eddigi részében bemutatásra, ezen pontban összefoglalásra került.
A tervezési fázisban befolyásolhatók leginkább a költségek. Ezt az állítást szemlélteti a 13. ábra, amely felhívja a figyelmet az építőanyag választás fontosságára és a döntés jelentőségére.
13. ábra. A tervezési fázisban befolyásolhatók leginkább a költségek.
Az épületszerkezetek gazdaságossági és ökológiai értékelésénél a szerkezet teljes élettartamát figyelembe kell venni:
- nyersanyag kitermelés
- az építőanyagok gyártása
- az épületszerkezet létesítése
- hasznosítási fázis
- fenntartás és felújítás
- lebontás
- szétválasztás és újrahasznosítás
- gondoskodás a maradék anyagról.
Ebben a struktúrában vizsgálandó a tégla életének körfolyamata is.
Az egyes anyagokból épült falszerkezetek használhatósági élettartama osztrák szakirodalom alapján:
építőanyag | használhatósági élettartam (év) |
téglafalszerkezet | > 100 |
falak külső szigetelése | 30-50 |
fa-állványszerkezet | |
burkolt | 0-60 |
impregnált | 20-40 |
fa-gerendafal | > 40 |
A német, osztrák és a svájci téglás szövetségek megbízásából Dr. Ármin Ohler német professzor összehasonlító kutatásokat végzett a téglaszerkezetes és a könnyű faszerkezetes építési módok összehasonlítására.
A fenti országokra kiterjedt kutatási területen a vizsgálat időpontjában a két építési mód létesítési költsége közel azonos volt.
A téglaszerkezetes illetve könnyű faszerkezetes kész ház összehasonlításban 250 m2-es lakóterületű ikerházakat vizsgált, amelyek pincét, földszintet, emeletet és beépített tetőteret tartalmaztak.
A vizsgálatoknál Dr. Ohler az alábbi tényezőket vette figyelembe:
- A könnyű faszerkezetes épületek használati időtartama 60-80 év, a téglaházak esetében ez az idő meghaladja a 100 évet.
- A ház öregedése következtében a használati időtartam alatt lineáris értékvesztéssel számolt; továbbá a 20. évtől az öregedés miatti piaci értékvesztést 5% /év; a 60. évtől 15%/év értékkel növelte meg.
A fentiek figyelembevételével a kutatási eredmények az alábbiakban foglalhatók össze:
kor (év) | a téglaházak többletértéke (%) |
0 | 0 |
10 | 6 |
20 | 16 |
30 | 25 |
40 | 33 |
50 | 42 |
60 | 50 |
A táblázatból látható, hogy 60 év után a téglából épült ház 50%-kal magasabb értéket képvisel, mint a könnyű faszerkezetes ház. Emellett a bontásig visszamaradó használati idő a téglaházaknál legalább 40 év, míg a faszerkezetes házaknál csak átlagosan 10 év.
A lakáshirdetésekben megjelenő „tégla építésű” jelző, nemcsak az eddig részletesen bemutatott, ebben a szövegrészben összefoglalt tégla tulajdonságokra utal, hanem kifejezi a téglaépület más anyagú épületszerkezetekhez viszonyított értékállóságát is.
Az épületszerkezetek üzemgazdaságossági értékelésénél a szerkezet teljes életciklusa során felmerülő költségeket kell figyelembe venni, tehát a beruházási, fenntartási és fűtési költségeket, valamint a lebontási és a bontott anyag elhelyezési költségeit.
Az egyes költségelemek egyenkénti értékelésével – mint pl. csak a beruházási költségek, vagy csak a fűtési költségek – nem kapunk reális adatot az optimális élettartam-költségre.
Az épületszerkezetek teljes élettartamát figyelembe vevő üzemgazdaságossági számításoknál a 38 cm-es téglafalazatok, valamint a köztes szigetelésű (magszigeteléses) kétrétegű téglafalazatok mutatták a legkedvezőbb értéket, mivel ezeknél alacsony a fenntartási ill. felújítási költség és a tégla – környezetbarát módon – újrahasznosítható.
A téglaépületek valós gazdaságossága a hosszú élettartamot is figyelembe véve a legkedvezőbb.
Az építőanyagok sem a nyersanyag kitermelés, sem gyártásuk, kivitelezésük és feldolgozásuk során, sem a használatukkor fellépő különleges behatás pl. tűzeset során, sem az élettartamuk végén történő lebontáskor, hulladéktárolóba történő lerakásuk vagy újrafeldolgozásuk során nem veszélyeztethetik az egészséget és a környezetet. A tégla teljesíti mindezen követelményeket, mert egy természetes anyag.
A tégla szilárd váza gyakorlatilag 100%-ban kerámiai anyag. Nem tartalmaz káros anyagokat, allergéneket. A tégla ellenáll a kártevőknek és a kémiai hatásoknak.
A téglából épült évszázados épületek bizonyítják, hogy a tégla ellenáll minden külső hatásnak. Ha egyszer a téglából épült házat le kell bontani, nem kerül mérgező anyag a hulladéklerakóba, a téglából nem oldódnak ki olyan méreganyagok, amelyek a talajt és a talajvizet szennyezhetnék.
A tégla, mint nem mérgező újrafelhasználható anyag csökkenti az építési hulladék egyre növekvő tömegét és egyúttal az új nyersanyagok felhasználását is. A tégla ellenáll a környezet minden káros hatásának, de nem terheli meg azt.
A téglából épített falszerkezetek jellemzői és tulajdonságai
A tégla szilárdsági, hőtechnikai, zajvédelmi, tűzállósági jellemzői függvényében felhasználható:
- külső teherhordó, ül. vázkitöltő falak építésére;
- egyrétegű kialakításban, vagy
- kétrétegű kialakításban;
- belső teherhordó, térelhatároló ill. vázkitöltő egyrétegű falak építésére.
A külső falak feladata a saját és a használati terheknek az épület alapjára való biztos levezetése mellett a hő-, nedvesség-, hang- és tűzvédelem.
A belső teherhordó falakkal szemben főként szilárdsági és hanggátlási, a vázkitöltő belső falakkal szemben elsősorban hanggátlási követelmények támaszthatók.
Az egyrétegű téglafalak esetében (14. ábra) az összes hőfizikai követelményt (eltekintve a vakolattól és a habarcstól) egyetlen téglaréteg biztosítja.
14. ábra Egyrétegű téglafal.
A tégla kapilláris szerkezete eredményezi, hogy a szükség szerinti nedvességvándorlás gyorsan végbemenjen, a hőszigetelés hatékonysága tartósan állandó maradjon.
Az egyrétegű téglafalak építése egyszerű és a legkedvezőbb költségszintű megoldás.
Az egyrétegű fal legfőbb előnye, hogy nem tartalmaz páratechnikai és nedvességvédelmi szempontból is problematikus szigetelőanyag réteget.
A fentiek miatt az egyrétegű téglafalazatot ajánlott előnyben részesíteni.
A kétrétegű téglafal (15. ábra) egy külső burkolati héjból és a teherhordó falazati rétegből áll, amelyek között tiszta légréteget képeznek ki, vagy a légréteget részben ill. egészen hőszigetelő anyaggal kitöltik.
15. ábra. Kétrétegű téglafal.
A kétrétegű téglafal alkalmazása viharveszélyes helyeken (erős csapóeső), különleges hőtechnikai és esztétikai igények esetén ajánlott.
A teljesség érdekében a következőkben bemutatásra kerülnek a réteges falszerkezetek alaptípusai.
Ezt a szerkezetkialakítást (16. ábra) az ún. magszigetelés jellemzi. A páranyomás kiegyenlítését, a pára elvezetését a hőszigetelő réteg végzi, ezért megfelelő páravezető képességű – szálas – szigetelőanyagot kell alkalmazni. Csak nagyon alapos épületfizikai számítások alapján alkalmazható. Lehetőség szerint kerülni kell ezt a megoldást.
16. ábra. Réteges falszerkezet hőszigeteléssel, légrés nélkül.
Ezt a megoldást (17. ábra) akkor célszerű alkalmazni, ha a hátfal jó hőszigetelő képessége biztosítja a hőszigetelés tervezett értékét. A páranyomás kiegyenlítésére és a pára elvezetésére a légrés szolgál.
17. ábra Réteges falszerkezet átszellőztetett légréssel, hőszigetelés nélkül.
Ez a szerkezetkialakítás (18. ábra) a legkorszerűbb és a leginkább ajánlott megoldás. Árnyékolja és hűti a belső falszerkezetet és kitűnő hőszigetelő képessége van.
18. ábra Réteges falszerkezet átszellőztetett légréssel, hőszigeteléssel.
A csapóeső és a nedvességbehatolás elleni védelmet a homlokzati téglából álló burkolati fal; a páranyomás kiegyenlítését, a pára elvezetését a légrés; a hőszigetelést a hőszigetelő réteg biztosítja.
A külső falak rétegfelépítésük alapján az alábbiak szerint csoportosíthatók:
A. Egyrétegű falak (19. ábra). Azon falazóelemek, amelyekből készült külső-belső vakolattal ellátott falazatok U tényező értéke teljesíti a téli hőveszteség korlátozása érdekében a 2006 szeptembertől érvényes épületenergetikai szabályozásban rögzített U ≤ 0,45 (W/m2K) követelményértéket, alkalmasak egyrétegű, kiegészítő hőszigetelés nélküli falazatok építésére.
19. ábra: 1. külső vakolat; 2. falazat; 3. belső vakolat.
Az egyrétegű, kiegészítő hőszigetelés nélküli falak építése a legjobb megoldás, mind a legkedvezőbb költségszint, mind a hőtechnikai megbízhatóság szempontjából.
B. Kétrétegű falak (20. ábra) közbenső hőszigetelő réteggel és légréssel
- 12 cm vastag tégla falazatból (vakolva, ill. burkoló téglából készítve)
- vagy szerelt homlokzatburkolattal kialakított külső oldali előtéthéj mögötti átszellőztetett légréteggel készült falak.
A tiszta téglaszerkezetnek az az előnye, hogy egyanyagúak, azaz kerámiai anyagokból állnak, amelyeknek hőmérsékleti ingadozások és terhelés esetén azonosak a méretváltozási tulajdonságai, így repedésmentes szerkezet garantálható.
20. ábra:
- külső előtéthéj (falazott vagy szerelt)
- átszellőztetett légréteg
- hőszigetelés
- kiegyenlítő réteg (esetlegesen)
- falazat
- belső vakolat.
A kétrétegű falszerkezet a belső teherhordó részből – amely hőszigetelő falazóblokk – valamint a külső téglaburkolatból – falburkoló tégla – áll. A kettő között légrés van, ül. a szükség szerinti hőszigetelés.
A hővédelmet a nagy hőszigetelő képességű téglából álló hátfalazat, és/vagy a két falazati héj közötti hőszigetelő réteg garantálja. Utóbbi esetben hátfalazatként kisebb hőszigetelő képességű tégla is használható.
Kitűnő hőszigetelő képessége mellett ez a szerkezet nyáron is biztosítja a kellemes lakókörnyezetet, mivel a külső burkolótégla falazat árnyékolja a falszerkezet belsejét, valamint a légrésben áramló levegő folyamatosan hűti a belső falszerkezetet.
A kéthéjú falszerkezetben a külső héj feladata – a fenti kedvező hatásokon túl – az eső és viharvédelem, fontos szempont a megoldással elérhető esztétikai hatás is. A külső héj a hátfalazatra felhordott hőszigetelő anyagtól egy légréteggel van elválasztva. Ezen légréteg vastagsága 40 mm-nél kisebb nem lehet.
Ez a falazat ellenáll a legnagyobb időjárási igénybevételeknek. Biztos védelmet nyújt a legerősebb csapóeső terhelésnél is, mert a légréteg biztosítja a burkolati héj fugáin át esetlegesen behatoló nedvesség biztos elvezetését, megakadályozza a hőszigetelésbe ül. a hátfalba vándorlását.
A kéthéjú, réteges falszerkezetben a rétegtávolság 60 mm-nél kisebb és 150 mm-nél nagyobb nem lehet. A külső héj legkisebb vastagsága 90 mm.
Fokozott hőszigetelési igény esetén a hőszigetelés mértéke a légrétegben elhelyezett hőszigetelő réteg vastagságával megnövelhető. A légrétegvastagságra vonatkozó előírások betartása esetén lehetőség van mintegy 10 cm vastagságú hőszigetelőanyag beépítésére, amely a hátfalazat hőszigetelésével együtt lehetővé teszi a U=0,20 W/m2K hőátbocsátási tényező elérését.
Kétrétegű szerkezetnél úgy kell a fal építőanyagait megválasztani és elrendezni, hogy az maximálisan megakadályozza a hő áramlását és optimálisan elősegítse a nedvesség szabadba történő távozását. Ez azt jelenti, hogy az egyes rétegeknek kifelé csökkenő páradiffúziós ellenállással kell rendelkezniük.
Az átszellőztetett légréteg nélküli kéthéjú, közbenső hőszigetelő réteges falszerkezetek (magszigetelésű) páratechnikai HL nedvességvédelmi szempontból problematikusak, így alkalmazásuk nem javasolható.
A kéthéjú, közbenső hőszigetelő réteges falszerkezet kialakítások csak olyan falazóelemekből készülő teherhordó falazatok esetében javasolhatók, amelyeknél az igényelt falszilárdság biztosíthatósága mellett:
- 12 cm vastag téglából falazott előtéthéj esetén, annak a teherhordó falazatba történő bekötése az egy síkba eső habarcshézagokon keresztül megoldható, ill.
- szerelt homlokzatburkolatok esetén, annak tartó vázszerkezete a teherhordó falazatra biztonságosan felerősíthető.
Alábbi cikkünkben azt kívánjuk bemutatni, hogyan lehet kertünk néhány fénypontját megteremteni, mégpedig a kifejezés szó szerinti és átvitt értelmében egyaránt. Most ugyanis a külső létesítmények megvilágításán és egy kerti tó létesítésén van a sor.
Az mindenesetre kérdéses, hogy kerti vízmedencénk vonzerejét egy aranyhalraj betelepítésével is növeljük-e. A kis, esetleg csak 5-6 m2 felületű tavacskában ugyanis a halak gyakran nem találnak kellő táplálékot, ezért azokat etetni kell. A haltáppal azonban nagy mennyiségű tápanyag is a vízbe kerül, ami erősen megnöveli az algásodás veszélyét. A túlzott mértékben tenyésző alga akadályozza a többi vízinövény fejlődését és megzavarhatja az egyébként is labilis ökológiai egyensúlyt.
Ha valaki mégsem tud meglenni halastó nélkül, halainak számát a jól bevált „0,5 m3 vízre egy aranyhal” tapasztalati formulának megfelelően korlátozza. Az is fontos, hogy a halakkal benépesített tónak kellő mélysége is legyen. A víztükör alatt legalább 1 m mélyen elhelyezkedő mélyvízi övezet megvédi a halakat a fagytól és a hőségtől.
Használjunk haletető gyűrűt, és egyszerre mindig csak annyi táplálékot adjunk a halaknak, amit kb. 10 perc alatt megesznek.
A kerti tóban örömünk telik
Ha munkából hazaérve fáradt tekintetünket egy kerti tó víztükrén pihentethetjük meg, gyorsan elillan a mindennapok feszültsége és stresszé. Már egy kis vízfelület is üdítő oázissá tudja varázsolni az unalmas gyepfelületet.
Mielőtt arra kerülne a sor, hogy egy langyos nyári este lábunkat az üdítő vízbe lógassuk, ezt a „természet adta létesítményt” gondosan meg kell terveznünk. Kétféle, sajátkezű elkészítésre egyaránt alkalmas tórendszer között választhatunk: vehetünk kész tómedret vagy a meder kibélelésére való tófóliát. A kész tómeder nagysága és alakja természetesen eleve adott, a tófólia használata viszont sokkal nagyobb alkotói szabadságot tesz lehetővé. Először egy tófóliával bélelt tó készítését mutatjuk be.
Ha a kertben csak néhány négyzetméternyi hely áll rendelkezésünkre, tudomásul kell vennünk azt, hogy egy ilyen mini tó ökológiai egyensúlyát nagyon nehezen lehet fenntartani. A megvalósítható legkisebb tóméret ezért 4 m2. A kis telkek tulajdonosai a tavat lehetőleg a kert szélén helyezzék el. Ügyeljünk arra, hogy a tavat legalább napi 5 órán át süsse a nap. A közelben ne legyenek bokrok és fák: egyrészt azok lehulló levelei, másrészt gyökerei okozhatnak gondot.
Ha nagy a telkünk, akkor (az előbb említett feltételek figyelembevételével) már sokkal szabadabban tervezhetünk: miért ne legyen egy patakunk, amelynek vize zuhatagon keresztül ömlik bele a tó medrébe? Ezt mutatjuk be második példánkban.
A nagy tómeder kiemeléséhez markolóra van szükség
Amikor a tó és egy esetleges patakmeder helyét kiválasztottuk és cövekekkel ki is tűztük, hozzáláthatunk a tó gödrének kiemeléséhez. Kb. 2 m3-ig lapáttal is megbirkózhatunk a munkával, a nagyobb tavak medrének földtömegéhez azonban inkább markoló való. A mélyvízi övezethez legalább 80 cm mélységre van szükség. Mivel azonban a gödör aljának a majdani tómeder feneke alatt legalább 20 cm-re kell lennie, a földből kimélyítendő gödröt a későbbi vízszint alatt legalább 1 m mélyre kell készíteni.
Minél mélyebb a tó, annál kevésbé melegszik fel a benne lévő víz. Ez lassítja az algák szaporodását.
A meder szélét teraszosra képezzük ki, ide fognak kerülni a kövek és a növények. Legkésőbb ilyenkor távolítsuk el az összes hegyes követ, gyökérmaradványt és egyéb kemény talajrészeket. Ezután vizesítsük meg a talajt, hogy a most kialakítandó (5 cm vastag) homokrétegnek megbízható alapot teremtsünk. A homokot óvatosan, vizezve és simítva helyezzük el. Homok helyett vastag geotextíliát is leteríthetünk a gödör aljára.
Ezután terítsük le az egy darabból készített, fekete tófóliát (az anyag minimális vastagsága 0,5 mm). Aki első ízben kerül abba a helyzetbe, hogy egy ilyen, többnyire rendkívül nagy fóliával kell ügyetlenkednie, bizonyára hálás lesz a következő ötletért: A fóliát hajtogassuk csíkba és így fektessük át a tómeder közepén. Ez a csík már szorosan feküdjön rá a teraszok síkjára és a tómederre is. Ezután másodmagunkkal hajtogassuk szét a fóliát, először a gödör egyik, azután a másik felére. A fólia vegye fel a teknő alakját, feszültségek lehetőleg sehol se maradjanak benne!
Szakmai fogás: tegyünk a fóliának a tó alján fekvő részére homokot és kavicsot és öntsünk már most némi vizet is bele. A tófólia ettől a helyére húzódik. A legmélyebb helyről elindulva simítsuk el a fóliát egészen a partig. A ráncokat hagyjuk úgy, ahogyan vannak. Semmilyen körülmények között nem szabad azokat felvágni, csak eligazgatni.
Ne használjunk építőipari fóliát, hanem csak speciális EPDM gumi vagy PVC tófóliát, amelyet úgy vegyünk meg, hogy tómedrünket lehetőleg egyetlen darabbal be lehessen teríteni. Mind a PVC (12 x 25 m), mind a Firestone EPDM gumifólia (15,25 x 30,5 m) igen nagy méretekben kapható, de szükség esetén mindkét típus egyszerűen, akár házilag is ragasztható/leplesíthető.
A fóliaméretek számítása:
A tó maximális hosszához adjunk hozzá a szegélyekre 2 x 50 cm-t, továbbá a tervezett mélység kétszeresét. Pl. ha a tó legnagyobb hossza: 4,50 m, a tervezett mélység: 90 cm, akkor a fólia hossza: 4,50 + 0,60 + 1,80 m, azaz összesen 6,90 m. A szélességet ugyanezzel a képlettel számítjuk ki.
A tó talaját taviföldből, kavicsból, homokból és kövekből építjük fel, a meder közepétől indulva a part felé haladunk.
A tó szélen lévő, látható fólia-darabok nem túl szépek, ezért azokat természetes anyagokkal teljesen el kell rejteni. Erre jól bevált a homok, agyag, kavics és a nagyobb kövek. Használható a kőzúzalékos fólia (40, 60, 100, 120 cm) vagy kókuszháncsból készült töltésgyékény is. A tó körül kb. 50 cm széles part menti zónát alakítsunk ki. A fóliát itt teljesen takarjuk be homokkal/tavifölddel/szubsztrátummal és/vagy kövekkel.
Nagyon jó megoldás, ha a tófóliára a part mentén rézsűfonatot teszünk. Ezt a nejlonfonatot (esetleg kókuszfonatot) később behálózzák a gyökerek, ami megvédi a tófóliát.
Érdemes tudni: A fóliát húzzuk néhány cm-rel magasabbra, mint a későbbi víztükör szintje, nehogy a tó melletti föld „kiszívja” a vizet a tóból (kapilláris zár, felső rajz). A tóból vezessünk enyhe emelkedéssel vízelvezető csövet pl. az esőcsatorna ejtőcsövébe, nehogy egy hosszabb esős időszak alatt a tó kiontson (alsó rajz).
A kerti tó gödrét legalább 1 m mélyre ássuk ki.
A köveket, gyökereket és egyéb kemény talajrészeket távolítsuk el. A meder szélét teraszosra képezzük ki.
A gödör aljára terített 5 cm vastag homokréteg megvédi a tófóliát.
A nagy fóliákat könnyebben le lehet teríteni, ha azokat előbb összehajtogatjuk.
Másodmagunkkal először a fólia egyik, majd a másik felét hajtogassuk szét.
A fólia rögzítéséhez a meder aljára tegyünk homokot és kavicsot, és töltsünk be vizet is.
A tó talaját virágfölddel, kaviccsal, homokkal és kövekkel építjük fel, egészen a meder partjáig. Speciális taviföldet használjunk.
Ebbe a tóba egy kis patak is ömlik. A patak medrét szintén fóliából alakítjuk ki.
A túlnyúló, felesleges fóliát éles késsel vágjuk le.
Mesterséges forrás. Kifolyónyílása a kövek közé van rejtve, a szivattyú a tó alatt van.
Terasz mellé telepített tó
Különösen szép. ha a tó közvetlenül a terasz mellett van. A terasznak ebben az esetben erős alapot kell készíteni, amely a tófólián kívül helyezkedik el. Az alapot betonozzuk vagy mészhomokkőből falazzuk fel. Az alapozás kb. 50 cm mély legyen.
A munkát a növényzet betelepítésével fejezzük be, amely szintén felelős a kerti tó megfelelő „működéséért”. A növények gondoskodnak az oxigéntartalom fenntartásáról, tisztán tartják a vizet és némileg árnyékolnak is. Az oxigént felvevő halak látják el a növényeket széndioxiddal.
A part menti zónát gondosan alakítsuk ki, nehogy a fólia széle valahol látható maradjon.
Lassan kialakul a tó és az abba beömlő kis patak formája.
Végezetül ültessük el a növényeket. A vízfelületen kívül füveket és évelő növényeket telepítsünk.
Eltart egy darabig, míg a természet „birtokba veszi” a tavat. Az ökológiai egyensúly szempontjából fontos, hogy a tó felületének legalább egyharmadán növények tenyésszenek.
A barkácsáruházakban ugyan a különböző mocsári és vízinövények nagyon széles választéka kapható, mégis érdemes a növények kiválasztásánál csak néhány fajra szorítkoznunk. Ilyen lehet pl. a tündérrózsa (mély vízbe), a sásnőszirom és a mocsári nefelejcs (sekély övezetbe). A vízfelületen kívül elsősorban füveket és évelőket ültessünk.
A növényeket finom szemű vízi ültető kosárba tegyük be. így a tóba kerülő föld ott marad, ahova való és a növények növekedését mindig ellenőrzés alatt tudjuk tartani. Fontos ugyanis, hogy a tó felületének legfeljebb egyharmadán engedjük meg a növények elszaporodását. Az ökológiai egyensúly fenntartásához víz alatti növényekre is szükség van.
A növények telepítésének ideje alatt a tavat csak részlegesen (nagyjából félig) töltsük meg vízzel.
Ha sikerült a kerti tóban olyan életteret teremteni, amely egyensúlyban tartja saját magát, akkor ne cseréljük a tó vizét. Az elpárolgott vizet pótolja az esőzés, esetleg összegyűjtött esővízzel egészítsük ki. Vízpótlásra vezetékes vizet csak mértékkel használjunk.
Vigyázat: ha gyerekek vannak a családban, és mégis tavat szeretnénk készíteni, gondoskodjunk arról, hogy a gyerekek ne tudjanak a tóba beleesni (pl. kerítsük azt körül)! A víz ugyanis mágikus vonzerőt gyakorol a gyerekekre. Helyezzünk a tó aljára legalább 3-5 cm vastagságban szubsztrátumot.
Ez olyan speciális hő eljárással készült kőzetanyag, amely nagy külső és belső felülettel rendelkezik, és megfelelő életteret ad a vízminőséget legalább 60 %-ban befolyásoló nitrifikáló baktériumoknak. A szaküzletekben, barkácsáruházakban kapható Bactifit. amely dehidratált állapotban lefagyasztott baktériumtenyészet. Új telepítésű tavaknál és tavasszal a Bactifit segítségével sokkal hamarabb kialakul a biológiai egyensúly.
A rajz egy mesterséges patak vizének körforgását szemlélteti.
Ha azt szeretnénk, hogy hosszú patak kanyarogjon kertünkben, akkor először a patak ágyát…
…emeljük ki. A tófólia védelméhez geotextíliát vagy homokréteget terítsünk a meder aljára.
Erre kerül a patakmeder alsó szigetelése.
Amikor a fólia már jól elhelyezkedett a mederben, a kiálló fóliaszéleket vágjuk le.
A pataknak erre a részére kerül majd a forrás.
A fólia letakarására kisebb-nagyobb köveket alkalmazunk.
A „forráskövet” kőfaragóval fúrassuk át és csatlakoztassuk hozzá a táptömlőt.
Állandóan mozgásban: még egy mesterséges patak is lehet megnyugtató
Csobogó patakot szeretnénk a kertünkbe? Nem probléma: Amikor a „főtó” teknőjét kiemeljük, egyúttal a patak medrét is alakítsuk ki. Ezt a medret azután készen kapható vízesésidomokkal vagy tófólia-maradékokkal lehet kibélelni (majd ezt a szigetelést földdel, homokkal, kövekkel és növényekkel fel is lehet öltöztetni).
A patakmeder felépítését a tónál kezdjük és átlapolásokkal haladjunk felfelé. A patak folyásának útjában álló akadályok a víz csörgedezését természetessé teszik.
A patak működési elve
A tómeder alján szivattyú helyezkedik el. A víz tömlőn át jut el a patak legmagasabban lévő pontjára, mondjuk a forráshoz. A víz kifolyását rejtsük néhány kő alá (vagy éppenséggel tegyük láthatóvá, mint egy forrást). Indítsuk el a szivattyút és a víz máris mozgásba jön. Ezzel oxigént juttatunk a vízbe, egyúttal annak felmelegedését is lassítjuk.
Amikor megvesszük a szivattyút, vegyük figyelembe a felállítási helye és a forrás közti magasságkülönbséget, valamint a tömlő keresztmetszetét.
Szökőkutat csak ott létesítsünk, ahol nincsenek növények. A legjobb, ha erre a célra a tó egy külön részét tartjuk fenn.
Ha a forráskövet a képen látható módon helyezzük el, bugyborékoló forrást kapunk.
A fóliát a part mentén rögzítő, különálló szegélyköveket ágyazzuk habarcsba.
A tömlőt a patakmeder mellett helyezzük el. Ha a patak jól működik, temessük be a tömlőt.
Süllyesszük be a szivattyút a tóba és próbaképpen indítsuk el.
Egy ilyen gondosan megépített patak minden lejtős területnek díszévé válik.
A tómedencék vásárláskor nagyobbnak látszanak, mint amilyenek valójában
A kereskedésben egy 2 m hosszú, függőlegesen a falnak támasztott tómedence nagyon nagynak tűnik. Amikor azután a kertben beássuk, akkor látjuk, hogy még tócsának se igen nevezhető. Először jelöljük ki a kertben tavunk kívánatos méretét, azután kezdjük el keresni a megfelelő medencét.
Az előre gyártott tómedencét úgy építsük be, hogy közben ne deformálódjon. Ne maradjanak alatta üregek és a feszültségeket is kerülnünk kell. Gondos munkára van tehát szükség. Nem biztos, hogy igaza van annak, aki úgy véli, hogy kész tómedencével gyorsabban lehet a tavat elkészíteni, mint tófóliával.
A létesítés menete:
Először cövekekkel jelöljük ki a talajon a medence alakját, azonban a vízszintes szegélyt ne vegyük figyelembe. A jelölések alapján ássuk ki a gödröt a sekély víz szintjéig (első terasz). Tegyük le a medencét erre a síkra és jelöljük meg a következő zóna körvonalát.
Amikor ezt a részt is kiemeltük, folytassuk az eljárást mindaddig, amíg a tó fenekéhez el nem jutunk. A köveket, gyökereket és a földben lévő egyéb kemény darabokat távolítsuk el, az üregeket töltsük ki homokkal és alakítsunk ki egy vékony homokréteget. Erre tesszük rá aztán a medencét, majd azt vízmértékkel be is állítjuk.
Töltsünk a medencébe némi vizet, azután a medence szegélye és a gödör közti rést töltsük ki homokkal. A következő lépés: a medencét egészen a pereméig töltsük meg vízzel és a rést teljesen iszapoljuk be. Amikor mindezekkel készen vagyunk, jöhet a növények telepítése.
A műanyag tómedencék nagy választékban kaphatók. A tó alakját azonban mégis csak a kínálaton belül választhatjuk meg.
A tómedence helyét alakjának megfelelően, teraszosan kell kiásni.
Amikor a medence a helyére került, a gödör és a medence közötti rést iszapoljuk be.
Nagyobb tómedencék gödrének kiemeléséhez használjunk markolót.
Fontos, hogy a gödör alját szintezőléc és vízmérték segítségével pontosan vízszintesre simítsuk el.
Az óriás medencét két személy tudja a helyére rakni, elhelyezkedését vízmértékkel…
…hossz- és keresztirányban többször is ellenőrizzük. Ha minden rendben van, a medencét annak pereméig…
…töltsük meg vízzel. Így a medence nem kezd úszni az ezután bejuttatandó iszap felszínén.
A képen látható medencét a vízen kívül kövekkel is megtöltötték, hogy az iszapba jobban befészkelje magát. A köveket később távolítsuk el, a tó környezetét pedig növényekkel tegyük élővé.
Lámpák a kertben
A 12 V törpefeszültségnek köszönhetően a laikusok is vállalkozhatnak arra, hogy a kertet lámpákkal tegyék igazán hangulatossá. Egy ügyesen kialakított rendszer gyors szerelést és még sok minden mást is lehetővé tesz.
A GARDENA „lightline” kertilámpa-rendszere az össze- és szétszerelést egyaránt gyorsan lehetővé teszi, ezért módot ad arra, hogy tetszésünk szerint hol a teraszt, hol a tavat borítsuk fényárba. Az alábbiakból megtudhatjuk, hogy miért ilyen egyszerű a dolog.
Az induláshoz nincs szükségünk másra, mint egy 230 V-os külső dugaszolóaljzatra és egy komplett kertilámpa-készletre. Ezután már csak azt kell eldöntenünk, hogy a lámpákat helyhez kötötten vagy változtatható módon kívánjuk-e felállítani. A tennivalók a kétféle esetben a következők:
Helyhez kötött felállítás:
Határozzuk meg a lámpák és a trafó helyét. A trafót hozzáférhető módon (és lehetőleg eső ellen védve) kell felszerelni. Ügyeljünk arra, hogy szellőzése is meg legyen oldva. A kábel árkát 30 cm mélyre ássuk ki. Az árok aljára tegyünk kb. 5 cm vastag homokréteget.
Ezután tegyük be az árokba a csatlakozódugókkal és hüvelyekkel gyárilag készre szerelt főkábelt. Csatlakoztassuk ehhez a kábelhez a lámpákat. A lámpák elé kívánság szerint mozgásérzékelőt, alkonykapcsolót vagy vezérlőegységet is beiktathatunk.
Próbáljuk ki a rendszer működését, majd csavarozzuk a lámpákat a földhöz vagy a falra. A kábeleket egy második homokréteggel takarjuk be, majd temessük vissza az árkokat. Ha a lámpákat ágyások belsejébe vagy a gyepfelületre akarjuk tenni, a lámpa talpára erősítsünk ún. tüskéket. így a lámpákat egyszerűen csak le kell szúrni a földbe.
Mobil elrendezés:
Jelöljük ki a lámpák helyét, állítsuk össze a kábelt és bokrok alatt vagy az út szélén, szabadon fektessük le. A kábelek nemcsak a föld alatti fektetésre alkalmasak, hanem az időjárás viszontagságainak is ellenállnak, így az eső vagy hó semmiféle veszélyt nem jelent rájuk.
Vigyázat: mobil elhelyezés esetén a kábeleket úgy helyezzük el, hogy azokban ne lehessen megbotlani, ne tegyük tehát azokat a közlekedőzónákba!
A kertben nincs szükség vakító fényre
A kerti lámpák teljesítménye jóval kisebb, mint a lakóhelyiségekben alkalmazott világítási rendszereké. Végtére is nem az a célunk, hogy a kertet nappali fénybe borítsuk, hanem egyes részeit ki akarjuk emelni és az egészet hangulatossá szeretnénk tenni. Ezért a kert elszórt fénypontokkal való dekorálásához elegendő a lámpánkénti 3 W teljesítmény.
Út kivilágításához egymástól 2 m távolságban 10 W-os lámpákat helyezzünk el és csak nagyobb objektumok (terebélyes fa vagy egy szobor) éjszakai kivilágításához használjunk nagyobb teljesítményű, max. 50 W-os halogénlámpákat.
A trafónak illeszkednie kell a választott lámpákhoz. Szükséges teljesítményének kiszámítása igen egyszerű. Adjuk össze az összes lámpa wattszámát és már meg is kaptuk az eredményt. Példa: ha 6 db 3 W-os és 3 db 10 W-os lámpát akarunk a trafóra rákötni, ezek együttes teljesítménye 48 W, azaz 50 W teljesítményű trafóra van szükségünk. A lámpák összesített teljesítménye ne legyen nagyobb, mint a trafó teljesítménye, annál némileg kisebb azonban lehet.
Ügyelni kell a trafó által ellátandó hálózat hosszára is. Ha ez pl. 30 m, akkor a lefektetett tápvezetékek teljes hossza nem lehet több mint 30 m.
Az itt bemutatott kertilámpa-rendszert a szükséges dugaszokkal és hüvelyekkel már gyártáskor felszerelték, azt tehát laikusok is könnyen össze tudják állítani.
Ez tartozik egy kerti lámpához: a dugasszal ellátott bekötőkábel villámgyors szerelést tesz lehetővé. Mindössze a készlethez tartozó „áramszedőt” kell…
…rácsavarozni a tápkábelre ott, ahol a lámpát csatlakoztatni akarjuk. Ezután a két elemet össze kell dugni.
A lámpa így néz ki felszerelve. Ha van külső dugaszolóaljzatunk, a kertilámpa-rendszer valóban percek alatt üzembe helyezhető.
A kerti lámpák választéka nagyon nagy. A rendszert fali lámpákkal is kombinálni lehet. Ebben az esetben azonban szebb, ha a kábelt a vakolat alatt vezetjük.
Ha a lámpákat bokrok alatt vagy a gyepfelületen akarjuk felállítani, használjuk az ún. tüskéket. Ezeket alulról kell feltolni a lámpák talpára és a többi…
…már tetszésünkre van bízva. A dekorációt bármikor átalakíthatjuk és a kerti lámpákat az aktuális igényeknek megfelelően áthelyezhetjük.
Kerti öntözőrendszerek
Víz nélkül a növények elpusztulnak. A mi éghajlatunkon azonban nincsen elegendő csapadék, ezért kertjeinket öntözni kell. A kannák és gumitömlők kora azonban lejárt: manapság az intelligens öntözés, a szórófejes és mikroöntöző rendszerek korát éljük.
A legegyszerűbb öntözőtechnika az öntözőfejes kerti tömlő. Ezt előkertekben, sziklakertekben és 250 m2-nél nem nagyobb családi kerteknél érdemes alkalmazni. Ezzel azonban az a probléma, hogy egy munkába járó háztulajdonosnak általában nincsen ideje korán reggel felkelni az öntözéshez, nem is beszélve a nyári szabadságról, amikor hosszabb-rövidebb időre elutazunk.
Ezért a korszerű öntözési technikákat már a kisebb kertekben is érdemes alkalmazni, a nagyobb telkeken pedig egyenesen szükségszerű. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy például a mikroöntözéssel a kiadásoknak akár kétharmadát is megtakaríthatjuk!
A választott megoldás kertünk adottságaitól és természetesen anyagi lehetőségeinktől is függ.
A hagyományos tömlős öntözést is korszerűsíthetjük: a könnyen repedő, nehéz gumitömlőket cseréljük korszerű, többrétegű, hosszabb élettartamú műanyag tömlőre. A tömlő mozgatását megkönnyítik a tömlőtartók és a tömlőkocsik. A tömlőre gyorscsatlakoztatóval ellátott esőztetők, öntözőpisztolyok és kör- vagy négyszögöntözők (kör és négyszög alakú területet ellátó öntözők) egy mozdulattal csatlakoztathatók. A tömlős öntözés azonban alapvetően így is sok kényelmetlenséggel jár.
Beszerezhetünk hordozható kerti zuhanyokat is, ezeknél a zuhanyfejet egy hosszabbító rúdra kell erősíteni, amelyet a földbe szúrnak le vagy háromlábú állványra állítanak.
Műanyag hordozható tömlőtartó (fotó: GARDENA).
Egyszerű tömlőkocsi (fofó: GARDENA).
Öntözőpisztoly és gyorscsatlakozó (fotó: GARDENA).
Hordozható kerti zuhany (fotó: GARDENA).
A nagyobb alapterületű kertben megkönnyíti a tömlő használatát a víz föld alatti szétvezetése vízkonnektorokba. Ennek egyik legelterjedtebb változata a Pipeline-rendszer. A vízkonnektorokat a leggyakrabban öntözött területek közelébe telepítsük. A konnektor fedelét felpattintva arra egyszerűen rápattinthatjuk a gyorscsatlakozóval felszerelt, pisztolyos szórófejjel vagy esőztetővel kialakított tömlőt. Használhatunk kör- vagy négyszögöntözőket is.
A föld alatti öntözővezeték-rendszert alaposan tervezzük meg. Rajzoljuk fel a kertet méretarányosan milliméterpapírra. A ház és az utak mellett minden kerti objektumot (pl. garázs, lugas, grillező sarok) rajzoljunk fel; tüntessük fel a fákat, ágyásokat stb.
A hálózat kiindulópontja a vízcsap vagy a kerti kút melletti szivattyú. Döntsük el a vízkonnektorok helyét és típusát. Rajzoljuk be az öntözőfejeket a hatótávolság feltüntetésével. A szórófejeket átfedéssel kell telepíteni. Rajzoljuk be a vezetékek nyomvonalát (ez mindig legyen egyenes, a szárnyakat T-elágazásokkal kössük be.
A kertben karókkal jelöljük ki a vízkonnektorok és elágazások, illetve a szórófejek helyét. Jelöljük ki a vezetékek vonalát. A kijelölés mentén ássunk 20-30 cm mély, kapaszélességű árkot. Az árkok fenekére szórjunk 5 cm vastagságban homokot, majd a tápvízforrástól indulva fektessük le az árokba a vezetékeket és kössük be őket.
Az elkészült hálózat tömítettségét a víz megnyitásával ellenőrizzük: miután tömítettük az esetleges csepegéseket, vékony rétegben szórjuk be homokkal a vezetékeket, majd töltsük vissza a földet és helyezzük vissza a gyepdarabokat. Locsoljuk meg a vezeték nyomvonalát, majd lábunkkal tapossuk le.
Zöldségágyásokat, fiatal gyümölcsfákat, sövényeket olcsón és hatékonyan öntözhetünk gyöngyöző tömlőkkel. Ezeket (amennyiben rövidebbek) gyorscsatlakozóval vízkonnektorokhoz, a hosszabbakat föld alatti csővezetékre kapcsolhatjuk. Az öntözést a csatlakoztatás helyén kell bekapcsolni. A rendszer működése kézi szelepekkel, öntöző automatával vagy komputervezérléssel szabályozható.
Víztakarékosság
Optimális és víztakarékos öntözést tesz lehetővé a vízellátás automatikus szabályozása. Az öntöző automatákat vagy öntözőkomputereket a bevezetőcsapra szerelik, ezek a terület kiválasztott pontjainak nedvességadatai és az esőérzékelő adatai alapján szabályozzák a vízellátást.
Az öntözőautomata az esetleges szárnyvezetékeket a megadott sorrendben kapcsolja be és ki. A be- és kikapcsolást elektromágneses szelepek vagy vezérelt elosztók végzik, ezeket a talajon vagy a föld alatt futó szigetelt kisfeszültségű kábel vagy mobil rádióadó köti össze.
Ma már Magyarországon is hozzáférhetőek az automatikus öntözőrendszerek. Ezek drágábbak, kivitelezésüket szakcégre kell bízni! Automatikus öntözőrendszerekhez a mikroöntözős technika ajánlott, ez a legvíztakarékosabb megoldás is. Lényege, hogy a föld alatt kis átmérőjű, elágaztatható csővezetékek futnak, amelyek cseppen-ként közvetlenül a növényekhez szállítják a vizet, vagy mikro-szórófejekhez csatlakoznak.
A csepegtetős öntözési mód elengedhetetlen feltétele a tiszta víz, mert a szennyeződések eltömhetik a csepegtetők nyílásait. Kisebb mikroöntözős rendszert ügyesebb barkácsolók maguk is telepíthetnek.
Föld alatti Pipeline-hálózat, amely öntözőkomputerrel csatlakoztatott kerti csaphoz csatlakozik.
Süllyesztett automata öntözőrendszer vázlata.
Nagyobb méretű ásott kút.
Fúrt kút.
Vízforrások
Az öntözőrendszer kialakításának alapvető feltétele a megfelelő vízforrás. Régebben ezt az ásott kutak jelentették. Manapság egy jó kút az emelkedő víz- és csatornadíjak miatt igazi kincs! Ásás helyett azonban már inkább fúrják. Ha a víz felszíne 10 m-nél mélyebben van, merülő nyomószivattyút kell alkalmazni.
Egyedül, építési engedély nélkül azonban nem foghatunk neki a kútfúrásnak. Érdeklődjünk a helyi elsőfokú építési hatóságnál. A munkálatok megkezdése előtt célszerű megkeresni a szomszédokat, jelenlétükben megmérni kútjaik vízszintjét, és az erről készült jegyzőkönyvet aláíratni velük.
Szakemberek segítségével (akik finom műszerekkel – pl. hidrolokátor -vannak felszerelve) állapítsuk meg, hogy mennyire kiadós a telkünkön található vízforrás. A kút létesítését a benyújtott terv alapján a hatóságnak engedélyezni kell.
Ha nem sekély ásott kútról van szó (6 m mélységig), érdemes olyan kútépítő céget választani, amelynek szolgáltatásaiban az építési engedély megszerzése is benne foglaltatik. 6 m-nél mélyebb ásott, illetve a 30 m-nél mélyebb fúrt kutat csak a Magyar Bányászati Hivatal engedélyével rendelkező cég vagy magánvállalkozó létesíthet.
Általában inkább fúrt kutat érdemes készíttetni, mert ennél valószínűbb, hogy a vízminőség megfelel az egészségügyi előírásoknak, ugyanakkor egy ásott kút vízhozama nagyobb, és készíttetése anyagilag is elérhetőbb. A vízminőség ellenőrzésére a tisztiorvosi szolgálattól kérhetünk bakteriológiai elemzést és vegyelemzést.
A kút létesítésének feltételei:
- emésztőgödröktől és szennyvíz-bekötőcsatornáktól legalább 5 m-re legyen kevésbé áteresztő talajnál (agyag), 12 m-re áteresztőbb talajoknál (homok, homokos kavics);
- üzemanyagtartályoktól 7 m (áteresztő talajoknál 20 m), ólaktól 10 m (áteresztő talajoknál 25 m), közutaktól és árkoktól 12 m (áteresztő talajoknál 30 m) távolságra legyen;
- járműmosásra használt területtől min. 15 m (áteresztő talajoknál 40 m) távolságra legyen.
A kútépítésre vonatkozó néhány további szabály:
- a kút környékét 2 m-es körzetben nem lehet beépíteni;
- épületen belül csak zárt (félrecsúszás ellen rögzített betonlappal fedett) kutak lehetnek;
- a kút körül 1 m-es körzetben vízzáró fugázott burkolatot kell kialakítani, a kúttól legalább 2 %-os lejtéssel; a kút környékére érdemes gyepet telepíteni;
- ha a kút közvetlen állványos vízkivezetéssel lett kialakítva, min. 5 m hosszú vízzáró elvezetőt kell kialakítani.
Ma a kertek több mint kétharmadát vezetékes ivóvízzel öntözik. Kisebb öntözőberendezéseket (öntözőfejes tömlők, csepegtető és mikroöntöző rendszerek) a kerti falicsapra gond nélkül csatlakoztathatunk, a nagyobb kihozatalú rendszereknél azonban bizonyos minimális nyomásra van szükség; ez fel van tüntetve a használati utasításban, bar-ban vagy MPa-ban (1 bar = 0,1 MPa).
A közüzemi vezetékrendszer nyomása általában 0,2-0,6 MPa (településenként, városrészenként kissé eltérő). A komolyabb öntözőrendszert érdemes a lehető legnagyobb, közvetlenül a vízórát követő leágazócsőre csatlakoztatni. Ezzel kapcsolatban kormányrendelet is rendelkezik.
Esővíz használata a kertben
Jóval kisebb lesz a vízszámlánk, ha legalább részben az esővizet is felhasználjuk. Összegyűjtéséhez manapság egyre gyakrabban használják a speciális, eresz alá helyezhető dézsákat és az előre gyártott, föld alatti műanyag vagy betontartályokat. A mészmentes esővíz a növényeknek sokkal jobban megfelel, mint a kemény kútvíz vagy a klórozott vezetékes víz. Ivóvízként azonban az esővíz semmiképpen sem használható!
A használati esővíz gyűjtőrendszerét tehát semmiképpen nem szabad összekapcsolni az ivóvízvezeték-rendszerrel! Öntözésre viszont tökéletesen megfelel, felhasználásával az éves használativíz-fogyasztásnak akár több mint felét is fedezni lehet! Telkünkön az esővíz gyűjtéséhez nem kell engedély; ha meglévő épületbe telepítünk új esővíztartályt, az bejelentési kötelezettséggel jár.
Ha az esővizet csak öntözésre használjuk, csak a nagyobb szennyeződéseket kell belőle eltávolítanunk az ereszcsatorna torkolatában elhelyezett lombkosárral, a csatornában összetekerve elhelyezett lombfogó hálóval, a közvetlenül a lefolyócsőbe helyezhető ferde levélfogó hálóval vagy a lefolyócsőbe helyezett gyűjtőszűrővel.
A lefolyócsőbe érdemes kézzel nyitható és csukható csappantyút beépíteni, ezzel meggátolható a lefolyótartály túltöltése. Az esővizet gyűjthetjük a lefolyócső alá helyezett fa- vagy bádoghordóval; a vizet legkényelmesebben a hordó fenekére helyezett búvárszivattyúval lehet kinyerni. Egyre gyakrabban alkalmazzák a műanyag gyűjtőtartályokat, amelyeket tartószerkezetre, a talajra, pincébe vagy a föld alá is telepíthetünk. Nagyobb mennyiségű esővizet általában egyedileg kialakított, föld alatti falazott vagy kiöntött ciszternában tárolhatunk, amelyből elektromos szivattyúval vételezzük a vizet.
Szivattyúk
A hordozható kerti szivattyúkkal akár folyó vagy patak vizét is felhasználhatjuk öntözéshez, amennyiben erre módunk van. A szivattyúkkal akár kerti tavacska avagy medence vizét is kiszippanthatjuk, bár ha a medence vize túl klóros, inkább a csatornába szivattyúzzuk.
Az elektromos és benzinmotoros szivattyúknak többféle típusa közül választhatunk. Az elektromos szivattyúk típusai: hordozható vagy fix elektromos kerti szivattyúk, búvárszivattyúk, oldalszívású búvárszivattyúk. Ezek óránként 2000-6000 L vizet szolgáltatnak. Elektromosenergia-ellátás hiányában két- vagy négyütemű, 1-3 kW teljesítményű benzinmotoros szivattyút alkalmazhatunk.
A kerti vízelosztó rendszer
A ház külső falán elhelyezett, az épület vízvezetékére csatlakozó vízcsap egy kisebb családi kert öntözésére még megteszi; nagy kertben azonban, ha pl. zöldségtermesztéssel szeretnénk foglalkozni, érdemes a városi vízvezeték-hálózatról saját vízórával ellátott öntözőleágazást kialakítani (amennyiben ezt a vízszolgáltató engedélyezi).
Egy 300-500 m2 területű szabályos kert öntözésére megfelel a csaphoz csatlakozó locsolótömlő, egy nagyobb területű kert öntözéséhez azonban már tömlőkocsi és legalább 3/4″-os tömlő kell. 1000 m2-nél nagyobb vagy nagyon hosszú és keskeny teleknél a gyakran öntözött területek mellett további öntözőcsatlakozókat kell kialakítani, amelyeket a föld alatt lefektetett csővezetékeken látunk el vízzel.
Érdemes vízkonnektorokat használni, amelyekhez gyorscsatlakozóval lehet a tömlőt csatlakoztatni. A nagyobb öntözőrendszereknél érdemes a vízelosztó rendszer tervezését és kivitelezését is a szakcégre bízni.
Automatikus öntözés
Az automatikus öntözés közvetlen elődje a vízcsapra szerelhető mechanikus szabályozóegység, amely megadott időpontban kapcsolja be és ki a kerti elosztórendszer vízellátását. Az elektronikus öntözőórák alkalmazásával az öntözés napi több alkalommal is ki-bekapcsolható.
Magyarországon is egyre gyakrabban alkalmazzák a saját föld alatti öntözőhálózatot vízkonnektorokkal, vagy az öntözőkomputerrel vezérelt sprinkleres (kiemelkedő szórófejes) öntözőrendszert.
Az öntözőkomputer működésének lényege a következő: a kert különböző pontjain érzékelők mérik a talaj nedvességtartalmát, a mérés eredménye pedig a mikroprocesszorba kerül. Ha túl száraz a talaj, és a beállított program megengedi (hiszen pl. déli kánikulában a locsolás ártana a növényeknek), a komputer megnyitja a vizet vagy bekapcsolja a szivattyút.
Természetesen nem kapcsol be a rendszer akkor sem, ha esőt jelez az esőérzékelő, vagy nagy a környezet nedvességtartalma. Öntözéskor a szórófejek kibújnak a földből, és megöntözik a beállításuk szerinti részt. Az érzékelő jelzésére aztán a mikroprocesszor elzárja a vizet, és a szórófejek visszahúzódnak a föld alá.
Az öntözés automatizálására háromféle módszer létezik:
- A legolcsóbb megoldás az öntözőkomputer és az automatikus elosztó alkalmazása.
- Drágább a kiemelkedő szórófejekkel (sprinklerek) és föld alatti vezetékkel kialakított, teljes területet ellátó öntözőrendszer alkalmazása, amelyet nedvesség- és esőérzékelő jelzéseire öntözőkomputer irányít. A nagyobb vízigény miatt a rendszert több szárnyra kell osztani. Az ilyen rendszerek telepítését szakcégre érdemes bízni.
- Kisebb területen, balkonnövényeknél vagy üvegházban érdemes csepegtetőöntözést alkalmazni. Ennél a megoldásnál a növény gyökerét öntözőkomputer vagy programozó egység által szabályozott csepegtetők vagy mikroszórófejek látják el az adagolt vízmennyiséggel.
A leggyakrabban használt automatikus öntözési módok (fotók: GARDENA).
A csapadékvíz gyűjtése és hasznosítása
Napjainkban, amikor az ivóvízkészlet mindinkább csökkenőben van, egyre sürgetőbb feladat az ivóvízzel való takarékoskodás. Az édesvíz kincs és minden cseppjét meg kell becsülnünk, mert a természet ritkasága. A Föld vízkészletének csak közel 1 %-a édesvíz, ivóvizet pedig csak az édesvíz felhasználásával tudunk előállítani.
A hosszú távú felmérések szerint Közép-Európában a 800 mm-es éves csapadékmennyiségű helyeken egy 160 m2-es alapterületű családi ház tetejére évente mintegy 100 m3 lágy, mérsékelten szennyezett víz esik. Mivel mészmentes, jobban megfelel a növényeknek, mint a kemény kútvíz vagy a klórozott vezetékes víz. Ivóvízként azonban semmiképp sem használható, mivel a levegő szennyezettsége rontja a víz minőségét.
Az esővíz gyűjtőrendszere semmi-féleképen nem kapcsolható össze az ivóvíz vezetékrendszerével, mivel az esővíz elszennyezné az ivóvizet. Öntözésre azonban az csővíz kitűnően alkalmas. Egy átlagos közép-európai családi házban működő négytagú háztartásban az egy főre eső napi vízfogyasztás 150 L, melynek csaknem felét a WC-öblítés, a mosás és az öntözés teszi ki, és csak elenyésző mennyisége szükséges ivásra, főzésre.
Így a napi vízszükséglet felét az esővízgyűjtésével, ill. annak felhasználásával ki lehet váltani. Ezzel nemcsak a Föld ivóvízkészletével takarékoskodunk, hanem hosszútávon saját háztartásunk vízhasználatát tesszük gazdaságosabbá és környezetkímélőbbé.
A leggazdaságosabb megoldás, ha az esővízgyűjtésről és elvezetésről már házunk tervezésekor gondoskodunk, hiszen ezzel megspóroljuk az utólagos beépítés költségeit. Házunk vízgépészeti kivitelezését célszerű úgy megoldani, hogy az alkalmas legyen az esővíz háztartási célú felhasználására, vagyis ha a WC-öblítést és a mosást az összegyűjtött, megtisztított esővízzel tudjuk üzemeltetni.
Az esővizet célszerű a talaj fagymentes mélységébe telepített „előre gyártott tartályokban” gyűjteni. A különböző űrtartalmú és szükség esetén további tagokkal bővíthető tartályok hosszú távon gazdaságos vízfelhasználást tesznek lehetővé.
A komplett házi vízellátó rendszer tartozéka egy olyan szűrő is, amely többszörös finom-szűrést végez, így a mosáshoz tiszta, lágy vizet kapunk, amelyhez lényegesen levesebb mosószerre van szükség, ráadásul még a mosógépünk élettartamát is meghosszabbítjuk. Az esővíz-tartályok telepítéséhez a következő tanácsokat adjuk:
Tervezéskor a tartályok nagyságát alapvetően 3 tényező határozza meg:
- az épületben az üzemeltetés vízszükséglete (tapasztalat szerint 75 L személyenként és naponta WC és mosógép használata esetén)
- az esővíz összegyűjtésére rendelkezésre álló tetőfelület nagysága
- a helyi átlagos csapadékmennyiség.
Az ajánlott biztonsági tartalék (kb. 21 nap) figyelembevételével normális esetben egész évben elegendő esővíz áll rendelkezésre. Nagyobb területű kert locsolása esetén ezen felül kiegészítés szükséges.
A szükséges űrtartalom gyakorlati kiszámítási módja:
pl.: személyek száma (4 személy) * napi vízszükséglet (75 L) * biztonsági tartalék (21 nap) = 6300 L
azaz egy négyszemélyes háztartásnál a szükséges esővíz mennyiségét egy 6500 L-es tartály fedezi. A kapható méretek: 1600 L, 2650 L, 3700 L, 4500 L és 6500 L-es tartályok. Amennyiben a 6500 L-es tartály nem fedezi a család víztartalék-igényét, ill. amennyiben egy társasház esetén nagyobb mennyiségű víztartalék összegyűjtésére van igény, úgy több tartály összekapcsolása könnyedén megoldható.
A készen kapható műanyag tartályok előnye a könnyű telepítés és tisztíthatóság, a teljes szigetelés, továbbá hogy ezen tartályok 100 % PE anyagból monolitikus (egybeöntve, varrat nélkül, rotációs) eljárással, bordás megerősítéssel készülnek, amelyekre 15 év garanciát ad a gyártó.
Ezen esővízgyűjtő tartályok nagy előnye, hogy a földbe építésük során egy tartálynyílás meghosszabbító elem ráépítésével olyan mélységbe kerülnek, ahol a tartályban levő víz a fagymentes rétegben van. Ezáltal megoldható a téli vízgyűjtés, a tartalékolás is, hiszen vizünk nem fagy be, így a tartály egész éven át üzemeltethető.
A föld alatti beépítésnek köszönhetően a víz hűvös marad (max. 11-14 °C), a sötétség miatt nem tudnak algák képződni és ezáltal a víz biológiai egyensúlya nem borul fel. A mikroorganizmusok az alacsony hőmérsékleten nem szaporodnak, ill. elpusztulnak. Így kémiai adalékanyagokra nincs szükség.
Németországban és más nyugat-európai országokban az ilyen típusú tartályok beépítése már széles körben elterjedt, hiszen az állam e rendszerek fejlesztését megfelelőképpen ösztönzi. Valószínűleg hazánkban is nagy áttörést jelentene, ha a környezetvédelemért mind a magánépítkezések, mind a társasházi vállalkozások érdekeltté lennének téve abban, hogy ilyen rendszereket építsenek be, ill. használjanak, amely hosszú távon elősegítené az ivóvízzel történő takarékoskodást.
Szivárogtató rendszer
Mivel a tartály beépítése során gondoskodni kell a felesleges esővíz elvezetéséről, erre a legjobb megoldás a szivárogtató rendszer kiépítése. A GARANTIA szivárogtató-alagút ideális megoldás a magánépítkezők számára, mivel nehéz szerszámok alkalmazása nélkül könnyedén lehet telepíteni és minden alagút – szemben a hagyományos kavics elvezető árokkal – kb. 800 kg kavicsot és 36 m dréncsövet helyettesít.
Az esővíz helyi elszivárogtatása egyre fontosabb. A városok és községek növekvő csapadékvíz-költségei megkövetelik az új lakóépületeknél a helyi elszivárogtatást. A rendszer, mely egy vagy több alagút-modulból és két végzáróelemből áll, tetszés szerint bővíthető egy vagy több sorban, soronként egy rétegben.
A rendszer elemeit síkba kell fektetni. Mindössze 11 kg tömegű elem könnyen mozdítható és helyezhető el a kívánt helyre. A rendszer tartósan kb. 3,5 t/m2-rel terhelhető, így a fölötte levő terület akár személygépkocsi-parkoló vagy parkosított terület kialakítására is alkalmas.
A rendszer előnyei:
- nagy elszivárogtató kapacitás,
- tetszés szerinti bővíthetőség,
- egyszerű, gyors beépíthetőség,
- 100 % víz befogadóképesség.
A szivárogtató-rendszer alkalmazását, ül. betervezését javasoljuk a településtervezőknek is, hiszen a településre hulló felszíni csapadékvíz összegyűjtését és elszivárgás közbeni tárolását ezen elemek beépítésével könnyedén és gazdaságosan meg lehet oldani.
Egyszerűbb, de elegáns megoldás a felszíni oszloptartály a csapadékvizének gyűjtésére, amelyet csak házi kertünk öntözésére használunk.
Az oszloptartály előnyei:
- Nagy tárolókapacitás mellett, aránylag kis helyigény,
- a tartály formatervezett, helytakarékos és stabil,
- kapható homok, gránitszürke és sötétzöld színben; ezek a színek megakadályozzák a gyors algaképződést,
- rögzítő szemek gondoskodnak a tartály stabilitásáról,
- a tartály beépítése nagyon egyszerű (a lefolyócsőbe illesztendő szűrön keresztül, amely megakadályozza, hogy a tetőről lefolyó vízzel együtt a szennyeződések is bekerüljenek a tartályba), kapható: 330, 500 és 1000 L-es méretben.
A tartály könnyű beépíthetőségét elősegíti a csekély súly és a hordófogantyús kiépítés, melynek segítségével a tartályt 4 ember könnyedén meg tudja fogni és a beépítés helyszínén az előkészített munkagödörbe tudja emelni. Egy 3700 L-es tartály súlya mindössze 150 k.
A fa az egész házépítés során végigkísér bennünket: fából készült a zsinórállvány és az alaplemez zsaluzata éppúgy, mint a tető szarufái és sok háznál az ablaktokok is. Léteznek emellett még fafödémek, fapadlók, fakorlátok, fabútorok. Ez a barkácsolók által is felettébb könnyen kezelhető anyag annyira sokféleképpen munkálható meg és színezhető is, hogy időtlenül tetszetős marad és soha sem válik unalmassá. Nem csoda tehát, hogy a fát a kertben is szívesen alkalmazzák.
Az időjárás hatásának állandóan kitett alkalmazásoknál azonban a kőanyagokkal ellentétben már a tervezéskor gondolni kell arra, hogy a fát az ultraibolya sugárzás, tartós esőzés és fagy ellen kellő védelemben részesítsük. Vannak fafajok, amelyek már a természettől fogva kellően ellenállóképesek, másokat speciális bevonatokkal kell a kertben való használatra alkalmassá tenni.
Ha az ebben a cikkben ismertetett alkalmazási és megmunkálási tanácsokat megfogadjuk, akkor a fából készült kerti építményeinkben évtizedeken át örömünk lesz. Még a lejtők megtámasztására vagy egyes területek egymástól való elválasztására beásott paliszádok is évekig olyanok maradnak, mint az első napon.
Pergola, kocsibeálló, terasz: fából minden készíthető
A fából készíthető kerti építmények listáját szinte vég nélkül folytatni lehet: hintaállvány, kerékpártartó és szeméttároló, kerítés, takarófal és kerti lugas, átjáró és híd a kerti tó felett és így tovább.
Ha azt akarjuk, hogy az időjárás viszontagságainak kitett faépítményeinkben hosszú éveken át örömünket leljük, akkor csak kiváló minőségű termékeket válasszunk. A következő oldalakon a kertben alkalmazható sokféle megoldást mutatjuk be. A bemutatott példák egy részét a külön kapható árucikkekből egyedileg lehetett összeállítani, más esetekben viszont komplett építőkészletek is kaphatók.
Ennek a cikknek a második részében azt is megismerhetjük, hogy hogyan kell a saját igényeink szerinti építmények anyagjegyzékét összeállítani.
Először azonban nem a fűrészt vagy a lazúrozó ecsetet kell kézbe vennünk, hanem ki kell választanunk a megfelelő anyagot. Mindenekelőtt a fafaj kérdésére kell választ keresnünk. Nem mindegyik deszka vagy léc viseli el ugyanis a szabad ég alatti megpróbáltatásokat.
Fatelítéssel impregnált lucfenyő vagy kezeletlen vörös cédrus?
Olyan terméket válasszunk, ahol biztosak lehetünk benne, hogy az tartós, jó minőségű fából készült.
Az alkalmazott faanyagok négy csoportba sorolhatók:
- Az erdeifenyő és a lucfenyő, amennyiben azt telítéssel impregnálták (ezt a zöld színű felület jelzi), még földdel érintkezve is hosszú ideig ép marad. A telítéssel végzett impregnálás azonban nem hatol le a faanyag közepéig, a vágási felületeket ezért favédő szerrel utólag is kezelni kell. Akkor járunk a legjobban, ha északi vidékeken termett, kismértékben vetemedő, negyedelő vágással készített faanyagot választunk. A repedések kialakulásának esélye ezeknél a legkisebb. A finom repedések, gyantakiválások és a fa felületének bizonyos (a növekedéssel összefüggő) hibái nem ártalmasak és azokat ne is tekintsük zavarónak. Végtére is az ilyen szabálytalanságok adják meg a fának, mint természetes építőanyagnak az utánozhatatlan karakterét.
- Színezett erdeifenyő és lucfenyő. A telítéssel impregnált fát két rétegben felhordott, olajalapú bevonattal látjuk el, ettől az előkezeléstől a felület enyhén fénylő lesz. Az ággöcsök és a finom száradási repedések a színes bevonat alatt is láthatók maradnak, a fa így megőrzi természetes jellegét. Szerelés után a helyszínen célszerű a kezelést még egyszer megismételni. Színezett oszlopokhoz vetemedésre kevéssé hajlamos, ragasztott faanyagot használjunk.
- Cédrus. A kezeletlen vörös cédrus (red cedar) fája kiváló minőségű, ág-göcsöket csak elszórtan vagy egyáltalán nem is tartalmaz és így a takarófalak, pergolák, növénytartó ládák és kerítések ideális építőanyaga. A szabadban alkalmazott vörös cédrust a benne lévő, természetes olajtartalmú anyagok még vegyszeres favédelem nélkül is rendkívül hosszú ideig ellenállóvá teszik. A cédrus fájának vöröses aranybarna színe az évek folyamán visszafogott ezüstszürkére változik, ha a fát színtelen, víz- és piszoktaszító lazúrral kezeltük. Az eredeti színárnyalatot csak úgy tudjuk megőrizni, ha a fát rendszeresen pigmentált lázárokkal kezeljük.
- Az Indonéziából származó bangkirai fát és a nyugat-afrikai irokofát, ezeket a csaknem csomómentes keményfákat a bennük lévő természetes anyagok a rovarok és a gombásodás ellen még a talajban is megvédik. Arra viszont számítanunk kell, hogy a fa felületén előfordulhatnak kisebb repedések és parányi lyukacskák. ez utóbbiakat a frissen kidöntött fán apró kukacok hozzák létre. Maguk az élőlények azonban már a fa száradása közben elpusztulnak.
Idővel a bangkirai és az irokofa is elveszti barnásvörös színét és hamarosan ezüstszürkévé válik. Az eredeti színárnyalatot a vörös cédrushoz hasonlóan itt is úgy lehet megőrizni, ha a fát festékpigmenteket tartalmazó lazúrral kezeljük.
A pergola a kert többfunkciós „berendezési tárgya”: növények felfuttatására és a belátás elleni védelemre egyaránt alkalmazhatjuk. Ha viszont úgy tetszik, a kikapcsolódás vagy társas együttlét színterének használt, árnyas lugas.
A téglából épített, masszív garázsnál lényegesen olcsóbb a fából saját kezűleg elkészített kocsibeálló. Az építéshez azonban ebben az esetben is szükség van statikai számításokra és hatósági engedélyre.
Az erdeifenyő és a lucfenyő, ha előzetesen telítéssel impregnálták, a kertben is sokáig ép marad.
A vörös cédrust nem kell impregnálni. Ha azonban az eredeti színárnyalatot meg akarjuk őrizni,…
…akkor lazúrral kell bevonni. Ugyanez a helyzet a keményfáknál (bangkirai és iroko) is.
Az erdeifenyőt és a lucfenyőt színezni is lehet, impregnálásra azonban ilyenkor is szükség van.
Néhány ügyes fogás, amelytől a fa tartósan szép marad
Ha kiválasztottuk azt az egy vagy több fafajt, amelyet kertünkben alkalmazni akarunk, akkor gondoljunk még néhány apróságra is, amivel elérhetjük, hogy a fa tarlósán szép mai adjon. így pl. a rovátkolt felületek és a lekerekített élek kis folyókákat képeznek és hozzájárulnak a fa felületének gombásodás elleni védelméhez. Ezeknek köszönhetően a fa, miután elállt az eső, hamarosan ismét száraz lesz.
A takarófalakra és az oszlopokra tegyünk profilos fedőléceket és oszlopsapkákat, így felülről nem tud behatolni a víz a szerkezetbe. Rozsdamentes, ötvözött acél csavarok és kapcsok alkalmazásával megakadályozhatjuk, hogy a nemes fát rozsdanyomok csúfítsák el. Az oldal közepén lévő keretes szövegrész néhány további érdekes favédelmi intézkedést is bemutat.
A következő, nagyon rövidre fogott felsorolásból megismerhetjük, mit kell tudnunk és hogyan kell eljárnunk, ha pergolát, kocsibeállót, teraszt vagy bármiféle egyéb faépítményt akarunk felállítani. Ezek az építést előkészítő információk minden esetben azonos elv szerint épülnek fel: tervezési ötletek, javaslatok a szerkezeti kialakításhoz, és a vásárlandó anyagok jegyzéke (vásárlási jegyzék).
Pergola és takarófal
Tervezési ötletek: A pergola olyan többfunkciós „bútordarab”, amely egészen sajátos jelleget kölcsönözhet a kertnek. Ha a pergola „egysoros”, akkor növények felfuttatására alkalmas támaszték és a belátás elleni védelem lehet a rendeltetése, de két- vagy akár többsorosan is kialakítható és társas együttlétre vagy kikapcsolódásra hívogató, szellős lugast alkothat. A pergola építését egyeztetni kell a szomszédokkal és az illetékes építési hatósággal is.
Konstrukciós javaslatok: A tartóoszlopokat a földbe bevert, ún. talajhüvelyekbe állítsuk (ez meggyorsítja a szerelést). Némileg több időre van szükség, ha az oszlopokat bebetonozott acéllábakhoz csavarozzuk (részletek az építési útmutatóban találhatók).
Vásárlási jegyzék: A pergola komplett építőkészlet formájában kapható (különböző méretek szerint csomagolva). Vásárlás előtt ellenőrizzük, hogy a még szükséges kiegészítő elemek, pl. takarófalak, növénytartó edények vagy kerti padok is megvehetők-e az alapmodulhoz illeszkedő kivitelben.
Jó tanács
A telítéssel impregnált és természetes állapotban hagyott fa bevonatát már 3-9 hónap elteltével fel kell frissíteni. A színesre mázolt fa a második bevonatot már felállítása után két hónappal megkapja.
A kocsibeálló építését is egyeztetni kell az építési hatósággal
Kocsibeálló. Tervezési ötletek: A kocsibeálló lehet egyszerűen lábakon az autó fölé állított, szellős fatető, de több járműnek helyet adó, oldalsó takarófalakkal ellátott építményként is megtervezhető és megépíthető. A kocsibeálló építését is egyeztetni kell a szomszédokkal és az illetékes építési hatósággal.
Konstrukciós javaslatok: A teherviselő oszlopokat H tartókhoz (H keresztmetszetű, bebetonozott tartóelemekhez) csavarozzuk. Az olyan iker-kocsibeállókhoz, amelyeknek a két kocsiállás között nincsenek középső oszlopaik, különösen erős szarugerendákat alkalmazzunk. Ilyen esetben feltétlenül el kell készíttetni a szerkezet statikai méretezését vagy az itt közölt építési útmutatóban szereplő adatokat kell alkalmazni.
Vásárlási jegyzék: Kocsibeállót is lehet venni építőkészlet formájában, de saját konstrukciónkat is elkészíthetjük. Az oszlopokat, szarugerendákat és a merevítőket a fejezet végén található építési útmutató segítségével méretezzük.
Terasz
Tervezési ötletek: A faterasz formáját és méretét is egyéni elképzeléseink szerint alakíthatjuk ki, mert az alatta elhelyezkedő, teherviselő szerkezet megépítése általában semmiféle problémát nem okoz.
Konstrukciós javaslatok: Az alapgerendákat erősítsük bebetonozott oszloptalpakra vagy fektessük beton járdalapokra.
Vásárlási jegyzék: A teherviselő gerendák és kereszttartók („szarufák”) hossza, keresztmetszete és száma az adott konstrukciótól függ. A burkolódeszkák vastagsága legalább 22 mm legyen. Teraszburkolatok és hasonló fapadozatok építőrendszer formájában is kaphatók.
Híd és átjáró
Tervezési ötletek: Csak nagy telken érvényesül. A tó vagy a patak, amely fölött a híd átível, legalább 10 m2 felületű legyen.
Konstrukciós javaslatok: Statikailag ellenőrzött építményt készítsünk.
Vásárlási jegyzék: Lehetőleg tetszetős részletmegoldásokat (korlát, íves szerkezet) tartalmazó építőkészletet vásároljunk.
Homokozó
Tervezési ötletek: A homokozót ne tegyük tűző napfényre.
Vásárlási jegyzék: a kiválasztott területet 75-100 cm hosszúságú paliszádokkal vegyük körül, amelyek 10-15 cm-re kiállnak a földből (ülőfelület). Alternatív megoldásként: vásároljunk építőkészletet.
Hinta
Tervezési ötletek: Statikailag ellenőrzött építményt készítsünk.
Vásárlási jegyzék: vásároljunk építőkészletet.
Kerékpártároló, szeméttároló
Tervezési ötletek: A tárolók nagyságát és a kertben való elhelyezését a kerékpárok és a szemetes tartályok figyelembevételével határozzuk meg. Az a legjobb megoldás, ha a helyszínen először 1 : 1 léptékű modellt készítünk (pl. lécekből és kartonból) és így kipróbáljuk, hogy annak méretei megfelelők-e.
Konstrukciós javaslatok: A bebetonozott tartóvasakhoz a kocsibeállóhoz hasonlóan csavarozzuk hozzá az oszlopokat, az oszlopok közti szakaszokat takarófalakkal töltsük ki.
Vásárlási jegyzék: oszlopok (9×9 cm), oszloptalpak vagy beverhető hüvelyek, takarófalak. A tetőhöz szarufák, deszkák, esetleg tetőfedő lemez.
Kerti lugas/szerszámkamra.
Tervezési ötletek: Kis kertekben a terület szélén állítsuk fel, nagy kertekben bárhol elhelyezhető.
Konstrukciós javaslatok: Csak statikailag ellenőrzött építményt készítsünk.
Vásárlási jegyzék: A legjobb, ha részletes építési útmutatóval ellátott építőkészletet vásárolunk.
Növénytartó edények, virágládák
Tervezési ötletek: Méretük és számuk egyéni elképzeléseinktől függ.
Konstrukciós javaslatok: A növénytartó edényeket maradék faanyagból magunk is összeállíthatjuk, de azok készen is kaphatók. A méreteket szabadon meg lehet választani.
Futtatórácsok
Tervezési ötletek: A ház falára szerelhetők, vagy a kocsibeálló oldalán, növénnyel befuttatott takarófalként alkalmazhatók. A rácsok készen kaphatók, de lécekből magunk is elkészíthetjük azokat.
Anyagok kombinációja: Ennél a pergolánál a futtatórácsok és a takarófaiak cédrusfából készültek, az oszlopok anyaga fém, és azok a lecsavarozást lehetővé tevő talpakkal együtt, készen kaphatók.
A faterasz alakját és méretét tetszőlegesen választhatjuk meg, mivel az alépítményt bárhol alá lehet támasztani.
Rovátkolt felület és lekerekített élek gondoskodnak arról, hogy az esővíz le tudjon folyni.
Rozsdamentes csavarokat és kapcsokat alkalmazzunk, így elkerülhetjük a rozsdafoltokat.
Hidacska a patak felett. Nagyszerű dolog, ha nagy telkünk van, amin patak is keresztülfolyik, így a kertet egy kis híddal is tetszetősebbé tehetjük.
Az építőkészlet formájában kapható fahomokozót gyorsan össze lehet szerelni.
Hintaállvány, mászóka és csúszda is kapható építőkészletek formájában.
A kerékpártárolót oszlopokból és takarófalakból állítjuk össze.
Szabványos elemek felhasználásával a kívánt méretű szeméttárolót is könnyen meg lehet építeni.
A paliszádok különböző méretekben kaphatók. Gyakran „támfalakat” is készítenek belőlük.
Tömör fából lépcsőket is lehet készíteni.
A különálló farácsokból teherbíró teraszpadlót készíthetünk (gyorsan lerakható).
A deszkakerítésre és az oszlopokra profilos léceket vagy fél gömbfákat erősítünk.
Házilag elkészíthetők, de készen is megvásárolhatók ezek a függőleges felületekre szerelhető futtatórácsok, amelyekre gyorsan felfut a növényzet.
A sokféle faépítményhez természetesen elsősorban a fából készített székek vagy padok illenek.
A kertben rendet kell tartani, ezért a kerti eszközök is saját házacskát kapnak.
Már a kertkapun látszik: itt olyanok laknak, akik szeretik a fát.
Előre gyártott elemekből összeállított pavilon: a kikapcsolódásra és baráti összejövetelre egyaránt alkalmas, kellemes hajlék gyorsan és egyszerűen felépíthető.
A takarófal elválaszt
A sorházak keskeny telkein nehezen lehet megoldani, hogy zavartalanul magunkban legyünk. A szomszédok túl közel laknak egymáshoz. Segít azonban a mindössze néhány centiméter vastagságú fonott kerítés, amelyből könnyű és a belátást mégis megakadályozó takarófal készíthető.
Keskeny telkeken a takarófal célja elsősorban a szomszédok egymástól való elkülönítése. Ha nagy telkünk van, a takarófal nagy pergolává vagy meghitt lugassá is bővíthető. A különböző konstrukciók teherviselő magját minden esetben oszlopok alkotják, amelyeket bevert talajhüvelyekre vagy bebetonozott oszloptalpakra lehet erősíteni.
A most következő elkészítési útmutatóban ezeknek az oszlopoknak és az azokra kerülő takarófalaknak (vagy futtatórácsoknak) a felállítását mutatjuk be. Először is azt döntsük el, hogy milyen vonal mentén kívánjuk a takarófalat felállítani, majd annak kezdő- és végpontjait tűzzük ki a terepen.
Az oszlopok helyzetének kijelölése
Az oszlopok helyzetének kijelölése előtt az alkalmazandó elemeket kell kiválasztanunk. A legolcsóbb takarófalak általában a 180 x 180, 150 x 180 és 100 x 180 cm-es (szélesség x magasság) szabványos méretekben kaphatók. A legolcsóbb változatok azonban sajnálatos módon egyben a legunalmasabbak is.
Mutatósabb a fából készült válaszfal, ha különböző takaróelemeket kombináltan alkalmazunk: a ferdén levágott elemek, köríves rátétek vagy közbeiktatott futtatórácsok megtörik a kerítés egyhangúságát. A megoldás tehát: menjünk el a barkácsáruházba vagy a fakereskedésbe és ott nyugodtan keresgéljünk. A fafalunk méreteit tartalmazó tervrajz természetesen legyen nálunk.
Vigyázat: amikor az elemeket összeválogatjuk, ne feledkezzünk meg arról, hogy a takarófalak vagy futtatórácsok és az oszlopok között kb. 1 cm távolságnak kell lennie. Pl. ha oszlopaink mérete 9 x 9 cm és két darab 180 x 180 cm-es takarófal elemet vásároltunk, akkor az ezekből összeállított takarófal teljes hossza 9 + 1 + 180+1+9+1 + 180 + 1 + 9 cm. összesen tehát 3,91 m lesz.
Betonalap vagy talajhüvely?
A takarófalak szerelésének legstabilabb módszere bebetonozott tartóvasak (H keresztmetszetű tartóelemek) alkalmazása. A tervrajz alapján a terepen is kijelöljük, majd kiássuk a tartóvasak 80 cm mély alapgödreit.
Ezután csavarozzuk rá ezeket a H tartókat az oszlopokra. A munka következő lépése némi türelmet igényel. A kezdő és záró oszlopot ugyanis „szabadon lebegve” kell az alapgödrében a megfelelő helyzetbe beállítanunk. A felállítást megkönnyíti, ha az oszlopokra tetőlécekből és deszkákból ideiglenes kitámasztókat készítünk.
A közbenső oszlopokat a két szélső oszlop fejrésze közé kifeszített zsinórhoz igazodva állítjuk be. Amikor az összes oszlop a megfelelő helyzetben áll, felszerelhetjük azokra a takarófalakat, futtatórácsokat vagy egyéb elemeket. A munkának ebben a szakaszában még nagyon egyszerűen lehet módosítani az oszlopok helyzetét.
A fal tehát már teljesen felépült, azonban még mindig csak ideiglenesen van megtámasztva. Még egyszer ellenőrizzük vízmértékkel az összes elemet, majd töltsük ki betonnal az alapgödröket. Keverési arány: 4 rész kavics, 1 rész cement. Csak annyi vizet adjuk hozzá, hogy a sűrű betont még éppen be lehessen tölteni a gödrökbe.
A betöltött betont vasrudakkal (csömöszölés) vagy a vakolókanállal tömörítsük. Óvatosan dolgozzunk, hogy a beállított teljes szerkezet a helyén maradjon. A kitámasztó segédléceket 2 nap múlva le lehet szerelni és ezzel készen is van a takarófal. Hamarosan (2-3 hónapon belül) el kell végezni a bevonat első, felfrissítő felújítását.
A szerelés gyorsabban megy, ha a bebetonozott tartóvasak helyett beverhető talajhüvelyeket használunk. Ennek előfeltétele természetesen az, hogy a talaj ne legyen túl kemény vagy köves, mert a tartóhüvelyeket csak így lehet függőlegesen beverni. A mozgatható tartóhüvellyel ellátott beverhető hüvelyek a helyzet kismértékű korrekcióját is lehetővé teszik.
A tervezett takarófal helyét szintezővonalzóval jelöljük ki a talajon. A szerelést az egyik oldalon kezdjük el. Üssük be a földbe az első két talajhüvelyt. Ehhez nehéz kalapácsot használjunk, az oszlopok tartására kialakított nyílásba pedig tegyünk ütőfát, így nem sérülnek meg a tartóvasak.
Csavarozzuk rá a két első tartóra az oszlopokat, majd tegyük be ezek közé az első takarófal elemet. Ezt követően verjük be a harmadik talajhüvelyt, csavarozzuk rá az oszlopot és szereljük fel a második takarófal elemet. A munkát ebben a ritmusban folytassuk.
A takarófalak és az oszlopok élettartamának megnöveléséhez gondoskodjunk arról, hogy azok ne kerüljenek a földdel közvetlen érintkezésbe. Célszerű ezért, ha a szerelést az előzőkben említett (akár bebetonozott, akár bevert) oszloptalpakkal végezzük.
Ha az oszlopokat mégis be akarjuk ásni, akkor legalább a következőkre ügyeljünk:
- Olyan mély gödröt ássunk, hogy abba az oszlop magasságának negyede/ harmada beférjen és az oszlop alatt még mintegy 20 cm vastag szivárgóréteg maradjon. A 2,65 m magas oszlop végül 1,90 m magasan fog a földből kiállni, az alapgödörnek tehát 95 cm mélynek kell lennie. A gödörbe töltsük be a szivárgóréteget alkotó kavicsot, állítsuk be az oszlopot, majd a gödröt magasságának 2/3 részéig töltsük meg földdel. A földet döngöléssel tömörítsük.
- Ebben a magasságban formázzunk az oszlop körül egy 10 cm vastag betongyűrűt. Ez a kialakítás növeli a stabilitást. Ezt a gallért takarjuk be termőfölddel.
- Az oszlopokra csavarozzuk fel a takarófal- vagy futtatórács-elemeket úgy, hogy azok a talajtól mintegy 10 cm távolságban legyenek. Ezzel csökkentjük a felverődő víz káros hatását.
Jó tanács
Takarófalakat, futtatórácsokat és fantáziadús kiegészítő elemeket sokféle fafajból, különböző színekben és méretekben lehet kapni. Az igényesen kidolgozott kerítésmezők növényzet nélkül is szépek.
Ezen a példán a futtatórácsok elválasztják ugyan a környezetétől a parányi kertet, mégsem keltik a „befalazottság” érzését. Az elhatárolás különösen diszkrétté válik, amikor a növényzet teljesen ellepi majd a rácsokat.
A takarófal építése előtt készítsünk tervrajzot, figyelembe véve a rendelkezésre álló elemek méreteit.
Ha a takarófal teljes nyomvonalát véglegesen eldöntöttük, jelöljük meg cövekekkel annak kezdő- és végpontját.
A kezdő- és végpont között feszítsünk ki zsinórt, ennek segítségével tűzzük ki az összes többi oszlop helyzetét. Itt figyelembe kell vennünk a kiválasztott takarófal elemek méreteit.
A betonalapoknak ássunk 80 cm mély gödröket. Ha az oszlopokat alapozás nélkül ássuk be a talajba, akkor a gödrök mélysége 95 cm legyen.
Állítsuk be „szabadon lebegve” az első és utolsó oszlopot az alapgödörbe. Az oszlopokat szerelés közben tetőlécekből és deszkákból összeállított, ideiglenes támaszok tartják.
Betonalapba való erősítés esetén az oszlopokat tartóvasakra (H tartókra) szereljük fel.
Beásott oszlop: alul kavics szivárgóréteg, felül betongyűrű.
A közbenső oszlopokat az első és utolsó oszlop közé kifeszített zsinór mentén állítjuk be. Az oszlopok helyzetét vízmértékkel ellenőrizzük.
Amikor az oszlopok a helyükön vannak, csavarozzuk rá azokra a takarófal elemeket. Most még van mód a korrekciókra. Az ezután következő betonozásnál vigyázzunk, hogy a beállított szerkezet a helyén maradjon.
A tartóvasak bebetonozásánál gyorsabb, ha a szerelést beverhető talajhüvelyekkel végezzük.
Lejtős terepen felállítandó takarófalnál először az oszlopokat kell beállítani és beerősíteni.
Az oszlopok közé kerülő takarófalakat és futtatórácsokat lécekből magunk is elkészíthetjük. Így a takarófal tökéletesen hozzáidomítható a terep magassági viszonyaihoz.
Fatető az autónak
Kétszer is rá kell néznünk erre a képre, hogy felfedezzük rajta az iker-kocsibeállót. A szerkezetet alkotó, szürke faelemek ugyanolyan színűek, mint a homlokzati falak burkolata. A többi már a növényzet dolga: a nagy kocsibeálló nehézkes tömegét néhány év alatt dús lombok rejtik el.
A kocsibeálló szinte soha nem hat olyan nehézkesnek, mint egy épített garázs. A fából készült, szellős tetőzet az építkezés költségvetését is kevésbé terheli. Ha pedig a kerékpárokat és a kerti szerszámokat lakat alatt kívánjuk tartani, kombináljuk a lábakra állított fatetőt egy tároló kamrával – éppen úgy, mint az itt bemutatott példában.
Látni fogjuk, hogyan lehet egy tetszetős, egy kocsit befogadó, kamrával kombinált, nyeregtetős kocsibeállót a multifunkcionális modulrendszer elemeiből felépíteni. A bemutatott kocsibeálló belső szélessége 2,70 m, de szélesebb (max. 3,64 m) kivitel és 5,20 m teljes szélességű iker-kocsibeállók is kaphatók.
Az 1,92 m hosszú, de egyedileg le is rövidíthető közbenső modulokkal bármelyik típus tetszőlegesen meghosszabbítható. Ezek a kocsibeállók természetesen lapos tetővel, kívánságra még füvesíthető tetővel is kaphatók. Ami pedig szintén nem elhanyagolható: az építőkészletben lévő oszlopok, szelemenek és szarugerendák jó minőségű ragasztott fából készülnek.
Különösen hasznos segítséget jelent, hogy az építőkészletben az utolsó csavarig minden alkatrész kompletten megtalálható. A mellékelt szerelési útmutató alapján tehát a készlet leszállítása után azonnal munkához láthatunk.
Nem voltak ilyen kényelmes helyzetben a másodiknak bemutatott kocsibeállót építő szakemberek, akiknek a munkáját szintén meglestük. Az építkezés megkezdése előtt terveket, statikai számításokat és darabjegyzéket is kellett készíteniük.
Az öt oszlopot fektetve csavarozzuk össze a szelemennel
Cövekekkel és zsinórokkal jelöljük ki a talajon a kocsibeálló külső méreteit. A zsinórok kereszteződési pontjaiban kell kiásni az oszlopok pontalapjainak gödreit. Lécekből összeállított derékszöggel még egyszer ellenőrizzük a kitűzés helyességét, majd ássuk ki a 80 cm mély alapgödröket.
Ezután egymástól 1,80 m távolságban fektessük le a földre az oszlopokat és csavarozzuk azok felső végét a szelemengerendához. A faelemek alá tegyünk deszkadarabokat, nehogy azokat pl. éles kövek megsérthessék. Amikor az oszlopok és a szelemen összeerősítése megtörtént, erősítsük fel az oszlopok lábára azokat a H tartókat, amelyeket azután az alapgödrökbe fogunk bebetonozni.
Addig azonban még eltelik egy-két óra. Ellenőrizni kell ugyanis a még mindig a földön fekvő szerkezet összes derékszögének a helyességét, majd ha minden rendben van, az elsőnek elkészített oldalrészre fektetve, azzal pontosan fedésben, a másik oldalt is össze kell szerelni.
Ezután viszont már tényleg a gödrök következnek: segítőtársunkkal vigyük az első oldalrészt végleges helyére. A H tartók belenyúlnak a gödrökbe, az oldalrész eldőlését támaszok és lécek akadályozzák meg. Tegyük helyére a másik oldalrészt is, majd vízmértékkel ellenőrizzük az oszlopok és a szelemenek megfelelő helyzetét. A támasztékok eltolásával ilyenkor még könnyen el lehet végezni az esetleges módosításokat.
Ha elégedettek vagyunk az eredménnyel, töltsük ki betonnal az alapgödröket (keverési arány: 4 rész kavics, 1 rész cement). Az első munkanap második felét (a beton kötése és keményedése alatt) arra használhatjuk fel, hogy összeszegezzük az oromzat és a szarufák háromszögeit. Az előre gyártott léceknek és vízhatlan rétegelt lemez deszkáknak köszönhetően a munka gyorsan megy.
A kiindulási állapot: a kocsibeállónak tágas, 60 m2-es felületet egyengettünk el és borítottunk be homokos kaviccsal. Egyállásos kocsibeállónak már 3,5 x 8 m-es terület is elegendő lenne.
Észreveszik az eltérést a két kép között? Jól látják: itt már cövekekkel és zsinórokkal a kocsibeálló helye is ki van tűzve. A szemben lévő cövekek közé…
…zsinórokat feszítettünk ki. A hossz- és keresztirányú zsinórok kereszteződéseihez kerülnek majd az oszlopok.
Egymástól 1,80 m távolságban fektessük le a földre az oszlopokat és felső részüket csavarozzuk a szelemengerendához. Az építőkészletben minden csavar, anya és egyéb szerelési segédanyag megtalálható.
Mindegyik ragasztott fából készült oszlop aljára csavarozzuk rá a fém H tartót. Ezt a tartót kell majd az alapba bebetonozni. Most már legfőbb ideje annak, hogy az alapgödröket kiássuk.
Munka közben az oszlopok alá tegyünk deszkadarabokat. Az oszlopokból és szelemengerendából álló szerkezetet ideiglenesen átlós lécek rögzítik.
Segítőtársunkkal együtt vigyük a helyszínre az első oldalrészt és állítsuk azt be. Az oldalrész eldőlését átlós merevítők és lécek akadályozzák meg.
Amikor a második oldalrész is a helyére került, vízmértékkel még egyszer ellenőrizzük az oszlopok és szelemenek helyzetét. A merevítők eltolásával ilyenkor még el lehet végezni az esetleges módosításokat.
A nyeregtetőnél fontos, hogy a szelemenek vízszintesen, azonos magasságban fussanak. Lapos tetőnél 2 % lejtést kell kialakítani.
A szarufák távolsága 90 cm
A munka a következő nap folytatható. Ekkorra már kellőképpen megkeményedett az alapbeton, így elkezdhetjük a szarugerendák felerősítését. A háromszögeket horganyzott szegekkel és sarokvasakkal erősítsük hozzá a szelemenekhez. Az oromháromszög rétegelt lemez borítást kap. Mutatós tagolását rászegezett lécekkel alakítjuk ki (ennek képei a következő oldalon láthatók).
A tetőszerkezet szükséges merevségét a két oromfal között végigmenő és minden szarufához hozzászegezett léc adja meg. Erősítsük fel az esőcsatornát (először az összes csatornatartót szereljük fel, utána tegyük be azokba a szögletes szelvényű csatornát), majd elkezdhetjük a tetőlécek felszegezését.
A szarufák közti nagy távolság miatt ezek keresztmetszete 4 x 6 cm legyen. A szárazon felrakott gerinccserepekkel végzett tetőfedés után csavarozzuk fel az oszlopok és szarufák közé kerülő merevítőket. Az ideiglenes kitámasztók most már eltávolíthatók. Az oszlopok közé takarófalakat vagy futtatórácsokat is lehet szerelni. A kínálatban azonban a kocsibeálló modulméreteihez illeszkedő tároló kamra is megtalálható (mint a bemutatott példában is).
Már látható a kocsibeálló végleges mérete. A szerelésnek ebben a fázisában az oldalrészeket kizárólag az ideiglenes segédlécek tartják.
Amikor a betont betöltöttük és az megkeményedett, már semmi sem csúszhat el.
Sorozatgyártás: a szarufaháromszögeket a szelemengerendákból és vízálló rétegelt lemezből…
…szegezzük össze és egymástól 90 cm távolságban erősítjük rá a szelemenekre.
Az oromháromszögek rétegelt lemez borítást kapnak.
Saját tervezés, saját méretezés, saját építés
Most bemutatjuk, mi mindent kell tudnia a kocsibeálló építéséhez annak, aki úgy dönt, hogy nem vásárol komplett építőkészletet. Először is a tervezésre és a statikai számításokra kell figyelmet fordítanunk, nehogy a kocsibeálló a hóteher, a szélnyomás vagy az esőzés hatására „térdre rogyjon”.
A tervezés során háromféle kivitelt kell megkülönböztetnünk: az egyállásos kocsibeállót, a középoszlopos és a középoszlopok nélküli iker-kocsibeállót. A megfelelő változatot a helyviszonyoktól függően kell megválasztanunk.
Ha azt akarjuk, hogy saját tervezésű szerkezetünk kellően teherbíró legyen, a faelemek keresztmetszeti méreteit (legalább) a következő „statikai típusméretek” figyelembevételével válasszuk meg.
Az oromfalak mutatós profilozását rászegezett falécekből alakítjuk ki.
A munka megkoronázása: a kész oromháromszögek egészen egyedi megjelenést kölcsönöznek a tetőszerkezetnek.
A szelemenek végét az oromzat rétegelt lemez borítása zárja le.
A tetőszerkezetet egy átlósan elhelyezett léc merevíti, amelyet minden szarufához hozzá kell szegezni.
Erősítsük rá a szarufákra az ereszcsatorna tartóit, beállításukat zsinór mentén végezzük el.
Tegyük fel az ereszcsatornákat és a rugók meghajlításával rögzítsük azokat.
A tetőlécek pontos távolsága a készlethez tartozó szerelési útmutatóban található.
A tetőlécek keresztmetszete a szarufák közti nagy távolság miatt 4 x 6 cm.
A tetőfedés gyorsan elkészül. A héjazatot az orom falaknál oromcserepek zárják le.
Csavarozzuk fel az oszlopok és a szelemenek közé kerülő merevítőket, ezután…
…eltávolíthatjuk az ideiglenes segédléceket. A kocsibeálló tulajdonképpen készen van, azt azonban ízlésünknek és szükségleteinknek megfelelően takarófalakkal, futtatórácsokkal és tároló kamrával is kiegészíthetjük. A modulrendszer minden kívánság kielégítését lehetővé teszi.
Minden típushoz más méretű oszlopokra, szelemenekre és szarufákra van szükség
Az itt említett háromféle kocsibeállóra a cikksorozat szerzője „statikai típusszámításokat” végzett, a tervezés során támaszkodjunk a számítások következőkben közölt eredményeire.
Egyállásos, lapos tetős kocsibeálló: belső szélesség max. 2,70 m, max. belmagasság 2,25 m, teljes hossz 5,50 m. Oszlopok: keresztmetszet 10 x 10 cm, az oszlopok közti szabad távolság max. 2 m lehet. Szelemenek (az oszlopok tetején elhelyezett, hosszirányú gerendák): keresztmetszet 6×18 vagy 10 x 14 cm (szélesség x magasság). Szarufák (a szelemenekre fekszenek fel): keresztmetszet 6 x 14 cm (szélesség x magasság), a szarufák közti szabad távolság max. 55 cm.
Lapos tetős, középoszlopos kocsibeálló: egy kocsiállás belső szélessége max. 2,50 m, max. belmagasság 2,25 m, teljes hossz 5,50 m. Oszlopok: keresztmetszet 12 x 12 cm, az oszlopok közti szabad távolság max. 2 m lehet. Szelemenek: keresztmetszet 6 x 18 vagy 12 x 14 cm (szélesség magasság). Szarufák: keresztmetszet 6 x 14 cm (szélesség x magasság), a szarufák közti szabad távolság max. 55 cm.
Lapos tetős, középoszlopok nélküli iker-kocsibeálló.:Belső szélesség max. 5,20 m, belmagasság max. 2,25 m, teljes hossz 5,50 m. Oszlopok: keresztmetszet 12 x 12 cm, az oszlopok közti szabad távolság max. 2 m lehet. Szelemenek: keresztmetszet 6 x 18 vagy 12 x 14 cm (szélesség x magasság). Szarufák: keresztmetszet 8 x 20 cm (szélesség x magasság), a szarufák közti szabad távolság max. 55 cm.
Az egyes építőelemeket lemez sarokvasalatokkal erősítjük össze. A nyeregtetős kocsibeállók statikai számításait kinek-kinek magának kell elvégeznie.
Az építés a fém rögzítő lábak bebetonozásával kezdődik
Eldöntöttük a kocsibeálló méretét és megvásároltuk a szükséges anyagokat. Ezután tűzzük ki a talajon azokat a pontokat, ahová az oszlopok tartóit (a H tartókat) fogjuk bebetonozni. A tartók helyzetét zsinór mentén állítsuk be.
Térburkolás
Az építkezés során kell elvégezni a térburkolásai munkákat is. Maga az építés egyébként a következőképpen megy végbe: Ássuk ki az alapgödröket, mégpedig olyan mélyre, hogy annak alja a térburkolat végleges szintje alatt 80 cm-re legyen. Egy szelemengerendára egymástól 2 m távolságban csavarozzuk rá az egyik oldal rész három H tartóját, majd egyszerre mind a három tartót helyezzük bele a friss betonba és együttesen állítsuk be azokat.
A három pontalap betonjának megkötése egyben a kocsibeálló pontos helyzetét is végérvényesen meghatározza. Fektessünk rá ezután három szarugerendát az első, valamint a másik oldalon levő (még nem rögzített) szelemenre, így megkapjuk a második oszlopsor tartólábainak pontos helyzetét. Ezeket szintén betonozzuk be, pontosan az előzőkben megismert lépések szerint: tűzzük ki az alapgödrök helyét, ássuk ki a gödröket, az oszloptartókat csavarozzuk rá a második szelemengerendára és állítsuk be a betonba (keverési arány: 4 rész kavics, 1 rész cement). Ezután a friss betonban állítsuk be az oszloptartókat a szelemennel együtt. A szelemeneket néhány nap múlva le lehet venni. Ekkor lehet elvégezni a térburkolást.
Az előkészületek elvégzése után a munka gyorsan megy.
Az oszlopokat két-két (10 mm átmérőjű) fűzőcsavarral erősítjük hozzá a H tartókhoz. Víz-mértékkel állandóan ellenőrizzük az oszlopok függőleges helyzetét! Amikor az összes oszlop a helyére került, a szelemenek következnek. A bemutatott példában az oszlopok felső részét derékszögben sarkosan kivágták („belapolták”), így a 6 cm széles szelemenek és a 12 cm vastag oszlopok külső széle pontosan egybeesik.
Az is teljesen jó megoldás, ha a 12 cm vastag szelemeneket felülről tesszük rá az épen hagyott (nem belapolt) oszlopra és azokat egy-egy facsavarral erősítjük oda (a csavarfuratokat fúrjuk elő). Alkalmazhatók lemez sarokvasalatok is. Az oszlopok közé szereljük fel a takarófal elemeket, ezek egyúttal merevítik is a szerkezetet.
Tegyük rá a szelemenekre az összesen 11 szarugerendát és sarokvasalatokkal erősítsük azokat össze. A tető alapját deszkaborítás adja, amelyet tetőfedő lemezzel fedtünk le, a tetőzet lezárásáról körbefutó faborítás gondoskodik. A tető lejtését úgy választottuk meg, hogy az esővíz oldalt csorogjon le, ahol kavicságyban szivárog el.
Egyállásos kocsibeálló: az oszlopok keresztmetszete 10 x 10 cm, az oszlopok közti távolság max. 2 m.
Középoszlopos iker-kocsibeálló: az oszlopok keresztmetszete itt 12 x 12 cm. A szelemenek mérete 6×18 vagy 12 x 14 cm (szélesség x magasság).
Középoszlopok nélküli iker-kocsibeálló: a szarufáknak ebben az esetben lényegesen nagyobb terhelést kell felvenniük, mint az előző két kocsibeállónál. A szarufák minimális keresztmetszete ezért 8 x 20 cm.
Az itt bemutatott, statikailag ellenőrzött kocsibeálló belső magassága 2,25 m.
A lapos tető részlete (lejtés: 2 %): fém trapézlemez vagy tetőfedő hullámlemez héjazat.
Saját tervezésű kocsibeállónk építésének legelső lépése: eltoljuk az eredeti talajt, ennek helyére a burkolt parkolóhely teherbíró rétegét képező homokos kavics kerül.
Az oszlopok alapjainak 80 cm mély gödröket kell kiásni (a térburkolat végleges felületétől számítva).
Az egyik oldalrész három H tartóját rácsavarozzuk egy szelemenre és úgy állítjuk be a friss betonban, így a tartók azonos magasságba kerülnek.
A beton megkötése után már pontosan rögzítve vannak a kocsibeálló sarokpontjai. Tegyünk most két szarugerendát az első (átmenetileg bebetonozott) és a második (még nem rögzített) szelemenre…
…és ott is jelöljük ki a pontalapok helyét. Itt is 80 cm mély gödröket kell ásnunk. Ez nem egyszerű feladat, mert a laza homokos kavics állandóan lefolyik a gödörbe.
Előkészületek a másik oldalrész alapjainak betonozásához: ideiglenesen három szarugerendát csavarozunk rá a két szelemenre.
Állítsuk be a második szelemengerendát és a rászerelt H tartókat. Colstokkal és vízmértékkel többször is ellenőrizzük, hogy minden megfelelően áll-e, majd töltsük ki betonnal az alapgödröket.
Amikor a beton megkötött, a kocsibeálló építését átmenetileg abba kell hagynunk, most ugyanis a térburkolat készítése következik.
Az oszlopokat két-két fűzőcsavarral erősítsük a H tartókhoz. Helyzetüket vízmértékkel ellenőrizzük!
Állnak az oszlopok, jöhetnek a szelemenek! A szelemeneket az aljazott oszlopfejekre csavarozzuk rá. A szelemenekre azonban előbb még azokat a sarokvasalatokat is célszerű felszerelni, amelyek majd…
…gondoskodnak a szarugerendák biztos megfogásáról. Ha a kocsibeálló szerelését egyedül kell végeznünk, a szelemeneket először pillanatszorítókkal erősítsük fel, így még könnyen el lehet végezni az esetleges korrekciókat.
Az oldalfalak nagyméretű tábláit tartó sarokvasakat először az oszlopokra csavarozzuk fel.
A takarófalaknak nemcsak merevítő, hanem formaképző szerepük is van. 1. változat: tömör fatáblák. 2. változat: futtatórácsok, amelyek a belátást csak a növényzet kifejlődése után akadályozzák meg.
A tetőt összesen 11 szarugerenda tartja. Erre deszkaborítás kerül, amit végül tetőfedő lemezzel fedünk le.
A tetőzet lezárásáról és a tetszetős megjelenésről nagyon egyszerűen elkészíthető, körbefutó faborítás gondoskodik. A tető lejtése 2 %.
Faterasz: könnyed és szellős
A burkolattal ellátott terasz felszíne általában a hozzá csatlakozó kerttel azonos magasságban helyezkedik el. A faterasznak ezzel szemben saját, némileg megemelt síkja van.
Fateraszok alapozásának készítésére mindeddig csupán egyetlen módszer volt ismeretes: oszloptalpakat kellett bebetonozni, azokra súlyos gerendákat szerelni, ezek további keresztgerendákat tartottak és azokra került végül a borítás. A teraszalapok készítésének két további módszere is ismeretes, a következőkben ezeket mutatjuk be. Az első példa azt szemlélteti, hogyan lehet a teherviselő teraszgerendákat egyszerűen betonlapokra (járdalapokra) fektetve elhelyezni. Ez lényegesen gyorsabban megoldható, mint az alapok betonozása. A második esetben az építkező horganyzott acéltartókból készítette el a teherviselő tartószerkezetet, amely minden bizonnyal még a 22. századot is meg fogja érni.
Az ismertetést az olcsóbb, gyorsan elkészíthető változattal kezdjük, amelyhez cédrusfát alkalmaztunk.
A terasz méretének és helyének kiválasztása után 20 cm mélyen eltávolítottuk az eredeti talajt és ezt 0/32 szemcseméretű homokos kaviccsal pótoltuk. Ezzel megoldottuk, hogy a terasz alatt soha ne tudjon összegyűlni a víz, így a lehető legjobban csökkentettük a talaj felől érkező nedvesség okozta igénybevételt.
Nedvesség és terasz
A fateraszok fő problémája ugyanis az, hogy a folyamatosan jelen lévő földnedvesség idővel elpusztítja az anyagukat. Tekintettel pedig arra, hogy a terasz szükségképpen pontszerűen érintkezik a talajjal, ezt a problémát nagyon komolyan kell vennünk!
A homokos kavics réteg betöltésénél és tömörítésénél a terasz végleges magasságát kellett szem előtt tartanunk: a homokos kavics felülete és a faburkolat között még 15 cm helyre van szükség az aránylag keskeny és nagyon egyszerűen megépíthető tartószerkezetnek.
Mindenekelőtt hatlapfejű csavarokkal (átmérője 12 mm, hossza 14 cm) 3,8 x 8,9 cm keresztmetszetű lécet csavaroztunk hozzá a ház falához. A csavarfejek alá tett alátétek megakadályozzák, hogy azok benyomódjanak a fába. A dübelfuratok távolsága 70 cm.
Teherviselő gerendák: 89 x 89 mm keresztmetszetű faelemek
A teherviselő tartószerkezethez elegendő volt az aránylag karcsú, 8,9 x 8,9 cm keresztmetszetű faelemek alkalmazása, ezeket 80 cm távolságban elhelyezett betonlap „alapokra” fektettük. A teherviselő gerendákra jutó költség ennél a megoldásnál tehát nagyon csekély.
A munka menete a következő volt:
Az egymástól 60 cm-re lévő faelemeket pontosan beállítottuk az előzőleg már lerakott betonlapokon. A faelem vége most még csak lazán csatlakozik a ház falára erősített léchez. A gerendák végleges helyzetét sorban egymás után, alátétekkel kellett beállítani, ehhez a szintezővonalzót használtuk. A gerendákat horganyzott sarokvasakkal és rovátkolt szegekkel (vagy csavarokkal) csak akkor erősítettük hozzá a ház falához, amikor minden gerenda végleges helyén volt (nem feledkeztünk meg a méterenként 5 mm lejtésről sem).
A gerendák a terasz tervbe vett méretéhez nem voltak elég hosszúak, ezért azokat a betonlapok felett toldani kellett. Tartós kötést jelentenek az oldalt felcsavarozott deszkadarabok (hevederek), amelyek maguk is a beton alaplapra támaszkodnak. A párnafák (gerendák) talajjal való érintkezését kerülni kell.
A tartószerkezet gerendái a munkának ebben a fázisában még csak a ház falához voltak hozzáerősítve, a kert felé eső szabad végüket még el lehetett tolni. Azonban már az első padlódeszka (2,6 cm vastag és 14 cm széles, rovátkolt cédrus) felerősítése végérvényesen rögzíti ezeket a szabad végeket. Egyébként az első deszkát a kert felé eső oldalon helyezzük el, így az utolsó deszka, amelyet a hossza menten rendszerint méretre kell vágni, a ház mellé kerül. Ott alig tűnik fel, hogy keskenyebb, mint a többi elem.
Így kezdődik az építés: A terasz méretének és helyének meghatározása után 20 cm mélyen eltávolítottuk az eredeti talajt és ezt homokos kavics (sóder-) réteggel pótoltuk.
A tartószerkezet készítése azzal kezdődött, hogy a ház falára 3,8 x 8,9 cm méretű lécet csavaroztunk. A dübelfuratok távolsága 70 cm.
A faelem rögzítésére 12 mm-es, 14 cm hosszú, hatlapfejű csavarokat használtunk. A fa benyomódását a csavarfejek alá tett alátétek akadályozzák meg.
A teherviselő tartószerkezethez aránylag karcsú (8,9 x 8,9 cm) faelemek is elegendők. A betonlap „alapok” 80 cm-ként támasztják alá ezeket a gerendákat.
A példában a gerendák egymástól való távolsága 60 cm. A gerendák végleges helyzetét vékony fa alátétek adják meg, a beállítást szintvonalzóval végeztük.
Ha az összes gerendát beállítottuk (és az 5 mm/m minimális lejtésről sem feledkeztünk meg), azokat acél szögidomokkal erősítsük a házfalhoz.
Ha a gerendák nem elég hosszúak, azokat meg kell toldanunk (az illesztések mindig betonlap fölé kerüljenek). Tartós kötést jelentenek az oldalt odacsavarozott deszkadarabok.
A gerendák most még csak a házfalhoz vannak hozzáerősítve. A padlóburkolat első deszkájával azonban a gerendák szabad végét is elmozdíthatatlanná tesszük.
A lécmaradékokból (vagy farostlemez-hulladékból) készített távtartók gondoskodnak róla, hogy mindenhol meglegyen a 4-5 mm szélességű fuga.
Kis lécdarabok gondoskodnak a deszkák közti egyenletes távolságról
Ezután kezdődhetett a „sorozatgyártás”: az összesen 60 padlódeszka lecsavarozása. A munka a következő ritmus szerint zajlott le: Első lépés az egy sorba kerülő deszkák kiterítése. Az esetleg szükséges illesztéseknek a tartószerkezet párnafája fölé kell kerülniük. Ezután következik a vágási felületek lazúrral való bevonása.
Harmadikként jön a már helyén lévő és az újonnan lerakandó deszkák közé a távtartók (lécdarabok vagy farostlemez-maradékok) behelyezése. Az egyes sorok közti távolság 4-5 mm legyen, ez lehetővé teszi a fa akadálytalan tágulását és a fugákon át az esővíz is le tud folyni.
A padlódeszkákba a tartószerkezettel való találkozási pontokon fúrjunk két furatot (4 mm-es csavarok esetén a fúró átmérője 2,5 mm). A csavarokat akkus csavarbehajtóval olyan mélyen csavarjuk be, hogy fejük éppen a recézett felület alá kerüljön.
A padlódeszkák végei először néhány cm-rel lógjanak túl a terasz majdani szegélyén. Amikor a teljes felület készen van, vezetősín mentén végigtolt kézi körfűrésszel készítsük el a terasz egyenes szélét.
A munka befejezéseképpen a terasz faburkolatára körben erősítsünk fel takaródeszkákat, amelyek elrejtik a tartószerkezetet. A takaródeszkák és a talaj között még mindig maradjon néhány cm, hogy a felfröccsenő víz a szerkezetben ne okozhasson kárt és a levegő a terasz alatt kellően áramolhasson, ami lehetővé teszi az esetleg előforduló nedvesség gyors kiszáradását.
Teraszburkolatnak csak kiváló minőségű anyagot válasszunk. Az olcsó termékek gyakran szálkásodnak, ami nagyon fájdalmas lehet, ha mezítláb megyünk végig a teraszon.
Jó tanács
Bebetonozott oszloptalpak:
Elsőként ismertetett teraszunknál a tartószerkezet gerendái lazán nyugodtak a betonlapokon. Az alapozás egy másik, noha bonyolultabb módszerét jelentik a bebetonozott oszloptalpak. Mintegy 3 m osztású hálózat kereszteződési pontjaiban ássunk 60-80 cm mély alapgödröket és töltsük ki azokat betonnal (felső kép). Tegyük be a friss betonba az oszloptalpakat és pontosan állítsuk be azokat (középső kép).Terasz, 2. példa: acéltartókból készített alépítmény
Az itt bemutatott faterasz nagyon egyedi konstrukció. A tartószerkezet acéltartóit és az alépítmény, valamint a burkolat faanyagát az építtető két szakvállalatnál, méretre vágva rendelte meg. A faanyag szállítója a darabolt fát telítéssel impregnálta.
Ennél a terasznál tehát tulajdonképpen a helyi adottságoknak megfelelően összeállított, egyedi építőkészlettel van dolgunk.
A teljes konstrukció a következő rétegekből épül fel:
- Az alap: horganyzott acéltartók (pl. 100 mm magas HEB 100 kategóriájú tartók), amelyek egyik vége a ház falához van erősítve. A tartókat 2 m-enként pontalapok támasztják alá. Az alapozás technikája is saját elgondoláson alapul: Először egy M14 méretű menetes orsót betonozunk be. Erre felcsavarjuk az acél tartólapokat, amíg azok a megfelelő magasságba nem kerülnek. A menetes orsó felfelé kiálló maradékát levágjuk, az acéltartót feltesszük a tartólapra és odahegesztjük. Megjegyzendő, hogy ez nagyon bonyolult, ugyanakkor azonban nagyon tartós szerkezetet létrehozó eljárás.
- A középrész élükre állított, 7 x 12 cm keresztmetszetű gerendákból áll.
- A burkolatot 4,5 x 14,5 cm méretű, rovátkolt pallók alkotják. Ezeket a padlódeszkákat 4,5 m hosszban szállították, így toldásokra nem volt szükség.
Az acéltartókra a rosszul tömörített munkagödör áthidalásához van szükség
A teraszt készítő háztulajdonost még ma is gyakran kérdezik, hogy mi ösztönözte az acélszerkezet alkalmazására. Egyik indoka mindenképpen az volt, hogy az ilyen alépítmény nem korhad cl, noha a lejtős terep miatt a talajszint alá kellett beépíteni. A másik okot az jelentette, hogy a házépítésnél alkalmazott építési munkagödröt az építkezés után nem tömörítették kellőképpen, ezért a ház fala és az épen maradt, termett talaj közé önhordó „hidat” kellett elhelyezni. Ezzel elérték, hogy az elkerülhetetlen ülepedésnek nincs hatása a teraszra.
A munka menete a következő volt: Mindenekelőtt a termőföldet kellett eltávolítani és a terveknek megfelelően ki kellett ásni a pontalapok gödreit. A menetes orsók bebetonozása után (megvárva, amíg az alapot alkotó beton megköt) durva kavicsból álló szivárgóréteget terítettek el. Az építkező ezután nagy terhelésű horgonyokkal a ház falára erősítette a felfekvést lehetővé tevő szögidomokat.
A tartólapokat olyan hosszan csavarta rá a bebetonozott menetes orsókra, amíg a terv szerinti végső magasságot el nem érte. Az építkező 2 cm/m lejtés alkalmazását határozta el, mert rendkívül fontosnak tartotta, hogy a terasz esőzés után gyorsan megszáradjon.
Ami pedig a menetes orsót illeti: a tartólapok milliméter pontosságú beállítása lehetővé teszi, hogy a deszkákat alátétek berakása nélkül fektessék le. A fáradságos előkészítő munkával később meg lehet takarítani a tartószerkezet időrabló beállítgatását.
A menetes orsók kiálló végcinek levágása után sor került az első acéltartók beállítására.
Amikor az összes acéltartó a megfelelő magasságba került, ellenőrizték és az előírt méretnek megfelelően korrigálták a köztük lévő távolságokat. Az acéltartók és a tartólapok összehegesztése után már nem kellett tartani attól, hogy az alapszerkezet elcsúszik. Ezzel a munka legfáradságosabb része elkészült, a munka további részében már nem volt szükség a vízmértékre.
A burkolat elhelyezését a következő lépésekben végezzük: az egy sort alkotó deszkákat távtartók közbeiktatásával fektetjük le és a tartószerkezettel való mindegyik kereszteződés helyén két furatot fúrunk. Ezekbe hajtjuk be azután a csavarokat.
A terasz készen áll. Már csak az utolsó takaródeszka felcsavarozása van hátra. Fontos, hogy a deszka és a talaj között maradjon néhány cm távolság, hogy a terasz alatt keringeni tudjon a levegő.
A körbemenő takaródeszka elrejti a tartószerkezetet.
A terasz szabályos szélét körfűrésszel készítjük el.
Így kezdődik az építés, 2. példa: az alapozás friss betonjában menetes orsókat helyeztünk el.
Dübelekkel szögidomokat erősítettünk a ház falára, ezekre fognak a tartók felfeküdni.
Finombeállítás: a tartólapokat a kívánt magasságig felcsavarozzuk a bebetonozott menetes orsókra,…
…majd levágjuk a túlnyúló részt, és odahegesztjük az acélprofilt.
Az acéltartók másik végét a falnál lévő szögidomra tesszük fel és odacsavarozzuk.
Az összes acéltartó a helyén van. Ezután mérjük le az összes távolságot és végezzük el a szükséges igazításokat.
Vezetőzsinór mentén tegyük helyükre a párnafákat és 8 mm-es hatlapfejű csavarokkal…
…erősítsük azokat a tartófülekhez. A fa és az acél közé tegyünk egy darab tetőfedő lemezt.
A házra merőlegesen futó rovátkolt deszkákat könnyebben le lehet söpörni
Ezután a zsinór mentén beállított párnafák homlokoldalait átmenő 8 mm-es hatlapfejű csavarokkal hozzáerősítették a tartófülekhez. A párnafák illesztése az acéltartók középvonala fölé került.
A teraszburkolat fapallóit a kívánságnak megfelelően a ház falára merőlegesen rakták le. A rovátkolt felületet így könnyebben le lehet söpörni, mint ha a deszka profilozása a ház falával párhuzamos lenne.
A deszkák elhelyezését vezetőzsinór kifeszítésével kezdték, aminek köszönhetően mindegyik deszka a megfelelő helyre került. Ezután, a becsavarozás előtt távtartók és pillanatszorítók segítségével minden egyes deszkát ideiglenesen rögzítettek (a csavarfuratokat előre ki kell fúrni).
Az építkező elmondása szerint a 32 m2 területű terasz burkolását két személy „hihetetlenül gyorsan” elvégezte. Tapasztalata szerint azonban nagyon fontos volt, hogy az egyes deszkák helyzetét újra meg újra, a legnagyobb pontossággal ellenőrizzék, nehogy a fa még oly csekély elvetemedése miatt „görbületek” keletkezzenek: az utolsónak lerakott és az első deszka közötti távolságnak a deszka minden pontján azonosnak kellett lennie.
Méreteltérések kiegyenlítésére kizárólag a fuga szélességének változtatása adott lehetőséget. A munka végeztével ennél a terasznál is körbefutó homlokdeszkát helyeztek el.
A tartógerendák toldásai mindig tartóprofil fölé kerüljenek. A kötést furatos lemezzel rögzítsük.
Amikor az első palló túlnyúlását meghatározzuk, már az oldalra kerülő takaródeszkára is gondoljunk.
A burkolódeszkákat a ház falára merőlegesen helyezzük el. Így könnyebben le lehet söpörni a felületet.
Az egyes pallókat távtartókkal és pillanatszorítókkal ideiglenesen rögzítsük és…
…állítsuk be, és csak azután csavarozzuk le azokat. A csavarok furatait fúrjuk elő.
Minden deszkát minden keresztező párnafához csavarozzuk oda.
Munka közben állandóan ellenőrizzük, hogy a burkolat teljes hosszúsága a deszka minden pontján ugyanakkora-e?
Az építkező elmondása szerint a padlódeszkák lecsavarozása „hihetetlenül gyorsan” megy, ha ketten végzik a munkát.
A munka befejezéseképpen csavarozzuk fel a körbefutó takaródeszkákat.
A külső létesítmények tervezése befejeződött, a kerítés, a garázs és az esetleg szükséges támfalak elkészültek. A terep a maga lejtőivel és sík részeivel már szintén elnyerte végleges alakját, az utolsó földkupacok elegyengetése is megtörtént. A tájépítés befejezéseképpen már csak a burkolattal ellátott utakat, lépcsőket és felületeket kell elkészíteni, hogy azután megkezdhessük a növények telepítését.
Mindenképpen helyesen járt el az az építtető, aki ezeknek a létesítményeknek a meghatározó anyagául a követ választotta. A kő nemcsak rendkívül tartós, hanem sokféle színben és alakban is kapható. Egyes területekhez egyenesen ideális, ilyen pl. a garázs és a telekhatár közti rész, vagy a kertkaputól a ház bejárati ajtajához vezető út.
Ne essünk azonban abba a hibába, hogy minden talpalatnyi helyet szilárd burkolattal látunk el. A bájosan kanyargó, kövezett ösvényből nagyon gyorsan terjedelmes betonút válhat, amely egyetlen fűszálnak sem ad esélyt. Jobb megoldás, ha még a nagyobb parkolóhelyeket is vízáteresztő, környezetbarát burkolattal látjuk el és lehetőleg sok zöld sávot iktatunk be.
Bazalt, gránit és burkolótégla
…ezek azok az „élő” anyagok, amelyek utak, lépcsők és teraszok burkolására alkalmasak. A nagyon változatos formákban kapható beton burkolóelemek azonban szintén mindennek elmondhatók, csak unalmasnak nem.
A „megfelelő” burkolattípus kiválasztásában nem annyira a szemmel is látható különbségek, hanem alapvetően a lerakás nehézségi foka és az anyag ára játssza a döntő szerepet.
Az alapvető tájékozódás megkönnyítésére a rendelkezésre álló burkolóanyagokat három csoportba osztottuk:
- Beton térburkoló elemek. Sokféle formában kaphatók és méretpontosságuknak köszönhetően lerakásuk nagyon egyszerű. Elsősorban olyan építkezőknek ajánlhatók, akik még kevés tapasztalatot szereztek a burkolómunkák terén. Áruk elfogadható, a választék sokfélesége pedig semmi kívánnivalót nem hagy maga után.
- A burkolótéglák különösen jól illenek a téglaborítású házakhoz. A burkolt felületek vörös színárnyalatai azonban mindenhol jól mutatnak. Vigyázat: a régi házak bontásából származó, tömör tégla nem alkalmas kertek talajának burkolására!
- Terméskövek. A gránit, bazalt, homokkő (alkalmilag a márvány is) durva struktúrájánál és természetes színárnyalatainál fogva kifejezetten alkalmas kerti burkolatok kialakítására. Lerakásukhoz azonban megfelelő ismeretekre és tapasztalatra van szükség, hogy a durva kövekből sík felület keletkezzen, amelyen nem botlunk el. Arról se feledkezzünk meg, hogy a terméskövek ára bizony elég magas, kivéve ha azokat más forrásból (pl. bontásból) tudjuk beszerezni.
Különböző színű és alakú anyagok keverése
Nagyobb felületek burkolásakor nagyon egyszerűen változatossá tehetjük az összképet, ha különböző anyagú és fajtájú burkolóelemeket alkalmazunk és a lerakás mintázatait is kombináljuk egymással.
Akinek még nincs kellő tapasztalata a burkolóelemek lerakásában, mintákat csak azonos vastagságú betonelemekből vagy burkolótéglából rakjon ki, így munkája biztosan eredményes lesz
Alépítmény, felépítmény, ágyazat: a teherbíró felületek alapja
A következő oldalakon a különböző burkolt felületek létrehozását fogjuk áttekinteni, előzőleg azonban ismerjük meg azokat a rétegeket, amelyeket az összes burkolattípus alatt (a választott fajtától függetlenül) azonos alapelv szerint kell elkészíteni. Itt az alépítményről, a felépítményről és az ágyazatról van szó.
- Az alépítmény általában a termett (természetes) talaj. Ha a termett (természetes) talaj annyira mélyen van, hogy a felépítmény alá feltöltésül még földet kell hordani, akkor lehetőleg homokos, vízáteresztő anyagot válasszunk.
- A felépítményt (teherviselő réteg/ fagyvédő réteg) gyalogutak és teraszok számára 0/32 szemcseméretű homokos kavicsból (ásványi zúzalékból) készítjük, amelyet az állékonyság eléréséig tömörítünk. A terhelés nem nagy, ezért elég, ha ez a réteg 15-20 cm vastag.
Egyébként a 0/32 szemcseméret azt jelenti, hogy a legnagyobb előforduló szemcse átmérője 32 mm.
Ha a természetes alapot (alépítményt) vízzáró anyag (pl. agyag vagy vályog) alkotja, akkor a vízelvezető hatás biztosításához némileg vastagabb fagyvédő rétegre (felépítményre) van szükség. A szakemberek szerint ilyen esetekben 0/45 szemcseméretű sóderből 20-30 cm rétegvastagságú felépít ményt kell készíteni.
Az ágyazat 0/2-0/3 szemcseméretű homokból vagy 2/8 szemcseméretű zúzott kőből készített, 3-5 cm vastag réteg, amelyet szintezőléccel terítünk el vízszintesen (de ne tömörítsük és ne is lépjünk rá).
A fagyvédő réteg és az ágyazat felépítésénél gondoljunk a későbbi felület vízelvezetésére is. Az átlós lejtés (a hossz- és keresztirányú lejtésből származó, eredő lejtés) ne legyen kevesebb, mint 2,5 % (2,5 cm/m).
Mielőtt a meglévő talajt eltávolítanánk és az alépítmény, valamint a felépítmény anyagát elterítenénk, zsinórokkal jelöljük ki a burkolandó felület határvonalát. A zsinórokat úgy feszítsük ki, hogy azok egyúttal a végleges burkolat magasságát is jelöljék (ügyeljünk a lejtésre). Ezután határozzuk meg a felépítmény, ágyazat és a kövezett réteg együttes vastagságát. Ilyen mélyen kell a kifeszített zsinór alatt a tükörnek elhelyezkednie. Amikor az ágyazat elsimítását végezzük, számítsunk arra, hogy ez a homok vagy zúzottkő réteg a burkolat vibrációs tömörítése során 1-2 cm-rel tömörödik.
Ha a burkolatot szürke beton burkolóelemekből készítjük, a vásárláskor ugyan pénzt takarítunk meg, burkolatunk hangulata azonban inkább autóparkolóhoz illik, nem pedig egy kerthez.
Ez a kép viszont azt bizonyítja, hogy a szürke burkolat is lehet eleven és egyedi hatású. Az ilyen elemek ugyan kissé drágábbak, a burkolatban azonban sokáig örömünket leljük.
Vörös beton burkolóelem, amely különböző formátumokban kapható és gyakori előfordulásának ellenére semmit sem veszített vonzerejéből.
Az érdes-durva felületű és szabálytalanul tört szélű beton burkolókő úgy néz ki, mint a terméskő. További előnye: az érdes felületen kisebb a csúszásveszély.
Ez a burkolattípus időtlen, reprezentatív és szabálytalan éleinek köszönhetően kissé rusztikus is.
Az utakhoz és teraszokhoz alkalmazható, nagy felületű lapok óriási választékban kaphatók.
A burkolótégla természetes színei kellemes hangulatot teremtenek. Ezzel az anyaggal megteremthető a lakótér és a kert közötti, észrevétlen átmenet.
A macskakövek lerakásához a kövek szabálytalan felülete és különböző méretei miatt sok tapasztalatra van szükség, csak így tudunk sík felületet készíteni.
Gyakran előfordul, hogy a kertépítés idejére a kassza kimerül. Ilyenkor az utakat és a parkolóhelyeket homokos kaviccsal (sóderrel) teríthetjük le.
Rétegek
A burkolóelemek alatti rétegek: alépítmény, felépítmény, ágyazat.
Itt a termett talaj alkotja az alépítményt. A talaj termőrétegét azonban maradéktalanul távolítsuk el.
Ebben a példában a burkolat felszínének olyan magasra kell kerülnie, hogy alépítmény céljára…
…először földet kell elteríteni, majd tömöríteni. Erre kerül azután a fagyvédő réteg (felépítmény).
A burkolómunkák kiindulási állapota. A fagyvédő réteg részben már a helyére került. A további tennivalókat ebben a fejezetben, négy példán mutatjuk be.
A burkolat alakját bebetonozott szegélykövek jelölik ki
A burkolat tartósan jó minőségéről az alépítményen és a felépítményen kívül a burkolt felület szegélyei gondoskodnak. A külső szegélyt alkotó elemeket vagy betonágyba kell fektetni, vagy egy oldalt elhelyezkedő betonsávval kell megtámasztani, nehogy a szélső burkolóelemek a terhelés hatására oldalirányban kiforduljanak.
Az ehhez használható beton receptje: 5-6 térfogatrész kavicsot (szemcseméret 0/32) 1 térfogatrész cementtel (CEM 32,5) és annyi vízzel keverünk össze, hogy kemény legyen. A betont hordjuk a helyére és a burkolóelemeket a kitűző zsinór mentén, vízmértékkel állítsuk be. Ha meleg van. a betonágyat azonnal takarjuk be földdel. A munka további részeire vonatkozó tudnivalókat a következő oldalakon találjuk meg. Kocsi behajtóknál és a rézsűk környékén jobb oldalirányú megtámasztást adnak a speciális beton szegélyelemek, amelyek sok beton burkolóelem-családhoz színben is illő kivitelben kaphatók. Inkább ezeket használjuk.
Azokhoz a felületekhez, amelyeken autó is jár, pontosan ugyanolyan alépítményt, felépítményt és ágyazatot kell készíteni, mint a gyalogutakhoz vagy teraszokhoz. Csak különösen nagy terhelésnél (pl. teherautó-forgalom) kell erősebb alapról gondoskodni. Ebben az esetben a burkolómunkák kivitelezését bízzuk szakcégre.
A föld kiemelése előtt feszítsük ki a szegélykövek helyzetét kijelölő zsinórokat.
A szegélyköveket rakjuk betonágyba, nehogy a burkolókövek oldalt…
…kiforduljanak. Betonlapok esetén a megtámasztáshoz oldalt elhelyezett betonsávok is elegendők.
Kocsi behajtóknál és a rézsűk környékén speciális beton szegélyelemeket érdemes alkalmazni.
Beton burkolóelemek: egyszerűen lerakhatók és olcsók
Két első példánkban azt mutatjuk meg, hogyan kell beton burkolóelemekből utat, beton burkolólapokból pedig teraszt készíteni.
A burkolómunkák is a tervezéssel kezdődnek. A helyszínrajzra vázoljuk fel a burkolandó utak és felületek elhelyezkedését (az utak minimális szélessége 75 cm legyen). Ezután döntsük el a lerakásnál alkalmazandó mintázatot. Különösen egyszerű lesz a dolgunk, ha fél burkolóelemmel eltolt futósoros kötést választunk. A nagy felületek vagy hosszú utak könnyen egyhangúvá válhatnak, ezért a „stratégiai pontokon”, pl. útelágazásoknál vagy a ház bejárati pihenőjénél a változatosság kedvéért helyezzünk el köröket vagy legyezőket (l. a jobb oldalon bemutatott lerakási mintákat).
A tervezés befejezése után rendeljük meg az anyagot: a burkolóelemeket, valamint a felépítményhez és ágyazathoz szükséges sódert és homokot.
A választott lerakási mintából próbaképpen, szárazon rakjunk ki egy nagyjából 1 m2-es területet és ezen az „élethű modellen” ellenőrizzük, hogy elégedettek vagyunk-e a látvánnyal. Ilyenkor még a terveket is módosítani lehet.
Ezután lássunk munkához
A legegyszerűbb, ha földmunkagépet kölcsönzünk és azzal a talajt olyan mélyen eltávolítjuk, hogy a tükör a burkolat végleges felülete alatt mintegy 30-40 cm-re legyen. A kiemelendő réteg mélysége a választott burkolóelemek vastagságától, továbbá a fagyvédő réteg és az ágyazat együttes vastagságától függ.
A legegyszerűbb, ha földmunkagépet kölcsönzünk és azzal a talajt olyan mélyen eltávolítjuk, hogy a tükör a burkolat végleges felülete alatt mintegy 30-40 cm-re legyen. A kiemelendő réteg mélysége a választott burkolóelemek vastagságától, továbbá a fagyvédő réteg és az ágyazat együttes vastagságától függ.
A nem teherbíró talajrétegeket szintén el kell távolítani. A kiemelt munkaárok tükrén készítsük el a burkolt felület oldalirányú szegélyezéséhez szükséges betonalapot, majd kitűző zsinór mentén ágyazzuk bele abba a szorosan egymás mellé tett elemeket. A szegélyköveket gumikalapáccsal, óvatosan ütögessük helyre és hozzuk azokat egy síkban fekvő, azonos szintre.
A szemben lévő szegélyek közti távolságot úgy válasszuk meg, hogy azt lehetőleg egész elemekkel lehessen kitölteni. Ezt még fél burkolóelemmel eltolt futósoros kötés esetén is, legalább minden második sorban biztosítani lehet.
A felépítmény készítésénél ügyeljünk a megfelelő lejtésre
A következő lépés a teherhordó és fagyvédő réteget alkotó homokos kavics (sóder) elterítése (szemcseméret 0/32). Sík terepen legalább 2,5 cm/m lejtést alakítsunk ki. Hosszú utaknál a legmagasabb pontot az út közepére vagy útelágazásokhoz tegyük. A vizet oldalirányban is el lehet vezetni. A lejtést mindig úgy alakítsuk ki, hogy az esővizet az épülettől távolodva lehessen elvezetni.
A homokos kavicsot (sódert) gereblyével egyengessük el, majd tömörítsük. Erre a célra kölcsönözzünk egy lapvibrátort. Az így előkészített teherhordó rétegre terítsük el a homokot vagy zúzott követ (ez lesz a burkolat ágyazata) és szintezőléc vagy egyenes deszka segítségével készítsük el a tükröt, amelyet már nem szabad tömöríteni és rálépni is tilos. A lehúzáshoz használt szintezőlécet az oldalt elhelyezett vezetőlécek mentén toljuk végig, ez utóbbiakat a véglegesnek szánt eséssel kell elhelyezni.
Az ágyazatot olyan magasra készítsük, hogy a burkolóelemek az oldalt elhelyezett szegélyelemeknél 1-2 cm-rel magasabbra kerüljenek. A burkolat a burkolt felület vibrációs tömörítése során pontosan ennyivel fog süllyedni. Ezután elkezdhetjük a burkolat lerakását. Az első elemeket ott rakjuk le, ahol az anyagot tároljuk. Az elemeket úgy helyezzük el, hogy az átmenő fuga a járófelületre merőleges legyen. A fuga szélessége egyébként az adott burkolóelem típusától és alakjától függ (vegyük figyelembe a gyártó ajánlásait).
A burkolat lerakásakor mindig a már elhelyezett köveken, arccal a még üres ágyazat felé térdeljünk.
Jó tanács
A munka megkezdése előtt válasszuk ki a lerakási mintát. Választhatjuk a kiegyensúlyozott hatású futósoros kötést,…
…de különböző formátumú elemekből játékosabb mintákat is kirakhatunk.
A kör alakú minták lerakása nagyobb gyakorlatot igényel, mint a burkolóelemek egyenes vonalú elhelyezése.
Ez a kiinduló állapot: a szegélyelemek már betonba vannak rakva és be is vannak állítva.
Ezután fejezzük be a fagyvédő réteg leterítését és a felületet lapvibrátorral tömörítsük.
Erre terítsük rá az ágyazatként használt homokot vagy kőzúzalékot, és állítsuk be a vezetőléceket.
Az ágyazatot lehúzó deszkával simítsuk el, de ne tömörítsük.
A gyártó által megadott fugaszélességet betartva rakjuk le a burkolóelemeket.
A fugákat kvarchomokkal töltsük ki, a felületre szórt homokot többször ide-oda seperve juttatjuk be az elemek közé.
A vízáteresztő, környezetbarát burkolatot finom szemcsés kőzúzalékkal fugázzuk.
A kész felületet deszkákkal védjük
Ha megrakott talicskát kell a friss, még nem tömörített burkolaton végigtolnunk, annak útját rakjuk ki vastag pallókkal, hogy a terhelést kellően elosszuk. így elkerülhetjük egyik-másik elem egyenlőtlen besüllyedését. A lerakás közben elkerülhetetlen járkálás hatásától a kész felületeket zsaludeszkákkal is megvédhetjük.
Időnként ellenőrizzük a fugaképet, hogy a fugák egyenesen, hullámvonalak nélkül fussanak. Előfordulhat, hogy be kell állítani az elemeket: tegyünk a burkolat szabad homlokoldalához egy deszkát és a „szökevényeket” óvatos kalapácsütésekkel térítsük vissza a helyükre.
A körök és legyezők lerakása gyakorlatot igényel
Gyakorlat teszi a mestert. Aki az első négyzetmétereket lerakta, annak már van rutinja. Innen már nincs messze, hogy esetleg „legyezőt” vagy „kört” készítsünk. Lazán lerakott köveken lépdelve menjünk be a kör középpontjába. Többször is ellenőrizzük ennek helyzetét, majd egy kerek burkolóelem lerakásával rögzítsük. A gyűrűkben lerakott, ék alakú elemek egyre nagyobb köröket alakítanak ki. Az elemeket ne csigavonalban (végtelenítve), hanem mindig zárt körökben rakjuk le.
A burkolóelemek legyező alakban való elhelyezése elvileg ugyanígy történik, de még több gyakorlatot igényel.
A körök és a legyezők lerakásának megkönnyítésére egyes gyártók idővel elkorhadó sablonokat is forgalomba hoznak, amelyeket egyszerűen az ágyazatra kell leteríteni. Az elemeket pontosan a kijelölt helyre kell rakni. A már kész burkolathoz illeszkedő átmeneti darabokat utoljára készítjük el. Az elemeket vágótárcsával (védőszemüveg, kesztyű és porvédő maszk viselése kötelező a művelet közben) vagy a kölcsönözhető hidraulikus kőtörővel lehet méretre vágni.
Amikor a teljes felület (az összes illeszkedő darabbal, körrel és legyezővel együtt) készen van, kezdődhet a behomokolás. A burkolatot ugyan keskeny hézagokkal raktuk le, járás közben azonban jól érezhető, hogy egyik-másik elem billeg. A felület stabilitását a hajszálvékony fugák kitöltése adja meg. Ehhez száraz időben sepergessünk többször ide-oda a felületen száraz, mosott kvarchomokot, míg az összes hézag el nem tömődik. Ezután tegyünk műanyag kötényt a lapvibrátor acéltalpa alá és lépésről lépésre haladva menjünk végig vele a felületen.
Jó tanács
Szegélyező paliszádok
Ha az oldalirányú szegélyezést betonpaliszádokkal akarjuk megvalósítani, ezeket legalább hosszuk egyharmadával be kell ásnunk a földbe (a burkolat kész felületének felső szélétől mérve). Az árkot olyan mélyre ássuk, hogy a cölöpök alá még egy kb. 20 cm vastag betonréteget is el lehessen helyezni (a cement és kavics aránya 1 : 6 legyen). Jelöljük meg zsinórral a későbbi felület széleit, szakaszosan töltsük be a betont az árokba és (zsinór mentén beállítva) helyezzük el az első cölöpöket.A terasz lapokból kirakott burkolatának ágyazatát nem kell pontosan síkba hozni
A másodiknak bemutatott burkolat betonlapokból készült. A felépítményhez újrahasznosított kavicsot (fagyvédő réteg) és zúzott követ (ágyazat) használtak. A kavicsot tömörítették, a zúzott követ viszont csak lazán terítették el.
Az előző példánkban szereplő burkolat lerakásával ellentétben ezt az ágyazatot nem kellett pontosan síkba hozni. A lerakást végző építkező ugyanis darabonként, gumikalapáccsal állította be a lapok végleges magasságát. Ha a lap túl mélyre került, egy ügyes fogókészülék segítségével felemelte és némi zúzott követ tett még alája. A fugákat végül homokkal töltötte ki.
Még a lapok lerakásának megkezdése előtt el kellett helyezni a vízelvezető folyókát. A lapok lejtését ugyan annak figyelembevételével alakították ki, hogy a víz a háztól elfelé folyjék, a terasz legalsó pontja után azonban egy felfelé irányuló lejtő kezdődik, a teraszt ugyanis szél és belátás ellen védve, egy teknőben helyezték el.
A megoldást ugyanolyan, ráccsal lefedett, előre gyártott betonfolyókák alkalmazása jelentette, mint amilyeneket garázsok bejáratánál és autóparkolókban szoktak használni. A folyókaelemeket 15-20 cm vastag betonalapba fektették bele, majd bekötötték az esőcsatorna ejtőcsövébe.
A terasz felépítményéhez újrahasznosított kavicsot terítettek el és azt tömörítették.
A lapok végleges elhelyezése előtt a teraszhoz csatlakozó, emelkedő terepszakasz miatt…
…betonalapon elhelyezett vízelvezető folyókát kellett beépíteni.
A vízelvezető folyókát az ereszcsatorna ejtőcsövébe kötötték be.
A lazán elterített zúzottkő ágyazatban egyenként állították be a lapok helyzetét.
Szintezőléccel állandóan ellenőrizni kellett, hogy a keletkező felület sík legyen.
Ha egy lap túl alacsonyra került, azt újra ki kellett emelni és némi zúzott követ kellett alászórni.
A fugákat végezetül zúzott kővel vagy homokkal lehet kitölteni.
A terasz elkészült, kirakhatok a nyugágyak és a kerti bútorok. Vagy szívesebben foglalkoznánk inkább az első növények elültetésével?
A természet színei
Az ellentétek szerencsés párosítása a harmónia és tökéletesség benyomását kelti. A burkolótégla használata a kertek kialakításában ezt kétféle értelemben is alátámasztja: a zöld és piros komplementer színek találkozásához a vadon növő növények és a precízen lefektetett, derékszögű burkolóelemek kontrasztja társul.
A burkolótégla mindegyik építészeti irányzathoz illik. Nem kell a háznak feltétlenül téglaburkolattal rendelkeznie ahhoz, hogy téglával burkolt utakkal és felületekkel vegyük körül. Még a hűvös eleganciájú, modern villák körül is a szó mindkét értelmében a természetbe vezető ösvényeket lehet készíteni a meleg, vörös vagy sárgás-bézs árnyalatú burkolatokkal.
A burkolótégla lerakásának megkezdése előtt tekintsük át a különböző lerakási mintákat, mert azok egészen alapvető módon meghatározzák az összképet. A beton térburkoló elemekhez hasonlóan a burkolótéglát is sokféle formátumban lehet kapni. A leggyakrabban a derékszögű elemeket választják, igaz, hogy már ezekkel is nagyon sokféle lerakási mintázatot meg lehet valósítani.
Ha még nincs kellő tapasztalatunk a burkolóelemek lerakásában, válasszuk a halszálka-, átlós, futósoros vagy parkettakötést. A gyakorlottabbak a derékszögű mintázatok mellett íves, lekerekített vagy kör alakú mintákkal is próbálkozhatnak. Ha idomelemeket is felhasználunk, ezeket szeszélyesen kanyargó utakkal egészíthetjük ki. Mindig érdemes megfigyelni már lerakott burkolatokat. Néhány hasznos ötletet a szomszédos oldalon található példák kapcsán is szerezhetünk.
Mérjük fel az épület arányait és ezeket ismételjük meg pl. a terasz alakjában – ezzel még jobban hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a ház és a kert kapcsolatát sikeresen teremtsük meg.
Az első lépés: homokos kavics és homokalapozás
A burkolótéglák lerakása is a teherviselő rétegek, azaz az alépítmény, a felépítmény és az ágyazat felépítésével kezdődik, csak ezután következhet a tulajdonképpeni burkolómunka.
Először a meglévő talajt távolítsuk el, olyan mélyen, hogy a majdani burkolat felszíne alatt kb. 40 cm-re sík felületet kapjunk. Élére állított burkolótégláknál ez még néhány cm-rel több is legyen. Különösen fagyveszélyes vidékeken, pl. a középhegységek magasabb fekvésű területein akár 15 cm-rel mélyebbre is le kell ásni.
Már a termett talaj eltávolításakor ügyeljünk arra, hogy a burkolandó területnek a háztól a kert felé enyhe lejtése legyen (legalább 2,5 cm/m lejtés).
Ha a terepen korábban meglévő mélyedéseket kell feltölteni (pl. a korábbi építési munkagödör helyére kerülő teraszhoz), akkor a feltöltéshez használt anyagot (többnyire kitermelt földet) rétegenként (célszerűen 40-50 cm-enként) az állékonyság eléréséig tömöríteni kell. Így megkapjuk a későbbi burkolat alépítményét (a tükröt).
A terasz vagy az út széleit, ül. a lépcsőfokokat kitűző zsinórokkal jelöljük meg. A sarokpontokon vasrudakat verjünk be a földbe és a zsinórokat ezekre a rudakra feszítsük ki.
Először betonaljzatba helyezve a szegélyelemeket állítjuk be. Mutatós burkolatot kapunk, ha a szegélyt alkotó téglákat élükre állítva, a felületre kerülő elemeket viszont fektetve helyezzük el. Az élére állított elemekből készített szegély ugyan némileg több anyagot igényel, de az összkép tetszetősebb lesz.
A szegélyelemeket földnedves betonból készített ágyazatba erősítjük, 3-8 mm-es fugákkal. Szintvonalzóval rendszeresen ellenőrizzük az elemek egyenletes magasságát, a szegély egyenes vonalát kitűző zsinórral jelöljük ki.
A felület munkálatai előtt a szegély betonágyazatának kellően meg kell kötnie, ezért azt legkorábban egy nap elteltével kezdhetjük el.
Jó tanács
Érdemes tudni:
A burkolótégláknál technológiai okok miatt a keskeny hosszú oldalak egyike érdes. Ha tehát az elemeket élükre állítjuk, ügyeljünk arra, hogy ez az oldal alulra kerüljön (felső kép). Behomokolás előtt pedig ellenőrizzük, hogy a fugák egyforma szélesek-e. Ilyenkor vakolókanállal még nagyon egyszerűen korrigálhatjuk a fugakiosztást (alsó kép). Ezt a kiigazítást azonban ne vigyük túlzásba. A burkolótégla végtére is természetes burkolatnak számít, amely nyugodtan lehet egy kissé szabálytalan.A halszálkakötésnél a burkolóelemeket nem egy vonalban, hanem egymásra mindig merőlegesen helyezzük el. A következő oldalakon bemutatott példánkban ennek elkészítését ismertetjük.
Gyakran találkozunk a futósoros kötéssel. A lerakásnak ezt a módját válasszuk akkor, ha a környező építészeti kialakítás már önmagában is erősen tagolt.
A parkettakötésnél két irányban is hosszú, egyenes fugákkal van dolgunk. Fontos, hogy minden egyes elemet pontosan helyezzünk el.
Természetesen fantáziánkat burkolótégla használata esetén sem kell gúzsba kötnünk: főleg a nagy felületeket célszerű kis „intarziák” elhelyezésével fellazítani, ezeket a becsempészett „idegen” anyagok…
…még jobban „feldobhatják”. Kellő tapasztalat nélkül esetleg túl „vad” lerakási mintákat próbálunk megvalósítani. Érdemes előzetes tervet készíteni vagy a szomszédoknál található példákat szemügyre venni.
Mérjük fel az épület arányait és pl. a tetőformát ismételjük meg a terasz alakjában – ezzel még jobban megtervezhetjük a ház és a kert kapcsolatát.
A burkolás lépései
A munka előkészítése: a szegélynek készítsünk betonalapot.
Ennél a példánál a szegélyelemeket élükre állítva helyeztük el és oldalt betonnal támasztottuk meg.
A szegély elkészítése után homokos kavicsot vagy kavicsot terítettünk el a burkolandó felületen…
…és lapvibrátorral tömörítettük, míg a teljes teherbíró-képességet el nem értük.
Ezután az ágyazathoz való homokot vagy kőzúzalékot hordtuk fel, lapáttal elterítettük és…
… a vibrátorral enyhén előtömörítettük. Itt már figyelembe kell venni a tervezett lejtést.
Állítsuk be a lehúzóléc vezetősínjeit. A zsinór a burkolat…
…végleges felületét jelöli. Húzzuk le az ágyazatot. Az ágyazóréteg vastagsága legfeljebb 5 cm legyen.
A burkolat a vibrátoros tömörítés hatására 1 cm-nyit süllyed
A következő réteghez (vagyis a felépítményhez) jó néhány köbméter kavicsot vagy homokos kavicsot meg kell mozgatnunk: az anyagot el kell teríteni, majd a lapvibrátorral tömöríteni kell. Ügyeljünk arra, hogy ez a réteg mindenhol nagyjából ugyanolyan vastag legyen, így elkerülhetjük a különböző mértékű ülepedést.
A fenti munka végén a fagyálló réteg és a végleges felület között még annyi helynek kell maradnia, hogy ott a 3-5 cm vastag homokágyazat és maga a burkolóelem elférjen.
Hordjuk fel a burkolat ágyazatát: terítsünk el zúzalékhomokot, kőzúzalékot vagy 0/5 szemcseméretű homokot és ezt a réteget esetleg enyhén tömörítsük is (ez javítja a lerakási felületet). Ezután az ágyazat végleges magasságát meghatározó vezetősíneket helyezzük el, amelyeken majd a lehúzólécet fogjuk vezetni.
Keskeny felületeknél vagy kerti utaknál a szegélyperem egyúttal a lehúzóléc magassági vezetésére is felhasználható. Az ágyazat magasságának beállításakor vegyük figyelembe a burkolóelemek vastagságát és lejtését, továbbá arra is számítsunk, hogy a burkolat a vibrátoros tömörítés hatására 1 cm-nyit ülepedni fog. Ezzel a munka előkészítő fázisa befejeződött. A felület ezután sorra kerülő burkolása nagyon gyorsan megy, és ha az előkészületeket gondosan hajtottuk végre, optimális eredménnyel kecsegtet.
Ha azt akarjuk, hogy a fugák egyenesek legyenek, az első perctől kezdve kitűző zsinórok mentén dolgozzunk. Derékszögű lerakásnál ez egyszerű, mert pl. a ház vonalaihoz vagy a telekhatárhoz tudunk igazodni. Átlós fektetés esetén viszont többször is mérjük le, hogy mindenhol pontosan megvan-e a 45°-os szög.
Most aztán már tényleg a burkolótéglákon a sor. Példánkban az építkezők a halszálkakötést választották, amely a derékszögű lerakás miatt nem különösen nehéz. A burkolóelemek az egyik oldal felől elindulva, egymástól 3 mm-es távolságban kerültek a gondosan előkészített ágyazatra.
Erre a fugaszélességre két ok miatt van szükség: egyrészt eltünteti a burkolóelemek közti, elkerülhetetlen méreteltéréseket, másrészt kijelöli azt a minimális fugaszélességet, amely lehetővé teszi, hogy a fugákat később teljesen homokkal töltsük ki. Ez adja meg a burkolat szükséges stabilitását. A vízszintes erőket károsodás nélkül ugyanis csak a jól kitöltött fugák képesek átvinni. A burkolótéglákat „keresztben összekeverve” rakjuk le, azaz egyidejűleg mindig több csomagból dolgozzunk.
Amikor a lerakással nagyjából 1 m-rel tovább értünk, ellenőrizzük a fugák irányát is, ezeknek a kifeszített kitűző zsinórokra merőlegesnek kell lenniük. A szükséges korrekciókat azonnal hajtsuk végre.
A kiegészítő és illesztődarabokat a lerakás közben folyamatosan, azonnal helyezzük el. Ha mód van rá, és tudjuk a szükséges méreteket, előzetesen készítsünk el néhány illesztődarabot. A bonyolultabb alakzatokat és a ferde vágásokat egyszerre, utólag készítjük el. Ezek helyét először üresen hagyjuk. Lerakás közben a már lerakott felületen álljunk vagy térdeljünk, arccal a még üres ágyazat felé.
Nehogy az egyes burkolóelemek eltolódhassanak, az elemeket időnként véglegesen állítsuk be és azokat a fugák részleges megtöltésével rögzítsük. Amikor az összes burkolóelemet leraktuk, a fugákat kitölthetjük az ágyazathoz illeszkedő fugázóanyaggal. Zúzott kőhöz tehát zúzott kő, homokhoz homok tartozik. Nem engedhető meg, hogy a fugázóanyag leperegjen az ágyazatban esetleg található üregekbe, mert így a burkolat elveszíti stabilitását. Ha ilyen esettel találkozunk, az érintett burkolóelemet óvatosan vegyük ki. az ágyazatban lévő üreget töltsük ki és gondosan tömörítsük (előtömörítés). Ezt követően tegyük vissza az elemet és ismételjük meg a fugázást.
Még jobb lesz a burkolat stabilitása, ha a fugázóanyagot víz hozzáadásával beiszapoljuk. Ne alkalmazzunk azonban túl sok vizet, mert az ágyazat felpuhul. Ezután a felesleges homokot vagy zúzott követ seperjük le a felületről.
Keskeny felületeknél vagy kerti utaknál a szegély egyúttal a lehúzóléc magassági vezetésére is felhasználható.
A kitűző zsinórok pontosan meghatározzák a fugák későbbi helyzetét. Még…
…halszálkakötésnél is, ahol pedig a fugák nem mennek megszakítás nélkül végig, a zsinórokhoz igazodunk.
Időről időre a zsinórokra merőleges fugákat is ellenőrizzük.
A kiegészítő és illesztődarabokat a lerakás közben folyamatosan, azonnal helyezzük el.
Ferde lerakás: gyakran ellenőrizni kell a szöget (itt 45°).
Burkolótégla lerakása közben mindig a már „kész” felületen térdelünk.
Azokat az illesztődarabokat, amelyeket ferdén kell levágni, utólag készítjük el. Csak így lehet megoldani, hogy az elemek pontosan illeszkedjenek a szabadon maradt helyre.
Ezen a képen jól látható, hogy a szélső elemek éppen egy „hajszálnyira” a szegélyek előtt helyezkednek el. Ez az eredmény természetesen csak úgy érhető el, ha a szegélyelemeket maximális pontossággal állítják be.
A filigrán illesztő elemeket (mint itt ez a kis átlós elem) vágótárcsával vagy kőfűrésszel vágjuk méretre.
Az elemek méretre vágásánál ügyeljünk arra, hogy a fugáknak is maradjon hely.
A fugákba most annyi kvarchomokot töltsünk, hogy azok nagyjából félig teljenek meg.
Ha az ágyazat zúzott kőből készült, akkor a fugákat is zúzott kővel kell kitölteni.
A következő lépés a fugázóanyag beiszapolása.
Tömörítéskor a rögzített szegélytől a közép felé dolgozzunk
Most lapvibrátorral tömörítsük az egész felületet. Ennek során a vibrátort a rögzített szegélytől a közép felé mozgatjuk.
A vibrátor rezgő tömegét kis, de legfeljebb közepes frekvenciára állítsuk, nehogy szétrázza a fugakiosztást. Az is fontos, hogy a vibrátor alsó oldalát olyan bevonattal lássuk cl. amely védi a burkolatot („gumipapucs”).
A felület most már készen is van. A végleges használatba vételig azonban várjunk még néhány napot, és a felületet még egy párszor szórjuk be fugázóanyaggal. Ennek hatására a fugák teljesen megtelnek és a burkolat elnyeri optimális szilárdságát.
Hogy az új terasz felavatásáig tartó idő se teljen el hiába, a burkolóelemek maradékából gyorsan készíthetünk egy kerti grillsütőt. Ennek részletes leírása a következő két oldalon található.
Jó tanács
A behomokolt felületet lapvibrátorral tömörítjük.
Ha valaki úgy gondolja, a burkolat szilárdságának növelésére a következő fugázási művelethez…
…kétkomponensű fugázóhabarcsot is keverhet. Az anyagokat 10 percig kell keverni.
Az utolsó fugázási művelet. Várjuk meg, amíg a kétkomponensű anyag kikeményedik.
A kész burkolatot néhány napig pihentessük. Azoknál a fugáknál, amelyeket nem kétkomponensű fugázó masszával töltöttünk ki, néhány nap múlva ismételjük meg a behomokolást.
Téglából készült kerti grillsütő
Az épület saját kezű felfalazása, a fürdőszoba házilagosan elvégzett csempézése vagy a terasz házilagos burkolása után nem mindig lehet észrevenni, hogy azok egy amatőr munkái. Igazán egyénivé akkor válik a dolog, amikor a derék ezermester, a „ház- és kertépítés” kötelező penzumát maga mögött tudván, végre elengedheti magát. Mi más lenne pedig az ilyen saját készítésű, fantáziadús alkotások elhelyezésére alkalmasabb, mint a szabadidő hasznos eltöltésének színtere, a kert? Készíthetünk pl. egy téglamaradékokból épített grillezőt!
Építkezés után mindig marad némi felhasználatlan anyag. Ha pl. azt látjuk, hogy úgy 30 tér- vagy falburkoló tégla hever szanaszét, azokból gyorsan építhetünk egy kerti grillsütőt és biztosak lehetünk benne, hogy annak az egész környéken nem lesz párja. A tér- és falburkoló téglák hőállóságuknak köszönhetően különösen alkalmasak az ilyen hangulatos főző- és tüzelőhelyek építőanyagának.
Mindenekelőtt a helyszínt jelöljük ki. Szélvédett helyet keressünk, nehogy a grillezés illata elárassza a lakószobákat vagy a szomszédokat.
Grillezőnkhöz 30 db normál formátumú, azaz 24 x 11,5 x 7,1 cm (25 x 12 x 6,5 cm) méretű téglára, négy alumíniumprofilra (amelyek a szénlemez és a grillezőrács két-két vezetékét fogják alkotni), valamint a tetőhöz négy köracél rúdra és egy rézlemez darabra lesz szükségünk. És persze némi habarcsra, valamint kavicsra és cementre az alapozáshoz (l. a keretes szövegrészt ugyanezen az oldalon). A példában felhasznált szénlemez és a grillezőrács ugyan már szép kort megért, de a célnak még kiválóan megfelelt. Valamikor egy tűzhely alkatrészei voltak, amit azonban már régen kidobtak.
Ha a grillező helyet néhány téglasorral magasabbra építjük és a fugák közé további alumíniumprofilokat is elhelyezünk, akkor a parázs és a grillezőrács közötti távolságot variálni is lehet.
A tömör korpusz falazásával gyorsan végezhetünk: keverjük meg és kb. 10-12 mm vastagon hordjuk fel a habarcsot. Tegyük bele a téglákat és vízmértékkel állítsuk be azokat. Az illesztődarabokat (ezek rendszerint fél téglák) vágótárcsával vágjuk méretre, de hegyes kalapáccsal is méretre pattinthatjuk azokat. A kicsiny falak gyors felfalazása közben ne feledkezzünk meg az alumíniumprofilok elhelyezéséről!
Jó tanács
Betonalap a grillezőhöz:
A falazott kerti grillező helynek is szabályos alapra van szüksége. Az ilyen, aránylag kis alapterületű betonaljzatot házilag is nagyon egyszerűen el lehet készíteni. Mindenekelőtt a „munkagödröt” ássuk ki. Az építmény talapzata a határoló terepszintnél mintegy 50 cm-rel alacsonyabban legyen.Védelem az időjárás ellen: a tető a grillre
Amikor a habarcs teljesen megkötött, készítsük el a tetőt, amellyel tűzrakó helyünket némileg még az esőtől is megóvhatjuk. A falba 12 mm-es kőzetfúróval fúrjuk be a tetőt tartó acélrudakhoz a furatokat. A furatok legalább 20 cm mélyek legyenek. Ezután óvatos kalapácsütésekkel dugjuk be a rudakat végleges helyükre.
Fogjuk be a rézlemezt, a megfelelő helyeken hajlítsuk meg és helyezzük el a tartó rudakon. 5 mm-es acélfúróval felülről fúrjunk a lemezen át a rudakba furatokat és a réztetőt 4 popszegeccsel erősítsük fel.
Végezetül néhány jó tanács a grillezéshez: Csak a veszélytelen faszéngyújtót használjuk, spirituszt vagy benzint azonban ne. A grillezendő anyagokat tegyük alufóliára vagy speciális grillező tálcára. A parázsba cseppenő zsír füstje ugyanis ártalmas az egészségre.
A falazott grillezőhöz illesztődarabokra is szükség van, ezeket kalapáccsal is méretre lehet pattintani.
Az alumíniumprofilokat ágyazzuk bele a habarcsba. Ezek a vezetősínek tartják majd a szénlemezt és a grillezőrácsot.
A tetőszerkezetnek fúrjunk lyukakat a falba.
Az acélrudakat óvatos kalapácsütésekkel toljuk be a kifúrt lyukakba.
A tető rézlemeze befogott állapotban nagyon egyszerűen hajlítható.
Végül fúrjuk ki a tetőt rögzítő popszegecsek furatait.
Elég a munkából! A kalapácsot és vakolókanalat váltsa fel a kés és a villa. Jó étvágyat!
Készen van a „tűzhely”. Ha a grillező helyet néhány téglasorral magasabbra építjük, akkor a fugák közé további alumíniumprofilokat is elhelyezhetünk, és így a parázs és a grillezőrács közötti távolságot variálni is lehet.
Macskakő burkolat
Rómába sok út vezet, a ház bejárati ajtajához azonban csak egy. Amikor tehát ennek burkolatáról kell döntenünk, minél több példát nézzünk meg és csak azután válasszuk ki véglegesen az anyagot. Kövessük nyomon pl. az itt következő ismertetést, amely cikksorozatunk burkolással foglalkozó részének utolsó szakasza, és megtudhatjuk, hogyan jön létre terméskő burkolat.
A kockakő burkolat készítése nem könnyű feladat. Ennek két oka is van: az egyik a kőtömbök tömege, a másik pedig azok szabálytalan alakja. Ha síknak tekinthető járda- vagy teraszburkolatot akarunk készíteni, bizony, nagyon gondos munkát kell végeznünk. Itt bemutatott példánkban a burkolat nagykockakőből készült (ennek élhossza 14-18 cm). Ha ezeket a köveket kiskockakővel kombináltuk volna (élhossza 7-9 cm), akkor a lerakás még bonyolultabbá vált volna. Az ilyen munkákat hagyjuk meg a szakembereknek!
A munka a termőtalaj eltávolításával kezdődik, amelynek eredményeképpen a háztól a kert felé enyhén lejtő, sík felületet kapunk, amely a végleges kőburkolat alatt 40 cm-re helyezkedik el. Erre kerül a homokos kavics (sóder) vagy kavicsalap. A sódert elterítjük és vibrátorral előtömörítjük.
A felület sarokpontjaiban vas-rudakat verünk le a földbe, ezek közé zsinórokat feszítünk ki. Az íves vonalvezetésű utak szélének megjelölésére helyezzünk el kockaköveket, ezeket mindjárt a végleges magasságnak megfelelően állítsuk be (a legalább 2,5 cm/m lejtésről se feledkezzünk cl!).
A lerakást a szegélyelemekkel kezdjük. Ezeket sovány beton ágyazatba (mint példánkban is) vagy akár szárazon, homokos kavics rétegbe lehet rakni. A köveket gumikalapáccsal úgy állítsuk be, hogy köztük ne keletkezzenek egyenetlenségek, amelyekben esetleg elbotolhatunk.
Amikor a szegélyek készen vannak, a köztük lévő felületre terítsünk el homokot vagy zúzott követ és alakítsuk ki a 3-5 cm vastag ágyazatot. A kövek magassága nagyon egyenlőtlen, ezért az ágyazatot nem érdemes sík felületűre lehúzni. Burkolás közben óvatosan járhatunk is az ágyazaton, mivel minden egyes követ magassági irányban is egyenként kell a felülethez képest beállítani.
Néha egyszerűen nem sikerül olyan köveket találni, amelyekkel az adott helyzetű szegélyelemek között egyenletes fugaszélességet tudnánk kialakítani. Ha az utolsó fuga túl nagyra jött ki, úgy segíthetünk magunkon, hogy az adott sor összes kövét kissé „széthúzzuk” egymástól. Ha az utolsó kő nem fér be a megmaradt helyre, akkor másik, odaillő követ kell keresnünk, vagy a sor többi kövét kissé össze kell szorítanunk. A fugaszélesség azonban 8 mm-nél ne legyen kisebb.
Ezután homokoljuk be a felületet, ennek során a fugákat magasságuk mintegy kétharmad részéig töltsük fel. Vibrátorral (amelynek talpára gumi alátétet erősítettünk) tömörítsük a burkolatot. Végezetül száraz keverék formájában kapható kövezetfugázó habarcsot seperjünk be a fugák közé. majd a felületet óvatosan vizesítsük meg. A keverék megkötése után a kövek már nem billegnek, a felület stabil.
Egy másik módszer szerint a fugákat csak homokkal töltjük meg, azok így „nyitva” maradnak és az esővíz a hézagokon át el tud szivárogni.
A kockakő burkolat kavicsalapját elterítjük a tükrön.
Az íves vonalvezetésű utak széleinek megjelölésére egyesével lerakott köveket használunk.
A szegélyelemek lerakása közben folyamatosan ellenőrizzük a végleges helyzetet és a lejtést.
A szegélyelemek elhelyezése után elterítjük az ágyazatot alkotó homokot vagy zúzott követ.
Ezután az egyik szegélytől a másikig, soronként rakjuk le a burkolóköveket.
A fugák legalább 8 mm szélesek legyenek.
A fugákat kétharmad részig homokkal töltjük ki, majd vibrátorral tömörítjük a felületet.
Végezetül seperjünk be kövezetfugázó habarcsot a fugák közé, majd az egész felületet…
…óvatosan vizesítsük meg. Ha a fugázóhabarcs megkötött, a kövek többé már nem billegnek.
Ha a fugákat habarcs helyett homokkal töltjük ki, az esővíz el tud szivárogni.
Ennek az útnak a szélei nem betonágyban fekszenek: a szegélyelemeket a feltöltött föld tartja a helyükön.
Vízre a gyökereknek is szükségük van
A következő oldalakon mindazt megismerhetjük, amit a talajfelületek burkolásáról minden felelősségtudattal rendelkező építtetőnek tudnia kellene.
A talajfelületek burkolásával foglalkozó számos publikáció azt sugallja, hogy a Nyugat alkonya fog beköszönteni (utalás Spengler híres könyvére – a ford.), ha sorházunk 10 m2-es teraszát leburkoljuk. Azért ennyire mégsem drámai a helyzet, az viszont kétségtelenül igaz, hogy egy ilyen parányi kertben a növények és állatok szinte már semmi életteret nem találnak, ha még ennek a kis területnek is a negyedét-harmadát a terasz foglalja el. Ilyenkor már tényleg minden négyzetméter számít.
Tudnunk kell, hogy a burkolt felületek alatt (ezek közé tartoznak a kövezett teraszok és utak is) az élő szervezeteknek nagyon csekélyek a túlélési esélyeik. A talajfelszín és a mélyebben fekvő földrétegek közti oxigéncsere teljesen meg van bénítva, gyakorlatilag az esővíz sem jut el a talajnak ebbe a részébe.
A természet azonban csak akkor tud működni, ha a talaj esővizet tárol, lebontja a káros anyagokat és átereszti az oxigént. A burkolat ezeket a követelményeket nem elégíti ki. Egy kivétel mégis van: a „környezetbarát burkolat”, amelynek fugái vagy maga a burkolat víz- és oxigénáteresztő.
A burkolt felületek azonban még egy problémát rejtenek magukban: ha az esővíz és a hólé nem tud elszivárogni, akkor ezek a víztömegek a csatornahálózaton és patakokon át rendszerint a tisztítóberendezésbe kerülnek. A szennyvízcsatornákat az erős esőzés és a hóolvadás időszakosan annyira túlterhelheti, hogy kiöntésre is számítanunk kell, ha esővíztározó medencékkel nem gondoskodunk a lefolyás időbeni elnyújtásáról.
Ezzel a problémával a családi ház tulajdonosa is találkozik. A víz- és csatornadíjak ugyanis a tisztítóberendezésekre, esővíztározó medencékre és egyéb vízelvezető létesítményekre fordítandó összegeket is tartalmazzák.
Az esővíz életet ad – de csak akkor, ha nem a lefolyón át távozik
Sok város és község pénzügyi eszközökkel is támogatja azokat a háztulajdonosokat, akik igazolni tudják, hogy telkük egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben terheli a csatornahálózatot.
Aki tehát környezetbarát burkolat mellett dönt, az egyrészt pénzt takarít meg, másrészt a természettel is jót tesz. Nem árt, ha ezzel a fontos kérdéssel kapcsolatban tájékozódunk az „elszivárgás”, „elpárolgás” és „elfolyás” témakörében.
- Elszivárgás. Az esővizet és a hóiét a talaj veszi fel, az élőlények így hozzájutnak legfontosabb életelemükhöz. Egy másik szempont azonban szintén nagyon fontos: a kiszáradás miatt a házat körülvevő talaj összezsugorodhat, ennek következtében a házon ülepedési repedések jelenhetnek meg. A vízáteresztő, környezetbarát burkolattal ezért bizonyos körülmények között az épület súlyos károsodását is megakadályozhatjuk.
- Az esővíz párolgása a levegő nedvességtartalmának megfelelő szinten tartása szempontjából fontos. Ha a levegő nedvességtartalma túl kicsi, ennek káros hatásai vannak az ember légútjaira, ugyanakkor mindez a fák és bokrok növekedését is hátráltatja. Az esővizet tehát azért kell a talajban tárolni, hogy az azután lassan tudjon elpárologni.
- Az aszfaltburkolatú felületek úgy működnek, mint a napkollektorok. Ha süt a nap, a környező légrétegeket annyira felhevítik, hogy azokban a közvetlen környezethez képest nagy hőmérséklet-különbségek keletkeznek. Ilyen környezetben nem lehet kellően kikapcsolódni.
- Ha a burkolatra kerülő víz elpárolgását vagy elszivárgását lehetővé tesszük, akkor folyókákat sem kell beépíteni. A környezetbarát burkolat alkalmazásával tehát jelentős összeget takaríthatunk meg.
A lefolyási tényező megadja, hogy mennyi víz folyik a csatornába
A beton- és aszfaltfelületek lefolyási tényezője 0,9, azaz a rájuk kerülő víz 90 %-a elfolyik. Ezzel szemben a gyephézagos burkolókövek lefolyási tényezője 0,4-0,5, a gyepfelületé pedig egyenesen 0,2-0.
A gyepfelület 0,2 tényezője így magyarázható: forró nyári időben, ha a felső, vályog- és agyagtartalmú talajrétegek kiszáradtak, egy hirtelen jött, heves eső után a víz közvetlenül a csatornába folyik. Eltart egy ideig, mire a talaj újra felpuhul és képessé válik a víz felvételére. Tudnunk kell, hogy a talajba elszivárgó vízmennyiség nem teljes mértékben a talajvizet növeli. A tárolt víz nagyobb része elpárolog.
Ha így nézzük a dolgot, a gyepfelület nem a legalkalmasabb talajtakaró, amennyiben az a célunk, hogy minél több vizet juttassunk a talajvízhez. Ilyen irányú kísérletek azt mutatták, hogy egy vízáteresztő burkolati rendszer az esővíz elszivárogtatása szempontjából hatékonyabb, mint a gyep, feltéve, hogy az ágyazat és az alatta lévő rétegek szintén vízáteresztők. A legfelül elhelyezkedő burkolt felület ugyanis akadályozza a párolgást. Az esővíz így lassan a talajba tud szivárogni.
Ha az alépítmény (termett talaj, pl. vályog) kevésbé vízáteresztő, akkor a kavics vagy homokos kavics felépítmény veszi át a víztároló szerepét, de arra azért ügyeljünk, hogy tartós vízzárványok ne alakuljanak ki. Kedvezőtlen adottságú alaptalaj esetén alakítsunk ki lejtőt, hogy a felesleges vizet elvezessük.
Az alépítményt, felépítményt és az ágyazatot tehát pontosan ugyanúgy kell előkészíteni, amint azt az előző oldalakon szereplő példákon bemutattuk (teherhordó homokos kavics réteg: vastagsága 15-20 cm, szemcsemérete 0/32; ágyazat: vastagsága 3-5 cm. szemcsemérete 0/3-0/8). Ha környezetbarát burkolatnál a fugákat zúzott kővel töltjük ki. mert nem akarjuk, hogy a növényzet megtelepedjen, akkor az ágyazatot is zúzott kőből kell készíteni.
Felületek vízáteresztő módon való burkolására különböző rendszerek egész sora kapható. Alkalmazhatunk pl. beton térburkoló elemeket, amelyeknél műanyag távtartók gondoskodnak róla, hogy az elemek között a fugák mindig egyenlő szélesek legyenek. A távtartók fából is készíthetők, ezek az idők folyamán elkorhadnak és humusszá válnak.
Vannak olyan környezetbarát térburkoló elemek is, amelyek egyik oldalán távtartó bütyköket képeztek ki.
Azokat a térburkoló elemeket, amelyeknek mindegyik oldalára tettek távtartó bütyköket, a következőképpen lehet alkalmazni: ha lerakáskor két ilyen távtartó szembe fordítva éppen találkozik, akkor kétszeres fugaszélességet kapunk. Ha viszont az elemeket úgy rakjuk le, hogy a távtartók egymáshoz képest el legyenek tolva, akkor egyszeres fugaszélesség jön létre.
A következő változat a letört sarkú burkolóelem. Ha a köveket szorosan egymás mellé rakjuk, a sarkokon kis csatornák jönnek létre, amelyek közvetlenül levezetnek az ágyazatba és lehetővé teszik a víz elszivárgását.
Ne feledkezzünk meg a gyephézagos burkolóelemekről sem! Az átlós bordákon biztosabban lehet járni, a nagyméretű gyepkamrák nagy felületű füvesítést tesznek lehetővé.
Érdekes változat a vízáteresztő elem
Ez a nyitott pórusa burkolóelem képes arra, hogy felvegye a vizet, ezzel lehetővé teszi, hogy számottevő távolság nélkül, szoros hézagokkal rakják le. Még ebben az esetben is biztosak lehetünk abban, hogy az alsó rétegekbe elegendő víz jut le. Lerakáskor ezzel az elemmel szorosan meg lehet közelíteni a növényzet határát, az alá kerülő gyökerek elegendő vízhez jutnak.
Egy meghatározott burkolóelem kiválasztása előtt pontosan fogalmazzuk meg a burkolattal szembeni elvárásainkat és mérjük fel az erre a célra rendelkezésre álló pénzeszközeinket.
- Olcsó: A közismert gyephézagos burkolóelemek parkolókhoz ugyan jól megfelelnek, de nem túl szépek.
- Közepes árfekvésűnek tekinthető az olyan burkolat, amely a szokásos burkolóelemekből, vízáteresztő fugákkal készül (távtartókkal vagy bütykökkel). A fugákat zúzott kővel töltjük ki. Ha a felület járhatóságra is fontos, ne hagyjunk túl széles fugákat.
- Árban a legfelsőbb kategóriába esnek, de szó szerint a legtisztább megoldást képviselik a műgyantával kiöntött, vízáteresztő hézagok. A vízáteresztő képesség (a fugák 20 %-os arányát feltételezve) a percenként 16 L-t is eléri.
Bosszantó, ha az apró zúzottkő szemcséket takarításkor kiseperjük a fugákból, de főleg az, ha ezek a szemcsék beszorulnak cipőtalpunk récéi közé. Ha ilyen cipővel bemegyünk a házba, csúnyán összekarcolhatjuk a padlóburkolatot. Jobb ezért, ha vízáteresztő burkolóelemeket vagy vízáteresztő fugázóhabarcsot has/nálunk.
A víz csak akkor tud a talajba beszivárogni, ha a burkolat és annak alépítménye vízáteresztő.
A termett talaj vízzáró? Alakítsunk ki lejtést, ez megakadályozza, hogy összegyűljön a víz.
A gyephézagos burkolóelemek a nem túl tetszetős, szürke beton térburkoló elemek „természetbarát” megfelelői.
Ha már mindenképpen szürke, akkor inkább ilyen legyen: sok zölddel a kövek között.
Ezeknek a burkolóelemeknek az egyik oldalán távtartók vannak.
Ha a zúzott kővel kitöltött fugák ennyire szélesek, akkor ugyan sok vizet vesznek fel, de nehéz rajtuk járni.
Ezen a képen jól látható a zúzottköves fugák hátránya: a felület sohasem teljesen tiszta.
A segítséget a vízáteresztő fugázóhabarcs jelenti. Az anyagot kötőszerrel kell…
…összekeverni. Az elegyet addig keverjük, amíg pépes masszát nem kapunk.
A kitöltendő fugák legalább 3 cm mélyek legyenek. A felületet vizezzük meg.
A fugázóhabarcsot gumi tolólappal juttatjuk be a fugákba.
A felesleges habarcsot 20-30 perc múlva egyszerűen le lehet seperni.
A környezetbarát burkolathoz a teherhordó rétegeket pontosan ugyanúgy készítjük el, mint a többi burkolattípusnál: hordjuk fel és tömörítsük a teherhordó réteget (felépítményt), majd terítsük el azon a homokágyazatot.
A burkolóelemeket szoros hézagokkal rakták le. ezért erről a burkolatról nem tételeznénk fel, hogy vízáteresztő. A titok nyitja: maga az anyag nyitott pórusú és így átereszti a vizet és az oxigént.
A szokásos burkolat (az ábrán téglaburkolat látható), ha azt 3-5 mm fugaszélességgel rakják le, vízáteresztő ugyan, a nagyobb mennyiségű esővíz azonban nem szivárog el elég gyorsan
Klinker burkolóelemek is kaphatók vízáteresztő kivitelben („gyephézagos klinker”).
A „gyephézagos klinker” mellett más fajták is kaphatók, mint pl. ezek a szivárgó nyílásokkal ellátott elemek.
„Fugázóhabarcs” termőföldből, homokból és zúzott kőből
Ha azt akarjuk, hogy a fugákban megtelepedjenek a növények, az üregek kétharmad részét termőtalaj, homok és zúzott kő keverékével töltsük meg. A fűmagokat mindjárt bele is keverhetjük ebbe a táptalajba. A fugákba azonban később is bele lehet vetni a füvet, fontos, hogy a felületek vibrátoros tömörítését a fugák kitöltése után végezzük. Csak a beton burkolóelemeket kell a fugák kitöltése előtt vibrálni.
Gerendákból és bazaltból épített kerti lépcső
Cikksorozatunk burkolással foglalkozó részét egy lépcső ismertetésével fejezzük be, amely a kert két szintjét köti össze. Átvitt értelemben azonban a következő fejezetbe is átvezet, amely a faanyagnak a kertben való felhasználásával foglalkozik.
A lejtős telkek különböző szinteken elhelyezkedő útjait és teraszait általában az egyébként is alkalmazott burkolóelemek családjához tartozó, színben összeillő lépcsőfokokkal vagy paliszádokkal lehet egymással összekötni. A példánkban szereplő esetben a lépcső kövezett útról egy magasabban fekvő, fával burkolt teraszra vezet. Az átmenetre különösen tetszetős megoldást sikerült találni azzal, hogy a lépcsőben mind a két anyagot alkalmazták.
A lépcsőfokok fatelítéssel impregnált erdeifenyő-gerendákból készültek. A régebben ilyen célra gyakran alkalmazott vasúti talpfákat ne használjuk (mérgezők!). A lépcsőfok felületének megnöveléséhez két-két gerenda közé egy sor kékbazalt kockát raktak. A lépcsőfokok így megnövelt felületének köszönhetően a lépcső nagyon enyhe lejtésű, ami kerti lépcsők esetén kifejezetten kívánatos.
Lépcsőszabály: kétszer a lépcsőfok magassága plusz a szélessége 63 cm legyen
A házakban lévő lépcsők egy-egy fokának magassága általában 17-18 cm, a kertben azonban ez legfeljebb 15 cm legyen. Ebből adódik, hogy egy szabadtéri lépcsőfok szélességének legalább 33 cm-nek kell lennie. A számítás alapja a „lépcsőszabály”, amely szerint: 2 x magasság + 1 x szélesség = 60-65 cm; középértéknek vegyünk 63 cm-t. Az ez alapján készített lépcsőkön kényelmesen és biztosan lehet járni.
Lépcsőnk építését azzal kezdjük, hogy az alul lévő kövezett út szintjén vízelvezető folyókát helyezünk el. Ehhez mintegy 30 cm mély árkot ásunk, és abban 12 cm vastag betonalapot készítünk. Erre az alapra helyezzük el azután, kitűző zsinór mentén kellően beállítva, az egyes folyókaelemeket és a csatornához csatlakozó összefolyó idomot. A csatornába 100 mm átmérőjű (DN 100) szennyvízcsővel (KG-cső) csatlakozunk.
Az alsó szint magasságát meghatározó folyóka felülete (kövezett felület) és a faterasz között úgy kell elrendezni a lépcsőket, hogy a fokok magassága azonos legyen. Egy példaképpeni számítás: a magasságkülönbség 1,015 m. Ha ezt 7 fokra osztjuk el, a lépcsőfok magasságára 14,5 cm adódik. Az első lépcsőfokot tehát úgy kell a homokágyba beállítani, hogy felülete a folyóka rácsozata felett 14,5 cm-re legyen.
Amikor az első fok végleges helyén van, jöhet a második lépcsőfokot alkotó gerenda. Ezt úgy helyezzük el, hogy a lépcsőfok szélessége 34 cm, magassága ismét 14,5 cm legyen. A fokokat alkotó gerendák között szabadon maradt részt bazaltkockákkal töltjük ki, amelyeket egyenként rakunk be a homokágyba és kalapáccsal ütögetünk a helyére.
A lépcsőépítés befejezéséül a fokokat oldalt habarccsal rögzítjük és lefolyót alakítunk ki, amelyet szintén bazaltkockákkal burkolunk. A fugákat speciális fugázóhabarccsal töltjük ki.
Jó tanács
A lépcsőfokok alá homokos kavicsból (15-20 cm vastag teherbíró réteg) és homokból álló alépítményt kell készíteni. A lépcsőfokok rendkívül nehezek, ezért lerakásukat legalább két személy végezze. Az első lépcsőfok elülső széle alá tegyünk burkolóköveket, nehogy előrefelé besüllyedjen. A következő fokok mindig az alattuk lévő fok hátsó szélére támaszkodnak.
Kezdődik a lépcsőépítés: 30 cm mély árokba, 12 cm vastag betonalapra elhelyezzük a vízelvezető folyókát.
A folyóka felülete néhány mm-rel a majdani burkolat síkja alatt legyen, hogy onnan biztosan le tudjon folyni a víz. A folyóka egyes darabjait kitűző zsinór mentén állítsuk be.
Az ún. összefolyó idomhoz 100 mm átmérőjű (DN 100) szennyvízcsövet (KG-cső) csatlakoztatunk, amely a csatornába vezet.
A legalsó lépcsőfokot belerakjuk a homokágyba, majd gumikalapáccsal és vízmértékkel pontosan beállítjuk a magasságát. Minden következő lépcsőfok magassága is pontosan ugyanennyi lesz.
Most a második lépcsőtok következik. A két lépcsőfok magasságának és egy fok szélességének az összege 63 cm legyen. A lépcsőfokok közti üres teret burkolókövekkel töltjük ki.
A fugázóhabarcs megbízhatóan, tartósan összeköti a gerendákat és a köveket; száraz keverék formájában, készen kapható.
A kombinált fa- és kőlépcsőt oldalirányban földnedves habarcsból kialakított támasztékkal stabilizáljuk. A jobb vízelvezetéshez a megmaradt kövekből még egy vízelvezető csatornát is ki lehet képezni.
Az építészetben és a kertépítésben egyébként is sok hasonlóságot lehet felfedezni: először a tervek készülnek el, utána következnek a földmunkák és betonozás. Sok anyagot kell megmozgatni, míg kertünk végre elnyeri kívánt formáját. A munka vége azonban egy vonatkozásban jelentősen eltér a ház építésétől. Amikor a teraszok, homokozók és a kerti tó, azaz minden építenivaló készen van, a „kerten” végignézve csak puszta földet látunk.
Eltart egy darabig, amíg a kert elveszti ezt a nyers jellegét, és a természet a telken az építkezés utolsó nyomait is eltörli. Igaz, hogy a gyepfelület néhány hét alatt kizöldül, amíg azonban a bokrok és fák is elérik teljes pompájukat, évek telnek el. Ezért semmiképpen ne számítsunk rá, hogy a kertet egyetlen nyár alatt létre lehet hozni. Lássunk tehát munkához mégpedig a külső létesítmények módszeres megtervezésével kezdjük.
Kerttervezés: pénz nélkül ez sem megy
A közmondás ugyan úgy szól, hogy „nem a ruha teszi az embert”, de azért lássuk be, hogy sokszor ennek épp a fordítottja igaz. Így viszont már témánkra is megfogalmazhatjuk: a kert teszi a házat. A párhuzam annál is inkább indokolt, mert igaz ugyan, hogy a pénz önmagában egyik esetben sem elég, de az is tény, hogy pénz nélkül sajnos sem itt, sem ott nem jutunk semmire.
Ha azt szeretnénk, hogy ne csak házunknak, hanem kertünknek is sikere legyen, a külső létesítményekbe bizony akár hétjegyű összeget is be kell fektetnünk. Ha viszont mégsem akarjuk, hogy a kertépítés költségei az egekig emelkedjenek, a házépítéshez hasonlóan itt is gondosan és módszeresen tervezzünk meg minden lépést.
Mindenekelőtt néhány alapvető kérdésben kell tisztán látnunk:
- A kertnek a házhoz kell illeszkednie. Egy kocka alakú, modern stílusú villa köré nem illik a dúsan burjánzó mező, faterasszal és kocsibeállóval. Az ilyen környezetbe inkább fakeretes ablakokkal és kihajtható ablaktáblákkal díszített, falusias ház való. Ruházatunk összeválogatásához hasonlóan azonban itt is elmondható, hogy egy bizonyos mértékű stílustörés érdekes feszültséget vihet az összképbe. Fantáziánkat azonban ne engedjük szabadon szárnyalni, ízlésbeli kérdésekben maradjunk a biztos talajon.
- Kertünk atmoszféráját a tervbe vett növényzet (golfgyep vagy zöldségágyás) és az építményekhez kiválasztott anyagok (impregnált fa, beton, térburkoló elemek, növénytartó edények, terméskövek stb.) határozzák meg. A kiválasztott anyagoknak azonban a házhoz is illeszkedniük kell.
Első benyomások: az előkert
A kerttervezésnél különbséget kell tennünk az előkert és a „hátsó” kert között. Az előkert ugyanis, bár valamiképpen még a közterülethez tartozik, meghatározza a látogató első benyomásait. A bejárat környezete lehet elzárkózó, mint amilyen egy nehéz kapuval ellátott, magas kerti fal, vagy annak hívogató ellentéte, a kerítés nélküli, csupán alacsony növényzettel jelzett határvonal. Az azért nem jó, ha az előkertbe bárki nyugodtan beléphet. Gondoljunk csak azokra a barátságtalan kutyatulajdonosokra, akik négylábúikat sokszor túlzottan is szabadjára engedik.
Az előkert tervezésénél azt is vegyük figyelembe, hogy vannak bizonyos városépítészeti előírások, amelyeket be kell tartanunk, valamint a szomszéd kertekkel való összhangra is törekedjünk.
Nagyon rendezett benyomást kelt a ház bejárati ajtajához vezető, szép vonalvezetésű és megvilágított út, amely mellett diszkréten elrejtve áll a kukaedény. Ha telkünk az út felé lejt és elég helyünk is van, a ház bejáratához vezető lépcsőt ne egyenesen, hanem ívelten alakítsuk ki. Ez nagyon elegáns.
A növények kiválasztásánál gondoljunk arra, hogy az előkert többnyire árnyékban van. A kertészetekben vagy a barkácsáruházak kertészeti osztályain olyan örökzöld növényeket keressünk, amelyek elviselik az előkert szó szerint értelmezett „árnyoldalait”.
A kert létesítése során saját munkánkkal nagyon sok pénzt megtakaríthatunk. Mielőtt azonban lapátot ragadnánk, készítsünk terveket. Egy A4-es vagy A3-as papírlapra (amelyikre ráfér a telek tervrajza) 1 : 100 méretarányban rajzoljuk fel a telek határvonalait és rajzoljuk be a ház pontos helyzetét. Ezt a vázlatot másoljuk le több példányban és ezekbe rajzoljuk be a különböző változatokat. A telek és az épület méreteit a ház építési dokumentációjában megtalálható helyszínrajz tünteti fel.
Takarékoskodjunk! Lejtős telkeken a külső létesítmények komoly pénzbe kerülnek. A sík telkekkel ellentétben itt költséges lépcsőket és támfalakat kell építeni. Nagy megtakarítást érhetünk el a növénytartó edények alkalmazásával, amelyekkel a lejtő megerősítését magunk is elkészíthetjük.
A növények telepítése is meglehetősen sokba kerül, különösen akkor, ha nagyobb bokrokat és sövényeket akarunk elültetni. Érdeklődjünk barátainknál, szüléinknél vagy szomszédainknál, nem lehetne-e tőlük néhány darabot „örökölni”. A szomszédtól kapott növényeknél még a szállítás sem okoz gondot.
Bezárkózó előkert, 1. példa: A járókelők egyáltalán nem láthatják, hogy a ház és a garázs kiválóan harmonizál egymással. A lakókról még csak sejtéseik sem lehetnek.
Bezárkózó előkert, 2. példa: A ház és a garázs itt is nagyon jól illik egymáshoz. Ráadásul az egész együttest gondosan beillesztették a természetes környezetbe.
A fehérre vakolt külső falaknak ugyan nagy hagyománya van, egyes esetekben mégsem jöhetnek számításba. Pl. olyankor, amikor a ház homlokzatait (pl. a szeles tengerparti területeken) az eső és vihar ellen különleges védelemben kell részesíteni, vagy akkor, amikor igazán egyedi homlokzatot szeretnénk. Ebben az esetben választhatjuk pl. az elé falazott homlokzatot vagy a szerelt fahomlokzatot, esetleg a kettő kombinációját.
Az épületenergetikai tanúsítvány bevezetése egyébként is fokozott hővédelmet ír elő, ez az építkezőt arra is kényszerítheti (ha külső falait vékonyra akarja készíteni), hogy a falazaton kombinált hőszigetelő rendszert helyezzen el. A következőkben a homlokzat kialakításának ezt a három változatát (vagyis az elé falazott téglahomlokzatot, a faburkolatot és a kombinált hőszigetelő rendszert) fogjuk bemutatni.
Természetesen azt is pontosan megmutatjuk, hogy mire kell az amatőr kivitelezőnek ügyelnie. Mindhárom bemutatott változatnál egyaránt fontos a gondos kivitelezés, ami nem csak a hővédelem, de a nedvesség elleni védelem biztosításának is feltétele, hiszen a lecsapódó kondenzvíz különben komoly károkat okozhat!
A nyerstégla burkolat új házon is jól mutat
Aki már járt pl. Észak-Németországban, az tudja, hogy milyen varázsa van a vörös nyerstégla homlokzatnak. Nemcsak esztétikai okai vannak azonban annak, hogy ma is szívesen alkalmazzák az elé falazott nyerstégla homlokzatburkolatokat.
A szélsőséges időjárási feltételek szükségessé tehetik a kettős héjú falazatokat. Magyarországon jellemzőek a nagy hőingadozások, ezért is előnyös egy árnyékolt homlokzat. Ennek különböző kiviteli változatait ismerjük: a falazat készülhet légréssel a két héj között, légréssel és hőszigeteléssel vagy légrés nélküli hőszigetelő maggal.
Ha a falazott homlokzatburkolat és a mögötte lévő, teherhordó fal között szellőztetett légrés marad, akkor a teherhordó falba még a legerősebb viharban sem tud esővíz behatolni.
A habarcs feleljen meg a tégla nedvszívó képességének
Az anyag megvásárlása előtt az építőanyag-kereskedésben ismerkedjünk meg a rendelkezésre álló sokféle burkolótéglával. Ezek burkolótégla, klinkertégla és mészhomok tégla néven kaphatók. Vásárláskor az egész házhoz szükséges anyagot egyszerre rendeljük meg, ezzel kizárjuk a színárnyalatok keveredését. A különböző raklapokról való téglákat célszerű keverni, így színeltérés esetén is homogénebb mintázatot kapunk.
A téglákat külső megjelenésük mellett elsősorban nedvszívó képességük különbözteti meg egymástól, ami a „nem szívó” fokozattól (keramikus klinkertéglák) egészen az „erősen szívó” (mészhomok tégla, égetett tégla) fokozatig terjedhet. Fontos, hogy a falazóhabarcsot az alkalmazott téglaanyag nedvszívó képességének figyelembevételével kell megválasztani. Vásárláskor mindjárt kérjünk ajánlatot a megfelelő habarcsra is.
Ha városban építkezünk, olyan típusú burkolatot válasszunk, amely illeszkedik a környéken már meglévő épületek stílusához. Az engedélyezési tervben szerepelniük kell az alkalmazott burkolatoknak, felületkezeléseknek. Egyes esetekben elő is van írva (pl. műemléki környezet), hogy milyen burkolatot lehet használni.
A szerkezetbe hőszigetelés kerül
Az elé falazott burkolat elkészítése nagyon időigényes és nehéz feladat (a magasság bemérése, a téglák beállítása, amelyeket esztétikai okokból nem kívánatos darabolni).
A munka megkezdése előtt az első téglasor alá (kifelé lejtő) szigetelőréteget kell elhelyezni, amelynek célja, hogy a belső héjazat talapzatát megvédje a nedvességtől. A szigetelőrétegen lévő illesztéseket és csatlakozásokat vízhatlanul össze kell ragasztani. A szigetelést a fal mentén legalább 15 cm magasan fel kell hajtani. A falazás megkezdése előtt gondoskodni kell arról, hogy az előtétfal ne tudjon elcsúszni a tartófelületen. Ennek a felületnek természetesen kellően teherbírónak kell lennie.
Először a sarkokat jelöljük ki
A munkát az épület sarkainál kezdjük. Sokat segít, ha mérőléceket állítunk fel, amelyeken pontosan meg van jelölve minden téglasor, valamint az áthidalók helyzete. Az első saroktéglákat azok a rozsdamentes huzalhorgonyok (rögzítő pálcák) tartják a kívánt helyzetben, amelyeket már a teherhordó fal falazásakor elhelyeztünk. A huzalhorgonyok vízszintesen legfeljebb 50 cm, függőlegesen legfeljebb 75 cm távolságban legyenek egymástól. Ezenkívül a szabadon álló széleken, épületsarkokon és a tágulási hézagok mentén méterenként 3-3 huzalhorgonyt kell elhelyezni. Egyidejűleg legalább négy téglacsomagból dolgozzunk, így természetes hatású, kissé eltérő színárnyalatú elemekből álló felületet készíthetünk. A nedvszívó burkolótéglákat előzetesen nedvesítsük meg.
Speciális habarcsot érdemes használni (készhabarcsot, amelyet már csak vízzel kell elkeverni), amely akkor sem „szakad le”, ha kinyomódik a fugából. A többi habarcstípusnál előfordulhat, hogy a lefolyó anyag bepiszkítja a téglákat, és ezeket többé szinte lehetetlen megtisztítani. Feltétlenül II. vagy Ha habarcscsoportba tartozó habarcsot használjunk. Arra is gondoljunk, hogy a szakszerűtlenül elkészített fuga ki-virágzást és átnedvesedést okozhat.
A fekvőhézagok (vízszintes fugák) 1,2 cm vastagok legyenek, az állóhézagok vastagsága mintegy 1 cm.
Ha a habarcs alkalmas arra, hogy a falazást és a fugázást egy munkafolyamatban végezzük (ez a normális eset), akkor a kitüremkedő anyagot a vakolókanállal húzzuk le. Amikor a habarcs már megkötött, fugázó vassal, fadarabbal vagy tömlődarabbal alakítsuk ki a fugát. A fuga a látható felülettől legfeljebb 2 mm-rel beljebb, egyenletesen simuljon hozzá a tégla felületéhez. Megakadályozhatjuk a friss fugázóhabarcs túl gyors kiszáradását, ha vízzel többször óvatosan megpermetezzük. A fuga színét döntően az befolyásolja, hogy milyen volt elsimításkor a habarcs állaga. A fugát ezért mindig azonos mértékben megkötött állapotú habarcsban alakítsuk ki.
Az előtétfal anyaga ennyire különböző lehet: a kézi formázású tégla…
…és a burkolótégla színe ugyan hasonló, a háznak mégis teljesen más jelleget ad.
Ennél a klinkertégla típusnál az eltérő színárnyalatok élettelivé teszik a felületet.
A burkolótéglákhoz és klinkertéglákhoz sokféle idomtégla kapható, amelyek a homlokzat…
…tagolt kialakítását teszik lehetővé. Az előtétfal a feladatát csak akkor tudja maradéktalanul ellátni, ha…
…az idomtéglák alá egészen a teherhordó falig benyúló szigetelőréteget helyezünk el.
Az előtétfal talapzatánál, továbbá az ablakokhoz és ajtókhoz kialakítandó megszakításoknál számos fontos részlet,…
…pl. a szigetelőréteg, a szellőzőnyílások és a fugatömítések helyes kialakításáról kell gondoskodni.
Az előtétfalnál alkalmazható legegyszerűbb technika: futósoros kötés fél téglányi eltolással.
Amikor a sarkok helyét kitűztük, „szárazon” rakjunk ki egy sort, hogy meghatározzuk az állóhézagok egyenletes szélességét.
A ház két sarka között feszítsük ki a kitűző zsinórt. A fekvőhézag habarcsát a fal…
…felső síkjára hordjuk fel, az állóhézag habarcsát viszont az új tégla csatlakozó felületére.
A végleges fugakiosztást „száraz kirakással” határozzuk meg
Miután az első saroktéglákat odafalaztuk, az előkészített tartófelületen (ez rendszerint a pincefödém előreugró része) rakjuk le az előtétfalazat első téglasorát. Így a hosszirányú eltéréseket könnyen ki lehet egyenlíteni és harmonikus fugakiosztást kapunk. Ha minden a helyén van, jöhet a habarcs. A munkát egyszerűbbé teszi, ha feltöltjük a munkagödröt.
Legfeljebb kétszintes háznál a 12 cm vastag burkolótéglák vastagságuk 1/3 részével a felfekvő felület elé nyúlhatnak, oromfalat pedig 4 m magasságig szabad készíteni. Az előtétfalat futósoros kötésben, fél téglányi eltolással falazzuk. Ez a legegyszerűbb technika. Mindig használjuk a kitűző zsinórt!
A DIN 1053 előírásai szerint a külső héjazatban alul és felül (továbbá az ablakpárkányok alatt és az ablakáthidalók felett) szellőzőnyílásokat kell elhelyezni. Ezek a nyílások nagyon elegánsan kialakíthatók, ha az állóhézagokba nem teszünk habarcsot. Az alsó szellőzőnyílások ezenkívül a víz (pl. a kondenzvíz) elvezetését is lehetővé teszik.
20 m2 falfelületen (ebbe az ablakokat és az ajtókat is bele kell számítani) a szellőzőnyílások együttes keresztmetszete 75 cm2 legyen. A fugák szélessége ne legyen nagyobb, mint 1,5 cm.
Jó tanács
Áthidalók
Az ablakok és ajtók fölé kerülő burkolótéglákat többféle módon el lehet helyezni. Az előre gyártott, klinkerborítású, komplett áthidaló beépítése aránylag egyszerű, ezt azonban a gyártónak minden méretre egyedileg kell elkészítenie. Ha viszont az élére állított burkolótéglákat tartódeszka segítségével egyenként akarjuk felfalazni, ehhez már komoly tapasztalat szükséges.
Érdemes trasszcement-habarcsot használni, ez a téglák között különösen jó tapadást képez. Elkerülhetetlen, hogy a külső és belső falazat az ablakok és ajtók környezetében érintkezésbe ne kerüljön egymással. Itt vizet át nem eresztő szigetelőréteget kell beépíteni, amelyet az áthidalók fölött is legalább 15 cm magasan rá kell hajlítani a belső falra.
Fugázás
Ha az alkalmazott habarcs a falazat elkészítésére ugyan alkalmas, fugakitöltő anyagnak azonban nem felel meg, akkor a fugákat nem lehet az előtétfal felhúzásával egyidejűleg, rögtön elsimítani. Ehelyett a fugákat az előtétfal építésének szüneteiben 1,5-2 cm mélyen ki kell kaparni és az így keletkezett hézagokat fugázóhabarccsal kell kitölteni (először a vízszintes, azután a függőleges fugákat). Az erősen nedvszívó téglákat előzőleg be kell nedvesíteni.
Az utólag végzett fugázásnál nagyon vigyázzunk arra, hogy a falban ne keletkezzenek üregek (ezekben összegyűlhet a víz, ami megfagyva leválásokat okozhat). A szellőzőnyílásokat a fugák kitöltése során sem szabad elzárni!
A külső héjazatban függőleges tágulási hézagokat kell kialakítani. Ezeknek a dilatációs hézagoknak a helyzete és egymástól való távolsága az éghajlati viszonyoktól, az épület alaprajzától (a falsíkok tájolásától) és a külső héjazat anyagától függ. A fugák kérdését ezért feltétlenül szakemberrel kell megbeszélni!
A dilatációs hézagokat poliuretán tömítőmasszával (vagy tömítőszalaggal, beszorítható tömítőprofillal) töltsük ki. Tömítőmasszánál a fugákat a kinyomó patronon lévő használati utasításnak megfelelően elő kell készíteni!
Ha speciális (száraz keverék formájában kapható) habarcsot használunk, a falazást és fugázást egy munkamenetben végezhetjük.
Az utólagos fugázás türelemjáték. A fugát előzőleg 2 cm mélyen kaparjuk ki.
A klinkerborítású áthidalókat rendelésre egyedileg készítik el. Az áthidalót kétoldalt…
…rá kell támasztani az előtétfalra. Az áthidalók helyszíni elkészítése nagy tapasztalatot igényel.
Szerelt fa homlokzatburkolat
A fa évszázadok óta a homlokzatok ideális anyaga. A légréssel készített kéthéjú külső falazathoz képest a legnagyobb eltérést az jelenti, hogy a szerelt fahomlokzat felépítése lényegesen könnyebb. A teherviselő alapot a dübelekkel felerősített lécekből álló tartószerkezet alkotja, amely egyben a faburkolat hátsó szellőzéséről is gondoskodik. Erre csavarozzuk vagy szegezzük az időjárás ellen védő külső héjazatot. A könnyű, vékony falhomlokzattal szemben ugyanazokat a követelményeket lehet támasztani, mint a tömör, felfalazott előtéthéjazattal szemben.
Mindenekelőtt a faburkolat fajtáját kell eldöntenünk: lambériát, fűrészelt felületű vagy gyalult deszkát, esetleg zsindelyeket alkalmaznánk-e? A csaphornyos deszkákon kívül különböző, tömör fából készített homlokzati rendszerek is kaphatók. Ezek profilos (egyes esetekben felületkezelt) faelemek, amelyek különösen gyorsan szerelhetők és még mostoha időjárási viszonyok között is használhatók. A fa homlokzatburkolatok minimális vastagsága 20 mm. Homlokzatok burkolására az évszázadok során különösen három fafaj bizonyult alkalmasnak: az erdeifenyő, a lucfenyő és a cédrus (vörös cédrus).
A faburkolat tervezésének első lépéseként azt kell átgondolnunk, hogyan akarjuk a homlokzaton elrendezni a deszkákat: vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan. Érdekes hatást érhetünk el ezek kombinációjával is.
A vízszintes burkolat előnye: ha az esőnek kitett részeken, a lábazatnál a burkolóelemek tönkremennek, a vízszintes deszkákat könnyebben ki lehet cserélni, mint a függőleges elemeket. A megfelelő megoldást a külső vakolásnál már megismert, bevált módszerrel biztosan megtaláljuk: a tervezés során készítsünk több másolatot a ház homlokzatairól és azokra rajzoljuk fel az összes változatot.
El kell döntenünk, hogy mely falrészeket burkoljuk fával. A külső falakat teljesen fába akarjuk-e öltöztetni, vagy azoknak csak egy részére szánunk faburkolatot? Utóbbit indokolhatja, hogy így a külső vakolásnak kisebb mezőket alakítunk ki, amelyekkel könnyebben meg tudunk birkózni. Faburkolat elhelyezhető pl. az ablakok felett vagy alatt, de az is lehet, hogy csupán az oromfalat burkoljuk fával.
Fával megoldható a homlokzat egyes részleteinek (pl. erkélyek) kiemelése is. A fal többi részét vakolhatjuk, de klinkertéglával is burkolhatjuk.
Ha a burkolódeszkákat vízszintesen helyezzük el, egyetlen, függőleges alaplécezet elegendő.
A tömörfa homlokzatburkoló rendszer profilos deszkái vízorral is kaphatók.
Függőlegesen felszerelt deszkaburkolat tartószerkezete: tartólécezet és keresztlécezet.
Alternatív megoldás függőleges deszkáknál: hátsó szellőzést lehetővé tévő lambéria elemek.
A burkolást a külső ablakbélésfalnál kezdjük
A szerelt homlokzati faburkolat és az ablakok közötti átmenet elkészítése nem egyszerű feladat. Itt különösen megmutatkozik, hogy munkánkat gondosan végeztük-e.
A célszerű sorrend: először a bélésfalat burkoljuk be, majd az itt elhelyezett faelemek homlokoldalát a homlokzatra kerülő deszkákkal takarjuk el. Így megakadályozzuk, hogy a szerkezetbe bejusson az esővíz. Egy másik lehetőség: a bélésfalat bevakoljuk, a faburkolat deszkáival pedig szorosan ahhoz csatlakozunk. A ház sarkain speciális sarokprofilokat lehet a burkolatra szerelni.
Az összes deszkát vágjuk méretre és szükség esetén csiszoljuk is meg azokat. Távolítsuk el a csiszolásnál keletkezett port, és nitrohígítóval mossuk le a gyantacseppeket.
A homlokzati burkolóelemek vízszintes felrakásának az az előnye, hogy a különösen veszélyeztetett, lábazat környéki deszkákat könnyebben ki lehet cserélni, ha azok tönkremennek. Nem szükségszerű, hogy a homlokzat nagy felületű deszkaburkolata vidékies jelleget adjon a háznak!
A szerkezeti favédelem jobb, mint a kémiai
A fát az ultraibolya sugárzás, a nedvesség, a gombásodás és a kártevők elszaporodása ellen védeni kell, hogy az még évek múlva is épen maradjon. A kémiai favédelemnek c téren azonban már régóta nincs olyan jelentős szerepe, mint azt sokan még gondolnák. Az erősen túlnyúló tetőkkel, a vízorr kialakításával és a hátsó szellőzés megoldásával a fa felületét szerkezeti védelemben részesítjük. Fontos, hogy a talajszint felett legalább 30 cm távolságot hagyjunk szabadon (a víz ilyen magasra fröccsen fel). Ez is szerkezeti favédelemnek minősül. A lábazatot vakolni kell.
Mindig egyedileg kell mérlegelni, hogy mindezen túlmenően milyen mértékű kémiai védelemre van még szükség. Sok, több száz évet megért faház áll ma is anélkül, hogy favédő szerrel valaha is érintkezésbe került volna.
A megfelelő bevonószer megtalálása nem könnyű feladat. Egyrészt bizonyos technikai követelményeknek kell megfelelnie (legyen víztaszító, tegye lehetővé a páradiffúziót), másrészt egészségünket védendő nem szívesen vállalkozunk arra, hogy mérgekkel (ilyenek az élő fakártevők ellen való kémiai favédő szerek) dolgozzunk. Legjobbak a biocideket nem tartalmazó, nyitott pórusú, festékpigmentekkel (ultraibolya sugárzás elleni védelem) dúsított lazúrok.
Vegyszeres (megelőző) impregnálásra csak különlegesen igénybevett fahomlokzatnál van szükség. A bevonóanyagot először a deszka hátoldalára, majd az első oldalára hordjuk fel. Ennek teljes száradása után következhet a kiválasztott lazúrral való két-háromszoros átkenés. Tartsuk be az egyes rétegek közti száradási időt (ez a használati utasításban megtalálható). Ha szükséges, az egyes rétegek felhordása után (az utolsó kivételével) a felületet 200-as szemcsefinomságú (vagy annál finomabb) csiszolópapírral csiszoljuk át.
Hőszigeteléssel kiegészített fahomlokzat: az alaplécezést úgy szereljük fel, hogy a lécek közé…
…a szokásosan használt méretű szigetelőlapok pontosan beférjenek. A szigetelés fölé ne feszítsünk ki fóliát.
A faburkolat alsó lezárását vízorral alakítsuk ki.
A lábazatot fedhetjük pl. valamilyen szokásos lábazati vakolattal (cementvakolat).
Ablakbélésfal 1: a burkolódeszkák eltakarják a bélésfalra szerelt faelemek homlokoldalait.
Ablakbélésfal 2: ha nagyon munkaigényesnek találjuk a bélésfal burkolását, azt vakolhatjuk is.
A tartószerkezet lehetővé teszi a hátsó szellőzést
A szerelt homlokzat magvát a (24 x 48 vagy 30 x 50 mm keresztmetszetű) lécekből készített, megbízható tartószerkezet alkotja. Ha a deszkákat vízszintesen akarjuk felszerelni, akkor a léceket függőlegesen kell felerősíteni a falra. Függőleges deszkázatnál pl. úgy lehet megoldani a szellőzést, hogy a vízszintes tartólécekben eltoltan elhelyezett szellőzőnyílásokat képezünk. A tartószerkezet léceit keret dübelekkel és csavarokkal erősítjük fel a falra (dübel átmérő 10 mm, dübel távolság 50 cm, léctávolság 40-60 cm).
Ha az egész házat függőleges deszkákkal burkoljuk, akkor a hátsó szellőzést úgy is megoldhatjuk, hogy a függőleges tartószerkezetre vízszintes léceket szereltünk (a léceket minden kereszteződési pontban két csavarral erősítsük össze). Ez a megoldás a tetőfedéshez hasonlóan teszi lehetővé a hátsó szellőzést.
Előnye: keresztlécezet alkalmazása esetén elhagyható az eltolt szellőzőnyílások fáradságos kialakítása, amelyre akkor van szükség, ha a falazatra csak vízszintes tartólécek kerülnek. Egyes homlokzatburkoló rendszerekhez (függőleges deszkázathoz alkalmazható) ún. hátsó szellőztetőprofilok is tartoznak. Ezek kereszt-lécezet nélkül is lehetővé teszik a hátsó szellőzést.
Fontos, hogy a tartószerkezet ne „hasasodjon ki”, a falak egyenetlenségeit kis fadarabokkal (ékekkel) egyenlítsük ki és a tartószerkezet felületét szintvonalzóval ellenőrizzük. Az ablakáthidalóknál a hátsó szellőzéshez 2-4 cm széles réseket kell hagyni. Ez természetesen az ablakpárkány alatti részekre és a tetőtúlnyúláshoz való átmenetre is érvényes.
A tartószerkezetben szigetelés is elhelyezhető
Ha a külső fal nem kellően hőszigetelő, akkor a tartószerkezet lécei közé szigetelőlapokat (keményhabot, ásványgyapotot) kell elhelyezni. A hőszigetelő anyagot speciális, tárcsás dübelekkel vagy ragasztással erősítjük a teherhordó külső falazatra. A munkát megkönnyíti, ha az alaplécezet léctávolsága pontosan megfelel a szigetelőanyag szélességének (ez általában 50 vagy 62,5 cm). A szigetelőanyag vastagságát is a tartószerkezet figyelembevételével kell megválasztani: a szigetelés és a fahomlokzat között maradjon legalább 2 cm légrés.
A horony lefelé nézzen
Végre eljutottunk a lényeghez: megkezdhetjük a homlokzatburkoló deszkák felrakását. Ha a csaphornyos deszkákat vízszintesen helyezzük el, a hornyok mindig lefelé mutassanak (ha felfelé néznének, azokban összegyűlne a víz, ami előbb-utóbb korhadáshoz vezetne).
A fa az időjárás hatására deformálódhat. A deszkákat ezért csak úgy szabad a tartószerkezethez erősíteni, hogy egymás mozgását ne akadályozzák. Az átlapolásokat a repedésveszély miatt ne szegezzük át.
Csak horganyzott vagy rozsdamentes acél kötőelemeket használjunk (a rozsdásodó szegek csúnya foltokat hagynak a fán). A csavarokat csak olyan mélyen csavarjuk be. hogy fejük a fa felületével egy síkba kerüljön. Lambéria kapcsokat ne használjunk!
A faburkolat szerelése a tartólécezet dübelekkel való felerősítésével kezdődik.
Az összes méret pontos meghatározása után méretre vághatjuk a deszkákat.
A következő lépés az éleknek és a fa felületének a megcsiszolása.
Vegyszeres impregnálásra csak különösen erős igénybevétel esetén van szükség.
Az átlapolásokon átmenő csavarokat vagy szegeket mellőzzük.
A munkaigényes fahomlokzatnak a külső vakolattal szemben az a nagy előnye, hogy munka közben bármikor szünetet lehet tartani: nem elhanyagolandó szempont az amatőr építkezőnek!
Fazsindelyek
A fazsindelyek tágulása kisebb, mini a hosszú deszkáké, ezért repedésre is kevésbé hajlamosak. Egy teljes homlokzat egyenként felerősített zsindelyekkel való burkolása azonban a hatalmas mennyiségű falapocska miatt rendkívül időrabló tevékenység.
A munka megkönnyítésére előre gyártott paneleket fejlesztettek ki. így egyetlen művelettel több, akár 50 zsindelyt fel lehet erősíteni. Először itt is tartószerkezetet kell készíteni. A tartólécek távolságát a zsindelyeknek megfelelően válasszuk meg.
A fahomlokzatok gondozása
A fahomlokzatok ajánlott karbantartási időközei: a nyugati homlokzaton 2-3 évenként, a többi oldalon az igénybevételtől függően 5-10 évenként frissítsük fel a bevonatot. A hibás részeket előzőleg csiszoljuk át.
Hőszigetelő vakolatrendszer
Németországban a felhasznált energia egyharmadát az épületek fűtésére fordítják. Értelemszerűen nagy a környezet ebből származó terhelése is. Az energia ilyen célú felhasználásának csökkentését a törvényalkotó környezetvédelmi adókkal és az energiatakarékossági rendelettel is ösztönözni igyekszik.
A Németországban lévő összes lakóépületnek 2050-ig ki kell elégítenie a „kis energiaszükségletű ház” mai szabványában foglalt előírásokat. Ez azt jelenti, hogy 1 m2 lakó- és hasznos terület fűtésére évente 75 kW – h energiát (75 kW * h/m2 * év) szabad felhasználni.
Ma még vannak olyan öreg épületek, amelyekben akár 400 kW * h-t is elfűtenek! 1 L fűtőolaj és 1 m3 gáz ugyanakkor mintegy 10 kW * h-t „tartalmaz”. Magyarországon az uniós előírások miatt szigorodtak az épületekkel szemben támasztott hőtechnikai követelmények. Az új, valamint a régi épületekre is energiatanúsítványt kell készíteni. A tendencia az, hogy egyre jobb hőszigetelő képességű szerkezeteket használunk részben a hatósági előírások betartása, részben a növekvő energiaárak miatt.
A ház a fűtési energia legnagyobb részét külső felületén át veszíti el. Egy régi épület felújításakor általában a tető vastagabb szigetelést kap (többnyire az egyébként is esedékes felújítással egybekötve), korszerű ablakokat építenek be, a külső falakon pedig hőszigetelő vakolatrendszert alakítanak ki.
A rendszer komponensei: szigetelőanyag (keményhab vagy ásványgyapot lapok), ragasztó és tartóprofilok, üvegszövet-betétes stabilizáló habarcs, egyes ásványgyapot szigetelőlapokhoz és problémás alapokhoz szükséges speciális dübelek, valamint a végső bevonatot képező nemesvakolat.
A szigetelést kívül helyezzük el, így az a külső falat is melegen tartja. A belső szigetelés kedvezőtlen, mert a hideg külső falon páralecsapódás alakulhat ki.
Amennyiben a pénztárcánk nem engedi, hogy komolyabb külső szigetelést valósítsunk meg, úgy javasoljuk a hővisszaverő, hőszigetelő kültéri bevonatok alkalmazását, mely 30 éves garanciával védi a homlokzatunkat legyen szó családi házról vagy társasházról. Mi erre a Protektor hőszigetelő termékcsaládját javasoljuk.
Vissza a régi méretekhez: a „harmincas külső fal”
Míg a tömör külső falak szabványos vastagsága 10 évvel ezelőtt még 30 cm volt (ezt nevezte a szakzsargon „harmincas külső falnak”), a kis energia-szükségletű ház fogalmának megjelenése után azokat egyre gyakrabban 38 cm vastag külső falak építésével igyekeztek kielégíteni. Az energiatakarékossági előírások további szigorítása még vastagabb falakat tenne szükségessé.
Úgy tűnik azonban, hogy a téglából és kombinált hőszigetelő rendszerből álló, kettős héjazatú konstrukcióval a jövőben ismét el lehet érni az egyrétegű fal régi méreteit: vissza tehát a „harmincas falhoz”. Különösen a következő két kombináció látszik egyértelműen esélyesnek: 24 cm fal és 6 cm szigetelés vagy 17,5 cm fal és 12 cm szigetelés. Számítások azt mutatták, hogy a hőszigetelő rendszerek 12 cm vastagságig tekinthetők gazdaságosnak.
Nézzük meg, hogyan lehet saját kezűleg hőszigetelő vakolatrendszert kialakítani! Az alapnak teherbírónak, portól és régi festékbevonattól mentesnek, fagymentesnek és tisztának kell lennie. Régi épület felújítása esetén a festék- és műgyanta bevonatokat vágótárcsával nagyjából 30 cm-es közönként rácsszerűen vágjuk fel (ez javítja a fal diffúziós tulajdonságait).
Régi épületeknél a munka kezdete előtt vizsgáljuk meg, hogy az ablakpárkányok, tetőtúlnyúlások és az esővízcsatornák levezetőcsövei a hőszigetelő rendszer felszerelése után is „működnek-e”. A homlokzatszigetelési munkákat szintén előzetesen kell elvégezni.
A szigetelés a lábazati profilon „áll”
A homlokzatra először a lábazati profilt erősítjük fel, mintegy 30 cm-rel a terepszint fölé. Az alapban lévő egyenetlenségeket távtartókkal egyenlítsük ki. Ezután a fúrógépbe fogott keverőszárral keverjük meg a ragasztóhabarcsot és a 10 mm-es fogazatú fogazott simítóval hordjuk fel a szigetelőlapokra.
Ha az alap nem egyenletes, a ragasztóhabarcsot külön-külön sávokban és csomókban helyezzük el a lapok hátoldalán (feltétlenül tartsuk be a gyártó előírásait). Ezután a szigetelőlapokat, alulról kezdve, egyenként ragasszuk fel a falra.
A lapok felragasztásánál a következőket kell figyelembe vennünk:
- Munka közben a hőmérséklet legalább 5 °C legyen.
- Ügyeljünk az illesztések eltolására. A második sort az első sor végén megmaradt darabokkal kezdjük. Kerüljük az átmenő hézagokat.
- A házsarkoknál a sorok váltakozva érjenek túl a merőleges házfal síkján.
- Az illesztésekbe nem szabad ragasztót tenni! A lapok szorosan érjenek egymáshoz, így hőhidaktól mentes szigetelőréteg alakul ki.
- Munka közben hosszú szintezőléccel gyakran ellenőrizzük, hogy a szigetelőlapok felülete pontosan egy síkot alkot-e. A keményhab lapok egyenetlenségeit csiszolódeszkával munkáljuk le.
- A lapok esetleges hibahelyeit tömjük be hőszigetelő anyaggal vagy töltsük ki szerelőhabbal.
- Ajtók és ablakok sarkainál lapillesztéseket ne helyezzünk el! A sarkokat mindig egyetlen lapból kell kivágni.
- Ajtók és ablakok bélésfalaiban a szigetelőréteget egészen az ajtó- vagy ablaktokig visszük. A sarkokat ugyanúgy alakítjuk ki, mint a ház sarkait: a lapokat váltakozva vezetjük ki a merőleges fal síkjáig.
- Az ásványgyapot szigetelőlapokat általában dübelekkel erősítjük fel (kivételt képeznek a réteges lapok). Tartsuk szem előtt a gyártó által megadott dübel kiosztást. Ezek olyan homlokzati rajzok, amelyeken az összes dübel helyzete fel van tüntetve.
- Problémás alapoknál az egyébként csupán ragasztandó keményhab szigetelőlapokat dübelekkel is biztosítsuk.
- Az ablakokhoz és ajtókhoz való csatlakozást fugatömítő szalaggal alakítsuk ki. A szalagot úgy tegyük be az épületelem és a szigetelőlap közé, hogy a szigetelőlap felületével egy síkba kerüljön, majd nyomjuk a lap oldalához.
- A vakolat felhordását legkorábban a szigetelőlapok szerelését követő 24 óra elteltével lehet elkezdeni. Erősítsük fel a stabilizáló üvegszövetet és húzzuk fel a speciális vakolatot. A ház sarkainál használjunk csatlakozó üvegszövettel is ellátott sarokvédő síneket. A csatlakozó üvegszövet sávokat legalább 10 cm átlapolással helyezzük el. Ajtó- és ablaknyílások sarkainál átlósan is tegyünk be szövetcsíkokat.
- A stabilizáló vakolat (alapvakolat) felhordása után következhet a fedővakolat.
Többféle strukturált vakolat közül választhatunk: simított vakolat, kapart vakolat vagy a szabadon strukturálható vakolat. A vakolóhabarcsot közvetlenül a száraz stabilizáló rétegre hordjuk fel.
A strukturált vakolatok sokféle színben kaphatók.
Csak egy gyártótól származó, komplett rendszereket használjunk. Hőszigetelő rendszereket különböző termékekből ugyan magunk is összeállíthatunk, ez azonban rendkívül kockázatos vállalkozás. Mindenképp fontos rendszerben gondolkodni (garancia stb.).
A hőszigetelő rendszer új tagja:
A piacot eddig a polisztirol és kőzetgyapot rendszerek uralták, a hőszigetelő rendszerek új generációjával azonban egy további termék is megjelent, amely a kétféle korábbi anyag előnyeit egyesíti.
Ezek a pórusbetonhoz hasonló kőzethab lapok nem éghetők és rostokat sem tartalmaznak. Ugyanúgy alkalmazhatók, mint a többi hőszigetelő rendszer, a 045 vagy 040 hővezető képességi csoportba (λ = 0,045-0,40) tartoznak és éppen olyan jók, mint a megszokott szigetelőanyagok.
A hőszigetelő rendszer elkészítésének munkálatait a lábazati profil felszerelésével kezdjük, ezt a terepszint felett mintegy 30 cm-re kell elhelyezni.
A fúrógépbe fogott keverőszárral keverjük meg a ragasztóhabarcsot és 10 mm-es fogazatú fogazott simítólappal hordjuk fel a szigetelőlap hátoldalára.
Ha az alap nem egyenletes, a ragasztóhabarcsot külön-külön sávokban és csomókban helyezzük el a lapok hátoldalán. Ilyenkor feltétlenül tartsuk be a gyártó előírásait!
A szigetelőlapokat alulról kezdve egyenként ragasszuk fel a falra. Az illesztési hézagokba ne tegyünk ragasztóhabarcsot, hogy a szigetelőréteg folytonosságát ne szakítsuk meg.
A ház sarkainál a szigetelőlapokat úgy rakjuk fel, hogy azok váltakozva érjenek túl a merőleges házfal síkján. A túlnyúló részeket azután éles késsel („vonalzó” mentén) vágjuk le.
Munka közben hosszú szintezőléccel gyakran ellenőrizzük, hogy a szigetelőréteg felülete pontosan egy síkot alkot-e.
Következő lépések a lapok felszereléséhez
Ajtók és ablakok sarkaihoz nem kerülhetnek lapillesztések.
A hőszigetelő lapok felerősítésére speciális, műanyag tárcsás, becsavarható dübeleket használunk.
A polisztirol keményhab lapokat általában dübelezés nélkül lehet felszerelni.
A keményhab lapokat csak a nem kellően teherbíró alapokhoz (ragasztásra alkalmatlan felületekhez) kell dübelekkel is hozzáerősíteni.
Az élek megbízható kialakításáról üvegszövettel ellátott sarokvédő sínek gondoskodnak.
Ablakok és ajtók sarkainál átlós üvegszövet csíkokat is helyezzünk el.
Hőszigetelő vakolatrendszer felvitelének lépései
Hordjuk fel a falra a csomómentesre és jól kenhető állagúra megkevert stabilizáló habarcsot.
A friss masszába ágyazzuk bele a lábazati profil bekötéséhez szükséges üvegszövet csíkot.
A stabilizáló habarcs felhordásához fogazott simítólapot használtunk, ez lehetővé teszi, hogy utána nagy felületekre felragasszuk az üvegszövet hálót és azt különösebb erőkifejtés nélkül be is ágyazzuk a habarcsba.
Az üvegszövet beágyazásához jól használható a széles spatula („pillangó”).
Amikor az alapvakolat megszáradt, felhúzhatjuk a fedővakolatot.
A házon kívülről egyáltalán nem látszik, hogy a homlokzatot hőszigetelő rendszerrel burkoltuk.